Budapesti Hírlap, 1902. november (22. évfolyam, 300-329. szám)
1902-11-29 / 328. szám
1902. november 29. BUDAPESTI HÍRLAP. (328. sz.) 7 Királyból, hogy érdekes fordulat történt ebben az ügyben. Kávász György lelkész ugyanis lemondott állásáról s Laureán Ágoston nagyváradi püspöki vikárius Selegián Liviuszt, a Krassóra kinevezett lelkészt (aki mint adminisztrátor vezette eddig is az egyház ügyeit), helyezte vissza Nagykárolyba, ugyancsak helyettesi minőségben. Nem tudjuk, mit akarnak ezzel elérni, de a görög katolikus magyarság elfoglalt álláspontjából semmit sem akar engedni s éppen úgy nem hajlandó Selegiánt elfogadni, mint bármely más román szertartásu lelkészt. (Fejedelmi vadászat.) Kis-fertőről táviratozzék: József Ágost kir. herceg és felesége, Mária Auguszta kir. hercegasszony, továbbá Fülöp orleansi herceg és Kóburg Fülöp herceg november 30-án vadászatra ideérkezik. Több magyar főur is részt vesz a vadászaton. (A tanítók fizetése.) Mint értesülünk, a tanítók fizetésének újabb tervezetét már egy héttel ezelőtt végleg megállapították. E szerint sem a kezdő, sem a végső fizetés nem változott, csupán a száz koronás korpótlékot kapják majd a tanítók, valamint az óvónők is, gyorsabb tempóban. Mégpedig a mostani ötödéves és a tervezett negyedéves rendszer helyett háromévenként. Az iskolaügyi személyzet fizetési rendszerének tervezete egész terjedelmében most a kultuszminiszter előtt van, a végső számítás végett. Az új fizetési tervben a középiskolai igazgatóknak csak egyféle pótlékuk van, mely a tizedik szolgálati év után sem nő. A középiskolai tanárok végső fizetése még mindig vitás. (A Lipótvárosi Kaszinó) holnap, szombaton társasvacsorát rendez, mely előtt nyolc órakor Eötvös Károly országgyűlési képviselő fölolvasást tart. “ (Egy román miniszter lemondása.) Bukarestből táviratoztak. Aurelian földmivelésügyi, iparés kereskedelemügyi miniszter egészségi okokból lemondott. Tárcáját ideiglenesen Sturdza miniszterelnök vette át. (Hadiállapot a tengerszem területén.) Hohenlohe herceg javorinai uradalmának vezetősége a berlini Fost-nak részletes jelentést küldött a lengyelek erőszakoskodásáról a tengerszem területén. Zamojszki gróf, a szomszédos birtok tulajdonosa a nemzetközi bíróság döntése óta a tengerszem területét magáénak tekinti s azóta napirenden van a határvillongás. A Fost a lengyelek erőszakosságáról, amelyről annak idején mi is hírt adtunk, a következőket írja: Október 23-án a lengyelek körülbelül azon a vidéken, ahol a választott bíróság döntése szerint a határ van, hidat építettek és a magyar földön körülbelül másfél méternyi szélességben kivágták a fákat. A Hohenlohe hercegi uradalom emberei másnap a hidat , a hi at a 11 arma tették. Ugyanaz a dolog megismétlődött október 30-án és 31-én. Minthogy megtudták, hogy november 6-án a lengyelek újabb támadásra készülnek, az uradalom emberei 6-án reggel megjelentek az említett helyen. Akkor már ott volt Bienkovszki a Zamojszki grófi uradalom erdésze segédjével s harminc, fölfegyverzett munkás védelme alatt harmadszor is megcsinálták a hidat és átvonultak Hohenlohe herceg birtokára. Arra a kérdésre, hogy mit keresnek idegen birtokon, Bienkovszki azt felelte, hogy őriznie kell a hidat, mert Zamojszki gróf uradalmának gazgatója, Winarszki néhány vendégével a vitás területen zergére akar vadászni. Később Winarszki megüzente, hogy nem megy el a vadászatra, amire Bienkovszki maga akarta megkezdeni a vadászatot. Hohenlohe herceg emberei erre kijelentették, hogy ilyen körülmények között még erőszakkal is meg fogják akadályozni a vadászatot, amire a lengyelek