Budapesti Hírlap, 1902. március (22. évfolyam, 59-88. szám)
1902-03-29 / 87. szám
1902. március 29. BUDAPESTI HÍRLAP. (87. sz.) kára akadtak. A vizsgálatot folytatják. — Turóc'Szent-Mártonból írják, hogy onnan újév óta huszonkét ember vándorolt ki Amerikába. Nagy csütörtökön egy tizenegy személyből álló csapatot tartóztatott föl a csendőrség a ruttkai vasúti állomáson és a kivándorolni akarókat bekísérte a turóc-szent-mártoni szolgabírósághoz. Az illetők küküllőmegyei szász földmunkások, a kik útlevél nélkül a Rajna vidékére igyekeztek. (Házasság 1.) Grosz Jenő április 6-án déli fél egy órakor tartja esküvőjét a budapesti dohányutcai zsidótemplomban Grosz Erzsi kisasszonynyal, Grosz Zsigmond és neje leányával. Kalmár Jenő eljegyezte Gonda írónkét Zemjén-Agárdon. — (Az áruló orosz ezredes.) Lembergből táviratozzék nekünk. A Dziennik Polszki-nak jelentik Varsóból. Nem felel meg a tényeknek az a hir, hogy az orosz hatóságok már régóta gyanús szemmel kísérték Grimm alezredes üzelmeit és hogy csak a kedvező alkalmat lesték, hogy friss tetten érjék. Grimm egészen letartóztatásáig katonai félebbvalóinak föltétlen bizalmát élvezte s ezekre rendkívül nyomasztó hatást tett az alezredes árulásának váratlan híre. Herschelmann vezérkari főnök nemrég a varsói katonai levéltárból, amely Grimm felügyelete alatt állott, több okmányt és tervet hozatott el magának. Amint az iratokat széjjelbontotta, egyszerre egy ismeretlen nagyon szép fiatal asszonynak fotográfiáját találta köztük. A vezérkari főnök sehogy sem tudta magának megmagyarázni, hogy miképpen kerülhetett ez az arckép a titkos iratcsomóba. Herschelmann elküldte a fotográfiát a harkovi rendőrségnek, amely kiderítette, hogy az arckép B. volt ezredes feleségéé, akiről tudták Varsóban, hogy gyakran szokott külföldre utazni. Azután a hadügyminisztériumban alaposabban megvizsgálták a varsói katonai irattár iratait és terveit s különféle foltokat fedeztek föl rajtuk, amelyek bizonyos kémiai manipulációktól látszottak eredni. A hadügyminisztérium erre utasította a rendőrséget, hogy a szép asszony lakásán házkutatást tartson. A rendőrség B.-né lakásán megtalálta az asszonynak egy szomszéd birodalom fővárosában készült fotográfiáját, amely a katonai irattár tervei között talált kisebb arcképének reprodukciója volt Az erre megindított vizsgálat kiderítette, hogy Grimm alezredes a katonai irattárból egész iratcsomókat ki szokott venni és azokat B.-né útján sürgősen külföldre küdte, ahol átadta egy fotográfusnak, aki az iratokat és a terveket fotografálta. Mihelyt ez megtörtént, B.-né azonnal visszavitte Varsóba, úgy hogy alig négy nap lefolyása alatt visszakerültek helyükre. Egy ilyen expedíció alkalmával B.-né hiúságból megrendelte a fotográfusnál Karkovból magával hozott arcképének megnagyobbított formában való reprodukcióját, de megfeledkezett arról, hogy a visszaadott csomagból, a mely a fotografált terveket és iratokat tartalmazta, a saját arcképét kivegye s így a csomaggal együtt a szép asszony arcképe is a katonai irattárba került. (Az öreg: honvédeknek.) Orosz Józsika, a korpospataki elemi iskola negyedik osztályának tanulója negyedfél kiló szivarvéget, Bauernfeind Vera tanítónő Szegedről egy doboz szivarvéget küldött be hozzánk az öreg honvédek számára. Rendeltetése helyére juttatjuk. (Nagypéntek.) Boros éggel, hűvös idővel jött meg a világ nagy napja: Nagypéntek. Harangok hallgatása, orgonák, csengők elnémulása még csöndesebbé teszi ilyenkor a katolikus templomokat, amelyekben az idén is