Budapesti Hírlap, 1908. szeptember (28. évfolyam, 209-234. szám)

1908-09-23 / 228. szám

14__________________________________ gr '*TV1!vr • m|' BUDAPESTI HÍRLAP. (228. sz.) 1908. szeptember 23. népi gyűlést tartottak. Berlinből kirándultak Pots­­damba, azután mintegy kétszázan átmentek Kopen­­hágába is, a­hol a dán, svéd és norvég eszperantis­­tákkal újra mintegy négyszázan szaporodtak. Kopen­­hágában azután egy valóságos kis kongresszus folyt le. Az ide elzarándokolt nemzetek fiai egyenként üd­vözölték a dán eszperantistákat és éltették a nyelv föltalálóját, a­ki ide is eljött az őt körülrajongó hí­­veivel. Helsinborgba, eme svédországi városba is át­mentek az eszperantisták. Jó­magam is ezzel a csa­pattal tartottam s igy a színhelyen győződtem meg arról, hogy kontinensünk északi országainak lakóit az eszperantó nyelven nem csak én értem meg, ha­nem ők is megértenek engemet. Legalább azt bizo­nyítja az a lelkesedés, a­mely kitört, midőn üdvözlő beszédemben kiemeltem, hogy én közoktatásügyi mi­nisztériumunktól hivatalosan kaptam kiküldetést az eszperantó kongresszuson való megjelenésre és azon­kívül arra, hogy a vakok és siketnémák kopenhágai intézetét meglátogatva, az ott tapasztaltakról jelen­tést tegyek. Különösen lelkesen fogadták eszperantista tár­saim, midőn kijelentettem, hogy eme kiküldetése­met csakis az eszperantónak köszönhetem, mert ennek ismerete nélkül nem mertem volna vállalkozni arra, hogy Kopenhágába jöjjek,­mivel az eszperantón kí­vül csak anyanyelvemet, a magyar nyelvet beszélem. Az eszperantó nyelvnek egyik praktikus föl­­használási módját látták eszperantista társaim az én kiküldetésemben s maga a nyelv­föltaláló, a kit mi csak mesternek nevezünk és szólítunk, hosszasabban folytatott eszmecserében fejtegette előttem a világ­nyelv rendkívüli fontosságát. Mindezek, különösen az a körülmény, hogy az eszperantó segítségével olyan országnak az intézmé­nyeit tanulmányozhattam, a­mely országnak nyelvét egyáltalán nem ismerem, nem beszélem, mindenkit meggyőzhetnek az eszperantó nyelv használhatóságá­ról és elterjedtségéről. Ma már igazán alig van olyan művelt állam, a­hol eszperantistákat ne lehetne találni. És, a­mint én megkaptam Kopenhágában a mellém, adott esz­perantista kalauz közvetítésével minden fölvilágosí­­tást kiküldetésemnek megfelelően; hasonlóan meg lehet kapni a szükséges tudnivalókat bárhol is, ha ilyenért eszperantó nyelven eszperantistákhoz for­dulunk. Mondhatnék még sok példát az eszperantóról és hasznosságáról, mert nem üres hangok, hanem tes­tet öltött tények igazolják mindenfelé az eszperantó­nak áldásos terjedését. Jövőre már két földrészre fog kiterjedni az eszperantó kongresszus. Az öreg Európa mellé sorakozik Amerika is. Egyébként hivatalos ki­mutatással is lehet igazolni az eszperantó rohamos terjedését. Az eszperantisták hivatalos közlönye, Oficiala Gazeta Esperantista augusztusi száma kimu­tatja, hogy július 5-től augusztus 5-ig huszonnyolc eszperantó-egyesület alakult szétszórtan a földtekén. Az európai nemzeteket illetőleg az eszperantó ter­jesztése terén előljárnak a franciák, a­kiknek pedig igazán nem volna szükségük oly nagy mértékben az eszperantóra, mert nyelvük nagy elterjedtsége mel­lett mindenfelé szerezhetnének olyanokat, a­kik nyelvüket értik. A drezdai kongresszuson is