Budapesti Hírlap, 1912. március (32. évfolyam, 52-78. szám)

1912-03-01 / 52. szám

1912. március 1. BUDAPESTI HÍRLAP (52. sz.) Máry Károly gróf miniszterelnököt Berchtold gróf a miniszterelnökségi palotában kereste föl és több mint egy óra hosszat maradt nála. Berchtold gróf külügyminiszter a déli órákban a képviselőházban jelent meg, hogy megláto­gassa a kormány tagjait és a képviselőhöz és a főrendiház, elnökét.­­ A­ miniszterelnök és­ felesége délután a kül­ügyminiszter tiszteletére villásreggelit adtak, a­melyen ' a vendéglátókon kívül jelen' voltak:­­Bercsitold gróf külügyminiszter, Lukács László, Beöthy László, Zichy János gróf, Serényi Béla gróf,­ Hazai­ Samu és Székely Ferenc miniszte­rek, továbbá Csáki I. Al­i­n gróf, a főrendiház el­nöke, Návay Lajos, a képviselőház elnöke, Szá­­páry Frigyes gróf követségi tanácsos, ifjabb Hé­­derváry Károly gróf és Bárczy István dr. m­inisz­­teri titkár. A villásreggeli után a külügyminisz­ter folytatta látogatásait, majd, a további dél­után folyamán, a Károlyi grófi palotában fo­gadta a látogatások viszonzását. Este Berchtold Lipót gróf a miniszterelnök páholyában Puccini ,A Nyug­at leánya civili operájának bemutatóján jelent meg. A második fölvonás után Berchtold gróf elbúcsúzott a miniszterelnöktől és a keleti pályaudvarra hajtatott, a­honnan az éjjeli vo­nattal Szapási­ Frigyes gróf követségi tanácsos kíséretében visszautazott Bécsbe. Katonai tanácskozás Bécsben. Bécs­ből jelentik nekünk. Katonai körök értesülése szerint március elején fontos katonai tanácsko­zás lesz, a­melyen az összes hadtestek vezér­kari főnökei részt fognak venni. A fiumei kormányzó Budapesten, Wicken­­burn István gróf fiumei kormányzó ma Budapestre érkezett. Négyórás házszabály-vita. — A képviselőház­ ülése. — Budapest, febr. 29. Ma a képviselőház egész ülése házsza­bály vitával tolt el és ennek következtében még az ülés megnyitásakor szokásos elnöki előter­jesztéseket sem lehetett elintézni. A házszabály vitára ma ismét az adott al­kalmat, a­mi tegnap­ több képviselő szabadsá­got kért a Háztól és a kérelmek ügyében az obstruálók név szerinti szavazásokkal akartak határozni, a­mihez az elnök nem járult hozzá. Ma azonban egy új elem is vegyült­­ a vitába: egy kormánypárti indítvány, mely alkalmasnak látszik arra, hogy még technikai obstrukció ese­tén is lényegesen redukálja a név szerinti szava­zások szám­át. Kenedi Géza indítványozta, hogy az összes szabadság­kérések ügyében együtt, azaz egy szavazással határozzon a Ház. Mivel a házszabályok nem tiltják az együttes határozat­­hozatalt a szabadságkérések ügyében, s vilá­gos, hogy Kenedi indítványa nem ütközik bele a házszabályok rendelkezésébe. A házszabályok sérelméről nem lehet beszélni se, ha a Ház Ke­nedi indítványát elfogadva, egy szavazással ha­tároz az összes szabadságkérések ügyében. Ez az indítvány azonban csak megkur­­títja a teknikai obstrukciót, de lehetetlenné nem teszi és a­mit nyer a többség Kenedi indítvá­­­­nyával a vámon, elveszti a réven. Ha kevesebb lesz a név szerinti szavazás, több lesz a házsza­bályvita és a zárt ülés; a teknikai obstrukció­­nak