Budapesti Hírlap, 1900. március (20. évfolyam, 59-89. szám)

1900-03-16 / 74. szám

6 (Hallgató. Palotás. Variációk.) Hegedűszóló. Játszta Mészáros Pál jh. Régi nóták. Hegedűn játszta Mé­száros Pál jh., kisérték : Forgách Dezső, Miskey István és Porgách Tivadar jh. Március 15-én. Ábrányi Hómértól, szavalta Kaminszky József jh. Ünnepi záróbeszéd. Tartotta Brudl Fülöp id. Rákóczi­­indu­ló. Békés­ Gyula lobogódíszt öltött mára. A református templomban isteni tisztelet volt, majd délután a Negyvennyolcas Kör ünnepi körmenetet rendezett, a mely végig vonult a városon s a Göndöcs-kertben állapodott meg, a­hol Frankó dr. lapszerkesztő, Domby lelkész, Gulyás rektor mondott beszédet. Baja középületeiről és számos magánházá­ról zászló lengett. A templomokban isteni tisztelet volt, a­melyeken nagyközönség vett részt, valamint a negyvennyolcas honvédek egyesületeinek és egyéb testületeknek tagjai is. Vác városa hivatalossá avatott ünnepét nagy fénynyel ülték m­eg. Nagy tömeg ember vonult a honvédszoborhoz, a­hol Szeles László lelkész mon­dott beszédet, Göndör főjegyző és Boross István szavaltak. Az iskolák külön rendezték ünnepsé­güket. Eperjes tanuló ifjúsága a mai nap alkalmából Kossuth Lajos emlékét a kollégiumban emlék­táblával örökítette meg. Grávfalva intelligenciája, dalosköre és ön­kéntes tűzoltósága együtt rendezte az ünnepséget, a­melyen beszéd, szavalat, dal egyaránt volt. Brassóban a magyarság intéző­bizottsága szép ünnepet ült. A zenekar a Himnuszt játszotta, azután Moór Gyula főesperes, a bizottság elnöke megnyitotta az ünnepet. A dalárda a Szózat-ot énekelte. Szemler Ferenc tanár ünnepi beszédet mondott. Tító Sándor tanító szavalata fejezte be az ünnepet. Kolozsvárott az ünnepet az influenza-járvány megzavarta. Több tanintézetben elmaradt az ünnep a járvány miatt. Az egyetemi ifjúság délelőtt a főtéren tartotta meg az ünnepet. Délután a Vigadó­ban a március 15-iki bizottság ünnepelt. Ráckeve társasköre is ünnepet ült. A köz­ség iskoláinak valamennyi növendéke együttesen ünnepelt. Lőcsén a középiskolai ifjúság megkoszorúzta a szepesmegyei hősöknek a Köz­téren álló obe­­liszkját. Szegeden a városi'' hatóság részvételével Tedeum után a honvédszobornál volt ünnep. Este a népkörökben és egyesületekben hazafias fölolvasás és szavalat volt. Pozsonyban a protestáns teológiai akadémia ifjúsága megkoszorúzta Rázgha és Jeszenák vértanuk sírját. A színházban díszelőadás volt. A város zászlódíszben állott. Mindenütt nagy, lelkes közön­ség volt jelen. Egerben emléktáblával jelölték meg Knézich­ egykori lakóházát. Az emléktábla leleplezésekor Hanák Gyula mondott beszédet. Nagyváradon nagy volt az ünnepi fény. A jogászifjúság díszmagyarban járt-kelt és elhatá­rozta, hogy ezentúl minden ünnepen magyar ruhát ölt. Este a szabadelvű párt a függetlenségi párttal együtt rendezett társas­ vacsorát. A város föl volt lobogózva és minden iskolában ünnep volt. Nagy-Becskereken a magyar olvasókör a kaszinóban ünnepet rendezett. Valamennyi templom­ban istentisztelet volt. Mármaros-Szigeten a líceumi és jogakadémiai ifjúság rendezett szép ünnepet és megkoszorúzta Asztalos Sándor aradi hősnek a szobrát. Cegléd város hagyományos fénynyel ünne­pelte meg a mai napot, melyre megérkezett Kossuth Ferenc is, a város orsz. képviselője. Kilenc órakor a kat. teplomban mise, fél tízkor a ref. templomban isteni tisztelet volt, melyen Takács József ev. ref. lelkész szép imádságot mondott, a hatezer főnyi közönség pedig a Szózatot énekelte. Utána Kossuth Ferenc a városháza erkélyéről tízezer főre rugó lelkés­ hallgatóság előtt beszédet mondott a nap jelentőségéről. Murányi János a Talpra Magyart szavalta, utána az iparosok dalárdája énekelt. Dél­után és este a város összes társaskörei hangver­senynyel, tánccal, vacsorával ünnepelte március 15-két. S Kossuthot mindenütt lelkesen fogadták. Sopronban ma először volt nagyszabású ünnep március 15-dikén. A város zászlódíszben volt. A honvédemléktáblát és Széchenyi István szobrát megkoszorúzták. Este banker volt a Rumániában. Lengyeltótiban a mai ünnepen Ábrányi Kor­nél, a kerület képviselője is megjelent. Beszédet is mondott, melyben a