Budapesti Hírlap, 1907. február (27. évfolyam, 28-51. szám)
1907-02-09 / 35. szám
1907. február 9. BUDAPESTI HÍRLAP. (35. sz.) vatott mestere készített. A négyszögletű plaketen A három árva gyönyörűen beállított és nagy művészettel kidolgozott képe látható. * (Vidéki színészet.) Kolozsvárról írják: Ma este fejezte be Szoyer Ilona több estére terjedő vendégszereplését a Nebántsvirág címszerepében. A közönség szíves tapssal vett búcsút a kitűnő művésznőtől. — Az aradi színházban szombaton mutatják be Puccini Tosco, című operáját. A főszerepeket Schubert Jenni, Ferrari, Ladiszlay, Hunyadi, Borbély és Faludi éneklik. — Kassáról írják: A fővárosi színpadokat megelőzve, ma este mutatták be Pinero Artúrnak A férfi múltja című színművét. A darab és a mintaszerű előadás egyaránt tetszett. A főszerepeket Étsy Emilia, Takáts Mari, Jrácz dr., Czobor és Szegő játszották. — Székesfejérváron, mint tudósítónk írja, nagy sikerrel mutatták be Porzsolt Kálmán Asszony című színművét. A szereplők közül kitűnt Gerőfi Frida, Fekete Irén, Magas Béla, Déri Béla, Szigeti Andor és Bátori Béla. — Kecskeméten, mint onnan írják, rendkívül tetszik Lehár legújabb operettje, A vígözvegy, amelynek címszerepét Parlagi Kornélia játsza. * (Magyar Iparművészet.) Most jelent meg a Magyar Iparművészet című folyóirat idei első füzete. A kitűnően szerkesztett folyóirat tartalom és kiállítás tekintetében méltán sorakozik a legelőkelőbb külföldi művészeti lapok mellé. A legújabb számban Nagy Sándor Becsületesség az Iparművészetben »című cikkben az értéktelen iparművészeti utánzatokat ostorozza, Csányi Károly az újabb exlibriszeket ismerteti, Bunker Stamárd a soproni evangélikus egyház ötvösműveit mutatja be, Gróh István a sajómenti népies építészeti díszítményekről ir. A szokott gonddal szerkesztett rovatok a hazai és külföldi iparművészeti mozgalmakról számolnak be. A füzetet számos kiválóan sikerült részben színes művészeti illusztráció diszíti. * (Tudományos Akadémia.) Tegnap tartott ülésében a Tudományos Akadémia a Károlyi Sándor gróf halálával megüresedett helyre egyhangúlag Károlyi István gróf országgyűlési képviselőt választotta meg az igazgatótanács tagjává. E választásnál a Tudományos Akadémiát a gróf egyéni kiválósága mellett a hálás kegyelet érzése is vezérelte, amennyiben a Károlyi-család egyik legkitűnőbb tagja, György, az Akadémia első alapítói közé tartozott. * (Képzőművészet.) A pozsonyi Képzőművészeti Egyesület Frigyes királyi herceg védőségével nagyszabású kiállítást rendez Pozsonyban, a vas- és fémipari iskola termeiben. A Képzőművészeti Társulat közel kétszáz képet küldött a tárlatra, ezt a gyűjteményt Spányik Kornél, a kiállítás rendezője, kiegészítette pozsonyi művészek munkáival. A kiállítást valószínűleg holnapután, vasárnap nyitják meg.•" Márciusban' Szegeden lesz kiállítás, mely igen gazdagnak és érdekesnek ígérkezik. Többek közt leküldik Szegedre mindazokat a magyar munkákat, melyeket a Műcsarnok téli nemzetközi kiállításán el nem adtak. A művészek a kiállításra szánt többi munkájukat március 6-ikáig küldték be a Műcsarnokba. (Fráter Lóránt nyilatkozata.) A Terézvárosi Jótékony Egyesület február 14-én művészestet rendez a Vigadóban. A hangverseny közreműködői között szerepel a neve Fráter Lóránt dalénekesnek is. A művész hozzánk intézett levelében kijelenti, hogy ebben az esetben nevével visszaélés történt, mert ő szereplésére vonatkozólag semmiféle ígéretet nem tett s akkor egyáltalán nem lesz a fővárosban. * (Az Újságkiadók Lapja) februári száma rendkívül élénk, változatos, szakbavágó tartalommal jelent meg. Vezető cikkben tárgyalja a postai hirlapbélyeg leszállításának kérdését, melyről Marton Sándor dr. jogtanácsos értekezik. Közli Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszternek erre vonatkozó leiratát, mely az Újságkiadók Szövetsége elnökének, Zilahi Simonnak több évre terjedő memorandumára érkezett. Rácz Lajos dr. a hazug és csalárd hirdetések ellen ir. A hétfői lapok megszüntetése és egyéb az ujságkiadásba vágó fontos és érdekes közlemény tölti ki a lap tizenhat oldalát. A lapot Lenkei Zsigmond, a Szövetség jegyzője szerkeszti. * (Új zenemű.) Krónikás ének Bocskai Istvánról címmel melodrámai zenekíséretet írt Várady Aladár Sas Ede költeményéhez. A zene ügyesen és kifejezően simul a hatásos vershez, helyenként drámai erővel illusztrál egy-egy fordulatot. A zongorára írott melodráma nagyon alkalmas hazafias ünnepen való előadásra. A kompozíciót maga a szerző adta ki, ár a két korona negyven fillér, munkaprogram kiépítése évekig tartó dolgot ró az intéző körökre és valamennyi nagyfontosságú a sportág továbbfejlesztésére. A szövetség egyik legsürgősebb dolga lesz a vidéki kerületi bajnokság kiírása, mert azáltal hatalmas lökést ad a vidék labdarúgó-sportjának. Az erre vonatkozó tervezet már el is készült, csak foganatosítani kell. Elsőrangú fontosságú az igazoló rendszer megváltoztatása, amelynél a főtitkár gyökeres változást tervez. Az egyesületek szempontjából nagyjelentőségű a hatósági díjak elengedéséről szóló terv. A mérkőzések alkalmából tetemes összeget kell fizetni hatósági díj címén és tekintet nélkül arra, hogy a sportversenyek kulturális célt szolgálnak, mégis egy kalap alá vonják a professzionálus, kenyérkereső mutatványokkal. A reformok között szerepel az általános rendszabályok kiegészítése, a játékosok baleset ellen való biztosítása és a labdák hitelesítése, a játékosok baleset biztosítása a külföldön, különösen Angolországban már régen életbe lépett, nálunk azonban nehezen lesz keresztülvihető, mert bajosan akad vállalkozó biztosítótársaság. A főtitkári beszámolóból kitűnt, hogy a korintusi vándordíjért kiírják a versenyt, úgyszintén megalapítják a magyar kupavándordíjat. Tervezik a pályaviszonyok és a pályabérek rendezését, amely a kisebb egyesületekre nézve bír égető szükséggel. Ezen a téren lehetetlen állapotok vannak és a szövetség egyik legfontosabb célját kell képezni ennek az ügynek a rendezése. A pályatulajdonos egyesületeknek megfelelő a mostani állapot, ezek tehát nem érzik a rendezés szükségét. A szövetségnek kell a lépéseket megtenni, hogy a visszás állapot megszűnjék. A rendezés kiindulópontja alkalmasint az egységes pályabérek megállapítása lesz. A nemzetközi labdarúgó-szövetség pünkösdkor kongresszust tart Amszterdamban, amelyen a Magyar Labdarúgó Szövetség is képviselteti magát. * Szki-kirándulás. A szki-sport iránt már a vidéken is nagy az érdeklődés és az ország több helyén mozgalom indult meg a szki-sport megkedveltetése érdekében. Az alakulóban lévő Budapesti Szki Egyesület vasárnap délelőtt kirándulást rendez. A résztvevők délelőtt 10 órakor találkoznak a zugligeti villamos vasút végállomásánál és onnan fölmennek a Normafához. A talpszánozók délután 2 órakor jönnek le. TESTEDZÉS. * Farsangi jégünnep. A népligeti jégpályán vasárnap tartandó jelmezes jégünnepre nagyban folynak az előkészületek. A jégkirálynő és a jégtündérek sátrai, valamint a hóba vájt eszkimóbarlangok érdekes látványosságot ígérnek. A díszfelvonulásban a jelmezben megjelenők részt vehetnek. * A labdarúgó-szövetség munkaprogramja. Maleczky Román a szövetség közgyűlésén fölolvasott főtitkári jelentésében nagy szakértelemmel fejtette ki a labdarúgó-sport terén szükséges reformok programját. A főtitkár által megjelölt TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Katonaszabadító főrabbi. (Saját tudósítónktól.) Országra szóló feltűnést keltett a közelmúltban Grünfeld Vilmos dr. sztropkói járásorvos és anyakönyvvezető