e másik két fegyvere ellen egyelőre még nem találták meg a védekezés módját. Mivel csaknem kétségtelen, hogy az elnök többé nem fogja megengedni azt, hogy a sza­badságkérések ügyében külön-külön kérjenek névszerinti szavazást, az obstruálók már ma m­egnyújtották a házszabály-vitát és az ülés elejétől a végéig a házszabályokról beszéltek. Arra az esetre pedig, ha a szónokok elfogyná­nak vagy kimerülnének, készen tartották a zárt ülést kérő íveket, a­melyekre azonban ma még nem volt szükség. Az ülés előtt. A uiai ülés előtt Návay Lajos elnöknél jelent­kezett Batthyány Pál gróf, Kun Béla, Kovács Gyula és Benedek János, azt kérték az elnöktől, hogy en­gedje meg nekik a napirend előtt való fölszólalást. Egyszersmind átadtak az elnöknek eg­y levelet is, a­melyben Kun Béla, Valentsik Ferenc, Bosnyák Gézit, Sümegi Vilmos és Veszprémi­ István tizenhat napra távozási engedelmet kér a Háztól. Az­ elnök kijelentette, hogy a napirend előtti felszólalásra nem adja meg az engedelmet. — Pedig szóvá kellene tenni a bécsi sajtó tá­madásait, mondotta Kun Béla. — Ezt megtehetik interpellációban is, válaszolt az elnök. — Sok izgalomtól meg lehetne kímélni a Há­zat, folytatta Kun Béla, ha a napirend előtt beszél­hetnénk. — Tegnap se én voltam, az oka az izgalomnak, válaszolt az elnök. Vagy napirend előtti fölszólalás nem lesz, vagy névszerinti szavazás nem lesz. Nem lehet egyszerre két nótát fújni. Az ülés megnyitása. Návay Lajos féltizenegy órakor nyitotta meg az ülést, melyben a Kossuth-pártból ekkor még­ csak hárman voltak jelen. A jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök, bejelentette, hogy Rákosi Viktor Batt­hyány Pál gróf, Sgry Béla, Eitner Zsigmond és Lo­­vászy Márton képviselők szabadságolásuk ügyében tegnap előadott kérelmüket visszavonták. . . —­ Halljuk a megokolást! szólt közbe Pa­lónál Géza. Az elnök erre fölolvasta a megokolást is, a­mely szerint a visszavonásnak az az­ oka, hogy az elnök a kérelmet házszabályellenesen akarta elintézni. — A­mi ezt az egyoldalú j­egállapítást illeti. — jegyezte meg az elnök, — hogy eljárásom ellenkezik a házszabályokkal, én ezt határozottan vissza­utasítom. —­ Ehhez csak a Háznak van joga! —­ kiáltott föl Polónyi Géza . — Akár tetszik, akár nem, visszautasítom! — felelt az elnök. Ezután összeférhetetlenségi ügyekről tett je­lentést az elnök. Az összeférhetetlenségi bizottság Hegedűs Lóránd, Rosenbern Gyula és­­Szécheiy Emil gróf ügyeiben tárgyalási határidőket tűzött ki. Inczédy hamu báró mandátumát pedig megszüntette. Az elnök bejelentette ezután, hogy Kun Béla, Valentsik Ferenc,­ Rosnyák tréza, Sümegi­ Vilmos és Veszprémy István tizenhat napra távozási envédel­­met kért a Háztól. (Kérelmét egyikük sem okolta meg, a tegnapi tapasztalatokon okulva.) Eitner Zsigmond fölszólalt és kérte, hogy min­den kérelem ügyében külön szavazzon a Ház. A munkapárt akcióba lép. Mielőtt az elnök válaszolt volna, Eitner felszó­­lalására, a munkapártból szólásra jelentkezett Ke­nedi Géza. — Az ország, úgymond Kenedi, a képviselő­­háztól nem névszerinti szavazásokat vár, hanem tör­vényhozási munkát. Minthogy a