Budapesti Hírlap, 1912. július (32. évfolyam, 154-179. szám)
1912-07-24 / 173. szám
6 BUDAPESTI HÍRLAP (173. sz.) 1912. július 24.-------------------------------------—------------------.— Bulgária és Montenegró, Szófia, júl. 23. (Saját tudósítónktól.) A török kormány a hatalmak figyelmét ráterelte arra a körülményre, hogy a bolgár kormány Biló kerületben csapatokat koncentrál. Több nagyhatalom képviselőjének kérdésére a bolgár kormány kijelentette, hogy nincsen szó Törökország ellen való csapatkoncentrálásról, hanem csak az őszi hadgyakorlatra való előkészületekről. Cetinje, júl. 23. (Saját tudósítónktól.) A montenegrói kormány az Albániából érkező nyugtalanító hírek következtében a határon nagyobb milic csapatokat vont össze a végből, hogy albánoknak és törököknek montenegrói területrevaló átlépését megakadályozzák. Még: a detentorok főnöke, aki azzal van megbízva, hogy a szökevények kívánságait a kormánnyal tu-dassa, Monasztirba érkezett. Elkobozott hadiszer. Trieszt, jul. 23. (Saját tudósítónktól.) Ma délelőtt a régi kikötőben a révhatóság elkobozta a Számoszból érkezett Katharina görög hajót. A rendőrség megtudta, hogy a hajón sok láda hadiszer van az albánok számára. Bizottság ment a hajóra és miután a hadiszert megtalálta, a hajót és rakományát lefoglalta. Az asigo flotta fejlesztése. Budapest, jul. 23. Az angol parlament alsóháza tegnap este megszavazta a haditengerészet fejlesztésének költségeit. A kérdés körül megindult vitában csak Churchill lord, tengerészeti miniszter, Balfour, volt miniszterelnök és Asquith miniszterelnök vett részt. Mind a három beszédnek az volt ugyan a tendenciája, hogy megnyugtassa az angol közvéleményt, de mind a három beszédből kiérezhető, hogy az angol kormány bizonyos pesszimizmussal ítéli meg a nemzetközi helyzetet. Talán meglepetés lehet ránk nézve, hogy az angol parlamentben velünk is foglalkoztak. Mind a három szónok megemlékezett arról az eshetőségről, hogy Ausztria és Magyarország flottája, ha az olasz flottával szövetkeznék, veszedelembe sodorhatná az angolok földközi-tengeri pozícióját. Balfour a legnagyobb csodálkozással beszél Montecuccoli gróf Dreadnoughtjairól, mert az angolokra nézve érthetetlen, hogy mire való a mi nagy fegyverkezésünk a tengeren, mikor tengerentúli birtokunk nincsen? Az angolok nem tudják eltitkolni, hogy bizonyos gyanakvással néznek reánk. A kéthatalmi standard ismeretes jelszava után most hangzott el először az angol parlamentben a háromhatalmi standard jelszava, azaz annak az elvnek a kifejezése, hogy Angliának a tengeren erősebbnek kell lennie, mint amily erős bármelyik három hatalom együttvéve. _. . w Vita az alsóházban. Churchill beszéde. London, júl. 23. Az alsóház ülésén Churchill miniszter megokolta a flotta fejlesztésének szükségességét, s a következőket mondta: Figyelemreméltó, hogy Németországban a flotta szaporítása érdekében tizennégy év óta már öt törvényt alkottak, és hogy a flotta szaporítását a német közvélemény még mindig nem tartja elegendőnek. A hatvan százalékos standard fentartása végett Angliának a következő öt esztendőben előbb öt, azután négyszer évenként négy-négy hajót kell építenie, holott a szóló remélte, hogy három, négy, három, négy és három hajóval be lehet érni. Gyorsítani kívánja továbbá a könnyűpáncélú cirkálók építését. A német flotta fokozott harcképességére való tekintettel szükséges a mindenkor készenlétben álló hajók számát tetemesen és gyorsan szaporítani. A negyedik hajóraj, melynek Gibraltár lesz az állomása, a következő két esztendő folyamán nyolc sorhajóra kell, hogy emeltessék, a jövő