Budapesti Hírlap, 1910. november (30. évfolyam, 260-284. szám)
n yivott volna, mint a magyar. Kevés nemzet van tehát, melynek annyi elhunyt nagy alakja, vértanúhalált szenvedett, vagy sok küzdelmet és szenvedést kiállt hőse volna, mint a magyarnak. Hiszen ha minden nemzeti hősünk, nagy nemzeti alakunk, vagy a nemzeti ügyért börtönt, a száműzetéskeserveit avagy vértanúhalált szenvedett" honfitársunk emlékezetének külön napot szentelnénk, maradna-e az évnek csak egy oly napja, amelyen nem kellene kegyeletes gyászünnepet tartanunk?" Ez az oka annak, hogy minálunk a halottak napja nemcsupán az egyesek kegyeletének napja, hanem valóságos nemzeti ünnep, a mikor fölkeressük nagyjaink 'sírját, hogy' letegyük sírjukra a kegyelet koszorúját és buzdító beszédekkel' intsük a fiatalságot példájuk követésére. AHalottak napján, a mikor beköszönt a természetben is a halál, s a fák, sárgult levelekkel borítják be a sirkantokat.;a mikor a napsugár elveszti melegét s felhőbe s ködbe burkolódzik; a mikor, ,hideg szomorúság ’ és homály borul a földre, a mely még rövid idő előtt napfényben pompázóvirágokkal ékeskedett; halottak napján a temetőbe tódul a sokaság, hogy virággal ékesítse és gyertyával világítsa ki a sirhántokat és síremlékeket. A sírokból pedig az öröklét Világossága kér ki, hogy hirdesse a nem-' zetnek, hogy bármily kevesen legyenek élő nagyjai, , bármily nyomorúságosak legyenek a mai idők, ne essék kétségbe, mert a mely nemzetnek önmagát megtagadó,, a hazáért dolgozó, a hazáért vérzett, a hazáért szenvedett halottja van, mint a magyarnak, az a nemzet; még szülhet nagy fiakat, még átélhet nagy időket és művelhet még nagy dolgokat. A sírok beszélnek,ma,, hogy a halál országából" hirdesséka nemzetnek az örök életét, hogy a pusztulás birodalmá- ból hirdessék az eszmét, mely egykor az ő életükben is lelkesítette,és nagy tejegyéniséggé a földön szétömlő poraink. Itt még a hit biztatására szorulunk. „Én Uram, légy én Szerkesztőm !“ Együtt leszünk-e szeretteinkkel a sír után? Ez a nagy kérdés. Mondom, ha a föltevések terére lépünk, súlyos okok szólnak az egyesülés ellen. Nagyon pedáns, bürokratikus elrendezés volna, hogy mindnyájunkra nézve ugyanaz a bolygó legyen a föld után az első állomás, hiszen különbségek vannak köztünk s az égitestek száma számtalan. És a jóval korábban elhunytak hol várnának be minket? Nem hihető, hogy az örök életben szünetek, lappangó időszakok vannak, mert a nem folytonos élet nem lehetne végtelen. Ha egy állomásra kerülünk is, bajos a találkozás. Aki előbb érkezik, idősebb ott, mint az utána jövő. Tíz éve elhalt kis fiam idősebb lesz, mint én és az anyja és az én szüleim, akik még a földön élünk. Neki ott azóta új és tőlem idegen családi viszonyai vannak; nekem azóta más két kis fiam van itt; innen és túl a síron az én gyermekeim nem ismerik egymást. Hogyan s miért kerülnénk össze? Az én kedvemért? Én volnék a csomópont? -De más viszonylatokban én igen szerény melléktag vagyok, így szüleim családjában is, akik szintén más és más családok gyermekei, s még inkább feleségem rokonaira nézve, akik közül többnek van maga alapította családja. Hová csatlakozzam? És ha korán halok meg és özvegyem másodszor is férjhez megy, miképpen álljon helyre valaha az én családi köröm, — vagy azé a másiké? A legelső emberpár óta szakadatlan és hézag nélkül való a családi láncolat az emberek közt, de Ádám billiónyi ivadéka összekerülhet-ezekre képesítette az elmúlt nemzedékein Rójuk le mi is a kegyelet adóját el- hunyt nagyjainknak, a fényes neveknek éppen úgy, mint a névtelen hősöknek emlékénél, jeltelen sírdombjánál vagy korhadt fakeresztjénél. Mert erős hitünk és meggyőződésünk, hogy bármily szomorú idők, nehéz küzdelmek