Budapesti Hírlap, 1912. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)
1912-09-01 / 206. szám
1912. szeptember 1. tése nagy kárára volt a magyar tudóívány fejlődésének. . . A másik eszköz a főiskolai tanárság kezében van. Egykönnyen meg nem emészthető terjedelmes tankönyvek nem alkalmasak arra, hogy valakit az illetőtudományba bevezessenek s vele az illető tudományt megkedveltessék. Tudományos munkákat csak az tud élvezni, aki az illető tudomány alaptanaival tisztában van. Tankönyv és tudományos munka két különböző dolog, pedig a mi professzoraink szeretik a kettőt összezavarni." A harmadik eszköz atudományos munkák érthető nyelve, külső formai szépsége. Ahol van már tudományos élet és a tudományok iránt való meleg érdeklődés, ott ez talán nem oly nagyon fontos. De ahol a tudományt még csak megkedvelteim kell az értelmiséggel, ott igen fontos a külső formai cíin, a világos érthető nyelv és a grammatikai és mondatfűzési tökéletesség. Ha a magyar tudós nem tud tökéletesen magyarosan írni, kitől kívánjuk hát, hogy magyarosan írjon? Különösen fontos ez a jogi, történeti és politikai tudományos munkáknál, amelyek még jogászembernek is csak akkor élvezhetők, ha formai szépségük és nyelvi tökéletességük által is hatnak. - v •.Végre gondoskodni kell a tudományos igazságok népszerű terjesztéséről is, mert az a tudomány, melynek ismerete csupán a tudósok körére szorul, a tudományos igazságok elterjedését és a tudománynak megkedvelését alig mozdítja elő s nem tesz semmit a tudománytalanság megszüntetésére. ? Széchenyi István a tudományosan kiművelt emberfőben kereste a nemzeti nagyság alapját. Tegyen hát valahára a magyar állam és a magyar társadalom is valamit arra, hogy hazánkban legyen sok tudományosan kiművelt emberfő. Az országos jegyzőgyűlés után. Budapest, aug. 31. Hírt adtunk arról, hogy az ország jegyzői kara mily elégedetlen a saját erkölcsi és anyagi helyzetével és, hogy e miatt a kolozsvári közgyűlésen erős viharok kitörése várható. Az augusztus 28-án lezajlott közgyűlés csakugyan a legviharosabb gyűlések egyike volt, annyira, hogy már a belügyi kormányt képviselő Cretegh Miklós főispán beszéde alatt a türelmetlenség erős jelei mutatkoztak a teremben, amelyet körülbelül 360 kiküldött töltött be. Az elnöki jelentés és a kongresszusi határozatok miként való végrehajtásáról szóló elnökségi beszámolónál azután az elégedetlenség vihara teljes erővel tört ki. Szinte egyhangú volt a fölzúdulás a belügyminiszter ama leiratának fölolvasása után, amelyben arról értesíti az egyesületet, hogy a fölterjesztett emlékiratokban fölpanaszolt sérelmek orvoslását tervbe vette. De főképp elégedetlenek voltak a jegyzők, hogy még azokat a kívánságaikat sem teljesítette a miniszter, amelyek pénzbe nem kerülnek. A határozat az lett, hogy újabb Reputációkat küldenek a politikai pártok elnökeihez, továbbá a pénzügyminiszterhez, előbbiekhez támogatásért, az utóbbihoz pedig azért, hogy föltárják előtte, hogy az új adótörvényeket 1913. január elsején életbeléptetni lehetetlen. . ! ! A belügyminiszterhez újból fölírnak, hogy kérelmeiknek legalább a családi pótlékra, a vasúti felmenetjegy-kedvezményre vonatkozó és a pénzbe nem kerülő óhajtásokat még ez évben teljesítse. A gyűlés egyik érdekes pontja volt a tárgysorsjáték ügye, amelyet egyes lapok úgy tüntettek föl, mint hogyha az egyesület vezetősége e körül nem kellő körültekintéssel járt volna el. A megtartott vizsgálat alapján kiadott felmentő belügyminiszteri leirat felolvasása után a közgyűlés név szerinti szavazással, 134 szavazattal 32 szavazat ellenében, az elnökség követelt eljárását helyeselte, magáévá tette, azt bizalmáról biztosította, sőt helytelenítette azoknak az eljá■ '■■■— ' 1 *. !