Budapesti Hírlap, 1903. április (23. évfolyam, 90-118. szám)

1903-04-03 / 92. szám

1903. április 3. BUDAPESTI HÍRLAP. (92. sz.) történik, s csodálatos egyértelműséggel egy pillanat alatt mind a harmincöten eleresztették kezükből a kötelet. Tolnay rájuk kiáltott, hogy ragadják meg újra a köteleket, de hiábavaló volt, a munkások el­futottak. A­hogy a kötelek kisiklottak, fölpattant helyéből a kosár : a szárnyrakelt gömb villámsebesen nekisodorta a gazométer ereszének. Ilyen, a fölszállás alkalmából történő szerencsétlenségek megakadályo­zására minden gömb burkolatán van egy biztosító ge­rezd, a­melyet a kosárból a gömb belsejébe vezető zsinórral sebtiben föl lehet tépni, minek következté­ben a gömbön jókora rés támad s a gáz kiömlik. Az utasok egyike, Král Sándor tüzérfőhadnagy, a hirte­len előtoppant halálos veszedelem pillanatában sem vesztette el fejét s megrántotta a szakitó zsinórt. A gerezd nyolcadrészében föl is hasadt már, a mikor a kosár a gazométer ereszébe ütközött. Balul végző­dött a főhadnagy vállalkozása: feje belevágódott az ereszbe, úgy hogy szédülten bukott hátra a kosárba s a zsinórt kieresztette kezéből. Ekkor a léghajó kapi­tánya, ifjabb Tolnay Lajos ragadta meg a mentőzsi­nórt s egyetlen elszánt rántással végigrepesztette a biztositó gerezdet. Sisteregve, fütyülve ömlött ki a gáz s a gömb horpadozni kezdett. A sápadt arcú, villogó szemű aeronauták meg voltak mentve attól, hogy magasabbra viszi őket a gömb s a még nem teljes előkészületekkel elindult léghajón távol a föld­től éri őket a katasztrófa. De mikor a kosár már meg­ült volna a gazométer ereszének szélén, recsegve-ro­­pogva leszakadt az eresz s a léghajó kosarastól, uta­­sostól átbukdácsolt a közeli Vulkán-gépgyár tetejére. Oly erővel vágódott a gyár tűzfalához, hogy a kosár nagy darabot letört belőle. Ekkor történt az igazi szerencsétlenség. A négy utas a gazométer egeszén pár pillanatra már annyira kilábolt a veszedelemből, hogy csak ki kellett volna ugraniok a csöndesen ringó kosárból a gazométer fe­delére s mentve lettek volna. A kiszállás az ijedelem perceiben azonban nem megy könnyen, mert a kosa­rat sűrü kötélzet fűzi a gömbhöz s bajos közüle ki­szabadulni. Ordódy Pál került ki elsőnek a kötelek közül s féllábbal már künn volt a kosárból. Ekkor történt, hogy a léghajó az összeomlott ereszről a szom­szédos tetőre esett. Ordódy már eleresztette kezéből a kosár kötelét, kiugrani készült, a mikor a hirtelen sodrás pillanatában kibukott a kosárból s a gyár egyik műhelyének a tetejére esett. Tizenkét-tizenöt méter magasságból bukott alá s eszméletlenül terült el a tetőn. Koponyatörést szenvedett és sérülését agy­rázkódás is komplikálja. Szerencsére a műhely kö­zelében két asztalos dolgozott, a­kik megakadályoz­ták, hogy Ordódy a földre guruljon. A kosárral a Vulkán-gépgyár tetejére került többi három utasnak nem volt már ideje a kiszállást ott megkísérelni, mert lélekzetet se vettek még, a mikor a kosár erről a te­tőről is lecsúszott s mind a hármójukkal a földre zu­hant, nekiütődvén egy butorszállitó kocsinak. A fölszállás nézésére egybegyült közönségnek, a mely a megdöbbenéstől dermedt arccal nézte a mind­össze pár szempillantásig tartó, lelket gyötrő vergődést, fájdalmas kiáltás hangzott el ajkáról a látvány drámai befejezésére. Mindenki odafutott a lezuhant