Budapesti Hírlap, 1912. március (32. évfolyam, 52-78. szám)
1912-03-01 / 52. szám
1912. március 1. BUDAPESTI HÍRLAP (52. sz.) Máry Károly gróf miniszterelnököt Berchtold gróf a miniszterelnökségi palotában kereste föl és több mint egy óra hosszat maradt nála. Berchtold gróf külügyminiszter a déli órákban a képviselőházban jelent meg, hogy meglátogassa a kormány tagjait és a képviselőhöz és a főrendiház, elnökét. A miniszterelnök és felesége délután a külügyminiszter tiszteletére villásreggelit adtak, amelyen ' a vendéglátókon kívül jelen' voltak:Bercsitold gróf külügyminiszter, Lukács László, Beöthy László, Zichy János gróf, Serényi Béla gróf, Hazai Samu és Székely Ferenc miniszterek, továbbá Csáki I. Alin gróf, a főrendiház elnöke, Návay Lajos, a képviselőház elnöke, Szápáry Frigyes gróf követségi tanácsos, ifjabb Héderváry Károly gróf és Bárczy István dr. miniszteri titkár. A villásreggeli után a külügyminiszter folytatta látogatásait, majd, a további délután folyamán, a Károlyi grófi palotában fogadta a látogatások viszonzását. Este Berchtold Lipót gróf a miniszterelnök páholyában Puccini ,A Nyugat leánya civili operájának bemutatóján jelent meg. A második fölvonás után Berchtold gróf elbúcsúzott a miniszterelnöktől és a keleti pályaudvarra hajtatott, ahonnan az éjjeli vonattal Szapási Frigyes gróf követségi tanácsos kíséretében visszautazott Bécsbe. Katonai tanácskozás Bécsben. Bécsből jelentik nekünk. Katonai körök értesülése szerint március elején fontos katonai tanácskozás lesz, amelyen az összes hadtestek vezérkari főnökei részt fognak venni. A fiumei kormányzó Budapesten, Wickenburn István gróf fiumei kormányzó ma Budapestre érkezett. Négyórás házszabály-vita. — A képviselőház ülése. — Budapest, febr. 29. Ma a képviselőház egész ülése házszabály vitával tolt el és ennek következtében még az ülés megnyitásakor szokásos elnöki előterjesztéseket sem lehetett elintézni. A házszabály vitára ma ismét az adott alkalmat, ami tegnap több képviselő szabadságot kért a Háztól és a kérelmek ügyében az obstruálók név szerinti szavazásokkal akartak határozni, amihez az elnök nem járult hozzá. Ma azonban egy új elem is vegyült a vitába: egy kormánypárti indítvány, mely alkalmasnak látszik arra, hogy még technikai obstrukció esetén is lényegesen redukálja a név szerinti szavazások számát. Kenedi Géza indítványozta, hogy az összes szabadságkérések ügyében együtt, azaz egy szavazással határozzon a Ház. Mivel a házszabályok nem tiltják az együttes határozathozatalt a szabadságkérések ügyében, s világos, hogy Kenedi indítványa nem ütközik bele a házszabályok rendelkezésébe. A házszabályok sérelméről nem lehet beszélni se, ha a Ház Kenedi indítványát elfogadva, egy szavazással határoz az összes szabadságkérések ügyében. Ez az indítvány azonban csak megkurtítja a teknikai obstrukciót, de lehetetlenné nem teszi és amit nyer a többség Kenedi indítványával a vámon, elveszti a réven. Ha kevesebb lesz a név szerinti szavazás, több lesz a házszabályvita és a zárt ülés; a teknikai obstrukciónak e másik két fegyvere ellen egyelőre még nem találták meg a védekezés módját. Mivel csaknem kétségtelen, hogy az elnök többé nem fogja megengedni azt, hogy a szabadságkérések ügyében külön-külön kérjenek névszerinti szavazást, az obstruálók már ma megnyújtották a házszabály-vitát és az ülés elejétől a végéig a házszabályokról beszéltek. Arra az esetre pedig, ha a szónokok elfogynának vagy kimerülnének, készen tartották a zárt ülést kérő íveket, amelyekre azonban ma még nem volt szükség. Az ülés előtt. A uiai ülés előtt Návay Lajos elnöknél jelentkezett Batthyány Pál gróf, Kun Béla, Kovács Gyula és Benedek János, azt kérték az elnöktől, hogy engedje meg nekik a napirend előtt való fölszólalást. Egyszersmind átadtak az elnöknek egy levelet is, amelyben Kun Béla, Valentsik Ferenc, Bosnyák Gézit, Sümegi Vilmos és Veszprémi István tizenhat napra távozási engedelmet kér a Háztól. Az elnök kijelentette, hogy a napirend előtti felszólalásra nem adja meg az engedelmet. — Pedig szóvá kellene tenni a bécsi sajtó támadásait, mondotta