katonaszabadítási pere, mely heteken át foglalkoztatta a napi sajtót s a mely izgatóan érdekes monumentumainak csak a fővádlotttnak a végtárgyaláson birái előtt való hirtelen halála vetett véget. Méreteiben kiszámíthatatlanul felülmúlja a sztropkói katonaszabadítást a most napfényre került eset, mely Bereg vármegye bilkei járásában évtizedek óta csendes köztudomással szabadította meg a terhes katonaságtól a legényeket. Az ügyész 280 oldalra terjedő vádirata, mely helyenként a szépirodalom karján lép a büntető bíróság elé, valóságos etnográfiai tanulmány és csodásan világítja meg azokat az intézményeket, melyek mint közhatóság teljesítik az ellenőrzést. A raffinéria minden eszközével dolgozott évtizedeken át ez a közkereseti társaság, mely a leleplezéstől való félelmében az összes aktákat megsemmisítette, anyakönyveit elégette és a megyei levéltárba elvétve került fakó írásokból állapítható meg az a változatos bűnlajstrom, melyről a büntetőtörvénykönyvnek majdnem minden paragrafusa intézkedik. Az eset részleteiről — mely az ügyészség vádiratában foglaltatik, mely ellen a vádlottak kifogással nem éltek — következőkben számolunk be: 1882-ik év óta a bilkei izraelita anyakönyvet Izrael Mayer, kerületi főrabbi, ennek a bűnpernek fővádlottja vezette. 1886 január 21-én a vonatkozó 1885. évi november 13-án kelt miniszteri körrendelet értelmében Izrael Mayert újra választották, mely választást Bereg vármegye közigazgatási bizottsága, majd a kultuszminiszter jóváhagyólag tudomásul vette és állásában megerősítette, noha a főrabbi magyarul írni és olvasni nem tud. A főrabbi ezen úgy segített, hogy az ő és az ottani hitközség megbízásából Gelbmann Hermann (II.rendű vádlott), utóbb annak fiával végeztette az anyakönyvi teendőket. Természetesen az általuk kiállított okiratokat rendszerint a főrabbi írta alá, mint hivatalos anyakönyvvezető, kivéve egyes eseteket, amikor a főrabbi távollétében a helyettesei saját aláírásukkal, hivatalos pecsét felhasználásával adtak ki okiratokat és a közigazgatósági hatóságok elfogadták. A fővádlottak az anyakönyveket különböző időkben, különböző helyeken tartották abból a célból, hogy az egyes katonaszabadítási esetekből folyó jövedelmek arányosan föloszthatók legyenek és a kédyelmetlen ellenőrzés fölöslegessé váljék. 1903 március hónapjában az anyakönyvek Izrael főrabbinál vannak. Ugyanerre az időre esik az a bűnvádi eljárás is, mely a sztropkói izraelita anyakönyv vezetője ellen volt folyamatban, amelylyel a sajtó élénken foglalkozott. A főrabbi és tettestársai a sajtó útján tudomást szereztek arról, hogy a miniszter a bereg megyei összes anyakönyvek megvizsgálását rendelte el. Az anyakönyveknek ,tehát a vizsgálat meghiúsítása miatt el kellett tűnniök. A régen elcsépelt „tűz van“ módszerhez nemm akartak folyamodni, ellenben kapóra jött egy járásbirósági idézés, mely a főrabbit Ilosvára hívta és erre a napra határozták el az anyakönyvek megsemmisítését. Úgy történt a dolog, hogy ezen a napon Gelbmann Immánuel a rabbi eltávozása után, ama oldalszobában, ahol az anyakönyvek voltak, többször megfordult és hosszú kabátban járt, mely végig be volt gombolva, bár szép, meleg idő volt. Ez föl is tűnt a kertben dolgozó napszámosoknak és a kérdésükre Gelbmann azzal válaszolt, hogy beteg. A vádirat szerint akkor hordta el Gelbmann az anyakönyveket. A rabbi hazaérkezése után egy Scharf Jenő nevű egyén anyakönyvi kivonatot kért. Ekkor következett a keresési nagy jelenet. A főrabbi Scharf Jenő kíséretében abba a szobába ment, ahol az anyakönyvek voltak, fölnyitotta a kis ládát és rettenetes megütközéssel tapasztalta, hogy az összes anyakönyvek hiányoznak. Rögtön a jegyzőhöz, főszolgabiróhoz, csendőrséghez szaladt panaszt tenni, ahol abbeli gyanújának adott kifejezést, hogy