napi politikáról szólva, Széll Kálmánt a Deák politikája megtestesítőjének mondta. Ünnepet rendeztek még a következő helye­ken : Sátoralja- Ujhely, Déva, Igló, Esztergom, Jász­berény, Székesfehérvár, Boglár, Nyitra. A vidék iskoláinak ünnepe. A fogarasi felső kereskedelmi iskola, az ungvári királyi katolikus főgimnázium, a titeli állami polgári és elemi iskola ifjúsága is ünnepet ült. A háború. Budapest, márc. 15. Nem lesz béke , nemcsak azért nem, mert egyetlen nagyhatalom sem akar interveniálni a burok érdekében; de azért is, mert a burok nem fogadhatták el az angol kormánynak rájuk nézve a megsemmisülést jelentő föltéte­leit s kimondották, hogy harcolni fognak a legvégsőig. Tegnapelőtt, hétfőn érkezett meg Salisbury válasza Pretoriába. A transzváli kor­mány összeült s rövid tanácskozás után ki­mondotta a halálig való küzdelmet. A kormány határozata, mint egy pretoriai távirat jelenti, az egész búr nép lelkesedéssel fogadta, mert Salisbury kíméletlen válasza szerfölött elkese­rített mindenkit; a búr nép el van tökélve, hogy utolsó csöpp véréig küzdeni fog sza­badságáért és függetlenségéért. Ezt fejezi ki Krüger elnöknek az a telegramja is, a­melyet március 13-ikán egy amerikai lapnak a new­­yorki Evening Journal-nek­ küldött. A tele­gram így szól: A burgherek csak akkor szűnnek meg harcolni, ha meghalnak. Hadaink visszatér­nek az első védelmi vonalra, saját földjükre. A natáli hadjárat sokkal tovább vált hasz­nunkra, mintsem vártuk. Az angolok­­ soha sem fognak eljutni Pretoriáig. A burgherek, Steyn elnök, Joubert és én, valamint a többiek mind egyetértünk. Viszály nincs kö­zöttünk. Isten segítsen bennünket. Az angol lapok meg vannak elégedve Salisbury föltételeivel, sőt egyik-másik azt hja, hogy ez a legkevesebb, a­mit annyi áldozat után Anglia követelhet. Az angol újságok föl­fogását egyébként élénken tárja föl a követ­kező londoni távirat. Valamennyi újság arról ír vezércikket, hogy Bloemfontein megszállásával véget ér a háború első fölvonása. Most következik a második fölvonás, a­mely azzal fog végződni, hogy Pretóriában ki­tűzik az angol lobogót, de valamennyi újság tisztá­ban van azzal, hogy addig még sok angol vér fog elfolyni. Egyelőre Orán is megszűnt létezni mint önálló állam. Ezt eléggé karakterizálja az, hogy Roberts bloemfonteini táviratában Steyn-ről, mint egykori elnökről beszél. Az a körülmény, hogy Roberts a bloemfonteini polgármestert meghagyta állásában, azt mutatja, hogy az angolok nem akar­ják kényszerítő ok nélkül bántani az ország belső intézményeit. Az újságok nagyon kemény szavakkal illetik Steynt, a­ki, szerintük, elvakult dicsőség­­vágyában kockára tette s elvesztette országának függetlenségét, úgy, hogy ez az ember egyáltalában nem érdemel szánalmat. B­o­emfonteinnak az angolok által való megszállásáról ma a következő részletek érkez­tek Londonba: Bloemfontein megszállása ellenállás nélkül ment végbe. French tábornok lovas hadosztályával hétfőn délután öt órakor a város elé érkezett s parlamentek­et küldött a polgármesterhez azzal a felszólítással, hogy a város másnap reggelig adja meg magát, máskülönben kedden délelőtt megkezdi bombázását. Másnap reggel a városházán kitűzték a fehér lobogót. Egyúttal a régi ellenzéki vezérekből, városi hivatalnokokból, községi tanácsosokból álló bizottság érkezett az angol táborba. Roberts a vá­rostól öt mértföldnyire délre levő Spitzkoppen fogadta a küldöttséget, a­mely formaszerűen átadta neki a várost. A brit csapatok délben bevonultak Bloemfonteinba s az elnöki palotára ünnepiesen tűzték ki az angol lobogót. Roberts az elnöki palotát választotta hadiszállásul. Bloemfontein lakosságának az a része, a­mely angol származású, lelkesen fogadta az angol csapatokat. A natáli harctérről ma két hír jött. Az egyik, egy ladysmithi távirat azt jelentette, hogy a burok a Sárkány-hegység és a Briggars­­hegység egyesülésénél több erősen elsáncolt hadállást tartanak megszállva nehéz ágyukkal. A másik azt hozta hírül, hogy Buller a leg­közelebbi napokban megtámadja az ellenséget. Éjjel érkezett távirataink a következők: Hírek a harctérről. Pretória, márc. 15. A­­Rewter-ügynökség jelenti: