Budapesti Hírlap, 1902. november (22. évfolyam, 300-329. szám)

1902-11-23 / 322. szám

12 BUDAPESTI HÍRLAP. (322. sz.) 1902. november 23. méltán sirathatjuk, v­ele tanulság hijján maradna, ha csupán a sors brutalitásával akarnék igazolni. Nem gazdálkodott ő takarékosan se pénzével, se talentumá­val, se életerejével- A milyen egyenes fel­di, tisztaszivü ember volt, h­a ma szólhatna, nyilván így szólna a fia­tal művészekhez: „Fiúk! úgyis rövid az élet, takaré­koskodjatok vele, ha egész művészek akartok lenni!“ Ő nem lett egész. Közvetetten vagy közvetetle­­nül, idegen hatás alatt dolgozott mindvégig. Érezte, látta a természetet, hamar leszámolt az akadémián ta­nult, postos bölcseséggel, színekkel, és színekben kereste az igazságot, vagy tónusokban iparkodott, összefogni a természetből nyert impresszióit,­­— fiatal volt és őszinte, bátor, férfias és temperamentumos. Ezt lát­hatjuk most kiállított képein. De, — és ezt is látjuk kiállított képein, — szán­dékának megvalósításában nem jutott el az eredeti­ségig. Kezdve a kép tárgyának megkeresésétől, a be­állításon, az alaptónus megválasztásán, az előadási módon és az ecsetkezelésen át, mindegyre emlékeztet valakire, a­ki már azt csinálta és úgy csinálta, mint ő. Carot, Daubigny, Théodore Rousseau, Jules Dupré, Diaz, még Millet is, Paul Huet, Chintreuil és lépten­­nyomon Munkácsy jut az ember eszébe e képek előtt, hogy csak azokat citáljam, a­kiknek a hatása, —­­bár sokszor bravúros munka, — közvetetlenebb volt mű­vészünkre. Ismétlem, nem azt akarom ezzel mondani, hogy Paál tudatosan utánzott. Nem. Ő kereste magát s lelkesedése a tájkép francia mestereinek alkotásai iránt fiatalabb volt még, művészi egyénisége fejletle­nebb, lágyabb, semhogy szabadulni tudott volna azok­nak a mestereknek a hatása alól, a­kiket a fejlődő ta­lentum hódolatával csodált. Sok komoly, egészen a művészetnek szentelt élet­mód munkája és sok természettanulmány után eljutott volna Paál László művészete odáig, hogy hazatérvén a fontainebleaui erdő alól, ő legyen egyik legnagyobb tájképfestőne. De ehhez okvetetlenül szükséges, hogy a magyar művész magyar földön dolgozzék-A­mi Paál László után maradt, mindaz nagyon érdekes ígéret, de csak ígéret. ^ * (Md.) , * (Nemzeti Színház.) "Jakab Ödön drámájá­nak, A jövevény­nek mai második előadásán is szép­számú közönség gyönyörködött a darab­­ nyelvének költőiségében és a jó előadásban. A darab vidám részé­nek interpretálása ezúttal is hatásosabb volt, Rózsa­hegyi, Rákosi Szidi, Gabányi, Dezső friss és erőteljes vidámságot hoztak a színpadra, de a maga egész érdemében érvényesült Cs. Alszeghi Irma finom ala­­kítása, Mihályfi, Gál, Molnár László és Beregi játéka is. A színészeket is, az utolsó felvonás után a szerzőt is többször kitapsolták. Zajos sikere volt Murger kis darabjának, A nyolcadik pont­nak, a nagy tetszésből Lővén jutott mind a négy szereplőnek: Delli Emmá­nak, Nagy­ Ibolykának, C­sászár­nak és Pál­nak. * (Hírek az Operaházból.) Az Operaházban hétfőn a Szentivánéji álom kerül színre az Operaház és a Nemzeti Színház tagjainak közreműködésével, mérsékelt hely árakkal. Kedden Anyegint adják. Szer­dán mérsékelt helyárakkal Jancsi és Juliska és utána .1 babatündér hallet van előadásra kitűzve. Az elő­adás öt órakor kezdődik. Csütörtökön a Nemzeti Mú­zeum fennállásának századik évfordulója alkalmá­ból díszelőadásban, a nézőtér teljes kivilágításával Báni bán­ kerül szilire. Pénteken nincs előadás, a Várszínházban színre kerül A denevér, Szoyer Ilonká­val és Szilágyinéval a női főszerepekben. Szombaton A bolygó hollandi van műsoron. Vasárnap Farkas G­idén dalműve, a Tetemre hívás kerül színre