Budapesti Hírlap, 1913. február (33. évfolyam, 28-51. szám)
1913-02-06 / 32. szám
8 visszaérkezése után azonnal meg fogja kezdeni a leszerelést. Belgrád, febr. 5. (Saját tudósítónktól.) A Stampa értesülése szerint Ferenc József király a cárhoz intézett levelében mind a két hatalom leszerelését, az albán határok megállapítását és Szkularinak Albánia részére való átadását ajánlotta, Berlin, febr. 5. (Saját tudósítónktól.) Az osztrák-magyar- orosz közeledésről a Tageblatt-nak a következőket jelentik Pétervárról: Jól értesült diplomáciai körök határozottan állítják, hogy Ferenc József király levelét nem illeti meg az a nagy jelentőség, amelyet neki tulajdonítanak. Nem tagadható ugyan, hogy a levelet bizonyos értelemben békés szimptómának kell tekinteni, de nem szabad szem elől téveszteni, hogy a politikát nem az uralkodók levelei, hanem a külügyminiszterek és a nagykövetek csinálják. Ámbár a magyar király levelének tartalmáról egyelőre még mélységesen hallgatnak, mégis egészen bizonyos, hogy a többi közt a küszöbön levő Romanov-ünnepségről is szó van benne. Azt a hírt, hogy Ferenc József király a berlini legfelső tényezők kezdésére írta meg, az itteni diplomáciai körök levesnek mondják. A levél közvetve annyiban gyakorolhat befolyást a politika menetére, hogy útját egyengeti az osztrák-magyar-orosz viszony javulásának és megszünteti az Ausztria és Magyarország ellen Pétervárott táplált bizalmatlanságot. A birodalmi dumának nacionalista pártja interpellálni akarta a kormányt arról, hogy miért tiltotta meg a szláv lakoma rendezését. Makarov belügyminiszter arról értesítette a nacionalista párt vezérét, Bobrinszki grófot, hogy a kormány hajlandó tilalmát visszavonni, ha a lakomát nem állami hivatalnok elnöklésével tartja meg és ha a hivatalos lap főszerkesztője, aki hivatalnokszámba megy, nem vesz részt a lakomán. A cár válasza: Paks, febr. 5. (Saját tudósítónktól.) Újabb terv merült föl, amelyet pozitív javaslat formájában fognak a nagyköveti reunió elé terjeszteni. Ez a terv a Bécs és Pétervár között készülődő megegyezésre vonatkozik. Pétervárról érkezett táviratok szerint az a válaszlevél, amelyet a cár Hohenlohe hercegnek a magyar király számára át fog adni, épp oly meleg és szíves lesz, mint a magyar király levele. Már most a diplomaták dolga lesz, hogy a tényállás alapján nemcsak a két monarkia jóbarátságára nézve, hanem valamennyi európai népre nézve áldásos eredményt biztosítsanak és hogy a rendes viszonyokhoz való visszatérést előkészítsék. Oroszország és Albánia határai. Berlin, febr. 5. tudósítónktól.) Diplomáciai körökből jelentik: A nagyköveti reunió mindegyik ülésében Albánia határainak kérdésével foglalkozik, de az ismeretes nehézségeken még nem esett át, mert Oroszország nagy hévvel támogatja Szerbia, és Montenegró követeléseit, míg ellenben Ausztria és Magyarország Szkutarit, amelyet a montenegróiak akarnak és Prizrent, amelyet a szerbek követelnek, a jövendő albán államnak akarják juttatni. A szerbek, Belgrád, febr. 5. (Saját tudósítónktól.) Az összes új, gyorsan tüzelő ágyukat, továbbá azokat a komitádcsikat, akik a második háború kitöréséig a meghódított területeken garázdálkodtak, a boszniai határra küldték. A 18. gyalogezred is azt a parancsot kapta, hogy a Drina felé induljon el. Belgrád, febr. 5. (Saját tudósítónktól.) Venizelosz ma ideérkezett és Pasics miniszterelnökkel tanácskozni fog. A tanácskozásban elsősorban az osztrák és magyar-szerb differenciákról lesz szó, amelyekben Venizelosz Bécsben tett ígéretéhez képest közvetíteni fog. Szaloniki, febr. 5. (Sajót tudósítónktól.) Dibrai albánok jelentik, hogy a fölkelő mozgalom a szerbek el BUDAPESTI HÍRLAP ,32. sz.) 1913. február 6. jen egyre nagyobb mértéket ölt. Egy szerb büntetőexpedíció harminchat albán falut elpusztított. Venizelosz Belgrádban, Belgrád, febr. 