vagy súlyos megpróbáltatások következnek is a magyarra, amíg tud lelkesedni az ősök sírjánál, amíg kegyelettel őrzi szívében a történelmi múlt emlékeit, addig nem fenyegetheti a pusztulás veszedelme. Csak az a nemzet jut a sir szélére, csak az a nemzet indult el a pusztulás, utján, a melyik megveti történelmét, bemocs,kolja nemzeti történetének nagy alakjait, a melyik ekként megszakítja a malt és jövő kapcsát s jövendő küzdelmeit nem az elhaltak emlékezetében rejlő szellemi erővel, hanem ennek az erőnek ellenére akarja megvívni.. . A horvát választás. Zágrábi tudósítónk jelenti: A választást ma befejezték ugyan, de azért még mindig nem lehet a helyzetről tiszta kérsét alkotni. A bán kívei közül, akik a pártokon kívül léptek föl, csak tizenkilencet választottak meg, ezenkívül magában a koalícióban vannak ketten-hárman, akik a bán híveinek vallják magukat és még vannak öten vagy hatan, akik választási beszédeikben a bánnal való megegyezést ajánlották. A koalíció harmincöt emberre zsugorodott össze. A közjogi ellenzék nem szaporodott. A tisztajogpártnak a múlt országgyűlésen tizenöt tagja volt, a mostanin a keresztény-szocialistákkal való fúziója mellett sincs több, mint tizenöt tagja; a Szarcsevics-pártnak nyolc tagja volt, most van kilenc. Ez a közjogi ellenzéknek összes szaporodása. A parasztpárt, a melynek csak három mandátuma volt, most fölvitte nyolcra, de ez a gyarapodás a választók számának gyarapodásával függ össze s ennek a pártnak közjogi álláspontja Soha sem volt radikális. Bécsből jelentik: Héderváris Károly gróf miniszterelnök ma délután Chavrak Levin osztályfőnök, bánhelyettes látogatását fogadta. A bánhelyettes Tomasics Miklós horvát bán képviseletében érkezett Bécsbe, hogy a miniszterelnöknek a lezajlott horvát választásokról jelentést tegyen. BUDAPESTI HÍRLAP (259. sz.) 1918. november 1. mind, egy családba? Hol lehetnek ezóta a tízezer évvel korábban elköltözöttek? És ha nem kerülünk mind együvé, ki károsodjék, kinek a tűzhelye legyen csonka, hol szakadjon meg a fonál? A földi élet családi viszonyai nem maradhatnak változatlan épségben a halál után. Embernek emberhez való egyéb viszonyai sem. E viszonyok állandósága akadályozná új viszonyok kötését, embertársainknak azzal a ropfzant nagyszámával, akiket meg sem ismertünk, s az új állomás eredeti vagy másonnan érkezett lakóival. Mindezekkel miért maradnánk egymástól örökre idegen? De ha a földi viszonyok s köztük a legerősebb is, a családi viszony, föl nem újulhatnak, mire lenne akkor jó a találkozás? Ráismerjek az én fiamra — és az ne lehessen az én fiam?! Ez a találkozás nem lehetne örvendetes, hanem vagy fájdalmasabb annál is, amilyen az elválás volt, vagy — ha a viszonnyal a vonzalom is megszűnik — közömbös, de akkor céltalan. Ha nincs is szükségképpen való együvé kerülés, találkozás azért még lehet. Nemcsak különbségek, hanem hasonlóságok is vannak az emberek közt és van valószínűség abban, hogy az egyező körülmények közt lefolyt életeknek egy helyren lesz a folytatása. De miről ismerünk majd egymásra? A külsőségek eltűnnek, lehámlanak rólunk, mint a ruha, így a név, a testalkat, az arc vonásai, a mozdulatok, a szokások, talán a nem is. Ha egy volt földi ismerőssel összehoz valahol az utam, honnan tudhatja meg, hogy én vagyok, nem látván imbolygó járásomat, korán meggyérült hajamat a forradást jobb arcomon s az anyajegyet föléne? Pedig ezeket a jegyeket én levetem magamról, mint lepke a lárváját -s hol lesz az az éhesszemü detektív, aki azontúl a legjobb szentélyleirás, a legkitűnőbb arckép után is rongálva taithatja azonosságomat? Mit ér pedig az egy helyre, egy bolygóra jutás, ha szeretteinket nem ismerjük meg, sem őkifinket? Az ilyen összebotlást