Budapesti Hírlap, 1904. december (24. évfolyam, 332-361. szám)
1904-12-10 / 341. szám
1904. december 10. BUDAPESTI HÍRLAP. (341. sz.) széles körök belertüzeltetik magukat ilyen heves állásfoglalásba és esetleg azt gondolják, hogy: Ez nem árt, hacsak a kormány korrekt magatartást tanúsított. Minél nagyobb lett a közvélemény orgánumainak, a képviselőknek, valamint a sajtónak befolyása a külpolitika kérdéseire, annál inkább tudatában kell lenniük a felelősségnek, amely azokban rejlik, a felelősségnek a nehézségekért, amelyek a népszenvedelmek felizgatásából a külső politika menetére háramlanak. Volmar azt mondta, hogy a szociáldemokraták nem akarnak háborút Oroszországgal. Igen, de akkor akadályozza meg Bebel úr, hogy úgy beszéljenek Oroszországról, mint ismételten tették. Minél jobban támadják Oroszországot, annál inkább kell nekem törekednem a viszonyt békés és barátságos nyomokon tartani. Azok a támadások, amelyekből nem vonják le a háborús következtetéseket, idegen népekkel szemben mindig bajt okoznak. A másikat ingereljük és magunkat pellengérre állítjuk, ha a szavakat nem követik tettek. (Helyeslés.) Konstatálnom kell, hogy sehol a világon a szociáldemokrácia oly ellenséges és ügyetlen izgatást nem folytat Oroszország ellen, mint nálunk. Volmar homályos célzásokat tesz, mintha Oroszországgal szemben valami rejtegetni való szerződéssel volnánk kötve. Én nem vagyok talán szerénytelen ember, de hát csakugyan ilyen kolosszális ökörnek tartanak engem? (Általános derültség.) A ház nagytöbbségének bizonyára nem kell mondanom, hogy ilyen szerződés nincs. Vodnár azt mondta, hogy külső helyzetünk oly békés, hogy nem szükséges hadseregünket erősbíteni. Uraim! Nincs okuk kételkedni a békebiztosítások őszinteségében, amelyeket a nagyhatalmak kormányaitól ismételten hallottunk. A kormányok, a fejedelmek és az államférfiak, úgy mint én hiszem, mindnyájan át vannak hatva az őszinte óhajtól, hogy a békét fönntartsák. Hozzátehetem, hogy a hatalmak közt fönnálló szövetségek mindinkább beváltak a béke eszközeiként. Hogy menynyire áll az a hármas szövetségre, ezt itt többször kifejtettem. De a francia-orosz szövetség is békefönntartónak bizonyult, amennyiben kevésbbé békés érzületi elemekre enyhítő befolyást gyakorolt. Reméljük, hogy a francia-angol közeledés is eképpen fog hatni. Németország számára vindikálhatjuk azt az érdemet, hogy letette az alapkövét egy hosszú békekorszaknak. De nem teljesíteném kötelességemet mint külügyminiszter, ha behunynám a szememet az elől, hogy Európában vannak áramlatok is, amelyek háborús bonyodalmakra sürgetnek. Gondoljanak csak a franciaországi revans-óhajokra. őszintén óhajtjuk, hogy azok mindinkább eltűnjenek, de azért annyira optimisztikusan, mint Volmar, nem ítélhetem meg a hangulatot odaát. Egy gyönge Németország azonnal háborús vágyakat élesztene és háborús hajlandóságoknak adná oda magát. Ez nem ránk nézve volna veszedelem, hanem az európai és a világbékére is, amelyet mindnyájan őszintén óhajtunk fönntartani. (Élénk tetszés.) A legközelebbi ülés szombaton lesz. nében elvetették (Élénk tetszés a baloldalon) és 298 szavazattal 274 ellenében elfogadták Martin napirendjének elsőbbségét. Egy kérdésre a miniszterelnök a kormány nevében