Budapesti Hírlap, 1899. április (19. évfolyam, 91-119. szám)

1899-04-01 / 91. szám

2 BUDAPESTI HIRLAP. (91. sz.) j­gy. április 1. kivetésben élt s ez elűzte Malietoát. A konzulok egy ideiglenes kormányt al­kottak, Mataala, mint ideiglenes király s a német Raffel dr., mint ideiglenes miniszterelnök, intézték a kormányt; de már egy hét múlva Raffel össze­veszett Chambers amerikaival, a nem­zetközi törvényszék főbirájával, a ki nem akarta elismerni az uj rendet, a mórt Raffel őt letette s hivatalát be­záratta. Ekkor beavatkozott az angol konzul s a törvényszéket matrózokkal nyittatta ki s az amerikai és angol konzul együtt a törvényszéket függet­lennek nyilvánították a kormánytól. E veszekedések hónapokon át folytak, mialatt a kormányok egymás közt nyugodtan alkudoztak. Egyszerre az­után, március közepén újra kitört a versengő idegenek , és a pártoskodó benszülöttek közt a háború. Apja előtt két angol, egy amerikai és egy német hadihajó őrködnek. Hogy, hogy nem, Kautz, az amerikai admi­rális hajójára meghívta a konzulokat és a hajóparancsnokokat s kijelentette előttük, hogy Mataala nem tartja meg a berlini szerződést s ezért az ideig­lenes kormányt le kell tenni. Az an­golok hozzájárultak és Kautz prokla­­mációt bocsájtott ki, hogy Mataafa vo­nuljon vissza. A német konzul ellen­kező kiáltványt adott ki s fölhívta Ma­­taafát, hogy a várost foglalja el. Az amerikaiak visszahozták Opoluba a száműzött Malietoát kétezer emberével s ezeket fölfegyverezték. Mataafa éjjel megrohanta a várost s három angol és egy amerikai matrózt megöltek, többet megsebeztek. Erre következett Apia és a falvak bombázása az angol és amerikai hajók által, melyek nyolc napon lödözték a szerencsétlen ben­­szülötteket. Ezek az erdőkbe menekül­tek, falvaik pedig leégtek. A németek­nek csak egy hajójuk lévén, nem te­hettek egyebet, félreállottak s a tele­pesek s a konzul a Falke fedélzetére menekültek. Eddig terjed a szamoai kérdés jelen állapota. Hogy mi lesz ezentúl, megválik néhány nap alatt, mert az ausztráliai háborút Berlinben, Londonban és Was­hingtonban döntik el. Ezek a hatalmak pedig nem akarnak most egymással összeveszni Szamoa miatt, mikor sok­kal fontosabb közös érdekeik vannak Kelet-Ázsiában Kínában és a Fülöp­­szigeteken. A két barna király, Malie­­toa és Mataala bizonyára kevéssé ér­deklik a német császárt és az angol királynét, de a Szamoa-szigeteket nem fogják föladni, hanem vagy megoszt­ják, hogy mindegyiknek jusson egy­­ügy, v­agy pedig visszahívják a vesze­kedő konzulokat és hajóparancsnokokat s a megkötött békeegyezség szerint, új utasítással más képviselőket küldenek Apjába, a­kik ott békét parancsoljanak a fehéreknek és a benszülötteknek. Budapest, márc. 31. Belépés a szabadelvű pártba. Siró Sándor dr., a volt nemzeti párt tagja belépett a szabadelvű pártkörbe. Beszámoló: Ságn­y Gyula dr. egyetemi tanár, a somorj­i kerület országgyűlési képviselője április 3-án Sornyijában beszámolót mond, mely iránt -- mint levelezőnk írja — a kerületben álta­lános az érdeklődés, mert a képviselő a volt nem­zeti párt tagja. Csehek és oroszok. Pétervárról táviratozzék nekünk. A Novoszti a cseheknek a hármas szövet­ség ellen való izgatásáról ezt írta : Bennünket na­gyon érdekel az, hogy. .a csehek nincsenek meg­elégedve Ausztriának és­ Magyarországnak Német­országhoz való viszonyával. Az orosz szimpátia, bár lassan, de folytonosan fejlődik. A csehek az utóbbi időben sokat tettek az orosz nyelv tanita­­tásáért, az orosz irodalom terjesztéséért, az Orosz­országgal való kereskedelmi viszony javításáért. Ez sajátság, melyen a jelzett megfigyelés épült. Krúdy könyve egyébként figyelemreméltó, művelt, tehetséges, öntudatos író munkája. Most áttérhetek az