Budapesti Hírlap, 1910. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1910-03-01 / 50. szám

­A kulturprogram igen szép dolog. De sem a városi­ párt, sem más politikai párt nincsen arra hivatva, hogy kultur­­programot csináljon. Egy jó közoktatás­­ügyi program nem városi, hanem egyete­mes nemzeti érdek. A közoktatás fejlesz­tése a falunak éppen úgy érdeke, mint a városnak. Sőt mivel ez hátrább van a fa­lun, a nemzet érdeke leginkább a falusi oktatás fejlesztése. De éppen azért, mert egyetemes nemzeti érdek, kell, hogy ne pártprogram legyen, hanem egy arra való és a dologhoz értő miniszter csi­nálja­­meg. Másrészről a kultúra fejlesz-, tése csak egyik ága a nemzeti életnek, de sokkal több szakértelmet igénylő ága, semhogy annak alapján politikai pártok alakulhassanak. A politikai pártoknak az egész nemzeti élet fő iránya, nem pe­­dig egyes szakkérdések szerint kell ala­kulniuk. De ezzel azután szorosan összefügg az a kérdés is, hogy helyes-e oly orszá­gos politikai pártnak az alakítása, mely­nek fő célja­ a városok érdekeinek az istá­­polása? A felelet benne van az előzmény­ben. A városok fejlődése egyetemes nem­zeti érdek. De a falusi­ élet fejlődése is az, akár erkölcsi, akár kulturális, akár gazdasági szempontból nézzük az életet. A városok fejlődését azonban biztosítja maga a modern élet is. A falu azonban abban a mértékben indul pusztulásnak, a­mily mértékben a város elszívja tőle a népességét. Mert a falu a népszaporodás alapja és nem a város. A város rendsze­rint a faluból élősködik. És ha a város a falu népének nem csak a fölöslegét veszi föl, hanem a keresetf­orrások arány­talan szaporodása folytán a falu törzsi lakosságát is elszívja, megszűnik eleget teremni a föld és ...a népesség­ természetes szaporasága is alább száll s a faj egész­ségessége, szívóssága is hanyatlásnak in­dul. Mert a falu egészséges levegője és a mezei munka egészségesebb nemzedéket neveli­ mint a városok poros levegője, a gyárak füstje és a műhelyek zárt levegője és ülő munkája. A városoknak a falutól különböző külön érdekének mesterséges előmozdítása tehát a falu rovására van és így a nemzet egyetemes érdekével ellenkezik. De különben is a külön érdekeknek politikai pártszervezkedés alapjává téte­lét nem helyeselhetjük. Mert a­­ városi párt a külön városi érdek alapján ki­váltja a falusi agrárius érdekek alapján való pártszervezkedést.. És ha egyszer ez­­a külön érdekek alapján való pártszer­vezkedés megindul, ha nálunk is lábra kap az a betegség, hogy a kormánynak a támogatásért árt szabnak a külön érde­kek képviselői, a kormány csak egyes külön érdekeknek dobott koncok alapján tarthatja fönn magát, az egyetemes nem­zeti érdek pedig Csáky szalmájává lesz, mert abból fogja a kormány a külön ér­dekeket kielégíteni.. Éla az egyik érdekes politikai párt­­szervezet útján érvényesülni tud, majd a másik és a harmadik érdekcsoport is ezen az alapon szervezkedik s a városi párt és a falusi agrár­párt mellé sorako­zik majd a kereskedők pártja, az iparosok pártja, az ügyvédek pártja, az orvosok pártja, a papok, a hiva­talnokok pártja s igy tovább és egy­szer, csak­­azt­ vesszük észre­, hogy ebben az országban van mindenféle párt, csak olyan nincsen, mely az egész nem­­zet ja­vát akarja. Ez lesz a modern rendi szer­vezet,­­ az osztályharc állandóvá tétele, mely tönkreteszi a nemzeti