Budapesti Hírlap, 1908. február (28. évfolyam, 28-53. szám)

1908-02-02 / 29. szám

34 tét megakadályozta Szapolyay János erdélyi vajda, a ki Temesvárnál a parasztsereget tönkre verte. A győző nemesség kegyelmet, engesztelődést nem is­mert s a véritéletek nemzetirtó szerepe következett el. Dózsát megsütötték és húsát társai kénytelenek voltak megenni. Ez volt a vége a rettenetes osztály­harcnak, melyben legalább ötvenezer paraszt lelte ha­lálát. Aztán következett a boszu irányította törvény­­hozás, mely kimondta a földhöz kötött rabszolgaságot. A büntető elv az volt, hogy a csupán vádolhatók is halállal sújtandók. Ezen sötét elv alapján közel har­­minczezer erőtől duzzadó családfőt öltek meg. Aztán megbélyegezték az elítéltek ártatlan ivadékait is, kik soha köztisztséget nem viselhettek, sőt ily átmosott sarjadékok az urnás cselédekké sem válhattak. Így folyt le Európa munkásnépének boszú­­hadjárata, melyben a legyőzöttek nem ismertek kí­méletet, de a győzők sem követték a nagylelkűség intő szavát. A nép hite vallásában is megingott, néma bánattal tűrte a szolgaság jármát, melyet csak a késő utókor vett le válláról. Természettudomány. — Csomóié a Szaturnusz gyűrűjén. — Rádium-kisu­gárzás a légkörben. —­ Körtealakú léggömbök. *— Budapest, febr. 1. Talán az egész naprendszerben nincs érdekesebb jelenség a Szaturnusz gyűrűinél, a­melyek, mint tudjuk, szabadon lebegnek a Szaturnusz ekvátora fö­lött körülbelül huszonhétezer kilométernyi magasság­ban. Azután, hogy Huyghens fölismerte a gyűrű­ket, csakhamar észrevették azt is, hogy tulajdonkép­pen két parallel fényes gyűrű van egy keskeny, sötét sávval elválasztva egymástól s legújabban, a múlt század közepén megtalálták a harmadik, legbelsőbb, sötét gyűrűt is. A gyűrűk fizikai természetével so­káig nem tudtak tisztába jönni. Eleinte nem is igen törődtek vele, a­míg Laplace elméleti vizsgálataival ki nem mutatta, hogy a gyűrű nem lehet folyékony halmazállapotú. Ezzel föl volt keltve az asztronómu­­sok érdeklődése a Szaturnusz-gyűrűk iránt és sokat próbálgattak, hogy megállapítsanak valamit a gyű­rűk mibenlétéről. Maxwellnek az elméleti megfonto­lásai döntötték el a kérdést végre is, a­ki bebizonyí­totta, hogy a gyűrűk nem lehetnek nemcsak hogy folyékony anyagból, de egy darab szilárd testből valók sem, hanem apró darabok halmazából valók, a­melyeket csak azért nem tudhatnak messzelátó csö­veinek alkotó részeikre bon­tani, mert annyira közel vannak egymáshoz, hogy a nagy távolság miatt le­hetetlen a szükséges nagyságra megnagyítani a Sza­turnusz képét. A Maxwell-féle hipotézis azonban eme nehézség ellenére is beigazolódott a fotometriai és spektorgráfiai megfigyelések révén. Seeliger, Pots­­damban arra a gondolatra jutott, hogy ha a gyűrűk tényleg részekből valók, akkor sokkal fényesebbeknek kell lenniök, mert kevesebb árnyékot vetnek egy­másra az oppozíció alkalmával, a­mikor a Nap, a Föld s a Szaturnusz egy egyenesben vannak, mint máskor. S valóban a fotometriai mérések ezt a fé­­nyességi különbséget bebizonyít­ották, a­mint viszont a spektorgátfal tett mérések azt, hogy a gyűrűk egyes pontjainak sebessége valóban akkora, a­mekkorának kell lennie, ha tényleg egyes darabkákból állva ke­ringenek a gravitáció hatása alatt a Szaturnusz körül. A múlt esztendő nagy részében a gyűrűket nem világította meg a Nap, s így nem is lehetett látni. Novemberben kezdődhetett csak a megfigyelés, a­mikor a gyűrűket élükről láthattuk, keskeny, fényes sáv gyanánt a Szaturnusz korongja előtt, s csakhamar igen érdekes fölfedezést csinált Lowell, s utána nem­sokára több más is. Lowell a Flagstaff obszervatórium­ban hatalmas messzelátó csövével, a­melylyel a Mars csatornáit is lefotografálta, észrevette, hogy a gyű­rűkön csomók vannak, a­melyek szimetrikusan he­lyezkedtek el s állandóan láthatók voltak. Valószínű, hogy ezek a csomók úgy képződhettek, hogy a gyűrű alkotórészei összeütköztek, esetleg egybe olvadtak, s éppenséggel nem lehetetlen az sem, hogy ezzel meg­kezdődött a gyűrű föloszlása, vagy helyesebben össze­­tömörülése, a­mint képződhetett a Kant-Laplacs­­hipotézis szerint a többi bolyó és holdja is. Más részről azonban az is lehetséges, hogy a csomók egy­szerűen