Budapesti Hírlap, 1905. május (25. évfolyam, 120-149. szám)

1905-05-06 / 124. szám

1905. május 6. BUDAPESTI HÍRLAP. (124. sz.) — Ki akar egyéves önkéntes lenni? Lásd a Lichtblau-féle katonai élek­­tani. mai hirdetését. — „Bob hashajtó“ a legkellemesebb (10 fillér). Súlyos teher. Irta Tolsztoj Leó. Budapest, máj. S. Franciaország és Itália közt a földközi tenger partján van egy kicsiny, nagyon kicsiny ország, Ilo­náké hercegség.­ Ennek az országnak kevesebb a sak­tója, mint egy nagyobb falunak, össze-vissza hat­ezer lélek és a földje oly kevés, hogy minden, lakosra még egy holdnyi sem jut belőle. De azért az ország­­­nak vart igazi uralkodója. Ennek az uralkodónak van vára, vannak udvarosai és miniszterei, van püspöke és vannak tábornokai, sőt hadserege is­­ volt. Picike hadsereg, hatvan ember, de hát mégis csak hadsereg az. Jövedelme kevés van e hercegségé­nek. Megadóztatja őt is, mint mások, a dohányt, a bort, a pálinkát, kivet jövedelmi adót is; de hát Mo­­nacóban hiába dohányoznak és isznak sokat, ha egy­szer olyan kevesen vannak; és a herceg nem tart­hatná el magát és lakásait és minisztereit, ha nem volna egy külön jövedelmi forrása. Ez a külön jö­vedelme a játékbankból, az úgynevezett rulettből bu­zog. Az emberek játszanak, nyernek is, vesztenek is,­­a bérlő azonban mindig behúzza a magáét. És a bérlő rengeteg pénzt fizet nyereségéből a­ hercegnek. Azért fizet oly rengeteg sokat, mert ilyen játékbank most már csak­ egy van egész Európában. Azelőtt a kis ne­hmet fejedelemségekben is voltak, de ezeket tíz esz­tendeje betiltották. Azért tiltották el, mert a játék­bank sok szerencsétlenség kútfeje. Akárki oda megy, elkezd játszani és játszik eszeveszetten, elveszti min­denét, a­mije­ van, még a másét is, aztán bánatában vízbe öli,­ vagy­­fejbe lövi magát. A németek tehát megszüntették ezt a szégyent, megtiltották a kis fe­jedelmeknek, hogy bankot tartsanak, de a­ monakói hercegnek nem parancsol senki. S neki magának van ma már cs­ak játékbankja. Azóta minden játékos ő hozzá utazik, nála veszi s ő rakja zsebre a nyereséget. Becsületes kéz munká­jából nem­ lehet olyan kőpalotákat építeni. A mo­nakói herceg tudja, hogy alávaló a vállalata, de mit tegyen? Neki is kell élnie­. És a dohányból meg a pá­linkából élni az sem sokkal külömb. Hát így él a her­ceg, él és uralkodik, élére rakja a pénzt s udvarán meghonosította az igazi nagy királyok minden erköl­cseit és szokásait. Megkoronáztatja magát, körmenetet, tart, jutal­mat osztogat, kivégeztet, megkegyelmez, vannak ta­nácskozó ülései, törvényei és bíróságai. Minden olyan, akár az igazi királyoknál. Csakhogy nagyon kicsiny. Ebben a kis fészekben néhány éve egy gyilkos­ság esett. Az ország népe békességei, azelőtt ilyen­­bűntett ott nem fordult elő. Bíróságot állítottak ös­­­­sze nyomban és kezdtek bíráskodni, a­mint illik. Vol­tak ott bírák, államügyészek, esküdtek és védőügyvé­dek, ítéletet is mondtak; az Ítélet a bűnös lefejezé­sét követelte. Helyes. Tudatták a herceggel. A herceg elolvasta az Ítéletet és helybenhagyta. Tehát kivégzés lesz. Csak egy bibije volt a dolognak. A hercegségben sem girólin nem volt, sem hóhér. A miniszterek tör­ték a fejüket, végre azt határozták, hogy kérdést in­téznek a francia kormányhoz: volna-e szíves, nekik rövid időre egy gépet és egy hóhért kölcsönözni? És mibe kerülne ez a kölcsönüzlet ? Ily értelemben irtaik. Nyolc nap múlva megjött­ a válasz: Szívesen küldik a gépet és a hóhért, a dolog, mindent beleszámítva, tizenhatezer frankba kerül.