■ ■■■■■■ . — I..rását, a kik’ ezt a dolgot ok nélkül a nyilvánosság elé vitték. . / ' r r '! Ezek szerint tehát a kolozsvári jegyzőgyűlés még nem nyúlt radikálisabb eszközökhöz, de elég veszedelmesnek látszik a határozatok közt szerényen meghúzódó az a rendelkeés, hogy ha a kormány és a képviselőház nem teljesítené a jegyzők kívánságait, az elnökség hívja föl a jegyzői kart a kongresszusi határozat végrehajtására, ami magyarul annyit tesz, hogy a jegyzők társadalmi, politikai, szociális téren rezisztálnak. 1 . Amikor elismerjük, hogy a jegyzői kar ezúttal is megmaradt hagyományos és lojális álláspontján és a békesség kedvéért még mindig várakozó álláspontot foglalt el, egyben újra fölhívjuk az illetékes tényezők figyelmét ennek a tisztviselői karnak a helyzetére, sőt erősen támogatunk kell azt a törekvésüket, hogy legalább azokat a kívánságaikat teljesítsék, amelyek pénzbe nem kerülnek. Ha pedig ezek igazán csak a közigazgatás általános reformjával kapcsolatban teljesíthetők, nyilatkozzék a többséggel rendelkező s így a reformok megalkotása elé gördülő akadályokat elhárítani képes kormány, hogy mikor fogja a községi közigazgatást átreformálni és ezzel nyugtassa meg a jegyzőket. De nyugtassa meg! Mert az tűrhetetlen, hogy egy elégedetlen s jogosan elégedetlen tisztviselői kar vezesse a községek ügyeit és képviselje a legszélső perifériákon a magyar államhatalmat. 11 nyáron, fürdőhelyen és a szabadban, behódolt az aranyifjúság is. (Hogy a városban, és télen is folytatja-e, kétlem, noha nem lenne érdektelen, a Kossuth Lajos utcán végighúzódó fedetlen fejű precesszió.). • Lehet, hogy az edzésnek ez a szerény formája (mely, különben nem is olyan új, mert már a régi görögök is súlyt helyeztek rá ) csak múló divat lesz, de az is lehet, hogy csak kezdője a testedző öltözködés új áramlatának. Fontossága is csak az utóbbi esetben lenne. S ha az emberek csakugyan rátérnek a természetesebb öltözködésre, nem lesz-e abból is a Jégerruha? Jéger doktor a maga ruhaszerzeményét szintén arra szánta, hogy az öltözködést egyszerűsítse és az eredménye az lett, hogy komplikálta, mert az emberek elfogadták ugyan a Jéger-inget, de csak melegítő alsónak. S ha valóban sikerülne is elfogadtatni az emberiséggel a teóriák jegyében született természetes ruházkodást, természetes táplálkozást és természetes életmódot, használna-e vájjon az ember ama legérzékenyebb, legmisztikusabb, legféltettebb és leggyöngébb oldalának, melyre a legtöbb szemfényvesztő üzletet alapítják: az egészségének? Rejtelmesen és kiszámíthatatlanul él és foszlik, virágzik és senyved az életnek ez a drága virága. Letörik és elsodródik váratlanul onnan, ahol elpusztíthatatlannak látszott és szívósan elvegetál ott, ahol úgy tetszik, hogy már réges-rég letört száráról. A minap láttam egy erdőt, melyet az áprilisi tornádó ledöntött. Csupa vastag, erős, százados fenyőfa volt, — most ott fekszik ezrével a hegy oldalában, ki derékban ketté törve, ki lövéstől, kiforgatva a földből. Egy percnek a negyedrésze elég volt e szörnyű pusztításhoz. És amíg ez az erős, hatalmas erdőrészlet kidőlt, mellette és szemben vele fiatal, növendék fából vagy fejszére megért vénségekből való erdőnek egyetlen