Budapesti Hírlap, 1912. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)
1912-09-05 / 209. szám
14 BUDAPESTI HÍRLAP (209. sz.) 1912. szeptember 5. Itt száz korona. — Írassák meg az állandó hadsereg története I. Lipót korától Mária Terézia haláláig. Jutalma a magyar királyi honvédelmi miniszter adományából száz darab császári és királyi arany. — Kívántatik a belső vámok (száraz-, vizi- és vásárvámok) története Magyarországon a mohácsi vészig. Jutalma a /éczep-alapitványból ezer forint aranyban. — Kívántatik Eötvös József báró A XIX. század uralkodó eszméi címü művének kritikai méltatása szociális, politikai és történetbölcseleti szempontból. Jutalma a Sztrokap-alapitványból kétszáz korona. — Fejtessék ki a csatornák jelentősége a hazai közlekedés szempontjából. Jutalma a Dóra-alapitványból ötven arany. — Adassák elő a magyar államadósság története 1867. óta. Jutalma az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár alapítványából ezer korona. Kívántatik a magyar botanikai terminológia és nomenklatúra fejlődésének története, a honi botanika történelme fonalán, a legrégibb időktől máig, különös tekintettel Diószegi Fazekas munkáira. Jutalma a Vigyázóalapitványból kétezer korona. * (A Kisfaludy Társaság) ma délután öt órakor tartotta meg a nyári szünet után való első havi ülését. A felolvasó ülésen Beöthy Zsolt és Bér-,zeviczy Albert elnökölt és nagy hallgatóság vett részt. , Az ülés megnyitása után Vargha Gyula főtitkár tett jelentést a folyó ügyekről, többek közt arról, hogy Milánóból megküldték a társaságnak a Biblioteca dei Popoli egyik kötetét, mely Petőfi költeményeinek olasz fordítását tartalmazza. Ez a könyvtár a legjelesebb külföldi műveket olasz fordításban viszi Itália közönsége elé; most is Petőfi összes költeményeit közli Norsa fordításában, két kötetben és egy kötetben magyar népdalokat olasz fordításban. A társaság örvendetes tudomásul vette ezt a bejelentést, valamint köszönettel, hogy Csiky Gergely síremlékének leleplezése alkalmával a társaságot Aradon Hegedűs István képviselte. Az első előadó Hegedűs István volt, aki Hangok éjjel címen hat költeményből való ciklust olvasott föl. A költemények szépek, megnyerőek, elégikusak, de ezt a tónust végül a hazafias érzés megrázó hangjai váltják föl. A közönség nagy tetszéssel fogadta. Sok derültséget keltett Berczik Árpád találó paródiája, melynek Európai kulturcikázások címet adott. Kulturfi Lenci úti leveleiből szövődik az elbeszélés és a nyugat értelmetlen imádóinak és minden magyar dolog leszólóinak kipellengérezése. Minden jóízű humor mellett is kiérzett az alak sivár volta s csak a befejezés kibékítő, mikor végül az idegenek imádója inzultálja azt az idegent, a ki becsmérli a magyart, mert, mint mondja: „Ezt csak nekünk szabad!" A vidám apróság jól elmulattatta a közönséget. Kozma Andor tót népdalokat mutatott be magyar fordításban. Érdekes, hogy a tót népdalok ritmusa és kifejező módja magyar jellegű és gondolatviláguk is megegyezik a magyarral, amit jellemez például a huszárkultusz. Íme az egyik kis tót népdal. . . . • Huszárok, huszárok. Szép a paripátok. Hogyha én megvenném. Várjon eladnátok? — Nem biz, azt, ha mindjárt Száz forintot adnál. Rongy éhed is olcsóbb Az én jó lovamnál. Némelyik tót népdal nagyon megtetszett a közönségnek, lelkesen meg is tapsolták, ennek a tetszésnek azonban a kitűnő fordítás is egyik oka volt. Az utolsó fölolvasó Vargha Gyula volt, aki bemutatta Palágyi Lajos vendégnek, az