Budapesti Hírlap, 1913. február (33. évfolyam, 28-51. szám)

1913-02-15 / 40. szám

1913. február 15. BUDAPESTI HÍRLAP (40. sz.) vonuljon előre. A Bardanjol-magas­laton igen nagy volt a törökök vesztesége, mert a törökök az első hadállásokból kiűzetve, három ellentá­madást kíséreltek meg sikertelenül. Cetinje, febr. 14. (Saját tudósítónktól) A montenegrói had­sereg folytonosan bombázza Szkutari várost, a fellegvárt és a tábori hadállásokat. A szövetsé­gesek Szku­taritól délre elsáncolják magukat. Új tábori ágyukat várnak, hogy Brdica ellen meg­kezdhessék a hadműveleteket. Brdicában a tö­rököknek messzire vivő ágyúik vannak. Napon­kint tömegesen érkeznek sebesültek. Konstantinápoly, febr. 14. A Tanin állítása szerint Szkutari és Ja­nik­a, melyek oly hősiesen védekeznek, valószí­nűleg a háború befejeztéig tartani fogják magu­kat. E városok a békekötésnél mint csereobjek­tumok fognak szerepelni. Ha ez lehetetlen volna, akkor az ottomán Albániában a török szuverenitás jeléül Szkutariban és Janunában­ török helyőrségeket kellene tartani. Cetinje, febr. 14. (Saját tudósítónktól.) Nikita király az ostromló hadsereghez beszédet intézett, a­mely­ben azt mondta, hogy a világ semmiféle hatalma sem fogja rákényszeríthetni, hogy az elfoglalt Szkutariból kimenjen, inkább ő maga elpusztul és Montenegrót sorsára bízza. Ez a nyilatkozat a katonákra jó hatást tett. Ez idő szerint még a következő pozíciók vannak a törökök kezé­ben: Tarabosz, Brdica, a szkutari fellegvár és a Tepe-erőd. Szkutari most már teljesen körül van zárva. A béke ügye. A porta csökönyössége. Bécs, febr. 14. (Saját tudósítónktól.) Konstantinápolyi jelentések szerint a török kormány ma még nem hajlandó a hatalmak együttes jegyzékének álláspontjára helyezkedni és így valószínű, hogy a törököknek a béketárgyalás megindítására vonatkozó kérelmét a londoni nagyköveti érte­kezlet félre fogja tenni, miután a hatalmak csakis a közös jegyzék alapján vállalják a béke­­közvetítést. A török kormány újabb harctéri si­kerekkel sem okolhatja meg csökönyösségét, mert az ide érkezett jelentések szerint február 9-ike óta csak kisebb csatározás volt és egyik fél sem ért el említésre méltó eredményt. Tevfik basa javaslata, Konstantinápoly, febr. 14. Hiteles hírek szerint Tevfik basa londoni török nagykövetnek Grey államtitkárhoz inté­zett kezdő javaslata, a­mely a béketárgyalás újra való megindítására vonatkozott, kudarcot vallott. Törökország pénzügyi összeomlása. Frankfurt, febr. 14. (Saját tudósítónktól.) Konstantinápolyból jelentik a Frkf. Ztg.-nak. A porta a folytonos győzelmi hírek mellett s­em bízik a helyzet jobbrafordulásában. A pénzügyi összeomlás ha­lomra dönti a katonai számításokat. A kor­mány az embereknek kincstári jegyeket ad, a­melyeket csak nehezen vagy éppenséggel nem tudnak beváltani. A legújabb kincstári jegy ki­bocsátás máris kudarccal végződött. A szultán és a német császár. Konstantinápoly, febr. 14. A porta hivatalosan megcáfolja külföldi lapoknak azt a hírét, hogy a szultán sajátkezű levélben fordult a német császárhoz, hogy in­tervencióját kérje. A Hamidie Málta, febr. 14. A Hamidie nevű török cirkáló ide érkezett. London, febr. 14. A Reuter-ügynökség máltai jelentése szerint a flatr­idie török cirkálónak a máltai kikötőbe való befutása a viharos időre vezethető vissza. Nem tudni, hová fog a gőzös innen menni. Azt hiszik­­ azonban, hogy célpontja a Jóni-tenger. Ha a hajó­­ nincs megrongálva, huszonnégy óra alatt el kell hagynia Máltát. A görög lakosság a cirkáló oda­­érkezése miatt nagyon izgatott. Atén, febr. 14. (Saját tudósítónktól.) Azt hiszik, hogy a Mál­tába érkezett Hamidie cirkálógőzösnek az volt a