emberek­hez, hogy segítségükre legyen. Elhívták a mentőket, a­kik automobilon gyorsan ott termettek s elvitték a legsúlyosabban sebesültet, Ordódy Pált a Dollinger Gyula professzor klinikájára. A szerencsétlenségről értesítették Ordódy feleségét, a ki rögtön eljött a kór­házba s magára vállalta ura ápolását. Dollinger nyom­ban megvizsgálta Ordódy Pál sebeit s bár a beteg a klinikára való szállítása óta nem tért eszméletre, a professzor nem tartja reménytelennek állapotát. Bekö­tözte a sebesült fején levő tíz centiméteres csontrepe­dést s megállapította, hogy agyrázkódás is történt. Ordódy Pál szerencsétlensége előkelő családi kört sújt. Lili leányát a télen vezette oltárhoz Csáky Károly gróf honvédhuszár-százados, Csáky Albin gróf főrendi­házi elnök fia, az ifjú párt táviratban értesítették a csapásról. Délután Csáky Albin gróf látogatást tett a betegnél, de csak Ordódynéval beszélhetett. A poli­tikai és társadalmi élet kitűnőségei közül sokan jár­tak a klinikán kérdezősködni a beteg állapotáról s le­tették névjegyüket. A kosárral együtt lebukott három utas közül egyik sem sérült meg veszedelmesen. Kral Sándor főhadnagy zúzódást szenvedett a fején s hordozható ágyon vitték a gázgyár egyik hivatali helyiségébe, de az ő sebesülése sem végzetes. Tolnay sérült meg leg­gyöngébben, parányi horzsolását még reggel bekötözték s még délelőtt elmehetett hivatalába, a meteorológiai intézetbe. Kubik Gyulának, a­ki bátyja, Kubik Béla országgyűlési képviselő helyett szállt föl, szintén nem veszedelmes a zúzódása, bár ő sérült meg leginkább a kosárban maradottak közül. Kubik Béla hallván a szerencsétlenség hírét, kihajtatott a gázgyárhoz s a Rókus-kórházba vitte megsérült öcscsét. A fővárosi sportkörök, főleg a léghajósok kon­­szernálva hallják a Turul katasztrófáját. Kapitánya, ifjabb Tolnay Lajos első kapitánya a budapesti aero­­klubnak, Král Sándor tüzérhadnagy pedig a klub má­sodkapitánya. Mind a ketten képzett szakemberek, a­kik Bécsben oklevelet nyertek a léghajó-vezetésből, Král Sándor évekig képezte magát ebben a sportban a bécsi katonai léghajós-intézetben. Maga a léghajó pe­dig, a Turul, a legkitűnőbb gyártmány, egy augszburgi gyárban készült a Lipót Szalvátor kir. herceg léghajó­jának a mintájára. Tavaly május óta tizenhétszer szállt föl az ezerháromszáz köbméteres léghajó , a legnagyobb magasság, a­hová följutott, háromezer­ötszáz méter volt. A lezuhanás következtében a Tu­rul­ on nem esett nagyobb kár, alig rongálódott meg, a kijavítása neon sokba kerül. A rendőrség részéről az ötödik kerületi kapitány­ság küldött ki egy fogalmazót a vizsgálat megindítá­sára. A szerencsétlenség miatt törvény elé kerül a Magyar Léghajós­ Egyesület vezetősége s kérdőre von­ják, vájjon a léghajó vezetőinek van-e vezetésre jogo­sító engedélyük s vájjon a fölszállásnál nem történt-e mulasztás ? A Turul katasztrófája a képviselőházban is nagy izgalmat keltett. A lapok tegnap ugyanis azt közölték, hogy a Turul­em fölszáll Kubik Béla képviselő is. Mikor tíz óra tájban elterjedt a képviselőházban a szerencsétlenség híte, mindenki azt hitte, hogy az a Kubik, a­ki súlyosan megsebesült, a függetlenségi párt fáradhatatlan vitarendezője. Több függetlenségi képviselő Kubik Béla lakására sietett, a­hol értesül­tek, hogy a szerencsétlenség nem a képviselőt, hanem