Budapesti Hírlap, 1904. szeptember (24. évfolyam, 241-270. szám)

1904-09-11 / 251. szám

1904. szeptember 11. BUDAPESTI HÍRLAP. (251. sz.) koskodás meggátlására kellő biztosítékot nem ad, a munkát nem kezdhetik meg. Erre kötelesek már a társadalmi rend érdekében is. Az­ épitőmunkások is gyűlést tartottak ma délután s megválasztották a maguk részéről a békéltető-bizottságba Halupka Nán­dort, Seidli Jánost, Kis Ferencet, Garbai Sándort, Majduna Józsefet és Stassay Józsefet. A gyűlésen azután a munkásokat további ellenállásra buzdítot­ták vezéreik.­­ (A klanti veszedelme.) Firenzé­ből írják nekünk: Olaszországban a külföldi embernek, főként a magyarnak, a turini tirmös mellett legkedvesebb itala a kianti-bor. Az olaszok is nagyon kedvelik. A kianti a Firenzétől délre levő hasonló nevű völgyben terem, nem túlságosan nagy mennyiség­ben, a­mi valószínűvé teszi, hogy nagyban hami­sítják. A kivitelre meglehetősen kevés kerül be­lőle, mert jó áron fogyasztják el otthon, s literjét egy lírán alul kisebb vendéglőkben is alig kapni. Olaszország sok vidékét megkímélte a filoxéra, de most megtámadta a Kianti-völgyet. Eddig Greve és Ruf­ali tájékán mutatkozott. Nyomban a kormány segítségéhez fordultak, a­mely nagyszámú munkást rendelt ki, szakértők vezetése mellett. Ezeknek a feladatuk lesz a megtámadott területet elszigetelni, s más szigorú óvórendszabályokat végrehajtani. Az olaszok azonban nem igen bíznak a sikerükben, mert ezek a módok eddig más országokban is alig vezettek a filoxéra kipusztítására, s így el lehetünk készülve arra, hogy a hires kianti-bort is tönkre fogja tenni a filoxéra, a­mint nem kímélte a leg­nemesebb magyar fajborokat sem.­­ (Orvosi műszer egy asszony testében.) Szegedről írják nekünk: Lédecziné-Ehmann Te­rézen, egy ármentesítő­ társulat gépészének a feleségén három évvel ezelőtt Dollinger professzor budapesti klinikáján nagyobb operációt végeztek. Az asszony meggyógyult és azóta két egész­séges, ma is élő gyermeknek adott életet. Most a nyáron I.édeczinénak ismét gyermeke született. E mellett azonban benső daganata támadt, a­mely még a gyer­mek születése előtt állítólag magától kifakadt. Kezelő orvosa, Balasa Béla dr. bácsföldvári orvos, néhány na­pig gyógyította az asszonyt, azután öt nappal a gyer­mek születése után, kocsira tette, másfél órai kocsizás után pedig az ó­becsei vasúti állomásról hat óráig tartó utazással bevitte a szegedi kézikórházba, a­hol Eisen­stein dr. főorvos sebészeti osztályára került. Eisenstein dr., mint tudósítónk előtt kijelentette, megütközött azon, hogy az asszonyt nyílt sebbel e hosszú és fárad­ságos utazás veszedelmének kitették, de nem volt mód­jában ezt a veszedelmet elhárítani, mert csak az el­utazás idejében értesült a dologról s igy még távirati uton sem akadályozhatta volna meg a beteg elszállí­tását. Balasa Béla dr. azt jelentette Eisenstein főor­vosnak, hogy ő a nő testében egy orvosi műszert ta­lált, a­melyet azonban, bár próbálta, nem volt képes el­távolítani. Eisenstein dr., az asszony súlyos állapotára való tekintettel, csakis úgy volt hajlandó az orvosi mű­szer eltávolítására, ha könnyen, nagyobb operáció nél­kül lehetségesnek ígérkezik. Megvizsgálván a beteget, csekély operációval eltávolított a belsejéből egy érc­­csiptetőt, a­mely a három év előtti ope­ráció alkalmával maradt az asszony tes­tében. De a szegény asszonyon már ez az operáció nem segített, mert bár közvetetlenül utána megkönnyebbült, csakhamar ismét rosszabbul lett és két nappal az operáció után meghalt. A szegedi kór­ház orvosai fölboncolták a holttestet és megállapítot­ták, hogy fertőzéses hashártyagyuladásban halt meg. Bírói eljárás ebben az ügyben ezideig nem indult meg.