5. Venizelosz délelőtt meglátogatta Pasics miniszterelnököt. Délután a király fogadta kihallgatáson. Pasics miniszterelnök Venizelosz tiszteletére villásreggelit adott. Venizelosz Gesov távirati kérésére Szófiába utazott, hogy vele még Aténbe való viszszatérése előtt találkozzék. A román-bolgár konfliktus. Bukarest, febr. 5. (Saját tudósítónktól.) A román-bolgár konfliktus miatt a belső politikai helyzet is mindjobban kicsúcsosodik. Politkai körökben határozottsággal beszélik, hogy már legközelebb újabb kormányválság fog kitörni. A Majoreszku-kabinet ugyanis a jövő héten fogja nyilvánosságra hozni azokat a végső koncessziókat, amelyeket a bolgár kormány Romániának megadni hajlandó. A román kormány bizonyosra veszi, hogy a liberális párt ezzel az eredménynyel nem lesz megelégedve és heves harcot fog indítani a kabinet ellen. Éppen ezért a kormány el van lökésve, hogy abban az esetben, ha ez az agitáció a liberálisok részéről csakugyan megindul, visszalép és átengedi helyét a liberális pártnak, hogy a dolgok további fejlődését a maga intenciói szerint irányítsa. Lehet tehát, hogy a mostani koalíciós kabinet helyébe liberális kormány jön, amely a román-bolgár konfliktusban eddig tanúsított exponált magaviseleténél fogva kénytelen lesz szükség esetében a legenergikusabb lépésig elmenni. Ha ilyen új kormány állana az ügyek élére, nincsen kizárva annak a lehetősége, hogy a román csapatok bevonulnak Bulgáriába és megszállják Szilisztriát, hogy ilyen módon befejezett tényt teremtsenek. A liberális párt lapjainak hangja ebben a kérdésben oly határozott és megingathatatlan, hogy a pártnak uralomra jutása esetében a bolgár konfliktus más megoldása Románia részéről alig várható. Bukarest, febr. 5. (Saját levelezőnktől.) A román-bolgár konfliktus dolgában tiszta képet igen nehéz nyerni, sőt egyáltalában kétséges, hogy ez idő szerint van-e ebben a kérdésben bizonyosság, mert úgyszólván óránkint változik a helyzet. Csak egy dolog kétségtelen s ez az, hogy a két állam között fegyveres döntésre nem kerülhet a sor. Románia részéről a háború az élő gépek harca volna egy öntudatos, lelkes, a háború borzalmaiban már fanatizált nemzettel szemben. A román hadsereg legényeit semmiféle izgató gyűlés nem tudja meggyőzni arról, hogy a nemzeti ideálok előbbrevalók a földéhség megszüntetésénél és a Pelegra elfojtásánál. Szóval a nép nem háborút, hanem a megélhetés föltételeit keresi- Ilyen katonákkal háborúba menni dőreség volna s ezt jól tudják Romániában is. A sajtó egy része ezt nyíltan ki is mondja, másik része pedig azt bizonyítgatja, hogy Szilisztria város nem is fontos stratégiai pont. Ezért tehát kétségtelen, hogy Románia engedni fog s ez az áramlat már tért hódított a diplomáciában is és az általános fölfogásban is. De mint minden elhibázott lépésnek, a románok visszavonulásának is bűnbakja van. Ez a bűnbak Ausztria és Magyarország. A népgyűlések szónokai burkolt gyanúsítással támadják Berchtold grófot, akiről tudni vélik, hogy Romániát semleges magatartásra bírta a háború kitörésekor Bulgáriával szemben. Tehát Románia szövetsége, Ausztria és Magyarország szolgálatot tett Bulgáriának. A sajtó oroszbarát része Ausztria és Magyarország barátságának jelentéktelenségét hirdeti a hármas tsluáni szolgálataival szemben, amelyeket ez a balkáni államok javára tanúsít és kifejtt. A konfliktus dolgában egy dolog bizonyos még, hogy Bulgária semmi szín alatt nem mond le Szilissztriáról, még vgn újabb háború árán sem. Bukarest, febr. 5. A román-bolgár tárgyalás jegyzőkönyve ideérkezett. A bolgár ajánlat, mint informált helyen mondják, a román kormányt nem elégítette ki ugyan, de alapot nyújt a tárgyalás folytatására. Ez idő szerint tárgyalás folyik abból a célból, hogy megállapítsák a további tárgyalás módozatait, valamint arról a kérdésről, várjon ezeket a tárgyalásokat