testvéröcscsét érte. Kubik Béla rövid időre bement a Házba, hogy a vita rendezését mára áthelyezze társai vállára, aztán öcséséhez sietett s az obstrukció legbuz­góbb őre ma hiányzott az ülésteremből. * Tudósítónk fölkereste a Turul két kapitányát, Král Sándor főhadnagyot, a ki betegen fekszik a Pálffy-tüzérkaszárnyában, és Tolnai Lajost. Král fő­hadnagy, a­ki a léggömb megtöltésénél és felszállá­sánál intézkedett, a végzetes esetet tudósításunkkal egyezően mondta el, Ordódy Pál megsebesülését pedig az alábbiakban adta elő: — Mai felszállásunk célja teljesen tudományos volt, szimultán útra készültünk. A lipótvárosi gazométer telepéről szokott a Turul tudományos útjára indulni. Ma is már kora reggel a mintegy har­minc méter magas gazométer-épülettől huszonöt méternyire elterülő szabad térségen serényen folyt a gömb megtöltése. A­mikor a töltés annyira előre­haladt, hogy a léggömb a kosár fölé emelkedett, Tolnai és én beszálltunk a kosárba. A kosarat és a léggömb köteleit mintegy huszonöt ember fogta le, holott hat erős legény kényelmesen földön tarthatja. Ilyenkor csak a kapitányoknak szabad a kosárba szállni, hogy a fölszállás előmunkálatait elvégezzék. Fölötte fontos ezek között a megtöltött léggömbnek a gazométertől való elszállítása, mert az előrelátó léghajós gondol arra, hogy szeles időben a fölemel­kedés nem fog függőlegesen megtörténni, hanem a szél irányának megfelelőiig, ferdén, s így a gömb nekimehet a gazométernek. Éppen akkor, a­mikor már a léghajó másik két utasa, Ordódy és Kubik kelleténél előbb a kosárba ugrottak, kiadták a rende­letet, hogy a léggömböt a tér túlsó sarkára húzzák, annál is inkább, mert erős szélroham támadt, mely a gazométer felé hajlította a léggömböt. A­hogy a köteleket tartó emberek a léggömböt tovább akarták húzni, egy hirtelen szélroham megdöntötte azt s a gömb erősen a gazométer felé hajolt, any­­nyira, hogy a léghajó kosara is féloldalt dőlt. A kik a megdőlés irányában tartották a kötele­ket, ijedtükben eleresztették azokat, mire a szél hatal­mába ejtette a Turul-t s vitte a gazométer felé. De ez mind egy pillanat műve volt s igy érthető, hogy a kosár alig csúszott még öt métert a földön, mikor a többi köteleket tartó emberek megrémülve szintén ott­hagyták helyüket. A gömb hirtelen emelkedni kezdett s kiszolgáltatva a légáramlatnak, ferde helyzetben a gazométer felé tartott. Ez volt a szerencsétlenség pil­lanata, mert a Turul gömbje a gazométer fölé került, míg kosara teljes erővel vágódott neki az épület falá­nak és bádog ereszének. A kosár összelapult és utasait egymásra dobta. Az ütődés oldalán Ordódy Pál állott s fejével vágódott az eresznek s nyomban eszméletle­nül bukott a kosár fenekére. Mikor arcát vértől elbo­rítva láttam, felösmertem a veszedelem komolyságát és rögtön a leszállásra gondolva, megrántottam a tépő zsinórt, hogy a ballon kiürüljön. A léggömb sü­­lyedni kezdett, de leszállásakor, a széltől hajtva, a ko­sár az alacsonyabb tetőzetü Vulkán-vasgyár füstfalá­nak sarkába vágódott s egy hatalmas darabot leszakí­tott belőle. Majd a tetőzetet érte s a ferde tetőre olda­lával simult rá­. Ekkor az eszméletlen Ordódy akara­tán kívül kicsúszott a kosárból s a tetőn fekve maradt. A kosár a tetőről lecsúszott, a Turul csöndesen a gyár udvarára ereszkedett és minden nagyobb zuha­nás nélkül érte a