gázképződmények voltak, a­melyek rövidebb­­hosszabb idő múlva el fognak múlni s a Szaturnusz gyűrűi vissza fogják nyerni régi alakjukat. Érdeklő­déssel várjuk a további megfigyelés eredményeit, a­melyekből csakhamar ki fog tűnni, hogy tényleg megkezdődik-e a bolygóképződés? Természetes, hogy nagyon örülhetnénk annak, ha ez valóban így lesz, mert akkor szemünk előtt menne végbe a naprendszer evolúciójának egy fontos momentuma, s ezzel azután*­ meg is dőlne minden ellenvetés a Kant-Laplace hip­potézis ellen, mert hiszen eddig éppen az nem vlt világos, hogy a középponti égitestről leszakadt gvü* hogyan tömörülhet össze bolygóvá. * I Elster és Geitel tapasztalták legelőször azt a­z érdekes tüneményt, hogy ha egy negativ elektromos­sággal töltött drótot tettek a levegőre s néhány óra hosszat nyugodtan hagyták, akkor a drótban radio­aktiv hatások keletkeztek. Tudván azt, hogy a rá­dium —­ kis mennyiségben bár — de eléggé nagy mértékben fordul elő a föld kérgében, azonnal meg­­érthetjük, hogy ennek a földkéregben levő rádium­nak a kisugárzása létesíti a légkör radioaktivitását. Ú­jabban A. S. Eve közölte a Philosofical Magazine legutóbbi számában a légköri rádium-emanációkról való vizsgálatait, a­melyek habár eddig pusztán kvantita­tívok, első lépésként igen érdekesek. Eve pro­fesszor főként arra helyezte a fősúlyt, hogy megál­lapítsa, milyen mennyiségű rádium szükséges a lég­kör radioaktivitásához s eredménye az, hogy az egy köbméternyi levegő létező radioaktivitásához nyolc­van billiomod gramnyi rádium kell. Ez természete­sen szinte elenyészően kis mennyiség, még akkor is, ha nagyjában az egész atmoszférára is számítjuk ki azt a rádium-mennyiséget, a­melynek a hatását ész­lelhetjük. Viszont azonban, ha meggondoljuk, hogy a rádium-sugárzásnak mekkora hő és elektromos ha­tása van, át kell látnunk azt is, hogy ennek a kis rá­dium-mennyiségnek is nagy hatása lehet a légkör ál­lapotára s igen valószínű, hogy nem kevésbbé bír be­folyással a meteorológiai viszonyokra is, így hát nem lehetetlen, hogy csakhamar kimerítőbb vizsgálat válik szükségessé arra nézve, hogy a meteorológusok a föld különböző helyein a földkéregben levő rádium hatását számításba vehessék s esetleg pontosabban megállapítsák azokat a határozatokat, a­melyeket a légköri rádium kisugárzása az időjárás változásában létesít.* Már réges-régen törekedtek arra az emberek, hogy a jégeső a nagy zivatarok okozta kárt lehető­leg kisebbítsék, de nem tudtak sem a viharágyuk, sem a felhők közt felrobbanó rakéták tényleges hasznos eredménynyel szolgálni, mert a zivatar­fel­hőket nem tudták annyira eloszlatni, hogy a ziva­tar el ne következzék, így hát a viharágyúzást abba is hagyták már teljesen. Egy új módszerrel állott elő most Adhemar de la Bault, belga aeronauts, a La conquête de l’aira szerkesztője, a­ki körtealakú ballonokat szerkesztett, a­melyekkel robbanó patro­nokat eresztett föl a viharfelhőkig, a­hol azok ön­­működőleg fölrobbanva igen szépen szét­oszlatták a felhőket. A használt ballonok alsó fele félgömb alakú , fölfelé keskenyedve hegyben végződnek, majd­nem teljesen körte formájában. Ennek az alaknak legfőbb haszna, hogy a fölfelé emelkedés kevesebb akadálylyal jár, mint a közönséges ballonoknál, ke­vesebb lévén a hegyben végződő részről kifejtett le­vegőellenállás, más oldalról pedig a ballonra keve­sebb hó és jég rakodhatik le a felhőkben s igy nem történhetik meg az a kellemetlen eset, hogy a bal­lonra rakodó jégréteg lehúzza az egész alkotmányt a magasból. — Ismerjük a viharfelhők magasságát s igy a robbantó szerkezetet beállíthatjuk úgy, hogy az éppen abban a felhőben robbanjon föl, a melyet szét akarunk foszlatni. Az eddigi kísérletek azt bi­­zonyítják, hogy ezen az­­utón sokkal biztosabban re­méljük a jégverés ellen való védelmet, mint a föld­ről elsütött ágyukkal s a földről fölrepített raké­tákkal. A körtealakú ballonok a formájuk miatt sok­kal magasabbra emelkedhetnek s ezért fontosak a légkör meteorológiájának a vizsgálatában is. De la Hault alkalmazza is már ezeket a légtorpedókat, mint ballon ronde-okat s egynéhányat föleresztett Assmann-féle barotermográffal fölszerelve, a­mely regisztrálja a magasabb rétegekben levő légnyomást