Budapesti Hírlap, 1912. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)
1912-09-01 / 206. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP (206. sz.) 1912. szeptember 1. tünk, fenmaradásunk és jövő fejlődésünk szempontjából nagyon is fontosak. Valóban különös, hogy az a nemzet, mely történeti alkotmánnyal dicsekszik, oly csekély érdeklődést tanusít a jogtörténeti fejlődés iránt, hogy újabb intézményeinek továbbfejlesztésében a jogtörténeti alapokat teljesen figyelmen kívül hagyta. Valóban különös, hogy az a nemzet, mely államiságának megmentéséért állandóan politikai harcokat vív, éppen a közjogi tudományt alig becsüli valamire s az a nemzet, mely legelőkelőbb foglalkozásnak a politizálást tartja, ügyet sem vet a történetbölcseletre s alig törekszik az államtudományok megismerésére. Sokkal inkább szeretjük’ a puszta hiten alapuló állításokat, mint a történet világánál földerített igazságokat. Sokkal többre becsüljük a meggondolatlanul odadobott közjogi jelszavakat, mint a jogtudomány éles logikai következtetéseit. Sokkal szívesebben lovagolunk közjogi frázisokon, mint vizsgáljuk azintézmények lényegét, hatását a való életre s jelentőségét nemzeti fenn áradásunkra. Beszélünk jogegyenlőségről, azt hívén, hogy ennek a lényege a politikai jogok egyenlősége, holott a nemesi jogegyenlőség sem terjedt ki erre s a Partis prímae nonus a nemesi sarkalatos jogok közt ezt nem sorolta föl. Beszélünk parlamentarizmusról, meg nem gondolva, hogy a parlamentarizmus alapföltétele, a király és a dinasztia nemzeti mivolta nálunk hiányzik s a magyar alkotmányosság modern sarkköve nem a miniszterek politikai, hanem jogi felelőssége volna. " . A köztörténet tanulságainak levonása, a nemzeti törekvéseket ért kudarcok okainak kutatása, nemzeti erényeinknek és hibáinknak történeti adatok alapján való megállapítása, alkotmányfejlődésünk történetének vizsgálata, jogintézményeink hatásának a meghatározása, jogelvek következményeinek, közjogi tételek" konzekvenciájának a föltárása, mind oly dolgok, amelyekkel komolyan és tudományos alapon foglalkoznia annak is érdemes, aki gyakorlati politikai célok elérésére törekszik. De, sajnos, a tudomány eme vidékének a művelői alig gyakorolnak nevelő hatást a nemzetre s ez az oka annak, hogy politikai pártjaink még ma is a negyvennyolc és a hatvanhét avult jelszavai szerint alakulnak; de az előbbiek már régen elfelejtették követelni a nádori méltóságnak, mint a negyvennyolcas alkotmány sarkkövének a viszszaállítását; az utóbbiak pedig régen lecsúsztak a közös ügyek ama szűkre szabott talapzatáról, melyre a kiegyezés mint megingathatatlan szilárd alapra volt tervezve. Ahol a tudományt oly kevéssé becsülik, mint nálunk, mert nagy a tudománytalanság és nincsen tudományos élet, ott a tudománynak még ezen a különösen nemzeti téren sem lehet nevelő hatása. Pedig mindaddig, amíg a magyar értelmiséget a politika terén a ma fönnálló tudománytalanság fogja fogva tartani, csonka lesz a nemzeti öntudat, mert nem fogja látni a célt, amelyre törekedni kell s nem fogja fölismerni az eszközöket, amelyekkel a célt elérni lehet. Mindaddig az érzelmek’ megfontolás nélküli hullámzásai fogja irányítani nemzetünk hajóját s a nemzetet senki sem fogja tudni határozott, irányban, céltudatosan és elszántan vezetni. A tudományok’ minden vidékének van nemzetnevelő hatása, mert az igazság megszeretésére, az igazságot kutatóknak és az igazságot szolgáltatóknak megbecsülésére neveli az embereket si fejleszti a tudás vágyát, elősegíti az észnek uralomra jutását, biztosítja a szellem hatalmát az anyagon. És minél nagyobb a tudományos igazságok' kutatóinak' a száma, annál több lesz az olyan ' ' " " '' .....- i ember, a ki a maga igazához szívósan ragaszkodik és a maga eszményi céljai nak elérésére kitartó szorgalmas han-gyamunkét tud kifejteni. De különösen az állami élettel összefüggő történeti,jogi és politikai tudományokazok, amelyeknek a nemzetnevelő hatása a legerősebb. Éppen ezért különös gondot kellene arra fordítanunk, hogy a jövő jogásznemzedék, mely a nemzet politikai vezetésére leginkább van hivatva, a tudományt megszeresse,a tudományos munkásságot különösen megbecsülje s ne csupán a formális képesítésnek, a diplomának a megszerzésére törekedjék,hanem magáért a tudományos igazságért és a sokat tudásért is lelkesedjék és fáradozzék. ......... éj ~ Az már most a kérdés, hogy hogyan kellene a magyar értelmiséget a tudományok megszeretésére nevelni. A mai főiskolai rendszer, mint már arra rámutattam, erre bizony nem alkalmas. Valamint nem alkalmas a tudományok művelésének az a módszere sem, mely csak a tudósok szűk köre által ,megérthető nyelven tárgyalja a tudományos kérdéseket. ' ’ .. .f*fíi ' rA’ tudomány ' megkedveltetésének egyik eszköze az, ha a tudományok művelése nemcsak biztos kenyérkeresetet nyújt, hanem legalább oly jövedelmet biztosít, mely