­­ A hercegnek elreferálták. Sokáig fontolgatta — tizenhatezer frank! Az egész gazfickó nem ér meg annyit. Nem lehetne olcsóbban megcsinálni? Tizen­hatezer frank! Hisz ez pótadóba kivetve több mint két frankkal terhel meg minden lakost. Ezt nehezen bírják el. Talán föl is lázadnak! Gyűlést hívtak össze, hogyan lehetne a kérdést megoldani. Elhatározták, hogy ugyanaebben az ügy­ben az olasz királyhoz fordulnak. A francia kormány köztársasági, nem becsüli meg a királyokat, de az olasz király mégis csak vele egyfajta* azzal lehet be­szélni, az majd olcsóbb lesz, írtak neki és csakhamar megjött a válasz. Az olasz kormány (akkor még Olaszországban volt halálos ítélet) ezt felelte: A leg­nagyobb gyönyörűséggel küldi a gépet és a hóhért. A költség, mindent beleértve, a szállítást is, tizenkét­ezer frank. — Ez olcsóbb volt, de még mindig drága. Ennyi pénzt sem ér az a szemtelen gazember. Még mindig két frank adó esett minden lakosra. Újra gyűlést hívtak össze. Tanácskoztak, ide­­oda hányták-vetették a dolgot, hogyan lehetne ol­csóbban megcsinálni. Talán egy katona egyszerűen elvághatná a nyakát. Hisz a katona a háborúban úgyis él, ez a tanult mestersége. A generális beszélt a katonákkal, nem vállal­­koznék-e valamelyikük? De egyiknek sem volt kedve. •Nem, mondották, mi ehhez nem értünk, mi ezt n­em tanultuk. Mi lesz most? Újból megtanácskozták az ügyet, összehívták a gyűlést, bizottságot, albizottsá­­gott és tovább deliberáltak. Valaki azt mondta: a ha­lálos ítéletet át kell változtatni életfogytig tartó bör­tönre. Uj módon a herceg is kegyelmet gyakorol és a költség is kisebb. A herceg beleegyezett s a dolog el volt intézve. Csak az volt a baj, hogy külön börtön, a melyben valakit élte fogytáig becsukhattak volna, szintén nem volt. Akadt kis kóter, a mibe rövid időre lezártak valakit, de szolid tömlőé, életfogytig való ott tartózkodásra,­­ az nem volt. Végre mégis talál­tak valami helyet. A fickót betették. Eléje őrt állí­tottak. Az őr őrködött s a vár konyhájából delenkint ebédet hozott a gonosztevőnek, így ült a fiú hat hó­napig, egész évig. Az év végén a herceg, egybevetette a­ kiadás és bevétel tételeit s uj tételt látott köztük: A gonosztevő eltartása. És ez a tétel nem volt kicsiny. Külön őr és teljes ellátás! Egy évre kitett hat­­száz frankot. S a mellett a fickó egészséges volt, mint a makk; ez képes f­elélni még ötven évig! Könnyű ki­számítani, mennyit jelent ez. Rengeteg pénzt. Hja, ez nem járja! A herceg hivatta minisztereit. — Gondoljátok ki, hogy lehetne ezzel a fickóval olcsóbban, végezni. A miniszterek törték a fejüket. Egyik­­ azt mondta: Nézzék csak, uraim, én azt hiszem, az őrt el lehetne bocsátani. A másik azt mondta: Igen ám, de akkor meg­szökik. — Hát hadd szökjék! A hercegnek jelentést tettek. Beleegyezett. Az őrt elbocsátották. Most megfigyelték, mi fog történni és íme. Mikor megjött az evés ideje, a rab kijött, ke­reste, az őrt, nem­ találta és elment az ebédért a konyhába. Másnap ugyanaz történt. Elment a szobá­jából, de az ebédjéért, nem azért, hogy megszökjék. Mi lesz most? Újra törték a fejüket. Meg