Budapesti Hírlap, 1904. augusztus (24. évfolyam, 212-240. szám)
1904-08-04 / 215. szám
4 nyugati irányban visszavonult. A déli fronton az oroszok még megtartották állásaikat. Hajcsengben az orosz centrum felé irányuló erős ágyúzás hallatszott. Valószínű, hogy a japánok ezzel az ágyúzással maszkírozzák csapataiknak mozdulatait. A döntő ütközetet a legközelebbi napokra várják. Paris, aug. 3. Az Echo de Paris pétervári távirata jelenti, hogy Kuropatkin tábornok, az orosz hadsereg főparancsnoka, már nyolc napja előkészíti az orosz hadseregnek Mukdenbe való visszavonulását. A csapatokat, valamint a lövőszereket és élelmiszereket minden felhasználható vonattal Mukdenbe szállítják, melyet a cári helytartó vezérkarával már el is hagyott. Karoki előnyomulása: Tokió, aug. 3. Karold tábornok jelentése szerint Jangcsulengnél és Kusulintunál a japánok részéről hat tiszt esett el. Tizenhat tisztet megsebesítettek. A japánok ezenkívül 950 embert veszítettek halottakban és sebesültekben. Pétervár, aug. 3. (Saját tudósítónktól.) A Novoje Vremja szerint Európaiján jelenti, hogy Kurohit Liaojang ellen való előrenyomulásában kezdetben visszaszorították. Az orosz gárdahadosztály a japán előcsapatokat visszavetette, de végre mégis vissza kellett vonulnia. Wilderling tábornoknak, Keller gróf utódjának hadteste előretolt állásából visszavonult a főhaderőhöz. Kuropatkin kijelentette, hogy a csatát még a túlnyomó ellenséggel szemben is elfogadja s ezért Liaojangnál várják a döntő ütközetet. Kuropatkin jelentése: Pétervár, aug. 3. (Hivatalos.) Kuropatkin tábornoknak Miklós cárhoz intézett, augusztus 1-éről keltezett távirata jelenti: A keleti sereg parancsnoka azt jelenti, hogy csapataink a Jancselin-szorosban lévő állásukat elhagyva, Langiancsen irányában visszavonultak. Csapataink Szalmaci-Liaojang irányában vonultak vissza, miután tegnap még véres küzdelmük volt. A visszavonulás az elülső állásokból történt a főállásra. Bár a csapatok előretolt állásukat megtartották, mégis nagy vereséget szenvedtek. Reméli, hogy a csapatok magában a főállásban megállják helyüket a túlnyomó ellenséggel szemben is. Az utolsó napokban kapott jelentések szerint Kuroki tábornok összes csapatait, egyesítette, hogy erős csapást mérjen az oroszokra Szaimaci és Liaojang irányában. A csoportosítás Penziku irányában történt a Taiciho jobbpartján. A déli arcélen az ellenség ma határozatlanul vonult előre. A kutatásnak az lett az eredménye, hogy az ellenség olyan mozdulatot tett, hogy a Hajcsengnél álló balszárnyunkat legalább három hadosztálylyal megkerülje. A keleti seregnek délig nem volt semmiféle ütközete. Szaimaei-Liaojang irányában azt észlelték, hogy az ellenség látszólag csak csekély haderővel nyomul előre utőőrsünk jobbszárnya felé, ellen. Az orosz előőrsöket visszaszorították. Ezzel egy időben Togo tengernagy nagy távolságból lövöldözte az erősséget. Az erősségek tüze kényszerítette a hajókat bizonyos távolságban maradásra és lehetetlenné tette, hogy a hajók és a szárazföldi csapatok együtt működjenek. Másnap reggel elhagyta az orosz hajóhad a kikötőt az Aranyhegyen lévő ütegek védelme alatt. De nem kezdett a japánokra tüzelni és nemsokára visszavonult a horgonyzó helyre. A támadás Port- Artur északi részében 27-én történt. A japánok balszárnya Liusijingnél vonult az oroszok ellen, de visszaverték őket. A bárkák Port-Arturt elhagyva, még három napig a város közelében maradtak, de nem hallottak több tüzelést. A port-arturi orosz kórházak túl vannak zsúfolva. A sebesülteket a kínaiak üzleteiben és lakóházaiban helyezték el, kiknek házaikat e célból rendelkezésre kellett bocsátani. Elsülyedt japán cirkáló. Róma, aug. 3. A Giornale d’Italia arról értesül Jokohamából tegnapi kelettel, hogy a Kasuga nevű Olaszországban épült páncéloscirkáló elsülyedt. Kuropatkin szándéka. London, aug. 3. (Saját tudósítónktól.) A Morning