Budapesti Hírlap, 1913. február (33. évfolyam, 28-51. szám)

1913-02-06 / 32. szám

8 visszaérkezése után azonnal meg fogja kezdeni a leszerelést. Belgrád, febr. 5. (Saját tudósítónktól.) A Stampa értesülése sze­rint Ferenc József király a cárhoz intézett levelében mind a két hatalom leszerelését, az albán határok megállapítását és Szkularinak Albánia részére való átadását ajánlotta, Berlin, febr. 5. (Saját tudósítónktól.) Az osztrák-magyar- orosz közeledésről a Tageblatt-nak a következőket jelentik Pétervárról: Jól értesült diplomáciai körök határozottan állítják, hogy Ferenc József király levelét nem illeti meg az a nagy jelentőség, a­melyet neki tulajdonítanak. Nem tagadható ugyan, hogy a levelet bizonyos értelemben békés szimptómának kell tekinteni, de nem szabad szem elől téveszteni, hogy a politikát nem az uralkodók levelei, hanem a külügyminiszterek és a nagykövetek csinálják. Ámbár a magyar király levelének tartalmáról egy­előre még mélységesen hallgatnak, mégis egészen bizonyos, hogy a többi közt a küszöbön levő Ro­­manov-ünnepségről is szó van benne. Azt a hírt, hogy Ferenc József király a berlini legfelső ténye­zők kezdésére írta meg, az itteni diplomáciai körök levesnek mondják. A levél közvetve annyiban gya­korolhat befolyást a politika menetére, hogy útját egyengeti az osztrák-magyar-orosz viszony javulá­sának és megszünteti az Ausztria és Magyarország ellen Pétervárott táplált bizalmatlanságot. A biro­dalmi dumának nacionalista pártja interpellálni akarta a kormányt arról, hogy miért tiltotta meg a szláv lakoma rendezését. Makarov belügyminisz­ter arról értesítette a nacionalista párt vezérét, Bobrinszki grófot, hogy a kormány hajlandó tilal­mát visszavonni, ha a lakomát nem állami hiva­talnok elnöklésével tartja meg és ha a hivatalos lap főszerkesztője, a­ki hivatalnokszámba megy, nem vesz részt a lakomán. A cár válasza: Pak­s, febr. 5. (Saját tudósítónktól.) Újabb terv merült föl, a­melyet pozitív javaslat formájában fognak a nagyköveti reunió elé terjeszteni. Ez a terv a Bécs és Pétervár között készülődő megegye­­zésre vonatkozik. Pétervárról érkezett táviratok szerint az a válaszlevél, a­melyet a cár Hohen­lohe hercegnek a magyar király számára át fog adni, épp oly meleg és szíves lesz, mint a magyar király levele. Már most a diplomaták dolga lesz, hogy a tényállás alapján nemcsak a két mo­­narkia jóbarátságára nézve, hanem valamennyi európai népre nézve áldásos eredményt bizto­sítsanak és hogy a rendes viszonyokhoz való visszatérést előkészítsék. Oroszország és Albánia határai. Berlin, febr. 5­. tudósítónktól.) Diplomáciai körök­ből jelentik: A nagyköveti reunió mindegyik ülésében Albánia határainak kérdésével foglal­­kozik, de az ismeretes nehézségeken még nem esett át, mert Oroszország nagy hévvel támo­gatja Szerbia, és Montenegró követeléseit, míg ellenben Ausztria és Magyarország Szkutarit, a­melyet a montenegróiak akarnak és Prizrent, a­melyet a szerbek követelnek, a jövendő albán államnak akarják juttatni. A szerbek, Belgrád, febr. 5. (Saját tudósítónktól.) Az összes új, gyor­san tüzelő ágyukat, továbbá azokat a komitádcsi­­kat, a­kik a második háború kitöréséig a meg­hódított területeken garázdálkodtak, a boszniai határra küldték. A 18. gyalogezred is azt a pa­rancsot kapta, hogy a Drina felé induljon el. Belgrád, febr. 5. (Saját tudósítónktól.) Venizelosz ma ide­érkezett és­ Pasics miniszterelnökkel tanácskozni fog. A tanácskozásban elsősorban az osztrák és magyar-szerb differenciákról lesz szó, a­melyek­ben Venizelosz Bécsben tett ígéretéhez képest közvetíteni fog. Szaloniki, febr. 5. (Sajót tudósítónktól.) Dibrai albánok je­lentik, hogy a fölkelő mozgalom a szerbek el­ BUDAPESTI HÍRLAP ,32. sz.) 1913. február 6. jen egyre nagyobb mértéket ölt. Egy szerb büntetőexpedíció harminchat albán falut el­pusztított. Venizelosz Belgrádban, Belgrád, febr. 5. Venizelosz délelőtt meglátogatta Pasics minisz­terelnököt. Délután a király fogadta kihallgatáson. Pasics miniszterelnök Venizelosz tiszteletére villás­­reggelit adott. Venizelosz Gesov távirati kérésére Szófiába utazott, hogy vele még Aténbe való visz­­szatérése előtt találkozzék.