Budapesti Hírlap, 1911. május (31. évfolyam, 103-127. szám)

1911-05-21 / 119. szám

38 BUDAPESTI HÍRLAP (119. sz.) 1911. május 21. Mint éppen Bism­ark aposztrofált sajtóreferense is, a­ki jól tudta, hol kell keresnie egy cikk velejét, jól tudta, hogyan kell a kancellárjával egy újságcikket elolvastatnia . . . És Hieronymi ebben a vonatkozásban sem­ tű­rte volna az egységes képet zavaró fölösleges figyelmeztetést. No vagy éppen, a sorokon át nem látó banális másolásokat. E téren is világos, tiszta, okos munkát kívánt. A megérdemelt mérték szerint vala­­lii tájékoztatást — mindenről. Államférfim kvalitása ebben a vonatkozásban is jellemzően erős vonásokat árult el . . . Bp. Löw Lipót, Budapest, máj. 20. Hétfőn, május 22-én lesz száz esztendeje, hogy a magyar zsidóság legkimagaslóbb alakja, a zsidó tudományok egyik legnagyobb büszkesége, a ma­gyar szabadságküzdelem egyik hőse. Löw Lipót, Szeged világhírű főrabbija 1811 május 22-én a morvaországi Cernah­orán megszületett. Huszonhá­rom esztendős korában elhagyta hazáját s később a magyar nemzeti politika egyik legragyogóbb har­cosa, a zsidóság megmagyarosodásának vezére, ba­rátja és papja lett Kossuth Lajosnak. A fiatal rabbi, a­kit elvont tahnidtudósnak neveltek, egyik leg­nagyobb zsidóteológusává vált századának. Az európai zsidóság legnagyobb férfiának emlékezetét ünnepli most Löw Lipót születésének századik év­fordulójakor. A magyar zsidóság éppoly büszke lehet vezérére, mint a­milyen büszke­­volt Löw Lipót a zsidóság megmagyarosítására. Mint tanuló került tizenhat esztendős korá­ban először rövid időre Magyarországba, Kismar­tonba. I9­10 októberében lett Nagykanizsa rabbija, s ebben az állásában is nősült meg, veje lévén Schwab Löwnek, Pest ekkori híres rabbijának. Nagykanizsán tanult meg jól magyarul és 1845-ben már az V. Fer­dinand születésenapján mondott beszéde füzetben is megjelent. Jesajas, korunk tanítója a füzet címe: A beszéd nagy feltűnést keltett. A Pesti Divatlap pél­dául 1815 nyárelő 19-én ezt írja róla: Ezen jeles beszéd ismét új tanúbizonysága an­nak, hogy hazánkban az izraeliták buzgón magyaro­sodnak és igyekeznek magyarosítani egymást buz­góbban talán, mint bármely idegenajkú népfaj ha­zánkban. És ezt jól teszik, mert hazafias kötelessé­gük teljesítése által napról-napra több szimpátiát fognak magok iránt magyar testvéreik kebelében költeni. Igen meglepő volt rám nézve az érdemes fő­rabbinak előszavában tett ezen férfias, szép nyilat­kozata. ..Honosítsa a zsinagóga a magyart s remél­jük, hogy a magyar honositand­ia a .jsinaeóát!“ Ezen t.el.ies méltánylatot érdemlő irány és hazafias jószán­­dékhoz nem kell bővebb magyarázat. A királyi fel­ség születésenap­jának dicsőítésére mondott zsina­gógai beszéd általában tiszta, jó magyarsággal van írva s müveit értelmiség s hazafias szellem leng át az egészen. Adjon Isten hazánknak sok ily derék magyar lelkészt. Lőw a beszédben, a melyet a király születése napja­ alkalmából mondott, a zsidóság megmagyaro­­sodásának gondolatát és szükségét hirdette. A mikor 1846-ban Pápára megy rabbinak, ott épp így folytatja munkáját. Harminckét esztendős korában hívei élére állt és a vesz­prém­megyei nem­zetőrök tábori lelkésze lett. Sellyén