a fran­ciák imponáltak tömegükkel. Több mint 300 francia jelent meg a kongresszuson. Ha az itt elmondottakat mélyebben fekvő okok szerint kellő figyelemre méltatnék, akkor nekünk, magyaroknak, kellene leginkább fölkarolnunk az esz­perantó nyelvet. Mégis, mondhatnám, talán,mi ál­lunk leghátul. A kongresszuson is csak öten jelen­tünk meg. Bár már 1898-ban megjelent nyomtatás­ban az első magyar-eszperantó nyelvtan, mégis aránylag nagyon kevés eszperantista van hazánkban. Tagadhatatlan, hogy a legutóbbi időben, mintha a fölébredés óráját lehetne konstatálnunk. A Magyar Eszperantisták Társasága legutóbbi választmányi ülésén harminc tag fölvételéről határozott. Egyúttal elhatározta, hogy még nagyobb tevékenységet fejt ki az eszperantó érdekében. Kurzusokat rendeztet s a vidéki városokban elszórtan levő eszperantistákat tömörülésre, grupok alakítására hívja föl. A társa­ság helyiségében, a Mű­csarnok-kávéház belső termé­ben (VI., Andrássy­ út 03. sz.) e hónap 30-án kezdi ideg eszperantó kurzusát, az egyesület megbízásából, e közlemény írója, ki azonkívül is tart kurzusokat magánosok avagy társaságok számára. Úgy a kurzusokra vonatkozólag, mint az esz­perantó nyelvet illetőleg készséggel szolgál fölvilágo­­sítással cikkíró, mint a „Hungara Esperantista Società“ megbizottja (VII., Alpár­ utca 4. sz.). Medgyesi János, tanár: FŐVÁROSI ÜGYEK. — A miniszterelnök a közmunka­tanácsban. A közmunkatanács tagjai nagy meglepetéssel vették a hírt, hogy a közmunka­­tanács ma esti ülésén maga a miniszterelnök fog elnökölni. A tanács tagjai meg is jelentek csak­nem teljes számban. A közmunkatanács megala­kítása, tehát harmincnyolc esztendő óta, csak egyszer, az alakuló ülésen elnökölt a közmunka­­tanács elnöke, a miniszterelnök. We­cerle Sán­dor gyakrabban el akarja foglalni a közmunka­­tanács elnöki székét, mert közvetetlenül meg akarja ismerni a főváros fejlődésével kapcsolatos ügyeket. A mai ülésen ki is jelentette a minisz­terelnök, hogy a célja az, hogy megismerje a dol­gokat, a szabályozó kérdéseket s ismereteit föl­használhassa Budapest fölvirágoztatására. A tanácsülés megnyitása után Tolnay Lajos, a közmunkatanács legidősebb tagja üdvözölte a mi­niszterelnököt. Harmincnyolc évvel ezelőtt a köz­munkatanács alakuló ülésén elnökölt annak igazi el­nöke, a miniszterelnök. Akkor Andrássy Gyula gróf. Azóta nélkülözte az intézmény elnökét, s nagyon örülnek valamennyien, hogy ma a miniszterelnököt üdvözölhetik az elnöki székben, mert az csak a fő­város javára lesz. We­cerle Sándor miniszterelnök megköszönte az üdvözlést. Nagyon örülök, jelentette ki, hogy részt vehetek a közmunkatanács ülésein, s közvetetlen forrásból ismerhetem meg a főváros sza­bályozásával kapcsolatos kérdéseket. Ezt az össze­köttetést állandósítani is kívánom s az itt szerzett tapasztalatokat és ismereteket föl akarom használni a főváros fejlesztése és fölvirágoztatása érdekében. A közmunkatanács tagjai lelkesen megéljenezték a miniszterelnök szavait és áttértek a napirendre, a­melynek során több kisebb jelentőségű ügyet in­téztek el. — Az alpolgármesterek szabadsága. Rózsa­völgyi Gyula alpolgármester ma visszatért szabad­ságáról és átvette hivatala vezetését. — Vaszilievis János dr. alpolgármester pedig három heti szabad­ságra ment; távollétében Rózsavölgyi alpolgármes­ter és