Budapesti Hírlap, 1899. július (19. évfolyam, 180-210. szám)

1899-07-31 / 210. szám

1899. Julius 31. BUDAPESTI HÍRLAP. (210. m.) A Petőfi-társaság koszorúján hatalmas vörös szalag volt ezzel a fölirással: Petőfi-társaság — Petőfi Sándor emlékének. Letette: id Ábrányi Kornél. Az akadémia nemzeti szalagján: Magyar Tu­dományos Akadémia — Petőfi emlékének. Letették: Srákosi Jenő és Bayer József. Az Otthon Írók és hírlapírók körének mezei virágból készült nagy koszorúja: Az Otthon Írók és hírlapírók köre — Petőfi Sándor szellemének. Letette: Brody Sándor. Budapesti Ujságirók Egyesülete koszorújának fölirása: Budapesti Újságírók Egyesülete — 1849. július 31 —­­1899. július 31. Letették: Hollóssy Géza, Bán Zsigmond dr., Soltész Adolf dr és Lyka Károly. az országos függetlenségi és 48-as párt ko­szorújának nemzetiszinü szalagján . Országos függet­lenségi és 48-as párt — Petőfi Sándor. Letette Ráth Endre. Az egyetem koszorúját Herczegh Mihály pro­­rektor tette le. A koszorú fölirata: Kir. magy. Tu­domány-Egyetem — Petőfi dicső emlékének. A budapesti ügyvédi kör koszorúját Melha Kálmán, Kósa Vilmos, Kelemen Lajos és Balogh Sándor tette le a szoborra. A koszorú fölirata: Bu­dapesti ügyvédi kör — Petőfi emlékének. Az Országos Nemzeti Szövetség koszorújának fölirata ez: Az Országos Nemzeti Szövetség —1 Meg­­dicsőült szellemének. A szászsebesi Nemzeti Szövetség koszorúját Rákosi Jenő, Eiré Rudolf és Balassa Antal helyezte el. A nemzetiszinti szalagon a következő a fölirat: Szászsebesi Nemzeti Szövetség — Halhatatlan költőnek, Petőfi dicső halálának 50-ik évfordulójára. Az egyetemi ifjúság szép koszorúját Tóth Kálmán és Emessey Lehel tette le. A koszorú föl­irata: Magyar Egyetemi Ifjúság — Petőfi Sándornak. Jókai Mór gyönyörű koszorújának fölirata ez: Jókai Mór — Petőfi Sándor emlékének. Az Országos Pázmán-Egyesület koszorúját Auer István, Petrassevich Géza és Székely Nándor tette le. A koszorú fölirata: “Országos Pázmán- Egyesület — A magyar haza lánglelkű költőjének. A Saskör koszorúját Eidenberg Salamon, Dob­­rovszky Ágost, Boross Soma és Némay Antal tette le. Fölirata: A Saskor — Petőfi emlékének. Emich Gusztáv koszorújának vörös szalagján ez a fölirás: Emich Gusztáv — Petőfi Sándor emlékének. A földrajzi­ társaság koszorúját Berecz Antal tette le. A szalag fölirása: Magyar Földrajzi­ Társa­ság Petőfi emlékének. A kereskedelmi csarnok nagy koszorújának nemzeti szinü szalagján ez a fölirás: Magyar Keres­kedelmi Csarnok — Petőfi emlékének. Letette : Fürst László, Zerkovitz Samu és Sreyer Jakab dr. Az Atheneum koszorúját, melynek szalagján ez van: Az Atheneum írod. részvénytársaság — Petőfi Sándor emlékének, Hoffmann Alfréd tette le. A függetlenségi és 48-as polgárok körének koszorúját Seffer János, Kertész Imre, Mihályik Izidor dr., Seffer László, Simáti János, Szabó László, Csi­he István, Tury Ádám, Bodics Péter és Biró János tette le. A koszorú fölirata: Budapesti füg­getlenségi és 48-as polgárok köre — Petőfi emlékének. A lipótvárosi kaszinó koszorújának fölirata ez: Budapesti Lipótvárosi Kaszinó — Petőfi dicső emlékének. A koszorú Szántó János tette le. A ferencvárosi polgári kör koszorújának föl­irata : Ferencvárosi polgári kör — Petőfi emlékének. Az újpesti közművelődési kör