kijelenti, hogy a cédulák és titkos jegyzetek rendszerét elítéli. Ezután Martin napirendjét 295 szavazattal 265 szavazat ellenében elfogadták és az ülést bereksztették. Páris, dec. 9. Chaumier közoktatásügyi miniszter ma az egyetemek rektoraihoz köriratot intézett, amelyben az október 29-iki kamarai nyilatkozatra utal, amely a besúgást, mint a köztársaság egyetemeinek hagyományával ellenkezőt, megrótta. Az egyetemek védekezzenek az ilyen gyöngeségek ellen, hogy az egyetemek ezentúl is megmaradhassanak az erkölcsi autoritás forrásának. Az egyetemek megaláznák magukat, ha a tanárok abban a hiszemben, hogy a kormánynak szolgálatot tesznek, politikai ügynökök szerepére alacsonyodnának és annyira megfeleduezné■nek magukról, hogy az inkvizitorokat játszanék. A besúgás rendszere Franciaországban. Páris, dec. 9. A kamara mai ülésén Bibot Combesnak a prefektusokhoz információ adására vonatkozólag intézett köriratáról beszélt. Elismeri a kormány jogát, hogy tudakozódjék, de kell, hogy elejét vegyék a denunciációnak is, a hadsereg becsületét megvédelmezzék. Ha erre a kormány nem képes, le kell mondania. Ezt, úgymond, már tegnap kellett volna megtennie, mert az egyik szavazáskor két szavazattal volt többségben. (Tetszés a középen.) Millerand is tiltakozik a besúgás ellen, s azzal vádolja a kormányt, hogy a polgármesterekből spicliket csinál. Szemére veti a miniszterelnöknek, hogy megbecsteleníti a köztársaságot. (Brávó a centrumban.) Ha az ő rendszere győzne, ez a köztársaságot gyűlöletessé és elviselhetetlenné tenné. A kamara kötelessége az országot meggyógyítani és ettől az elvetendő uralomtól megszabadítani. (Bravó jobbról és a centrumban, zaj balról.) Combes miniszterelnök panaszkodik, hogy a kormányt a kibocsátott körlevél miatt ily nyomorúságos módon támadják. A körlevél kibocsátása csak a kormány ama jogának gyakorlása, hogy a polgári és katonai tisztviselők politikai nézetéről magánszemélyeknél értesülést szerezzen. (Tetszés balról.) Szemére veti az interpellálóknak, hogy nemcsak hogy őt minden eszközzel meg akarják buktatni, hanem ki akarják végezni az ő köztársasági politikáját is. A miniszter a köztársaságiakra appellál, hogy ezt a manővert, mely hosszú időre lehetetlenné tenne minden komoly reformot, hiúsítsák meg és így végzi. Bízom a kamara igazságosságában. Ha azonban ez cserbenhagy, akkor az ország igazságosságára appelálok. (Hosszantartó tetszés balról.) Boa egyszerű napirendet indítványoz, mely rászólást jelent. Combes miniszterelnök kijelenti, hogy csupán Bienvenu-Martin napirendjét fogadja el, mely a kormány nyilatkozatait helyesli. Az egyszerű napirendet ezután 291 szavazattal 280 szavazat elle n román király beszéde. Bukarest, dec. 9. A király ma a szenátus küldöttségét fogadta, mely átnyújtotta a válaszfeliratot. Károly király beszédet mondott, amelyben mindenekelőtt meleg szavakkal köszönetet mondott a testvére halála alkalmából tanúsított részvétért. Meg van győződve, hogy a törvényhozás a közjó iránt ugyanazzal a buzgósággal, mely eddig áthatotta, fogja ezentúl is folytatni és befejezni áldásos működését. Élénk örömmel látta a király, hogy a szenátus osztozik a kormány nézeteiben, a falusi lakosság szükségleteinek kielégítésére teendő intézkedések