Budapesti Hírlap, 1909. november (29. évfolyam, 259-283. szám)

1909-11-13 / 269. szám

16 folyó vashídján, szintben keresztezzük az állami utat és a 10. kilométeren bejutunk a második ál­lomásra, a komáromi téglagyár rakodó megálló­helyre. Ettől kezdve mindig az állami út irá­nyát követjük egész Érsekújvárig. A Zsitva át­metszése után a tizennegyedik kilométeren Hetény, a huszonkettediken pedig Ó-Gyalla- Bagota állomást találjuk. A híres csillagvizsgáló­­intézetet nyugatra hagyjuk, majd a huszonnyol­cadik kilométeren fekvő Brajcs állomás után is­mét a Zsitva fölött siklunk át, kijutunk Komá­rom megyéből, átszeljük a Nyitra vizét s a harminchatodik kilométeren érjük el a buda­­pest-markhegg-bécsi fővonalnak Érsekújvár pályaudvarát. A pálya fekvési viszonya nagyon kedvező. A legnagyobb emelkedés öt százalék, a legkisebb kanyarulat ötszáz méteres, ez is csak Komárom környékén. A pálya hosszú egyeneseket alkot, Bajosnál kilenc kilométeres egyenes vonalba esik. Minthogy elsőrangú fővonal, vonatjai tizenkét méter hosszú sínein mehetnek majd 80 kilométer sebességgel; állomásai váltó-bizto­­sító berendezéssel vannak fölszerelve és oly hosszúak, hogy száz tengelyű vonatok találkoz­hatnak rajta. Kint a pályát tizenkilenc vonatőr­­ház látja el. Mellőzve a csekély méretű áthidalásokat, főbb műtárgyak a következők: a Duna vashídja négyszáznyolcvan méter; a Vágé kétszáz méter; a Zsitva-völgyön két darab tizennyolc méteres; a Nyitrán kilencven méter; a Malom árkon pe­dig huszonöt méter nyílású, mindkettő kőből van és kiszélesítése annak a két kőhídnak, a­melyik a régi fővonal kettős sínpárját hordozza. Nagyszerű alkotás a Duna h­ídja. Vasszer­kezetét, miként a többi hidét is, a M. Á. V. gép­gyára készítette. A híd öt nyílású, övezett, északi nyílása, a­mely csak árterület, 80 méter, a töb­biek mindegyike 100—100 méter. A Duna fe­nekét fölül homokos kavics, alsó rétegekben pedig agyag és homok keveréke, vagy váltakozó ágyazása alkotja. A folyam sodra a déli partra vág s ezen a részen az öblös meder miatt a pillé­rek is mélyebben hatolnak a talajba. A pillérek magassága 20 és 7,60 méter közt váltakozik az alaptól csak a null vízig, míg a legnagyobb hul­lámok közt álló pillérnek, a­mely magába a földbe 16 méternyire van leépítve, teljes magas­sága a harmincadik méteren érintkezik a vas­szerkezettel. A null víz fölé az eddig ismert leg­nagyobb árvíz 7 és fél méterre emelkedett. A híd vasivei oly magasan vannak, hogy alattuk 7 méternyire kiálló hajó még áradáskor is ké­nyelmesen átmehet. Ennélfogva a hídon tova­­futó egy sínpár a null víz fölött 15 méter ma­gasságban van. A híd vaséveinek legnagyobb oldalmagassága 12 méter. A pályaszin a Duna fölött vízszintes, csak az árterület ívén fekszik 5°/00 lejtőben. A hídfőnél mindkét parton hajó­vontatásra használt út húzódik. Az északi híd­főt erődített katonai őrállom­ás védi. A Vágduna, így nevezik a Vág-folyót a Kis-Dunával való egyesülésétől torkolatáig, négy nyílású hidat kapott. Közülök a keletre eső har­madik nyílás, a­mely alatt a folyam sodra ha­lad, 80 méteres és ívezett, a többi három pedig 40—40 méteres rácsozott áteresztés. A Vág ta­lajviszonya annyiban üt el a Dunáétól, hogy medrében nagyobb szerep jut a szilárdabb agyagnak. A pillérek magassága a fenék alatt 7, a fenék fölött pedig 9,90 méter. A keleten álló két