Budapesti Hírlap, 1904. augusztus (24. évfolyam, 212-240. szám)

1904-08-04 / 215. szám

4 nyugati irányban visszavonult. A déli fronton az oroszok még megtartották állásaikat. Haj­­csengben az orosz centrum­­ felé irányuló erős ágyúzás hallatszott. Valószínű, hogy a japánok ezzel az ágyúzással maszkírozzák csapataiknak mozdulatait. A döntő ütközetet a legközelebbi napokra várják. Paris, aug. 3. Az Echo de Paris pétervári távirata je­lenti, hogy Kuropatkin tábornok, az orosz had­sereg főparancsnoka, már nyolc napja előkészíti az orosz hadseregnek Mukdenbe való visszavonu­lását. A csapatokat, valamint a lövőszereket és élelmiszereket minden felhasználható vonattal Mukdenbe szállítják, melyet a cári helytartó ve­zérkarával már el is hagyott. Karoki előnyomulása: Tokió, aug. 3. Karold tábornok jelentése szerint Jangcsu­­l­engnél és Kusulintunál a japánok részéről hat tiszt esett el. Tizenhat tisztet megsebesítettek. A japánok ezenkívül 950 embert veszítettek ha­lottakban és sebesültekben. Pétervár, aug. 3. (Saját tudósítónktól.) A Novoje Vremja szerint Európaiján jelenti, hogy Kurohit Liao­­jang ellen való előrenyomulásában kezdetben visszaszorították. Az orosz gárdahadosztály a japán előcsapatokat visszavetette, de végre mégis vissza kellett vonulnia. Wilderling tábornoknak, Keller gróf utódjának hadteste előretolt állásá­ból visszavonult a főhaderőhöz. Kuropatkin ki­jelentette, hogy a csatát még a túlnyomó ellen­séggel szemben is elfogadja s ezért Liaojangnál várják a döntő ütközetet. Kuropatkin jelentése: Pétervár, aug. 3. (Hivatalos.) Kuropatkin tábornoknak Miklós cárhoz intézett, augusztus 1-éről keltezett távirata jelenti: A keleti sereg parancsnoka azt jelenti, hogy csapataink a Jancselin-szorosban lévő állásukat elhagyva, Langiancsen irányában visszavonultak. Csapataink Szalmaci-Liaojang irányában vonultak vissza, miután tegnap még véres küzdelmük volt. A visszavonulás az elülső állásokból történt a főállásra. Bár a csapatok előretolt állásukat megtartották, mégis nagy ve­reséget szenvedtek. Reméli, hogy a csapatok magában a főállásban megállják helyüket a túl­nyomó ellenséggel szemben is. Az utolsó napok­ban kapott jelentések szerint Kurok­i tábornok összes csapatait, egyesítette, hogy erős csapást mérjen az oroszokra Szaimaci és Liaojang irá­nyában. A csoportosítás Penziku irányában tör­tént a Taiciho jobbpartján. A déli arcélen az ellenség ma határozatlanul vonult előre. A kuta­tásnak az lett az eredménye, hogy az ellenség olyan mozdulatot tett, hogy a Hajcsengnél álló balszárnyunkat legalább három hadosztálylyal megkerülje. A keleti seregnek délig nem volt semmiféle ütközete. Szaimaei-Liaojang irányá­ban azt észlelték, hogy az ellenség látszólag csak csekély haderővel nyomul előre utőőrsünk jobb­szárnya felé, ellen. Az orosz előőrsöket visszaszorították. Ezzel egy időben Togo tengernagy nagy távolságból lövöldözte az erősséget. Az erősségek tüze kény­­szerítette a hajókat bizonyos távolságban mara­dásra és lehetetlenné tette, hogy a hajók és a szá­razföldi csapatok együtt működjenek. Másnap reggel elhagyta az orosz hajóhad a kikötőt az Aranyhegyen lévő ütegek védelme alatt. De nem kezdett a japánokra tüzelni és nemsokára vissza­vonult a horgonyzó helyre. A támadás Port- Artur északi részében 27-én történt. A japá­nok balszárnya Liusijingnél vonult az oroszok ellen, de visszaverték őket. A bárkák Port-Arturt elhagyva, még három napig a város közelében maradtak, de nem hallottak több tüzelést. A port-arturi orosz kórházak túl vannak zsúfolva. A sebesülteket a kínaiak üzleteiben és lakóházai­ban helyezték el, kiknek házaikat e célból rendel­kezésre kellett bocsátani. Elsülyedt japán cirkáló. Róma, aug. 3. A Giornale d’Italia arról értesül Jokoha­­mából tegnapi kelettel, hogy a Kasuga nevű Olaszországban épült páncéloscirkáló elsülyedt. Kuropatkin szándéka. London, aug. 3. (Saját tudósít­ónktól.) A Morning