tekintetében, és meg van győződve, hogy Románia lakosainak részvétteljes szíve ez alkalommal is enyhíteni fogja az idei szerencsétlen év által okozott ínséget. Éppúgy megvan győződve, hogy a nemzeti gazdaság minden ágában lehetővé fogják tenni a szükséges fejlődést. Végül a király köszönetet mondott. A királyné és háza nevében is az oly meleg szavakban kifejezett szavak értelméért, amelyek szívében mély és hálás visszhangra lelnek. A szerb kormányválság. Belgrád, dec. 9. (Saját tudósítónktól.) Gruics ma a kabinetalakításra a királytól nyert megbízásról lemondott Nyolcnapi válság után a helyzet ma még ziláltabb, reménytelenebb, mint volt A radikális frakciók közt levő ellentét anynyira kiélesedett, hogy az együttes munkálkodás teljesen kizárt dolog. A mérsékelt radikálisok homogén többség hijján nem tudnak kormányt alakítani. A király mindaddig ragaszkodott a mérsékelt és önálló radikálisok fúziójának föntartásához, hogy ez által elkerülhető legyen a szkupstina föloszlatása. Ma azonban már a király is belátja a fúzió lehetetlenségét és uj választástól sem idegenkedik. Ez esetben Pasics alakítana kormányt, s szkupstinát föloszlatná s elrendelné az uj választást. Az önálló radikálisok mostaniig féltek az új választástól, mert azt gondolták, hogy kisebbségben maradnának. Azonban, úgy látszik, biztatást kaptak az ország belsejéből s ma már ragaszkodnak a szkupstina föloszlatásához. Ma este van a két frakció döntő tanácskozása, ettől függ, lehetséges-e a fúzió fentartása. A vita főképpen a hitelügy körül forog. Belgrád, dec. 9. (Saját tudósítónktól.) Pasics mérsékelt minisztériumot alakított. Akupsztina hajlandó az új minisztériumot támogatni és a szélső radikálisok közül többen kijelentették, hogy belépnek a mérsékeltek klubjába. Pasics holnap reggel terjeszti a király elé az új miniszterek jegyzékét. Pasics következőképpen alakította meg az új kormányt: Miniszterelnök: Pasics; belügyminiszter: Protics; pénzügyminiszter: Pacsu; hadügyminiszter: Kudnik tábornok; kereskedelmi miniszter: Radovánovics; közoktatásügyi miniszter: Nikolics; igazságügyminiszter: Milovánovics. A közmunkaügyi tárcát egy szélső radikálisnak ajánlották föl. Az olasz szenátus elnapolása. Róma, dec. 9. A szenátus elfogadta a válaszfelirati javaslatot és azután bizonytalan időre elnapolta üléseit. Anglia és Törökország. Konstantinápoly, dec. 9. (Saját tudósítónktól.) Diplomáciai körökben az a hir van elterjedve, hogy legközelebb konfliktus fog támadni Anglia és Törökország között. Anglia el van tökélve, hogy az ádeni török helyőrség ellen a legnagyobb energiával fog eljárni és hogy a török csapatokat Ádenből el fogja kergetni. A szárazföldi csapatokat a flotta is támogatni fogja. Pétervár, dec. 9. Rozs dec.-re 7.60. Az időjárás : ködös. Liverpool, dec. 9. (Gabonapiac.) Orosz búza 1 p. alacsonyabb. Odesszai tengeri 1 p. magasabb. Liszt változatlan. Az idő: Hó. Rewyork, dec. 9. Cukor és kávépiac. Cukor fair refining Hascovado 4.25. Cukor finomítva 1. sz. 5.20. Kávé, Rio 7. sz. helyben 8.50, dec.-ra 6.95, jan.