Budapesti Hírlap, 1904. december (24. évfolyam, 332-361. szám)
1904-12-25 / 356. szám
A szent fa. Irta Rákosi Viktor. Budapest, dec. 24. Bármerre járok, keményre fagyott, mogorva, fekete rög, vagy a hónak fehér halotti lepedője fogad. Halál ez, vagy álomba merülés? A büszke tölgy, az erős cser, a nyájas hársfa elvesztették kedves díszüket. Pusztán állanak s leveletlen ágaikat nyújtogatják, mint aszott karjait a kiéhezett szenvedő. Bogár nem zümmög a levegőben. Nem nyüzsög lábunk alatt. Madárcsicsergés nem hallatszik. Dermesztőn fúj a szél, a száraz ágak zörögnek, mint a halottak csontjai éjféli táncban. A sugaras mezőkön, hol egykor szerelmes virágfejek himbálóztak halk suttogással, valami elkárhozott kórót kerget a szélvész, elátkozott kórót, melynek még holta után sincsen nyugta. A fázós képű nap sietve futja meg pályáját s hamar elfekszik valami meleg kuckóba, amott a nagy hegyeken túl. Fázom. De nem a testem fázik. Homlokomon folyik a verejték. De lelkemben a gondolatok jégcsappá dermednek. Istenem, mondd meg nekem, halál ez, vagy álom? ■ • • Megdörgöltem a szememet, előre néztem s lelkem ittasan felajongott. Nem, ez nem halál, ez nem is álom, ez valóság, ez élet . Fenyőerdő állott: előttem, lombos, zöld, erős, dacos fenyőerdő s a bátorság, az erő, a kitartás lehelet© szállt róla felém. Ezt nem fojtotta meg a hideg, ezt nem pusztította el a fagy, ez nem halt meg, nem dermedt meg, nem aludt el. A fagyos földből is tudmagának elég nedvet szívni. Megél a hűtlen nap forró csókjai nélkül is. Egyedül áll a nagy pusztulásban üdén, biztatón, mosolyogva — és hirdetve a gyáva csüggedöknek, hogy van még Remény! Leborulok előtted, oh szent, karácsonyi fája nemzetünknek, a sorvasztó tél közepén. És látom, amint megrohanják a zöld erdőt: királyok és koldusok, gazdagok és szegények, kicsinyek és nagyok. És az erdő elindul és szétmegy az egész országban, hogy bevonuljon vele az áldott Remény, a kunyhókba és a palotákba egyaránt. Oh, karácsony szent fája, valóban te tenned a legbecsesebb gyümölcsöt az emberiség számára. Mert te az emberiség lelkét táplálod. S megérdemled, hogy a jóltevő kis Jézus szent történeténekfénye sugározzon be ma este, mert körülötted kezet fognak egymással az Istenben való Hit, a jövőben való Remény és az egymás iránt való Szeretet. Király! Te nagy vagy és hatalmas, a legnagyobbak hízelegve hajolnak meg előtted s egy intésedre százezrek rohannak a halálba. De nézz a karácsonyfára s jusson eszedbe, hogy Remény nélkül te sem élhetsz, mert lehet egy szivedhez nőtt édes kis unokád, kinek lázas álmai fölött kétségbeesve virrasztasz . . . Hogy lehetne hát el Remény nélkül egy nemzet, mely kihullott vérével e hazának minden rögét gyémánttá szentelte ? . . . Illatozzál, fenyőfa, mindenütt e hazában s légy jelképe az eljövendő harcnak! / KJ Budapest, 1904. XXIV. évfolyam 356. szám. Vasárnap, december 25. Hegjelsnik mindennap, házfon és ünnep stán való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 78 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 ül. Egyes szám ára helyben 8 dl., vidéken 10 fll. Telefon: szerk. 64—63, kiadók: 56—96, igáig. 55—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Elönketés- és biklitfeltétel: Ugyane ház lenef-körút 5. u. 4. oldalán. Apró hirdetések ára: 23gy szó 5 ill., vastagabb betűvel 10 £1« Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Magyar imperium. Budapest, dec. 24. Törvényszegést, önkényt, törvénytiprást is láttunk már a históriában. De azok a példák, a melyeket erre a történet felmutat s néha méltat is, rendkivüli viszonyok közt rendkívüli eredményt létesítettek a nemzetek javára. A nagy államférfiul, a., történelem hőseit az jellemzi, hogy a közjóért követett útjukban nagy és dicső