Budapesti Hírlap, 1908. február (28. évfolyam, 28-53. szám)
1908-02-02 / 29. szám
34 tét megakadályozta Szapolyay János erdélyi vajda, a ki Temesvárnál a parasztsereget tönkre verte. A győző nemesség kegyelmet, engesztelődést nem ismert s a véritéletek nemzetirtó szerepe következett el. Dózsát megsütötték és húsát társai kénytelenek voltak megenni. Ez volt a vége a rettenetes osztályharcnak, melyben legalább ötvenezer paraszt lelte halálát. Aztán következett a boszu irányította törvényhozás, mely kimondta a földhöz kötött rabszolgaságot. A büntető elv az volt, hogy a csupán vádolhatók is halállal sújtandók. Ezen sötét elv alapján közel harminczezer erőtől duzzadó családfőt öltek meg. Aztán megbélyegezték az elítéltek ártatlan ivadékait is, kik soha köztisztséget nem viselhettek, sőt ily átmosott sarjadékok az urnás cselédekké sem válhattak. Így folyt le Európa munkásnépének boszúhadjárata, melyben a legyőzöttek nem ismertek kíméletet, de a győzők sem követték a nagylelkűség intő szavát. A nép hite vallásában is megingott, néma bánattal tűrte a szolgaság jármát, melyet csak a késő utókor vett le válláról. Természettudomány. — Csomóié a Szaturnusz gyűrűjén. — Rádium-kisugárzás a légkörben. — Körtealakú léggömbök. *— Budapest, febr. 1. Talán az egész naprendszerben nincs érdekesebb jelenség a Szaturnusz gyűrűinél, amelyek, mint tudjuk, szabadon lebegnek a Szaturnusz ekvátora fölött körülbelül huszonhétezer kilométernyi magasságban. Azután, hogy Huyghens fölismerte a gyűrűket, csakhamar észrevették azt is, hogy tulajdonképpen két parallel fényes gyűrű van egy keskeny, sötét sávval elválasztva egymástól s legújabban, a múlt század közepén megtalálták a harmadik, legbelsőbb, sötét gyűrűt is. A gyűrűk fizikai természetével sokáig nem tudtak tisztába jönni. Eleinte nem is igen törődtek vele, amíg Laplace elméleti vizsgálataival ki nem mutatta, hogy a gyűrű nem lehet folyékony halmazállapotú. Ezzel föl volt keltve az asztronómusok érdeklődése a Szaturnusz-gyűrűk iránt és sokat próbálgattak, hogy megállapítsanak valamit a gyűrűk mibenlétéről. Maxwellnek az elméleti megfontolásai döntötték el a kérdést végre is, aki bebizonyította, hogy a gyűrűk nem lehetnek nemcsak hogy folyékony anyagból, de egy darab szilárd testből valók sem, hanem apró darabok halmazából valók, amelyeket csak azért nem tudhatnak messzelátó csöveinek alkotó részeikre bontani, mert annyira közel vannak egymáshoz, hogy a nagy távolság miatt lehetetlen a szükséges nagyságra megnagyítani a Szaturnusz képét. A Maxwell-féle hipotézis azonban eme nehézség ellenére is beigazolódott a fotometriai és spektorgráfiai megfigyelések révén. Seeliger, Potsdamban arra a gondolatra jutott, hogy ha a gyűrűk tényleg részekből valók, akkor sokkal fényesebbeknek kell lenniök, mert kevesebb árnyékot vetnek egymásra az oppozíció alkalmával, amikor a Nap, a Föld s a Szaturnusz egy egyenesben vannak, mint máskor. S valóban a fotometriai mérések ezt a fényességi különbséget bebizonyították, amint viszont a spektorgátfal tett mérések azt, hogy a gyűrűk egyes pontjainak sebessége valóban akkora, amekkorának kell lennie, ha tényleg egyes darabkákból állva keringenek a gravitáció hatása alatt a Szaturnusz körül. A múlt esztendő nagy részében a gyűrűket nem világította meg a Nap, s így nem is lehetett látni. Novemberben kezdődhetett csak a megfigyelés, amikor a gyűrűket élükről láthattuk, keskeny, fényes sáv gyanánt a Szaturnusz korongja előtt, s csakhamar igen érdekes fölfedezést csinált Lowell, s utána nemsokára több más is. Lowell a Flagstaff obszervatóriumban hatalmas messzelátó csövével, amelylyel a Mars csatornáit is lefotografálta, észrevette, hogy a gyűrűkön csomók vannak, amelyek szimetrikusan helyezkedtek el s állandóan láthatók voltak. Valószínű, hogy ezek a csomók úgy képződhettek, hogy a gyűrű alkotórészei összeütköztek, esetleg egybe olvadtak, s éppenséggel nem lehetetlen az sem, hogy ezzel megkezdődött a gyűrű föloszlása, vagy helyesebben összetömörülése, amint képződhetett a Kant-Laplacshipotézis szerint a többi bolyó és holdja is. Más részről azonban az is lehetséges, hogy a csomók egyszerűen