Budapesti Hírlap, 1912. november (32. évfolyam, 258-283. szám)

1912-11-03 / 260. szám

1912. november 3. BUDAPESTI HÍRLAP (260 sz.) estét az okozta, hogy a török hadsereg keresz­tény katonái átpártoltak a bolgárokhoz. Konstantinápoly, nov. 1. Számos kurd önkéntesnek jelentkezik. A rezsapkájukon azt a fölirást hordják: Szófiába vagy a halálba! Románia beavatkozása. Bukarest, okt. 31. (Saját tudósítónktól.) Az új kormány ki­nevezését követő és a király elnöklésével meg­tartott koronatanácskozás ügyeiről kibocsájtott félhivatalos jelentések nem tettek említést arról, hogy ez a tanács elhatározta a román hadsereg mozgósítását. A mozgósításra vonatkozó királyi parancs csak később fog megjelenni. A mozgósítás azonban már meg is kezdő­dött. Dobruzsdában 26.000 embere van koncen­trálva a román hadseregnek. Szlobosiában és a többi vidéki katonai középpontban a városi ha­tóságak dobveréssel figyelmeztetik a tartaléko­sokat, hogy készüljenek elő az esetleges moz­gósításra s intézzék el dolgaikat. Egész Romániában — a mozgósítást ta­gadó hivatalos megnyugtatások ellenére — nagy az izgalom. A kereskedelem és ipar máris súlyo­san érzi a közeli veszedelmet. A tőzsde nyugta­lan s ezt a nyugtalanságot csillapítani nem tud­ják a hivatalos kommünikék. Románia akciója akkor kezdődik, midőn az első döntő ütközet eshetőségei a bolgár had­erő győzelmes továbbnyomulását engedik meg. Románia el van határozva, hogy a bolgárokat nyugtalanítani fogja a Duna mentén összevont csapataival. A hadsereg mozgósítására vonat­kozó parancs tehát csak az esetben várható, ha a Drinápoly környékén összevont török had­erőt a bolgárok visszaszorítják. Egy újságíró megkérdezte ma a vezérkar egyik főtisztjét a román hadsereg mozgósítására vonatkozóan. A tiszt kijelentette, hogy a tett előkészületek után az egész haderőt most már negyvennyolc óra alatt a határokra lehet szál­lítani. Naponként érkeznek Romániába Bulgá­riából hadköteles bolgár alattvaló románok. Or­­szágszéltében nagy elkeseredést okoz elbeszélé­sük, hogy a bolgárok a dunamenti román fal­vak legényeiből külön ezredet alakítottak s ezt az ezredet a leggyilkolóbb ütközetekben előre küldték. Az ezred legényeit majdnem az utolsó emberig lelőtte az ellenség. Bukarestben vasár­nap nagy népgyülés lesz a macedóniai kucc­­oláhok érdekében. A gyűlés azt fogja kívánni, hogy a háborút követő konferencián szó essék a macedóniai kucó-oláhok autonómiájának kérdé­séről is. Az aradi és temesvári katonai leszállítók a mai aradi országos vásáron több száz lovat vásárol­tak a román kormány megbízásából. Károly király nyilatkozata. Bécs. nov. 2. (Saját tudósítónktól.) Károly román király tegnap Liechtenstadt császári tanácsos, bécsi új­ságírót fogadta, a­kivel másfél óra hosszáig be­szélgetett. A beszélgetés főtárgya természetesen a balkáni államok helyzete volt. A király rámu­tatott arra, hogy a helyzet már hónapokkal ez­előtt kedvezőtlen lett, mert az új­ török mozgalom Törökország helyzetét nagyon megrosszabbította és a lakosságnak a kormányba vetett bizalmát megrendítette. Meglehet, hogy Törökország még talpra fog állni, de mindenesetre nagy változások fognak történni. A négyes szövetség államai küz­delmük gyümölcsét nem fogják kezükből kiadni. Vigasztaló, hogy a nagyhatalmak a béke érdeké­ben fáradoznak és remélem, — mondta a király — hogy fáradozásuknak lesz sikere. A dolgok további fejlődésére nézve nagyon fontos Ausztria és Magyarország viselkedése. A­mi a balkáni szö­vetséget illeti, föl kell tenni, hogy a négy állam már megegyezett mindegyiküknek részéről. A szlávság gyarapodásától nem kell félni. Románia nem mozgósított, ámbár több oldalról biztatták. Azért nem rendeltem el a mozgósítást, mert cél­talan és költséges lett volna és nem nyújtott volna hasznot Romániának. A mozgósításnak minden napja egy millióba került