visszavonultak, de a híd őrizetére egy fegyveres őrt hagytak hátra. Később két osztrák csendőr és Zamojszki grófnak egy erdőőre jelent meg Hohenlohe herceg birtokán. Az erdőőr az ott cirkáló vadászok egyikétől elvette puskáját és a lengyel partra menekült. A vadász visszakövetelte fegyverét és a csendőröknek is szólt, de ezek kijelentették, hogy semmi közük sincs az egész dologhoz. November 11-ig a lengyelek Hohenlohe herceg birtokán 095 fát vágtak ki. A Hohenlohe hercegi uradalom vezetősége több ízben távirati úton kért védelmet az alispántól, de az alispán nem tett semmit, sőt ellenkezőleg, a magyar csendőrség szigorú parancsot kapott, hogy ne avatkozzék a dologba. A Post ehhez a jelentéshez a következő megjegyzést fűzi: A lengyelek eljárása csak úgy magyarázható meg, hogy a két kormány egyike sem mer föllépni a jogi állapot lábbal való tiprása ellen. Az osztrák kormán a magyar földbirtokos kedvéért nem akar összetűzni a lengyel flaktával, a magyar kormány pedig nem tartja érdemesnek megvédelmezni a német herceg érdekeit, aki a magyar országgyűlésen nem kellemetlenkedhetik a kormánynak. Az azonban kérdéses, váljon Magyarországnak ez az eljárása alkalmas-e arra, hogy a német tőkét, a melyre ennek az országnak még nagy mértékben szüksége van, Magyarországba terelje. ' — (Házasság.) Bienenfeld Géza eljegyezte Tihanyi Mahild kisasszonyt Budapesten. — (Átruházott nemesség.) A király, mint a hivatalos lap mai száma közli, cserneki és tarkeői Dessewffy Pál kaproncai földbirtokos magyar nemességét, előnevét és családi címerét átruházta örökbefogadott gyermekeire: Erzsébet Teresre és Miklós Andrásra. (Az új angol főkonzul.) A király Herbert Artur James budapesti királyi nagybritanniai főkonzul kinevezéséhez, mint a hivatalos lap mai száma közli, megadta az exekvaturt. (Zsögöd Benő német neve.) Nemrég történt tudvalevőleg, hogy Zsögöd Benő, a budapesti tudomány-egyetem tanára Grossschmied-del toldotta meg nevét. Legújabb művét már e német hangzású néven adta ki. Egy budapesti lap mai számában megrovásban részesítette e miatt a professzort, ami arra bírta növendékeit, hogy tüntessenek mellette. Amikor Zsögöd-Grossschmied Benő megjelent ma az egyetemen, hogy előadást tartson, a diákok percekig éljenezték, majd abcugolták a támadó cikk szerzőjét. A tanár megtudakolván, miről van szó, kijelentette, hogy nyilatkozni kíván nevének kiegészítéséről, amivel, úgy látszik, ellentétbe került a közvéleménynyel. Beszéde így szól: Német hangzású lehet ez a Grossschmied név azok előtt, kik azt nem ismerik, de nem én előttem, ki számos olyan Grossschmiedet ismertem, ki egész életét a közügyek mezején a magyar érdekek önzetlen szolgálatában töltötte. 3784-ből van birtokomban egy levél, melyet egyik ősöm, Grossschmied Ferenc, ki Bécsben az udvarnál viselt előkelő udvari hivatalt, irt atyai nagyanyámnak, Országh Ilonának és melyet ily megszólítással kezdett: „Drága Kedves Latroraszonyom!“ — akkor, mikor úgy az udvari körök, mint hazánk előkelő világa a társalgásban és írásban a német nyelvet használta. 1808-ban nagybátyám, Grossschmied János, mint Csanád vármegye főispánja, tudtommal első volt, ki a megyei protokollumokat magyar nyelven szerkesztette. Végül atyám, ki belém oltotta a magyar intézmények iránt való tiszteletet és hazám szent földjéhez való ragaszkodást, németül sem tudott. Hogy pedig én miért ragaszkodom e névhez, az is magyar ok, mert e név által hozzákapcsoltatásomat látom hazám régi magyar intézményeihez és a haza szent földjéhez, mert e névre eszembe jutnak családom tradíciói. Máramaros, Zemplén és Bács