érdeménél kevésbbé méltányolt jeles poétának, egyik költői művét, részleteket. Az anyaföld című történelmi elbeszéléséből, melyet a Magyar Tudományos Akadémia a Nádasdy-díjjal jutalmazott meg. Ez a balladákból egybeszőtt hosszabb költemény a perzsák és szidták háborújával foglalkozik és a bemutatott részek élénk színeikkel, erejükkel, mozgalmasságukkal, formás voltukkal igazolták, hogy az akadémiai babér méltó műnek jutott. A fölolvasást zárt ülés követte, melyen egészen belső ügyeket tárgyaltak, majd a Kontinentálban lakomára gyűltek össze a tagok. * (Egy olasz tragikomédia.) Milánóból jelentik: Egy minap bemutatott színdarab, a mely a montecitoriói körökben játszik s a melynek L’ubbitaco (A részeges) a címe, nagy sikert aratott az itteni Diana Színházban.. Eleinte zajos derültséget keltett az újdonság, melyet szerzője tragikomédiának nevez, később azonban a siker a tiltakozó közbekiáltásokban nyilatkozott meg. A darab szerzője Notari Ulmbertó, az ismert milánói publicista, akinek Quelle Signore (Micsoda asszonyok) című erkölcsrajza annak idején az egész olasz színházi közönség körében óriás fölháborodást keltett. Ezúttal Baglia olasz képviselő tragikomikus sorsáról van szó, aki mint egy különösen bortermelő választókerület képviselője, alkotmányos kötelességének tartja, hogy reggeltől estik Bakhusz istennek áldozzon. Ezért soha sincs józan állapotban és semmiképpen sem tudja kielégíteni ambiciózus feleségének, Lorenza asszonynak vágyait, ki a férjét mint minisztert szeretné látni és önmagát mint kegyelmes asszonyt. Hogy aztán javíthatatlan alkoholista férjével mégis megfuttassa a karriert, kitünteti kegyeivel Leliva képviselőt, akit most bíztak meg az új kabinet megalakításával. Leliva kénytelen-kelletlen megteszi az örökös mámorban úszkáló embert igazságügyminiszternek. Erre aztán Lorenza asszony megígéri a miniszterelnöknek az első látogatást. A véletlen azonban úgy hozza magával, hogy abban az órában, amikor Lorenza álmos férjének át akarja adni az igazságügyminiszteri kinevezés hírét, megjelenik, váratlanul Lorenza legbensőbb barátnője, Oppiziné, szintén egy képviselő felesége és hallgatózik az ajtón. A legnagyobb meglepetésére hallja, hogy ugyanaz a Lorenza, aki most saját férjét teszi igazságügyminiszterré, neki ígérte meg, hogy az ő férjét, Oppizi Onorevole urat fogja protezsálni. Most aztán, hogy megbeszélja magát Lorenza asszonyon, akiről tudta, hogy kacérkodott a miniszterelnökkel, férje útján tudomására hozza Bagliának a miniszterelnökkel való találkozás dolgát. Most igen vidám jelenetek következnek. Amikor a mámoros ember végre megérti, hogy milyen veszedelem fenyegeti, a rendőrséghez fordul, hogy lepje meg a hűtlen asszonyt. A rendőrség azonban titkon értesíti a miniszterelnököt, aki erre sürgős minisztertanácsot hiv össze a lakására s mikor aztán Baglia a rendőrökkel oda ér, saját minisztertársait találja ott. Erre Baglia megiszik a minisztertársaival egy pohár konyakot. Függöny. * (Szinészettörténeti emlékek.) A Nemzeti Múzeum értékes szinésztörténeti emlékeit legutóbb újra rendezték, s ez alkalomból sok említésre méltó dolog bukkant elő a porral, feledéssel takart homályból. Az emlékek visszanyúlnak a magyar színészet vándoréveiig. A régi magyar színészet egyik érdemes igazgatójának, Balogh Istvánnak naplója 1821 —1838 között, ez időről beszél. Egyrészt az akkori műsor állítható össze belőle, másrészt a direktor vándorlásainak adja képét hol humoros, hol