Budapesti Hírlap, 1912. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)

1912-09-01 / 206. szám

1912. szeptember 1. tése nagy kárára volt a magyar tudó­­ívány fejlődésének. .­ . A másik eszköz a főiskolai tanár­ság­ kezében van. Egykönnyen meg nem emészthető terjedelmes tankönyvek nem alkalmasak arra, hogy valakit az illető­­tudományba bevezessenek s vele az il­lető tudományt megkedveltessék. Tudo­mányos munkákat csak az tud élvezni, a­ki az illető tudomány alaptanaival tisztában van. Tankönyv és tudományos munka két különböző dolog, pedig a mi professzoraink szeretik a kettőt össze­zavarni."­­ A harmadik eszköz a­­tudományos munkák érthető nyelve, külső formai szépsége. A­hol van már tudományos élet és a tudományok iránt való meleg érdeklődés, ott ez talán nem oly nagyon fontos. De a­hol a tudományt még csak megkedvelteim kell az értelmiséggel, ott igen fontos a külső formai cíin, a vi­lágos érthető nyelv és a grammatikai és mondatfűzési tökéletesség. Ha a magyar­ tudós nem tud tökéletesen magyarosan írni, kitől kívánjuk hát, hogy magyaro­san írjon? Különösen fontos ez a jogi,­ történeti és politikai tudományos mun­káknál, a­melyek még jogászembernek is csak akkor élvezhetők, ha formai szép­ségük és nyelvi tökéletességük által is hatnak. - v •­­.Végre gondoskodni kell a tudomá­nyos igazságok népszerű terjesztéséről is, mert az a tudomány, melynek isme­rete csupán a tudósok körére szorul, a tudományos igazságok elterjedését és a tudománynak megkedvelését alig moz­dítja elő s nem tesz semmit a tudomány­talanság megszüntetésére. ? Széchenyi István a tudományosan kiművelt emberfőben kereste a nemzeti nagyság alapját. Tegyen hát valahára a magyar állam és a magyar társadalom is valamit arra, hogy hazánkban legyen sok tudományosan kiművelt emberfő. Az országos jegyzőgyűlés után. Budapest, aug. 31. Hírt adtunk arról, hogy az ország jegyzői kara mily elégedetlen a saját erkölcsi és anyagi helyzetével és, hogy e miatt a kolozsvári köz­gyűlésen erős viharok kitörése várható. Az augusztus 28-án lezajlott közgyűlés csakugyan a legviharosabb gyűlések egyike volt, annyira, hogy már a belügyi kormányt kép­viselő Cretegh Miklós főispán bes­zéde alatt a tü­relmetlenség erős jelei mutatkoztak a teremben, a­melyet körülbelül 360 kiküldött töltött be. Az elnöki jelentés és a kongresszusi hatá­rozatok miként való végrehajtásáról szóló elnök­ségi beszámolónál azután az elégedetlenség vi­hara teljes erővel tört ki. Szinte egyhangú volt a fölzúdulás a belügyminiszter ama leiratának föl­­olvasása után, a­melyben arról értesíti az egye­­s­ületet, hogy a fölterjesztett emlékiratokban föl­panaszolt sérelmek orvoslását tervbe vette. De főképp elégedetlenek voltak a jegyzők, hogy még azokat a kívánságaikat sem teljesítette a miniszter, a­melyek pénzbe nem kerülnek. A határozat az lett, hogy újabb Reputációkat kül­denek a politikai pártok elnökeihez, továbbá a pénzügyminiszterhez, előbbiekhez támogatásért, az utóbbihoz pedig azért, hogy föltárják előtte, hogy az új adótörvényeket 1913. január elsején életbeléptetni lehetetlen. . ! ! A belügyminiszterhez újból fölírnak, hogy kérelmeiknek legalább a családi pótlékra, a vas­úti felmenetjegy-kedvezményre vonatkozó és a pénzbe nem kerülő óhajtásokat még ez évben teljesíts­e. A gyűlés egyik érdekes pontja volt a tárgy­­sorsjáték ügye, a­melyet egyes lapok úgy tüntet­tek föl, mint hogyha az egyesület vezetősége e körül nem kellő körültekintéssel járt volna el. A megtart­ott vizsgálat alapján kiadott felmentő belügyminiszteri leirat felolvasása után a köz­gyűlés név szerinti szavazással, 134 szavazattal 32 szavazat ellenében, az elnökség követelt el­járását helyeselte, magáévá tette, azt bizalmáról biztosította, sőt helytelenítette­ azoknak az eljá­■ '■■■— ' 1 *. !