házszabályokban nincs intézkedés arra nézve, hogy az ily kérelmek­ről külön kell szavazni, indítványozom, mondja ki a Ház, hogy a kért szabadságot az illető képviselők­­nek megadja. Zajos éljenzés és taps rúgott föl erre a jobb­oldalon. Polónyi Géza szólalt föl elsőnek Kenedi indít­ványa ellen. Arra hivatkozott, hogy a házszabály en­troe­ szavazásokat nem ismer.. A kérdést mindig úgy kell föltenni, hogy mindenki igennel vagy nem­mel szavazhasson; lehetetlenség is az együttes sza­vazás, m­ert hát ha valaki az egyik képviselőnek meg akarja adni a kék­ szaladságot, a másiknak pedig nem. Az elnöknek nem szabad a kormány­hatalom szolgálatába szegődnie. — Ha erőszakot akarnak. — mondotta Po­lónyi. — ám mondják meg nyíltan, nekünk mind­egy, hogy azt november 18-ának, vagy február 29-ikének­­fogják nevezni. Batthyány Tivadar gróf is kikelt Kenedi in­dítványa ellen és az elnöktől nyilatkozatot kért e kérdésben. Návay elnök erre kijelentette, hogy nem ért egyet Kenedi indítványának megokolásával, mert a név szerinti szavazást olyankor, mikor a házszabály­ban az elő van írva, mindig el kell rendelni. Az azonban, hogy a szabadság­kérések ügyében külön kell határozni, nincs benne a­­ házszabályban, tehát Kenedi indítványa e részben nem ellenkezik a ház­szabályokkal. Ha a Ház elfogadja Kenedi indítvá­nyát, senkin sem esik sérelem. — Csak a házszabályokon! — kiáltották erre a szélsőbaloldalon, megzenésítette, ugyanennek az ízlésnek hódolva, nyersen, rikítóan, majd megint édeskésen, szen­timentálisan. Az első fölvonás érdekes miliő­­rajza, mozgalmassága még inspirálta a szerzőt. Itt egyre-másra felülkerekedik a poéta Puccini. A kártyázó és veszekedő jelenések mintái lehet­nek az izgalmas menetű, drámai muzsikának. A honvágy dala édesbús melankóliával csendül bele a zajos kórusokba. Csupa temperamentum, csupa idegesség, csupa drámaiság ez a zene. Semmi utasra nem való, csak színpadon történő dolgok kíséretére, illusztrálására, de erre első­rendű. Alapjában számtalan apró motívum és részlet m­ozaikszerű egymásutánja, de egy belső tűz egybeforrasztja, képpé formálja s ugyanaz a belső tűz viszi tovább, akadálytalanul, zökkenés nélkül, természetes folyamatosságban. Puccini igazi genialitása ebben az ő sajátos zenei kötet­len beszédében rejlik. Dallamai ez egyszer kissé cserben hagyták. Az említett nosztalgia-dalon, egy finom keringőn s néhány melodikus kezde­ten kívül alig marad a fülünkben valami. Egyéni harmóniáit sem fejleszti tovább. Ismétli magát. Néha csak szeszélyesebb, durvább, természet­ellenesebb. Tobzódik ismert kvintmeneteiben, a­nélkül, hogy azokat a furcsa, borzongatós hatá­sokat érné el vele, mint a Manort-ban és a Bo- Svémek-ben. Egyáltalán ismétli a saját maga frazeológiáját. A második fölvonás brutalitásai olyan kakofóniákra és dinamikus túlzásokra ragadtak, melyek szinte bántak. Első hallásra lenyűgözik a hallgatót, de csakhamar kiérzik belőlük az üresség. A poker-játék zenei illusz­trálását nagyon dicsérték a külföldi lapok. Mi nem találtunk benne különöset. Nincsen igazi fokozása, csak a vége egy lesújtó fortisszimó. A harmadik felvonás minden