évben pedig két hatalmas hajóval kell azt szaporítani. Ez a hajóraj segédbázisul Máltára fog támaszkodhatni, hogy szükség esetén a Közép-tengeren is operálhasson. Ez intézkedések által a teljes legénységgel készenlétben álló hajók száma a honi vizeken tizenhatról huszonnégyre vagy a gibraltári hajókkal együtt huszonkettőről huszonnyolcra fog emelkedni. Az ezáltal harci értékben elért nyereség nagyobb a számszerű nyereségnél. Ezzel nem elégedvén meg, a kormány, amennyire a sorozási viszonyok megengedik, a teljes legénységgel készenálló hajók számát huszonnyolcról harmincháromra szándékozik fölemelni és ezzel a teljes legénységgel készenlétben álló hajókból négy hajórajt alakítani. Ez a szaporítás 1913-ban két hajó híjával, 1914-ben pedig teljesen készen volna. A másik flotta hajói, melyek néhány nap vagy óra alatt hadilábra helyezhetők, lassanként nyolcról tizenhatra szaporíttatnának. Angliának 1914-ben öt csatahajóraja lesz negyvenegy csatahajóval, melyből négy hajóraj teljes legénységű lesz. Angliának 1914-ben legalább harminchárom és legfeljebb negyvenegy teljes legénységű, hadikészenlétben álló csatahajója lesz huszonkilenc német hajóval szemben. A 33: 29 arány talán nem teljesen kielégítő, semmi esetre sem túlzott, de a hajórajoknak nemcsak számát, hanem minőségét is tekintetbe kell venni. Pontos vizsgálat alapján az admiralitás kijelentheti, hogy a következő két és fél esztendőre az arámmal meg van elégedve. A miniszter ezután a földközi-tengeri kérdésről beszélt. Gondoskodnunk kell — úgymond — oly haderőről, mely képes békében és háborúban egyaránt megvédeni azokat a nagy érdekeket, amelyekkel hosszú idő óta ott bízunk. A földközi-tengeri helyzetben fontos változások készülnek. E pillanatban sem Ausztria és Magyarországnak, sem Olaszországnak nincsenek Dreadnoughtjai tényleges szolgálatban, de néhány hét alatt, talán még előbb, az első olasz Dreadnought szolgálatra készen fog állani. Azután pedig a két hatalom rövid időközökben erős, modern hajókkal szaporítja flottáját, úgy hogy 1915. év végéig Ausztria és Magyarországnak négy, Olaszországnak öt-hat Dreadnoughtja lesz. Egyáltalában nem akarjuk föltételezni, hogy e két hatalom, melyeknek históriája nem volt híján az ellentéteknek és a melyek velünk soha sem voltak viszályban, e két hatalom, melyekkel hosszú időn át a legszívesebb és legbarátságosabb viszonyban állottunk, provokálás nélkül támadásra egyesülnének brit hajók vagy birtokok ellen. (Helyeslés a kormánypárton.) Nem akarunk hozzájárulni ahhoz a javaslathoz sem, hogy honi vizeinken való biztosságunkhoz szükséges túlsúly mellett a Földközitengeren is helyi súlyt tartsunk fönn Ausztria és Magyarország és Olaszország egyesült flottái fölött. Ezt tenni annyit jelentene, hogy három hatalmi standardot létesítsünk hatvanszázalékos túlsúllyal a legerősebb flottaerő fölött. Az ilyen politikát az államnak semmiféle életszükséglete nem teszi jogosulttá. A Földközi-tenger fölött való uralmat nem szabad úgy tekinteni, mintha el volna választva a tengeren való általános uralomtól. Minden oly kísérletünk, mely arra irányul, hogy szupremáciánkat speciális tengerterületre korlátozzuk, nemcsak hanns stratégia, hanem hamis politika is volna. A helyes út a földközi- tengeri adadi érdekek védelmére abban áll,, hogy a legkisebb számú modern hadihajó küldessék ki, melyek elegendők az eléjük szabott feladatok teljesítésére. Ezért határoztuk el, hogy hat régi csatahajót Máltából visszavonunk és négy Invincible-típusú csatacirkálóval pótoljuk. Ezek a hajók télen indulnak el oda. Közben erős csatahajóraj áll