Budapesti Hírlap, 1902. március (22. évfolyam, 59-88. szám)

1902-03-29 / 87. szám

1902. március 29. BUDAPESTI HÍRLAP. (87. sz.) kára akadtak. A vizsgálatot folytatják. — Turóc­­'Szent-Mártonból írják, hogy onnan újév óta huszon­két ember vándorolt ki Amerikába. Nagy csütörtökön egy tizenegy személyből álló csapatot tartóztatott föl a csendőrség a ruttkai vasúti állomáson és a kivándo­rolni akarókat bekísérte a turóc-szen­t-mártoni szolga­­bírósághoz. Az illetők küküllőmegyei szász földmun­kások, a kik útlevél nélkül a Rajna vidékére igye­keztek.­­ (Házasság 1.) Grosz Jenő április 6-án déli fél egy órakor tartja esküvőjét a budapesti dohány­utcai zsidótemplomban Grosz Erzsi kisasszonynyal, Grosz Zsigmond és neje leányával. Kalmár Jenő eljegyezte Gonda írónkét Zem­­jén-Agárdon. — (Az áruló orosz ezredes.) Lembergből táviratozzék nekünk. A Dziennik Polszki-nak jelen­tik Varsóból. Nem felel meg a tényeknek az a hir, hogy az orosz hatóságok már régóta gyanús szem­mel kísérték Grimm alezredes üzelmeit és hogy csak a kedvező alkalmat lesték, hogy friss tetten érjék. Grimm egészen letartóztatásáig katonai félebbvalói­­nak föltétlen bizalmát élvezte s ezekre rendkívül nyo­masztó hatást tett az alezredes árulásának váratlan híre. Herschelmann vezérkari főnök nemrég a varsói katonai levéltárból, a­mely Grimm felügyelete alatt állott, több okmányt és tervet hozatott el magának. A­mint az iratokat széjjelbontotta, egyszerre egy is­meretlen nagyon szép fiatal asszonynak fotográfiáját találta köztük. A vezérkari főnök sehogy sem tudta magának megmagyarázni, hogy miképpen kerülhetett ez az arckép a titkos iratcsomóba. Herschelmann el­küldte a fotográfiát a harkovi rendőrségnek, a­mely kiderítette, hogy az arckép B. volt ezredes feleségéé, a­kiről tudták Varsóban, hogy gyakran szokott kül­földre utazni. Azután a hadügyminisztériumban ala­posabban megvizsgálták a varsói katonai irattár iratait és terveit s különféle foltokat fedeztek föl rajtuk, ame­lyek bizonyos kémiai manipuláci­óktól látszottak eredni. A hadügyminisztérium erre utasította a rend­­őrséget, hogy a szép asszony lakásán házkutatást tart­son. A rendőrség B.-né lakásán megtalálta az asszony­­nak egy szomszéd birodalom fővárosában készült fo­tográfiáját, a­mely a katonai irattár tervei között ta­lált kisebb arcképének reprodukciója volt Az erre meg­indított vizsgálat kiderítette, hogy Grimm alezredes a katonai irattárból egész iratcsomókat ki szokott venni és azokat B.-né útján sürgősen külföldre küdte, a­hol átadta egy fotográfusnak, a­ki az iratokat és a terveket fotografálta. Mihelyt ez megtörtént, B.-né azonnal visszavitte Varsóba, úgy hogy alig négy nap lefolyása alatt visszakerültek helyükre. Egy ilyen expedíció alkalmával B.-né hiúságból megrendelte a fotográfusnál Karkovból magával hozott arcképének megnagyobbított formában való reprodukcióját, de megfeledkezett arról, hogy a visszaadott csomagból, a m­e­ly a fotografált terveket és iratokat tartalmazta, a saját arcképét kivegye s így a csomaggal együtt a szép asszony arcképe is a katonai irattárba került.­­ (Az öreg: honvédeknek.) Orosz Józsika, a korpospataki elemi iskola negyedik osztályának tanulója negyedfél kiló szivarvéget, Bauernfeind Vera tanítónő Szegedről egy doboz szivarvéget küldött be hozzánk az öreg honvédek számára. Rendeltetése he­lyére juttatjuk.