Budapesti Hírlap, 1911. május (31. évfolyam, 103-127. szám)
1911-05-21 / 119. szám
38 BUDAPESTI HÍRLAP (119. sz.) 1911. május 21. Mint éppen Bismark aposztrofált sajtóreferense is, aki jól tudta, hol kell keresnie egy cikk velejét, jól tudta, hogyan kell a kancellárjával egy újságcikket elolvastatnia . . . És Hieronymi ebben a vonatkozásban sem tűrte volna az egységes képet zavaró fölösleges figyelmeztetést. No vagy éppen, a sorokon át nem látó banális másolásokat. E téren is világos, tiszta, okos munkát kívánt. A megérdemelt mérték szerint valalii tájékoztatást — mindenről. Államférfim kvalitása ebben a vonatkozásban is jellemzően erős vonásokat árult el . . . Bp. Löw Lipót, Budapest, máj. 20. Hétfőn, május 22-én lesz száz esztendeje, hogy a magyar zsidóság legkimagaslóbb alakja, a zsidó tudományok egyik legnagyobb büszkesége, a magyar szabadságküzdelem egyik hőse. Löw Lipót, Szeged világhírű főrabbija 1811 május 22-én a morvaországi Cernahorán megszületett. Huszonhárom esztendős korában elhagyta hazáját s később a magyar nemzeti politika egyik legragyogóbb harcosa, a zsidóság megmagyarosodásának vezére, barátja és papja lett Kossuth Lajosnak. A fiatal rabbi, akit elvont tahnidtudósnak neveltek, egyik legnagyobb zsidóteológusává vált századának. Az európai zsidóság legnagyobb férfiának emlékezetét ünnepli most Löw Lipót születésének századik évfordulójakor. A magyar zsidóság éppoly büszke lehet vezérére, mint amilyen büszkevolt Löw Lipót a zsidóság megmagyarosítására. Mint tanuló került tizenhat esztendős korában először rövid időre Magyarországba, Kismartonba. I910 októberében lett Nagykanizsa rabbija, s ebben az állásában is nősült meg, veje lévén Schwab Löwnek, Pest ekkori híres rabbijának. Nagykanizsán tanult meg jól magyarul és 1845-ben már az V. Ferdinand születésenapján mondott beszéde füzetben is megjelent. Jesajas, korunk tanítója a füzet címe: A beszéd nagy feltűnést keltett. A Pesti Divatlap például 1815 nyárelő 19-én ezt írja róla: Ezen jeles beszéd ismét új tanúbizonysága annak, hogy hazánkban az izraeliták buzgón magyarosodnak és igyekeznek magyarosítani egymást buzgóbban talán, mint bármely idegenajkú népfaj hazánkban. És ezt jól teszik, mert hazafias kötelességük teljesítése által napról-napra több szimpátiát fognak magok iránt magyar testvéreik kebelében költeni. Igen meglepő volt rám nézve az érdemes főrabbinak előszavában tett ezen férfias, szép nyilatkozata. ..Honosítsa a zsinagóga a magyart s reméljük, hogy a magyar honositandia a .jsinaeóát!“ Ezen t.el.ies méltánylatot érdemlő irány és hazafias jószándékhoz nem kell bővebb magyarázat. A királyi felség születésenapjának dicsőítésére mondott zsinagógai beszéd általában tiszta, jó magyarsággal van írva s müveit értelmiség s hazafias szellem leng át az egészen. Adjon Isten hazánknak sok ily derék magyar lelkészt. Lőw a beszédben, a melyet a király születése napja alkalmából mondott, a zsidóság megmagyarosodásának gondolatát és szükségét hirdette. A mikor 1846-ban Pápára megy rabbinak, ott épp így folytatja munkáját. Harminckét esztendős korában hívei élére állt és a veszprémmegyei nemzetőrök tábori lelkésze lett. Sellyén Baranyamegyében, 1848 július 30-án mondotta első tábori beszédét, a melyet kinyomtattak és a mely a magyar zsidóságot a szabadságharc zászlaja alá hódítja. Kossuth Pesti hlirlapjáa már akkor évek óta dolgozott, az emancipáció ügyéről hatalmas polémiája volt Fábián Gáborral és magával Kossuthtal. A táborban az újoncokhoz ragyogó beszédeket mondott. Ezeket a beszédeket kéziratban rejtve, titkon olvastuk a gyász napjaiban“ — írja Eötvös Károly és ugyancsak ő beszél elragadtatással Széchenyi és Teleki halálakor mondott beszédeiről is. Szabadságharci szerepléséért ő is megbűnhődött. Haynau letartóztatta és két hónapig volt az Újépületben. Híre járt, hogy felakasztják. De Scitovszky, a prímás, közbenjárt Bémerért és Lonovicsért, a két szabadsághős katolikus püspökért, s a mikor Haynau az ő halálbüntetésüktől elállott, sok papot, köztük az egyetlen zsidót, Lőwöt, szabadon bocsátott. Az 1850. évben az Újépületből való kiszabadulása után rövidesen a szegedi zsidó hitközség hívta meg Löwöt rabbijának. Löw ragaszkodott Szeged városához