rendelkezésre, amely a Földközi-tengeren cirkálhat. A Máltára támaszkodó páncélos cirkálók minőségét továbbá akként akarjuk javítani, hogy e négy hajó helyébe négy sokkal erősebb páncélos cirkálót küldünk oda. Franciaország flottájával együtt a Földközi-tengeren oly flottánk volna, mely erősebb volna minden lehetséges kombinációnál. E hajók a honi vizeken nélkülözhetők volnának, mert nagy túlsúlyúnk van páncélos cirkálókban a legerősebb tengeri hatalom fölött is. Lehetséges lesz a máltai tengeralattjáró naszádok és torpedózúzók flottiláját szaporítani és Alexandriában torpedóállomást létesíteni. Még nem érkezett el az ideje annak, hogy az 1915—16-iki pénzügyi év Utolsó részéről gondoskodjunk. Nem valószínűtlen, hogy szükséges lesz a földközi-tengeri hajórajt az említett év végén megerősíteni. Ha ez elkövetkezik, kellő időben alkalmas intézkedések fognak történni, amelyeket azonban már most megjelölni korai volna. Ami azokat a közléseket illeti, hogy az egyik az általam említett földközi-tengeri hatalmak közül egy új fontos flottaprogramot fontol meg, úgy nem kívánok hipotézisek, vagy föltevések alapján cselekedni. Elég, ha kijelentjük, ha e közlések valóknak bizonyulnának, ez oly tény volna, mely azonnal megfontolást tesz szükségessé s amely nincsen benne abban a számításban, amelyet a jövő flottaépítkezésekről fölállítottam. Az általam kifejtett politika az admiralitás politikája, melyet mindenkor követtünk és amelybe bizalmunkat helyeztük. Az admiralitás semmit sem követel, ami szükséges ne volna. T ■’ * Balfour fölszólalása. A tengerészeti miniszter után Balfour szólalt föl és kifejtette, hogy a kormány, amint ő látja a tényállást, az angol földközi-tengeri védőerő reorganizációja által e védőerőt sokkal nagyobb mértékben akarja megerősíteni, mint ahogy az az előbbi megállapodásokban történt. A Földközi-tengeren van egy hatalom, mely mint tengeri hatalom, az utolsó évek óta létezik. Alig 300 mérföldnyi tengerparttal és egyetlen tengeri birtok nélkül is Ausztria, és Magyarország azon az úton van, hogy a világnak egyik erős tengeri hatalmává váljék. Nem lehet még tudni, minő alapon. Ez a legnagyobb fontosságú tény. Mindenki el fogja ismerni, hogy az európai politika kilátásai nem éppen kellemesek. Anglia, ha megteszi kötelességét, fönn fogja a békét tartani, , bár nem tagadható, hogy a modern béke majdnem épp olyan költséges, mint a háború régebben, de mindenesetre sokkal olcsóbb, mint egy modern háború. Egy modern háború oly lesújtó szerencsétlenség volna, hogy még a legmegfontolatlanabb államférfiú is bizonyára visszariad ettől az eshetőségtől. Ezért nagyfontosságú az a mód, ahogyan a hatalmak most csoportosulni készülnek. Nem képzelhető el, hogy a hatalmak bármelyike oly esztelen volna, hogy szövetségeket kötne, melyek offenzív akcióba keverhetnék oly dologban, melyben egyáltalában nincsen viszályra oka. Föltételezzük, hogy az emberiségben még elég okosság maradt arra, hogy ez garanciául szolgáljon, hogy a hatalmak e csoportosulása defenzív bázison nyugszik. S Ha ez így áll, akkor mi lesz ennek következménye? Az eredmény az volna, hogy minden hatalom, mély offenzív eljárásra engedné magát ragadtatni, nemcsak barátaitól látná magát magára hagyva, hanem szemben találná magát túlnyomóan erős ellenféllel is. Ha általános háborúra kerülne a dolog, akkor azt hiszem, a hármas ántant flottái nem felelnének meg ama követelményeknek, melyeket irántuk támasztani kellene. Ha jól értettem, úgy a kormány politikájának célja világossá tenni azt, hogy a legveszedelmesebb vállalkozás egy állam részéről most az volna Európát háborúba keverni. Bár súlyosan érezzük a nagy feladatokat, mégis viselnünk kell a nagy terheket, amíg a hajóépítésben való esztelen verseny tart. Nekünk legalább az a vigasztalásunk van, hogy nem ambícióból, hanem a békéért és biztosságért építünk. ............ ! " Asquith beszéde. Ezután Asquith miniszterelnök szólalt föl és a következőket fejtette, ki:- Teljesenosztozik Balfour ama nézetében, hogy a hatalmak nemzetközi csoportosulása a béke érdekében működik. Nyomatékosan hangoztatni kívánja, hogy Nagybritannia nagyon akarata ellenére vesz részt a flottaversengésben. Ezt a versenyfutást azonban nem mi provokáltuk. Tetemes költséggel részt vettünk benne, nem önként, hanem a viszonyok kényszere alatt. A költségek, bármennyire sajnáljuk is azokat, jogosultak, mert szükségesek ahhoz, hogy pártjaink, domíniumaink és kereskedelmünk, valamint a világbéke biztosságát megóvjuk. Ezek politikánk vezérmotívumai, melyeket szem előtt tartunk, bármely párt legyen hatalmon és bárhogyan csoportosuljanak is a hrakatriák. ’Semmit semhelyeselhetek, ami pánikot vagy ijedtséget jelenthet, mert szerintem erre a legcsekélyebb ok sincs. ,de nagyon fontos, hogy tisztába jöjjünk azzal, ami valószínűen történni fog és idejekorán teljesítsük kötelességünket. Pozíciónkat meg kell tartanunk és pedig teljes terjedelmében. (Tetszés.) Földközi-tengeri politikánk semmiképp sem változott, de néhány év óta fokozatos változás történt abban, amit stratégiai egyensúlynak lehetne nevezni. A tengeri haderő súlypontja ránk nézve a Földközi-tengerről a hazai vizek felé tolódott el. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Földközi-tengeren nincsenek oly brit érdekek, amelyeket biztosítani kell. Tudja mindenki, hogy nem tekintjük a Földközi-tengert semminő körülmények között sem olyan szintérnek, amelyen nincsenek saját érdekeink, vagy olyannak, amelynek biztosítását és amelyről való gondoskodást másra bízhatnák. (Tetszés.) Brit államférfi-a számára ez elképzelhetetlen állásfoglalás volna. Én nem abból az abszurd föltevésből indulok ki, hogy a Földközi-tengeren Ausztria és Magyarország és Olaszország egyesült tengeri haderejével kell szembeszállnunk. Azonban a Földközitengeren kell, hogyabban a helyzetben legyünk, hogy érdekeinket megvédhessük és hogy minden eshetőség ellen biztosítani tudjuk, amelyet józan előrelátás elképzelhet. Ebben a pillanatban azt hiszem, hogy a dolog így áll, azonban nagy változás van folyamatban. A kormány nem képzeli, hogy hazánkkal szemben őszintén teljesítjük kötelességünket, ha haderőnk csoportosítását nem alkalmazzuk sima változásokhoz, amelyekről Churchill lord szó- lett. Tengerészeti tanácsadóink nézete minden tény- s állás egybevetése alapján, hogy arra az időre, amelyről mi vagyunk kötelesek gondoskodni, előre- láthatóan a legközelebbi három évre a haderő teljesen elégséges lesz arra, hogy a Közép-tengeren a brit érdekeket minden lehető, eshetőséggel szemben biztosítsuk. . Később több információ fölött tudunk rendelkezni a felől, hogy minő viszonyok uralkodnak. Papiroson álló programokat nem mindig valósítanak meg, hanem azokat állandóan módosítják. [ Nagyhiba volna túl hosszú időre szóló intézkedésekket tenni olyan folyton változó művészetben, mint a minő a hajóépítés. Ebben senkinek sincsen több és jobb tapasztalata,, mint éppen nekünk. Biztosíthatom a házat, hogy ha a jövő évben a helyzet előre látható követelményeinek részletesebb ismerete alapján terjesztjük elő költségvetésünket, nem fogunk elmaradni olyan követelmények mögött, amelyeket tanácsadóink szükségesnektartanak, abból a célból. j