ága sem hullott le. Ilyen kiszámíthatatlan és titokzatos erők döntik le vagy kímélik meg az emberek erdejét is. Teóriák és rendszerek meg nem törik szabályozhatatlan erejét. Hanem hát lehet, hogy mégis mérséklik dühét. ■ -i : * ■ ■ '*1::**' BUDAPESTI HÍRLAP (206. sz.) Jégvirágok. Irta Fejéregyházy Lehel. Az északi szél sikoltva száguld végig az utcákon. Sűrű hófelhők mögé bukik le a nap sötétvörös korongja. Csikorog a keményre fagyott hó és az alacsony házak ereszéről vastag jégcsapok meredeznek alá. A sétatér görcsös akácfái dideregve burkolóznak hóköntösükbe, körülöttük álmos, fázó, éhes madárkák raja ,csipog. A hó apró, jeges tüskékben kezd hullani, szinte belesüppednek a házikók a hóba, ablakaikon sűrü jégvirág fakad, mintha a tél sóhajtásainak odafagyott álma volna. Tavaszról álmodik a tél és hólevelekkel ékesíti fáit. Tavaszról ... az élet tavaszáról álmodoznak a boldogságot kergető szürke, fáradt emberek és édes emlékek leveleit fakasztják a rég elsuhant múlt fáján. Megrajzolják szépen, megrajzolják szebben a rég elhervadt, elfeledett, tán soha ki nem nyílt virágot és a jövendő csillogó, ragyogó, titokzatos képét. A könyek, forró sóhajtások, lankadó remények és megfagyott álmok, * I . Egy fölgyúrt gallérú férfi halad vigyázva befelé a sikol után. Néha megáll egy pillanatra és a hátát veti a szélnek, aztán elszántan küzködik tovább a hózivatarral. Mentős közelebb ér a sarokhoz, ahonnan lámpavilág csillog elő a kis kávéház ajtajából, annál délcegebbé válik a tartása. A fejét fölveti, a sapkáját hátracsapja, gallérját lehajtja, hogy szabadon hulljon a hó puszta, erős nyakára. A kávéházban már türelmetlenül várják’. A’ vidám, hangos, elégedetten kövér kávésné kikipillant az utcára. A kávés fontoskodva simogatja kiborotvált állát, nagyokat kölent és óvatosan támaszkodik a pénztár oldalához. (Az óvatosság éppen nem fölösleges, mert a pénztár, ami bizonyos arisztokratikus jelleget ad a kis kávéháznak, voltaképpen csak világoskékre festett faládákból van összeszerkesztve és fenyegetően szokott csikorogni, ha a kövér kávésné telepszik bele. Egyébként igen mutatósan van a teteje fehér márványutánzatú viaszosvászonnal beborítva és olcsó, de csillogó bádogtálcákkal és tarka reklámképekkel fölékesítve. Itt szokott ülni egy csinált virágbokréta társaságában a sápadt arcú Lencsi kisasszony és horgol töméntelen csipkét, takarót, kendőt. Ha valaki Lenkának szólítja, rizsporos arcán halvány mosolygás fut át és merengő tekintettel néz maga elé, de vékony ujjaival azért nem véti el az aprópénz-olvasást és le nem teszi a fényes acélját. Az ajtó fölpattan. A kályha közelében álló törzsasztal felől harsány éljenzés hallatszik: — Bravó, kapitány! Már attól féltünk, el sem jösz! — Ilyen időben a várhegyet megmásznil 3 Bethmann-Hollweg és Berchtold gróf, Bécsből táviratozzák. A Fremdenblatt jelenti: Bethmann-Hollweg birodalmi kancellár szeptember 7-én délután két órakor a morvaországi Magyar Hradisba érkezik, ahonnan Berchtold gróf látogatására Buhlauba megy. A birodalmi kancellár neje Berktesgadenben marad, mert nem akarja utókúráját megszakítani. A birodalmi kancellár szeptember 8-án este hagyja el Buhlaut és Berchtesgadenbe megy vissza. Ugyanebben az időben Csirszky bécsi osztrák és magyar nagykövet nejével, valamint Szégyén-Marich gróf berlini osztrák és magyar nagykövet leányával, Máriával, is ott fognak tartózkodni. Ezenfelül Berchtold gróf számos barátja Buklauba fog időzni vendégül.