és annak izzó magyarságához. A hitközség és a város minden áldozatot megtett, hogy a megélhetés miatt ne kelljen Szegedet elhagynia, ő pedig sorra utasította vissza a Lemberg, Brünn, Bukarest, Hamburg, Bécs, London rabbiszékeibe való meghívást és Budapestre sem ment. Szegeden alapította meg a Ben Chananja című folyóiratát, amely a zsidó tudományok terén feledhetetlen tekintélyt szerzett számára. Szegeden reformálta a templomi istentiszteletet, tökéletesen elszakítván a magyar zsidóságot az ortodoxiától, azzal, hogy művészetet vitt az istentiszteletbe. Ott írta vallástudományi értekezéseit, közel száz kötetet s mintegy ezer kisebb-nagyobb tanulmányát. Széchenyiről, Telekiről mondott emlékbeszédei az elnyomatás korában nagy föltűnést keltettek. Amikor Klauzál Gábor meghalt, maga Eötvös József báró is elutazott Szegedre a képviselőház egy küldöttségével Löw emlékbeszédének meghallgatására. Löw az egész országban mondott beszédeket s magyar zsinagógái beszédei az egyházi szónoklat remekei. Legnagyobb munkásságát a magyar zsidóság emancipációja körül végezte. Már 1844-ben cikksorozatot irt erről Kossuth Pesti Hirlapjába. Noha az abszolutisztikus kormány rendőri felügyelet alatt tartotta, őt bizták meg a zsidókra vonatkozó összes rendelkezések javaslattételével, a zsidó iskolák szervezeti reformjával, az iskolakönyvek írásával nemcsak Magyarország, de Ausztria számára is. A helytartótanács mindenben kihallgatja véleményét, s amikor az alkotmányt helyreállítják, tőle kér Eötvös József báró, majd az igazságügyminiszter véleményt minden a zsidókra vonatkozó törvényhozási intézkedés felöl. Erre vonatkozó javaslatai. .47 áldozatian zsidókultusz és .4 zsidó eskü múltja, jelene és jövője című füzetei ma is büszkesége a zsidó jogtörténetnek. Zsidó arheológiai művei alapvető munkáik. Hatvannégy esztendős korában, amikor éppen a magyar zsidóság történek megírását tervezte, 1875 október 13-án halt meg Löw Lipót. Halála lesújtotta családján kívül hitközségét, Szegedet, s nemcsak a magyar, de az egész európai zsidóság körében nagy részvétet keltett. Vagyon nem maradt utána, csak nagy könyvtára, egyike a legszebbeknek a magyar magánkönyvtárak közül. Gyermekei közül Löw Tóbiás, mint budapesti főügyészhelyettes halt meg, a másik Tivadar, mint tekintélyes ügyvéd halt meg. Fia Imánuel, Szeged főrabbija, európai hírű zsidó tudós, Vilmos, newyorki ügyvéd. Petőfi és Madách fordítója, Sámuel budapesti orvos, a balneológiai egyesület főtitkára, Mózes mőépítő Bécsben. A magyar zsidóság a kegyeletes emlékezés minden jelével ünnepli megszületése századik fordulóját. Szegeden emléket állítanak Lőw Lipótnak, aki magyarrá tette az ország zsidóságát, s aki nemcsak felekezetének, de hazájának is dicsőséget szerzett a külföldön is. A szeretet háza. Budapest, máj. 20. Künn, a Városliget keleti szélén, az Amerikaiutón egy hatalmas kőpalota állítja meg az arra tévedőt. Már messziről felötlik a ciklopszi kövekből összerótt épület, amelynek falait emeletnyi magasságon túl széles és sima síkok alkotják, eredeti, de magyarságukat nyilván mutató dekorációkkal. Óriás kert elején áll a ház, körülötte még minden nyers és készületlen, a főbejáratnál még kapu sem fogadja az érkezőt. De készen van már és aranybetűs föliratával ékesen beszél a palota maga, gyönyörű homlokán hordozván felül nevét: Szeretetház. A szeretet háza ez. A pesti zsidó Szent Egylet (Kevra Kadisa) gyarapitotta vele emberbaráti intézményeinek tisztes sokaságát. Nyolc kórteremben száznyolcvan olyan beteget fognak itt kezelni, ápolni, akikre az orvosi tudomány kimondotta a szentenciát. A gyógyíthatatlanok, a remény nélkül elsorvadók, minden kórháznak terhei vagy kitaszítottjai töltik majd el itt életük utolsó szakaszát csöndben, nyugalomban, tisztaságban, oly körülmények között, aminőket e szerencsétlenek még jobb napokban sem ismertek. Holnap, vasárnap avatják föl a Szeretetházat a Szent Egylet főemberei, akik létesítésén fáradoztak, köveit összehordták, ágyalapítvánnyal a nemes célt segítettek elérni. Az Egylet élén Winterberg Gyula királyi udvari tanácsos, elnök áll, egy idegenből hozzánk szakadt kereskedő, aki szívvel-lélekkel magyar ember lett, aki nagy vagyonával, csendben gyakorolt