Budapesti Hírlap, 1912. április (32. évfolyam, 79-103. szám)
1912-04-02 / 79. szám
2 tolaretriatén is visszatükröződött a helyezet komolysága. A harcnak éles folytának elementáris ereje. Minden más, ámítása azon a területen, amelyen a válság kitört, a király ellen való személyes harcnak színében jelenne meg ezentúl, azzal a lehető következménnyel, hogy meghasonlásba sodorja az aggastyán királyt. A harcot folytatni lehet a kormány ellen a nemzet jogaiért és a nemzet érdekeiért, de ott, ahol a király belső érzelmi világa oly exponáltan jutott kifejezésre, mint a tartalékosok kérdésében, ott sikeres és népszerű küzdelmet folytatni sem bent a parlamentben, sem a parlamenten kívül nem lehet többé. A ■király levele áthidalta az ellentétet, amely azonban nyílt kérdés marad, mint annyi más jogi mozzanat, amely a magyar közjog birodalmában elintézve nincsen, de a királyt ostromolni, a rezolució kérdésében nem lehet többé. Ki kell emelnünk külön, mint a képviselőhöz mai ülésének legnevezetesebb eseményét, ezt a beszédet, amelyet Andrássy Gyula gróf mondott. Az a férfiú, a ki a nemzet jogainak egyik leghűségesebb és legelszántabb védelmezője; az a férfiú, a ki a póttartalékosokról szóló törvénynek magyarázatát és a kormány és az ellenzék közötti megállapodást a leghatékonyabban közvetítette.Ama az ország nyílt színe előtt a következőképpen nyilatkozott: A kormány kötelességét teljesítette, amidőn újból elfogadta a király megbízását. Hasonló viszonyok között ő maga is hasonlóan cselekedett volna. A kormány vállalkozása becsületes és kötelességszerű. Mert nem keresett kibúvót, hanem nyíltan mutatta be azt az akadályt, amelybe ütközött és amelyet elhárítani nem tudott. A kormány meghajolt a király előtt, de sértetlenül hagyta a nemzet jogát. Másképp cselekedni történelmi hálátlanság volna a királlyal szemben, vagy pedig vétség a nemzet iránt. Andrássy szavai olyképp hatottak...mint komoly pillanatokban , a nemzeti lelkiismeret szava és az igazságaazon a gondolatkörön kivül esik, amelyet ma Andrássy inspirációja befutott,lehet csillogó dialektika vagy a pártpolitikának egy-egy sakkhúzása, lehet szellemes jogi és politikai okoskodás, de az adott körülmények között a helyzet nagy komolyságának Andrássy szavai felelnek meg. Apponyi Albert gróf beszédének főképp első része kapja meg az elméket. A királyt aposztrofálja ő is, de nemcsak azuralkodó királyt, hanem a leendő uralkodót is. Megtörtént ugyanis a képviselőház mai ülésén az, hogy egy meggondolatlan közbekiáltás, a tüntetésre váló könnyű hajlandóság egy közbeszólás alakjában szembeállította a kettőt olyformán, mintha, a . • király iránt való őszinte kegyelet, a magyarban tiszteletlenséggel vegyülne a leendő király iránt. A közbeszólás illetlen volt és megbotránkozással találkozott. De Apponyi Albertgróf utólérhetetlen tapintata megtalálta azokata szavakat, amelyekkel tisztázhatta azt a helytelen és hamis látszatot, amit az ilyen könnyelmű szembeállítás okozhat. A királyi iránt érzett tisztelet és hódolat semmiképp nem jelenti Magyarországon a tiszteletlenséget, a kétséget, avagy a bizalmatlanságot a trón jövendő várományosával szemben. S nem jelentheti a magyar alkotmányos jogoknak nagyobb féltését ezután, mint bármikor. Ezt szükséges volt így megállapítani, mert mi ismerjük azokat a jelenségeket, amelyek itt fölmerülnek, s meg is tudjuk becsülni érdemük szerint, de a külföldön tévedésbe ejtheti a világot egy-egy meggondolatlan közbeszólás is, s kárt és ellenérzést támaszthat ott, ahol mindeneknek harmóniára és egyetértő együttműködésre kell törekedniük a nemzet érdekében. Sziligrih és Bilinszki a királynál. Bécsből jelentik, hogy a király