az anyakönyveket Gelbmannek vitték el. így indult meg a vizsgálat, mely az eredeti anyakönyvek hiánya folytán csak a hiányos levéltári másolatok alapján állapította meg, hogy mennyi bűn terheli a vádlottak lelkét. Hogy mennyi raffinériával tudták palástolni évtizedeken át bűnös üzelmeiket, következőkben számolunk be: A hatóság már a 70-es évek elején tudtaazt, hogy az szr. anyakönyvek vezetése körül visszaélések és mulasztások történnek, tehát erre a vármegyére külön rendelkezés történt. Ezt a rendelkezést úgy játszották ki, hogy a rabbinátus által a polgári hatóság részére kiállított anyakönyvek nem feleltek meg a valódiságnak. A hadköteles még 16—18 éves korában, amikor tehát még állításköteles korát el nem érte, másrészt a fiatal korából természetesen folyó testi fejletlensége a besoroztatás veszedelmét tőle lehetőleg távoltartotta, hivatalos bizonyítványt kap a rabbitól arról, hogy születési esete nincs anyakönyvezve. Ebben a bizonyítványban a hadköteles, már célzatosan a valódinál jóval idősebbnek van jelezve. E mellett a hadköteles neve a bizonyítványban meg van magyarosítva, például: Smil helyett Sámuel, Mendl helyett Menyhért, Jankel helyett Jenő stb. Ezzel a bizonyítványnyal aztán a fiú jelentkezik a főszolgabíró előtt, ott magát huszonhárom évesnek vallja (csaknem kivétel nélkül ily korúnak vallották magukat azért, hogy egyenesen harmadik korosztályúnak állítsák őket elő és előadja, hogy éveken át távol volt szülői házától, korát ő maga sem tudja, a sorozásokra idézést nem kapott, ez okból tehát sor alá nem jelentkezett. Most azonban hazakerülvén, kortársaitól arról értesült, hogy ő már hadköteles sorban van, sietett tehát jelentkezni, hogy hadkötelezettségének eleget tegyen. Minthogy pedig a rabbitól hozott hivatalos bizonylat szerint születése anyakönyvezve nincs, kéri a korát tanuk kihallgatásával megállapítani és kéri azok alapján a legközelebbi utóállításhoz való berendelését. A tanukat a jelentkező hadköteles legtöbb esetben már magával vitte a főbíróhoz, sok esetben azok már az állami anyakönyvezető által ki is voltak hallgatva, a tanuk aztán a főbíró előtt ismétlik vallomásukat, esküt is tesznek arra, és a tizenhat-tizennyolc éves fiút hamisan huszonhárom évesnek bizonyítják. A főbíró a hadkötelest huszonhárom évesnek megállapítja, a megfelelő állítási lajstromba fölveszi, látszólagos késedelmét pedig, hogy tudniillik huszonhárom éves kora ellenére ez ideig sor alá nem jelentkezett, igazoltnak veszi, a hadszökés vádja alól fölmenti, aztán utóállítja. Természetesen a huszonhárom éves gyanánt odaállított fejletlen fiút a sorozóbizottság fegyverképtelennek mondja ki és pedig csaknem kivétel nélkül „általános testi gyengeség“ okából. Ezután még az utóanyakönyvelést is elrendeli a főszolgabíró és azt foganatosítják. A hadkötelest aztán, aki a jól végzett munkával a hadkötelezettség alól ily módon kiszabadult, a valódi születési évéről a rabbi az eredeti anyakönyvbe nem veszi föl, mert akkor nyomban kiderül a turpisság. Megtörtént azonban több esetben az is, hogy a valódi koránál idősebb gyanánt utóállított és anyakönyvezett, szóval már kiszabadított hadkötelest utóbb, a valódi születési évéről szóló kimutatásba mégis fölvették. (Megfeledkeztek az elintézésről, vagy nem fizették meg a taksát. Ebben az esetben sem jöttek zavarba. Úgy segítettek a dolgon, hogy az eredeti kimutatás alapján állítás végett keresett hadköteles elhalálozását bizonyították hamis tanukkal. A helyzetet gyönyörűen illusztrálja a vádlottak védekezése is, amely sok komikumot is tartalmaz. Mikor például 5—6 évi különbséget azzal igyekeznek megokolni, hogy: „én a születést a jegyzőnél ugyan kellő időben bejelentettem, de a jegyző iszákos ember lévén, későn írta be az anyakönyvbe.“ 13