gázképződmények voltak, amelyek rövidebbhosszabb idő múlva el fognak múlni s a Szaturnusz gyűrűi vissza fogják nyerni régi alakjukat. Érdeklődéssel várjuk a további megfigyelés eredményeit, amelyekből csakhamar ki fog tűnni, hogy tényleg megkezdődik-e a bolygóképződés? Természetes, hogy nagyon örülhetnénk annak, ha ez valóban így lesz, mert akkor szemünk előtt menne végbe a naprendszer evolúciójának egy fontos momentuma, s ezzel azután* meg is dőlne minden ellenvetés a Kant-Laplace hippotézis ellen, mert hiszen eddig éppen az nem vlt világos, hogy a középponti égitestről leszakadt gvü* hogyan tömörülhet össze bolygóvá. * I Elster és Geitel tapasztalták legelőször azt az érdekes tüneményt, hogy ha egy negativ elektromossággal töltött drótot tettek a levegőre s néhány óra hosszat nyugodtan hagyták, akkor a drótban radioaktiv hatások keletkeztek. Tudván azt, hogy a rádium — kis mennyiségben bár — de eléggé nagy mértékben fordul elő a föld kérgében, azonnal megérthetjük, hogy ennek a földkéregben levő rádiumnak a kisugárzása létesíti a légkör radioaktivitását. Újabban A. S. Eve közölte a Philosofical Magazine legutóbbi számában a légköri rádium-emanációkról való vizsgálatait, amelyek habár eddig pusztán kvantitatívok, első lépésként igen érdekesek. Eve professzor főként arra helyezte a fősúlyt, hogy megállapítsa, milyen mennyiségű rádium szükséges a légkör radioaktivitásához s eredménye az, hogy az egy köbméternyi levegő létező radioaktivitásához nyolcvan billiomod gramnyi rádium kell. Ez természetesen szinte elenyészően kis mennyiség, még akkor is, ha nagyjában az egész atmoszférára is számítjuk ki azt a rádium-mennyiséget, amelynek a hatását észlelhetjük. Viszont azonban, ha meggondoljuk, hogy a rádium-sugárzásnak mekkora hő és elektromos hatása van, át kell látnunk azt is, hogy ennek a kis rádium-mennyiségnek is nagy hatása lehet a légkör állapotára s igen valószínű, hogy nem kevésbbé bír befolyással a meteorológiai viszonyokra is, így hát nem lehetetlen, hogy csakhamar kimerítőbb vizsgálat válik szükségessé arra nézve, hogy a meteorológusok a föld különböző helyein a földkéregben levő rádium hatását számításba vehessék s esetleg pontosabban megállapítsák azokat a határozatokat, amelyeket a légköri rádium kisugárzása az időjárás változásában létesít.* Már réges-régen törekedtek arra az emberek, hogy a jégeső a nagy zivatarok okozta kárt lehetőleg kisebbítsék, de nem tudtak sem a viharágyuk, sem a felhők közt felrobbanó rakéták tényleges hasznos eredménynyel szolgálni, mert a zivatarfelhőket nem tudták annyira eloszlatni, hogy a zivatar el ne következzék, így hát a viharágyúzást abba is hagyták már teljesen. Egy új módszerrel állott elő most Adhemar de la Bault, belga aeronauts, a La conquête de l’aira szerkesztője, aki körtealakú ballonokat szerkesztett, amelyekkel robbanó patronokat eresztett föl a viharfelhőkig, ahol azok önműködőleg fölrobbanva igen szépen szétoszlatták a felhőket. A használt ballonok alsó fele félgömb alakú , fölfelé keskenyedve hegyben végződnek, majdnem teljesen körte formájában. Ennek az alaknak legfőbb haszna, hogy a fölfelé emelkedés kevesebb akadálylyal jár, mint a közönséges ballonoknál, kevesebb lévén a hegyben végződő részről kifejtett levegőellenállás, más oldalról pedig a ballonra kevesebb hó és jég rakodhatik le a felhőkben s igy nem történhetik meg az a kellemetlen eset, hogy a ballonra rakodó jégréteg lehúzza az egész alkotmányt a magasból. — Ismerjük a viharfelhők magasságát s igy a robbantó szerkezetet beállíthatjuk úgy, hogy az éppen abban a felhőben robbanjon föl, a melyet szét akarunk foszlatni. Az eddigi kísérletek azt bizonyítják, hogy ezen azutón sokkal biztosabban reméljük a jégverés ellen való védelmet, mint a földről elsütött ágyukkal s a földről fölrepített rakétákkal. A körtealakú ballonok a formájuk miatt sokkal magasabbra emelkedhetnek s ezért fontosak a légkör meteorológiájának a vizsgálatában is. De la Hault alkalmazza is már ezeket a légtorpedókat, mint ballon ronde-okat s egynéhányat föleresztett Assmann-féle barotermográffal fölszerelve, amely regisztrálja a magasabb rétegekben levő