és hőmérsékletet. Most, a­mikor nemzetközi meg­állapodás alapján kezdenek foglalkozni a légkör vi­szonyaival s egyre-másra rendezkednek be a meteo­­rológiai intézetek léghajós-osztályra, valószínűnek tartjuk, hogy erre a célra rendkívül alkalmasak­nak fognak bizonyulni a körtealakú ballonok, habár természetszerűleg éppen semmi jelentőségük nincs a kormányozhatóság terén, a­hol bebizonyosodott tény, hogy csakis hosszúkás és elnyúlt alakú ballo- BUDAPESTI HÍRLAP (29. sz.) 1908. február 2. KÖZGAZDASÁG. A földadó-reform. Irta Szentkirályi Kálmán. Az országos magyar gazdasági egyesület közgazdasági szakosztálya a minap foglalkozott az adóreformra vonatkozó törvényjavaslatokkal. A szakosztály határozatot még nem hozott, de az eddigi tárgyalás során kialakult véleményeket és a benyújtott határozati javaslatokat az egyesület hivatalos lapjában közzétette. Két fő álláspont körül tömörülnek a vélemények. Az egyik a szö­vetségi tanács javaslata, a­melyet Szilassy Zoltán szövetségi titkár igen nagy szakavatottsággal és tiszteletreméltó tárgyiassággal dolgozott ki és okolt meg, a másik Zselénszky Róbert grófé, a ki következetesen fentartotta az adóreform kérdésé­ben 1895 óta vallott álláspontját. A szövetségi ta­nács javaslata honorálja a törvényjavaslatok ta­gadhatatlan jó oldalait (a kis emberek lehető te­hermentesítését, az adóteher méltányosabb­ elosz­tására irányuló törekvést és azt az iparkodást, hogy adó alá vonassanak azok a jövedelmek is, a­melyek eddig az adó alól kibújtak), egyúttal azonban az egyes részletkérdésekben bizonyos változtatásokat követel; a Zselénszky gróf javas­lata a limine elutasítja az egész reformjavasla­tot attól való félelmében, nehogy ez a földbirtok újabb méltánytalan megterhelésével járjon, mi­után következhetőnek tartja azt, hogy a szemé­lyes megadóztatás alól az ingó vagyonok és sze­mélyes keresetek jobbára megint csak ki fognak bújni s akkor aztán az ő terhük is a hozadéki adóalapokra és első­sorban a földjövedelmre fog hárulni, mivel ez a legkézenfekvőbb és a legnyil­­vánosabb adótárgy. Bármily komolyak is Zselénszky gróf ag­gályai, bizonyos az, hogy a magyar gazdatársa­­dalom vezető szervezete nem lehet kerékkötője annak, hogy az adóreform révén a törvényjavas­latok szociális előnyei megvalósuljanak. És igen kívánatos, hogy a két ellentétes álláspont vitájá­nak eldöntése után a gazdatársadalom vezérei egyhangú megállapodással adjanak súlyt követe­léseiknek. Éppen oly kívánatos azonban az is, hogy e követelések akképpen legyenek fölállítva, hogy megfeleljenek az adóreform bázisává tett ama szociális alapelveknek, a­melyeknek helyes voltában a magyar birodalom közvéleménye úgy­szólván teljesen egyetért. E szociális alapelvek, a­melyeket a javaslat megokolása és az 1895. évi munkálat is sok vál­tozatban hangoztat, a földadóra vonatkozólag, a következők: Nem akar a törvényjavaslat a föld jövedel­mére, a maga összeségében az egész magyar biro­dalomban, több terhet hárítani, mint a­mennyit most hordoz, sőt a megokolás 26-ik lapja egye­nesen kijelenti, hogy a jelenlegi állami bevétel csökkenni fog, de ez a csökkenés nem lesz elvisel­hetetlen veszteség, mert részben a tiszta jöve­delmi alapok kitágításával vissza fog térülni. Nem akarja a törvényjavaslat a kis- és nagybirtok között való jövedelmi különbségek adóprogresszióját külön a földadónál keresztül­viendő pót­kivetésekkel, mint a progressziónak a hozadéki adóknál egyedül keresztülvihető mód­szerével, megoldani, hanem a progresszió kérdé­sét az általános jövedelmi adó keretében oldja meg. Az adóteher igazságosabb elosztását, a föld­adó arányosabbá tételét, a javaslat a földadó ka­taszter oly mértékben való kiigazításától várja, hogy kiterjedjen a művelési ágváltozások beikta­tására, az után­a tévesen osztályozott földrészek helyesebb osztályba sorozására és végre az osz­­tálybasorozásnál mértékül szolgáló tiszta jöve­delmi fokozatok közül, a nem megfelelők helyett új fokozatok fölállítására. Hogy ez alapelveknek mennyiben felel meg a törvényjavaslat szövege és hogy ez alap­­elveknek és a törvényjavaslatban fölvett tételes rendelkezésnek minő eredménye mutatkozhatik a gyakorlatban, azt kifejtettem a közteleti idei

Next