■ ■■■■■■ . — I..­rását, a kik’ ezt a dolgot ok nélkül a nyilvános­ság elé vitték. . / ' r r '! Ezek szerint tehát a kolozsvári jegyző­­gyűlés még nem nyúlt radikálisabb eszközök­höz, de elég veszedelmesnek látszik a határoza­tok közt szerényen meghúzódó az a rendelke­­­és, hogy ha a kormány és­ a képviselőház nem teljesítené a jegyzők kívánságait, az elnökség hívja föl a jegyzői kart a kongresszusi határozat végrehajtására, a­mi magyarul annyit tesz, hogy a jegyzők társadalmi, politikai, szociális téren re­­zisztálnak. 1 . A­mikor elismerjük, hogy a jegyzői kar ezúttal is megmaradt hagyományos és lojális ál­láspontján és a békesség kedvéért még mindig várakozó álláspontot foglalt el, egyben újra föl­hívjuk az illetékes tényezők figyelmét ennek a tisztviselői karnak a helyzetére, sőt erősen tá­mogatunk kell azt a törekvésüket, hogy legalább azokat a kívánságaikat teljesítsék, a­melyek pénzbe nem kerülnek. Ha pedig ezek igazán csak a közigazgatás általános reformjával kap­csolatban teljesíthetők, nyilatkozzék a többség­gel rendelkező s így a reformok megalkotása elé gördülő akadályokat elhárítani képes kormány, hogy mikor fogja a községi közigazgatást átre­­formálni és ezzel nyugtassa meg a jegyzőket. De nyugtassa meg! Mert az tűrhetetlen, hogy egy elégedetlen s jogosan elégedetlen tiszt­viselői kar vezess­e a községek ügyeit és képvi­selje a legszélső perifériákon a magyar állam­­hatalmat. 11 nyáron, fürdőhelyen és a szabadban, behódolt az aranyifjúság is. (Hogy a városban, és télen is folytatja-e, kétlem, noha nem lenne érdekte­len, a Kossuth Lajos­ utcán végighúzódó fedet­­len fejű precesszió.).­­ • Lehet, hogy az edzésnek ez a s­zerény for­mája (mely, különben nem is olyan új, mert már a régi görögök is súlyt helyeztek rá ) csak múló divat lesz, de az is lehet, hogy cs­ak kez­dője a testedző öltözködés új áramlatának. Fon­­tossága is csak az utóbbi esetben lenne. S ha az emberek csakugyan rátérnek a természete­sebb öltözködésre, nem lesz-e abból is a Jéger­­ruha? Jéger doktor a maga ruhaszerzeményét szintén arra szánta, hogy az öltözködést egy­szerűsítse és az eredménye az lett, hogy kompli­kálta, mert az emberek elfogadták ugyan a Jé­­ger-inget, de csak melegítő alsónak. S ha valóban sikerülne is elfogadtatni az emberiséggel a teóriák jegyében született ter­mészetes ruházkodást, természetes táplálkozást és természetes életmódot, használna-e vájjon az ember ama legérzékenyebb, legmisztikusabb, legféltettebb és leggyöngébb oldalának, melyre a legtöbb szemfényves­ztő üzletet alapítják: az egészségének? Rejtelmesen és kiszámíthatatla­nul él és foszlik, virágzik és­ senyved az élet­nek ez a drága virága. Letörik és elsodródik váratlanul onnan, a­hol elpusztíthatatlannak látszott és szívósan elvegetál ott, a­hol úgy tet­szik, hogy már réges-rég letört száráról. A minap láttam egy erdőt, melyet az áp­rilisi tornádó ledöntött. Csupa vastag, erős, szá­zados fenyőfa volt, — most ott fekszik ezrével a hegy oldalában, ki derékban ketté törve, ki lövéstől, kiforgatva a földből. Egy percnek a negyedrés­ze elég volt e szörnyű pusztításhoz. És a­míg ez az erős, hatalmas erdő­részlet ki­dőlt, mellette és szemben vele fiatal, növendék fából vagy fejszére megért vénségekből való