Budapesti Hírlap, 1913. március (33. évfolyam, 52-76. szám)

1913-03-01 / 52. szám

s, nának ? A valóság az, hogy kezelésben nem volt komoly oka az ellenzéknek az obstrukcióra, azután mindig több és sú­lyosabb okot­ csinált rá magának, a­míg a mai helyzetbe jutottunk. De itt nem iskolásfiúkról, nem bün­tetésről, nem megsértett magánemberek­ről van szó, hanem a nemzet nagy javai­ról. Ha az ellenzéki­­pártoknak igazuk van abban, — a­mi azt jelenti, hogy a nemzetnek hasznára van az — hogy nem mennek be a Házba, akkor százféle elégtételt­ adhat nekik a kormány ,és pártja, még­sem szabad bemenniük. Ha mdndig nincsen ebben igazuk, akkor elég­tétel nélkül is be kell menniük, mert hi­szen arra küldettek, hogy minden körül­mények közt teljesítsék a nemzet szolgá­latában a kötelességüket. Ugyanez áll a kormánypártra is. Ha azt a kötelességet, hogy a kormányzás és törvényhozás rendjét biztosítsa, nem tudta máskép­pen teljesíteni, mint erőszakosság útján, ez a­z erőszakosság az ő­ felelősségére ment. Történelem és nemzet számon fogja tőle kérni. De ha nem csupán azért erőszakoskodott, hogy erőszakoskodjék,­ hanem­ azért, hogy vállalt kötelességeit, kitűzött kormányzati és törvényhozási feladatait teljesítse, akkor ismét világos,-. hogy addig fogja folytatni erőszakossá­gát, a­mig fönnáll az ok, a mely az erő­szakot provokálta, s a­mig feladatát el nem érte. Jogosult bírája csak a lelkiis­­ismerete és a nemzet lehet. De a nemzet ítélete elé csak akkor mehet, a­mikor ki­tűzött célját elérte, s megkérdezheti a nemzetet: megérte-e az eredmény az erőszakot. Mindezek úgy az ellenzékre, mint a­ kormánypártra nézve tisztán állanak előttünk, a­kik objektíve nézzük minde­­niket. Természetesnek találjuk azt is, hogy mind a két félnek erkölcsi köteles­sége, hogy egymásra nézve lehetetlenné ne tegye, sőt, ha lehet, megkönnyítse a rendes viszony helyreállítását. Ehhez természetesen nem csak találékonyság kell, hanem magábaszállás, önzetlenség és nagy önmeggyőzésre képes hazaszere­tet. Hogy mindebből még mennyi ma­radt meg a pártokban, azt nem tudjuk. De meg vagyunk győződve, hogy az a meghasonlás, a lelkiismeretnek­ az a hánykódása, a­mely oly mélává és meg­hatóvá tette Sennyey Miklós báró mai felszólalását, marcangolja más,­­ egyelőre szótalan hazafiak lelkét is és sokan van­nak, a­kik magukban mondják:/: kárho­zat, hogy idáig kellett jutnunk, imm ‘ ■ a­rra­ ­(­­BUDAPESTI HÍRLAP (52. sz.) 1913. március 1. A katolikus papság panasza.­­ A Budapesti Hírlap mai számában közzétettük egy katolikus ál­­dozó pap levelét, a­melyben arról panaszkodik, hogy a protestáns lelkészek már megkapták a­ 2400 koro­nás kiegészítést, mig a katolikus papokr­ól megfeled­keztek. Illetékes helyről arról értesítenek bennünket, hogy a panasz alaptalan. A kultus­zminiszter — Ugyanis — addig is, mig a lelkész­ ilytetményeknek kárpótlékok útján történő emeléséről »­ szóló törvény megalkotható lesz, két 400 koronáiig menő ötöd-, éves pótlékot tett „folyóvá. Ennek­­ következtében valamennyi felekezetiül az ötéves szolgálattal bio lelkészek jövedelmi minimuma 200((1 koronárajl a tíz éves szolgálattal bíró lelkészek jövedelmi miini­­muma 2400 koronára emelkedett. A folyósított össze­­gek már az egyházi hatóságoknál van­nak. Pártértekezlet. A Kossuth-párt már elU­. sodikán, vasárnap,, este hat órakor jpártértséiel,jele­ tart.­­ Zágráb — Ausztriában?