vármegyék, mint ahol őseim oly hosszú időn át szolgálták a magyar haza érdekeit hazafias, önzetlen működésükkel. Családom ugyanis nem friss sütetű magyar, hanem már századok óta lakik e hazában, és már századok óta viselnek tagjai közhivatalokat, küzdenek a magyar haza érdekeiért, a magyarságért. Én nem akarok ezzel ellenkezésbe állani a névmagyarosítási mozgalommal, amelynek hazánkban nagy jogosultsága van és fontos célok előmozdítására van hivatva. Az én esetemben, amely éppen a régi családi hagyományokhoz való ragaszkodást jelenti, ennek a nagy elvnek félretétele talán még nem jelenti a honfiúi kötelességek megszegését. Ennyit akartam igazolásomra önöknek elmondani. Beszéde után a diákok ismételten megéljenezték Zsögöd-Grossschmied Benőt. (A megmérgezett Carnegie-család.) Carnegie András amerikai milliárdos és családja a minap súlyosan megbetegedett. Mint a Daily News írja, megbetegedésük mérgezésre vezethető vissza, amely megromlott ételek elfogyasztásából származott. Carnegie családja már jól van, de Carnegie állapotában veszedelmes komplikáció állott be. (Királyi kitüntetés.) A hivatalos lap mai száma jelenti, hogy a király Freysinger Lajos dr. váci közjegyzőnek a közügyek terén szerzett érdemeiért a királyi tanácsosi címet adományozta. (Magyar munkások sorsa Svájcban.) Megírtuk a minap, hogy egy sereg magyar kubikossal milyen lelkiismeretlenül bánt el egy svájci építőcég. Az esetről most ezt táviratozzák nekünk Bernből. A kanton kormányához tegnap interpellációt intéztek arról, hogyVessing-testvérek építő-vállalkozók a berni Jurában embertelenül bánnak a magyar munkásokkal. A kormány megígérte, hogy az ügyet meg fogja vizsgálni. (A Nemzeti Muzeum jubileuma.) A Nemzeti Muzeum jubileuma alkalmából a muzeum tisztviselői közül többet előléptettek. Méhely Lajost számfölötti igazgató-őrré, Esztegár László dr. és Gold Ödön elsőosztályú segédöröket muzeumörökké, Kovács László és Hubert Emil dr. másodosztályú segédőröket elsőosztályú segédőrökké nevezte ki a kultuszminiszter. A muezum igazgatóságát ma a hamburgi néprajzi múzeum és a Trencsén-Teplai Társaskör üdvözölte. (Népgyűlés Fiuméban.) Fiumei tudósítónk táviratozza, hogy vasárnap délutánra névtelen összehívók tiltakozó népgyűlésre szólítják a polgárságot. A gyűlésen a civillista emeléséről, a katonai javaslatokról és a kivándorlásról fognak tanácskozni. (Gyászrovat.) Végh János fővárosi bizottsági tag ma reggel hatvannyolc éves korában meghalt. Az elhunyt élénk részt vett a fővárosi közéletben s egyik vezető embere volt az óbudai polgárságnak, a melynek érdekében sokszor fölszólalt a közgyűlésen. Özvegy Amtmann Jánosné, született Färber Anna ma nyolcvanhárom éves korában meghalt. Az elhunytban idősb Szinnyey József a testvérét, Winkler Endre nyugalmazott főgimnáziumi igazgató anyósát, Beöthy Zsolt egyetemi tanár és Almádi Géza fővárosi tanácsos nagynénijüket gyászolják. Schwarz Henrik hetvennyolc éves korában, november 26-án meghalt Budapesten. Idősb Hanzulovics Kristóf kereskedő, városi képviselő november 25-én nyolcvanhat éves korában meghalt Felsőbányán. Bozóld Lengyel Sándorné született Minke Mária, bozóki Lengyel Sándor székesfővárosi felső kereskedelmi iskolai igazgató felesége november 27-én, életének ötvenkettedik, boldog házasságának harmincegyedik évében váratlanul meghalt Budapesten. Temetése november 29-én délután három órakor lesz a Nagymező utca 3. számú házából. Elhunytát férje, gyermekei, unokái és kiterjedt rokonsága gyászolja. Özvegy Tsengyei Józsefné született Csiszár Karolin, 77 éves korában elhunyt Székelykeresztúron. Az elhunyt úrnő