pillér csak áradásnál kerül vízbe, ezért jóval alacsonyabb, és maga a balparti hídfő 30 fa­cölöpre helyezett betonalapon nyugszik. Ha a null víz fölött a folyam árja az eddigi 7 és fél méter legnagyobb magasságot érné is el, még akkor is átengedne az övezet 5 és fél méter ma­gasságú hajótestet maga alatt. Az ívezet oldal­­magassága 10 méter, a rácsozaté pedig 4 méter. A pálya az ívezeten s az árterület fölött vízszin­tes, máshol lejtője 5°/00. A vonal megnyitási határideje 1910 május 15. Igaz ugyan, hogy a munkálat nagyon gyor­san haladt előre, azonban az egész pályát még sem lehet — mint a vállalkozók remélték — az idén forgalomba helyezni. Föltétlenül áll ez az első vonalrészre. Mert itt, bár Újkomárom pálya­­udvarát, mint a pozsony—komáromi helyi ér­dekű vasút végállomását novemberben okvetet­­len át kell adni a forgalomnak, csak ennek meg­történte után lehet a régi állomás által elfoglalt területen az új vonalat megépíteni. A második vonalrész megnyitása előreláthatóan december­ben megtörténhetik, ha a M. Á. V. igazgatósága közgazdasági érdekek alapján kívánatosnak látja, hogy Érsekújvár—Hetény között már a téltől kezdve járasson néhány vonatot. Ilyen­forma megnyitásra már volt is eset, például a máramarossziget-határszéli vonalnál. A 36 kilométernyi fővasút teljes költsége, beleszámítva nemcsak az ingatlan és ingó vasúti beruházást, hanem a fölmerült ártéri és erődít­mény-munkákat is, összesen 13.400.000 korona; egy kilométer átlagosan 378.000 koronába kerül. Ekkora összegbe kerül a magyar vasúti decentralizáció második főútja! Személyforgalmát élénkíteni fogja az, hogy éppen derékon kapcsol egybe egymástól jó távolban haladó két budapesti fővonalat, a­melyek közé kezdettől fogva a Duna vont ter­mészetes választófalat. Sőt még nem is mon­dunk meg mindent azzal, hogy két fővonalat köt össze. Hanem hangoztatnunk kell, hogy teszi ezt mind a két fővonalnak olyan pontján, 1, a­hová délen is, északon is más két-két vasút már régóta forgalomban van. Érsekújváron a pri­­vigyei és kistapolcsányi, Komáromban pedig a székesfehérvári déli vasút és a pozsony-ujvárosi helyi érdekű vasút; 2. a­melytől csaknem egyen­lően 40 kilométerre délen Győrből, északon pe­dig Galántáról kétfelé ágazik a fővasút; úgy hogy szabatosabban négy fővonalnak egymás közt levő kapcsolatáról kell beszélnünk, ezek: Bécs-jobbpart és Grác, valamint Bécs-balpart és Zsolna. Mindezek új fővonalunk jövőjében igen fontos tényezők. Az új vasút áruforgalmában számottevő lesz a gabona, fanemű és a kőszén, részint mi­vel a Vágón való tutajozásnak Komárom a vég­állomása, részint mert a tatai széntelepek ter­méke, úgyszintén Dunántúl és a Kisalföld gabo­nája innét akadály nélkül mehet föl a Felvi­dékre. Átmeneti forgalma nagyban növekednék, ha rajta keresztül összeköttetésbe lépne a gráci és zsolnai gyorsvonat, közvetetlenül csatlakozó vonatokkal vagy közvetetten kocsikkal. Sőt a decentrális rendszer igazi hivatását úgy teljesí­tené, ha ezen át Fehring—Zsolna között új vo­natjárat nyílnék meg. Ez­által egyrészt nagy tehertől menekülne meg az Érsekújvár—Buda­pest—Komárom közt ma üzemben levő fővasút, másrészt az észak és dél közt mozgó utasok és áruk csaknem feleannyi idő és költség árán vé­gezhetnék el útjukat. A Magas-Tátrának, a Ba­latonnak és az Adriának nyaraló- és fürdőtelepei lényegesen közelebb jutnának egymáshoz. Ugyanez végül katonai szempontból is kitűnő eszköz lenne a hadvezetőség kezében.