egészséges, kiforrt és kialakult írói egyéniségeknek ugyancsak hús­­vétra kiadott könyveire. Itt az a nagy előnyöm van, h­ogy egészen rövid lehetek, mert csupa jól ismert névről van szó. Herczeg Ferencnek Egy leány története című regénye bizonyára minden olvasót érdekel, mert ki az, a­ki valamit el nem olvas, a­mit Herczeg ír. Egy érdekes témát fejteget emez új könyvében: egy erőslelkű, önálló gondol­­kozású, minden tekintetben kiváló leány sorsát a mai társadalomban, ha ez a leány szegény s másokra (a rokonság kegyelmére) vagy a nagy­­közönségre szorul, ha a kenyerét becsületesen meg akarja keresni. Herczeg hősnőjének nincs maradása a gazdag vidéki rokonainál, tehát feljön a fővárosba és színi pályára lép. De, bár diadalt arat a tehetsége, a színpadnál sincs helye : kiüldözi a megszól­ás, a pletyka. Megtámadják, meg­rágalmazzák a büszke leány becsületét s a rágalom hatása oly nagy, hogy az az ember is, a ki váltig ragaszkodik hozzá, a ki imádja őt, a ki feleségül akarja venni, az is kétel­kedni kezd benne. A leány ezen való elkesere­désében elfogadja egy impresszárió ajánlatát, a­ki Amerikába viszi vendégszereplésre. E rövid vázlatból is láthatni, hogy ez a regény korrajzzá szélesedik, a­mint hogy Herczegnek minden novellája magán viseli a korrajz jel­legét. Ez mutatja a nagy szót. Az új regényen, ki akar, szépséghibát is találhat a fordula­tok rohamosságában, a színésznői pályát kiszí­nező némely túlzásban stb. De mi ez a Herczeg élvezetes elbeszélő tulajdonságaihoz, az előkelő tónushoz, a stílus szépségeihez és a jellemző erőhöz ké­­est, a­mi mind az Egy leány történe­tében is dúsan és gazdagon megtalálható. Murai Károly kiadta vidám elbeszélései­nek egy újabb gyűjteményét, Víg történetek címmel. Jóízű történetek, kedves, mulatságos helyzetek ezek, a­melyeket Murai Kár­oly ép humorral, egészséges érzéssel ki tud válasz­tani az élet mindennapiságából. J Bársony István új könyvének címe: A kaméleon-leány és egyéb elbeszélések. Rövidebb-hosszabb, szépen meg­irt, formásan megkonstruált történetek. Nem leírások, a­melyekben Bársony olyan mester, hanem mesék, a­melyeknek mindegyikében mond valamit: gondolatot fejez ki, a­minőt csak pszichológus talál, vagy karaktert mutat be, a­mit csak igazi író tud világosan meg­­érzékíteni. Hiszem, hogy Bársony eme könyvé­nek is annyi kedvelője lesz, mint minden egyéb munkájának. Szomaházy István Páratlan szerdák cím­mel társadalmi regényt írt a fővárosi zzúros élet világából. Ez alighanem a legjobb műve a népszerű elbeszélőnek. Abban a könnyed modorban és abban a gyors tempóban, a­hogy ő írni szokott, érdekes és jellemző történetet beszél el, néhol karrikirozva, alapjában morális tendenciával. Közönséges ötletből indul ki. Egy fiatalember, mivel megtagadták tőle annak a leánynak a kezét, a­kit tiz év óta szeret, hirtelen elhatározással mást vesz feleségül. A mézeshetek után aztán összeveti magában az elhagy­ott leánynak felsőbbséges tulajdonságait a feleségének csinos, de tapasztalatlan baba mi­voltával. Boldogtalannak érzi magát s boldogtalan az elhagyott leány is, a­ki közben szintén férjhez ment. Egy páratlan szerdán adott zsúron találkoznak a szerelmesek. Eleinte tar­tózkodók, de utóbb mindent megvallanak egy­másnak. A nő feltétlen becsületes, utóbb mégis áldozatául esik a szerelmes férfinak, a­ki egy éjszakán erőszakkal betör a lakására. E döntő fordulat után a férfi visszatér szere­tettel hű feleségéhez, másik asszony pedig egy darabig szenved, azután ő is rendes zsúrozó asszony lesz , mint a többi, teszi hozzá a szerző. Csupa gyönge, változékony karakter az egész regényben, kivéve a tudatlan baba­asszonyt és egy dörmögő, vén medvét, egy remete életet élő agglegény hivatalnokot, a­ki mint