Budapesti Hírlap, 1912. június(32. évfolyam, 129-153. szám)
1912-06-01 / 129. szám
l tak. A tekintély helyreállításának' akadályait szólítsák félre, még'ha önma*Tguk félreállásával járna is* Az ellenzék megegyezése. — A politikai események. — Budapest, máj. 31. ■Az ellenzéki pártok' megbízottai ma folytatták tanácskozásukat, a mely megegyezéssel végződött. A megegyezésben részt vettek: a Kossuth-párt, a Justh-párt, a pártonkívüli függetlenségiek pártja, továbbá a parasztpárt és a minden köteléken kívül álló függetlenségi érzelmű Károlyi Mihály gróf. Apponyi Albert gróf szövegezte és öntötte formába ennek az ellenzéki új koalíciónak egyező felfogását és megállapodásait, amelyeket a képviselőház holnapi ülésén fog előterjeszteni a koalíciónak látható feje, ,(akit a régi koalícióban annyit bántottak már új szövetségesei) Kossuth Ferenc. Kossuth, kérni fogja az üléseknek a megszüntetését néhány napra, hogy a kormány zavartalanul tárgyalhassa a béke föltételeit. Mert az új koalíció mai megállapodásait a béke föltételeinek tekinti, vagy minősíti; de kérdés, hogy váljon hozzájárul, vagy még inkább hozzájárulhat-e ezekhez a megállapodásokhoz a kormány és vele az a párt, amelyre a kormány támaszkodik? Ez ma a kérdések kérdése. Mert elvégre kettőn áll a vásár. Mert más az, ha ellenzéki pártok megegyeznek valamely követelésekben és ismét más, hogy felelősséggel mit lehet vállalni és mit lehet megvalósítani, ha minek mérlegelése a kormánynak és a kormányzó pártnak feladata. Az ellenzéki pártok (amelyektől Andrássy és az ő csoportja távol tartotta magát) megegyeztek a védőreform és a választójog miként való megoldására nézve; kiterjedtovábbá a megegyezés a követendő taktikára is. Azokból az adatokból ítélve, amelyek eddig nyilvánosságra jutottak, attól kell tartanunk, hogy a nagy üggyel-bajjal nyélbeütött megállapodásban több a taktika, mint a megvalósítható vagy a nemzet érdekében megvalósítandó komoly, tartalomos .. . Az választójogra nézve megállapítottak többrendbeli módozatot és meghatározták a választók maximális számát a reformban. E szerint mintegy száz percenttel emelnék a választók számát, de úgy ebben, mint az egyes kategóriákfelállításában, '"továbbá a titkos szavazásnak terjedelmében kevés részletezéssel csak egészen általános követelmények alapján döntöttek. Ez érthető, ha megértjük, hogy az ellenzéki pártok meg akartak egyezni. Mert elvégre három-négy nap alatt nem lehet egy szerves és minden egyes részletében világos és hatásában megvilágított választójogi törvényt alkotni. Itt a részletek döntik el az egésznek súlyát, hatását és következményeit, oly tagolt országban, mint a mienk. Itt mély és súlyos és megokolt aggodalmakat kell eloszlatni s a közmegnyugvást csak akkor lehet elérni, ha minden egyes jelzőnek, kategóriának és módozatnak hatását és lehető következését megyéről-megyére, vidékről-vidékre, sőt kerületről-kerületre kimutatják a reform megalkotói. Ez nyilván lehetetlen feladat egy három-négy nap alatt összeeszkábált, nagyjából és hevenyészve összerótt választójogi tervezetben. Az ellenzéki pártok — hogy a részletekben túlságosan el ne merüljenek és nyilván össze ne vesszenek újra — olyképp segítettek magukon, hogy csak általános keretet állítanak fel és a választók maximális számát határolták körül, kétmillió négyszázezer választóban. De hogy ez elfogadható-e a részletes adatok világításában s alkalmas-e ez a terv arra, hogy a magyar értelmiség súlyát biztosítsa és hogy a magyar állam nemzeti