megindító jelenetekben. Egy kiadó cég most könyvalakban fogja kiadni az érdekes naplót. Nagyobb irodalmi értékkel bir Déryné naplója, melyet pontos kiadásban a magyar közönség jól ismer. A vándorélettel ellentétben egy régi állandó színház élete tárul föl a szomolnoki műkedvelő színtársulat könyveiben és irataiban. A XVIII. század legvégén vagy a XIX. század legelején, alakult ez a németnyelvű színtársulat, melynek állandó színháza, forgó színpadja, s jelentékeny könyv- és ruhatára volt. Schiller Orbárti szűzének egy első kiadása is helyet foglal benne. Becses Fáncsy Lajos szinlap-gyűjteménye, mely tizenhat vaskos kötetből áll s 1829-től 1844 végéig terjed. Érdekes, hogy mi minden félével csalogatták a színházba a közönséget. Hivatkoztak hazafiságra, kíváncsiságra és tudnivágyásra. Ígértek néma képleteket, görög tüzet, eleven állatokat és repülő embereket. Makbet úgy szerepelt, mint varázsdráma, melyben ködfátyolképeket és kísérteteket látni. A magyar darabok színlapjai között különösen érdekes kuriózum Kossuth Lajos András és Béla című drámája. Jóformán ez az egyedüli nyoma, a darab elveszett. Kegyeletes emlékek a Nemzeti Színház megnyitóelőadásának színlapja s azok a debreceni színlapok, melyek Arany János és Petőfi Sándor rövid színészpályáját örökítik meg. A múzeum legbecsesebb darabjai Egressy Gábor iratai, hatalmas több száz darabból álló gyűjtemény, melyből úgyszólván Egressy egész életét össze lehet állítani. Nem kevésbbé érdekes Molnár György, a másik nagy tragikus gyűjteménye is, aki irányt vetett, kalandos életet élt, küzdött a szabadságharcban is. A múzeumnak nemrégiben sikerült megszereznie E. Kovács Gyula iratait, ki Egressy távoli rokona és hagyományainak örököse volt, továbbá Szigligeti Ede és Paulay Ede teljes számú írásait is. A vidéki színházak műsorát mutatja be az a kétszáznegyvenhat súgókönyv, melyeket fáradságos utánjárás után mostanában gyűjtött össze a múzeum. E sorozatos gyűjteményeken kívül sok apróbb, értékes adat jutott a múzeum birtokába: ünnepi versek és paszkillok, szerződések, alakuló színtársaságok és külföldi vendégművészek egyességei, Tóth József emlékiratainak hiányzó részei és egyebek. * (Vidéki színészet.) Polgár Károly társulata bevonult a kaposvári uj színházba s a közönség meleg szeretettel fogadta a régi ismerősöket. A megnyitó előadáson telt ház tapsolt a kitűnő művészgárdának, meynek Tisza Karola, Marczella Irma, Martinek Ilonka, Megyeri Olga, Lévai Berta, Várnai Janka, Takács Mariska, Breznai Anna, Nádas Mici, továbbá Sarkadi, Bérczi, Mihályi, Halmos, Deréki, Székely, Ladányi, Gózon, Somogyi, Nagy, Koronkai, Cséri, Fischer és Hajós az erősségei. A társulat október elsejéig marad Kaposvárott, ahonnan rendes téli állomására, Pozsonyba tér vissza. FŐVÁROSI ÜGYEK. — Az első közgyűlés. A törvényhatósági bizottság a nyári szünet után szeptember 25-én fogja tartani első közgyűlését, amely a városi ügyekbe új mozgalmasságot hoz a több hónapi csöndesség után. Az első közgyűlés azonban aligha lesz a megszokottnál mozgalmasabb, mert a városatyák egy részének mandátuma lejár és minden figyelem és érdeklődés egyre jobban koncentrálódik a városháza nagy napjai, az idei községi választás körül. —- II.1 tanfolyamok. A főváros tanácsa a Felsőerdősori polgári leányiskola és a Rigó utcai női felső kereskedelmi iskolákkal kapcsolatosan női kereskedelmi szaktanfolyamokat állít föl. Beiratkozni lehet 5-én, reggel 8—1 óráig. •— A mozgóipar szabályozása. A