­­ (Nagypéntek.) Boros éggel, hűvös idővel jött meg a világ nagy napja: Nagypéntek. Harangok hallgatása, orgonák, csengők elnémulása még csönde­sebbé teszi ilyenkor a katolikus templomokat, a­me­lyekben az idén is mindenütt a hívők nagy sokasága járult a szent­eír elé imádkozni. Délután sok nép za­rándokolt a józsefvárosi és a budai kálváriákhoz. A protestánsok mindenütt sokan hallgatták a protestáns egyház legnagyobb ünnepén a prédikációt, majd utána minden templomban sok ájtatos hivő járult az úrva­csorához.­­ (Gyászrovat.) Nécsey István festőművész március 26-án éjjel meghalt Münchenben, a kórházban, hová mint nagybeteget vitték be. Élete utolsó hónap­jaiban egy nagy képen dolgozott, s már csaknem tel­jesen elkészült vele, a­mikor betegsége miatt kényte­­lelen volt az ecsetet letenni. Az elhunyt festő a nyolc­vanas évek végén Münchenben a Hollósy-iskolában, majd Par­sban tanult s szép jövőt jósoltak tehetségé­nek. Hazatérve szülővárosában, Verebél­yen élt, 1895— 1901-ig Budapesten, aztán Kolozsváron. A halál sike­reinek küszöbén ragadta el a fiatal festőt, a­kit nagy­pénteken délután temettek el Münchenben. Kachelmann Károly gépgyáros, egyház­felügyelő, a vaskorona-rend és a Feren­c Józs­ef-rend lovagja hatvan éves korában meghalt Selmecbányán. Teme­tése ma volt. Elhunytat gyermekei, unokái és a roko­nok gyászolják. Domokos Ferencné született Várady Alfréd,már­cius 27-én huszonhárom éves korában meghalt Buda­pesten. Temetése szombaton délután négy órakor lesz a II., Hattyú­ utca 1. számú házából. Szabó Géza felső-csernátoni lelkipásztor ötven­egy éves korában elhunyt Alsócsernáton községben. Hagyárosi Kendelényi Ilonka, hagyárosi Kende­­lényi Ferenc és neje, született levicei Lévy Mária tizennyolc éves leánya meghalt Nagy-Dobos köz­ségben. Kleiener János hatvanhat éves korában meg­halt Szinóbányán.­­ (Színné kisasszony hazatérése.) Szlone kisasszony, az amerikai hittéritönő, a­ki hosszú fog­sága után kiszabadult és most hazatérőben van Ame­rikába, tegnap keresztül utazott Bécsen, a­hol egy új­ságíró kikérdezte fogsága részleteiről. Sztone kis­asszony elbeszélésében legérdekesebb az, hogy védel­mébe veszi Zilka lelkészt, a­kit pedig a rablókkal való cimborálás gyanúja miatt már el is fogtak. A kis­asszony ezeket mondta: — A rablók kitűnő üzletemberek, kijelentették, hogy ne féljek, mert saját érdekük, hogy életben és jó egészségben maradjak, mivel pénzt akarnak értem kapni, már pedig egy halott hittérítőnőért nem fizetne nekik senki! Szigorúan elzártak ugyan a külvilágtól, napközben földalatti barlangokban, vagy elhagyatott hegyvidékeken rejtettek el bennünket, éjszaka pedig vándoroltunk, de mindig vigyáztak testi épségünkre. Hallom, hogy a derék Zilkát gyanúsítják az elfoga­­tásomban való részességgel. Ki kell jelentenem, hogy Zilka derék, becsületes ember, neki fogalma sem volt róla, hogy mikor indulok arra a végzetes kirándulásra, vele csak az utolsó pillanatban közöltem ezt a szán­dékomat és ekkor ajánlkozott Zilka felesége kísérőm­nek. Egyszerűen nevetséges ezt az embert ilyesmivel gyanúsítani. Zilkáról és nejéről különben a közvéle-­­ ménynek egészen téves nézete van; mind a ketten Amerikában nevelkedtek és Zilka, ki legalább öt nyel­ven beszél, műveit, intelligens ember. Zilkáné jelen­léte nagy vigasztalásomra szolgált, különösen pedig, a­mikor a fogságban gyermeke születettt, alig éreztük már a világtól elzárt életünk unalmát és egyhangú­ságát.­­ (Új gyémánt-ország­.) Londonból táviratoz­tak : Seacleből (Washington állam) érkezett jelenté­sek szerint a Nome-fok vidékén nagy gyémánt­mező­ket fedeztek föl. Már eddig is sok félkarátos, sőt kará­tos gyémántot találtak. Napról-napra százával érkez­nek az emberek, a­kik szerencsét próbálnak az új gyém­á­nt­vidéken.