Budapesti Hírlap, 1904. december (24. évfolyam, 332-361. szám)

1904-12-10 / 341. szám

1904. december 10. BUDAPESTI HÍRLAP. (341. sz.) s­zéles körök belertüzeltetik magukat ilyen heves állás­­foglalásba és esetleg azt gondolják, hogy: Ez nem árt, hacsak a kormány korrekt magatartást tanúsított. Minél nagyobb lett a közvélemény orgánumainak, a képviselőknek, valamint a sajtónak befolyása a kül­politika kérdéseire, annál inkább tudatában kell len­niük a felelősségnek, a­mely azokban rejlik, a felelős­ségnek a nehézségekért, a­melyek a népszenvedelmek felizgatásából a külső politika menetére háramlanak. Volmar azt mondta, hogy a szociáldemokraták nem akarnak háborút Oroszországgal. Igen, de akkor aka­dályozza meg Bebel úr, hogy úgy beszéljenek Orosz­országról, mint ismételten tették. Minél jobban tá­madják Oroszországot, annál inkább kell nekem töre­kednem a viszonyt békés és barátságos nyomokon tar­tani. Azok a támadások, a­melyekből nem vonják le­ a háborús következtetéseket, idegen népekkel szemben mindig bajt okoznak. A másikat ingereljük és magun­kat pellengérre állítjuk, ha a szavakat nem követik tettek. (Helyeslés.) Konstatálnom kell, hogy sehol a világon a szociáldemokrácia oly ellenséges és ügyet­len izgatást nem folytat Oroszország ellen, mint ná­lunk. Volmar homályos célzásokat tesz, mintha Orosz­országgal szemben valami rejtegetni való szerződéssel volnánk kötve. Én nem vagyok talán szerénytelen em­ber, de hát csakugyan ilyen kolosszális ökörnek tar­tanak engem? (Általános derültség.) A ház nagy­többségének bizonyára nem kell mondanom, hogy ilyen szerződés nincs. Vodnár azt mondta, hogy külső hely­zetünk oly békés, hogy nem szükséges hadseregünket erősbíteni. Uraim! Nincs okuk kételkedni a békebiz­­tosítások őszinteségében, a­melyeket a nagyhatalmak kormányaitól ismételten hallottunk. A kormányok, a fejedelmek és az államférfiak, úgy mint én hi­szem, mindnyájan át vannak hatva az őszinte óhajtól, hogy a békét fönntartsák. Hozzá­­tehetem, hogy a hatalmak közt fönnálló szövetségek mindinkább beváltak a béke eszközeiként. Hogy meny­nyire áll az a hármas­ szövetségre, ezt itt többször ki­fejtettem. De a francia-orosz szövetség is békefönn­tartónak bizonyult, a­mennyiben kevésbbé békés érzü­leti elemekre enyhítő befolyást gyakorolt. Reméljük, hogy a francia-angol közeledés is eképpen fog hatni. Németország számára vindikálhatjuk azt az érdemet, hogy letette az alapkövét egy hosszú békekorszaknak. De nem teljesíteném kötelességemet mint külügymi­niszter, ha behunynám a szememet az elől, hogy Európában vannak áramlatok is, a­melyek háborús bonyodalmakra sürgetnek. Gondoljanak csak a fran­ciaországi revans-óhajokra. őszintén óhajtjuk, hogy azok mindinkább eltűnjenek, de azért annyira opti­­misztikusan, mint Volmar, nem ítélhetem meg a han­gulatot odaát. Egy gyönge Németország azonnal há­borús vágyakat élesztene és háborús hajlandóságok­nak adná oda magát. Ez nem ránk nézve volna vesze­delem, hanem az európai és a világbékére is, a­melyet mindnyájan őszintén óhajtunk fönntartani. (Élénk tetszés.) A legközelebbi ülés szombaton lesz. nében elvetették (Élénk tetszés a baloldalon) és 298 szavazattal 274 ellenében elfogadták Martin napirend­jének elsőbbségét. Egy kérdésre a miniszterelnök a kormány