földet. Mire leértünk, a teljesen ki­ürült léggömb elfeküdt a földön s mi nyugodtan száll­­hattunk ki a kosárból. A sérülésekre vonatkozólag ezt mondta Kral főhadnagy: — Kétségtelen, hogy Ordódy összes sérüléseit az első odaütődésnél kapta. Szerencsétlenül ásott a kosárban s jóformán csak őt érte az épület eresze. Az összelapult kosárban mi is megsérültünk, de sérülé­seink csak apróbb bőrhorzsolások, melyek leginkább fejünkön vannak. Én már holnap katonai szolgálato­mat végzem, Tolnai kapitány­társam pedig éppen most járt nálam. A veszedelem okát találgattuk a megálapodtunk, hogy az tisztán a kötelek eleresz­­téséből származott. Alig van eset a léghajózás törté­netében, hogy a fölszállás alkalmával baj történt volna. Rendesen a leszállás jár veszedelemmel. Most is a köteleket tartó emberek érthetetlen ijedelméből származott a baj, melyből még elég szerencsésen me­nekültünk meg. Tolnai Lajos is így adja elő a szerencsétlen föl­szállás történetét. Ordódyról elmondta, hogy ő már a múlt hónap másodikén megtett szimultán útban is részt akart venni. Akkor kissé szeles idő volt, de sok­kal enyhébb, mint ma. Tolnai lebeszélte a fölszállás­ról, mondván, hogy családos ember és nincs kizárva a veszedelem. Akkor szerencsés volt az utazás, a mai fölszállásba mintha a végző keze játszott volna bele. Ordódy Pál meghalt. Lapzárta után vesszük a hírt, hogy a szeren­csétlenül járt Ordódy Pál meghalt. Éjfél után állapota hirtelen rosszra fordult s hajnali fél­három órakor kiszenvedett, a nélkül, hogy egy pillanatra magához tért volna. Felesége ott volt ágyánál, a mikor a haláltusát vívta s a boldogta­lan özvegy a fájdalmas percben ájultan rogyott a földre. A haldoklónál Berger dr. asszisztens virrasztott. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. * (Operaház.) Stoll Gizella ma vendégjátékát folytatva, Elza szerepét énekelte Lohengrin-ben. Hangja a szélesebb, nyugodtabb melódiájú szerepben tömörebben csengett, bevégzett zenei készségével és előkelő színjátszó tudásával kerek, egyöntetű alakítást mutatott be, melynek szívesen és őszinte tetszéssel tapsolt a közönség. Ortrud szerepét ez alkalommal Berts Mimi énekelte. Friss, erős csengésű hangja pom­pásan érvényesült. Előadása azonban még kissé szín­telen és bátortalan. Többször kellene föllépnie, hogy szert tegyen arra a felsőbbségre és biztosságra, mely egy nagyobb szerep kialakításához szükséges. A király szerepében szívesen láttuk Szendreyt. Erős, tömör basszusa nagyobb feladatokban is teljesen megállja helyét. Telramundot Mihályi adta azzal a lelkiismere­tességgel és buzgó művészi igyekezettel, mely ezt a talentumos, hasznavehető énekest jellemzi. Jó volt Váradi is a kikiáltó kicsiny, de nehéz szerepében. Az előadást nagyszámú közönség hallgatta, mely sokat tapsolt a közreműködőknek nyílt színen és fölvonások után egyaránt. Külön tapsot kapott a második föl­vonás remekül csengő és mesteri szabatossággal össze­tanult férfikara. * (A színházak hírei.) A Nemzeti Színház­ban holnapután, pénteken mutatják be Rostand Ed­­mondnak A regényesek című háromfelvonásos verses vígjátékát. Az újdonság jelmezes házi­ főpróbáját ma tartották meg, holnap délelőtt pedig a napisajtó kép­viselői előtt ismétlik a jelmezes főpróbát. Az újdon­ság a hét folyamán még szomb­aton és vasárnap este is színre kerül. 9

Next