Bukarestben vagy Szófiában folytassák-e. Bukarest, febr. 5. Román Távirati ügynökség. Az orosz követség megkérte a román sajtót, hogy határozottan cáfolja meg azokat a hamis híreket, amelyek legutóbb bejárták a sajtót s amelyek Oroszországnak állítólag Bukarestben tett fenyegető lépéseire vonatkoznak. A válság kezdete óta az orosz kormánynak csak az volt az egyetlen célja, hogy barátságos és békés tanácsaival írni Szófiában, mint Bukarestben hozzájáruljon a bolgár-román viszály gyors megoldásához, olyanmegoldáshoz, amely jövőre a jó viszonyt mindkét Oroszország iránt barátságos és vallási rokonságban álló ország közt megerősítse. Szkutari, Kattaró, febr. 5. (Saját tudósítónktól.) Szkutari előtt nagy hévvel újra megkezdődött a harc. A szerb segédcsapatok mozstárágyukat és nagy ostromágyukat állítottak fel a Tarabos-heggyel és a várossal szemben. Az óriási hideg nagyon megnehezíti a csapatok mozdulatait. Az automobilos banditák, Budapest, febr. 5. A párisi esküdtszék előtt hétfőn kezdődött meg az automobilos banditák pere. Húszan ülnek a vádlottak padján, köztük három asszony, Anna Estoyes, Mattrejean felesége, Marie Claire Schools, Vuillemin felesége és Dieudonné kisasszony. A két főcinkos, Bonnot és Garnier hiányzik, velük többé földi igazságszolgáltatás nem fog számolni. A húsz vádlott pere odacsődítette Páris minden iránt érdeklődő közönségét ezrével, de a Palais de Justice sötét esküdtszék termében kevés a hely és Cournaud, a szigorú elnök csak száz embert bocsátott be. Az esküdtszék megalakul: mérnökök, gyárosok, háztulajdonosok, kereskedők szolgáltatják a polgárságnak ítélkezésre hivatott bíráit. A vádiratot fölolvassák. Aztán belépnek a vádlottak: husz gonosztévő, akiket egy közös eszme birt tettre, a társadalom ellen való gyűlölet. Mert hiába mondja az elnök, hogy ez nem politikai pör és a vádlottak csak gyilkosok, tolvajok és orgazdák. Lehet, hogy nem politikai, de bizonyos, hogy több ennél ez a pör: rettentő megvilágítása társadalmunk betegségének, elfajulásainak, magukban tiszteletre érdemes gondolatok szörnyű túlzásainak és eltévelyedéseinek. Hallgassuk csak meg a vádirat néhány érdekes pontját és a két első vádlottnak, Madame Maitrejean-nak és Kibalcsics-nak vallomását. Figyeljük meg a banditák előéletét és a börtönben való viselkedésüket. Emlékezzünk vissza véres tetteik metódusára. És nyomban látni fogjuk, hogy itt nem közönséges bűnpörről van szó. Madame Martrejean 1909-ben tűnt föl a Montmartre-on, abban a társaságban, amelyet földalattinak nevez a párisi. Az ura pénzhamisítás miatt börtönbe került. A szép, fiatal asszony UAnarchie címmel hetilapot adott ki, amelynek szerkesztősége a legveszedelmesebb bűntettesek találkozóhelye lett. A magános nő összeállóit Kilbacsiccsal, egy orosz származású gonosztévővel és nemsokára elköltözött vele együtt Romainville-be, egy elhagyott házba. A lap főmunkatársa Beselet és a kedvese, Dieudonné asszony lett De dolgozott a lapba Garnier és kedvese, Valet Callemin, akit bizalmas körben Raymond la Science-nak neveztek a nagy tudományáért. A szerkesztői üzenetek rovatában állapították meg rablóhadjárataik tervét, természetesen titkos nyelven. A zsákmányt a szerkesztőségben halmozták föl, ott is osztottak széjjel. Az újság szemérmetlen vakmerőséggel magasztalta Bonnot és Garnier dicsőséges tetteit. A L’Anarchie volt a szervezője, éltető lelke, középpontja a banditák egész tevékenységének. A bíróság előtt azonban a szerkesztőnő tagadta méltóságát, tagadta a bűnben való részességét, letagadta azt is, hogy rablott holmit, a védekezésre készen talált, töltött fegyvereket találtak nála. Csak azt ismeri el, hogy a „propaganda“ szolgálatában állott. Kis utána föláll a szeretője, Kibalcsics, hosszú beszédbe kezd, kifejti az anarkia elméletét, udvariasan, szinte szertartásos formaságok közt vitatkozik