volna. Akárhogyan fejlődtek volna ki az események, Románia ma­gára vonta volna a szlávok gyűlöletét, Bulgáriá­nak hat milliónyi lakosságra való fölszaporodá­sában nem látok veszedelmet a szomszédokra nézve. Európai háborús bonyodalmat nem tar­tok valószínűnek. Pozitív megegyezés nehéz ugyan, de nem lehetetlen. A helyzet súlypontja Ausztriában és Magyarországon van. Török katonák Magyarországon. Szabadka, nov. 2. Az elmúlt éjszaka a Bosznabród felől érkező vonattal hatszáz török katona érkezett Szabadkára az osztrák és magyar hadsereg boszniai különítmé­nyének kíséretében. A katonákat vivő vonat egy óra hosszat időzött a pályaudvaron és azután to­vább vitte a harcosokat Bátaszék és Budapest felé. A törökök a plevjei harctérről menekültek sorából valók. A vezetőjük, Muszta Egrin főhadnagy, szá­zadparancsnok elmondta, hogy a bosnyák határtól mintegy nyolcvan kilométernyire előőrsi szolgálatot teljesítettek, a­mikor összeütköztek a montenegróiak hadseregével, a­mely elszakította őket — mintegy 1200 embert — a főcsapattól. Ekkor a szerbekkel találkoztak és hogy a biztos fölkoncolástól mene­küljenek, átlépték a bosnyák határt. Összesen 1160 közkatona és 77 tiszt menekült át a határon és eze­ket most fölosztva lassankint elszállítják a kapos­vári, a komáromi, az ungvári, a lőcsei, a reichen­­bergi és a znaimi helyőrségekbe. A háború befeje­zése után odahaza haditörvényszék elé állítják őket. A katonák közt tüzérek, gyalogosok és gép­­fegyverosztálybeliek vannak, 16—40 éves emberek és van köztük egy apa a két fiával is. Agyon van­nak csigázva és nagyon leverteknek látszanak. * A török katonák ma este Budapestre érkeztek, s innen tovább küldték őket különböző helyőrsé­gekbe Miskolc, nov. 2. Ma délután a budapesti vonattal 170 török köz­­legény 4 liszttel és egy őrnaggyal Miskolcra érkezett, a­hol a pályaudvaron Riegel alezredes, Török Kál­mán már. főellenőr, Oláh Gábor állomásfőnök, vala­mint két rendőrkapitány fogadta őket. A török ka­tonák nem egy csapathoz tartoznak és 14 ütközetben vettek részt. Utoljára Plevlje mellett, a­hol állításuk szerint átmentek a boszniai határon a­nélkül hogy tudták volna, hogy idegen állam területére léptek. A katonákat a gyalogsági kaszárnyákban szállásol­ták el. Az egyik tisztjük, Mehmed Ali, állítólag Kra­­mil basa unokaöccse. A tiszteknek megengedték, hogy szabadon a városban járhatnak, a legénység­nek azonban nem Igiló. nov. 2. Az esti vonattal 214 török katona és 18 tiszt ideérkezett, a­kiket Boszniában a határ átlépése után fegyvereztek le. A török katonákat a 85. gya­logezred kaszárnyájában szállásolták el. A török ka­tonák rendkívül szánalmas állapotban vannak. Nagyszalonta, nov. 2. Reggel nyolc órakor a szegedi személyvonat­tal négy kocsiban kétszáz török menekült katonát és több tisztet kísértek szegedi 46-ik ezredbeli ka­tonák. A vezető tiszt elmondotta, hogy mintegy ezernégyszáz törököt az ellenség átkergetett Bosz­niába, a­kiket Artovácnál elfogtak és lefegyvereztek. A lefegyverzett katonákat több magyarországi vár­ban helyezik el. A Nagyszalontán áthaladó csapatot Ungvárra szállították. A törökök pénzüket eladogat­ták s az állomáson minden élelmiszert megvettek. A nagyhatalmak: Szerbia és Ausztria és Magyarország. , London, nov. 2. (Saját tudósítónktól.) A Daily Chronicle­­nek jelentik Vránjából, hogy Pasics, a­ki a bal­káni szövetséget létrehozta, új feladat megoldá­sán fáradozik: ántantot vagy szövetséget akar létrehozni Ausztriával és Magyarországgal, mi­után minden szerb meg van róla győződve, hogy semmi ok sincsen arra, hogy a két állam ellenséges indulattal viselkedjék egymás iránt. Poincaré javaslata, Bécs, nov. 2. (Saját tudósítónktól.) Diplomáciai körök­ből jelentik, hogy Poincaré legújabb formulájá­val is kudarcot vallott. Ez a formula az összes nagyhatalmaknak érdek nélküliségét követeli