célok érdekében átgázolnak a rendes törvények korlátain. Törvényt szegni a rendes, mindennapi kormányzat teendőinek elvégzésére; ez históriai paródia. Aki a mindennapi országosigazgatást rendesen nem tudja elvégezni, hanem csak jogok elkobzásával, az ne akarjon kormányozni, mert nem tud kormányozni. Mivelhogy a kormányzás kettőből áll: a fennálló törvények uralmának , igazságos és becsületes végrehajtásában és olyan törvények alkotásában, amelyek egy nép, vagy nemzet érdekeinek és becsvágyának megfelelnek. Amely kormány e két kelléknek megfelel, annak olyan tekintélye és ereje van, hogy nem támadhat kormányzásának útjába legyőzhetetlen akadály. A mely kormány ellenben rendes időben, rendes teendőit törvény szerint nem tudja elvégezni és törvényszegéshez kénytelen nyúlni, hogy a hatalom birtokában megmaradhasson: az ama kellékek egy részének, vagy egészének a hijjával van. Ez a szomorú esete jelenleg úgy a magyar, mint az osztrák kormánynak. Egyik sem képes az alkotmányos gépezetet rendes működésében megtartani. Az egyik már megpróbálta akként segíteni magán, hogy erőszakot tett a képviselőház jogain, de rajta vesztett. Ami kormányunk távol attól, hogy ez osztrák kudarcon okult volna, most van rajta, hogy erőszakot tegyen a magyar alkotmányon. Igaz, hogy az osztrák kormány annyival jobb helyzetben van, hogy van az alkotmányának egy kisegítő paragrafusa, a tizennegyedik szakasz, amelylyel folyó ügyeinek nagy részét törvényesen végezheti. A mi alkotmányunknak ilyen abszolutisztikus élű paragrafusa szerencsére nincsen. Aki itt minden áron kormányozni akar, de törvényesen nem tud, annak nincsen más választása, mint a törvényszegés. De talán igazságtalanok vagyunk, ha minden kudarcot a személyek felelősségére rovunk. Elvégre Körber úr sokféleképpen bebizonyította már, hogy nem közönséges kormányzó tehetség: találékony, ravasz és eszes, sőt merész is. tisza István grófnak is joggal, vagy nem joggal, kiváló, kire kelt, hívei évek óta reménykedve várták eljövetelét s a tulajdonságok, a melyeket legújabban vevekért,a nagybécsnek egy államférfiúban, ha kapcsolatosan bírja más, nem kevésbbé fontos képességekkel. Bizonyos, hogy nem minden siker, nélkül kormányoztak bennünket már oly férfiak is, akik tehetség és készültség dolgában nem mérkőzhettek Tisza István gróffal. Ha azonban mi ezúttal válságos helyzetünknek tárgyi okait fogjuk is keresni, — előre kell bocsátanunk egy megjegyzést : azt, hogy az is a vezérszemélyiségek hibája és fogyatékossága, ha a tárgyi okokat, melyek az ország bajait szülik, nem látják, vagy másutt keresik,mint ahol vannak. Végső esetben tehát, bármi legyen a bajok oka, a felelősség a kormányférfiakat illeti, épp úgy, mint az orvost, aki betegét a gyomorról gyógyítja, holott a baj a szívében fészkel, vagy a lábát vágja le annak, a kinek a keze fáj. Ez Tisza István gróf abban látja minden bajunk forrását, hogy nagyon liberális a házszabályunk s hogy szabadságaival a Zoltánok visszaélnek. Ha igaza volna, akkor minden józan és tisztességes felfogás szerint neki, minekutána a hatalom kezébe került, ezt a hatalmat úgy kellene kezelnie, hogy az ország bizalmát a maga részére hódítsa. Törvényekkel, törvényes intézkedésekkel, intézmények létesítésével, igazságos, méltányos, pártatlan, üdvös és szimpatikus kormányzással, a maga részére kellene hódítani a közvéleményt, hogy azután ennek hathatós támogatásával, megnövekedett kormányzó tekintélyével, népszerűségével úgy módosítson törvényt és házszabályt, a hogy ideáljának megfelel, hogy soha többé ez országban a Zoltánék hatalomhoz illetéktelenül ne jussanak. E helyett Tisza István gróf bűntársává tevén a Ház elnökét és féktelen beszédekkel felizgatott pártját, megszegi a Mai számunk 76 oldal.