Budapesti Hírlap, 1907. február (27. évfolyam, 28-51. szám)

1907-02-09 / 35. szám

1907. február 9. BUDAPESTI HÍRLAP. (35. sz.)­ vatott mestere készített. A négyszögletű plaketen A három árva gyönyörűen beállított és nagy mű­vészettel kidolgozott képe látható. * (Vidéki színészet.) Kolozsvárról írják: Ma este fejezte be Szoyer Ilona több estére terjedő vendégszereplését a Nebántsvirág címszerepében. A közönség szíves tapssal vett búcsút a kitűnő művész­nőtől. — Az aradi színházban szombaton mutatják be Puccini Tosco, című operáját. A főszerepeket­ Schubert Jenni, Ferrari, Ladiszlay, Hunyadi, Bor­bély és Faludi éneklik. — Kassáról írják: A fővá­rosi színpadokat megelőzve, ma este mutatták be Pinero Artúrnak A férfi múltja című színművét. A darab és a mintaszerű előadás egyaránt tetszett. A főszerepeket Étsy Emilia, Tak­áts Mari, Jrácz dr., Czobor és Szegő játszották. — Székesfejérváron, mint tudósítónk írja, nagy sikerrel mutatták be Porzsolt Kálmán Asszony című színművét. A sze­replők közül kitűnt Gerőfi Frida, Fekete Irén, Magas Béla, Déri Béla, Szigeti Andor és Bátori Béla. — Kecskeméten, mint onnan írják, rendkívül tetszik Lehár legújabb operettje, A vígözvegy, a­melynek címszerepét Parlagi Kornélia játsza. * (Magyar Iparművészet.) Most jelent meg a Magyar Iparművészet című folyóirat idei első füzete. A kitűnően szerkesztett folyóirat tartalom és kiállítás tekintetében méltán sorakozik a leg­előkelőbb külföldi művészeti lapok mellé. A leg­újabb számban Nagy Sándor Becsületesség az Ipar­­művészetben »című cikkben az értéktelen iparmű­vészeti utánzatokat ostorozza, Csányi Károly az újabb exlibriszeket ismerteti, Bunker Stam­árd a soproni evangélikus egyház ötvösműveit mutatja be, Gróh István a sajómenti népies építészeti dí­szítményekről ir. A szokott gonddal szerkesztett ro­vatok a hazai és külföldi iparművészeti mozgalmak­ról számolnak be. A füzetet számos kiválóan sike­rült részben színes művészeti illusztráció diszíti. * (Tudományos Akadémia.) Tegnap tartott ülésében a Tudományos Akadémia a Károlyi Sán­dor gróf halálával megüresedett helyre egyhangúlag Károlyi István gróf országgyűlési képviselőt vá­lasztotta meg az igazgató­tan­ács tagjává. E válasz­tásnál a Tudományos Akadémiát a gróf egyéni ki­válósága mellett a hálás kegyelet érzése is vezé­relte, a­mennyiben a Károlyi-család­ egyik legki­tűnőbb tagja, György, az Akadémia első alapítói közé tartozott. * (Képzőművészet.) A pozsonyi Képzőművé­szeti Egyesület Frigyes királyi herceg védőségével nagyszabású kiállítást rendez Pozsonyban, a vas- és fémipari iskola termeiben. A Képzőművészeti Tár­sulat közel kétszáz képet küldött a tárlatra, ezt a g­yűjteményt Spányik Kornél, a kiállítás rendezője, kiegészítette pozsonyi művészek munkáival. A kiállí­tást valószínűleg holnapután, vasárnap nyitják meg.­•" Márciusban' Szegeden lesz kiállítás, mely igen gazdagnak és érdekesnek ígérkezik. Többek közt leküldik Szegedre mindazokat a magyar munkákat, melyeket a Műcsarnok téli nemzetközi kiállításán el nem adtak. A művészek a kiállításra szánt többi munkájukat március 6-ikáig küldték be a Műcsarnokba.­­ (Fráter Lóránt nyilatkozata.) A Teréz­városi Jótékony Egyesület február 14-én művész­­estet rendez a Vigadóban. A hangverseny közremű­ködői között szerepel a neve Fráter Lóránt dalénekes­nek is. A művész hozzánk intézett levelében kijelenti, hogy ebben az esetben nevével visszaélés történt, mert ő szereplésére vonatkozólag semmiféle ígéretet nem tett s akkor egyáltalán nem lesz a fővárosban. * (Az Újságkiadók Lapja) februári száma rendkívül­ élénk, változatos, szakbavágó tartalommal jelent meg. Vezető cikkben tárgyalja a postai hirlap­­bélyeg leszállításának kérdését, melyről Marton Sán­dor dr. jogtanácsos értekezik. Közli Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszternek erre vonatkozó leiratát, mely az Újságkiadók Szövetsége elnökének, Zilahi Simonnak több évre terjedő memorandumára érke­zett. Rácz Lajos dr. a hazug és csalárd hirdetések ellen ir. A hétfői lapok megszüntetése és egyéb az ujságkiadásba vágó fontos és érdekes közlemény tölti ki a lap tizenhat oldalát. A lapot Lenkei Zsigmond, a Szövetség jegyzője szerkeszti. * (Új zenemű.) Krónikás ének Bocskai­ Ist­vánról címmel melodrámai zenekíséretet írt Várady Aladár Sas Ede költeményéhez. A zene ügyesen és kifejezően simul a hatásos vershez, helyenként drá­mai erővel illusztrál egy-egy fordulatot. A zongo­rára írott melodráma nagyon alkalmas hazafias ün­nepen való előadásra. A kompozíciót maga a szerző adta ki, ár a két korona negyven fillér, munkaprogram kiépítése évekig tartó dolgot ró az intéző körökre és valamennyi nagyfontosságú a sportág továbbfejlesztésére. A szövetség egyik leg­sürgősebb dolga lesz a vidéki kerületi bajnokság ki­írása, mert azáltal hatalmas lökést ad a vidék labda­rúgó-sportjának. Az erre vonatkozó tervezet már el is készült, csak foganatosítani kell. Elsőrangú fon­tosságú az igazoló rendszer megváltoztatása, a­mely­nél a főtitkár gyökeres változást tervez. Az egyesületek szempontjából nagyjelentőségű a hatósági díjak elengedéséről szóló terv. A mérkőzé­sek alkalmából tetemes összeget kell fizetni hatósági díj címén és tekintet nélkül arra, hogy a sport­ver­senyek kulturális célt szolgálnak, mégis egy kalap alá vonják a professzionálus, kenyérkereső mutat­ványokkal. A reformok között szerepel az általános rendszabályok kiegészítése, a játékosok baleset ellen való biztosítása és a labdák hitelesítése, a játékosok baleset biztosítása a külföldön, különösen Angolor­szágban már régen életbe lépett, nálunk azonban ne­hezen lesz keresztülvihető, mert bajosan akad vállal­kozó biztosító­társaság. A főtitkári beszámolóból ki­tűnt, hogy a korintusi vándordíjért kiírják a ver­senyt, úgyszintén megalapítják a magyar kupa­­vándordíjat. Tervezik a pályaviszonyok és a pálya­bérek rendezését, a­mely a kisebb egyesületekre nézve bír égető szükséggel. Ezen a téren lehetetlen álla­potok vannak és a szövetség egyik legfontosabb cél­ját kell képezni ennek az ügynek a rendezése. A pályatulajdonos egyesületeknek megfelelő a mostani állapot, ezek tehát nem érzik a rendezés szükségét. A szövetségnek kell a lépéseket megtenni, hogy a visszás állapot megszűnjék. A rendezés kiinduló­pontja alkalmasint az egységes pályabérek­ megálla­­pítása lesz. A nemzetközi labdarúgó-szövetség pün­kösdkor kongresszust tart Amszterdamban, a­melyen a Magyar Labdarúgó­ Szövetség is képviselteti magát. * Szki-kirándulás. A szki-sport iránt már a vidéken is nagy az érdeklődés és az ország több helyén mozgalom indult meg a szki-sport megkedvel­­tetése érdekében. Az alakulóban lévő Budapesti Szki­ Egyesület vasárnap délelőtt kirándul­ást rendez. A résztvevők délelőtt­ 10 órakor találkoznak a zug­ligeti villamos vasút végállomásánál és onnan föl­mennek a Normafához. A talpszánozók délután 2 órakor jönnek le. TESTEDZÉS. * Farsangi jégünnep. A népligeti jégpályán vasárnap tartandó jelmezes jégünnepre nagyban folynak az előkészületek. A jégkirálynő és a jégtün­­dérek sátrai, valamint a hóba vájt eszkimóbarlan­gok érdekes látványosságot ígérnek. A díszfelvonu­­lásban a jelmezben megjelenők részt vehetnek. * A labdarúgó-szövetség munkapro­gramja. Maleczky Román a szövetség közgyűlésén fölolvasott főtitkári jelentésében nagy szakértelem­mel fejtette ki a labdarúgó-sport terén szükséges reformok programját. A főtitkár által megjelölt TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Katonaszabadító főrabbi. (Saját tudósítónktól.) Országra szóló feltű­nést keltett a közelmúltban Grünfeld Vilmos dr. sztropkói járásorvos és anyakönyvvezető