Budapesti Hírlap, 1910. november (30. évfolyam, 260-284. szám)

n­ yivott volna, mint a magyar. Kevés nemzet van tehát, melynek annyi el­hunyt nagy alakja, vértanúhalált szenve­dett, vagy sok küzdelmet és szenvedést kiállt hőse volna, mint a magyarnak. Hiszen ha minden nemzeti hősünk, nagy nemzeti alakunk, vagy a nemzeti ügyért börtönt, a száműzetés­­keserveit avagy vértanúhalált szenvedett" honfitársunk emlékezetének külön napot szentelnénk, maradna-­e az évnek csak egy oly napja, a­melyen nem kellene kegyeletes gyász­ünnepet tartanunk?" Ez az oka annak, hogy minálunk­­ a halottak napja nem­­csupán az­ egyesek kegyeletének napja, hanem valóságos nemzeti ünnep, a mi­kor fölkeressük nagyjaink 'sírját, hogy' letegyük sírjukra a kegyelet koszorúját és buzdító beszédekkel' intsük a fiatalsá­got példájuk követésére. A­­Halottak napján, a mikor bekö­szönt a természetben is a halál, s a fák, sárgult levelekkel borítják be a­ sirkanto­­­kat.;­a mikor a napsugár elveszti melegét s felhőbe s ködbe burkolódzik; a mikor, ,hideg szomorúság ’ és homály borul a­ földre, a mely még rövid idő előtt nap­fényben pompázó­­virágokkal ékeskedett; halottak napján a temetőbe tódul a so­kaság, hogy­ virággal ékesítse és gyer­tyával világítsa ki a sirhánt­okat és sír­emlékeket. A sírokból pedig az öröklét Világossága kér ki, hogy hirdesse a nem-' zetnek, hogy bármily kevesen legyenek élő nagyjai, , bármily nyomorúságosak legyenek a mai idők, ne essék kétségbe, mert a mely nemzetnek önmagát meg­tagadó,, a hazáért dolgozó, a hazáért vérzett, a hazáért szenvedett halottja van, mint a magyarnak, az a nemzet; még szülhet nagy fiakat, még átélhet nagy időket és művelhet­ még nagy­ dol­gokat. A sírok beszélnek,ma,, hogy a halál országából" hirdessék­­a­ nemzetnek az örök életét, hogy a pusztulás bi­rodalmá-­ ból hirdessék az eszmét, mely egykor az ő életükben is lelkesítette,­­és nagy tej­egyéniséggé a földön szétömlő poraink. Itt még a hit biztatására szorulunk. „Én Uram, légy én Szerkesztőm !“ Együtt leszünk-e szeretteinkkel a sír után? Ez a nagy kérdés. Mondom, ha a föltevések te­rére lépünk, súlyos okok szólnak az egyesülés ellen. Nagyon pedáns, bürokratikus elrendezés volna, hogy mindnyájunkra nézve ugyanaz a bolygó legyen a föld után az első állomás, hi­szen különbségek vannak köztünk s az égi­tes­tek száma számtalan. És a jóval korábban el­hunytak hol várnának be minket? Nem hihető, hogy az örök életben szünetek, lappangó idősza­kok vannak, mert a nem folytonos élet nem le­hetne végtelen. Ha egy állomásra kerülünk is, bajos a ta­lálkozás. A­ki előbb érkezik, idősebb ott, mint az utána jövő. Tíz éve elhalt kis fiam idősebb lesz, mint én és az anyja és az én szüleim, a­kik­ még a földön élünk. Neki ott azóta új és tőlem idegen családi viszonyai vannak; nekem azóta más két kis fiam van itt; innen és túl a síron az én gyermekeim nem ismerik egymást. Ho­gyan s miért kerülnénk össze? Az én ked­vemért? Én volnék a csomópont? -De más vi­szonylatokban én igen szerény melléktag va­gyok, így szüleim családjában is, a­kik szintén más és más családok gyermekei, s még inkább feleségem­ rokonaira nézve, a­kik közül többnek van maga alapította családja. Hová csatlakoz­zam? És ha korán halok meg és özvegyem má­sodszor is férjhez megy, miképpen álljon helyre valaha az én családi köröm, — vagy azé a­ má­siké? A legelső emberpár óta szakadatlan és hézag nélkül való a családi láncolat az emberek közt, de Ádám billiónyi ivadéka összekerülhet-e­zekre képesítette az elmúlt nemzedékein Rójuk le mi is a kegyelet adóját el-­­ hunyt nagyjainknak, a fényes neveknek éppen úgy, mint a névtelen hősöknek emlékénél, jeltelen sírdombjánál vagy korhadt fakeresztjénél. Mert erős hitünk és meggyőződésünk, hogy­­ bármily szo­morú idők, nehéz küzdelmek