Kun Béla. — Ezt megtehetik interpellációban is, válaszolt az elnök. — Sok izgalomtól meg lehetne kímélni a Házat, folytatta Kun Béla, ha a napirend előtt beszélhetnénk. — Tegnap se én voltam, az oka az izgalomnak, válaszolt az elnök. Vagy napirend előtti fölszólalás nem lesz, vagy névszerinti szavazás nem lesz. Nem lehet egyszerre két nótát fújni. Az ülés megnyitása. Návay Lajos féltizenegy órakor nyitotta meg az ülést, melyben a Kossuth-pártból ekkor még csak hárman voltak jelen. A jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök, bejelentette, hogy Rákosi Viktor Batthyány Pál gróf, Sgry Béla, Eitner Zsigmond és Lovászy Márton képviselők szabadságolásuk ügyében tegnap előadott kérelmüket visszavonták. . . — Halljuk a megokolást! szólt közbe Palónál Géza. Az elnök erre fölolvasta a megokolást is, amely szerint a visszavonásnak az az oka, hogy az elnök a kérelmet házszabályellenesen akarta elintézni. — Ami ezt az egyoldalú jegállapítást illeti. — jegyezte meg az elnök, — hogy eljárásom ellenkezik a házszabályokkal, én ezt határozottan visszautasítom. — Ehhez csak a Háznak van joga! — kiáltott föl Polónyi Géza . — Akár tetszik, akár nem, visszautasítom! — felelt az elnök. Ezután összeférhetetlenségi ügyekről tett jelentést az elnök. Az összeférhetetlenségi bizottság Hegedűs Lóránd, Rosenbern Gyula ésSzécheiy Emil gróf ügyeiben tárgyalási határidőket tűzött ki. Inczédy hamu báró mandátumát pedig megszüntette. Az elnök bejelentette ezután, hogy Kun Béla, Valentsik Ferenc, Rosnyák tréza, Sümegi Vilmos és Veszprémy István tizenhat napra távozási envédelmet kért a Háztól. (Kérelmét egyikük sem okolta meg, a tegnapi tapasztalatokon okulva.) Eitner Zsigmond fölszólalt és kérte, hogy minden kérelem ügyében külön szavazzon a Ház. A munkapárt akcióba lép. Mielőtt az elnök válaszolt volna, Eitner felszólalására, a munkapártból szólásra jelentkezett Kenedi Géza. — Az ország, úgymond Kenedi, a képviselőháztól nem névszerinti szavazásokat vár, hanem törvényhozási munkát. Minthogy a házszabályokban nincs intézkedés arra nézve, hogy az ily kérelmekről külön kell szavazni, indítványozom, mondja ki a Ház, hogy a kért szabadságot az illető képviselőknek megadja. Zajos éljenzés és taps rúgott föl erre a jobboldalon. Polónyi Géza szólalt föl elsőnek Kenedi indítványa ellen. Arra hivatkozott, hogy a házszabály entroe szavazásokat nem ismer.. A kérdést mindig úgy kell föltenni, hogy mindenki igennel vagy nemmel szavazhasson; lehetetlenség is az együttes szavazás, mert hát ha valaki az egyik képviselőnek meg akarja adni a kék szaladságot, a másiknak pedig nem. Az elnöknek nem szabad a kormányhatalom szolgálatába szegődnie. — Ha erőszakot akarnak. — mondotta Polónyi. — ám mondják meg nyíltan, nekünk mindegy, hogy azt november 18-ának, vagy február 29-ikénekfogják nevezni. Batthyány Tivadar gróf is kikelt Kenedi indítványa ellen és az elnöktől nyilatkozatot kért e kérdésben. Návay elnök erre kijelentette, hogy nem ért egyet Kenedi indítványának megokolásával, mert a név szerinti szavazást olyankor, mikor a házszabályban az elő van írva, mindig el kell rendelni. Az azonban, hogy a szabadságkérések ügyében külön kell határozni, nincs benne a házszabályban, tehát Kenedi indítványa e részben nem ellenkezik a házszabályokkal. Ha a Ház elfogadja Kenedi indítványát, senkin sem esik sérelem. — Csak a házszabályokon! — kiáltották erre a szélsőbaloldalon, megzenésítette, ugyanennek az ízlésnek hódolva, nyersen, rikítóan, majd megint édeskésen, szentimentálisan. Az első fölvonás érdekes miliőrajza, mozgalmassága még inspirálta a szerzőt. Itt egyre-másra felülkerekedik a poéta Puccini. A kártyázó és veszekedő jelenések mintái lehetnek az izgalmas menetű, drámai muzsikának. A honvágy dala édesbús melankóliával csendül bele a zajos kórusokba. Csupa temperamentum, csupa idegesség, csupa drámaiság ez a zene. Semmi utasra nem való, csak színpadon történő dolgok kíséretére, illusztrálására, de erre elsőrendű. Alapjában számtalan apró motívum és részlet mozaikszerű egymásutánja, de egy belső tűz egybeforrasztja, képpé