­­ Az értéktőzsdéről. A tegnapi események a függetlenségi klubban a közönség figyelmét a szo­kottnál nagyobb mértékben terelték a börzére. A tőzsde gyorsan meghozta az ítéletét, a­mely a mérsé­kelt pártok összeforrasztását kedvezőnek tartotta és hoszmozgalommal ünnepelte azt. A mai hoszmozga­­lom aránylag kedvezőtlen viszonyok között került napirendre és úgyszólván mindenféle támogatás nél­kül fejlődött ki. A pénzviszonyok nehézségei az utóbbi időben a spekulánsokat tétlenségre kárhoz­tatták, sőt a közönség egy részét buzdították, hogy áruba bocsássa papírjait. Közben az osztrák politikai viszonyok rosszabbodása és az osztrák vaspiacról szóló kedvezőtlen hírek is tűrhetetlen atmoszférát teremtettek az itteni és a velünk szoros üzleti össze­köttetésben álló bécsi börzén. Ennek következtében a tőzsdelátogatók aggódva lesték a belső politikai híreket, mert attól féltek, hogy rossz fordulat esetén válságosra fordul az üzlet, a­mire a múltban már több ízben volt eset. A mai előtőzsdén megnyitáskor az üzlet nehezen indult, mert a bécsi börze megnyi­tása félórával későbbre volt kitűzve. Ezért az itteni spekulánsok egyre-másra elhalasztották ügyleteiket. A bécsi forgalom megkezdése után sem tapasztaltunk egyebet, mint azt, hogy bár a többség elég kedvező színben látja a helyzetet, de megmarad tartózkodó­nak, míg nem kap hírt a képviselőházból. A­mikor azután a Házból megtelefonálták a megtörténteket, néhány pillanat alatt rohamosan emelkedtek az ér­tékek, úgy hogy a beszpártnak, a­mely hetek óta biankó­ eladásával hatalmaskodott, alig volt ideje, hogy födözzön. Csakis annak köszönhette a konszo­­min, a­mely évek óta nagy szerencsével űzi játékát, hogy bajba került a kedvezőnek ítélt politikai fordu­lat nyomán. De a döntő csatának nincs vége, mert a tegnap elintézett média­halasztásnál kitűnt, hogy nagy deszpozíciók lévén, kevés angázsman van a tőzsdén. Ha tehát a kibontakozás továbbra is jó úton halad és a külföldi börzék magatartása nem gördít akadályt az itteni piac útjába, talán még nagyobb és ezúttal valóban megérdemelt föllendülésre lehet szá­mítani. Jellemző a helyzetre a­­járadékpiac föllendü­lése, mert most már harmadfél hónap óta napról­­napra olcsóbb áron zárult a magyar járadék. Ma azonban a magyar koronajáradékot, a­melyet még tegnapelőtt 91.70 koronáért csak nehezen lehetett el­helyezni, a tőzsde zárlatakor 92.30 koronáért szíve­sen vásárolták. A magyar aranyjáradék, a­melyet még nemrégen 112.45 koronán kínáltak, ma 113 ko­ronán zárult. A részvények piacán nem annyira a ma elért árnyereséget kell nézni, mint azt, hogy az árak elejétől végig emelkedtek és a támogatás, a­melyre piacán a külföld részéről igényt tarthat, teljesen hiányzott, sőt Newyorkból és Berlinből az előző na­pokénál gyengébb jelentések érkeztek. A nemzetközi értékek 3—4 koronával emelkedtek, a helyi piac ér­tékei sorban jóval drágább áron keltek el, mint teg­nap. Egynémelyik, mint a rimamurányi részvény és a két villamos vasútrészvény, tetemesen javult áron cseréltek gazdát. Csak a készárupiac csöndessége ál­lott ellentétben a vezető piac mozgalmával, a­minek azonban nincs egyéb oka, mint az, hogy ezen a té­ren nehezebben reagálnak a napi eseményekre. — Festményes gazdák