vagy sú­lyos megpróbá­lta­tások következnek is a magyarra, a­míg tud lelkesedni az ősök sírjánál, a­míg kegyelettel őrzi szívében a történelmi múlt emlékeit, addig nem fenyegetheti a­­ pusztulás veszedelme. Csak az a nemzet jut a sir szélére, csak az a nemzet indult el a pusztulás, utján, a melyik megveti történelmét, bemocs­,­kolja nemzeti történetének nagy alak­jait, a melyik ekként megszakítja a malt és jövő kapcsát s jövendő küzdelmeit nem az elhaltak­­ emlékezetében rejlő szellemi erővel, hanem ennek az erőnek ellenére akarja megvívni.. . A horvát választás. Zágrábi tudósí­tónk jelenti: A választást ma befejezték ugyan, de azért még mindig nem lehet a helyzetről tiszta kérsét alkotni. A bán k­ívei közül, a­kik a pártokon kívül léptek föl, csak tizenkilencet vá­lasztottak meg, ezenkívül magában a koalíció­ban vannak ketten-hárman, a­kik a bán hívei­nek vallják magukat és még vannak öten vagy hatan, a­kik választási beszédeikben a bánnal való megegyezést ajánlották. A koalíció har­mincöt emberre zsugorodott össze. A közjogi ellenzék nem szaporodott. A tiszta­­jogpártnak a múlt országgyűlésen tizenöt tagja volt, a mos­­tanin a keresztény-szocialistákkal való fúziója mellett sincs több, mint tizenöt tagja; a Szar­­csevics-pártnak nyolc tagja volt, most van ki­lenc. Ez a közjogi ellenzéknek összes szaporo­dása. A parasztpárt, a melynek csak három mandátuma volt, most fölvitte nyolcra, de ez a gyarapodás a választók számának gyarapodá­sával függ össze s ennek a pártnak közjogi állás­pontja Soha sem volt radikális. Bécsből jelentik: Héderváris Károly gróf miniszterelnök ma délután Chavrak Levin osz­tályfőnök, bánhelyettes látogatását fogadta. A bánhelyettes Tomasics Miklós horvát bán kép­viseletében érkezett Bécsbe, hogy a miniszter­­elnöknek a lezajlott horvát választásokról jelen­tést tegyen. BUDAPESTI HÍRLAP (259. sz.) 1918­. november 1. mind, egy családba? Hol lehetnek ezóta a tízezer évvel korábban elköltözöttek? És ha nem ke­rülünk mind együvé, ki károsodjék, kinek a tűzhelye legyen csonka, hol szakadjon m­eg a fonál? A földi élet családi viszonyai nem marad­hatnak változatlan épségben a halál után. Em­bernek emberhez való egyéb viszonyai sem. E viszonyok állandósága akadályozná új viszonyok kötését, embertársainknak azzal a ropfzant nagy­számával, a­kiket meg sem ismertünk, s az új állomás eredeti vagy másonnan érkezett lakói­val. Mindezekkel miért maradnánk egymástól örökre idegen? De ha a földi viszonyok s köztük a leg­erősebb is, a családi viszony, föl nem újulhat­nak, mire lenne akkor jó a találkozás? Ráis­merjek az én fiamra — és az ne lehessen az én fiam?! Ez a találkozás nem lehetne örvendetes, hanem vagy fájdalmasabb annál is, a­milyen az elválás volt, vagy — ha a viszonnyal a von­zalom is megszűnik — közömbös, de akkor céltalan. Ha nincs is szükségképpen való együvé kerülés, találkozás azért még lehet. Nemcsak különbségek, hanem hasonlóságok is vannak az emberek közt és van valószínűség abban, hogy az egyező körülmények közt lefolyt éle­teknek egy helyren lesz a folytatása. De miről ismerünk majd egymásra? A külsőségek eltűnnek, lehámlanak rólunk, mint a ruha, így a név, a testalkat, az arc vonásai, a mozdulatok, a szokások, talán a nem is. Ha­­ egy volt földi ismerőssel összehoz valahol az utam, honnan tudhatja meg, hogy én vagyok, nem látván imbolygó járásomat, korán meg­gyérült hajamat a­ forradást jobb arcomon s az anyajegyet fölén­e? Pedig ezeket a jegyeket én levetem magamról, mint lepke a lárváját -s hol lesz az az éhesszemü detektív, a­ki azontúl a leg­jobb szentélyleirás, a legkitűnőbb arckép után is rongálva taithatja azonosságomat? Mit ér­ pedig az egy helyre, egy bolygóra jutás, ha szeretteinket nem ismerjük meg, sem ők­ifinket? Az ilyen összebotlást nem lehet