légnyomást és hőmérsékletet. Most, amikor nemzetközi megállapodás alapján kezdenek foglalkozni a légkör viszonyaival s egyre-másra rendezkednek be a meteorológiai intézetek léghajós-osztályra, valószínűnek tartjuk, hogy erre a célra rendkívül alkalmasaknak fognak bizonyulni a körtealakú ballonok, habár természetszerűleg éppen semmi jelentőségük nincs a kormányozhatóság terén, ahol bebizonyosodott tény, hogy csakis hosszúkás és elnyúlt alakú ballo- BUDAPESTI HÍRLAP (29. sz.) 1908. február 2. KÖZGAZDASÁG. A földadó-reform. Irta Szentkirályi Kálmán. Az országos magyar gazdasági egyesület közgazdasági szakosztálya a minap foglalkozott az adóreformra vonatkozó törvényjavaslatokkal. A szakosztály határozatot még nem hozott, de az eddigi tárgyalás során kialakult véleményeket és a benyújtott határozati javaslatokat az egyesület hivatalos lapjában közzétette. Két fő álláspont körül tömörülnek a vélemények. Az egyik a szövetségi tanács javaslata, amelyet Szilassy Zoltán szövetségi titkár igen nagy szakavatottsággal és tiszteletreméltó tárgyiassággal dolgozott ki és okolt meg, a másik Zselénszky Róbert grófé, a ki következetesen fentartotta az adóreform kérdésében 1895 óta vallott álláspontját. A szövetségi tanács javaslata honorálja a törvényjavaslatok tagadhatatlan jó oldalait (a kis emberek lehető tehermentesítését, az adóteher méltányosabb elosztására irányuló törekvést és azt az iparkodást, hogy adó alá vonassanak azok a jövedelmek is, amelyek eddig az adó alól kibújtak), egyúttal azonban az egyes részletkérdésekben bizonyos változtatásokat követel; a Zselénszky gróf javaslata a limine elutasítja az egész reformjavaslatot attól való félelmében, nehogy ez a földbirtok újabb méltánytalan megterhelésével járjon, miután következhetőnek tartja azt, hogy a személyes megadóztatás alól az ingó vagyonok és személyes keresetek jobbára megint csak ki fognak bújni s akkor aztán az ő terhük is a hozadéki adóalapokra és elsősorban a földjövedelmre fog hárulni, mivel ez a legkézenfekvőbb és a legnyilvánosabb adótárgy. Bármily komolyak is Zselénszky gróf aggályai, bizonyos az, hogy a magyar gazdatársadalom vezető szervezete nem lehet kerékkötője annak, hogy az adóreform révén a törvényjavaslatok szociális előnyei megvalósuljanak. És igen kívánatos, hogy a két ellentétes álláspont vitájának eldöntése után a gazdatársadalom vezérei egyhangú megállapodással adjanak súlyt követeléseiknek. Éppen oly kívánatos azonban az is, hogy e követelések akképpen legyenek fölállítva, hogy megfeleljenek az adóreform bázisává tett ama szociális alapelveknek, amelyeknek helyes voltában a magyar birodalom közvéleménye úgyszólván teljesen egyetért. E szociális alapelvek, amelyeket a javaslat megokolása és az 1895. évi munkálat is sok változatban hangoztat, a földadóra vonatkozólag, a következők: Nem akar a törvényjavaslat a föld jövedelmére, a maga összeségében az egész magyar birodalomban, több terhet hárítani, mint amennyit most hordoz, sőt a megokolás 26-ik lapja egyenesen kijelenti, hogy a jelenlegi állami bevétel csökkenni fog, de ez a csökkenés nem lesz elviselhetetlen veszteség, mert részben a tiszta jövedelmi alapok kitágításával vissza fog térülni. Nem akarja a törvényjavaslat a kis- és nagybirtok között való jövedelmi különbségek adóprogresszióját külön a földadónál keresztülviendő pótkivetésekkel, mint a progressziónak a hozadéki adóknál egyedül keresztülvihető módszerével, megoldani, hanem a progresszió kérdését az általános jövedelmi adó keretében oldja meg. Az adóteher igazságosabb elosztását, a földadó arányosabbá tételét, a javaslat a földadó kataszter oly mértékben való kiigazításától várja, hogy kiterjedjen a művelési ágváltozások beiktatására, az utána tévesen osztályozott földrészek helyesebb osztályba sorozására és végre az osztálybasorozásnál mértékül szolgáló tiszta jövedelmi fokozatok közül, a nem megfelelők helyett új fokozatok fölállítására. Hogy ez alapelveknek mennyiben felel meg a törvényjavaslat szövege és hogy ez alapelveknek és a törvényjavaslatban fölvett tételes rendelkezésnek minő eredménye mutatkozhatik a gyakorlatban, azt kifejtettem a közteleti idei