özvegye volt Lengyel József hírneves orvosnak, aki a legtöbb adatot szolgáltatta Petőfi eltűnéséről. Ajtai K. Gyula fővárosi postafelügyelő anyósát gyászolja az elhunytban. Idősb Mikola János ügyvéd, Komárom szab. királyi város volt ügyésze november 27-én nyolcvanegy éves korában meghalt Komáromban. (Röpirat a bán ellen.) Eszékről táviratozzék . A rendőrség ma házkutatást tartott Kovácsevics Vladimir dr. ügyvéd irodájában, hogy lefoglalja az ügyvédnek Khuen-Héderváy gróf horvát bán ellen kiadott röpiratát. A rendőrség lefoglalta az irodában talált példányokat. Az ügyészség Kosics ügyvédsegéd és Gyurgyevics napidijas ellen a röpirat terjesztése miatt megindította az eljárást. (Nagy Idők tanúja.) Zábori Márczy Mihály ügyvéd, negyvennyolcas honvédtüzér tiszt november 26-án hetvenhat éves korában meghalt Munkácson. (Zalamegyei gazdák az apró emberekért.) Zalaegerszegről jelentik: Jankovich László főispán értekezletre hívta a megyebeli birtokosokat, lelkészeket, járási tisztviselőket, hogy megvitassák a módokat, hogyan soroztassák a falu népét az országos segítőpénztárba, mely őket a keresetképtelenség idejére biztosítja. Az értekezleten megjelent a segítőpénztár ügyvezető igazgatója, Fáy Gyula dr. és lelkes fölhívására több birtokos, élén Barcza Lászlóval, kijelentette, hogy ha cselédeiket nyugdíjazzák. Ugyancsak Barcza László indítványára az értekezlet Darányit szociálpolitikai működéséért melegen üdvözölte. (Ó-szláv akadémia.) Zágrábból táviratozzák nekünk. A vegliai püspöki palotában értekezlet volt, amelyen elhatározták egy ó-szláv akadémia fölállítását. (Az újvidéki Papakoszták.) A múlt héten tudvalevőleg betörtek az újvidéki zsidó hitközség pénztárába s elloptak nyolcvanezer koronányi értéket. Ebben az ügyben, mint tudósítónk írja, rendkívüli közgyűlést tartott tegnap a hitközség. A gyűlésen rendkívül hevesen kifakadtak a vezetőség ellen, amely nem gondoskodott kellő módon a vagyon őrzéséről, sőt még csak nem is biztosította a pénztárt betörés ellen. Elhatározták, hogy a kárt oly módon fedezik, hogy a gazdagabb hitközségi tagok közt gyűjtést rendeznek. Érdekes, hogy éppen a gyűlés folyamán táviratot kapott az újvidéki főkapitány Csákováról, ahonnan azt jelentették, hogy az ottani zsidótemplomot is kifosztották, de a betörőket elfogták. Azt hiszik, hogy az elfogott gonosztevők vitték el az újvidéki hitközség pénzét is. (A hétfői kifli.) A budapesti sütőmesterek ipartestülete ma délután Spolarits György elnöklésével rendkívüli közgyűlést tartott. Az elnök előadta, hogy délelőtt az ipartestület küldöttségben járt Láng Lajos kereskedelmi miniszternél. A miniszter kijelentette a küldöttségnek, hogy békés megegyezést óhajt a pékmesterek és segédeik között. A mai állapotot ő sem tartja célszerűnek, de amíg változtatást nem csinál a vasárnapi munkaszünetnek a sütőkre vonatkozó rendelkezésében, ajánlatos volna, hogy a pékmesterek addig ne sztrájkoljanak, hanem süssenek hétfő reggel is kiflit. A hatóságok, úgymond a miniszter, belátással lesznek s nem fogják ezentúl szigorú ellenőrzéssel zaklatni a sütőműhelyeket. A gyűlés tudomásul vette az elnök jelentését s a jelenlévő pékmesterek kimondották, hogy a jövő héttől kezdve megint sütnek hétfőn reggel kiflit. Ezután elhatározta a gyűlés, hogy süteménykihordással ezentúl csak sütősegédek foglalkozhatnak, akik megszabott bért kapnak. (A munkaközvetítő-intézet) e heti kimutatása szerint 51/82 munkás keres foglalkozást; ezek közt majdnem minden iparág képviselve van. Munkát kaphat helyben: 1 kávépörkölő, 1 galvanizáló; vidéken: 1 címnyomó, 1 véső, 1 nikkelező, 1 mézes-