nevében kijelenti, hogy a cédulák és titkos jegyzetek rendszerét elítéli. Ezután Martin napirend­jét 295 szavazattal 265 szavazat ellenében elfogadták és az ülést bereksztették. Páris, dec. 9. Chaumier közoktatásügyi minisz­ter ma az egyetemek rektoraihoz köriratot intézett, a­melyben az október 29-iki kamarai nyilatkozatra utal, a­mely a besúgást, mint a köztársaság egyetemei­nek hagyományával ellenkezőt, megrótta. Az egye­temek védekezzenek az ilyen gyöngeségek ellen, hogy az egyetemek ezentúl is megmaradhassanak az er­kölcsi autoritás forrásának. Az egyetemek megaláznák magukat, ha a tanárok abban a hiszemben, hogy a kormánynak szolgálatot tesznek, politikai ügynökök szerepére alacsonyodnának és annyira megfeleduezné­­■nek magukról, hogy az inkvizitorokat játszanék. A besúgás rendszere Franciaországban. Páris, dec. 9. A kamara mai ülésén Bibot Com­­besnak a prefektusokhoz információ adására vonat­kozólag intézett köriratáról beszélt. Elismeri a kor­­mány jogát, hogy tudakozódjék, de kell, hogy ele­jét vegyék a denunciációnak is, a hadsereg becsületét megvédelmezzék. Ha erre a kormány nem képes, le kell mondania. Ezt, úgymond, már tegnap kellett volna megtennie, mert az egyik szavazáskor két sza­vazattal volt többségben. (Tetszés a középen.) Millerand is tiltakozik a besúgás ellen, s azzal vádolja a kormányt, hogy a polgármesterekből spic­liket csinál. Szemére veti a miniszterelnöknek, hogy megbecsteleníti a köztársaságot. (Brávó a centrumban.) Ha az ő rendszere győzne, ez a köztársaságot gyűlöle­tessé és elviselhetetlenné tenné. A kamara köteles­sége az országot meggyógyítani és ettől az elvetendő uralomtól megszabadítani. (Bravó­ jobbról és a cen­trumban, zaj balról.) Combes miniszterelnök panaszkodik, hogy a kor­mányt a kibocsátott körlevél miatt ily nyomorúságos módon támadják. A körlevél kibocsátása csak a kor­mány ama jogának gyakorlása, hogy a polgári és ka­tonai tisztviselők politikai nézetéről magánszemélyek­nél értesülést szerezzen. (Tetszés balról.) Szemére veti az interpellálóknak, hogy nemcsak hogy őt min­den eszközzel meg akarják buktatni, hanem ki akar­ják végezni az ő köztársasági politikáját is. A minisz­ter a köztársaságiakra appellál, hogy ezt a manővert, mely hosszú időre lehetetlenné tenne minden komoly reformot, hiúsítsák meg és így végzi. Bízom a kamara igazságosságában. Ha azonban ez cserbenhagy, akkor az ország igazságosságára appelálok. (Hosszantartó tetszés balról.) Boa egyszerű napirendet indítványoz, mely rászólást jelent. Combes miniszterelnök kijelenti, hogy csupán Bienvenu-Martin napirendjét fogadja el, mely a kormány nyilatkozatait helyesli. Az egyszerű napirendet ezután 291 szavazattal 280 szavazat elle­­ n román király beszéde. Bukarest, dec. 9. A király ma a szenátus kül­döttségét fogadta, mely átnyújtotta a válaszfeliratot. Károly király beszédet mondott, a­melyben mindenek­előtt meleg szavakkal köszönetet mondott a testvére halála alkalmából tanúsított részvétért. Meg van győződve, hogy a törvényhozás a közjó iránt ugyanaz­zal a buzgósággal, mely eddig áthatotta, fogja ezen­túl is folytatni és befejezni áldásos működését. Élénk örömmel látta a király, hogy a szenátus osztozik a kormány nézeteiben, a falusi lakosság szükségleteinek kielégítésére teendő intézkedések