koszorújának fehér-kék színű szalagján ez a fölirat: Az Újpesti közművelődési kör — Petőfi szellemének. A koszorút Führer Simon dr., Kárpáti János, Szél Manó, Kál­mán Ödön dr., Aradi Béla dr., Kozma Farkas, Son­nenfeld Adolf, Ugró Gyula, Vágner Soma, Leiner Miksa, Guth Pál és Barca Lajos tette le. Polencsár Andor gyáros munkásai bőrből csi­náltak nagy babérkoszorút. A bőrszalagon ez a föl­irás : Polencsár Andor gépszijgyárának munkásai — Petőfi Sándornak. — Ugy­e,az égben is — hazád sza­badságáért dalolsz! A koszorút Polencsár Andor gyá­ros vezetésével a gyár munkásai tették a szoborra. A Hazafias Szövetség koszorújának fölirata: Hazafias Szövetség — Petőfi Sándornak.­■• Az óbudai körök együttesen tettek le koszo­rút. A koszorú felirata: A budapesti III. ker. egye­sült körök — Petőfi emlékének. A koszorút a Jókai­kor, a III. ker. iparosifjak köre és a dalfüzér nevé­ben Szilágyi Károly, Krompholtz Gyula, Barcsoki Lajos, Felber­­Lipót, Schissel Rikárd, Komáromy Gyula, Deutsch Adolf, Krausz Mihály, Klein Jakab, Weise Ferenc, Weisz Samu tette le. A lipótvárosi munkáskaszinó koszorújának ez a fölirata: A székesfővárosi V. ker. munkáskaszinó tagjai — Petőfi örök dicső emlékének. A magyar könyvkereskedők koszorúját Hoff­mann Alfréd és Frank Pál tette le. A koszorú föl­irata : Magyar könyvkereskedők egyesülete — Petőfi em­lékének. A Neptun evezős-egyesület koszorújának kék­fehér szalagján ez a fölirat: Neptun budapesti evezős­egyesület —Petőfi Sándor emlékének. A vendéglősök és korcsmárosok nagy kaezo­­nját Kommer Ferenc, Bokros Károly, Solti Ödön dr., Vincse Lajos, Koch József, Schartner János és Popper Miklós tette le. A koszorú nemzetiszinti szalagján ez a fölírás : Budapesti szállodások, vendég­lősök és korcsmárosok ipartársulata — A „Jó öreg korcsmáros“ szerzőjének. A hentesek koszorújának fölirasa ez: Buda­pesti Hentes-ipai testület — Petőfi emlékének 1849—1899. A koszorút Bittner János, Branek Ferenc, Gallotz Lajos, Lantz Lajos és Simon Károly tette a szo­borra. Az építőmesterek koszorúját Horcher József és Fogl Emil helyezte el. A koszorú fölirata: A budapesti építőmesterek stb. ipartestü­lete — Petőfi Sán­dornak. A legény­egyesület koszorúját. Stoffer János és Kirch Károly tette le. A koszor fölirata: Országos Közp. Legényegyesület — A magyar nemzet legnagyobb költőjének emlékére. ’Az ószeresek koszorújának ez a fölirata: A Székesfővárosi Ószeres ipartársulata — Petőfi emlékére 1849—1899. A koszorút Neumann Adolf, Fenyvesi Adolf, Keim Samu, Here Mór és Löringer Lipót tette le. Az asztaltársaságok a Petőfi-asztaltársasággal együtt tettek le koszorút. A koszorú fölirata: Petőfi-asztaltársaság — Petőfi Sándornak. A koszorút Bokros József és Biró János tette le. A Petőfi-utcai kereskedők délután tették le koszorújukat a szoborra. A koszorú felirata: Petőfi Sándor szellemének — A Petőfi-utcai kereskedők. A szocialisták Petőfi szobránál. A budapesti szociáldemokraták ma délelőtt több munkásgyűlésen dicsőítették Petőfi Sándort, délután pedig nagy menetben vonultak föl a költő szobrához. Az ünnep nem volt méltó a félszázados évforduló dicső emlékéhez, mert a szocialisták csak jó alkalomnak használták föl, hogy a délelőtti ünne­pet s szereplőit legyalázzák s hogy a maguk föl­forgató