tegnap délben külön kihallgatáson fogadta Stürikh gróf osztrák miniszterelnököt. A kihallgatás egy félóra hosszat tartott. Ma délelőtt tizentegy órakor Bilinszki lovagi közös pénzügyminisztert fogadta a király magánkihallgatáson. Az audiencia egy óra hosszáig tartott. A komáromi mandátum. Komáromból jelentik: Sárkány Ferenc, a nemzeti munkapárt jelöltje vasárnap délelőtt mondotta el programbeszédét a vigadóban, ahol több mint ötszáz választópolgár volt jelen. A védőerőről szólva, azt mondja, hogy a védőerő reformálását nem tekinti áldozatnak és az újonclétszám fölemelését a kétéves szolgálat alapján a nemzet érdekében szükségesnek vallja, mert a békét csak jól szervezett hadsereggel lehet föntartani. A választójognak demokratikus irányban széles körökre való kiterjesztését kívánja a magyarság szupremáciájának megóvásával, az életkor, anyagi helyzet, értelmiség és szociális megbízhatóság tekintetében való korlátozásokkal. Híva a közigazgatás államosításának s addig is, míg ez elkövetkezik, az ígért státuszrendezés megvalósítását kívánja. Küzd a munkásbiztosítás reformálásáért, a munkásházak mozgalmában törvényhozási rendezésért; a városi törvényalkotást sürgősnek tartja. Mikosegits Kanus beszélt ezután és rámutatott arra, hogy a Justh-párt egyéni érvényesülés céljából akarta agyonobstruálni a kormányt. Este a jelölt támogatására ide érkezett munkapárti képviselők tiszteletére bankér volt. A komáromi nemzeti munkapárt táviratban üdvözölte Héderváry Károly gróf miniszterelnököt, és a kormányt. —* Délután Balla Aladár függetlenségi jelölt mondott programbeszédet, amelyben a Justhpárt politikája hívének vallotta magát. Utána még Holló Lajos, Lovászy Márton és Kun Béla justh-párti képviselők beszéltek. A választás, mely április 1ó én lesz, igen mozgalmasnak ígérkezik. Mit még nem tettek volna, hogy úgy szeresse őket, mint ahogy azt szereti. És ilyen értelemben, Ruben fiának vette legjobb hasznát minden gyereke közül a szegény özvegyasszony. Mikor az idősebb fia az első pénzt kereste,— idegen embereket vitt csónakon a folyón át — futva vitte az édesanyjának és meg nem tartott belőle magának egy batkát sem és, látva a szegény asszony örömét, kitört belőle a becsvágy, mely emésztette ölet. • Mamus, nem vagyok most olyan, mint Ruben testvérünk volt? Anyja végigmustrálta őt, összehasonlította magában ragyogó, friss arcát annak a kis kísértetnek halovány arcocskájával, aki ott ült fenn a kőlépcsőn. Szeretett volna igennel felelni, de nem volt rá képes. — Anyuskád nagyon szeret tégedet, Iván, — azt mondja végül — ha nem is vagy éppen olyan, mint Ruben testvérkéd volt. Ezt a testvért nem lehetett utolérni, ezt megértették a gyermekek, de azért nem kevésbbé iparkodtak rá minden erejükkel. Meg is nőttek, derék emberekké lettek, szereztek munkájukkal jó módot és becsületet, míg Ruben testvérke egyre csak ott maradt a maga helyén, a kőlépcsőn. Mindazáltal megtartotta régi felsőbbségét rajtuk: nem lehetett utolérni. És ha miben előbbre mentek és minden könnyebbségre, amivel anyjuk sorsán javítottak, elég jutalom volt nekik, ha azt hallották anyjuktól: hej, ha ezt az én kis Rubenem megérhette volna! így kisérte a kis Ruben az anyját az életén keresztül, egészen a halálos ágyáig. Megenyhítette a haldoklását is, mert legnagyobb szenvedésében is mosolygott arra a gondolatra, hogy hamarosan vele lesz. * De a kis Ruben története édesanyja halálával se ért véget. Testvéreire nézve ő a lisztes és munkás élet jelképe lett, a gyermeki kegyelteté és a borús esztendőknek minden megható emlékévé. A hangjuk gyöngéden és büszkén csendült meg, ha róla beszéltek. E kisfiút mindvvégig szent ünnepi kedv vette