tekintetében, és meg van győződve, hogy Románia lakosainak részvéttel­jes szíve ez alkalommal is enyhíteni fogja az idei szerencsétlen év által okozott ínséget. Éppúgy meg­van győződve, hogy a nemzeti gazdaság minden ágá­ban lehetővé fogják tenni a szükséges fejlődést. Vé­gül a király köszönetet mondott. A királyné és háza nevében is az oly meleg szavakban kifejezett szavak értelméért, a­melyek szívében mély és hálás vissz­hangra lelnek. A szerb kormányválság. Belg­rád, dec. 9. (Saját tudósítónktól.) Gruics ma a kabinetalakításra a királytól nyert megbízásról lemondott Nyolcnapi válság után a helyzet ma még ziláltabb, reménytelenebb, mint volt A radikális frakciók közt levő ellentét any­­nyira kiélesedett, hogy az együttes munkálkodás teljesen kizárt dolog. A mérsékelt radikálisok homogén többség hijján nem tudnak kormányt alakítani. A király mindaddig ragaszkodott a mérsékelt és önálló radikálisok fúziójának fön­­tartásához, hogy ez által elkerülhető legyen a szkupstina föloszlatása. Ma azonban már a ki­rály is belátja a fúzió lehetetlenségét és uj válasz­tástól sem idegenkedik. Ez esetben Pasics alakí­tana kormányt, s szkupstinát föloszlatná s el­rendelné az uj választást. Az önálló radikálisok mostaniig féltek az új választástól, mert azt gon­dolták, hogy kisebbségben maradnának. Azon­ban, úgy látszik, biztatást kaptak az ország bel­sejéből s ma már ragaszkodnak a szkupstina föl­­oszlatásához. Ma este van a két frakció döntő tanácskozása, ettől függ, lehetséges-e a fúzió fen­­tartása. A vita főképpen a hitelügy körül forog. Belgrád, dec. 9. (Saját tudósítónktól.) Pasics mérsékelt minisztériumot alakított. A­­kupsztina hajlandó az új minisztériumot támo­gatni és a szélső radikálisok közül többen kije­lentették, hogy belépnek a mérsékeltek klubjába. Pasics holnap reggel terjeszti a király elé az új miniszterek jegyzékét. Pasics következőképpen alakította meg az új kormányt: Miniszterelnök: Pasics; belügyminiszter: Protics; pénzügymi­niszter: Pacsu; hadügyminiszter: Kudnik tábor­nok; kereskedelmi miniszter: Rado­vánovics; közoktatásügyi miniszter: Nik­olics; igazságügy­miniszter: Milovánovics. A közmunkaügyi tárcát egy szélső radikálisnak ajánlották föl. Az olasz szenátus elnapolása. Róma, dec. 9. A szenátus elfogadta a válasz­­felirati javaslatot és azután bizonytalan időre elna­polta üléseit. Anglia és Törökország. Konstantinápoly, dec. 9. (Saját tudósí­tónktól.) Diplomáciai körökben az a hir van el­terjedve, hogy legközelebb konfliktus fog tá­madni Anglia és Törökország között. Anglia el van tökélve, hogy az ádeni török helyőrség ellen a legnagyobb energiával fog eljárni és hogy a tö­rök csapatokat Ádenből el fogja kergetni. A szá­razföldi csapatokat a flotta is támogatni fogja. Pétervár, dec. 9. Rozs dec.-re 7.60. Az idő­járás : ködös. Liverpool, dec. 9. (Gabonapiac.) Orosz búza 1 p. alacsonyabb. Odesszai tengeri 1 p. magasabb. Liszt változatlan. Az idő: Hó. Rewyork, dec. 9. Cukor és kávépiac. Cukor fair refining Hascovado 4.25. Cukor finomítva 1. sz. 5.20. Kávé, Rio 7. sz. helyben 8.50, dec.-ra 6.95, jan.