er­dőnek egyetlen ága sem hullott le. Ilyen kiszá­míthatatlan és titokzatos erők döntik le vagy kímélik meg az emberek erdejét is. Teóriák és rendszerek meg nem törik szabályozhatatlan erejét. Hanem hát lehet, hogy mégis mérséklik dühét. ■ -i : * ■ ■­­ '*1::**' BUDAPESTI HÍRLAP (206. sz.) Jégvirágok. Irta Fejéregyházy Lehel. Az északi szél sikoltva száguld végig az utcákon. Sűrű hófelhők mögé bukik le a nap sötétvörös korongja. Csikorog a keményre fa­gyott hó és az alacsony házak ereszéről vastag jégcsapok meredeznek alá. A sétatér görcsös akácfái dideregve burkolóznak hóköntösükbe, körülöttük álmos, fázó, éhes madárkák raja ,csipog. A hó apró, jeges tüskékben kezd hullani, szinte belesüppednek a házikók a hóba, abla­kaikon sűrü jégvirág fakad, mintha a tél só­hajtásainak odafagyott álma volna. Tavaszról álmodik a tél és hólevelekkel ékesíti fáit. Ta­vaszról ... az élet tavaszáról álmodoznak a bol­dogságot kergető szürke, fáradt emberek és édes emlékek leveleit fakasztják a rég elsuhant múlt fáján. Megrajzolják szépen, megrajzolják szeb­ben a rég elhervadt, elfeledett, tán soha ki nem nyílt virágot és a jövendő csillogó, ragyogó, ti­tokzatos képét. A könyek, forró sóhajtások, lan­kadó remények és megfagyott álmok, * I . Egy fölgyúrt gallérú férfi halad vigyázva befelé a sikol után. Néha megáll egy pillanatra és a hátát veti a szélnek, aztán elszántan küz­­ködik tovább a hózivatarral. Mentős közelebb ér a sarokhoz, a­honnan lámpavilág csillog elő a kis kávéház ajtajából, annál délcegebbé válik a tartása. A fejét föl­veti, a sapkáját hátracsapja, gallérját lehajtja, hogy szabadon hulljon a hó puszta, erős nyakára. A kávéházban már türelmetlenül várják’. A’ vidám, hangos, elégedetten kövér kávésné ki­kipillant az utcára. A kávés fontoskodva simo­gatja kiborotvált állát, nagyokat kölent és óva­tosan támaszkodik a pénztár oldalához. (Az óvatosság éppen nem fölösleges, mert a pénztár, a­mi bizonyos arisztokratikus jelleget ad a kis kávéháznak, voltaképpen csak világoskékre fes­tett faládákból van összeszerkesztve és fenyege­tően szokott csikorogni, ha a kövér kávésné te­lepszik bele. Egyébként igen mutatósan van a teteje fehér márványutánzatú viaszosvászonnal beborítva és olcsó, de csillogó bádogtálcákkal és tarka reklámképekkel fölékesítve. Itt szokott ülni egy csinált virágbokréta társaságában a sápadt arcú Lencsi kisasszony és horgol tömén­telen csipkét, takarót, kendőt. Ha valaki Lenká­nak szólítja, rizsporos arcán halvány mosoly­gás fut át és merengő tekintettel néz maga elé, de vékony ujjaival azért nem véti el az apró­pénz-olvasást és le nem teszi a fényes acélját. Az ajtó fölpattan. A kályha közelében álló törzsasztal felől harsány éljenzés hallatszik: — Bravó, kapitány! Már attól féltünk, el sem jösz! — Ilyen időben a várhegyet megmásznil 3 Bethmann-Hollweg és Berchtold gróf, Bécsből táviratozzák. A Fremdenblatt jelenti: Bethmann-Hollweg birodalmi kancellár szeptember 7-én délután két órakor a morva­országi Magyar Hradisba érkezik, a­honnan Berchtold gróf látogatására Buhlauba megy. A birodalmi kancellár neje Berktesgadenben ma­rad, mert nem akarja utókúráját megszakítani. A birodalmi kancellár szeptember 8-án este hagyja el Buhlaut és Berchtesgadenbe megy vissza. Ugyanebben az időben Csirszky bécsi osztrák és magyar nagykövet nejével, valamint Szégyén-Marich gróf berlini osztrák és magyar nagykövet leányával, Máriával, is ott fognak tartózkodni. Ezenfelül Berchtold gróf számos barátja Buklauba fog időzni vendégül.

Next