Budapesti Hírlap, 1912. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1912-02-01 / 27. szám

ö zéppontosításával s egy velük szerves összefüggésben álló, tömeges forgalom lebonyolítására alkalmas városi vasúthálózattal oldható meg. A ki ezt nem tudja, az vagy menjen előbb a külföldre a kérdést tanulmányozni, vagy pedig álljon félre s engedje át a helyét másoknak! E sorok írójának meggyőződése, hogy valóságos merénylet lenne a főváros és az ország ellen a pályaudvarokat, vagy akár csak a tervezett nagy személypályás udvart is kihelyezni. Talán lesz a nagyközönségben annyi praktikus érzék, hogy tiltakozni fog az ily korlátolt tervek ellen. Egyelőre ennyit erről. Még egy kérdéssel kívánunk foglalkozni, mely 37 árutorlódás megszüntetése érdekében a Máv.-nál szóba került, de amely hír szerint még csak mint eszme él az intéző körökben. Terv és költségvetés, illetve kész javaslat még nincsen. Abban állanak, hogy a keletről nyugatra és vissza irányuló, a budapesti pályaudvarokon jelenleg csak átmenő, direkt tehervonatok egy része, Budapest teljes elkerülésével, oldallagos, részben újonnan létesítendő, részben átépítendő vonalak segítségével tereltetnek a marokeggi és brucki fővonalakra. Hát ebben van valami. A Máv. valamennyi terve és ideája között ez az egyetlen érdemel figyelmet. Az igazság kedvéért különben meg kell jegyeznünk, hogy az idea egy egészen Idő emberé. De , mindegy. Foglalkoznak vele. És ez a fő. Csak ott van megint a baj, hogy ezt a dolgot ismét oly módon akarják beállítani, mint biztos ellenszerét az árutorlódásoknak. Itt újabb csalódás fogja érni a Máv. vezetőségét ?Hogytaláló, hasonlattal éljünk, olyan-e, mintha egy halaitós beteget ballábának masszálásával akarnánk meggyógyítani. Nem mondjuk, hogy azok a direkt vonatok, melyeknek Budapesten semmi dolguk nincsen, miért ne menjenek oldallagos vonalakon rendeltetésük helyére, de az ellen már állást kell foglalnunk, hogy a direkt vonatok e részleges elterelésével az árutorlódást megszüntetni lehetne. A Máv.-nak legalább húsz rendező-pályaudvara van, melyekbe a vasútvonalak úgy futnak össze, mint pókhálóban a szálak- Mondtuk, hogy e csomópontokban a rendkl kezdetleges berendezés folytán azonnal megakad a forgalom, amint aminimálisnál nagyobb mértéket ölt, mert a befutó „elegyek“ a pályaudvarok földolgozni és továbbítani nem képesek. Miköze most már ehhez annak, hogy néhány (vagy esetleg több) direkt tekeivapátot Budapest elkerülésével indítunk útnak, amely vonatok különben úgysem csinálnak, sok zavart, ínért hiszen ezeket szét borítani és újra rendeztetni Budapesten nem kell, hanem úgy a mint vaknak, ezek egyszerűen továbbítják őket. . Szó sincs róla, hogy. Ez az oldallagos elvezetés az árutorlódás baján jelentékenyebben, észrevehetőbb módon segítene. " ■' ,v'. ' .. A legégetőbb probléma előtt áll a Máv, és íme nem látunk egyebet, mint a sötétben való tapogatódzást. Sok száz milliónk sírna utána, ha nem akadna erős kéz, egészséges idea, mely rendet teremthet a tanácstalan zűrzavarban. De erről máskor... ... Egyik vadász, az előrehaladó rajvonalban fejéhez kap, de még elesni sincs ideje, mert a sürítőcsapat harcosa fogja föl estében, lefekteti s ő tovább rohan. Hogy amaz ott vérzik-e el, vagy a sebesültvivők még idejében ráakadnak, az az ő szerencsétlensége vagy szerencséje. Mert ha a mellette harcoló jóbarátjának szive megesnék is rajta és visszamaradnamellette, csúnyább halált halna, mert amazt az ellenség golyója ölte meg, — és ez dicsőség — de őt kivégeznék, mint maradozót. Megkönnyebbül azonban, mikor futtában visszapillant és látja bajtársát, amint a zsebében lévő ,sebkötöző csomagot elővéve feje köré csavarja a köteléket. Talán megél, amíg a sebesültvivők ráakadnak, — lehet, hogy egy nap múlva ... Ha meghal, zubbonyába varrt „igazolvány lappját kifejtik és neve a halottak névjegyzékébe kerül. A törökök s arabok már-már alig tartják magukat. A túlerővel szemben hátrálni kénytelenek. Az utolsó tartalékuk fölvétele után számolnak azonban szomorú, de dicsőséges végükkel. Itt csak hősként lehet elvérezni, de csatát nyelni nemi Ahalálmegvetés, a fanatikus fajgyűlölet a kölykéért verekedő oroszlán bátorságával ihleti meg a mohamedán szíveket, öt helyett harcol mindegyik. Ha már az életét kell adnia, hát drága ura lesz annak! A véres izzadság barázdákban folyik a harcban edzett, fekete arcokról. Tíz sebből vérzik mindegy ... Tán már csak a lelke él a haldokló testben... Az olaszok tömött sorokban indulnak rohamra. Egy villanás és összecsap a két, pusztulást, vészt ígérő felhőgomolyag. Ember ember ellen küzd... őrült hálálorditás... a kézitusa nyomán hallatszó rémes, hátborzongató, idegizgató csapások ... Mindegyik a maga" nyelvén ordítja, hívja istenét. A patakban folyó vér szagától megrészegülve ölik egymást az emberek, valami túlvilági erőtől táplálva. . Félkarjukkal vágnak még pillanatokig, észre sem véve, hogy a másikat már elvesztették. A vértengeren, a haldoklók vagy már meghaltak még meleg testén keresztül tör a győzelmes támadó sereg, tiporva, ölve, gázolva azt, ami útjába akad. Fékevesztett tömeg lett az egyébként kitűnően fegyelmezett katonákból. Ezt a csapatot már nem lehet vezényelni! Az őrülésig izgatott idegek nem ismernek gátat, a mig, bár csak öklömnyi ellenséget, éreznek is maguk előtt. A győzelmi mámortól megittasult olasz hadsorok, tömegek a haldoklókat sem kímélik, — elpusztítani az ellenséget!... — ez tüzeli a sziveket. De mintha a felsőbb hatalmak is megsokalnák az iszonyú öldöklést és kegyetlenséget és a Szahara orkánját ébresztették volna föl, hogy porfátyolával eltakarja az emberi érzésükből kivetkőzött, megvadult katonákat, A sűrű, nehéz porjelleg közeledik őrületes gyorsasággal a Szuara és Homsz erődök irányából. A győzelmi mámorának orgiáját ülő olasz csapat még nem eszmélhetett föl, mikor a porfelhőből lovas tuaregek alakjai bontakoztak ki apránként. A tajtékzó állatok után szintén a vérszag- 16l megvadulva, eszeveszett vágtatásban törtek pillanat alatt az olaszok rendezetlen soraira és legázolták az itén még győzedelmes hadsereget. A pihent lovasok iszonyú pusztítást vittek véghez az olaszokban, akik alig-alig tudnak valahogy sorakozni, hogy legalább visszavonulásukat fedezzék. A török lovasság vezére lehetett a termetes alak, aki jóval előtte lovagolva a csapatnak, az első csapást mérte egy olasz főtisztnek, Tedesko tábornoknak a fejére, aki szó nélkül fordult le lováról. A parancsnok közelében harcoló segédtiszt nem eszmélhetettmég föl, mikor erős vágástól találva, maga is Tedesko dandárparancsnok mellé zuhant. Még csak annyi ereje van, hogy a fejét fölemelheti. Éppen mellette lovagol a győztes ellenség parancsnoka, aki a vérében fekvő segédtisztet meglátva pillanatra megállítja lovát, aztán gúnyos mosollyal néhány csentizmit dob a haldokló lábához. , . ,,— A vak koldus, — hörgi a segédtiszt és lehajtja fejét. . , , — .Szegény, eszméletén kívül van, nem tudja, mit beszél, —■ vélik társai. II. Karácsony est a silbakon. Tripoliszban vagyunk. A hevenyészett barakokból egyenként szállingóznak a t őrségelosztáshoz fölszerelt vadász- és berzágbér-katonák. Ma mindenki kedvetlen, mintha utolsó útjára készülne. De hát, Istenem, ez érthető, mert még otthon is nehéz, sor a