-ra 7.30. N A PIH S R E K. Budapest, dec. 9. Baráth Ferenc emlékezete. Felkérettünk a következő sorok közlésére: Szeptember 5-én halt meg Baráth Ferenc, a tisza-dunamelléki magyarság egyik legeredetibb gon­dolkodója, törzsökös büszke férfitípusa. Csöndes ma­­gábavonultságában, hová csodálatosan érzékeny szive kergette, dőlt le hirtelen, mint a­hogy kedves Carly­­lének szavai szerint, kinek világirodalmi magaslaton álló fordítója volt, megroppant és végigzuhant az erdő mélyén a tölgy, melynek növekedését emberi szem meg nem figyelheti. Elköltözött, s itt, ki két nagy intézetben nevelt évtizedeken át uj sarjukat a magyar hazának, a temetésen nem látogatták meg annyian sem, hogy a huszas szám beteheti volna. Nem maradhat ez így. Nem ő érezte, mert ő mélyen, járó elméjével régen megbizonyosodott az élet hiúsá­gairól. De ama nemzedékek nevében mondjuk, kik az ő tanításából ittasultak meg a magyar nyelv zengze­­tivel. Íróink, költőink és államférfiaink szellemével, e nemzedék nevében, kik el nem felejtették Baráthot; mondjuk, hogy ez így nem maradhat. Baráth Ferenc emlékezetét ki kell ragadnunk az elmúlás siető forgatagából. Hisz nagy szükségünk van rá. És szüksége lesz tán időtlen időkig, annak a melynek dicsőségeit hirdeté, mind­én nap újra és újra, jó és mostoha időkben egyaránt. Nem csak a kiváló esztétikus és irodalom­történészt jelenti az ő alakja, nemcsak azt a nagystílű iskolamestert, a­kinek messze földön híres klasszikus tökéletességű előadása, hanem mindenek fölött magába fogja a magyar gondolkodás­nak csodálatosan tiszta biblikus típusát; a puritán embert, kit szinte ijesztő hatalommal kormányoznak saját érdekeivel szemben is — gyökeres meggyőződé­sei; és képviseli Baráth a magyar stílusnak, a magyar nyelvnek tiszta eredetiségével oly igaz hirdetőjét, ki­ben nincs semmi mesterkéltség, erőltetés és fitogtatás, hanem csak lényének szinmagyarsága és gyökeres meggyőződései. Ezért kell megtartani magunknak és a később eljövendőknek Baráth Ferenc emlékezetét: nagy gazdagságot nyújt az, de nem pénzzel megfizet­hető­­. Azt reméljük, hogy több oldalról is keresik majd nevének megörökítését. Erre azonban kik lennének első­sorban hivatottak, ha nem a ő tanítványai? A hála legközvetetlenebbül minket hevithet át, a­mikor emlé­kezetére valamit tenni kell. Nekünk kell megadnunk a példát és sorakoznunk, hogy ezt méltóan megtehes­­sük. Fölkérjük tehát országszerte mindazokat, a­kik Baráth Ferencnek tanítványai voltak, hogy lakáscí­müket jelentsék be ez év végéig Bognár Mátyás dr. budapesti ügyvédnél (FV., Magyar­ utca 10), a­ki szí­ves volt az adatok egybegyűjtését elvállalni. Baráth Ferenc több tanítványa. 9 — (Regényrovatunkban) a Bűnhődés című regény ma véget ért. Januárig két hosszabb elbeszélést fogunk közölni. Egy angolt és egy magyart. Ez utóbbira, a­melyet vasárnapi la­punkban inditunk meg s melynek címe Mária naplója, külön szeretnők olvasóink figyelmét felhívni, mert vele egy uj név és egy uj, vonzó tehetség vonul be, nem közönséges ígéretekkel, irodal­munkba. Az elbeszélés szerzője magát Balázs­­házy Péternek nevezi. Tárgya egy fiatal leány­­sziv keresztülvergődése azokon a csalódásokon, a­melyek társadalmunkban a világba lépő kis leányokra lépten-nyomon leselkednek. Van okunk hinni, hogy a közönség szívesen fog velünk együtt tapsolni az új embernek, a­ki kedves és becses adományokat nyervén Istentől, kedves és becses ajándékot tesz asztalunkra munkája képé­ben első látogatásakor.

Next