ta­lálkozásnak nevezni. Ha nincs is földi, testi értelemben való ta­lálkozás, nem vigasztalan dolog az. Minden, a­mi valaha volt, mindörökre van. A­kiket szeret­tem és szeretek most is, habár nincsenek a sze­mem előtt, megvannak valahol az idők végeiglen s az a hatás is megvan bennük, a­mit rájuk gya­koroltam. Én nem lehetek én, az élet folytatása nem lehet enyém, ha tudatomból kiragadtatik az enyéim emléke. Mi közöm térhez és időhöz, ha érzelmeim is megmaradnak és azok is, a­kikre érzelmeim vonatkoznak? Feleségem pár percre a másik szobába ment Kis­fiaim az iskolában ülnek, néhány óráig nem láthatom. Szüleim a szomszéd utcá­ban kknák, gyakran ellátogatok hozzájuk. Egyik testvérem távolabbi kerületben, egy má­sik meszi vidéken él, velük nagyobb időközök­ben talákozom. De megvannak mind és válto­zatlanul szeretem őket a kisebb-nagyobb távol­ságban. Megvan elhunyt elsőszülöttem és korán elhalt nőtestvérem is valahol, b­ántok ,sem érez­tem apacsáát a szeretetemnek. Mind együtt va­gyunk a voszódás ereje által.­­ Nagy különbség, hogy az élőket viszont­láthatom s a holtakat nem. Ez sem áll azonban ilyen mereve._ Az elhaltakkal is lehet, szeret­teimmel pedig a­kik az enyéimhez nagyon ha­sonló föltételek közt éltek, bizonyosan lesz is­ta- Zágrábból jelentik. A mai karlócai perválasz­­táson Nikolics Vladimir volt belügyi osztályfőnök, a koalíció jelöltje megbukott és 133 szótöbbséggel meg­választották Szekulics Lázár dr.-t, a­ki a kormány programjával lépett föl. Verőcén Sperecz Ferenc kor­mánypárti jelöltet választották meg. Ludbregben az ellenzéki pártok Bdlbogredac parasztpárti jelölt érde­kében megegyezésre léptek és így ennek megválasz­tása bizonyos. A zágrábi kormánypárti lapok fölszólítják a tartománygyűlési pártokat, tolják háttérbe a párt­­szempontokat és személyes ellentéteket és alakítsa­nak­­a Magyarországgal való kiegyezés alapján egy­séges kormánypártot. Az önálló horvátpárti Bokret szerint a koalíció sorai megritkultak ugyan, de az,­­ elégületlenségre még­ sincs ok, mert bebizonyult, hogy­­ nem lehet oly tartománygyűlést teremteni, mely minden kérdésben enged a magyaroknak. A szla­vóniai kormánypárti elemek lapja, a Marad ne obtana szerint a bán rövid fölhívása elegendő volt, hogy Horvátország intelligensebb választóit meg­nyerje. Ha a bánnak módjában állott volna, hogy­­mindent nagyobb városban kifejthesse programját, úgy bizonyára hatvan-hetven kerületet hódított volna el, . ' '• ‘ 'r A munkapártból. Félhivatalosan jelentik: a nemzeti munkapárt helyiségében ma este nagy szám­ban jelentek meg a képviselő-tagok; a kabinet tagja közül ott volt Hieronymi Károly kereskedelemügy miniszter ,és Székely Ferenc dr. igazságügyi minisz­ter. A körben nagy megelégedéssel vettek tudomás a Bécsből érkezett hírekről, melyek szerint a ki­­fizetések főbb pontjaiban megegyezés jött létre, munkapártban annál is inkább örültek e hírnek mert tudják, hogy ez a magyar álláspont honorálá­sával történt s a bécsi sikeres tárgyalásokból áltasá­ban a parlamenti helyzet további fejlődésére kedvez következtetést vontak le. A honvédelmi miniszter a királ­ynál, Bécsből táviratozzák. Hazai Samu honvédelm­­i­niszter tegnap este Budapestről Bécsbe ért é A honvédelmi miniszter ma délelőtt tíz órá­kor 3 . talános kihallgatás során megjelent­­ felségéné, hogy megköszönje altábornaggyá tör­tént kinevezis. A képviselőház ülése. Minut a Tut­tesül, a képviselőház szombatot- november, ^,n ülést tart, hogy az igazságügy- bizottságnak a pol­gári perrendtartásról sz­óló je rémesét átvegye. VV! •j ~ · '' ' •* „ A , . . . -- ‘é‘ - , A választójogi liga Hódmezővásárhelyt. A választójogi liga 'a'.uj-nap Hódmezővásárhelyt nagygyűlést tartott, m­elyen fölszólalt Fan­csó Ká­roly, S­agy György, K­un Béla képviselő, t­ábor ős­z­

Next