katonasor, főleg karácsony estjén, valahol, a város szélén egy elhagyott puskaporos torony előtt.. .... . De jó is, hogy a szív és agy nincs alávetve a vasfegyelemnek — az érezhet — ezvisszaemlékezhet boldog időkre, mikor az otthon hagyott kicsinyek áhítattal kulcsolták apró kezecskéjüket .... Visszaparancsolja azonban a gondolatokat a helyőrségügyeleti liszt harsány vezényszava, amint rendezi az őrséget: — Harmadik számú őrség: puskaporraktár-őrség, egy őrmester, egy tizedes, két őrvezető, hat ember; fölállít nappal kétóránkint egy egyes őrt, éjjel óránkint egy egyes őrt. Jobbra át — indulj!' • v • Ügyvédek és bírák. " Irja Eilyi-IlléS’Károly. . .. Budapest, jan. 31. A képviselői tíz tegnap »elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely ~,egyfés igazságügyi,‘szervezeti és eljárási,szabályokmódosítása“ cím alatt mélyreható változtatásokat foglal magában az ügyvédi és bírói képesítésről s a bírákra vonatkozó fegyelmi eljárásról. A következőkben egységes képet kívánom nyújtani azoknak a változásoknak, amelyek e téren az újtörvény életbelépése után előállanak. Az ügyvédi gyakorlat megkezdésének föltétele ma az, hogy az ügyvédjelölt az ügyvédi vizsgát letegye és magát valamelyik ügyvédi kamara lajstromába fölvétesse. Az ügyvédi vizsga letételének előfeltétele pedig az, hogy a jogvégzett az első szigorlatot letegye s ettől kezdve három éven át mint ügyvédjelölt működjék. Hogy a három szigorlat közül melyiket teszi le először, ez közömbös. Ezzel szemben az új törvény szerint már ott kezdődik a változás, hogy a három évi joggyakorlat csak annak a szigorlatnak letétele után kezdődik, amelynek tárgyai egyebek közt a magánjog, a polgári törvénykezés s a váltó- és kereskedelmi jog. Ír feltételnek azonban könnyen megfelelhet a jogvégzett, mert a magánjog az újonan szervezett harmadik alapvizsgának is tárgya lévén, ezt kiegészítőleg a többi tételes tárgyakra való előkészület közvetetlenül az egyetemi tanfolyam bevégzése után sok- nehézséggel nem jár. "Nagyobb változást idéz elő az a további rendelkezés, hogy az ügyvédi oklevél megszerzése után még két évi ügyvédi gyakorlat lesz szükséges ahhoz, hogy az illető-az önálló ügyvédi gyakorlatot megkezdhesse. E két évi utógyakorlat lényegesen különbözni fog attól, amelyet a jelölt az ügyvédi vizsga letételéig folytatott. E három év alatt -Ugyanis az ügyvédjelölt ideje egy részét a még hátra lévő két szigorlatra s az ügyvédi vizsgára való előkészülettel lévén kénytelen elfoglalni, a tulajdonképpeni ügyvédi gyakorlatra nem fordíthat annyi figyelmet, hogy a felelősséggel járó önálló ügyvédi hivatás megkezdéséhez szükséges gyakorlati ismereteket megszerezhesse. Ellenben az az ügyvédjelölt, akinek már ügyvédi oklevele van, aki tehát tulajdonképpen már ügyvéd, minden idejét a gyakorlati ismeretek intenzív elsajátítására fordíthatja. De éppen ezért ezeket már nem ügyvédjelölteknek, hanem ügyvédhelyetteseknek nevezi a törvény. A most elfogadott törvényjavaslatban csak ezt az elnevezésbeli különbséget látjuk az ügyvédjelölt és az ügyvédhelyettes között. Az igazságügyminiszter azonban a polgári perrend tartós életbeléptetése alkalmából -már egy másikó törvényjavaslatot is terjesztett -a képviselőház elé, amely, egyebek közt kimondja, hogyaz ügyvédjelölt csak az ügyes báróságok előtt járhat el mint azügyvéd helyettese, ellenben a társásbíróságoknál, így különösen a törvényszék, az esküdtbíróság, a küv tábla, a kir. Kúria, s a közigazgatási bíróság előtti tárgyalásokon csak ügyvédhelyettes képviselheti az ügyvédet. Menynyiben fog beválni ez az új intézmény, a mely BUDAPESTI HÍRLAP (27. sz.) 1912. február 1.