formálja s ugyanaz a belső tűz viszi tovább, akadálytalanul, zökkenés nélkül, természetes folyamatosságban. Puccini igazi genialitása ebben az ő sajátos zenei kötetlen beszédében rejlik. Dallamai ez egyszer kissé cserben hagyták. Az említett nosztalgia-dalon, egy finom keringőn s néhány melodikus kezdeten kívül alig marad a fülünkben valami. Egyéni harmóniáit sem fejleszti tovább. Ismétli magát. Néha csak szeszélyesebb, durvább, természetellenesebb. Tobzódik ismert kvintmeneteiben, anélkül, hogy azokat a furcsa, borzongatós hatásokat érné el vele, mint a Manort-ban és a Bo- Svémek-ben. Egyáltalán ismétli a saját maga frazeológiáját. A második fölvonás brutalitásai olyan kakofóniákra és dinamikus túlzásokra ragadtak, melyek szinte bántak. Első hallásra lenyűgözik a hallgatót, de csakhamar kiérzik belőlük az üresség. A poker-játék zenei illusztrálását nagyon dicsérték a külföldi lapok. Mi nem találtunk benne különöset. Nincsen igazi fokozása, csak a vége egy lesújtó fortisszimó. A harmadik felvonás minden zenei értékét lebontja a cselekmény. A seriff és a rabló tirádái az akasztófa előtt épp úgy nem témái a muzsikának, mint amilyen visszatetszők a lincselők kórusai. Viszont jól esik megint a honvágy dalát hallanunk, mely egy viruló melodikus rózsaszála ennek a bozontos, kuszált s néha kopár zenei őserdőnek. Csodálatos erő és szirt van a mű orkeszterében. Akárminő furcsa alakot is öltött Puccini invenciója ebben az amerikai darabban, s ha kicsit szegény is ez az invenció, de pazar fejedelmi köntösbe öltöztette. Az előadás kitűnő volt. Meglátszott rajta a szerző kemény, szigorú munkája. Aligha láttunk az Operában ilyen artisztikus, teljes illúziót keltő színpadi képeket és bízvást mondhatjuk, soha sem láttunk még ilyen eleven, jellemző, kitűnő színpadi mozgást. Együtt dolgozott a kórus betanításán mindenki: Alszeghy, Noszedy, Vidtor és persze mindenekelőtt maga Puccini, de meg is volt a foganatja: a kórus valóságos drámát játszott el a drámában. A férfikar egyes hangbeli és előadásbeli effektusai is elragadtak voltak,Szamosi Elza énekelte .Mimni, nagy színészi készséggel és megkapó realizmussal. Orgánumával is győzte a szerepet, csak a legerősebb affektusban volt éles a hangja. Környey hangban és játékban egyformán heroikus flamerrez volt. Borghese Viglionében, aki mint vendég a seriffet adta, elsőrendű művésszel ismerkedtünk meg. Gyönyörű, sötétszínű baritonját, tudatos játékát, fényes énektudását mindvégig élvezte és zajos elismeréssel honorálta a közönség. Egész sereg epizódszerepben Mihályi, Venczell, Kertész, Rózsa, Komár, Várkonyi, Dalnoki pompás, eleven együttest alkottak. Külön említést érdemel Báder Dóra, aki az indiánleányt játszotta jóízű, eredeti humorral. A zenekar vezetésében megint egyszer remekét élveztük Kerner István dirigáló művészetének. Erőben, lendületben, sziliben Puccini alig képzelhette el zenekarát gazdagabbnak és melegebbnek, amint azt Kerner dirigálása megvalósította. Végül még a szcénikai tervekért illeti az elismerés Keméndy Jenőt és Ujváry Ignácot. Az Operaház nézőtere a főváros legragyogóbb közönségével telt meg. Ott láttuk Auguszta királyi hercegnőt, Berchtold Lipót gróf külügyminisztert, Héderváry gróf miniszterelnököt, Zichy János gróf kultuszminisztert, a páholysorokban a társaság legszebb asszonyait; a bemutató esemény volt, olyan, a minőnek az Operaház minden premierjét kivárniuk. Az est ovációi impozánsan indultak meg az első fölvonással s a második után a taps és kihívás tomboló viharává növekedtek. Az első fölvonás után Puccinit és a szereplőket vagy tízszer hívták a kárpit elé, a második után először a szereplők, majd a szerző, majd valamennyien együtt, jelentek meg, aztán Puccini kihozta magával Alszeghy főrendezőt, zúgó éljen és taps harsogott végig a nézőtéren, mikor Puccini Kerner Istvánnal jelent meg a lámpák előtt, melegen kezet szorítva a kitűnő karnaggyal. Összesen lehetett vagy harminc kihívás. Azt a számtalan gyönyörű estét, melyet Puccini szerzett a közönségnek, a közönség a mai egy est rajongó lelkesedésével viszonoztál . (**■ a.J 3