elvét belemagyarázzák Petőfi költeményeibe. Meghamisították a Petőfiből vett citátumokat s olyan jelszavakat adtak a pirosszalagos hallgatóság szájába, a­mi sértheti a segesvári és budapesi ünne­pen résztvett polgári sokaságot. Kár volt megron­tani a magasztos ünnep lelkes, hazafias, kegyeletes hangját a durva támadással. Délután két órakor vagy ötezer szocialista gyűlt össze a múzeum mögött; minden szakszerve­zett a maga zászlaja alá csoportosult. Három óra­kor hatos­ sorban megindult a menet a Petőfi-térre, amelyet már ellepett a szocialistáknak az a része, a­mely nem vett részt a menetben. Összesen vagy tízezer ember tolongott a téren. Az ünnep az általános munkás-dalegyesület énekével kezdődött. A Marseillaise nótájára fölhar­­sant a munkásdal, miközben megeredt az eső, de a tömeg meg sem mozdult. Az emberek a kalap­jukra borították a Népszava különkiadását, amely ökölnyi betűvel mindössze ezt hirdette: Petőfi Sándor konfiskáltatott! Éljen a sajtószabadság! Ennek az előzménye az, hogy a­ kir. ügyészség lefog­laltatta tegnap a lapot, mert Petőfiről szóló vezér­cikkében izgatást talált. Az újvárosházán. Az újvárosháza tanácskozótermét már reg­gel nagy közönség foglalta el, hogy részt vegyen a Hazafias Szövetség ünnepségén. Kilenc órakor, a budapesti polgári daloskor a Hymnuszszal megkez­dette az ünnepséget, a­melyet Komár István be­széddel nyitott meg. Utána Stefler Lajos joghall­gató Petőfi Rab című költeményét szavalta el. Brezovay Kálmán az egyetemi ifjúság nevében mondott beszédet, a­melyben arról szólott, hogy mily szükséges a nemzeti együttérzés, Petőfi dicső­sége, hogy az ő emlékezetét együtt ünnepli min­den magyar. De azok, a­kik most együvé kerül­tek, hétköznap se váljanak el egymás­tól. Lampérth Gézának Petőfi című költe­ményét Solymossy Márton szavalta. Ezután Kacziány Géza dr. főgimnáziumi professzor ünnepi beszéde következett, a­melyben széles keretbe foglalta Petőfi élete folyását, gondolkodását és költészetének szellemét. Nagy hatást ért el külö­nösen azzal, a­mikor a magyar szabadság prófétai lelkű dalosát a Megváltóval hasonlította össze, a­ki szintén igéivel és mártírhalálával váltotta meg az emberiséget, a­mint Petőfi is meg akarta váltani a magyart. Végezetül Zempléni Árpád fölolvasta Petőfi halála című versét, Bura Máté pedig alkalmi költeményét. A budapesti daloskor a Szózat ének­lésével zárta be az ünnepséget, a­melynek végez­tével a közönség zászlók alatt vitte koszorúját Petőfi szobrához.­ ­ Az ének után föllépet az emelvényre a fiatal Weltner Jakab, a­ki a szocialista pártvezetőség ne­vében beszélt. Weltner belemagyarázta Petőfi ver­seibe a szociáldemokrácia elveit s azt mondta, hogy a költő első­sorban világpolgár volt és nem hazafi. Ha most élne, akkor toloncház lenne a lakása. A szocialistáknak természetesen tetszett a beszéd s folyton éljeneztek, helyeseltek. Beszéde után letet­ték a párt koszorúját a szoborra. Azután Izrael Jakab rövid beszéddel elhe­lyezte a budai szocialisták koszorúját a szoborra, Teszársz Károly az aradi szocialisták koszorúját, Grünfeld Sándor pedig a budapesti nyomdászok ko­szorúját tette le. Matos Jenő elszavalta Petőfinek A nép nevében című költeményét, a­mire az általános munkás-dal­­egyesület elénekelte a Fel