nem lehet találkozásnak nevezni. Ha nincs is földi, testi értelemben való találkozás, nem vigasztalan dolog az. Minden, ami valaha volt, mindörökre van. Akiket szerettem és szeretek most is, habár nincsenek a szemem előtt, megvannak valahol az idők végeiglen s az a hatás is megvan bennük, amit rájuk gyakoroltam. Én nem lehetek én, az élet folytatása nem lehet enyém, ha tudatomból kiragadtatik az enyéim emléke. Mi közöm térhez és időhöz, ha érzelmeim is megmaradnak és azok is, akikre érzelmeim vonatkoznak? Feleségem pár percre a másik szobába ment Kisfiaim az iskolában ülnek, néhány óráig nem láthatom. Szüleim a szomszéd utcában kknák, gyakran ellátogatok hozzájuk. Egyik testvérem távolabbi kerületben, egy másik meszi vidéken él, velük nagyobb időközökben talákozom. De megvannak mind és változatlanul szeretem őket a kisebb-nagyobb távolságban. Megvan elhunyt elsőszülöttem és korán elhalt nőtestvérem is valahol, bántok ,sem éreztem apacsáát a szeretetemnek. Mind együtt vagyunk a voszódás ereje által. Nagy különbség, hogy az élőket viszontláthatom s a holtakat nem. Ez sem áll azonban ilyen mereve._ Az elhaltakkal is lehet, szeretteimmel pedig akik az enyéimhez nagyon hasonló föltételek közt éltek, bizonyosan lesz ista- Zágrábból jelentik. A mai karlócai perválasztáson Nikolics Vladimir volt belügyi osztályfőnök, a koalíció jelöltje megbukott és 133 szótöbbséggel megválasztották Szekulics Lázár dr.-t, aki a kormány programjával lépett föl. Verőcén Sperecz Ferenc kormánypárti jelöltet választották meg. Ludbregben az ellenzéki pártok Bdlbogredac parasztpárti jelölt érdekében megegyezésre léptek és így ennek megválasztása bizonyos. A zágrábi kormánypárti lapok fölszólítják a tartománygyűlési pártokat, tolják háttérbe a pártszempontokat és személyes ellentéteket és alakítsanaka Magyarországgal való kiegyezés alapján egységes kormánypártot. Az önálló horvátpárti Bokret szerint a koalíció sorai megritkultak ugyan, de az, elégületlenségre még sincs ok, mert bebizonyult, hogy nem lehet oly tartománygyűlést teremteni, mely minden kérdésben enged a magyaroknak. A szlavóniai kormánypárti elemek lapja, a Marad ne obtana szerint a bán rövid fölhívása elegendő volt, hogy Horvátország intelligensebb választóit megnyerje. Ha a bánnak módjában állott volna, hogymindent nagyobb városban kifejthesse programját, úgy bizonyára hatvan-hetven kerületet hódított volna el, . ' '• ‘ 'r A munkapártból. Félhivatalosan jelentik: a nemzeti munkapárt helyiségében ma este nagy számban jelentek meg a képviselő-tagok; a kabinet tagja közül ott volt Hieronymi Károly kereskedelemügy miniszter ,és Székely Ferenc dr. igazságügyi miniszter. A körben nagy megelégedéssel vettek tudomás a Bécsből érkezett hírekről, melyek szerint a kifizetések főbb pontjaiban megegyezés jött létre, munkapártban annál is inkább örültek e hírnek mert tudják, hogy ez a magyar álláspont honorálásával történt s a bécsi sikeres tárgyalásokból áltasában a parlamenti helyzet további fejlődésére kedvez következtetést vontak le. A honvédelmi miniszter a királynál, Bécsből táviratozzák. Hazai Samu honvédelminiszter tegnap este Budapestről Bécsbe ért é A honvédelmi miniszter ma délelőtt tíz órákor 3 . talános kihallgatás során megjelent felségéné, hogy megköszönje altábornaggyá történt kinevezis. A képviselőház ülése. Minut a Tuttesül, a képviselőház szombatot- november, ^,n ülést tart, hogy az igazságügy- bizottságnak a polgári perrendtartásról szóló je rémesét átvegye. VV! •j ~ · '' ' •* „ A , . . . -- ‘é‘ - , A választójogi liga Hódmezővásárhelyt. A választójogi liga 'a'.uj-nap Hódmezővásárhelyt nagygyűlést tartott, melyen fölszólalt Fancsó Károly, Sagy György, Kun Béla képviselő, tábor ősz