Baranyamegyé­­ben, 1848 július 30-án mondotta első tábori beszé­dét, a melyet kinyomtattak és a mely a magyar zsi­dóságot a szabadságharc zászlaja alá hódítja. Kossuth Pesti hlirlap­já­a már akkor évek óta dolgozott, az emancipáció ügyéről hatalmas polémiája volt Fábián Gáborral és magával Kossuthtal. A táborban az újon­cokhoz ragyogó beszédeket mondott. Ezeket a be­szédeket kéziratban rejtve, titkon olvastuk a gyász napjaiban“ — írja Eötvös Károly és ugyancsak ő beszél elragadtatással Széchenyi és Teleki halálakor mondott beszédeiről is. Szabadságharci szerepléséért ő is megbűnhő­­dött. Haynau letartóztatta és két hónapig volt az Új­épületben. Híre járt, hogy felakasztják. De Scitov­­szky, a prímás, közbenjárt Bémerért és Lonovicsért, a két szabadsághős katolikus püspökért, s a mikor Haynau az ő halálbüntetésüktől elállott, sok papot, köztük az egyetlen zsidót, Lőwöt, szabadon bocsátott. Az 1850. évben az Újépületből való kiszaba­dulása után rövidesen a szegedi zsidó hitközség hívta meg Löwöt rabbijának. Löw ragaszkodott Szeged városához és annak izzó magyarságához. A hit­község és a város minden áldozatot megtett, hogy a megélhetés miatt ne kelljen Szegedet elhagynia, ő pedig sorra utasította vissza a Lemberg, Brünn, Bu­karest, Hamburg, Bécs, London rabbiszékeibe való meghívást és Budapestre sem ment. Szegeden alapí­totta meg a Ben Chananja című folyóiratát, a­mely a zsidó tudományok terén feledhetetlen tekintélyt szerzett számára. Szegeden reformálta a templomi istentiszteletet, tökéletesen elszakítván a magyar zsi­dóságot az ortodoxiától, azzal, hogy művészetet vitt az istentiszteletbe. Ott írta vallástudományi érteke­zéseit, közel száz kötetet s mintegy ezer kisebb-na­­gyobb tanulmányát. Széchenyiről, Telekiről mon­dott emlékbeszédei az elnyomatás korában nagy föl­­tűnést keltettek. A­mikor Klauzál Gábor meghalt, maga Eötvös József báró is elutazott Szegedre a képviselőház egy küldöttségével­ Löw emlékbeszé­dének meghallgatására. Löw az egész országban mondott beszédeket s magyar zsinagógái beszédei az egyházi szónoklat remekei. Legnagyobb munkásságát a magyar zsidóság emancipációja körül végezte. Már 1844-ben cikksoro­zatot irt erről Kossuth Pesti Hirlap­jába. Noha az ab­szolutisztikus kormány rendőri felügyelet alatt tar­totta, őt bizták meg a zsidókra vonatkozó összes ren­delkezések javaslattételével, a zsidó iskolák szervezeti reformjával, az iskolakönyvek írásával nemcsak Magyarország, de Ausztria számára is. A helytartó­­tanács mindenben kihallgatja véleményét, s a­mikor az alkotmányt helyreállítják, tőle kér Eötvös József báró, majd az igazságügyminiszter véleményt min­den a zsidókra vonatkozó törvényhozási intézkedés felöl. Erre vonatkozó javaslatai. .47 áldozatian zsidó­kultusz és .4 zsidó eskü múltja, jelene és jövője című füzetei ma is büszkesége a zsidó jogtörténetnek. Zsidó arheológiai művei alapvető munkáik. Hatvannégy esztendős korában, a­mikor éppen a magyar zsidóság történek megírását tervezte, 1875 október 13-án halt meg Löw Lipót. Halála lesújtotta családján kívül hitközségét, Szegedet, s nemcsak a magyar, de az egész európai zsidóság körében nagy részvétet keltett. Vagyon nem maradt utána, csak