a zászlót... kezdetű dalt, majd a Nyomdász-daloskor a Wacht am Rhein dalla­mára a Zeng bércen át . . . kezdetű munkásnótát. Ezzel aztán véget is ért a szocialisták hódo­lata. Még Gombosi Béla békés föloszlásra szólította föl a közönséget, a­mire megmozdult a tömeg a lassan kint kiürült a tér, a melynek közepén büsz­kén emelkedett ki a zöld babérerdőből a költő ércalakja. A segesvári ünnep. — Kiküldött munkatársunk távirata. — Segesvár, jul. 30. Ragyogó időben fölségesen folyt le az ünnep Zászlódiszt öltött a város, igy várta az ünneplő magyarságot. A városházán és a tekintélyes szász polgárok házán nemzetiszinű és fekete zászlók len­genek. Az ünneplő sokaság Budapestről két külön­­vonaton jött, Aradról is külön­vonat­kozta az ünnep­lőket. A legfényesebb volt a székelyek különvona­­tainak bevonulása. Kora reggel egymásután négy óriás vonat hozta a székeseket, a­kik omló ára­datként öntötték el a regényes fekvésű szász város­kát. Ezek a vonatok fel voltak virágozva és zászló­val diszitve. A lokomotivon Petőfi arcképe és nagy betűkkel sorolt verseiből. Egyiken-másikon a Talpra magyar, harmadikon. Csak nem fajult el még a szé­kely vér?! A székelyek zeneszóval a várba vonultak Petőfi szobra elé. Valamennyi székely asszony, leány kezében virágbokréta, koszorú volt, melyet sorban letettek a szobor talapzatára, a mely egy virágágyhoz hasonlított. A székelyek másik része kocsikon és borvizes szekereken érkezett. Fehéregy­­házán megállapodtak Petőfi síremlékénél, nyüzsgő tömegükkel, takaros szekereikkel ellepték a domb­oldalakat. A székelyek élén Ugrón Gábor állott. Ide igyekeztek a Budapestről és az ország többi részéből érkezett vendégek, a­kik Fehéregy­házáig vonaton, innen kocsin és gyalog tartottak Petőfi síremlékéhez. Ebben a társaságban képviselve volt az egész ország. Zsilinszky Mihály a közokta­tási és Vörösmarty Béla az igazságügyi államtitkár személyében a kormány, Tallián Béla alelnök és a következő képviselők: Zeyk Gábor, Török Bertalan, Pildner Ferenc, Teleki Domokos gróf, Kobek István, Bélas László, Truud­enfels Emil, Ilyés Bálint, Malek Lajos, Madarász József, Komlóssy Ferenc dr., Frey Ferenc, Rátkay László, Barabás Béla, Lónyay Sán­dor, Farkas József, Major Ferenc, Kulik Béla, Endrey Gyula, Wolfner Tivadar, Mezőssy Béla, Kalocsay Alán, Várossy Gyula, Kállay Lipót, Lesz­­kay Gyula; a főrendek képviseletében : Zeyk Jó­zsef báró. Megjelentek az Akadémia, tudományos testü­letek, vármegyék és városok küldöttei. Ez utóbbiak fényes díszmagyarban voltak, csengő-pengő hajdúk kíséretében. A küldöttségek közt kedves föltünést keltett a szászok megjelenése, a­kik közt Brassó maga tizenhat városatyával képviseltette magát. Megje­lent Segesvár képviselőtestülete is. A románok távol maradtak az ünnepségről, s mindössze csak Serbán Miklós jelent meg a képviselők között. Az ország­ után négyesfogatokon hajtottak ki a csatatérre az erdélyi arisztokrácia férfi- és női tagjai, a­kikkel együtt ment Károlyi István gróf és Zichy Jenő gróf. A tudós Herman Ottó lóháton vágtatott ki. Fehéregyházán a vonatról leszálló társaságot úri és székely bandérium fogadta, a­melyet Haller Ottó gróf vezetett. Ő kísérte is ki a vendégeket Petőfi oszlopához. Verőfényes napsugár árasztotta el a csata.

Next