Joubert tá­bornok ma este a csapatokhoz ment. Pretória, márc. 15. A Jvenfer-ügynökség jelenti: A kormány a következő hirdetményt tette közzé: Bloem­­fonteint tegnap az angolok megszálták. Miután burghereink északi irányban visszavonultak, az Oranzse szabadállam székhelyét Kroonstadtba helyezték át. London, márc. 15. A Times jelen­ti Bloemfonteinból e hónap 13-ról. Az Oránzs-szabadállam kormánya március 12-én a transzváli kormány heves ellenvetései mellett elhatá­rozta, hogy a fővárost átadja. Steyn elnök az új fővárosba, Kroonstadtba utazott, a­nélkül, hogy az átadásra való felhívásra válaszolt volna. Roberts lordot és French tábornokot e hónap 12-én, illetőleg 13-án Steyn egyik fivére reggelire hívta meg farm­jába s ez alkalommal kijelentette, hogy Steyn elnök teljes nullává lett. London, márc. 15. A Reuter-ügynökség bloemfonteini levelezője, a­ki e hónap 13-án az angol csapatokkal együtt bevonult Bloemfonteinba, azt jelenti, hogy French tábornok előtte való nap este hatalmába ejtette a vasutat és Bloemfonteintól délre hat mértföldnyire néhány vasúti vonalat szétrombolt. Ezután egy angol műszaki tiszt tíz emberrel áthatolt a burok vonalain, elvágta a táviróvonalat és a várostól északra levegőbe röpítette a vasúti pályát. Kedden a várostól délre néhány dombon búrokat láttak, de néhány tarack­lövéssel elűzték őket állásaikból. Ez alkalommal 8 búr elesett. Ezután történt a város átadása. London, márc. 15. (Saját tudósítónktól.) A két búr köztársaság békekérelmének az angolok részéről való visszauta­sítása a foktőid­ afrikanderek között óriás izgalmat keltett. Több helyen zajosan tüntettek a búrok mellett. Schill német ezredes szökési kisérletett tett. London, márc. 15. A Times jelenti Lorenzo­ Marquezból tegnapi kelettel. Egy ember, a­ki a háború alatt a Randon levő bányákkal összeköttetésben volt, kijelentette, hogy a transzváli kormány bányahivatalának tiszt­viselői terveket készítenek a tárna és bányaépítke­­zéseknek dinamittal való elpusztítására. Johannesburg védelmére is számos aknát és más műveket ké­szítettek. Newyork, márc. 15. Montagu-White volt transzváli főkonzul a World-hoz intézett levelében kifejti, hogy a burok stratégiai okokból kénytelenek Johannesburgot elpusz­títani, a­mi legalább is 150 milliónyi kárt jelent. Reméli, hogy történni fog valami, a­mi mind a két hadviselő félre nézve elfogadható, mielőtt ez a katasztrófa beállana, de ha a búrokat kényszerítik rá, akkor föláldozzák Johannesburgot és utolsó csöpp vérükig küzdeni fognak Pretória birtokáért. London, márc. 15. [Saját tudósítónktól.) A Central Nexusnak je­lentik Durbanból: Buller tábornok Bloemfontein bevétele következtében megváltoztatta hadi tervét és elrendelte, hogy Warren hadosztálya, a­mely már hajóra szállott, hogy Fokvárosba utazzék, visszatérjen és újra az ő hadseregével egyesüljön. A ladysmithi helyőrség rövid szabadságát a durbani és maritzburgi hegyek között élvezi. London, márc. 15. (Saját tudósítónktól.) A nyugati hollandusok fölkelése még nem szűnt meg. A fölkelők Carnar­­vontól délre megszakították a távíró összeköttetést és ezzel lehetetlenné tették a Fokvárossal való érint­kezést. Kenhartba küldöttség ment, hogy a föl­kelőket a fegyver letételére bírja. Ellenben keleten, úgy látszik, megszűnt a fölkelés. London, márc. 15. (Saját tudósítónktól.) Az angolok március tizedikéig 15871 embert vesztettek el, köztük 973 tisztet. A harctéren elesett 194 tiszt és 1847 ka­tona, sebesülés következtében meghalt 40 tiszt és 365 katona. Ezenkívül megsebesült 561 tiszt és 8390 katona, fogságba került 150 tiszt és 3522 katona. A többi betegségnek lett az áldozata. A hatalmak és az intervenció. Paris, márc. 15. A szenátus mai ülésén Chamie azt kérdi, hogy mit szándékozik tenni a kormány a Krüger és Steyn elnökök által a hatalmakhoz intézett közbenjárási kérelem dolgában. Delcassé külügyminiszter ezt válaszolja : Pre­­tóriai konzulunk távirata arról értesít, hogy a két köztársaság elnökei a hatalmak közbenjárását kérték a két köztársaság függetlenségén alapuló béke ügyében. Az angol kormány az elnökök e lépésére BUDAPESTI HÍRLAP, (74. sz.) 1900. március 16.

Next