Vécsey Géza, a kolozsvári nemzeti színház tagjának ven­­dégfölléptével. A női főszerepet Kacsér Margit énekli. A dalmű után új betanulással a Bécsi keringő hallé­tét adják. * (A hit.) Néhai Justh Zsigmond finom, szub­­tilitások iránt fogékony lelkét megihlette a magyar na­­zarénusok tiszta és mocsoktalan élete, nemes emelke­dettségük a hitben, puritán nyíltságuk, egyszerűsé­gük, nemes emberi mivoltuk. S novellát irt a nazará­­nusokról, hozzátehetjük: egy ritka szép novellát­, a melyben bemutatja a nazaránus hit hatását költői for­mában. Justh Zsigmond érdekes és megkapó mesét komponálva melynek keretébe állította alakjait. Ga­­nyó Julcsa szegény dohánymunkás leány ugyan, de szép, büszke és rátartós. Keresetéből ékesen öltözködik az alföldi magyar leányok módjára: selyem viganó- ban jár, drága, rojtos kendővel a Vállán-‘Gazdag ász-­s­szony fia, gazdalegény a kedvese, a­ki azon az útőn van, hogy el is veszi feleségül. De a fiú anyja közbelép s kitagadással fenyegeti a legényt, mire ez azt mondja a leánynak, hogy szomorúan bár, de elhagyja őt. Gá­­nyó Julcsa ekkor elkeseredésében a karjába veti ma­gát egy csendőrnek, a­kit nem szeret. De másnap már megbánja tettét és menekül. Hová menekül ? Maga sem tudja. Egy nazarénus ember veszi oltalmába s hívővé változtatja a leányt, a­ki eddig sokat törődött a világ­gal, keveset Istennel és lelkének tisztaságával és nyu­galmával. A nazarénus ember tanításának hatása alatt a leány megváltozik, csak lelkének nyugalmával és az Istennel törődik, semmit sem az emberekkel és a vi­lággal. Volt szeretőjének, a ki csúful elhagyta, megbo­csát, sőt mivel a legény közben korhelységre adta ma­gát, ő az, a ki rábírja, hogy térjen vissza a jó útra s legyen hű ura annak a nőnek, a kit elvett, a miikor őt elhagyta. Ez a novella tartalma, a­melyből Rózsa Miklós színdarabot formált s a­mely ma este került bemutatóra a Népszínházban. A darabnak a tartalma egyezik a novelláéval, de a kettő hatásra nagyon kü­lönbözik egymástól. A Justh Zsigmond novellája rész­letes és kényelmes leírásban megmagyarázza a nazaré­nus hit varázsát a jámbor lelkekre s megmagyarázza azt az átformáló hatást, a­melyet a nazarénus János tesz a megrontott életű Gányó Julcsára- Ott szép és hatásos képekben van megrajzolva a hívők élete, gon­dolkozásuknak és érzésüknek sajátos vonzó miszti­kuma. A színdarabban mindezt nem találjuk, a nazaré­nus tanításnak átalakító erejét nem látjuk magunk előtt, egyszerűen el kell hinnünk, mert a fordulat tényleg beáll a színpadon. De hirtelen és meglepetés­szerűen, minden drámai és színpadi előkészítés és megokolás nélkül. Rózsa Miklós valójában csak dia­­logizálta Justh Zsigmond novelláját, a­mely különben, úgy hiszem, nem is igen való drámai földolgozásra. Egyébként a munkának az anyaga nemes, a­mi Justh Zsigmond szubtilis egyéniségéből és novellájának tartalmából önként következik, s ez az, a­mit a drámai dialógusban is szívesen és örömmel élvez az ember. Mint drámai műről azonban erről a dologról beszélni sem lehet. Az előadásról sincs sok mondani­valónk. A főszerepet, Gályó Julcsit, Hegyi Aranka játszotta, azzal a finom színpadi érzékkel, a­mely annyira sa­játja ennek a nagy művésznőnek. A többi szereplő: Szirmai Imre, Szabó Antal, Siposné, Szerdahelyi, Ko­vács Mihály és Németh József. Az utóbbiak két vén parasztot ábrázoltak jószíj humorral. A szereplőket és a szerzőt a föl­vonások végén többször kitapsolták s ők megjelentek, megköszönni­­az elismerést. —itt. * (A Nemzeti Színházban) holnap, vasárnap harmadszor, csütörtökön pedig negyedszer kerül színre Jakab Ödön új színműve, A jövevények, mind a kétezer Murger egyfelvonásos