mindenütt a hívők nagy sokasága járult a szenteír elé imádkozni. Délután sok nép zarándokolt a józsefvárosi és a budai kálváriákhoz. A protestánsok mindenütt sokan hallgatták a protestáns egyház legnagyobb ünnepén a prédikációt, majd utána minden templomban sok ájtatos hivő járult az úrvacsorához. (Gyászrovat.) Nécsey István festőművész március 26-án éjjel meghalt Münchenben, a kórházban, hová mint nagybeteget vitték be. Élete utolsó hónapjaiban egy nagy képen dolgozott, s már csaknem teljesen elkészült vele, amikor betegsége miatt kénytelelen volt az ecsetet letenni. Az elhunyt festő a nyolcvanas évek végén Münchenben a Hollósy-iskolában, majd Parsban tanult s szép jövőt jósoltak tehetségének. Hazatérve szülővárosában, Verebélyen élt, 1895— 1901-ig Budapesten, aztán Kolozsváron. A halál sikereinek küszöbén ragadta el a fiatal festőt, akit nagypénteken délután temettek el Münchenben. Kachelmann Károly gépgyáros, egyházfelügyelő, a vaskorona-rend és a Ferenc József-rend lovagja hatvan éves korában meghalt Selmecbányán. Temetése ma volt. Elhunytat gyermekei, unokái és a rokonok gyászolják. Domokos Ferencné született Várady Alfréd,március 27-én huszonhárom éves korában meghalt Budapesten. Temetése szombaton délután négy órakor lesz a II., Hattyú utca 1. számú házából. Szabó Géza felső-csernátoni lelkipásztor ötvenegy éves korában elhunyt Alsócsernáton községben. Hagyárosi Kendelényi Ilonka, hagyárosi Kendelényi Ferenc és neje, született levicei Lévy Mária tizennyolc éves leánya meghalt Nagy-Dobos községben. Kleiener János hatvanhat éves korában meghalt Szinóbányán. (Színné kisasszony hazatérése.) Szlone kisasszony, az amerikai hittéritönő, aki hosszú fogsága után kiszabadult és most hazatérőben van Amerikába, tegnap keresztül utazott Bécsen, ahol egy újságíró kikérdezte fogsága részleteiről. Sztone kisasszony elbeszélésében legérdekesebb az, hogy védelmébe veszi Zilka lelkészt, akit pedig a rablókkal való cimborálás gyanúja miatt már el is fogtak. A kisasszony ezeket mondta: — A rablók kitűnő üzletemberek, kijelentették, hogy ne féljek, mert saját érdekük, hogy életben és jó egészségben maradjak, mivel pénzt akarnak értem kapni, már pedig egy halott hittérítőnőért nem fizetne nekik senki! Szigorúan elzártak ugyan a külvilágtól, napközben földalatti barlangokban, vagy elhagyatott hegyvidékeken rejtettek el bennünket, éjszaka pedig vándoroltunk, de mindig vigyáztak testi épségünkre. Hallom, hogy a derék Zilkát gyanúsítják az elfogatásomban való részességgel. Ki kell jelentenem, hogy Zilka derék, becsületes ember, neki fogalma sem volt róla, hogy mikor indulok arra a végzetes kirándulásra, vele csak az utolsó pillanatban közöltem ezt a szándékomat és ekkor ajánlkozott Zilka felesége kísérőmnek. Egyszerűen nevetséges ezt az embert ilyesmivel gyanúsítani. Zilkáról és nejéről különben a közvéle- ménynek egészen téves nézete van; mind a ketten Amerikában nevelkedtek és Zilka, ki legalább öt nyelven beszél, műveit, intelligens ember. Zilkáné jelenléte nagy vigasztalásomra szolgált, különösen pedig, amikor a fogságban gyermeke születettt, alig éreztük már a világtól elzárt életünk unalmát és egyhangúságát. (Új gyémánt-ország.) Londonból táviratoztak : Seacleből (Washington állam) érkezett jelentések szerint a Nome-fok vidékén nagy gyémántmezőket fedeztek föl. Már eddig is sok félkarátos, sőt karátos gyémántot találtak. Napról-napra százával érkeznek az emberek, akik szerencsét próbálnak az új gyémántvidéken. (Főiskolák jelesei.) Wlassics