­ ­ A román-bolgár konfliktus. Bukarest, febr. 5. (Saját tudósítónktól.) A román-bolgár konfliktus miatt a belső politikai helyzet is mindjobban kicsúcsosodik. Politkai körökben határozottsággal beszélik, hogy már legközelebb újabb kormányválság fog kitörni. A Majo­­reszku-kabinet ugyanis a jövő héten fogja nyil­vánosságra hozni azokat a végső koncessziókat, a­melyeket a bolgár kormány Romániának meg­adni hajlandó. A román kormány bizonyosra veszi, hogy a liberális­ párt ezzel az eredmény­nyel nem lesz megelégedve és heves harcot fog indítani a kabinet ellen. Éppen ezért a kormány­­ el van lökésve, hogy abban az esetben, ha ez az agitáció a liberálisok részéről csakugyan meg­indul, visszalép és átengedi helyét a liberális­ pártnak, hogy a dolgok további fejlődését a maga intenciói szerint irányítsa. Lehet tehát, hogy a mostani koalíciós kabinet helyébe libe­rális kormány jön, a­mely a román-bolgár konfliktusban eddig tanúsított exponált maga­viseleténél fogva kénytelen lesz szükség esetében a legenergikusabb lépésig elmenni. Ha ilyen új kormány állana az ügyek élére, nincsen ki­zárva annak a lehetősége, hogy a román csa­patok bevonulnak Bulgáriába és megszállják Szilisztriát, hogy ilyen módon befejezett tényt teremtsenek. A liberális párt lapjainak hangja ebben a kérdésben oly határozott és­ megingat­hatatlan, hogy a pártnak uralomra jutása ese­tében a bolgár konfliktus más megoldása Ro­mánia részéről alig várható. Bukarest, febr. 5. (Saját levelezőnktől.) A román-bolgár konflik­tus dolgában tiszta képet igen nehéz nyerni, sőt egy­általában kétséges, hogy ez idő szerint van-e ebben a kérdésben bizonyosság, mert úgyszólván óránkint változik a helyzet. Csak egy dolog kétségtelen s ez az, hogy a két állam között fegyveres döntésre nem kerülhet a sor. Románia részéről a háború az élő gépek harca volna egy öntudatos, lelkes, a háború borzalmaiban már fanatizált nemzettel szemben. A román hadsereg legényeit semmiféle izgató gyűlés nem tudja meggyőzni arról, hogy a nemzeti ideálok előbbrevalók a földéhség megszüntetésénél és a Pe­­legra elfojtásánál. Szóval a nép nem háborút, hanem a megélhetés föltételeit keresi- Ilyen katonákkal há­borúba menni dőreség volna s ezt jól tudják Ro­mániában is. A sajtó egy része ezt nyíltan ki is mondja, másik része pedig azt bizonyítgatja, hogy Szilisztria város nem is fontos stratégiai pont. Ezért tehát kétségtelen, hogy Románia engedni fog s ez az áramlat már tért hódított a diplomáciában is és az általános fölfogásban is. De mint minden elhibázott lépésnek, a románok visszavonulásának is bűnbakja van. Ez a bűnbak Ausztria és Magyarország. A nép­­gyűlések szónokai burkolt gyanúsítással támadják Berchtold grófot, a­kiről tudni vélik, hogy Romá­niát semleges magatartásra bírta a háború kitöré­sekor Bulgáriával szemben. Tehát Románia szövet­sége, Ausztria és Magyarország­ szolgálatot tett Bul­gáriának. A sajtó­ oroszbarát része Ausztria és Ma­gyarország barátságának jelentéktelenségét hirdeti a hármas tsluáni szolgálataival szemben, a­melyeket ez a balkáni államok javára tanúsít és kifejtt. A kon­fliktus dolgában egy dolog bizonyos még, hogy Bul­gária semmi szín alatt nem mond le Szilissztriáról, még vgn újabb háború árán sem. Bukarest, febr. 5. A román-bolgár tárgyalás jegyzőkönyve ideérkezett. A bolgár ajánlat, mint informált helyen mondják, a román kormányt nem elégí­tette ki ugyan, de alapot nyújt a tárgyalás foly­tatására. Ez idő szerint tárgyalás­ folyik abból a célból, hogy megállapítsák a további tárgya­lás módozatait, valamint arról a kérdésről, vár­jon ezeket a tárgyalásokat Bukarestben