Post-nak a harctérről nemrég visszatért haditudósítója azt mondja, hogy Kuropatkin, tekintettel arra a körül­ményre, hogy a három japán hadsereg Oku, Nodzu és Kuroki vezetésével egységesen Liaojang ellen nyo­mul előre, a főhadiszállását valószínűleg Tienlingben fogja áttenni. Kuropatkinnak kezdettől fogva az volt a szándéka, hogy Tienlinget választja offen­zív hadi mozdulatainak alapjául. Azonban Alexejev­nek befolyása révén kénytelen volt erről a szándé­káról lemondani. Mukden sztratégiailag egyáltalán nem jön számításba. Liaojangot pedig abban az eset­­ben, ha a kedvező helyzetű Hajcseng elesik, a­mi legközelebb várható, az orosz hadsereg nem fogja megvédelmezni. A vladivosztoki hajóraj. Berlin, aug. 3. (Saját tudósítónktól.) A Lok­alanzeiger-nek je­lentik Pétervárról: Vladivosztoki távirat szerint az orosz cirkálók Hakodate közelében találkoztak a ja­pán flottával. A japán hajók a kikötői ütegek védelme alá vonultak vissza abban a reményben, hogy sikerül majd az orosz hajókat oda csalni. Ez a reményük azonban nem teljesedett. Jaime herceg levele, Róma, aug. 3. A Giornale d’Ilata Jaime bourbon hercegnek, Don Karlosz fiának több levelét közli. Az első Yafang­­tianban kelt július 19-én és az orosz táborokban való szenvedéseket, továbbá a kínaiak folytonos tolvajko­dását jellemzi és leírja az élelem- és takarmányhiányt. A másik levél Liaojangból július I6-áról ered. Ez a levél is megemlékezik az élelemhiányról. Harminchat óra alatt a katonák csak kis teát és cukrot kaptak. Erejüket csak a tea és dohány tartja fönn. Sámsonon tábornok a vasangkui ütközetekben 13-án, 14-én és 15-én a bátorság csodáit művelte.. A japán gránátok rendeket döntöttek az oroszok soraiban. Don Jaime a jelzett ütközetekben az elesettek számát 4500—5500 főre becsüli. Az oroszok 17 ágyút is vesztettek. Visz­­szavonulásukkor az oroszok ezer sebesültet vittek ma­gukkal, kik közül útközben sokan meghaltak. Kenyér­ben folyton hiány van, mert a varangkui raktárakat a visszavonulás előtt felgyújtották és az események ilyen torlódására nem készültek. Az orosz önkéntes flotta. London, aug. 3. (Saját tudósítónktól.) Több helyről Oroszor­szágból érkező jelentések arra vallanak, hogy az orosz önkéntes flotta magatartása miatt fölmerült konflik­tus még nincsen régiig elintézve. Az önkéntes flotta nyolc hajója a balti-tengeri hadi­flottával együtt ké­szül Kelet-Ázsiába. Odesszai tengerész körökben azt beszélik, hogy gondolni sem lehet arra, hogy Orosz­ország megengedje, hogy Anglia akciószabadságában korlátozza. A Peterszburg is Szmolenszk gőzösöknek a Dardanellákon való áthajózása a török hatóságok Port-Artur ostroma. London, aug. 3. (Saját tudósítónkból.) Port-Artur körül kemény küzdelem folyik: ez minden, a­mi onnan hallatszik. Tokióból azt jelentik, hogy a japánok három napos hare után elfoglalták a Santajku erősséget, a­mely igen fontos pont, London, aug. 3. (Saját tudósítónktól.) A Santajku erősség, a­melyet a japánok három napos harc után elfog­laltak, észak-keletre fekszik a főkikötőtől. A ki­kötőt azonban onnan még sem lehet hatásosan bombázni, mert a Cungfu erősség az elfoglalt erősség és a kikötő között van. Nagyon nehéz különben is a hegyre ágyút fölvontatni. Csifu. aug. 3. A japánok háromnapos rohama, mely a Port-Arturtól északra és keletre lévő belső erős­ségek ellen irányul, eredménytelen maradt. Port- Arturból ideérkezett bárkák a következőket je­lentik: Július 26-án napfelkelte előtt a japánok t­okauból kezdték a támadást a parti erősségek BUDAPESTI HÍRLAP. (215. sz.) 1904. augusztus 4. tudtával történt. Állítólag orosz részről nagy vesz­tegetés történt a török hatóság elnézésének meg­­­­nyerésére. A Malakka-kérdés. London, aug. 3. (Saját tudósítónktól.) A Daily Telegraph péter­vári jelentése, szerint az orosz illetékes körök kezdet­ben nem akartak a Malakka-kérdésben engedni. Alexis nagyherceg elnöklésével ekkor ebben a dologban mi­nisztertanács