a balkáni kérdésekben, a­mit Ausztria és Magyar­­ország nem­ fogadott el, minthogy álláspontja az volt, a­melyet a többi hatalom is elismert, hogy a balkáni válság megoldásánál és a háború föl­­ é » A Vörös Kereszt, Belgrrád, nov. 2. (Saját tudósítónktól.) Az orosz Vörös-Kereszt a balkáni államok számára eddig egymillió frank­­nál többet folyósított, Pétervár város tanácsa pedig százezer rubelt szavazott meg. Az amerikai Vörös- Kereszt ötezer frankot küldött a szerb Vörös-Ke­resztnek. Tegnap Moszkvából négy orvos s az ottani Vörös-Kereszt több ápolónője érkezett Belgrádba. A Belgrádba szállított szerb sebesültek nagy száma és az ennek folytán előállott helyszűke miatt Ugrón osztrák és magyar követ a szerb Vörös­ Keresztnek 9 számolásánál döntő szava kell hogy legyen. A hatalmak közbelépéséről sem lehet szó, mert sem Törökország, sem a balkáni álamok a mos­tani pillanatot nem tartják erre alkalmasnak. Paris, nov. 2. (Saját tudósítónktól.) A most meginduló legújabb tárgyalásnak valószínűen új formula lesz az eredménye, a­melyet az összes államok el fognak fogadni s a­mely a további közvetítés alapjául fog szolgálni. Belgrád, nov. 2. (Saját tudósítónktól.) Politikai körökből jelentik, hogy a négy szövetséges állam a hatal­mak közvetítését mindaddig vissza fogja utasí­tani, a­míg a főparancsnokok volna fogják jelen­teni a katonai akció befejezését. Ez alatt érteni k­el a háború kitörése előtt megállapított hadmű­veleti tervet. Ezeknek a hadműveleteknek be­fejezése után Törökországtól fog függni, várjon folytatja-e a háborút, vagy gyorsan békét kér-e? Orosz mozgósítás, London, nov. 2. (Saját tudósítónktól.) Odesszából jelentik, hogy Nikita tábornok, a déli katonai kerület főparancsnoka tegnap a nyolcadik hadtest pa­rancsnokával Kisenevbe utazott, a­hol próba­­mozgósítás lesz. Tiraszpolban és Bendersben hu­szonhétezer lovas számára rendeznek be ka­szárnyákat. Kiamil basa Angliáról és Franciaországról Paris, nov. 2. A Matin konstantinápolyi levelezője je­lenti, hogy Kiamil basa a többi között a követ­kező kijelentést tette: — Franciaországnak és Angliának Kon­stantinápolyban óriási anyagi és erkölcsi érde­kei vannak. Történelmünk jelentős pillanatai­ban Törökország hű barátainak mutatkoztak. Remélem, hogy ma is mind a ketten tanúságát fogják adni barátságuknak, és hogy egyetérté­sük létre fogja hozni Európa egységét a Török­ország iránt való szimpátia értelmében. A párisi bolgár ügyvivő nyilatkozata. Paris, nov. 2. (Saját tudósítónktól) Az itteni bolgár ügyvivő a Temps egyik munkatársának azt mondta, hogy a bolgár nép sem fele után megállni, sem visszavonulni nem fog és ha a szófiai kormány ezt akarná is, nem tehetné meg, a­hogyan a háború kitörését sem tudta megakadályozni. A­mit Bulgáriáról mondok, — folytatta az ügyvivő — az áll a többi balkáni nép­ről is. Ha Európa jogos területi követeléseinket el­fogadja, akkor csak örülni fogunk, hogy bennünket támogat. Bolgár lap a béke lehetőségéről. Szófia, nov. 2. A Mir nevű lap vezércikkében a következőket írja: Egyes táviratok jelentik, hogy Törökország hajlandó békét kötni s hogy a többi hadviselő ál­laminál ugyanilyen hajlandóság áll fönn. Vélemé­nyünk szerint ezek a jelentések koraiak. Óhajtjuk a békét, szabadságharcot viselünk békés jövő érdeké­ben. Még nem érkezett azonban el a pillanat, a­mely­ben Törökországtól kérhetjük azt a választ, melyet oly rideo módon megtagadott tőlünk. Mert Török­ország békekötésért még nem fordult a balkáni ál­lamokhoz, a­mint Olaszországgal szemben tette. A balkáni államok kollektív jegyzéke átnyújtásának pillanatától Törökországnak meg kellett volna ér­tenie, hogy a portának a balkáni államokhoz való viszonyában új éra kezdődött. A vér, melyet ontot­tunk és a fényes győzelmek, melyeket kivívtunk, jogokat adnak, melyekhez nyúlni senki sem fog merni.

Next