a gyönge asszony védő szelleme jelen­tékeny szerepet játszik a regényben. Külö­nösen a változékony, gyönge hátgerincű alakok karakterisztikusak a Szomaházy regényében, a­mely olyan, mintha az író fotográfiákat írt volna le. Szomaházy, mint elmés ember, a lipótvárosi zsúrokra utazik természetesen igen finoman és igen csípősen. A legszebb és a legkívánatosabb olvasmá­nyok közül való a Gárdonyi Géza regénye, A kékszemű Dávidkáné. Egyszerű falusi történet a török uralom idejéből, mintegy harmadfél­­száz évvel ezelőtt. Azonban a naiv mesében mélységes tartalom, nagy jellemző erő és az a zamatos magyar észjárás jut kifejezésre, mely kiválósága Gárdonyi minden írásának. Az olvasó látja a Tiszát, a Kőröst, a partmenti tájakat, a községek változatos életét, a kalan­dos országutat, a törököt, a magyart. Mennyi erő a megfigyelésben, mennyi a szín a kifeje­zésben! A magyar paraszt akkor is csak olyan volt, mint manapság, csak a betyár-romantika virágzott, mely Gárdonyi leírásában eleven tes­tet ölt az olvasó szeme előtt. A történelem csak háttere, csak perspektívája a regény me­séjének, mely két együgyű, erős szív szerel­ménél nem egyéb , de e könyvben benne foglaltatik, mondhatni, ama kor egész törté­nete, annyira látni azt az életet, a­melyet a török itt meghonosított. Nagy lelki gyönyö­rűséggel olvastam végig a szép Dávidkáné szerelmes történetét s ha lakmározásról be­szélek , ezt tartom a megrakott húsvéti asztal ficsite csemegéjének. M­ik. az Oroszor­szág érdekében való mozgalom nem gyor­san lobbanó szalmaláng, hanem folytonosan fejlődő processzus szüleménye. Vajjon lesz-e ennek a moz­galomnak gyakorlati eredménye? Nem szabad fe­ledni, hogy nem Ausztria, hanem­ Magyarország a hármas­ szövetség lelke és hogy Magyarország poli­tikája oly tradíciókon alapszik, melyek már régóta anakronizmus-számba mennek. A cseh nemzet oly befolyásos elem Ausztriában, hogy politikai szavát nem lehet mellőzni és míg a hármas­ szövetség fon­tossága Anglia megerősödésével párhuzamosan apad, a cseh nép föltétlenül érvényesíteni fogja befolyá­sát Ausztria és Magyarország külpolitikájában. Vizsgálat a versed püspök ellen. — Saját tudósitónktól. — Budapest, márc. 31. A görög keleti szerb egyházi kongresszus állandó választmánya K­rankovics György pátriárka elnöklésével március 27—30-ig tartotta rendes év­­negyedes üléseit. Az üléseken résztvettek: Nikolics Miron pakráci püspök, Ilavdrács Hilarion gergetegi arhimandrita, Vlah­ovics György esperes, Jagics József orsz. képviselő, Nedeluk­ovics Tivadar h­orvát tartománygyűlési képviselő, Ilogalics Mihály ügyvéd, választmányi tagok, S­oltt Mihály ügyész és Ssek­alics Láza egyházi titkár. A választmány négy napon keresztül délelőtt és délután ülésezett. Mintegy ötszáz ügyet intézett el. Legfontosabbak voltak Zmejárovics Gávril versed püspök viselt dolgai, melyek egész ülést foglaltak le. Ztuejánovics püspök néhány hónap óta a kon­gresszusi választmánynak, az egyház legfelsőbb köz­­igazgatási hatóságának egyszerűen fü­lmondotta a további közreműködést. Egyik fölterjesztésében kijelentette, hogy a választmány utasításait követni s határozatait végrehajtani nem fogja. Szembeállította magát az érvényes egyházi autonóm jogrenddel. Mereven és törhetetlenül arra az álláspontra helyez­kedett, hogy egyházmegyéjének ő az abszolut ura s hogy a választmánynak még felügyeleti joga sincs. Ennek következtében a versedi egyházmegyével való fölöttes hatósági érintkezés teljesen megakadt s a választmány jogos befolyása annak kormányza­tára merőben lehetetlenné vált. Az eset példátlan a szerb egyház kormányzatának történelmében. A konfliktus előzményeit illetőleg a következőkről értesültünk : Zmejanovics Gavril versed és időköz­

Next