­ Orvosok mondják, hogy Lédecziné esete éppen nem páratlan. Csaknem minden nagyobb operatőr praxisá­ból vannak esetek följegyezve, a­melyekben az operált beteg belsejében orvosi műszer maradt. Nagyobb ope­rációknál ugyanis oly nagyszámú műszert, különösen a számos vérző ér lecsípésére szolgáló ércsíptetőt hasz­nál a sebész, hogy számontartásukra­­külön asszisztens van kirendelve, s még ilyen óvatosság mellett is meg­esik, hogy a lázas munkában, a vértől borított sebben egy csíptető benne marad. Minthogy a sebészi műszerek teljesen sterilek, csiramentesek, veszedelmet nem okoz­nak. Lédecziné is három évig minden baj nélkül hordta magában a műszert. Az emberi szervezet azon­ban az ilyen idegen vendéget nem tűri meg végleg magában, igyekszik magából kiküszöbölni, a­mi ren­di körülmények között meg is történik. Az orvosnak rendesen csak az a feladata, hogy ezt a kiküszöbölést elősegítse és befejezze. Különös szerencsétlenség az, ha e közben fertőzés éri a beteget, a­hogy a szegény Lédeczinét érte, mert rendesen halálos veszedelmet okoz.­­ (Ég az Átosz-heg­yre.) Konstantinápolyi le­velezőnk írja, hogy az Átosz-félszigeten, a melynek hegyei között sok görögkeleti görög-szerb, bolgár és román kolostor v­an s a melyet ezért szent hegy­ségnek neveznek,­­— nagy tűz pusztít. A tűz a Va­­toped görög kolostorban támadt s gyorsan elhara­pózott a félsziget erdeiben. Több mint harmincezer szerzetes foglalkozik a tűz oltásával, de eddig ered­mény nélkül.­­ (Az automobil a háborúban.) Magyaror­szág-Ausztria és Olaszország között feszült a viszony, ezt eltagadni nem lehet; a Corriere della Sera nevű milánói újság pedig már nyíltan megírja, hogy Itália nagyban vásárolja a lovat, sőt katonai célra automo­bilt is szerzett. Most, mint nekünk jelentik, Brescia vidékén automobil-gyakorlatot végez a katonaság. A gépkocsikat önként ajánlották fel a kormánynak gaz­dag automobil tulajdonosok, mert az olaszok nyíltan megvallják, hogy kincstáruknak nincsen pénze drága automobilra. A gépkocsi természetesen felderítő szol­gálatra való. Körülbelül ötven automobil fog gyakor­latot végezni a mondott vidéken; a gépkocsikat olasz hazafiak Itália minden vidékéről ajánlották fel a kor­­­­mánynak, de közülük csak a legjobb ötvenet válogat­ták le; nyolcban kizárólag katonatisztek fognak ülni, míg a többiben maguk az automobil tulajdonosok, a­kik tartalékos katonák. A gépkocsik ereje tizenhat és negyven lóerő között váltakozik. Az automobilok ki­próbálása elé nagy érdeklődéssel néznek Olaszország­ban. Ezt a katonai automobil-gyakorlatot különben kínosan lepte meg a mantonai magisztrátusnak hatá­rozata. Hozzáfordultak ugyanis Brescsiából, hogy a megye útjait a gyakorlatra hozassa rendbe s az Utak mentére rendelje ki örökül az úrmestereket és útkapa­­róka­t. A man­tovai magisztrátusnak többség© azonban szocialista s egyszerűen megtagadta a kérelem teljesí­tését. Nyilván nemcsak a szocializmusnak háborúellenes törekvései sugallták ezt a határozatot, hanem az a kö­rülmény is, hogy a nép mindenütt, s különösen Olasz­országban antiptásával van az automobil iránt, a­melyet a gazdag burzsoák járóművének tart.­­ (A csornai szerelmi dráma.) Megírtuk, hogy Csornán a minap Bella Lajos gépészmérnök agyonlőtte Páncz Aurélia vasúti pénztárosnőt, az­után magamagát ölte meg. Mint tudósítónk írja, a megölt leány előkelő győri családból származott. Atyja, Páncz József lovag, államvasuti tisztviselő. Bella Lajos régóta szerelmes volt s bár a leány viszonozta érzelmeit, nem akart hozzá feleségül menni, mert két évvel idősebb volt a mérnöknél s attól félt, hogy házasságuk e miatt boldogtalan lenne. A­mikor a mérnököt értesítette erről a leány, a fiatalember Csornára sietett ,s ott agyonlőtte sze­relmesét, azután pedig öngyilkossá lett.