szándéka, hogy az epiruszi parton Syra ellen táma­dást intézzen, de az óriás vihar Máltába sodorta a hajót. A román-bolgár konfliktus. A szófiai tárgyalás. Szófia, febr. 14. (Saját tudósítónktól.) A bolgár-román tár­gyalásnak nincsen kívánt kielégítő lefolyása. Bolgár részen azt mondják, hogy Románia köv­­etelései túlzottak. Ha Románia a követelt bol­gár területrész átengedéséhez ragaszkodik, ak­kor számolni kell a tárgyalás megszakításával. Várják, hogy az ügy néhány nap alatt egyik vagy másik értelemben elintéződjék. Berlin, febr. 14. . (Saját tudósítónktól.) Diplomáciai körök­ben azt hiszik, hogy Bulgáriának Törökország és Románia irányában való hajthatatlansága talán titkos szerződésen alapul, a­melyet Szófia és Pétervár között megkötöttek. Berlin, febr. 14. (Saját tudósítónktól.) A Lokalanzeiger sugalmazott közleményben a következőket mondja: Románia könnyen érthető türelmet­lensége és a bolgár kormány habozó viselke­dése miatt nemcsak a hármas szövetségi hatal­mak, hanem más hatalmak is azt a tanácsot adták a bolgár kormánynak, hogy a román kívánságok dolgában több előzékenységet tanú­sítson. Ha a hatalmak ez előterjesztésének nem volna eredménye, akkor számolni kellene Romá­niában a radikális áramlat növekedésével, a­mely előbb-utóbb a román kormány egy részére is átcsapna. Diplomaták a román miniszterelnöknél. Bukarest, febr. 14. (Saját tudósítónktól.) Tegnap, csütörtökön Ma­ja­rcs­­ku miniszterelnök és külügyminiszternél a szokásos diplomata-fogadás volt, a­melyen a Buka­restben székelő külföldi követek majdnem mind megjelentek. A kormányhoz közel álló lapok szerint a diplomáciai fogadáson szóba került a román-bol­gár konfliktus is és román részről utaltak arra, hogy Bulgáriának a hetekig tartó huzavona után minden­képpen nagyobb engedményeket kellene tennie, mint még egy hónappal ezelőtt, mert a hosszú halogatás következtében annyira kiforrt már a román közvé­lemény állásfoglalása Bulgáriával szemben s az or­szág közfelfogása oly határozott irányba terelődött, hogy a román kormány ennek nyomása alól alig vonhatja ki magát. A helyzet az, hogy a román köz­vélemény néhány hónappal ezelőtt még alig tudott valamit Szilisztria jelentőségéről, de a hosszadalmas tárgyalás során mindinkább eljutott a dolgok állásá­nak helyes megismeréséhez s olyan tényeket tudott meg, a­melyek miatt ma minden román ember Szi­­lisztria átengedését a nemzeti védelem szempontjá­ból elsőrangú fontosságúnak tartja. Míg azelőtt a román közvélemény csak határkiigazításról beszélt, ma már a román állam méltóságának kérdését is látja a bonyodalom megoldásában. A román belügy­miniszter a fogadáson azt a véleményt fejezte ki, hogy Bulgáriának igyekeznie kellene a kérdés meg­oldását minél előbb lehetővé tennie, még mielőtt Románia részéről olyan intézkedések történnének, a­melyek eddig még nem történtek ugyan meg és nincsenek is a mostani kormány szándékában, de erősen foglalkoztatják azokat a politikusokat, a­kik hivatva vannak arra, hogy az esetleges későbbi új kabinetet megalakítsák. A hármasszövetség és a hármas ántánt, Bukarest, febr. 14. A Román Távirati Iroda jelenti: Több román és külföldi lap olyan cikkeket közöl, a­melyek fejte­getik, hog" a hármas ántánt a román-bolgár vitás kérdésben állítólag rosszakaratú szerepet játszott. Mértékadó helyről föl vagyunk hatalmazva annak , kijelentésére, hogy ezek az utalások, melyeknek a célja az, hogy a hármasszövetség és a hármas antant­a között a román-bolgár kérdésben antagonizmust te­­ ­­ remtsenek, teljesen valótlanok. Oroszország és Franciaország bukaresti diplomáciai képviselői el­lenkezőleg, épp úgy, mint a hármasszövetség, min­den módon rajta voltak, hogy