­­ (Főiskolák jelesei.) Wlassics Gyula köz­oktatási miniszter elrendelte, hogy mindazoknak a főiskolai hallgatóknak névsora, a­kik kitüntetéssel vagy dicsérettel elfogadott alapvizsgálatot, tanfolya­mot befejező vizsgálatot, államvizsgálatot, képesítő vizsgálatot, vagy doktori szigorlatot tettek, minden szeptember elsején közöltessék a közoktatási minisz­térium Hivatalos Közlöny­ében. Eddig az volt a gya­korlat, hogy csak a jelesen vizsgázó tudomány­egye­temi hallgatóknak névsorát hozta nyilvánosságra a hivatalos Budapesti Közlöny; a közzététel helyének megváltoztatásával most ezt a kitüntetést a műegye­tem és a jogakadémiák jeles ifjaira is kiterjeszti a miniszter. — (Bologna falai.) Bolognából írják: A vá­rosi tanács egy érthetetlen határozata következtében ez év elején megkezdték Bologna falainak lerombolá­sát. E fal tizenkét kapujával adja meg Bolognának régies és különös érdekességét s a város lakossága és az idegenek méltán sajnálják, hogy e falakat most le­rombolják. A város első megerősítése még a tizenkettedik századból származik, a mikor Bologna megszűnt köz­társaság lenni s az egyetemet megalapították. A vá­rost ekkor árkokkal vették körül, a melyeknek egy része ma is megvan. Azután sánckaróval erősítették meg Bolognát. 1327-ben a városi tanács elhatározta, hogy kőfalat építtet s az építés felügyeletével szerze­teseket bíztak meg. De a falak építése lassan haladt előre s ötven esztendő alatt az egész várost körülvevő falnak alig tizedrésze készült el. Azóta Bologna falai között látta a pápai seregeket, franciákat és osztráko­kat, de véres csaták nem igen folytak a város körül, mert a tanács minden ellenség előtt rögtön megnyi­totta a város kapuit.­­ (Megvámolt fényűzés.) Megírtuk, hogy az amerikai asszonyok a minap küldöttséggel tiszte­legtek: Rboosevelt elnöknél és arra kérték, hogy az Európából behozott ruháik elvámolásánál történő kel­lemetlenségeket szüntesse meg. Nem csoda, ha az amerikai hölgyek e­miatt panaszkodnak, mert nem elég, hogy az ellenőrzés rendkívül szigorú, hanem a vám is igen nagy, így legutóbb egy Huntinpon nevű hölgy mintegy hetvenötezer dollár értékű ruhát csi­náltatott Európa nagyobb városaiban. A ruhákért Newyorkban nem kevesebb, mint 11.000 dollár vámot kellett fizetni, a­mi a mi pénzünk szerint körülbelül százötvenezer korona.­­ (Sikkasztás a vámházban.) A fővám­hivatal egyik tisztviselője néhány ezer koronát sik­kasztott s a minap megszökött Budapestről. A főka­pitányság elfogató parancsot adott ki ellene. A sik­kasztó Sztahulyák István vámhivatali segédtiszt, a­ki a postaosztály pénzkezelésével volt megbízva. A múlt hét végén három napi szabadságot kért főnökétől, Potóczky István főellenőrtől, a ki most a posta­osz­tályt is vezeti. A szabadságot megkapta s a pénztárt egész rendben átadta helyettesének. A mikor szabad­sága letelt, nem tért vissza hivatalába. Főnöke a la­kásán kerestette, de ott sem volt, a­mióta elutazott. Ez a körülmény, valamint az, hogy Sztahulyák szá­madásában, a­melyet a múlt héten terjesztett be a pénzügyminisztérium számvevőségének, javítás nyoma látszott, gyanút keltett. A fővámhivatal igazgatója erre azonnal elrendelte a vizsgálatot a postaosztály pénztárában. Csakhamar kiderült, hogy Sztahulyák március hónapjában 1620 koronával károsította meg az államkincstárt. A sikkasztást akképp követte el, hogy a vámbevételi lajstromok napi zárlata alkalmá­val kisebb összegre javítgatta az oldalra irt tételek végső összegét s a következő oldalra a kisebb összeget vitte át. Ezen a módon mindig fölösleg maradt a pénz­tárban, a­mit