egységet ne veszélyeztesse, ez oly kérdés, amelyre mi rövid és ujjongó igennel nem válaszolhatunk. Sőt azt gondoljuk tépő aggodalmaink között, hogy egy fő-fő fontosságú, sőt a nemzet életébe vágó nagy kérdést így felületesen tárgyalni és elintézni nem lehet és nem szabad. A választókerületek beosztásáról is határoztak az ellenzéki pártok, kijelentvén, hogy a kerületek- új beosztása is előterjesztendő, a választójogi javaslattal egyidőben. Ez is egy egészen általános pontja a megállapodásnak. De milyen legyen ez az új beosztás, hogy az új választójognak korrektívumául szolgáljon? És ki biztosítja az urakat arról, hogy felsőbb helyen hozzájárulnak ehhez a javaslathoz, ha oly hibát akarnak vele korrigálni, amelyet a szélső jelszavak túlzott propagálásával követtek el? A második pontja az ellenzéki megállapodásnak a védőreform kérdésére vonatkozik. Itt provizoriümot ajánlanak föl,fölémélti Tójszáffi Tinál, egy több évre szóló ideiglenes megoldást, amely bizonyos kedvezményeket is foglalna magában a katonákra nézve. A provizóriummal szemben ismételten kifejtettük, hogy nagyobb megterhelést jelent, mint a végleges javaslat. Ha azt hiszi az új koalíció, hogy a hadügyi kormány, ha egyszer már megállapított nagyobb létszámhoz jut, hogy akkor azután majd visszatér a végleges reformra és a kisebb létszámra, hát akkor nagyon csalódik. De mit jelent valójában a provizórium a szövetkezett ellenzék programjában? Jelenti a kikapcsolását és a kényes kérdések kikerülését. A nemzeti követelmények nem játszhatnak szerepet és a póttartalékosok behívásáról szóló szakasz sem okozhat bajt és zavart, amikor csak provizóriumról van szó. De lehet-e ily módon komolyan beszélni a békés fejlődés biztosításáról, amikor ily veszedelmes kérdések megoldatlanul, elintézetlenül, nyitva hagyatnak a jövő válságos bonyodalmak magjául. A szerzett tanulságokat le kell vonni és a katonai kérdést el kell tüntetni, hogy oly területekre vethessük zavartalan figyelmünket, amelyeken a nemzet erejét gyarapíthatjuk a jövő nagy feladatai számára, úgy lehet, a nagy összeütközésekre is, amelyek fenyegetnek bennünket. De kérdjük: szolgálhatja-e komolyan a béke érdekét az ellenzéki szövetség, amikor feledve a rezolúciós válságot, újra bolygatja a híres 43. szakaszt , vagy ennek kihagyását, vagy pedig a védőtörvény elejtését követeli?. " A kormány, amely felelősséggel intézi az ország sorsát, ezt a követelést nem teljesítheti s felelőssége érzetében a szövetség választójogi tervezetét sem fogadhatja el rövid uton, igen alapos megfontolást és mindenre kiterjedő tanulmány nélkül. Ilyenformán nem is igen bizhatóllik a parlamenti béke gyors beállásában ilyen alapon. E részben ma igen aggodalmas, pesszimisztikus nézeteket hallottunk a munkapárt oldalán. A munkapárt határozottan ellenzi a katonai provizóriumot s nemzeti szempontból elfogadhatatlannak tartja a választójogi tervezet szélsőséges pontjait. A miniszterelnök, mint a pártban ma kijelentette, mindenesetre tárgyalni fog az ellenzékkel, nehogy őt érje vád, magyarázni, hogy a teát nem kell a vízzel főzni, arint a paszályt, hanem csakráforrázni s igy is pár perc múlva imártálalni kell. Ezt azonban magyarázhatja nekem akár ítéletnapig. -de végre is pompásan befalatozott. Csöppet sem palástolt jó érzéssel terült el szobám egyetlen büszkeségén, az elég jól megkímélt juta diványon, aztán amerikai módra, mindjárt dologra tért. — Miszter, én egy, különös ügyben jöttem önök közé. Hogy a dolog érthető legyen, ott, kezdem