nagy könyvtára, egyike a legszebbeknek a magyar magánkönyvtárak közül. Gyermekei közül Löw Tó­biás, mint budapesti főügyészhelyettes halt meg, a másik Tivadar, mint tekintélyes ügyvéd halt meg. Fia Imánuel, Szeged főrabbija, európai hírű zsidó tudós, Vilmos, newyorki ügyvéd. Petőfi és Madách fordítója, Sámuel budapesti orvos, a balneológiai egyesület főtitkára, Mózes mőépítő Bécsben. A magy­ar­ zsidóság a kegyeletes emlékezés min­den jelével ünnepli megszületése századik fordulóját. Szegeden emléket állítanak Lőw Lipótnak, a­ki ma­gyarrá tette az ország zsidóságát, s a­ki nemcsak fe­­lekezetének, de hazájának is dicsőséget szerzett a kül­földön is. A szeretet háza. Budapest, máj. 20. Künn, a Városliget keleti szélén, az Amerikai­­utón egy hatalmas kőpalota állítja meg az arra té­­vedőt. Már messziről felötlik a ciklopszi kövekből összerótt épület, a­melynek falait emeletnyi magas­ságon túl széles és sima síkok alkotják, eredeti, de magyarságukat nyilván mutató dekorációkkal. Óriás kert elején áll a ház, körülötte még minden nyers és készületlen, a főbejáratnál még kapu sem fogadja az érkezőt. De készen van már és aranybetűs föl­iratával ékesen beszél a palota maga, gyönyörű homlokán hordozván felül nevét: Szeretetház. A sze­retet háza ez. A pesti zsidó Szent Egylet (Kevra Ka­­disa) gyarapitotta vele emberbaráti intézményeinek tisztes sokaságát. Nyolc kórteremben száznyolcvan olyan beteget fognak itt kezelni, ápolni, a­kikre az orvosi tudomány kimondotta a szentenciát. A gyó­gyíthatatlanok, a remény nélkül elsorvadók, minden kórháznak terhei vagy kitaszítottjai töltik majd el itt életük utolsó szakaszát csöndben, nyugalomban, tisztaságban, oly körülmények között, a­minőket e szerencsétlenek még jobb napokban sem ismertek. Holnap, vasárnap avatják föl a Szeretetházat a Szent Egylet főemberei, a­kik létesítésén fára­doztak, köveit összehordták, ágyalapítvánnyal a ne­mes célt segítettek elérni. Az Egylet élén Winterberg Gyula királyi udvari tanácsos, elnök áll, egy ide­genből hozzánk szakadt kereskedő, a­ki szívvel-lé­lekkel magyar ember lett, a­ki nagy vagyonával, csendben gyakorolt jótékonyságával, soha ki nem apadó jóságával egyik legerősebb támasza a fővá­ros karitatív munkásságának. A szervezést és irá­nyítást Mezey Ferenc dr., az egyesület titkára és ügyésze végezte, erős energiájú, tiszta látású és el­fogulatlan ítéletű­ organizátor, a­ki életet lehel min­den intézménybe, a­melynek sorsára hivatása befo­lyást juttat neki. A szeretet házának megalapozásá­ban és fölépítésében azonban legfőbb tényező az élő szeretet és a holtak iránti kegyelet volt. A leg­nagyobb adomány, csepeli Weiss Manfréd három­százezer koronás alapítványa, egy korán elköltözött úriasszony emlékezetét örökíti meg, a­ki életében szelid lelkű és kényes szemű nemtője volt a szegé­nyeknek és betegeknek, halálában is indítója, sar­­kalója férjének az irgalmasság szent cselekedeteire. A női osztály ebben a házban a megboldogult Weiss Manfrédné Wahl Alisz névért fogja megóvni a fele­déstől. Freund István százezer koronás adománya atyjának munkában, polgári becsületben és lanka­datlan szorgalomban eltelt életét hosszabbítja meg túl a síron. És a szeretet munkált