kell neki egyenesen mondani, hogy nekünk nem kell. Menjen a pokolba. Ez jó lesz. Az igazságügyminiszter magá­hoz hivatja és így szólt hozzá: — Mért nem megy maga? Nincs is őre. Mehet, a­hová akar. A herceg nem bánja. — A herceg nem bánja, az lehet, szólt­amaz, de én sehová sem mehetek. Hová menjek. Ti megbélye­geztetek az ítélettel, most az ördögnek sem kellek, ki vagyok rekesztve az emberek közül. Bolondot csinál­tatok velem. Ez nem járja. Halálra ítéltetek. No jó. De hát ki is kellett volna végeznetek, — csakhogy ezt nem tettétek meg. Ez az első. Én nem tehetek róla. Aztán életfogytig tartó börtönre ítéltetek, őrt állítítottatok elém, hogy ételt hozzon, aztán az őrt megint elvettétek. Ez a második. Erről sem én tehe­tek. Hát magam hoztam el az ételemet. Most azt mondjátok: Eregy! Nohát, ha akármit tesztek is, én itt maradok! Mit csináljanak? Újra gyűlést hívtak össze, hogy mi legyen most, nem akar elmenni. Törték a fejüket, adjanak neki penziót, különben meg nem szabadulnak tőle. A hercegnek jelentést tettek. Nincs mit tenni, meg kell tőle szabadulni. Megszavaznak neki évi hatszáz frank járadékot és a határozatot közlik vele. — No jó, ha mindig pontosan fizettek, akkor elmegyek. Az első évit előre megkapta, elbúcsúzott szíve­sen mindenkitől s elhagyta a hercegséget- Útja egy egész­­ negyedóráig tartott vonaton. Elutazott, a közelben letelepedett, vett egy kis földet, kertet, most is él s nagyon jól érzi magát. A megállapított időben mindig odamegy, hogy átvegye járadékát. Ha meg­kapta, bemegy a játékbankba is, játszik 2—3 frankba, nyer, vagy veszt, aztán hazautazik. Békességben s de­rült kedvben így éldegél. Milyen szerencséje van, hogy a bűnt nem olyan helyen követte el, a­hol az emberek a lefejezés, vagy az életfogytig tartó börtön költségeit nem sajnálják. 13 IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. * (A debreceni Csokonai-ünnep.) A­ debre­ceni Csokonai-kör május 20-án­ és 21-én Országos ün­neppel üli meg Debrecenben Csokonai Vitéz Mihály, halálának századik évfordulóját. Az ünnep részletes sorrendje a következő: Május 20-án este hét órakor a vasúton érkező meghívott vendégek hivatalos foga­dása. Nyolcadf­él órakor a főiskolai hallgatók a kollé­gium énektermében előadják Oláh Gábor Diákélet Csokonai korában című alkalmi darabját. Utána tár­sas vacsora lesz az rAngol királynié vendéglőben. Má­jus­ 21-én délelőtt tíz órakor ünnepi ülés lesz az­­Arany bika szálló dísztermében. A megnyitó beszédet Géresi Kálmán, a Csokonai-kör elnöke mondja. A Városi Dalegyesület elénekli A reményhez című­ dalt; Sza­bolcska Mihály ünnepi költeményt ad elő; em­lékbe­­szédet mond Tüdős János, a Csokonai-kör főtitkára; Szávay Gyula fölolvassa alkalmi költeményét; Kar­dos Albert, a Csokonai-kör titkára jelentést tesz a Csokonai életrajzára kiírt pályázatiról; végül a Városi Dalegyesület elénekli a Csikóbőrös kulacshoz című dalt. Ezután megkoszorúzzák a költő szobrát. Koszo­rút küld többek közt a Tudományos Akadémia, a Kis­­faludy­ Társaság és a Petőfi­ Társaság. Közben a Pe­tőfi, Dalkör elénekli A tihanyi ekkóhoz című dalt s a Himnusz­t. Déli egy órakor ünneplésen megnyitják­ a városi múzeumot, majd Komlóssy Artur, a Csoko­­nai-Kör alelnöke megnyitja a Csokonai-ki­állít­­á­st. Két órakor társasebéd lesz az Arany bika-szálló