el, hogy ezelőtt hat évvel betörtek a Littaw bányatársaság igazgatójához. Mi mindent loptak el, alig érdekelné önt, de amiért idáig nyomozok, az lady Koszton kék gyémántja. A gyanú kezdettől fogva az ön vidékéről oda vándorolt osztrákokra terelődött. Amikor az osztrák szónál önkéntelenül is elmosolyodtam, az én angolom fölényes mosolylyal nyugtatott meg. — No, no, miszter! Én elég jól tudom, hogy ők szlávok, de csak nyelvre. Mi azonban állampolgárságuk szerint osztályozzuk őket, ezzel tartozunk az ön szép hazájának. Hálás tekintettel nyugtáztam a figyelmet, ő pedig folytatta. Az ügy elég kényes volt. Ezek az emberek oly becsületesnek mutatkoztak azelőtt is, azután is, hogy szinte hihetetlen. Nálunk odaát, — magyarázta szellemeskedve — nem vonhatjuk a gyanúsítottat kínpadra, de még csak deresre sem; hát a vallatáseredménnyel nem kecsegtetett. Lemondani sem akartunk arról az értékes zsákmányról, már csak rendőri becsületből sem, így hát az egyetlen fegyverünkkel éltünk: a türelmes megfigyeléssel. Ez volt az én tisztem. Négy éve figyelem honfitársait. Ezek dolgozgattak tovább a maguk tempójában, küldözgetve haza megtakarított pénzecskéjüket. Vagy fél éve kettő hazatért ide az ön falujába. Ezeket terhelte legkevesebb gyanú, hát nem is vettem figyelembe távozásukat. Most azonban, mikor az eredménytelenség már-már elvette minden kedvemet, segítségemre jött a detektívek leghívebb segítőtársa, a véletlen. Egy kisebbszerű katasztrófa történt, amely honfitársai közül ötöt elpusztított. Az egyik, aki még élt, amikor kivonszolták összeroncsolt tetemét, valami érthetetlen vágyakozással kutatott valami után. Társai elértették kívánságát, egy hihetetlenül piszkos, durva zsákszövetből készült csomagot adtak a kezébe. Magaramat hoztam* Látta volna miszter azt amegmagyarázhatatlan, de le sem irható gyönyört, amit az a kínoktól vonagló ember erezett. Lázas szemeinek égő tekintete szinte hozzátapadt ahhoz a piszkos rongyhoz, amelyet csókolt és szívéhez szorongatott! Az élet és halál utolsó lusájában eltorzult arca szinte kisimult. Mikor melléből az utolsó hördüléssel szakadt ki az élet, Szemeinek megtörő fénye erre a szívéhez szorított piszkos csomagra vetődve aludt ki. Én egy pillanatig sem vettem le tekintetelmet e jelenetről. Rendőrösztönöm megsúgta, hogy célnál vagyok. Ez az ember rabolta el a kék gyémántot. A kincssóvárgók lélektana ez; fájdalma is megenyhül, a mikor látja, hogy kincsét, melyet soha nem használhatott, magával viheti. . Hirtelen odaugrom, megragadom a piszkos csomagot. — A törvény nevében! *. Társai egy kissé méltatlankodtak, de a törvény szó nem tévesztett hatást. Én pedig érthető izgalommal rohantam drága zsákmányommal haza. Ez a fogás részemre dicsőséget és nem megvetendő anyagi sikert jelent. Elképzelheti fájdalmas csalódásomat, amikor fölbontom a csomagot & óhajtott drága kincsemet Hiába keresem« Nincs! _ __ _ ’n —• A durva zsákocska tartalma értéktelen földhulladék! Egy pillanatig tanácstalanul bámulok az előttem heverő szemétre, de csak egy pillanatra, azután már rátaláltam a folytatásra is. . A két honfitárs tehát azért sietett haza, mert megrabolta őt. A szegény öreg tolvaj abban a tudatban hunyta le szemét, hogy féltett kincsét a sírba is magával viszi. A két honfitárs pedig ez alatt idehaza vígan értékesíthette a drága zsákmányt. Ez az az ügy, ami engem ide hozott, ön megígérte, hogy segítségemre lesz a további dolgozásban, most kérdem, megtartja ígéretét? 1912. június 1 BUDAPESTI HÍRLAP (129. sz.)