egységet. Nem! A­ki ennek a nemzetnek a jö­vőjét a szívén viseli, az ezt a bomlást nem akarhatja. A kormány támogatásának az árát csak az egyetemes nemzeti érdek ápolásában lehet megszabni, nem külön érdekek, hanem politikai irányelvek alap­ján. A városi párt azonban csak mint külön érdeket szolgáló párt bírhat létjo­gosultsággal és éppen ezért a nemzeti élet szempontjából nem lehet létjogo­sultsága. Csak­­csodálkozunk tehát azon, a fővárosnak széles szemhatára, sokat látott és a főváros javának előmoz­dítására igen sokat tett polgármestere odaáll egy ilyen mozgalomnak az élére, mely nem a nemzet akaraterejének a megedzését, hanem csakis elernyedését eredményezheti. Ha pedig ez a mozgalom csak azt célozza, hogy meg lehessen találni a tet­szetős formát ahhoz, hogy a most kine­vezett kormány táborába egy új eszme segítségével miképpen lehet segítőcsapa­­tokat szolgáltatni, akkor egy okkal töb­bet találunk arra, hogy ezt az új alaku­lást antipatikusnak tartsuk, mert híjával lenne a meggyőződés bátorságának és ott járna álarcban, a­hol a színvallás az emberek hitele és becsülete. ___ Az országgyűlés összehívása. Bécs­ből jelentik nekünk. A N. Fr. Presse értesülése szerint a magyar országgyűlést már március 22-ikére fogják összehívni és közvetetlenül az­után a szokásos formaságokkal föl fogják osz­latni. Meglehet azonban, hogy Héderváry gróf közvetetlenül a föloszlatás előtt indemnitást fog kérni, a minek megadására alig van kilátás. A horvát országgyűlés­ Zágrábból jelenti tudósítónk. Illetékes forrásból arról értesítik tudó­sítójukat, hogy a horvát országgyűlés minden­esetre még márciusban össze fog ülni. Az eddigi késedelmet a kormánypalota rendbehozatala okozta. Tomasics bán ma a többség több tagjával tanácskozott a hor­vát országgyűlés legközelebbi ülésszakáról és a koalíció tagjainak március 4-ére kitűzött tanácsko­zásáról. A zágrábi diákok tüntetése. Zágráb­ból jelentik nekünk. Az egyetemi ifjúság memorandumot terjeszte­tett az egyetem filozófiai kara elé, melyben határo­zottan követeli Safflag Milán dr., a történelmi segéd­tudományok tanára eltávolítását. Követelését meg­okolja azzal, hogy az említett tanár több történelmi tanulmányt írt, melyekben a horvát-dalmát-szlavón királyságok alapjogait megsértette, még­pedig egy idegen és ellenséges elem hasznára. Ez az eset igen jellemző a horvátországi politikai állapotokra nézve. Az idegen és ellensé­ges elem alatt a magyarokat kell érteni. Mi jól ismerjük Sufflay tanárt, tudjuk, hogy bár fiatal, már igen szép tanulmányokat irt, főleg a ma­­gyar-horvát régi viszonyokra vonatkozóan. A­ Don Juan tehát zarándokútra indult. Itt a hajón pompásan érzem magamat és mnjthogy utáninak nagyszerű célja van, a tel­kemről lehámlott a nagy unalom szürke rétege. Gyönyörűnek találom megint az életet.­­Az eget, a tengert, de különösen szép nekem egy liliomkarcsú leányka, a­ki itt utazik velünk a hajón és a kivel együtt szálltunk hajóra Triesztben. Mesésen szép leány és már meg is barát­koztam vele. Talárt bele is tudnék szeretni, (Isten úgyse megérdemelné), ha már előre te nem kötöttem volna­­magamat annak az ismeretlen nazarethi leánynak, a­kit majd egy hajnali órában fogok; megpillantani Mária kutjánál és a­ki, mikor majd vizes korsóját a vállára emeli, bizonyára szép lesz és olyan kecses, mint egy Tanagra­­figura. Most pedig már