a függő vitás kérdés­ben békés megegyezésnek egyengessék az útját. Orosz misszió Bukarestben, Pétervár, febr. 14. (Saját tudósítónktól.) A Ruszkoje Szlovo érte­sülése szerint a cár a legközelebbi napokban újabb speciális missziót fog Bukarestbe küldeni, a­mely a román minisztereknek és mindazon udvari méltósá­goknak, a­kik Miklós nagyherceg fogadási ünnepsé­gén részt vettek, a cár gazdag ajándékait fogja át­adni. Miklós nagyherceg vitte el tudvalévően nemrég a cár marsallbotját Kárály király számára. A nagyvilágból. Budapest, febr. 14. Az általános választójogért folyik irgalmatlan küzdelem Belgiumban is. Az általános munkabe­szüntetés küszöbén vannak, a­mire jóideje készül a belga munkásnép, s állítólag a héten már meg is állapítják a nagy sztrájk megkezdésének időpontját. A belgák nem titkolják, hogy politikailag sú­lyos válság előtt állanak: a jelenlegi plurális válasz­tói jog helyébe követeli a nép az általánost. A zászló a szocialisták kezében van, s megnyer­ték ügyüknek a liberális párt nagy részét, viszont az úgynevezett katolikus párt kérlelhetetlennek mutat­kozik a reformmal szemben. Hogy elleneseiket be­­hódolásra kényszerítsék, a szocialisták sztrájkot szerveztek az egész országban, hónapok óta folyik a készülődés, s a munkásosztály lelkesedéssel csatla­kozott a mozgalomhoz. A hadüzenet már csak na­pok kérdése. A képviselőház minap foglalkozott az alkot­­mányrevízió tervével, s a vihar már ott neki kere­kedett. A szocialisták a liberálisok támogatásával ja­vaslatot nyújtottak be az alkotmány negyvenhetedik pontjának revíziója végett, hogy a választói eljárás a tiszta és egyszerű általános választói jog alapjára helyeztessék (réaliser la réform­e électorale dans le sens du suffrage universe­ par et­­simple.) A kormány nevében Broquevale, a jobboldal szüntelen helyeslése mellett, a javaslat visszavetését ajánlotta. Ezek után a javaslat sorsa el volt döntve, leszavazták, s a kormányelnök azt sem engedte meg, hogy a liberálisok átmeneti javaslata érvényesülhes­sen; a liberálisok ugyanis a választójogi kérdést egy parlamenti bizottság elé kívánták volna áttétetni. Felállott a szocialisták leaderje, Vandervelda polgártárs, pompás szónoklatot mondott hívei érde­kében. Előrebocsátva at, hogy immár hetedszer sza­vazzák le az alkotmányrevíziót, a­mit az összes munkás-szindikátusok szorgalmaznak, így szólott a katolikus többség felé fordulva: „Mi önöktől egyelőre csak annyit kértünk, tennék javaslatunkat komoly átvizsgálás tárgyává: megtagadták. Akadtak, a­kik a békés elintézés ér­dekében vállalták volna a közvetítés szerepét, visz­­szautasításra találtak. Azoknak, a­kik igazságossá­got kértek önöktől, azoknak, a­kik békés hajlandó­sággal közeledtek: az államérdeket, a raison d’Étalt vetették válaszul, az osztályok és pártok önzésén fölülemelkedni nem tudó kormányok eme végső ürügyét . . .“ Ezután elmondotta Vandervelde, mily nehezen tudták csak fékezni az utóbbi időkben a munkásság haragját, „a­mikor Liégeben puskázták őket“, s a­mikor maga a szocialista vezetőség követett el min­dent, hogy az általános sztrájk kitörését megaka­dályozza. „Megakadályoztuk, hogy súlyosabb veszedel­meket háríthassunk el. Megakadályoztuk, bár ezzel kitettük magunkat a meggyanúsításnak, a habozás és a gyöngeség vádjának. Megakadályoztuk, azt re­mélvén, hogy a sztrájkra nem leszen szükség. Meg­akadályoztuk, mert azt akartuk, s még mindig azt akarjuk, hogy az elintézés békén ...történjék . . . De most már vége. Békés elintézésről immár szó sem lehet, s ezután már azok is, a­kik a béke hívei vol­tak, harcba szállanak. Most már mi szólunk a mun­kásokhoz: legyetek készen a hadüzenetre.“

Next