Budapesti Hírlap, 1912. december (32. évfolyam, 284-307. szám)

1912-12-10 / 291. szám

1912. december 13. BUDAPESTI HÍRLAP (291. sz.) jogállapot és a kultúra garanciáit fogják látni, támo­gatni fogják a szlávok törekvéseit és megadják ne­kik a lehetőséget, hogy az igazság és szabadság nagy művét betetőzzék, melyet a szabadító cár kezdett és Oroszország nem fejezett be. A követ végül éltette az orosz cárt. A tesztet, valamint a többi beszédet viharos lelkesedéssel fogadták. A gyűlés Ferdinánd királyhoz és Eleonóra királynőhöz üdvözlő távirato­kat intézett. Görögök és törökök. Konstantinápoly, dec. 9. (Saját tudósítónktól.) Hír szerint a cár Krámil nagyvezér kérésére a görög királynak sajnálkozását fejezte ki a görög kormány visel­kedése miatt és azt a tanácsot adta neki, hogy a fegyverszünethez járuljon hozzá. A nagyvezér ezért megígérte a cárnak, hogy a perzsa-török határrendezésnél és Kaukázusban engedménye­ket fog tenni. Názim basa is azt ajánlotta a szultánnak és a nagyvezérnek, hogy igyekezze­nek Görögországgal megállapodásra jutni. Az utolsó csata Drinápolynál. Konstantinápoly, dec. 7. A belügyminiszter egy hivatalos drinápo­­lyi táviratot tesz közzé e hónap 4-iki kelettel, mely ezeket tartalmazza. Az ellenség, a­mely a fegyverszüneti tárgyalás befejezése előtt köze­ledni szándékozott Drinápoly erődjéhez, tegnap este egész gyalogos és tüzérségi erejével általános támadást rendezett. A mieink azonban e táma­dást teljes erővel visszaverték. Előőrseink egy lépést sem hátráltak. A harc hat óra hosszat tartott .Az ellenség nagy veszteséget szenvedett és rendetlenségben húzódott vissza. Hetven ágyulövést tett az ellenség a város ellen, de semmi kárt nem okozott. Ma kihirdették a fegy­verszünetet. Szófia, dec. 9. (Saját tudósítónktól.) Annak bizonyságául, hogy Bulgária föltétlenül ragaszkodik Driná­poly birtokához, az a tegnap közzétett rendelet szolgál, a­mely a d­rinápolyi vilajet közigazgatási beosztásáról szól. Az egész vilajet három szand­zsákra oszlik és pedig Rodostó és Gallipoli al­kotja az egyik szandzsákot, Dedeagacs és Go­­milcse a másodikat és Drinápoly és Kirkilissze a harmadikat. Az utóbbinak ideiglenes székhelye Kirkilissze. Szkutari és a fegyverszünet. Cetinje, dec. 9. (Saját tudósítónktól.) Tegnap bizottság ment Szkutariba, hogy a város török parancs­nokának átadja Názim basának és a cetinjei német követnek táviratot a fegyverszünet meg­kötéséről. Ez a misszió meghiúsult. Hasszán Riza basa parancsnok nagyon sokáig váratta a parlamentert és végül azt üzente neki, hogy nem fogadhatja mert. Názim basa közlésének, a­mely idegen követség által történik, nem adhat hitelt. A parlamenter hajóját a város­ előtt a Tarabosz alatt föltartóztatták, s a­mikor az utóbbi az egybegyűlt tiszteknek a szövetséges államok diadalait és a bolgároknak Konstanti­­nápolyig való előrenyomulását jelentette, a törökök azt felelték neki, hogy mindez csak mesebeszéd. A parlamenter távozása után a törökök az egész harcvonalon ágyutüzelést indí­tottak a montenegrói hadállások ellen. A mon­­tenegróiak a tüzelésre nem feleltek. Görög jelentés Szaloniki elfoglalásáról. A tón, dec. 8. Az aténi távirati iroda jelenti: Külföldi lapok Teodorov bolgár tábornok jelentését közlik Szaloniki