megszólalt a gong. Diné­hez hiv. Menjünk. Ott lesz a liliomkarcsú leányka is. De kár, hogy nem Nazarethben is­merkedtem meg vele! Ezer üdvözlet Elemér. II. i. Ezt a levelet a tengeren írtam. De én nem tudom, hogy mi történt vele: elkallódott. Most akadtam rá Jeruzsálemben, hova tegnap érkeztünk. Hogyan került meg, az is rejtelem a szememben. De nem firtatom. Sietve pos­tára teszem. Pár nap múlva megint irok. II. Ugyanannak levele ugyanahhoz Kedves barátom! Hát csodálatos világ ez itt! • Akármilyen profán, hétköznapi leleknek kinőnek itt a szárnyai.­­És megtisztult régiókba ragadják. Minden talpalatnyi föld meg van itt szen­telve és minden utca neve, minden kapu neve, minden dombnak és mindért kertnek a­ neve ezer szent emléknek fehér madarait veri föl rajostul az ember lelkében. Csak neveket eredizek és tudom, Hogy te is megrendülsz, ha olvasod: Salamon temploma, Szeretiir temploma, Sión hegye, Golgota, Hin­nom völgye, Gethsemane, Heródes kapuja, Josafát völgye, az Olajfák hegye, via doloróza... Az ember szinte fuldokol a meghatott­ságtól. Már egy hete, hogy itt vagyok, de mond­hatom, hogy egy percig sem éreztem a köznapi élet prózáját. Mintha a nagy képes bibliát forgatná előt­tem szegény édes jó anyám és én nagy, nyitott gyermekszemmel bámulnám a rejtelmes cso­dákat. A Howard-hotelben lakom. Itt lakik az a szép leányka is, a­kiről múlt levelemben már említést tettem. A nő testvérével és a sógorával van itt. Azt hiszem, németek. A sógora bizonyosan német. A várost nem együtt járjuk be és a szent helyeket sem együtt látogatjuk. Jobb is szeretem igy. Az a szép leány bi­zony még földi gondolatokkal profanizálná tiszta érzéseimet, melyekkel a telkem teli van. Holnapután azonban már megkezdem a kirándulásokat Jeruzsálem környékére. Legelsőbben is természetesen Nazarethbe megyek, Mária kutyához, hogy lássam azokat a graciózus Tanagra-figurákat és hogy találkoz­zam azzal a nazarethi leányzóval, a­kiről már egy hónap óta álmodozom. Pár nap múlva levelet kapsz tőlem, hogy mit láttam Nazarethben? Szeretettel üdvözöl Elemér«, U. J. A németek — mint most hallom — holnap reggel pár napra elhagyják Jeruzsále­met, így hát semmi sem fog zavarni a szent em­lékek élvezésében. III. Ugyanannak levele ugyanahhoz. Kedves barátom! Názárethben vagyok és láttam az álmo­dott leányzót, Názáreth leányát. És ha egy kicsit jártasabb volnék a bibliá­ban, erre a bájos szép leányra ráhímezném az Énekek Énekének minden költői virágát. A sze­mei akár az Esbonbeli halastók, a haja fona­ték­ja akár a szederjes bársony, a veres cérnához hasonlatos az ő ajaka, liliomszál karcsú az ő nö­vése, akármely király is megköttetnék az ő járásiban. Ma reggel pillantottam őt meg. A hajnali vizmerés idején. De előbb hadd mondom el szép sorjában az egészet. A damaszkuszi kapun hagytam el Jeru­zsálemet, Bethelen, Samorián, Napluson (a régi Sikhem­en), Bethulián, Ezdrelon völgyén, Kai­mon keresztül lovagolva, három nap alatt elju­tottam Názárethbe. Az út igen jó hatással volt a telkemre, mindenütt a biblia képeit láttam. Pálma, olaj, narancs mindenfelé és csak ritkán rajzol fekete foltokat a derült tájképbe a sadzsar el Jahud, a zsidófa, a­mint az arabusok az eukaliptusfákat nevezik. Nagyon szép út volt és­­— akarva, nem akarva — sokszor­ gondoltam arra. . ..német BUDAPESTI HÍRLAP (50. sz.) 1910. március 1.

Next