Kun Gyula tanácsos fogják őt helyettesíteni. — Védekezés a kolera ellen. A főváros köz­egészségügyi hatóságai komolyan hozzáláttak a ko­lera ellen való óvóintézkedések keresztül­viteléhez. A kerületi elüljárók tegnap tartott értekezletükön részletesen megvitatták az előkészületeket Szabó Sándor dr. tiszti főorvosi helyettessel. A veszedelmes pontok állandó és szigorú ellenőrzése mellett különös gondot fordítanak arra, hogy minden gyanús meg­betegedés azonnal az intézkedésre hivatott, közegek tudomására jusson, hogy szükség esetén az elkülöní­tésnél és fertőtlenítésnél semmi késedelem ne legyen. Az elöljáróságoknál ügyeletes szolgálatot rendeztek be, hogy az Oroszországból érkező utasokat azonnal orvosi megfigyelés alá helyezhessék. A Szent Gellért­­kórházat hatszáz beteg befogadására már berendezték s fölszerelték a kórház baktériumvizsgáló labora­tóriumát. — A kórházi szolgák. A fizetésrendezéskor megfeledkeztek a kórházi altisztekről és szolgákról. Összesen harmincöt altiszt és szolga, továbbá nyolc­vanegy napszámos van, a­kik most kérték fizetésük rendezését. Az ügyosztály pártolja a kérelem telje­sítését. A rendezés összes költsége húszezer korona. — Három új gyógyszertár. A belügyminisz­ter, mint annak idején megírtuk, három új patika nyitására adott engedelmet, Kiss Bélának, Gaál Endre dívnak és Szánkka Józsefnek. Az előbbi kettő engedelemokirata ellen az érdekeltek fölterjesztéssel éltek, a­mit a belügyminiszter figyelembe vett s a ki­jelölt területeket megváltoztatta. Erről a változtatás­ról a miniszter ma értesítette a fővárost azzal, hogy az újonan kiadott engedelemokirat értelmében: Kiss Béla a Vörösmarty­ utca 46. házszámától a Podma­­niczky-utcáig terjedő területen, Gaál Endre dr. a Bajza-utca és Aréna-út közötti területen nyithat patikát. — A Salzer-kávéh­áz bérlete. A középponti városháza épületében a Károly-körút és Károly-utca sarkán lévő helyiséget a főváros Salzer Ignác ká­vésnak adta bérbe. A közgyűlés határozata ellen több bizottsági tag fülebbezett s felebbezésében azt vi­tatta, hogy a főváros a rendes ár feléért adta bérbe a helyiséget Salzernek. A belügyminiszter e füleb­­bezést mellőzte és megerősítette a közgyűlés hatá­rozatát. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. * (Magyar Színház.) A Népszínház múlt évi szerencsétlen vergődéséből csak egy kedves em­lékünk maradt: Blaha Lujza asszony ezüstöshaju alakítása, A nagymama, a­mely ma ij életre kelt a Magyar Színházban. Ha egyébért nem, ezért az ala­kításért is érdemes volt ismét elővenni Csiky Ger­gely kissé már elavult, romantikus vígjátékát, a­melyhez Pásztor Árpád verseire Máder Rezső írt nem nagyigényű, de igen stílusos zenét. A mai kö­zönség főképpen Blaha Lujza kedvéért ment a szín­házba és minden alkalmat fölhasznált, hogy a mű­vészet nagyasszonyát rajongásával és hódolatával el­árassza. Blaha Lujza ez alkalommal szerepelt elő­ször a Magyar Színház színpadán s az ő szívhez szóló hangja, vonzó egyénisége és szeretetreméltó­­sága ebben az intim környezetben igazán pompásan érvényesült. Már színpadra lépése alkalmával me­leg taps üdvözölte, a­mely minden jelenés, dal és fölvonás után fokozódva ismétlődött meg. A nép­színházi együttesből viszontláttuk Marosi Adél és Dobi Ferenc finoman kidolgozott kacagtató kettősét. Márta kissé gyerekes, de