gyűlése. Pest-Pilis- Solt-Kiskun vármegye Gazdasági Egyesületének állat­­tenyésztési szakosztálya Darányi Béla elnöklésével tartott ülésén tárgyalták az uj állattenyésztési tör­vénytervezetet. A szakosztály beható vita után ki­mondotta, hogy uj törvény megalkotását nem tartja szükségesnek, ellenben az 1894. évi XII. törvénycikk revízióját látja szükségesnek, melyben ez a kérdés egyéb ezzel egybefüggő ügyekkel sikeresen nyerhetne megoldást Az állatdíjazás dolgában olyan értelem­ben határozott a szakosztály, hogy a jövőben csak üszőket díjazzanak. Tárgyalták az állattenyésztésről szóló vármegyei szabályrendelet módosítását is, mely­ről a szakosztály javaslatot terjeszt a törvényható­sági bizottsági közgyűlés elé. Ez ülés befejezése után a lótenyésztési szakosztály Hauer Béla elnöklésével tartotta ülését, melyen a jövő évben tartandó lóver­senyek ügyét tárgyalták, megállapodván abban, hogy a lóverseny céljaira alkalmas helyet keres a Buda­­pest-Vác közötti vasútvonal mentén, esetleg Kecske­méten. Végül a szakosztály megállapította a jövő év munkaprogramját. Ez üléseket megelőzően Pest- Pilis-Solt-Kiskun vármegye Gazdasági Egyesületének igazgató választmánya úgyis, mint vármegyei mező­gazdasági bizottság tartott ülést, melyen Keglevics­ Gábor gróf helyett, ki a megjelenésben akadályozva volt, Darányi Béla elnökölt. Az igazgató-választmány letárgyalta az egyesület új alapszabályait és javasla­tot tett a törvényhatóságnak újabb mezőgazdasági bizottsági szabályrendelet alkotására és pedig oly alakban, hogy a gazdaközönség társadalmi tevékeny­ségének a közigazgatással való eredményes együtt­működése biztosíttassék. E szabályrendelet-terveze­teket az egyesület legközelebb tartandó közgyűlésén tárgyalja.. . Magyar háziipar-kiállítás Berlinben, Berlinben a Hohenzollern-Kunstgewerbehausban most magyar háziipari kiállítást rendez az Izabella királyi hercegnő védősége alatt álló háziipar-szövet­­ség. Ebből az alkalomból Radisics Jenő miniszteri tanácsos, az iparművészeti múzeum igazgatója tá­jékoztatót írt a német közönség számára, a­melyben a magyar háziipar jellegét és fejlődését ismerteti. A füzet először rámutat arra a befolyásra, a­melyet számos idegen népnek, mint a szláv és német be­vándorlóknak és a török hódítóknak háziipara a ma­gyarra gyakorolt. Ezért a magyar háziiparban is sok a nemzetközi jellegű elem. A­mi a speciálisan magyar készítményt jellemzi, az a színpompa és a természeti forma kedvelése. A magyar nép e ve­leszületett műérzékének és kézügyességének ápolá­sára alkott Batthyány Lajosné grófné kezdésére a magyar háziipar-szövetség és a pozsonyi háziipar­­egyesület, a­melyek a kiállítást rendezik. Ezután fölhívja a szerző a figyelmet a speciálisan magyar háziipari termékekre, a pozsonyi selyemre, a ka­lotaszegi hímzésre, a hevesi, borsodi gyapjusző­­nyegre, ruhára, azután a különböző háló­munkára és a kunsági, udvarhelyi fazekakra. Végül kifejezi azt a reményét, hogy a kiállított műtárgyakban megnyilatkozó nemzeti őserő meg fogja nyerni a német közönség tetszését. — Országos borász-kongresszus Versecen. A versed országos borász-kongresszust és borvásárt november hónap 21-én és 22-én tartják meg. A kon­gresszus anyaga a modern borgazdaság és borkeres­kedelem minden részletére kiterjed. A kongresszus­ BUDAPESTI UTILAP (269. sz.) 1909. november 13.

Next