­­ (A szerb minisztertanács és a rablóban­dák.) Ismeretes dolog már, hogy Szerbiában a rablók garázdálkodása miatt gyönge lábon áll a közbiztosság. Az eddigi intézkedések hiábavalóknak bizonyultak a bandák ellen, a­melyek egyre növekedtek s kiterjesz­tették működésük színterét. Most már a kormány ener­­gikusabb intézkedésre szánta el magát. Belgrádból ugyanis azt jelentik, hogy a minisztertanács ma elha­tározta, hogy ötvenezer dinár hitelt kér a rablóbandák kiirtására.­­ (A japán csésze.) Egy königsbergi por­­cellánkereskedésben, mint onnan jelentik, furcsa há­ború kerekedett a minap. Egy fiatal orosz hölgy bement oda vásárolni s­ a német elárusitónő eléje rakott mindenféle portékát, a többi közt egy mű­vészi kivitelű japán csészét is. Az orosz hölgy a japán csésze láttára hirtelen méregbe jött s a szép kis japán csésze a következő pillanatban ezer da­rabra törve hevert a padlón. — így járjanak azok az átkozott japánok is­­ — mondta az orosz hölgy. Az elárusítónő nagyon elcsodálkozott az elő­kelő külsejű hölgy cselekedetén s kijelentette, hogy a csésze árát meg kell fizetnie. Az orosz hölgy fizetett is, aztán anélkül, hogy valamit vásárolt volna, kifelé indult a boltból. Az elárusítónő azonban utána sietett s átnyújtotta neki a csészéhez tartozó kis tányérkát, a mely épen maradt. Az orosz hölgy a tányérkát is földhöz vágta, szólván ekképen: — így járjanak azok az átkozott németek is! Az elárusítónő erre már szintén dühbe jött és arcul ütötte az orosz hölgyet, ezzel a szóval: — Így járjanak az oroszok! Az orosz hölgy bepanaszolta az elárusitónőt, de az esetnek hire ment s a porcellánkereskedés forgalma azóta megnövekedett, most mindenki akarja látni a gyorskezü elárusitónőt. — (A hóhér halála.) Párisból Írja levelezőnk: Párisban, a Billancourt-utcán, saját villájában nyolcvanegy éves,, korában meghalt Deibler Lajos Antal Szaniszló. Ő volt évtizedekig a francia igaz­ságszolgáltatás halálra szóló ítéleteinek végrehajtója. Magyarul: hóhér, francia elkeresztelés szerint: Monsieur de Paris. Dijonban született 1823-ban. Asztalosmesternek készült. A hóhéri művészetben 1858-ban debütált Algériában. 1863-ban átvette atyja örökét, ki rennes-i alhóhér volt. Mikor a­­vidéki hóhérságot­ 1871-ben megszüntették, Deibler birodalma Rennes és öt breton megye helyén egész Franciaország lett. Először első hóhérsegéd volt. 1879-ben főhóhér lett s húsz éven keresztül élt annak a hivatásnak, mely ismertté tette világszerte a nevét. A francia hóhér guillottine-nal dolgozik. Évtizedek alatt a gonosztevőknek hatalmas sorát végezte ki. Ezek között voltak Ravachol, Vaillant, Henry, Caserio anarkista gyilkosok is. Egy Carrara nevű rablógyilkost végzett ki utoljára. A gyilkos beteges, kis ember volt s úgy mondják, hogy meg­halt még a kivégzés előtt. Szivszélütés érte: akkor a lapok nagy lármát csaptak volt, hogy Deibler halotton hajtotta végre az ítéletet. Nyugalomba is ment ekkor a hóhér s utódja fia, Deibler Anatole lett. Mióta Deibler Lajos Antal Szaniszló nyuga­lomban élt, nevezetessége még egyre nőtt. Az újságírók gyakran keresték föl, bár Deiblernek nagy diplomatákhoz méltó elvei voltak a sajtóval s az újságokkal szemben. Friss és egészséges volt mindvégig. Maga főzte meg az élelmét, emlékira­tain dolgozott vagy kisebb és nagyobb kiránduló­, sokat tett. Özvegyember volt. Felesége, Raseneuf, algériai hóhér leánya, már régebben meghalt. Egy fiuk és egy leányuk volt. A fiú a mai Monsieur de Paris. Nem volt hatalmas, vad külsejű férfiú, mint a­milyennek a romantikus képzelődés a hóhért rajzolja. Jámbor, burzsoa megjelenése volt. Naiv, egyszerű és takarékos, mint egy kis párisi szatócs. A párisi újságok hasábokat írnak róla. Arcképét, autogramját _ közük.