vagy Szófiában folytassák-e. Bukarest, febr. 5. Román Távirati ügynökség. Az orosz követség megkérte a román sajtót, hogy határozottan cáfolja meg azokat a hamis híreket, a­melyek legutóbb be­járták a sajtót s a­melyek Oroszországnak állítólag Bukarestben tett fenyegető lépéseire vonatkoznak. A válság kezdete óta az orosz kormánynak csak az volt az egyetlen célja, hogy barátságos és békés tanácsai­val írni­ Szófiában, mint Bukarestben hozzájáruljon a bolgár-román viszály gyors megoldásához, olyan­­megoldáshoz, a­mely jövőre a jó viszonyt mindkét Oroszország iránt barátságos és vallási rokonságban álló ország közt megerősítse. Szkutari, Kattaró, febr. 5. (Saját tudósítónktól.) Szkutari előtt nagy hévvel újra megkezdődött a harc. A szerb se­gédcsapatok mozstárágyukat és nagy ostrom­­ágyukat állítottak fel a Tarabos-heggyel és a várossal szemben. Az óriási hideg nagyon meg­nehezíti a csapatok mozdulatait. Az automobilos banditák, Budapest, febr. 5. A párisi esküdtszék előtt hétfőn kezdődött meg az automobilos banditák pere. Húszan ülnek a vád­lottak padján, köztük három asszony, Anna Estoyes, Mattrejean felesége, Marie Claire Schools, Vuillemin felesége és Dieudonné kisasszony. A két főcinkos, Bonnot és Garnier hiányzik, velük többé földi igaz­ságszolgáltatás nem fog számolni. A húsz vádlott pere odacsődítette Páris minden iránt érdeklődő kö­zönségét ezrével, de a Palais de Justice sötét esküdt­szék­ termében kevés a hely és Cournaud, a szigorú elnök csak száz embert bocsátott be. Az esküdtszék megalakul: mérnökök, gyáro­sok, háztulajdonosok, kereskedők szolgáltatják a polgárságnak ítélkezésre hivatott bíráit. A vádiratot fölolvassák. Aztán belépnek a vádlottak: husz go­nosztévő, a­kiket egy közös eszme birt tettre, a tár­sadalom ellen való gyűlölet. Mert hiába mondja az elnök, hogy ez nem politikai pör és a vádlottak csak gyilkosok, tolvajok és orgazdák. Lehet, hogy nem politikai, de bizonyos, hogy több ennél ez a pör: rettentő megvilágítása társadalmunk betegségének, elfajulásainak, magukban tiszteletre érdemes gon­dolatok szörnyű túlzásainak és eltévelyedéseinek. Hallgassuk csak meg a vádirat néhány érdekes pontját és a két első vádlottnak, Madame Maitre­­jean-nak és Kibalcsics-nak vallomását. Figyeljük meg a banditák előéletét és a börtönben való visel­kedésüket. Emlékezzünk vissza véres tetteik metó­dusára. És nyomban látni fogjuk, hogy itt nem kö­zönséges bűnpörről van szó. Madame Martrejean 1909-ben tűnt föl a Mont­­martre-on, abban a társaságban, a­melyet földalatti­nak nevez a párisi. Az ura pénzhamisítás miatt bör­tönbe került. A szép, fiatal asszony UAnarchie cím­mel hetilapot adott ki, a­melynek szerkesztősége a legveszedelmesebb bűntettesek találkozóhelye lett. A magános nő összeállóit Kilbacsic­­csal, egy orosz származású gonosztévővel és nemsokára elköltözött vele együtt Romainville-be, egy elhagyott házba. A lap főmunkatársa Beselet és a kedvese, Dieudonné asszony lett De dolgozott a lapba Garnier és ked­vese, Valet­ Callemin, a­kit bizalmas körben Ray­mond la Science-nak neveztek a nagy tudományá­ért. A szerkesztői üzenetek rovatában állapították meg rablóhad­járataik tervét, természetesen titkos nyelven. A zsákmányt a szerkesztőségben halmoz­ták föl, ott is osztottak széjjel. Az újság szemér­metlen vakmerőséggel magasztalta Bonnot és Gar­nier dicsőséges tetteit. A L’Anarchie volt a szerve­zője, éltető lelke, középpontja a banditák egész te­vékenységének. A bíróság előtt azonban a szerkesz­tőnő tagadta méltóságát, tagadta a bűnben való ré­szességét, letagadta azt is, hogy rablott holmit, a védekezésre készen talált, töltött fegyvereket találtak nála. Csak azt ismeri el, hogy a „propaganda“ szol­gálatában állott. Kis utána föláll a szeretője, Kibalcsics, hosszú beszédbe kezd, kifejti az anarkia elméletét, udvaria­san, szinte szertartásos formaságok közt vitatkozik

Next