volt s Lamsdorff gróf ezen a miniszter­tanácson alig tudott véleményével győzedelmes­kedni. Végre csak­ úgy sikerült neki Anglia számára az elégtételt elérnie, hogy kijelentette, hogy Oroszor­szágnak ebben a dologban nincs igaza. Franciaország kétségtelenül vonakodni fog ebből az ügyből kifolyó­lag az oroszok mellé állani, ha Anglia háborút üzen s Európa egész közvéleménye az oroszok ellen lesz. A balti-tengeri hadiflottáról pedig Oroszországnak le kell mondania, h­a Angliával háborúba keveredik. Orosz nagyhercegek a harctéren. Sok szó esett a legutóbbi napokban arról, hogy Boris nagyherceg hevesen összeszólalkozott Kuropatkin tábornokkal. Ezt a hírt ugyan hiva­talosan lecáfolták, de ez az incidens nagyon is alkalmas volt a nagyvilág figyelmét arra irá­nyítani, hogy az orosz nagyhercegek közül még azok is, a­kik aktív katonai szolgálatban vannak, milyen kevesen vesznek részt a mostani háború­ban. Az orosz hadsereg mai létszámában tizen­hat nagyherceg foglal el vezérállást, mindeddig azonban csak két nagyherceg jelentkezett a harc­téren. Az egyik volt Cyrill nagyherceg, a­ki a Petropavlovszk elsü­lyedésénél szerencsésen meg­menekült, a második Boris nagyherceg, az előb­binek a testvére, a­kiről szintén olvastuk, hogy a harcolók sorában van. Mind a két nagyherceg a cár nagybátyjának, Vladimír nagyhercegnek a fia. A világ előtt bizonyára nem titkolták volna el, hogyha a nagyhercegek közül még többen is megjelentek volna a harctéren. Hogy maga, a viruló férfikorban lévő cár nem ment el a harctérre, hogy nem követte nagy­atyjának, II. Sándor cárnak a példáját, a­ki 1877—78-ban hadseregeinél volt az egész orosz­török háború alatt, a­minthogy kezdetben hite is járt annak, hogy II­ Miklós cár is követni fogja hadseregét az ázsiai harctérre, annak okát nem abban kell keresni, hogy a cár jelenléte talán megnehezítené a hadsereg vezetőségének a fel­adatát, mert hiszen a tényleges vezetés Ivaropat­­kin tábornok kezében lehetne akkor is, ha a je­lenlévő cár gyakorolja névleg a főparancsnoki hatalmat. A cár elutazását K Kelet-Ázsiába, való­színűleg politikai okok ellenezték. Különösen az, hogy a birodalom fővárosa, vagyis a kormányzás középpontja roppant messzire esik a háború színteréről és hogy a kormányzás teendőinek elvégzésére mindössze is csak egyetlenegy tele­­gráfvonal állt volna rendelkezésére. Ez a kor­mányzást gyakorlatilag majdnem teljesen lehe­tetlenné tette volna, a kormányzás írásbeli után pedig a nagy távolság miatt, lehetetlen. Ha a cár a harctérre megy, akkor távolléte alatt aligha lehetett volna elkerülni egy kormányzóság föl­állítását. Az efféle intézkedésre azonban a feje­delem nem igen határozhatja el magát olyan or­szágban, a­melyben az erőszakos vérontással egybekötött trónváltozás egészen a múlt századig gyakori esemény volt. Hozzájárult talán a cár vonakodásához még az is, hogy Mandzsúriában alig kínálkozott alkalmas hely a császári főhadi­szállás számára. De mindez az ok nem szól a trón­örökösnek, Mihály nagyhercegnek, a­ki most életkorának huszonhatodik évét járja, a­ki kü­lönben is több ezrednek és hadcsapatnak a pa­rancsnoka. Az sem áll, hogy Kuropatkin kikö­tötte magának a nagyhercegek otthonmaradását, mert hiszen Cyrill és Boris nagyhercegek a harctéren táboroztak. A trónörökös tétlensége merőben ellenkezik III. Sándor cár viselkedésé­vel, a­ki mint akkori trónörökös, az orosz-török háború alatt egy hadtestet vezényelt. Az lehetsé­ges, hogy a mostani trónörököst, a­kinek vala­melyik hadtest parancsnokságát kellett volna átadni, nem akarták a háború kiszámíthatatlan eshetőségeinek kitenni, annál is inkább, mert a hadsereg vezetősége már jó eleve tudta, hogy elégtelen haderővel vonul a háborúba, az első ve­reségeket is már a háború kezdetén előre látta, nem akarták tehát azt, hogy a trónörökös tönkre­­tegye tekintélyét és presztízsűjét már a háború kezdetén. Ha netalán megváltozik a hadiszeren­

Next