főváros közgazdasági ügyosztálya új szabályrendeletet készített a mozgóipar rendszabályozásáról. Eddig a sokféle rendelkezés közt maguk az elöljáróságok sem ismerték ki magukat, aminek sok kis egzisztencia vallotta a kárát. Az utca vándoriparosai és kereskedői, a főzőárusok, fagylaltárusok, cipőtisztítók, ablakosok, ernyőjavítók, drótosok, gyümölcsárusok, folytonos zaklatásnak voltak kitéve, mert a rájuk vonatkozó rendeletek labirintusában az ellenőrzésre rendelt közegek maguk sem bírtak tájékozódni. Ez az áldatlan állapot sérelmes volt a nagyközönségre nézve is, azért igen üdvös volt, hogy végre rendezték ezt a kérdést. Érdekes döntés történt az új szabályrendelet kibocsátásával kapcsolatban a cipőtisztítók iparűzésére nézve is. Egy vállakozó budapesti ügyvéd ugyanis beadványban kérte a fővárost, hogy az utcai cipőtisztító ipart tegyék monopóliummá és adják neki bérbe. A főváros most úgy döntött, hogy a kérelmet elutasította azzal a megokolással, hogy a cipőtisztítást továbbra is szabad iparnak kívánja tekinteni. • ’ Kiállítás a Tatterszallban. Az Országos Baromfitenyésztés Szövetsége ez évi október 11—15. közt Budapesten nemzetközi baromfi-kiállítást rendez és a tanácsot arra kérte, hogy a kiállítás céljára a Tattemall fővásárcsarnokát engedje át. A tanács a kérelmet teljesítette. — A lipótvárosi telek beépítése. Tudvalevő, hogy a főváros lipótvárosi puszta telkének Szemere utcai részét a kormány vette meg a tavaszon. A főváros, mely a telkek értékesítésére hosszú időn át nem kapott engedelmet, míg végre mérsékelt áron adta el a kormánynak, mely megígérte, hogy a kérdéses, telken föl fogja rövidesen építeni az új járásbíróságot. Az épület terve már el is készült és azt az igazságügyminisztérium, az építési engedelem megszerzése céljából ma mutatta be a fővárosnak. A tanács a terveket elfogadta és megadta a kért engedelmet. __ Az Izraeliták ünnepe. A tanács a tanítószemélyzet izraelita vallású tagjait a küszöbön álló új év és engesztelőnapi ünnepekre fölmentette a tanítás kötelezettsége alól. — A skarlát. A székesfőváros főorvosi hivatalának legutóbbi jelentésében feltűnt a skarlátesetek számának növekedése. Ilyenkor, az iskolai év küszöbén, ami összeesik az időjárás rosszabbodásával, mindig aggodalmat keltő jelenség azoknak a betegségeknek az elharapózása, melyek a gyermekvilágból szedik áldozatukat. A mostani skarlátmegbetegedés is magára vonta a főorvosi hivatal fokozott éberségét. Magyarevits Mladen dr. főorvos ma hazaérkezett szabadságáról és nyomban intézkedett a szokásos őszi óvórendszabályok megtételére. Tudvalevő ugyanis, hogy a ragadós betegség főként két uton terjed. A villámos vasutak révén, amelyeken vidéki és helyi betegeket szállítanak hozzátartozóik a kórházakba, azonkívül az iskolák révén, ahol számos gyermek közvetetlenül érintkezik egymással. Van azonkívül még egy terjesztője a betegségnek. Az izraelita újév , ünnepsége alkalmával ugyanis bérelt helyiségben számos imaház nyílik meg, melyek mindenike rendszerint zsúfolásig megtelik a hívőkkel. A főorvosi hivatal ebben a sok évi tapasztalat folytán nagy ve- . Szedelmet lát és mindent elkövet, hogy tapintatosan, a hívők vallási buzgalmának sérelme nélkül korlátozza az ideiglenes imaházakban bérbeadott helyek számát a helyiség nagysága szerint. Erre nézve érintkezésbe lép a rendőrhatósággal, amely arról is gondoskodni fog, hogy az istentiszteletek szünettel legyenek megszakítva a kellő szellőztetés céljából. Való- "