katonasza­­badítási pere, mely heteken át foglalkoztatta a napi sajtót s a mely izgatóan érdekes monumentumainak csak a fővádlotttnak a végtárgyaláson birái előtt való hirtelen halála vetett véget. Méreteiben kiszá­míthatatlanul felülmúlja a sztropkói katonaszabadí­­tást a most napfényre került eset, mely Bereg vár­megye bilkei járásában évtizedek óta csendes köz­tudomással szabadította meg a terhes katonaságtól a legényeket. Az ügyész 280 oldalra terjedő vád­irata, mely helyenként a szépirodalom karján lép a büntető bíróság elé, valóságos etnográfiai tanulmány és csodásan világítja meg azokat az intézményeket, melyek mint közhatóság teljesítik az ellenőrzést. A raffinéria minden eszközével dolgozott évtizedeken át ez a közkereseti társaság, mely a leleplezéstől való félelmében az összes aktákat megsemmisítette, anya­­könyveit elégette és a megyei levéltárba elvétve ke­rült fakó írásokból állapítható meg az a változatos bűnlajstrom, melyről a büntetőtörvénykönyvnek majdnem minden paragrafusa intézkedik. Az eset részleteiről — mely az ügyészség vádiratában foglal­tatik, mely ellen a vádlottak kifogással nem él­tek — következőkben számolunk be: 1882-ik év óta a bilkei izraelita anyakönyvet Izrael Mayer, kerületi főrabbi, ennek a bűnpernek fővádlottja vezette. 1886 január 21-én a vonatkozó 1885. évi november 13-án kelt miniszteri körrendelet értelmében Izrael Mayert újra választották, mely vá­lasztást Bereg vármegye közigazgatási bizottsága, majd a kultuszminiszter jóváhagyólag tudomásul vette és állásában megerősítette, noha a főrabbi ma­gyarul írni és olvasni nem tud. A főrabbi ezen úgy segített, hogy az ő és az ottani hitközség megbízásá­ból Gelbmann Hermann (II.­rendű vádlott), utóbb annak fiával végeztette az anyakönyvi teendőket. Természetesen az általuk kiállított okiratokat rend­szerint a főrabbi írta alá, mint hivatalos anyakönyv­­vezető, kivéve egyes eseteket, a­mikor a főrabbi távollétében a helyettesei saját aláírásukkal, hiva­talos pecsét felhasználásával adtak ki okiratokat és a közigazgatósági hatóságok elfogadták. A fővádlot­tak az anyakönyveket különböző időkben, különböző helyeken tartották abból a célból, hogy az egyes ka­­tonaszabadítási esetekből folyó jövedelmek arányosan föloszthatók legyenek és a kédyelm­etlen ellenőrzés fölöslegessé váljék. 1903 március hónapjában az anyakönyvek Izrael főrabbinál vannak. Ugyanerre az időre esik az a bűnvádi eljárás is, mely a sztropkói izraelita anyakönyv vezetője ellen volt folyamatban, a­mely­­lyel a sajtó élénken foglalkozott. A főrabbi és tettes­társai a sajtó útján tudomást szereztek arról, hogy a miniszter a bereg megyei összes anyakönyvek meg­vizsgálását rendelte el. Az anyakönyveknek ,tehát a vizsgálat meghiúsítása miatt el kellett tűnniök. A régen elcsépelt „tűz van“ módszerhez nemm akartak folyamodni, ellenben kapóra jött egy járásbirósági idézés, mely a főrabbit Ilosvára hívta és erre a napra határozták el az anyakönyvek megsemmisítését. Úgy történt a dolog, hogy ezen a napon Gelbmann Immá­nuel a rabbi eltávozása után, ama oldalszobában, a­hol az anyakönyvek voltak, többször megfordult és hosszú kabátban járt, mely végig be volt gombolva, bár szép, meleg idő volt. Ez föl is tűnt a kertben dol­gozó napszámosoknak és a kérdésükre Gelbmann az­zal válaszolt, hogy beteg. A vádirat szerint akkor hordta el Gelbmann az anyakönyveket. A rabbi haza­érkezése után egy Scharf Jenő nevű egyén anya­könyvi kivonatot kért. Ekkor következett a keresési nagy jelenet. A főrabbi Scharf Jenő kíséretében abba a szo­bába ment, a­hol az anyakönyvek voltak, fölnyitotta a kis ládát és rettenetes megütközéssel tapasztalta, hogy az összes anyakönyvek hiányoznak. Rögtön a jegyzőhöz, főszolgabiróhoz, csendőrséghez szaladt panaszt tenni, a­hol abbeli gyanújának adott kife­jezést, hogy