-ra 7.30. N A PIH S R E K. Budapest, dec. 9. Baráth Ferenc emlékezete. Felkérettünk a következő sorok közlésére: Szeptember 5-én halt meg Baráth Ferenc, a tisza-dunamelléki magyarság egyik legeredetibb gondolkodója, törzsökös büszke férfitípusa. Csöndes magábavonultságában, hová csodálatosan érzékeny szive kergette, dőlt le hirtelen, mint ahogy kedves Carlylének szavai szerint, kinek világirodalmi magaslaton álló fordítója volt, megroppant és végigzuhant az erdő mélyén a tölgy, melynek növekedését emberi szem meg nem figyelheti. Elköltözött, s itt, ki két nagy intézetben nevelt évtizedeken át uj sarjukat a magyar hazának, a temetésen nem látogatták meg annyian sem, hogy a huszas szám beteheti volna. Nem maradhat ez így. Nem ő érezte, mert ő mélyen, járó elméjével régen megbizonyosodott az élet hiúságairól. De ama nemzedékek nevében mondjuk, kik az ő tanításából ittasultak meg a magyar nyelv zengzetivel. Íróink, költőink és államférfiaink szellemével, e nemzedék nevében, kik el nem felejtették Baráthot; mondjuk, hogy ez így nem maradhat. Baráth Ferenc emlékezetét ki kell ragadnunk az elmúlás siető forgatagából. Hisz nagy szükségünk van rá. És szüksége lesz tán időtlen időkig, annak a melynek dicsőségeit hirdeté, mindén nap újra és újra, jó és mostoha időkben egyaránt. Nem csak a kiváló esztétikus és irodalomtörténészt jelenti az ő alakja, nemcsak azt a nagystílű iskolamestert, akinek messze földön híres klasszikus tökéletességű előadása, hanem mindenek fölött magába fogja a magyar gondolkodásnak csodálatosan tiszta biblikus típusát; a puritán embert, kit szinte ijesztő hatalommal kormányoznak saját érdekeivel szemben is — gyökeres meggyőződései; és képviseli Baráth a magyar stílusnak, a magyar nyelvnek tiszta eredetiségével oly igaz hirdetőjét, kiben nincs semmi mesterkéltség, erőltetés és fitogtatás, hanem csak lényének szinmagyarsága és gyökeres meggyőződései. Ezért kell megtartani magunknak és a később eljövendőknek Baráth Ferenc emlékezetét: nagy gazdagságot nyújt az, de nem pénzzel megfizethető. Azt reméljük, hogy több oldalról is keresik majd nevének megörökítését. Erre azonban kik lennének elsősorban hivatottak, ha nem a ő tanítványai? A hála legközvetetlenebbül minket hevithet át, amikor emlékezetére valamit tenni kell. Nekünk kell megadnunk a példát és sorakoznunk, hogy ezt méltóan megtehessük. Fölkérjük tehát országszerte mindazokat, akik Baráth Ferencnek tanítványai voltak, hogy lakáscímüket jelentsék be ez év végéig Bognár Mátyás dr. budapesti ügyvédnél (FV., Magyar utca 10), aki szíves volt az adatok egybegyűjtését elvállalni. Baráth Ferenc több tanítványa. 9 — (Regényrovatunkban) a Bűnhődés című regény ma véget ért. Januárig két hosszabb elbeszélést fogunk közölni. Egy angolt és egy magyart. Ez utóbbira, amelyet vasárnapi lapunkban inditunk meg s melynek címe Mária naplója, külön szeretnők olvasóink figyelmét felhívni, mert vele egy uj név és egy uj, vonzó tehetség vonul be, nem közönséges ígéretekkel, irodalmunkba. Az elbeszélés szerzője magát Balázsházy Péternek nevezi. Tárgya egy fiatal leánysziv keresztülvergődése azokon a csalódásokon, amelyek társadalmunkban a világba lépő kis leányokra lépten-nyomon leselkednek. Van okunk hinni, hogy a közönség szívesen fog velünk együtt tapsolni az új embernek, aki kedves és becses adományokat nyervén Istentől, kedves és becses ajándékot tesz asztalunkra munkája képében első látogatásakor.