kapitulációjáról. Nem tudjuk, vájjon ez az irat au­tentikus-e. Mindazonáltal nem tartjuk szükségtelen­nek közzétenni azt a jelentést, melyet Danglisz tá­bornok, a görög vezérkar főnöke a régi naptár sze­rinti október 29-én a hadügyminisztériumhoz inté­zett. A jelentés a következőket mondja: Október 21-én a főhadiszállás levelet kapott egy nagyhatalom konzuljától a­mely közölte, hogy Takszim basa szaloniki parancsnok és a hatalmak konzuljai között tanácskozás folyik a város átadása dolgában. Ezek a jelentések megegyeztek más biztos forrásból származókkal és azt tapasztalták, hogy a török hadsereg Jenicánál szenvedett vereségei kö­vetkeztében teljesen felosztott és képtelen az ellen­állásra. Október 24-én és 25-én, régi naptár szerint a görög hadsereg hat hadosztálya átlépte a Vardart és Szaloniki felé vonult. Október 25-én este, a­mikor még a bolgár hadsereg közeledéséről nem érkeztek jelentések, a főhadiszálláson megjelentek Franciaor­szág, Németország, Ausztria és Magyarország és An­glia konzuljai Seriv basa szaloniki parancsnok kísé­retében és fölajánlották a következő éjszakára a vá­ros és a török hadsereg kapitulációját. Takszim basa főparancsnok két megbízottat küldött ki, hogy a ka­pituláció feltételeiről tárgyaljon. Minthogy a trónörö­kös a feltételeket nem fogadta el, október 26-án reg­gel 6 órakor parancsot adott általános támadásra. Ugyanaznap este az ellenséget minden oldalról körül­zárták, úgy hogy Takszim basa legyőzöttnek érezte magát, még mielőtt a csata megkezdődött. A törökök végül elfogadták feltételeinket. Röviddel ezután jelen­tették a trónörökösnek, hogy dél felé bolgár lovasok lettek láthatókká Apostolainál, 30 kilométernyire Szalonikitől. Parancsnokuk azt mondta, hogy Giar­­dinóban, Szalonikitől 13 kilométernyire szándékozik az éjszakát tölteni, és hogy tizenöt kilométernyire a lovasság mögött egy bolgár hadosztály áll. Az éj folyamán aláírták a kapitulációs jegyzőkönyvet és VII. hadosztályunk egy része megszállta a vasútállo­mást. Este a trónörökös értesítette a bolgár hadosz­tály parancsnokát, hogy Szalonikibe való előnyo­mulása céltalan, mert a helyőrség kapitulált. A bol­gárok mindazonáltal Szaloniki felé tovább tolták hadosztályukat és végül csataformációban állították föl. A bolgárokat a trónörökös újra figyelmeztette arra, hogy a törökök már megadták magukat, de azok mégis lövöldöztek a törökökre, mialatt ezek a kapitulációs jegyzőkönyv értelmében fegyvereiket lerakták. A bolgárok öt vagy hat ágyúlövést tettek. A görögök újabb óvására végre abbahagyták a bolgá­rok a bombázást. Szalonikit Konstantinopulos eszén­­ezrede és a VII. hadosztály szállta meg. Október 28-án a bolgárok folytatták előnyomulásukat és két nappal később a város előtt megállapodtak. Egy bol­gár tiszt a kormányzó palotájába ment és engedel­­met kért, hogy a bolgár hadsereg bevonuljon Szalo­­nikiba. A vezérkar főnökhelyettese a bolgár tisztet a trónörököshöz utasította. Ebben az audienciában a bolgárok elismerték a városnak a görögök által tör­tént megszállását. Arról, hogy a bolgárok a város megszállásában közreműködtek volna, szó sem lehet. A bolgárok vendégszeretetet kértek két zászlóaljuk számára, melyeket a rossz időjárás nagyon elővett. A trónörökös eleget tett ennek a kérésnek