Gyula közoktatási miniszter elrendelte, hogy mindazoknak a főiskolai hallgatóknak névsora, akik kitüntetéssel vagy dicsérettel elfogadott alapvizsgálatot, tanfolyamot befejező vizsgálatot, államvizsgálatot, képesítő vizsgálatot, vagy doktori szigorlatot tettek, minden szeptember elsején közöltessék a közoktatási minisztérium Hivatalos Közlönyében. Eddig az volt a gyakorlat, hogy csak a jelesen vizsgázó tudományegyetemi hallgatóknak névsorát hozta nyilvánosságra a hivatalos Budapesti Közlöny; a közzététel helyének megváltoztatásával most ezt a kitüntetést a műegyetem és a jogakadémiák jeles ifjaira is kiterjeszti a miniszter. — (Bologna falai.) Bolognából írják: A városi tanács egy érthetetlen határozata következtében ez év elején megkezdték Bologna falainak lerombolását. E fal tizenkét kapujával adja meg Bolognának régies és különös érdekességét s a város lakossága és az idegenek méltán sajnálják, hogy e falakat most lerombolják. A város első megerősítése még a tizenkettedik századból származik, a mikor Bologna megszűnt köztársaság lenni s az egyetemet megalapították. A várost ekkor árkokkal vették körül, a melyeknek egy része ma is megvan. Azután sánckaróval erősítették meg Bolognát. 1327-ben a városi tanács elhatározta, hogy kőfalat építtet s az építés felügyeletével szerzeteseket bíztak meg. De a falak építése lassan haladt előre s ötven esztendő alatt az egész várost körülvevő falnak alig tizedrésze készült el. Azóta Bologna falai között látta a pápai seregeket, franciákat és osztrákokat, de véres csaták nem igen folytak a város körül, mert a tanács minden ellenség előtt rögtön megnyitotta a város kapuit. (Megvámolt fényűzés.) Megírtuk, hogy az amerikai asszonyok a minap küldöttséggel tisztelegtek: Rboosevelt elnöknél és arra kérték, hogy az Európából behozott ruháik elvámolásánál történő kellemetlenségeket szüntesse meg. Nem csoda, ha az amerikai hölgyek emiatt panaszkodnak, mert nem elég, hogy az ellenőrzés rendkívül szigorú, hanem a vám is igen nagy, így legutóbb egy Huntinpon nevű hölgy mintegy hetvenötezer dollár értékű ruhát csináltatott Európa nagyobb városaiban. A ruhákért Newyorkban nem kevesebb, mint 11.000 dollár vámot kellett fizetni, ami a mi pénzünk szerint körülbelül százötvenezer korona. (Sikkasztás a vámházban.) A fővámhivatal egyik tisztviselője néhány ezer koronát sikkasztott s a minap megszökött Budapestről. A főkapitányság elfogató parancsot adott ki ellene. A sikkasztó Sztahulyák István vámhivatali segédtiszt, aki a postaosztály pénzkezelésével volt megbízva. A múlt hét végén három napi szabadságot kért főnökétől, Potóczky István főellenőrtől, a ki most a postaosztályt is vezeti. A szabadságot megkapta s a pénztárt egész rendben átadta helyettesének. A mikor szabadsága letelt, nem tért vissza hivatalába. Főnöke a lakásán kerestette, de ott sem volt, amióta elutazott. Ez a körülmény, valamint az, hogy Sztahulyák számadásában, amelyet a múlt héten terjesztett be a pénzügyminisztérium számvevőségének, javítás nyoma látszott, gyanút keltett. A fővámhivatal igazgatója erre azonnal elrendelte a vizsgálatot a postaosztály pénztárában. Csakhamar kiderült, hogy Sztahulyák március hónapjában 1620 koronával károsította meg az államkincstárt. A sikkasztást akképp követte el, hogy a vámbevételi lajstromok napi zárlata alkalmával kisebb összegre javítgatta az oldalra irt tételek végső összegét s a következő oldalra a kisebb összeget vitte át. Ezen a módon mindig fölösleg maradt a pénztárban, amit Sztahulyák