Sztahulyák esetről-esetre elsikkasztott. A fővámhivatalban a vizsgálatot Lehrer Péter dr. osztálytanácsos, fővámigazgató-helyettes vezette. Vele egy időben a pénzügyminisztériumban is vizsgálat in­dult meg Sztahulyák régebbi számadásai dolgában. Ezt a vizsgálatot nagy alapossággal Sólyom Jenő pénzügyi tanácsos, számvevőségi főnök vezette; kide­rítette a régebbi számadásokban 1435 korona a hiba. E szerint Sztahulyák összesen 3055 koronát sikkasz­tott. A hamisítást főképpen a dohányengedély illeté­keinek elszámolásával követte el, többnyire 10—100 koronás tételekkel. Lehrer Péter dr. osztálytanácsos ma tett följelentést a sikkasztó ellen a rendőrségen. Sztahulyák István Hódmezővásárhelyen végezte el középiskoláit s onnan került 1893 junius hónapjában a fővámhivatalba, mint vámgyakornok. 1897 óta vám­segédtiszt s évi fizetése ezernégyszáz korona volt. Két évvel ezelőtt megőrült s most feleségét és kis gyerme­két nagy nyomorban hagyta. A rendőrség köröző­ le-­ vel így szól: Sztahulyák István Bezdánban született, huszonkilenc éves, magas, erős, arcszíne olajbarna, gesztenyebarna haját jobb oldalról fésüli, szeme barna, fekete bajusza van, szakállát borotválja, bal arcán borsónagyságú szemölcs van; bal kezén jegygyűrűt és egy smaragd-gyűrűt hord.­­ (A német főváros lakossága.) Berlinből jelentik: A most közzétett statisztikai adatok sze­rint Berlin lakossága 1901-ben 1,888.710-ről 3,901.567-re szaporodott, vagyis a szaporodás 12.857 lélek, míg 1900-ban 42.493 volt. A szaporodás e csök­kenésének oka az, hogy a bevándorlás Berlinbe az el­múlt évben erősen csökkent.­­ (Paiva.) A múlt héten Parisban egy, a második császárság alatt nagyon híres, nagyon iri­gyelt palotát árvereztek el. Tizenhét év óta nem lakta senki, csukottan állott, de fényes napjairól még sok­szor beszéltek. A dobra került ház a demimond Paiva márkizé'' volt, a­ki nagyon zajos szerepet játszott a császárság alatt, sőt a köztársaság első éveiben is. A palota, káprázatos pompájáról csodás dolgokat beszéltek, ónixból faragott lépcső vitt az emele­tére, lépcsőházát szobrokkal a leghíresebb képfaragók, termeit freskókkal a legelső piktorok ékesítették. Nap-nap után fényes társaság látogatta, politikusok, diplomaták, tábornokok, híres írók és művészek. Mond­ják, hogy sűrűn látogatta inkognitóban II. Napóleon is és hogy nem pásztor­órák töltése volt oka és célja látogatásának. A ház asszonya, a csodált, az irigyelt Paiva asszony, nemcsak a szerelemhez értett, okos asszony volt, mint XVII. századbeli nagy előde, Ninon de l‘Enclos, s nem bánta meg, a ki vele ta­nácskozott. Paiva asszony nagyszabású kurtizán volt, olyan antik veretű hetéra, mint Aszpázia a Perikies korában. Élete olyan romantikus, olyan kalandos, mint valamely XVII. századbeli pikáró-regény. A moszkvai zsidó­ negyedben született, a leírhatatlan nyomorúság élén s leány­korában Fachmann Paulának hívták. Először egy zsidó szabónak, azután a híres zongoraművésznek, Herz Henriknek volt, nem tudni, a szeretője vagy a felesége. Azt sem tudni, hogy és mikor vetődött Parisba? Pályája akkor kezdődött, a­mikor Herz a tűrhetetlen asszonytól megugrott Ame­rikába. Éppen nem volt szép és mégis hihetetlenül pusztított a férfiszivekben. Egy Krőzus hírében álló, Paiva-Aranjo nevű portugál diplomatát kerített elő­ször hálójába s egészen kifosztotta. A­mikor a vagyon már az övé volt, akkor előbb férjhez, ment áldozatá­hoz, aztán mérsékelt érdíj mellett elvált tőle; végül a kifosztott, agyongyötrött áldozat ajtaja előtt lőtte magát agyon. A vérszag még jobban vonzotta hozzá .

Next