Post-nak a harctérről nemrég visszatért haditudósítója azt mondja, hogy Kuropatkin, tekintettel arra a körülményre, hogy a három japán hadsereg Oku, Nodzu és Kuroki vezetésével egységesen Liaojang ellen nyomul előre, a főhadiszállását valószínűleg Tienlingben fogja áttenni. Kuropatkinnak kezdettől fogva az volt a szándéka, hogy Tienlinget választja offenzív hadi mozdulatainak alapjául. Azonban Alexejevnek befolyása révén kénytelen volt erről a szándékáról lemondani. Mukden sztratégiailag egyáltalán nem jön számításba. Liaojangot pedig abban az esetben, ha a kedvező helyzetű Hajcseng elesik, ami legközelebb várható, az orosz hadsereg nem fogja megvédelmezni. A vladivosztoki hajóraj. Berlin, aug. 3. (Saját tudósítónktól.) A Lokalanzeiger-nek jelentik Pétervárról: Vladivosztoki távirat szerint az orosz cirkálók Hakodate közelében találkoztak a japán flottával. A japán hajók a kikötői ütegek védelme alá vonultak vissza abban a reményben, hogy sikerül majd az orosz hajókat oda csalni. Ez a reményük azonban nem teljesedett. Jaime herceg levele, Róma, aug. 3. A Giornale d’Ilata Jaime bourbon hercegnek, Don Karlosz fiának több levelét közli. Az első Yafangtianban kelt július 19-én és az orosz táborokban való szenvedéseket, továbbá a kínaiak folytonos tolvajkodását jellemzi és leírja az élelem- és takarmányhiányt. A másik levél Liaojangból július I6-áról ered. Ez a levél is megemlékezik az élelemhiányról. Harminchat óra alatt a katonák csak kis teát és cukrot kaptak. Erejüket csak a tea és dohány tartja fönn. Sámsonon tábornok a vasangkui ütközetekben 13-án, 14-én és 15-én a bátorság csodáit művelte.. A japán gránátok rendeket döntöttek az oroszok soraiban. Don Jaime a jelzett ütközetekben az elesettek számát 4500—5500 főre becsüli. Az oroszok 17 ágyút is vesztettek. Viszszavonulásukkor az oroszok ezer sebesültet vittek magukkal, kik közül útközben sokan meghaltak. Kenyérben folyton hiány van, mert a varangkui raktárakat a visszavonulás előtt felgyújtották és az események ilyen torlódására nem készültek. Az orosz önkéntes flotta. London, aug. 3. (Saját tudósítónktól.) Több helyről Oroszországból érkező jelentések arra vallanak, hogy az orosz önkéntes flotta magatartása miatt fölmerült konfliktus még nincsen régiig elintézve. Az önkéntes flotta nyolc hajója a balti-tengeri hadiflottával együtt készül Kelet-Ázsiába. Odesszai tengerész körökben azt beszélik, hogy gondolni sem lehet arra, hogy Oroszország megengedje, hogy Anglia akciószabadságában korlátozza. A Peterszburg is Szmolenszk gőzösöknek a Dardanellákon való áthajózása a török hatóságok Port-Artur ostroma. London, aug. 3. (Saját tudósítónkból.) Port-Artur körül kemény küzdelem folyik: ez minden, ami onnan hallatszik. Tokióból azt jelentik, hogy a japánok három napos hare után elfoglalták a Santajku erősséget, amely igen fontos pont, London, aug. 3. (Saját tudósítónktól.) A Santajku erősség, amelyet a japánok három napos harc után elfoglaltak, észak-keletre fekszik a főkikötőtől. A kikötőt azonban onnan még sem lehet hatásosan bombázni, mert a Cungfu erősség az elfoglalt erősség és a kikötő között van. Nagyon nehéz különben is a hegyre ágyút fölvontatni. Csifu. aug. 3. A japánok háromnapos rohama, mely a Port-Arturtól északra és keletre lévő belső erősségek ellen irányul, eredménytelen maradt. Port- Arturból ideérkezett bárkák a következőket jelentik: Július 26-án napfelkelte előtt a japánok tokauból kezdték a támadást a parti erősségek BUDAPESTI HÍRLAP. (215. sz.) 1904. augusztus 4. tudtával történt. Állítólag orosz részről nagy vesztegetés történt a török hatóság elnézésének megnyerésére. A Malakka-kérdés. London, aug. 3. (Saját tudósítónktól.) A Daily Telegraph pétervári jelentése, szerint az orosz illetékes körök kezdetben nem akartak a Malakka-kérdésben engedni. Alexis nagyherceg elnöklésével ekkor ebben a dologban