­­ (Öngyilkos hajóskapitány.) Fiuméból jelentik: Százötvenegy napi út után tegnap Iquique­­ből egy négyárbocos angol vitorlás hajó érkezett ide, a mely salétrommal van megterhelve. A pa­rancsnok a kikötőhivatalba ment s ott bejelentette, hogy a hajó kapitánya, John Tomson útközben a nyilt tengeren öngyilkosságot követett el, bele­­ugrott a tengerbe s még holttestét sem bírták meg­találni. Az öngyilkosság okát nem tudják.­­ (Vasúti szerencsétlenség.) Katarbából (Észak-Karolina) jelentik nekünk. A Portsmouth­­ból Atlantába menő helyi vonat tegnap kisiklott. Tizenegy meghalt, húsz megsebesült.­­ (A gyilkosok városa.) Rómából írják ne­künk: Szicília szigetének nyugalmát nemcsak a maffia, meg a brigántik háborgatják állandóan. A Palizzolo-Notarbartolo, a Nazi-Szaporito botrányok után megint újabb került napirendre, a­mely éktelenül rossz világot vet a szicíliai értelmiség erkölcsi érzé­kére és politikai szenvedelmeire. Megölték ugyanis 1903 januárjában a Szirakuza melletti Carlentiniben Modica ottani földbirtokost és helyettes polgármestert. Azóta folyik már a vizsgálat, s eddig csak annyit tud­tak megállapítani, hogy valószínűleg politikai gyűlöl­ködésnek lett az áldozata. Elfogták először Scolari tanárt feleségestül, s azzal vádolták, hogy bűntársai a fiuknak, a­ki Modicát állítólag agyonlőtte. Később mindnyájuknak sikerült kiszabadulni a vizsgálati fog­ságból, s minden jel arra mutatván, hogy a vizsgála­tot téves nyomra akarják vezetni, azt végre a katániai főügyészség vette a kezébe. Erre nagyon meglepő fordulat történt a dologban. Legutóbb elfogták ugyanis Matarazzo jártásbírót egész rokonságával egyetemben; az elfogultak között vannak Carlentini előkelőségei: néhány gazdag földbirtokos, a városi or­vos, a telekkönyvvezető, több városi hivatalnok, úgy hogy a város közigazgatása is megakadt. Az olasz la­pok különben nem akarják elismerni, hogy ezek a je­les férfiak Carlentini város maffiáját alkották volna, mert egyáltalán szeretnék, ha Európa nem beszélne többé erről a hírhedt maffiáról; s csak azt írják, hogy az a derék banda politikai szenvedelemből tette el láb alól Modicát, a­ki a városi gazdálkodást nagyon éle­sen bírálta, s az eddigi parlamenti képviselőt is meg akarta buktatni hatalmas befolyásával.­­ (Lóverseny a kerékpárosok ellen.) Va­sárnap délután négy órakor és hét órakor összesen nyolc versenyt tartanak a csömöri­ úti millenáris pályán Texas Tex a Prairy-élet mutatványain kívül. A versenyek a szokottnál is izgalmasabbak lesznek, mert a bravúros mexikói lovasnak nagyon erősek az ellenfelei.­­ (A hegyek között.) Zágrábból írják: Reicher Sándor tartalékos hadnagy és Midzic Mu­harom bég, a 2. bosznia-hercegovinai gyalogezred hadapród tiszthelyettese augusztus 26-án kirándu­lást tettek a Pljesivicára, a­mely 1556 méter ma­gasságban emelkedik Bihács és Korenica közt. Dél­előtt szép idő volt, később azonban köd ereszke­dett a hegyekre, majd pedig zivatar támadt. A két turista teljesen kimerülve a sziklák között egy bar­langba menekült. Ott töltötték az éjt, de reggel atig indultak útnak. Midzic, a­ki egészen elgyön­gült, eszméletlenül roskadt össze. Reicher a csuto­rájában megmaradt pálinkával megdörzsölte a fiatal­ember homlokát, halántékát, ütőerét, azután tovább ment, hogy segítséget hozzon. Nemsokára azonban ő is kimerült és összeesett. A­mint később magá­hoz tért, egy hegyi kunyhóban találta magát, a­hová a parasztok vitték, a­kik véletlenül ráakadtak. Reicher azonnal megkérte a parasztokat, hogy ke­ressék meg Midzic béget, ő maga pedig sietett vissza Bihácsba, hogy jelentést tegyen az esetről. Bihácsról azonnal katonákat küldtek a hegyek közé­, de bár a parasztok is már augusztus 27-én fölkeresték azt a helyet, a­hol Midzic összeesett, őt magát nem sikerült megtalálni sem nekik, sem 13

Next