a gondtalan megélhetés feltételeit nyújtja, sőt a különösen kiválóaknak a vagyonszerzést is lehetővé teszi. Az új egyetemek létesítése ebben az irányban nagy lépés előre, mert így remélhető, hogy sokan fogják magukat a tudományos működés egészséget és lelket emésztő pályájára szánni. De ez még nem elég. Hanem arról is kellene még gondoskodni, hogy a tudomány árais emelkedjék, amikor mindennek az ára emelkedik. A főiskolákon a tanári fizetés alapjává ismét a tandíjat kellene tenni. Hiszen ennek a megszűnte-szorítana, mégis biztosabban és vígabban lejt át az életátlagon, mint a férfi, habár a Noé bárkáját viseli is a lábán. Azután meg, ami az edzést illeti, láttam a tulajdon szememmel Bereg megyében, fönn a vereckei szoros közelében, fagyos januárius közepén rutén gyerekeket egy ingben szánkázni. De, mikor megkérdeztem, hogy milyen ez edzett faluban a gyermekhalandóság, kitűnt, hogy a „télen nyáron hajadonfővel, mezítláb és egy ingben járó kis megán tudósok" jóval sűrűbben halnak, mint abudapesti gyerekek és kétszeres percentszámmal, mint az elkényeztetett úri gyerekek. ' ' így kering a szép teória és a kételkedés' egymás körül, mint Ádám ,és Lucifer és nyeli el egymást, mint a napot az éj, az álmot az ébredés, a szabályt az ellenkezője. Még az sem bizonyos, hogy amit ma edzésnek hiszünk, holnap nem lesz-e öngyilkosság — vagy önkényeztetés? Mégis csak az az igazság, hogy minden teóriánál, szisztémánál és divatnál jobb edzők ura az istenes, mértékletes és fegyelmezettélet, noha. — súgja Lucifer, — akárhány istentelen vén korhely is megélte már a Matuzsálem korát. Most tehát a test edzése és a természetes életmódhoz való visszatérés kezd jelszóvá fölvergődni, minekutána ezer raffinált találmánynyal szolgál folyton a tudomány és az ipar a kényelemnek és a puhaságnak. Az emberiség valóban ráeszmélt, hogy a modern élet tömérdek kényelmével nem szolgálja oly mértékben a test valódi kényelmét, mint ahogy ígérkezett s kezdi hinni, hogy e fárasztó és kimentő kényelem káros, mert eltávolítja a természetedtől. Térjünk tehát vissza a természeteshez. De hogyan? Az egyik tudós (persze német) azt tanácsolja, hogy hányjuk le magunkról az ember legfő ellenségét, a ruhát és engedjük át magunkat a nap éltető tűzfolyamának, mert a nap az élet, erő, egészség és hosszú élet doktora s ha hozzá fordulunk, visszatértünk a természethez. Igen, de hol a nap ez égbenyúló házak közt? Erre is megfelel a német: gründol egy részvénytársaságot, épít szanatóriumot, ott aztán kapok napfürdőt a mennyi csak kell. Igen, de a ki nem juthat be a szanatóriumba? Erre ír egy másik német egy szép könyvet, melyben kifejti, hogy az ember legfő ellensége a mozgás hiánya és aki vissza akar térni a természeteshez, reggeltől estig minden órában nyújtóztatgassa ki az ő rendszere szerint a tagjait, vibráltassa az izmait, üljön, álljon, forogjon, keringjen, hol hasmárít, hol gerincen, hol a talpán, hol a fején. S ezt megteheti mindenki a városi lakásában is. Ez mind szép, de én hivatalnok ember vagyok és meglehetős föltünést keltene a hivatalban a természethez való ez a visszatérés. Ezen is segít a tudós: gründol egy részvénytársaságot, alapít szanatóriumot stb. A harmadik német azonban kisüti, hogy az ember legfő ellensége a hús s a természethez csak a gyomrunkon át térhetünk vissza, ha tudniillik nem eszünk egyebet, csak főzeléket, mert az ember nem húsevő állat, hanem növényevő, mint őse, a majom. (És gründol részvénytársaságot szüt). A negyedik német még ezt sem tartja elégnek, hogy visszatérjünk az őskori természetünkhöz , ő bebizonyítja, hogy az ember legfő ellensége a tűz, mely a növényt főzelékké főzi, mert a legfontosabb tápláló sokat megemészti; a racionálisan élő ember konyhája legyen a gyomra, vagyis nyersen egye a gyümölcsöt, meg a salátát. (És persze, gründol egy konyhamentes szanatóriumot stb.) " Hát még a vakációnk dolgában mennyi remek tanácsot hallunk! „Élj sátor alatt, mint a beduin." „Élj erdőben, mint a remek" „Járj mezítláb’, mint a paraszt." „Kelj korán, mint az arató." „Aludj sokáig, mint a gyermek." S a többi. Az ember válogathat a természethez való visszatérésben, ha ugyan bele nem őrül. L Eme rendszerek, teóriák, bölcseségek és bolondériák, rajongások és üzleti reklámok közt hánykolódik most az emberiség, azon tűnődve, hogy mi módon nyújtsa meg fáradt életét és veszendők egészségét. Ezekből a teóriákból és rendszerekből szabadult ki az a magántudós, akit egykor kinevettünk, pedig, ime, bebizonyult, hogy bozontos és különös alakja ama próféták fajtájából való volt, akik megelőzik korukat s a jövőbe látnak. Hiszen manapság már egész irodalma és százezernyi híve van az ő kikacagott elveinek, ha nem is lépnek ki vele olyan őszintén és fanatikusan, mint ő. Ezekből szűrődött le különös és kacskaringós utakon, öntudatlanul a most nekilendült kalaptalanság divata, melynek, legalább-