jótékonyságával, soha ki nem apadó jóságával egyik legerősebb támasza a főváros karitatív munkásságának. A szervezést és irányítást Mezey Ferenc dr., az egyesület titkára és ügyésze végezte, erős energiájú, tiszta látású és elfogulatlan ítéletű organizátor, aki életet lehel minden intézménybe, amelynek sorsára hivatása befolyást juttat neki. A szeretet házának megalapozásában és fölépítésében azonban legfőbb tényező az élő szeretet és a holtak iránti kegyelet volt. A legnagyobb adomány, csepeli Weiss Manfréd háromszázezer koronás alapítványa, egy korán elköltözött úriasszony emlékezetét örökíti meg, aki életében szelid lelkű és kényes szemű nemtője volt a szegényeknek és betegeknek, halálában is indítója, sarkalója férjének az irgalmasság szent cselekedeteire. A női osztály ebben a házban a megboldogult Weiss Manfrédné Wahl Alisz névért fogja megóvni a feledéstől. Freund István százezer koronás adománya atyjának munkában, polgári becsületben és lankadatlan szorgalomban eltelt életét hosszabbítja meg túl a síron. És a szeretet munkált mindazok szivében, a kik áldozatra való készségükkel hozzájárultak e palota építéséhez. A szeretetnek ez a háza otthona a művészetnek is, egy megtisztult, megnemesedett és minden csepp vérével magyar művészetnek. A tervező, Lajta Béla, egész tehetségét, tudását, fényes technikai készségét, szívós kitartását egyetlen nagy célra tette föl: hogy megmutassa, miképpen lehet a népies magyar motívumokat fölfejleszteni a monumentalitásig, anélkül, hogy akár e motívumok vesztenének eredetiségükből, akár a mű egészének nagyszerűsége, monumentális volta szenvedne. Törekvésének tökéletes, hiánytalan diadala ez a palota, amelyben az artisztikus egység és stílszerűség oly meglepőn olvad össze a célt szolgáló gyakorlati érzékkel. A Szeretetház homlokzata megragadja a nézőt vonalainak eleven lendületével, a kompozíció eszmét kifejező erejével. A hármas beosztású front közepén egy Mózes-szobor áll nyugodt méltósággal. Teles Edének, a kiváló plasztikusnak alkotása. A páros oszlopú főbejárattól jobbra és balra egy-egy kapu vezet a férfi és a női osztályhoz. A homlokzat szélén magyaros izlésű, kiugró tornyok tetőzik be az épületet, az emeleteken barátságos loggiák bocsátják be széles kövekben a napfényt. Bent gondos tisztaságú, könnyen mosható fehér falak szolgálnak a higiéné legszigorúbb parancsszavának. A lépcsőházak, a kórtermek, az üdülőszobák fehér falait mindenütt eredeti és népies magyar ornamentumok díszítik. A szem alig tud betelni ezzel az egyszerű, csinos és magyaros ornamentikával, amely oly kézzelfogható és meggyőző világossággal oldja meg a problémát: miként válhatik a sokác vagy matyók, vagy torockói kézimunka vonalrendszere organikus részévé egy nagyszabású középületnek. De művészet van a speciális kórházi építkezés gyakorlati kivitelében is. Amit az orvosi gond és éberség mind e mai napig kitalált a szenvedés enyhítésére és az élet meghosszabbítására, a fertőzés veszedelmének elkerülésére és a testi tisztaság megóvására, az mind érvényesült ebben az új kórházban. Kezdve a beteg fölvételére szolgáló fürdőszobán és fertőtlenítőn egészen a külön és félreeső halottasházig, amely megkíméli a szenvedőket a holtaknak rémületes, néha órákig tartó közelségétől. Csak egy tüzetes műszaki leírás adhatna teljes képet arról a mindenre kiterjedő lelkiismeretességről, amely e fehér falakról, e széles folyosókról, e napsugaras loggiákról leragyog. Mert itt minden a közvetetlen célt szolgálja, de lelkesen, ízléssel, nem Üzletszerűen, hanem nyájas, emberséges, szenvedést enyhítő szeretettel és igazi, bensőből fakadt művészettel. És ez az új intézmény nemcsak a szeretetnek és művészetnek, hanem a szociális bölcseségnek is alkotása. Ez a bölcseség nem beszél, hanem cselekszik, nem hivalkodik, hanem dolgozik, nem nagyhangú eszméket hirdet, hanem nagyhatású műveket teremt. Otthont ad, békés, tiszta otthont és enyhületet azoknak, akik a gyógyulás reménysége nélkül, a legtöbbször testi kínektől gyötörve haladnak a sír felé, de azért mégis ösztönösen ragaszkodnak az élethez. A rideg darwinizmus, amely dogmaként hisz az erősek kiválásában, követelheti e nyomorultak pusztulását. A meleg emberszív azokban soha sem fog