nagy lelki harcot átélő sze­repét Ötvös Margit asszonyra bizta az igazgatóság. A művésznő nemes ambícióval vállalta a nem neki való feladatot és néhány sikerültebb jelenetben te­hetségének újabb jelét adta. Kivált táncos énekszá­maival aratott megérdemelt sikert. A többi szerep kiosztását sem mondhatjuk szerencsésnek. Blaha Lujza asszony megérdemelte volna, hogy a színház fiatal gárdájának legjelesebb tagjait sorakoztassa a vendég ünnepszámba menő föllépése mellé. * (A színházak hírei.) A Nemzeti Színház­ban holnap Herczeg Ferenc Bizánc című történeti színművét adják, Jászai Mari, Török Irma, Paulay Erzsi, Bakó, Szacsvay, Gabányi, Mihályfi, Gál és Petites fölléptével. Csütörtökön délelőtt lesz A tár­sadalom támaszai című színmű jelmezes házi fő­próbája. Ibsen darabja pénteken kerül szinte fölújí­­tott alakjában. Az Operaház­ban holnap este Ferdinand bol­gár fejedelem és az udvar tiszteletére díszelőadást rendeznek. Erkel megnyitója után a Bánk bán első fölvonása kerül színre, Vágóné Teréz, Flatzné Gi­­zella, Tak­ids, Arányi és Kárpátit fölléptével. A tánc­egyveleg nagy kettősét Nizsy Emma és Brada adja elő. Az előadást Alszeghy Kálmán főrendező és Benkő Henrik karnagy vezeti. Ezután Hűvös Iván­ és Guerra Cézár balletje, A csodaváza kerül színre, Nizsy Emma, Krám­er Hana és Szmeraldy föllépté­vel. A zenekart Szikla Adolf karnagy vezeti. Az előadás, a­melyen a közönség esti ruhában jelenik meg, kivételesen nyolc órakor kezdődik. Csütörtökön Burrián Károly első vendégfelléptével a Karmen kerül színre. Nyári szabadsága után ekkor lőjz föl először Szamosi Elza, Szoyer Ilona és Szemere Árpád. A Vígszínház heti műsorán még holnap és pénteken szerepel a Kutya van a kertben című fran­cia bohózat. Csütörtökön és vasárnap este a Csókon szerzett vőlegény-t adják, az ismert szereplőkkel. A Magyar Színház­ban holnap ismét Drégely Gábornak A szerencse fia című darabja kerül színre. Az újdonságot ezenkívül még két estén, pénteken és vasárnap játszák a bemutató szereplőivel. * (Beöthy Zsolt ünneplése.) Beöthy Zsolt, a tudományi egyetem irodalomtörténeti profesz­­szora most közeledik életének hatvanadik, egyetemi tanárságnak pedig negyedszázados évfordulójához. Beöthy Zsolt tisztelői, barátai és növendékei a jubi­láns évfordulót a Kisfaludy Társaság szeptember 30-iki évadnyitó ülése alkalmával akarják megün­nepelni. Az ünnepség rendező bizottsága a legjele­sebb esztéti­kai, kritikai, irodalomtörténeti és szép­­irodalmi íróink közreműködésével díszalbumot szer­kesztett, a­melynek átadása az említett ünnepség alkalmával lesz. * (Elhalasztott lakoma.) Az Operaház mű­vészei Takáts Mihály negyedszázados működése al­kalmából lakomát terveztek a Royal-szálló termében. A holnapra kitűzött lakomát azonban Takáts gyön­­gélkedése miatt későbbre halasztották. * (Egressy Gábor emlékezete.) Említettük már, hogy Egressy Gábornak, az úttörő magyar szí­nésznek emléktáblával fogják megjelölni miskolci szülőházát. A mozgalomról újabban a következő rész­leteket írják nekünk: Egressy Gábor emlékének meg­örökítésével már régebb idő óta foglalkozik az Orszá­gos Színészegyesület. Az emléktábla költségére a gyűjtést is megindította, de csak négyszáz korona gyűlt össze. Most, a­mikor Egressy Gábor november 8-iki születésének századik évfordulója alkalmából a

Next