vígjátékéval, a Nyolca­dik ponttal együtt. Hétfőn Echegaray drámáját, a Halálos csönd-et adják elő, melynek legutóbbi, hete­dik előadása is telt ház előtt ment végbe. Pénteken, Sardou-nak szeptember óta nem adott drámája, a Fernande kerül színre, szombaton pedig Hauptmann Gerhard álom­költeménye, a Hannele kerül színre, Lovikné Somló Emma vendégfölléptével, ki a címsze­repet fogja játszani. * (Új magyar vígjáték.) Beöthy László új vígjátékot irt Kovácsné címmel. Az újdonság elő­adási jogát a Vígszínház szerezte meg, bemutatója még az idei szezon folyamán lesz. * (A Népszínház újdonságai.) A Népszínház­ban legközelebb két külföldi újdonság kerül színre. Az egyik Ferner Paul, Az anyós című énekes bohó­sága; a másik Weinberger Károlynak, Az izé szer­zőjének, Hek­tor kisasszony című operettje. Ferner bohóságában a Népszínház összes komikusai közremű­ködnek, a női főszerepet Ledofszky Gizella adja. * (A Nemzeti Múzeum ünnepe.) A Magyar Nemzeti Múzeum százéves jubileumának ünnepén a király képviseletében József Ágost királyi herceg fog megjelenni. A főudvarmesteri hivatal ő felsége elha­tározásáról már értesítette a közoktatásügyi minisz­tert és a Nemzeti Múzeum igazgatóságát. A királyi herceget a múzeum lépcsőcsarnokában Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter, Szalay Imre miniszteri ta­nácsos, a múzeum igazgatója és a múzeum igazgató­­őrei fogadják és fölkísérik a díszterembe, a­hol az udvari páholyban fog helyet foglalni. A Nemzeti Múzeum ünnepén a Magyar Tudo­mányos Akadémia is képviselteti magát. Az Akadé­mia képviseletében a három osztály­titkár vesz részt az Ünnepségeken és­ pedig Heinrich Gusztáv.dp., Fau­ler Gyula dr. és Titán Károly dr. A jubileum fényét nagyban fogja emelni a Budai Dalárda részvétele. Az ország első dalegyesü­­letének tagjai Rózsavölgyi Gyula alpolgármester el- Böldénével tartott gyűlésükön lelkesedéssel határozták e­l, hogy közreműködnek a Nemzeti Múzeum jubiláris ünnepén. * (Hírek a Magyar Színházból.) Holnap, vasárnap este tizedszer játszsza Farmay Fika a RTő­­emancipáció főszerepét. Minden este újabb és újabb ovációkkal tüntet a közönség kedveltje mellett,é s az első fölvonás fináléját és a második fölvonás tobor­­zóját eddig estéről-estére meg kellett ismételni. A közönség körében oly nagy és általános az érdeklő­dés Pálmay Ilka föllépései iránt, hogy a koeman­­cipáció jövő heti előadásaira tömegesen jegyzik már elő a jegyeket.­­ December 10-én egy francia szí­­nésztársulat kezdi öt estére tervezett vendégjátékát a Magyar Színházban. A társulat vezetője Agrigrd Fre­­derice, tagjai a párisi Gymnase, Varietes és Athéné© színházak művészei. A francia társulat a legújabb nagysikerű párisi vígjátékokat és bohózatokat fogja játszani. * (Hírek a Vígszínházból.) A Vígszínházban pénteken, november 28-án lesz Molnár Ferenc bohó­zatának, A doktor úr­nak bemutatója. Molnár darabja megszakítja a Loute előadásainak sorozatát, hogy aztán a nagysikerű francia bohózattal és a Csókon szerzett vőlegén­­nyel váltakozva töltse be a műsort. Szigeti József énekes bohózata, noha még egyre zsú­folt házak előtt kerül színre, most csak ritkábban tűz­hető ki előadásra, mert Fedik Sárit, a női főszerep személyesítőjét, szerződéses kötelezettsége vidékre szó­lítja, így a jövő héten is ötször lép föl Pécsett, és azért a Csókon szerzett vőlegény­t csak holnap, vasár­nap délután, hétfőn és azután ismét , csak vasárnap lehet adni. * (Zrínyi-est az Urániában.) Az­­Uránia­­színház a Trefort-szoboralap javára november 27-én, csütörtökön kezdi meg irodalmi estéinek rendezését. Zrínyinek, a költőnek, szenteli az első estét. Berta Hona, az Erzsébet-nőiskola