azzal a föntartással, hogy a kormánynak jelentést tett róla. A bolgárok kérték a trónörököst, hogy ha a görög kormány a két zászlóalj bekvártélyozásába nem egye­zik bele, ezt­­a bolgár tábornokkal 10 órán belül kö­zölte. Teodorov tábornok egyúttal a párisi bolgár követ útján, a­ki mint tartalékos tiszt a bolgár csapa­toknál működik, közöltette, hogy a két zászlóalj sza­loniki tartózkodása alatt a szaloniki görög térpa­rancsnoknak van alávetve és naponként egy tisztet kell kiküldenie a napiparancs átvételére. A török foglyok, Szófia, dec. 8. A Bulgáriában lévő török foglyok száma körül­belül 18.000, köztük 350 tiszt. Ehhez nincs hozzá­számítva az a 6000 szaloniki fogoly, a­kiket Bulgá­riának kellett volna átadni.­ ­ A honvéd­ tüzérség létesítése. Budapest, dec. 9. A honvédelmi miniszter a honvédség ren­deleti közlönyének legutóbb megjelent számában rövid, néhány szavas körrendelettel a magyar királyi honvéd-tüzérség 1. és 8. tábori ágyús ez­redének öt- öt üteggel és az 1—8. számú, — vagyis összesen nyolc — tábori ágyús osztály­nak két-két üteggel való felállítását rendeli el. A megalakulás ideje 1913 január 1-ével van megállapítva. E szabályrendelettel egyidejűleg kiadott, a honvédség személyes ügyeit tárgyaló rendeleti közlönnyel áthelyezték a közös had­sereg tüzérségétől mindazokat a tiszteket és zászlósokat, a­kik a honvéd­ tüzérség felállításá­nál a szolgálatot el fogják látni. Az ezred és osztályparancsnokok nevét a Budapesti Hírlap vasárnapi számában már közölte. Ezeken felül még áthelyeztek megfelelő számú századost üteg­parancsnokoknak és az ütegeknél a szolgálat teljesítésére szükséges főhadnagyokat, hadna­gyokat és zászlósokat. Ezzel a honvédség az új védőerőtörvényben foglalt és a honvédtüzérség szervezésére és felállí­tására vonatkozó megállapításoknak első lépcsőfo­kához ért. A hosszú vajúdás után, súlyos harcok árán, jogerőre emelkedett védőerőtörvény szerint a magyar királyi honvédtüzérségnek nyolc ágyús- és nyolc tarackos ezrede, továbbá két lovagló tüzérosz­­tálya, összesen 70 ütege lesz. Minden ezred négy üteggel, minden lovagló tüzérosztály három üteggel alakul meg. 1913 január 1-én a szervezés első rész­lete gyanánt huszonhat tábori ágyús üteg alakul meg. Ezekből fejlődik azután fokozatosan, néhány évre elosztva, a nyolc honvéd tábori ágyús ezred. Jól­lehet a fokozatos fejlődés részletei még ismerette-­­ nek, abból, hogy a most fölállított két tábori ágyús­­ ezred öt-öt üteggel alakul meg, arra lehet következ­ Babilon. — A magyar műhelyekben. — Budapest, dec. 5. Ha az ember egy magyar iparos műhelyébe tér be, valóságos babiloni hangzavar üti meg a fülét. Képtelennél-képtelenebb szavak röpködnek a levegő­ben, úgy hogy szinte körülnézünk, vájjon ,csakugyan Magyarországban vagyunk-e? Ita jól oda figyelünk, úgy vesszük észre, mintha német szavakat kevernének a magyar beszéd közé. A német szavak nyaka azonban annyira ki van te­kerve, hogy alig mernénk esküdni germán szárma­zásukra. A mesterségeknek azért van olyan sok idegen szava, mert a magyar soha sem volt iparosnép. A mai iparos nemzedéket főuraink idegenből leléphet­ték be. A magyar nép a ruházatát, bútorzatát házi­lag készítette, s bizony nem igen szorult rá mester­ember közreműködésére. Ismerünk 1720-ból