az anyakönyveket Gelbmannek vitték el. így indult meg a vizsgálat, mely az eredeti anya­könyvek hiánya folytán csak a hiányos levéltári má­solatok alapján állapította meg, hogy mennyi bűn terheli a vádlottak lelkét. Hogy mennyi raffinériával tudták palástolni évtizedeken át bűnös üzelmeiket, következőkben szá­molunk be: A hatóság már a 70-es évek elején tudta­­azt, hogy az szr. anyakönyvek vezetése körül vissza­élések és mulasztások történnek, tehát erre a vár­megyére külön rendelkezés történt. Ezt a rendelke­zést úgy játszották ki, hogy a rabbinátus által a polgári hatóság részére kiállított anyakönyvek nem feleltek meg a valódiságnak. A hadköteles még 16—18 éves korában, a­mikor tehát még állításköteles korát el nem érte, másrészt a fiatal korából termé­szetesen folyó testi fejletlensége a besoroztatás ve­szedelmét tőle lehetőleg távoltartotta, hivatalos bi­zonyítványt kap a rabbitól arról, hogy születési esete nincs anyakönyvezve. Ebben a bizonyítványban a hadköteles, már célzatosan a valódinál jóval idősebb­nek van jelezve. E mellett a hadköteles neve a bizo­nyítványban meg van magyarosítva, például: Smil helyett Sámuel, Mendl helyett Menyhért, Jank­el helyett Jenő stb. Ezzel a bizonyítványnyal aztán a fiú jelentkezik a főszolgabíró előtt, ott magát huszon­három évesnek vallja (csaknem kivétel nélkül ily korúnak vallották magukat­ azért, hogy egyenesen harmadik korosztályúnak állítsák őket elő és elő­adja, hogy éveken át távol volt szülői házától, korát ő maga sem tudja, a sorozásokra idézést nem kapott, ez okból tehát sor alá nem jelentkezett. Most azon­ban hazakerülvén, kortársaitól arról értesült, hogy ő már hadköteles sorban van, sietett tehát jelent­kezni, hogy hadkötelezettségének eleget tegyen. Minthogy pedig a rabbitól hozott hivatalos bizony­lat szerint születése anyakönyvezve nincs, kéri a korát tanuk kihallgatásával megállapítani és kéri azok alapján a legközelebbi utóállításhoz való be­rendelését. A tanukat a jelentkező hadköteles legtöbb esetben már magával vitte a főbíróhoz, sok esetben azok már az állami anyakönyvezető által ki is voltak hallgatva, a tanuk aztán a főbíró előtt ismétlik val­lomásukat, esküt is tesznek arra, és a tizenhat-tizen­nyolc éves fiút hamisan huszonhárom évesnek bizo­nyítják. A főbíró a hadkötelest huszonhárom éves­nek megállapítja, a megfelelő állítási lajstromba föl­veszi, látszólagos késedelmét pedig, hogy tudniillik huszonhárom éves kora ellenére ez ideig sor alá nem jelentkezett, igazoltnak veszi, a hadszökés vádja alól fölmenti, aztán utóállítja. Természetesen a huszonhárom éves gyanánt odaállított fejletlen fiút a sorozó­bizottság fegyver­képtelennek mondja ki és pedig csaknem kivétel nélkül „általános testi gyengeség“ okából. Ezután még az utóanyakönyvelést is elrendeli a főszolgabíró és azt foganatosítják. A hadkötelest aztán, a­ki a jól vég­zett munkával a hadkötelezettség alól ily módon ki­szabadult, a valódi születési évéről a rabbi az eredeti anyakönyvbe nem veszi föl, mert akkor nyomban ki­derül a turpisság. Megtörtént azonban több esetben az is, hogy a valódi koránál idősebb gyanánt utó­­állított és anyakönyvezett, szóval már kiszabadított hadkötelest utóbb, a valódi születési évéről szóló ki­mutatásba mégis fölvették. (Megfeledkeztek az el­intézésről, vagy nem fizették meg a taksát.­ Ebben az esetben sem jöttek zavarba. Úgy segítettek a dol­gon, hogy az eredeti kimutatás alapján állítás vé­gett keresett hadköteles elhalálozását bizonyították hamis tanukkal. A helyzetet gyönyörűen illusztrálja a vádlot­tak védekezése is, a­mely sok komikumot is tartal­maz. Mikor például 5—6 évi különbséget azzal igye­keznek megokolni, hogy: „én a születést a jegyző­nél ugyan kellő időben bejelentettem, de a jegyző iszákos ember lévén, későn írta be az anyakönyvbe.“ 13

Next