mindazok szivé­ben, a kik áldozatra való készségükkel hozzájárultak e palota építéséhez. A szeretetnek ez a háza otthona a művészetnek is, egy megtisztult, megnemesedett és minden csepp vérével magyar művészetnek. A tervező, Lajta Béla, egész tehetségét, tudását, fényes technikai készségét, szívós kitartását egyetlen nagy célra tette föl: hogy­ megmutassa, miképpen lehet a népies magyar mo­tívumokat fölfejleszteni a monumentalitásig, a­nél­kül, hogy akár e motívumok vesztenének eredetisé­gükből, akár a mű egészének nagyszerűsége, monu­mentális volta szenvedne. Törekvésének tökéletes, hiánytalan diadala ez a palota, a­melyben az ar­­tisztikus egység és stílszerűség oly meglepőn olvad össze a célt szolgáló gyakorlati érzékkel. A Szeretetház homlokzata megragadja a nézőt vonalainak eleven lendületével, a kompozíció eszmét kifejező erejével. A hármas beosztású front közepén egy Mózes-szobor áll nyugodt méltósággal­. Teles Edének, a kiváló plasztikusnak alkotása. A páros oszlopú főbejárattól jobbra és balra egy-egy kapu vezet a férfi és a női osztályhoz. A homlokzat szélén magyaros izlésű, kiugró tornyok tetőzik be az épü­letet, az emeleteken barátságos loggiák bocsátják­ be széles kövekben a napfényt. Bent gondos tiszta­ságú, könnyen mosható fehér falak szolgálnak a higiéné legszigorúbb parancsszavának. A lépcső­házak, a kórtermek, az üdülő­szobák fehér falait mindenütt eredeti és népies magyar ornamentumok­ díszítik. A szem alig tud betelni ezzel az egyszerű, csinos és magyaros ornamentikával, a­mely oly­ kézzelfogható és meggyőző világossággal oldja meg a problémát: miként válhatik a sokác vagy matyók, vagy torockói kézimunka vonalrendszere organikus részévé egy nagyszabású középületnek. De művészet van a speciális kórházi építkezés gyakorlati kivitelében is. A­mit az orvosi gond és éberség mind e mai napig kitalált a szenvedés eny­hítésére és az élet meghosszabbítására, a fertőzés veszedelmének elkerülésére és a testi tisztaság meg­óvására, az mind érvényesült ebben az új kórház­ban. Kezdve a beteg fölvételére szolgáló fürdőszobán és fertőtlenítőn egészen a külön és félreeső halottas­házig, a­mely megkíméli a szenvedőket a holtaknak rémületes, néha órákig tartó közelségétől. Csak egy tüzetes műszaki leírás adhatna teljes képet arról a mindenre kiterjedő lelkiismeretességről, a­mely e fehér falakról, e széles folyosókról, e napsugaras loggiákról leragyog. Mert itt minden a közvetetlen célt szolgálja, de lelkesen, ízléssel, nem Üzletszerűen, hanem nyájas, emberséges, szenvedést enyhítő sze­retettel és igazi, bensőből fakadt művészettel. És ez az új intézmény nemcsak a szeretetnek­ és művészetnek, hanem a szociális bölcseségnek is alkotása. Ez a bölcseség nem beszél, hanem cselek­szik, nem hivalkodik, hanem dolgozik, nem nagy­hangú eszméket hirdet, hanem nagyhatású műveket teremt. Otthont ad, békés, tiszta otthont és enyhü­­letet azoknak, a­kik a gyógyulás reménysége nélkül, a legtöbbször testi kínektől gyötörve haladnak a sír felé, de azért mégis ösztönösen ragaszkodnak az élet­hez. A rideg darwinizmus, a­mely dogmaként hisz az erősek kiválásában, követelheti e nyomorultak pusz­tulását. A meleg emberszív azokban soha sem fog

Next