egy összeírást, a­mely sze­rint Pest megye területén az iparososztályt össze­vissza egy ács, egy borbély, egy fazekas, két kovács, egy kőműves, egy lakatos, négy szabó és öt varga képviselte. Iparosaink német és más idegen neve is rámu­tat arra, hogy betelepülés útján lettek a nemzet tes­tévé. A magyar nevű iparosok legnagyobb része a dicséretes névmagyarosítási törekvéseknek köszön­heti jobbhangzású nevét. Iparos­ osztályunk ma már teljesen magyar, és társadalmunknak hatalmas oszlopa. Valóságosan tündöklő hazafiasság jellemzi. A magyar nemzeti törekvések, a hadsereg megmagyarosításának ügye bennök talált mindig leglelkesebb híveket; a magyar közművelődés bennök puritán apostolokat tisztelt. Mégis sjátságos, hogy a műhelyek nyelve hemzseg az idegen szavaktól, különösen a németességtől. A német szavak azonban legtöbbnyire annyira ki van­nak forgatva, hogy bizony a német ember inkább valami volapüktermelésnek gondolná őket. Állításunk igazolására látogassunk meg, akár itt a fővárosban, néhány műhelyt. Azt halljuk, hogy az asztalos streik-medlival húzza meg a vonalat. Klop-szaggal, apszec-szaggal, slicc-szaggal fűrészel. Slikk-gyaluval, holker-gyaluval bánik. Az inastól a ranpangot, a legénytől a can­­hablit kéri. Egyre szellmast, fuksvancot emleget. A lyukat lokbeijdlivel vési. A széles lyukat vinpörli csinálja. A kárpitos-műhelyben azt halljuk, hogy a szőrt havejgerrel húzzák, dupla-spiccel varrnak, a szeget gasz­fusszal húzzák ki, cvikk-canglival fogják meg a tárgyat, spic-hamerral kalapácsolnak, vagy a prak­kerrel. Ha a díszitést föl akarják helyezni, akkor forslagerral fúrják ki a falat. A fotelt soppinggal töltik ki, azután rápikkírozzák a szövetet, a gurnnira fédergrundot helyeznek, a levarrást durzsnirozzák, a körülvarrás helyett garniroznak. Ha elmegyünk a cipész­műhelybe, azt halljuk.­ ­ tenni, hogy a két ötödik üteg egyelőre, az ezredek keretébe sorolva, a fölállítandó két lovagló tüzér­­osztály alapját van hivatva megvetni. A honvédtüzérség fölszerelése ugyanolyan lesz, mint a­milyen a közös hadseregé. A táborn ágyús ezredeket és lovagló ütegosztályokat az 1905. évi mintájú, nyolc centiméteres öblű, gyorsan tüzelő tá­bori ágyúval látják el, melynek a cső visszahatására berendezett szerkezete percenként nyolc célzott lö­vést tesz lehetővé. A célzott lövés legnagyobb távol­sága hét kilométer. A tábori tarackos ezredek felállításának a megkezdése egyelőre még a jövő titka. A jelenlegi tíz centiméteres öblű tábori tarack nem tartozik a modern g­yorsan tüzelő ágyufajták közé. Az utóbbi időben újabb visszafutó szerkezetű tábori tarackkal kísérleteznek s a kísérletek állítólag, igen jól sike­rültek. Nincs kizárva tehát az, hogy a honvédtü­zér­­séget már kezdettől fogva ezzel az újabb szerkezetű tarackkal fogják ellátni. A fölállított új alakulásokhoz szükséges legény­séget egyelőre a közös hadsereg fölös számú emberei­ből veszik, de a honvédtüzérséghez kerülő 1913. évi újoncokat természetesen már a honvédtüzér csapa­tok maguk fogják kiképezni. Örömmel üdvözöljük ezt a magyar konv ' ls '' fejlődésének történetében nagy jelentőségű lépést és szívből kívánjuk, hogy szellemében, érzésében és munkásságában hamarosan a gyalog- és lovas hon­védség szintjére emelkedjék

Next