dísztermé­ben. Délután meglátogatják Csokonai sírját. Este a színházban bemutatják a Székely lakodalom című élet­képet. Az ünnep rendező-bizottsága kéri az irodalmi társaságokat és testületeket, hogy küldötteik számát és érkezésük pontos idejét idejekorán tudassák Kardos Alberttel, a Csokonai-kör titkárával. * (A színházak hírei.) A Nemzeti Színház­ban holnap este másodszor kerül szinre Dezső József Egy szál mirtus című egyfelvonásos színműve. Utána a Külikrank­ie­ herceg­et adjál­. — Az ember tragédiá­jának hétfői előadásán Alszeghy Irma, Odry Árpád és Császár Imre játszák a főszerepeket. A Vígszű­rház­ban színrekerülő Miss Chipp című énekes szinmüb­ek zenéjét Bering Henrik, a Pa­risban élő magyar zeneszerző írta. A bemutató május 6-án lesz, a címszerepet Küry Klára játsza. Az elő­adást Péchy Kálmán rendezi. A Magyar Színház­ban Halton Mary kedden és szerdán a Gésák-ban lép föl,­­pénteken és szombaton, pedig a Szegény Jonatán­ban fog játszani. A péntekre és szombatra váltott jegy a keddi és szerdai Halton­­estékre érvényes. Erre a két estére a pénztár május 5. és május 6. jelzésű jegyet árusít. Vasárnap délután és keddig minden este Rajna Ferenc revüje, az Exlex kerül színre. A Budai Színkör ünnepies megnyitása holnap este hét órakor lesz. Az előadás­­Heltai Jenő Bekö­szöntő­­jével kezdődik, ezután A sárga csikó kerül szinre Blaha Lujza asszony vendégfölléptével. A jövő hét műsorát a Népszínház mű­sordarabjaiból állították­ össze. A Városligeti Színkör­ben szombaton este mu­tatja be Frizza átváltozó­ színész Fifi című bohóságát. * (Hugó Viktor szobra Rómában.) Rómából írja tudósítónk: Május 6-án lesz Hugó Viktor szobrá­nak ünnepies leleplezése a Villa Umbertóban. A szobrot a francia-olasz szövetség állította a költő­nek. A leleplezésre eddig is számos vendég érkezett Franciaországból, köztük az InAlilut több tagja, azon­kívül a lélektani kongresszus tagjai is meghosszabbí­tották e végből római tartózkodásukat. A leleplezést megelőző napon Baccelli nyilvános értekezést tart Hugó Viktorról, a Collegia Romano nagytermében. A város fogadóestét rendez, utána kivilágítják a Sk­apitóliumot. Részt vesz az ünnepségen az olasz udvar, a francia nagykövetség és számos olasz és francia kép­viselő. Lokroy is beszédet mond a szobornál. * (Vidéki színészet.) Kassai tudósítónk írja: Komjáthy János színtársulata hétfőn este fejezte be az idei színházi időszakot az Aszalói uram lányai című vígjátékkal. A társulat hat hétig Sátoraljaúj­helyen , fog játszani, onnan Brassóba megy és októ­ber elején tér vissza Kassára. — A szombathelyi színházban, mint tudósítónk írja, megnyitó-előadásul János vitéz került szinre. A címszerepet Feledi Boriska játszotta. Mellette kitűnt még Jakabffy Jo­lán, Wlassák Vilma, Takács Jolán és Boda Ferenc. — A nagykanizsai színházban e héten két estén ven­dégszerepelni fog Festetichné Rózsa, a Váljunk el és a Monna Vonna női főszerepében. — Az egri szín­házban jelenleg Balla Kálmán színtársulata műkö­dik. Tudósítónk jelentése szerint gondos előadásban adták elő A tévedt nő című operát. A főszerepet Csik Irén és Karacs Imre játszották. — A temesvári színházban, mint onnan írják, ünneplés közepette vendégszerepel Szoyer Ilona. Tegnap este a Cigány­báró Szalfi szerepét énekelte. Ezenkívül föllép még a Szép Heléná­ban.

Next