esetről-esetre elsikkasztott. A fővámhivatalban a vizsgálatot Lehrer Péter dr. osztálytanácsos, fővámigazgató-helyettes vezette. Vele egy időben a pénzügyminisztériumban is vizsgálat indult meg Sztahulyák régebbi számadásai dolgában. Ezt a vizsgálatot nagy alapossággal Sólyom Jenő pénzügyi tanácsos, számvevőségi főnök vezette; kiderítette a régebbi számadásokban 1435 korona a hiba. E szerint Sztahulyák összesen 3055 koronát sikkasztott. A hamisítást főképpen a dohányengedély illetékeinek elszámolásával követte el, többnyire 10—100 koronás tételekkel. Lehrer Péter dr. osztálytanácsos ma tett följelentést a sikkasztó ellen a rendőrségen. Sztahulyák István Hódmezővásárhelyen végezte el középiskoláit s onnan került 1893 junius hónapjában a fővámhivatalba, mint vámgyakornok. 1897 óta vámsegédtiszt s évi fizetése ezernégyszáz korona volt. Két évvel ezelőtt megőrült s most feleségét és kis gyermekét nagy nyomorban hagyta. A rendőrség köröző le- vel így szól: Sztahulyák István Bezdánban született, huszonkilenc éves, magas, erős, arcszíne olajbarna, gesztenyebarna haját jobb oldalról fésüli, szeme barna, fekete bajusza van, szakállát borotválja, bal arcán borsónagyságú szemölcs van; bal kezén jegygyűrűt és egy smaragd-gyűrűt hord. (A német főváros lakossága.) Berlinből jelentik: A most közzétett statisztikai adatok szerint Berlin lakossága 1901-ben 1,888.710-ről 3,901.567-re szaporodott, vagyis a szaporodás 12.857 lélek, míg 1900-ban 42.493 volt. A szaporodás e csökkenésének oka az, hogy a bevándorlás Berlinbe az elmúlt évben erősen csökkent. (Paiva.) A múlt héten Parisban egy, a második császárság alatt nagyon híres, nagyon irigyelt palotát árvereztek el. Tizenhét év óta nem lakta senki, csukottan állott, de fényes napjairól még sokszor beszéltek. A dobra került ház a demimond Paiva márkizé'' volt, aki nagyon zajos szerepet játszott a császárság alatt, sőt a köztársaság első éveiben is. A palota, káprázatos pompájáról csodás dolgokat beszéltek, ónixból faragott lépcső vitt az emeletére, lépcsőházát szobrokkal a leghíresebb képfaragók, termeit freskókkal a legelső piktorok ékesítették. Nap-nap után fényes társaság látogatta, politikusok, diplomaták, tábornokok, híres írók és művészek. Mondják, hogy sűrűn látogatta inkognitóban II. Napóleon is és hogy nem pásztorórák töltése volt oka és célja látogatásának. A ház asszonya, a csodált, az irigyelt Paiva asszony, nemcsak a szerelemhez értett, okos asszony volt, mint XVII. századbeli nagy előde, Ninon de l‘Enclos, s nem bánta meg, a ki vele tanácskozott. Paiva asszony nagyszabású kurtizán volt, olyan antik veretű hetéra, mint Aszpázia a Perikies korában. Élete olyan romantikus, olyan kalandos, mint valamely XVII. századbeli pikáró-regény. A moszkvai zsidó negyedben született, a leírhatatlan nyomorúság élén s leánykorában Fachmann Paulának hívták. Először egy zsidó szabónak, azután a híres zongoraművésznek, Herz Henriknek volt, nem tudni, a szeretője vagy a felesége. Azt sem tudni, hogy és mikor vetődött Parisba? Pályája akkor kezdődött, amikor Herz a tűrhetetlen asszonytól megugrott Amerikába. Éppen nem volt szép és mégis hihetetlenül pusztított a férfiszivekben. Egy Krőzus hírében álló, Paiva-Aranjo nevű portugál diplomatát kerített először hálójába s egészen kifosztotta. Amikor a vagyon már az övé volt, akkor előbb férjhez, ment áldozatához, aztán mérsékelt érdíj mellett elvált tőle; végül a kifosztott, agyongyötrött áldozat ajtaja előtt lőtte magát agyon. A vérszag még jobban vonzotta hozzá .