körül. És igy surrant be az unokatestvérek életébe is. Édesanyja szeretetéből nagyra nőtt, s a nagy emberek befolyása átszármazik nemzedékről-nemzedékre. ■» Elmondtuk, hogy Berta a Ruben húga volt. Ehnek a Bertának a fia is belebonyolódott Ruben bácsiba. Egy napon, hogy ott ült a gyalogút szélén, s azzal a nyugalommal, melyet az ember érez, ha mások kockázatos életét szemléli, elnézte a szalmaszálak és ágacskák kalandos keringését a megáradt patakon, egyszerre csak megzavarta békés filozofikus szemlélődését az édesanyja, akinek mindjárt a lépcső kövén üldögélő Ruben jutott az eszébe, amint a fiát meglátta. — Fiacskám, — kiáltotta — minek ülszolt? Tudod, hogy a mamádnak volt egy kis, testvérkéje, akit Rühellnek hívtak, aki éppen négy éves volt, mint te most. Az is a gyalogút szélére ült, megfázott és belehalt. De Axel nem szerette, ha háborgatták. Ott maradt mozdulatlan, fürtös szőke hajával a szemén. Ruben emléke szokatlan energiára serkentette testvérét, Berta asszonyt. Keményen megrázta a fiát, hogy megtanítsa Ruben bácsi tiszteletére. Egy más alkalommal a kis szöszke elesett a jégen, egy nagyobb fiú gonosz szándékkal meglökte volt. Ott feküdt szegény sírvá, mert hogy ebből mindenki láthatja, hogy bántották és mert hogy az anyját is a közéeteiv tudta. De elfelejtkezett arról, hogy az édesanyja mindenek fölött Ruben bácsi testvére volt. Amint meglátta fiát, bizony nem talált egyetlenegy vigasztaló szót se, hanem igy kiabált: — Ugyan te, meddig fogsz ott heverni? Jusson eszedbe Ruben bácsi, aki meghalt a te korodban, éppen hogy öt esztendős volt, mint te, mert ráült egy hókupacra. Axel azonmód fölállt, de hideg járta át ölel a lelke mélyéig. Mert hogyan is beszélhet a mamája Ruben bácsiról, mikor az ő tulajdon kis fiának úgy tele van a szive bánattal. Axel nagyon elkeseredett és igy történt, hogy elkezdte Ruben bácsit meggyűlölni. Axelék házában a lépcső tetején fönn kukorlát volt, nagyszerű ülés esett rajta. Onnan látni lehetett a lépcsősem padlóját s az ember mintha meredekségekbe tekintett volna le álmában. Délceg paripa volt ez a korlát. Ha Axel megnyergelte, várfalakat mászott meg rajta és elbűvölt kastélyok ellen intézett rohamot, ahol mint Szent György lovag, míg a szél szőke fürtjeit kapkodta, ő sárkányokkal harcolt. És milyen szerencse, Rubennek soha sem jutott eszébe, hogy oda üljön. De, tessék elhinni, ez se maradhatott el. Egy napon, mikor a sárkány végvonaglásban vivődött s Axel ott trónolt mint büszke győző, a kisasszony rákiáltott: TM Axel, szálljon le nyomban, Jussért eszébe Ruben bácsi, aki abban halt meg, mikor éppen nyolc éves volt, mint maga most, hogy BUDAPESTI HÍRLAP (79. sz.) 1912. április 2. A szerb egyházi kongresszus. A lapok fáradtak róla, hogy a kormány a szerb egyházi kongresszus egybehivására vonatkozó kérelmet elutasította. Erre nézve a Magyar Kurír illetékes helyen azt az értesítést kapta, hogy valóban szó van róla, hogy a kongresszusi választmány a kongresszus, egybehivását kívánja, döntés azonban e kérdésben még nem történt Valószínű, hogy ő felsége nem fogja megengedni a kongresszus egybehivását, mert ezt a választmány csak azért sürgeti, hogy a kongresszus ülésein a király által jóváhagyott zsinati statútumokat kritika tárgyává tegye. A debreceni Justh-párt elnöke. Debrecenből jelentik a Magyar Távirák Irodáivak: A debreceni Justh-pártban Somogyi Pál elnök már régebben visszavonulni igyekezett az elnökségtől többféle nézeteltérés miatt, így a többi közt az obstrukciót is elitélte.A párt ma választógyűlést tartott, amelyen a lemondást elfogadta és a párt díszelnökévé Tüdős, János drt, ügyvezető elnökké pedig Bolysó Dezső drt választotta meg.