minisztertanács volt s Lamsdorff gróf ezen a minisztertanácson alig tudott véleményével győzedelmeskedni. Végre csak úgy sikerült neki Anglia számára az elégtételt elérnie, hogy kijelentette, hogy Oroszországnak ebben a dologban nincs igaza. Franciaország kétségtelenül vonakodni fog ebből az ügyből kifolyólag az oroszok mellé állani, ha Anglia háborút üzen s Európa egész közvéleménye az oroszok ellen lesz. A balti-tengeri hadiflottáról pedig Oroszországnak le kell mondania, ha Angliával háborúba keveredik. Orosz nagyhercegek a harctéren. Sok szó esett a legutóbbi napokban arról, hogy Boris nagyherceg hevesen összeszólalkozott Kuropatkin tábornokkal. Ezt a hírt ugyan hivatalosan lecáfolták, de ez az incidens nagyon is alkalmas volt a nagyvilág figyelmét arra irányítani, hogy az orosz nagyhercegek közül még azok is, akik aktív katonai szolgálatban vannak, milyen kevesen vesznek részt a mostani háborúban. Az orosz hadsereg mai létszámában tizenhat nagyherceg foglal el vezérállást, mindeddig azonban csak két nagyherceg jelentkezett a harctéren. Az egyik volt Cyrill nagyherceg, aki a Petropavlovszk elsülyedésénél szerencsésen megmenekült, a második Boris nagyherceg, az előbbinek a testvére, akiről szintén olvastuk, hogy a harcolók sorában van. Mind a két nagyherceg a cár nagybátyjának, Vladimír nagyhercegnek a fia. A világ előtt bizonyára nem titkolták volna el, hogyha a nagyhercegek közül még többen is megjelentek volna a harctéren. Hogy maga, a viruló férfikorban lévő cár nem ment el a harctérre, hogy nem követte nagyatyjának, II. Sándor cárnak a példáját, aki 1877—78-ban hadseregeinél volt az egész orosztörök háború alatt, aminthogy kezdetben hite is járt annak, hogy II Miklós cár is követni fogja hadseregét az ázsiai harctérre, annak okát nem abban kell keresni, hogy a cár jelenléte talán megnehezítené a hadsereg vezetőségének a feladatát, mert hiszen a tényleges vezetés Ivaropatkin tábornok kezében lehetne akkor is, ha a jelenlévő cár gyakorolja névleg a főparancsnoki hatalmat. A cár elutazását K Kelet-Ázsiába, valószínűleg politikai okok ellenezték. Különösen az, hogy a birodalom fővárosa, vagyis a kormányzás középpontja roppant messzire esik a háború színteréről és hogy a kormányzás teendőinek elvégzésére mindössze is csak egyetlenegy telegráfvonal állt volna rendelkezésére. Ez a kormányzást gyakorlatilag majdnem teljesen lehetetlenné tette volna, a kormányzás írásbeli után pedig a nagy távolság miatt, lehetetlen. Ha a cár a harctérre megy, akkor távolléte alatt aligha lehetett volna elkerülni egy kormányzóság fölállítását. Az efféle intézkedésre azonban a fejedelem nem igen határozhatja el magát olyan országban, amelyben az erőszakos vérontással egybekötött trónváltozás egészen a múlt századig gyakori esemény volt. Hozzájárult talán a cár vonakodásához még az is, hogy Mandzsúriában alig kínálkozott alkalmas hely a császári főhadiszállás számára. De mindez az ok nem szól a trónörökösnek, Mihály nagyhercegnek, aki most életkorának huszonhatodik évét járja, aki különben is több ezrednek és hadcsapatnak a parancsnoka. Az sem áll, hogy Kuropatkin kikötötte magának a nagyhercegek otthonmaradását, mert hiszen Cyrill és Boris nagyhercegek a harctéren táboroztak. A trónörökös tétlensége merőben ellenkezik III. Sándor cár viselkedésével, aki mint akkori trónörökös, az orosz-török háború alatt egy hadtestet vezényelt. Az lehetséges, hogy a mostani trónörököst, akinek valamelyik hadtest parancsnokságát kellett volna átadni, nem akarták a háború kiszámíthatatlan eshetőségeinek kitenni, annál is inkább, mert a hadsereg vezetősége már jó eleve tudta, hogy elégtelen haderővel vonul a háborúba, az első vereségeket is már a háború kezdetén előre látta, nem akarták tehát azt, hogy a trónörökös tönkretegye tekintélyét és presztízsűjét már a háború kezdetén. Ha netalán megváltozik a hadiszeren