zenei értékét lebontja a cselekmény. A seriff és a rabló tirádái az akasztófa előtt épp úgy nem témái a muzsiká­nak, mint a­milyen visszatetszők a lincselők kórusai. Viszont jól esik megint a honvágy dalát hallanunk, mely egy viruló melodikus rózsa­szála ennek a bozontos, kuszált s néha kopár zenei őserdőnek. Csodálatos erő és szirt van a mű­ orkeszterében. Akárminő furcsa alakot is öltött Puccini invenciója ebben az amerikai da­rabban, s ha kicsit szegény is ez az invenció, de pazar fejedelmi köntösbe öltöztette. Az előadás kitűnő volt. Meglátszott rajta a szerző kemény, szigorú munkája. Aligha lát­tunk az Operában ilyen artisztikus, teljes illú­ziót keltő színpadi képeket és bízvást mondhat­juk, soha sem láttunk még ilyen eleven, jel­lemző, kitűnő színpadi mozgást. Együtt dolgo­zott a kórus betanításán mindenki: Alszeghy, Noszedy, Vidtor és persze mindenekelőtt maga Puccini, de meg is volt a foganatja: a kórus va­lóságos drámát játszott el a drámában. A férfi­kar egyes hangbeli és előadásbeli effektusai is elragadtak voltak,­­Szamosi Elza énekelte .Mim­ni­­, nagy színészi készséggel és megkapó realiz­­mussal. Orgánumával is győzte a szerepet, csak a legerősebb affektusban volt éles a hangja. Kör­­nyey hangban és játékban egyformán heroikus flamerrez volt. Borghese Viglionében, a­ki mint vendég a seriffet adta, elsőrendű művésszel is­merkedtünk meg. Gyönyörű, sötétszínű bariton­ját, tudatos játékát, fényes énektudását mind­végig élvezte és zajos elismeréssel honorálta a közönség. Egész sereg epizódszerepben Mihályi, Venczell, Kertész, Rózsa, Komár, Várkonyi, Dal­noki pompás, eleven együttest alkottak. Külön említést érdemel Báder Dóra, a­ki az indián­leányt játszotta jóízű, eredeti humorral. A zene­kar vezetésében megint egyszer remekét élvez­tük Kerner István dirigáló művészetének. Erő­ben, lendületben, sziliben Puccini alig képzel­hette el zenekarát gazdagabbnak és melegebb­nek, a­mint azt Kerner dirigálása megvalósí­totta. Végül még a szcénikai tervekért illeti az elismerés Keméndy Jenőt és Ujváry Ignácot. Az Operaház nézőtere a főváros legragyo­góbb közönségével telt meg. Ott láttuk Auguszta királyi hercegnőt, Berchtold Lipót gróf külügy­minisztert, Héderváry gróf miniszterelnököt, Zichy János gróf kultuszminisztert, a páholyso­­rokban a társaság legszebb asszonyait; a bemu­tató esemény volt, olyan, a minőnek az Operaház minden premierjét kivárniuk. Az est ovációi impozánsan indultak meg az első fölvonással s a második után a taps és kihívás tomboló viharává növekedtek. Az első fölvonás után Puccinit és a szereplőket v­agy tíz­szer hívták a kárpit elé, a második után először a szereplők, majd a szerző, majd valamennyien együtt, jelentek meg, aztán Puccini kihozta ma­gával Alszeghy főrendezőt, zúgó éljen és taps harsogott végig a nézőtéren, mikor Puccini Ker­ner Istvánnal jelent meg a lámpák előtt, mele­gen kezet szorítva a kitűnő karnaggyal. Össze­sen lehetett vagy harminc kihívás. Azt a szám­talan gyönyörű estét, melyet Puccini szerzett a közönségnek, a közönség a mai egy est rajongó lelkesedésével viszonoztál . (**■ a.J 3

Next