tanárnője lesz az első fölolvasó, a­ki a Szigeti veszedelemről tart előadást. Ezt követi Gyulai Ágost dr. fölolvasása, Zrínyi éle­téről ás a XVII. század magyar költészetéről. Jegy, elővételi ár nélkül az Uránia pénztáránál­ kapható. * (Irodalomtörténeti emlékek.) A Nemzeti Múzeum ismeretterjesztő előadásai során ma délután Esztegár László dr. a Széchényi országos könyvtár egyik leggazdagabb osztályát, az irodalomtörténeti relikviák tárházát ismertette igen formás előadásban, kiválóan megválogatott illusztrációk kíséretében. Nem éppen könnyű vállalkozás irodalmunk fejlődését a halotti beszéden kezdve Reviczky Gyuláig alig más­fél óra alatt megrajzolni. Esztegár a nehéz föladatot szépen oldotta meg. Kiváló ízléssel, józan ökonómiával válogatta meg a bemutatandó anyagot, a kísérő ma­gyarázat pedig valóban ismeretterjesztő előadás volt, banalitásoktól és ttsz­éhségektől menten. Hogy elő­adását aktuálisabbá tegye, első képnek a muzeumala­­pító Széchényi Ferenc gróf naplójából azokat a soro­kat mutatta be, a­melyeket a muzeumalapítás napjai­ban, 1802. november 26-án és 27-én jegyzett föl. Rövid tájékoztatás után, aztán bemutatta, a halotti beszédet, a Szabács viadalá­ról szóló éneket és Ráskai Lea­­kép­írásában, a Margit-legendát. Itt végzett középkori iro­dalmunkkal. A XVI. század irodalmából bemutatta Erdösi Szilveszter János grammatikájának azt a má­solatát, a­melyet 1808-ban Kazinczy Ferenc titkon készíttetett a debreceni kollégium könyvtárában arról az egyetlen fönnmaradt példányról, a­mely azóta szin­tén a Nemzeti Múzeum birtokába került. Azután Zay Ferenc egy levelét, Veráncsics történeti munkáinak egy oldalát, Balassa Bálintnak egy levelét s a Rad­­vánszkiak radványi levéltárából előkerült Balassa­­kódexet mutatta be. Az első nagy magyar lírikus virág­énekeit, a melyekből többet maga égetett el, sok pedig elkallódott, ez az írott könyv tartotta fönn nekünk közel egykorú s meglehetősen hibátlan máso­latban. A XVII. századból Gyöngyösi István Csalárd Kupid,ó­jknak címlapját s Széchy Máriának, a mu­rányi Vénusznak szóló ajánlását mutatta be. Ezt kö­vette a kuruc-költés kincses házának, Szencsey György daloskönyvének bemutatása. A XVIII. századból Mikes Kelemen egy fordított munkáját, Amádé László egy versét s Faludi Ferenc egy iskola­ drámáját mu­tatta be. A gárdista-irodalomból leginkább Bessenyei Györgygyel foglalkozott. Bemutatta Dugonics Etelká­jának első oldalát és Csokonai Széchényi Ferenchez írott költeményének kezdő­sorait. Irodalmunk újjá­­teremtőjének, Kazinczy Ferencnek egy levelét s a Göthéből fordított Stella dráma címlapját mutatta be. Jellemző mutatványok kíséretében beszélt a két Kisfaludyról, Katona Józsefről és Bajzáról, hogy aztán rátérjen irodalmunk nagy triászára: Vörös­martyra, Petőfire és Aranyra. Vörösmartynak arány­lag kevés írása került a Nemzeti Múzeum relikviái közé, de ott van a Szózat és a Vén cigány az eredeti kéziratban. Petőfinek majdnem összes kézírása a Mú­zeumba került a Petőfi István hagyatékából. Arany János kézirataiból Arany László és Toldi-tilógiát s Buda halálá-t hagyta­ a Múzeumnak. E hagyaték alapján Esztegár László a trilógiát s a Buda halálá­t most adja ki az összes lekció-variánsokkal, a mely kiadás a költő fejlődésére megbecsülhetetlen adatokat fog szolgáltatni. A halotti beszéddel kezdett előadást Esztegár Reviczky Halál című költem­­én­yének bemu­tatásával végezte. A közönség az előadást hosszasan éljenezte. * (Gyermek-színház.) Vasárnap ismét a Száz éves remete­­ és­ a Csipkerózsa című varázsregék kerül­nek színre.. Csütörtökön Komor Gyula Csizmás kan­dúr című regéjét adják elő fényes kiállításban. . .

Next