­­Lapunk, február hónap 23-iki számában Györffy Istvá­n­ dr. kolozsvári egyetemi tanárnak hozzánk intézett levelét közöl­tük, melyben egy osztrák növénytárái szakújság ama hírében, hogy „a bécsi tudomány­egyetem növény­­fiziológiai intézetének egyik tanársegédjét középis­kolai tanárrá nevezték ki s a zágrábi t­udományegye­­tem növénytani intézetéhez helyezték , igen helye­sen közjogi botlást lát s azt a kérdésig veti föl, hogy mióta tartozik Zágráb Ausztriához? Jf erre a levélre, illetőleg az abban idézett ujságközle id­ényre vonat­kozóan zágrábi jól értesült forrásból most a kö­z vetkező hiteles adatokat közükt velünk: " A szóban forgó tanár, Vouk Vaje dr. horvát­országi, goszpicsi születésű és ugyanodavaló is­lelő­­ségű. Nem osztrák állampolgár, már­ atyja magyar állampolgárrá lett a határőrvidék bekebelezésekor, 1878-ban. Egyetemi tanulmányait a zágrábi egye­temen kezdte, a bácsin fejezte be,, hol bölcsészeti doktorrá avatták s 1911 februárjába,,,, a növény­élettani intézet tanársegédjévé nevelték ki, még pedig az osztrák közoktatásügyi miniszter 1897. évi január hónap elsején kelt rendeletének második pontja alapján, aray az idézett rendelet első pont­­jával szemben kiiorunoja, hogy „osztrák honos pá­­lyarok b­ant abar, kivételesen és kisegítésül kellően képesített más állampolgárai is kinevezhetőek egye­­temi tanársegédekül.“ A horvát-szlavén országos kormány vassasy- és közoktatásügyi osztálya ezek­­után 1918. évi december 4-én 30.387 sz. a. kelt ren­deletével a Bécsben működő Vouk doktort középis­kolai tanárul tilkalm­aztatta s a zágrábi Ferenc Jó­­zsef-egyetem növényélettani intézetéhez osztotta be. E kinevezéssel tehát sem illetékességi, sem közjogi sérelem nem,­történt. Vonk doktort, a magyar állam­polgárt az arra illetékes országos kormány nevezte ki a zágrá­yi egyetemhez, semmiféle osztrák hatóság­nak ez áthelyezésnél, helyesen kinevezésnél szerepe vagy helyeszólása nem volt. ORSZÁGGYŰLÉS. / Budapest, febr. 28. / Ha a szövetkezett ellenzéki pártok nem is vesznek részt a képviselőhöz tanácskozásaiban. Ellenzéki képviselők mégis járnak az ülésekre­­és­ a mai ülésen el is, hangzott néhány olyan be­széd, mely mindös­­szében ellenzéki volt. A mai ü­lés­ előtt a Ház folyosóin bizonyos feltűnést keltett Szabó István megjelenése. A kisgazdapárt fezére, bár nem csatlakozott az el­lenzéki szövetséghez, eddig nem vett részt az üléseken. Ma azonban megjelent az ülésen nagy i­alcsomóval a hóna alatt és kijelentette az új­ságírók előtt, hogy fel is fog szólalni a közös legelőkről szóló törvényjavaslat ellen, részt vesz a tárgyalásban, de azért az ellenzék álláspontját is helyesli.. A kisgazdapártból Herczeg Sándor is ott volt, továbbá Giesswein kanonok, a­ki egyedül képviseli a keresztényszocialista pártot. Jelen volt továbbá Lengyel Zoltán és néhány­ nemzetiségi képviselő is. 14 Az ellenzékiek száma eggyel szaporonlt ma a Házban: Sennyey Miklós báró, a­ki 111 pártonkívüli függetlenségi, de két cikluson ,10 Kossuth-párti programmal képviselte Zemplén vármegye királyhelmeci kerületét, megjelent a mai ülésen, sőt Tisza István gróf engedelmével ,a napirend előtt fel is szólalt. Sennyey báró rövid, de annál érdekesebb­­ beszédében kifejtette, hogy azért lépett ki a Kos­suth-pártból, mert az obstrukciót elitélte és veszedelmesnek tartotta. Majd kijelentette, hogy a választójogi reformnak az ellenzék távollété­ben való tárgyalását helytelennek tartja. Az el­lenzéken kétségtelenül sérelem esett, hogy az ellenzék visszatérhessen, a sérelmet föltétlenül reparálni kell bármi módon, ha pedig ez nem lehetséges, akkor föl kell oszlatni a Házat: döntsön a nemzet! A Ház nagy figyelemmel hallgatta a be-­ ­ és újabb elemek vándorlása, míg végre sikerült nekik, magát, a büszke Bizáncot is hatalmukba ejteniük, a­mivel Kelet és Nyugat között egy még kényelmesebb hidat, egy még jobban kitaposott utat nyitották meg. A Helleszpontus megszűnt két világrész közötti út lenni. Partvidéke elnéptelenedett, apró kis falvak jelezték régi nagyvárosok, mint Trója és Gallipoli helyét és csak a lerongyoló­dott, elszegényedett görög pásztor, emlékezett meg a régi dicsőségről, a Helleszpontus mellé­kén megvnvott harcokról. A zajgó tengeren is alig járt egy-egy hajó. Jobbára halászbárkák szelték át a vizeket, mikor az enoszi öbölben le­nyugvó nap utolsó sugarai megaranyozták az Ida-hegység meredek sziklacsúcsát. Ki járt volna e barátságtalan partokon, ki kereste volna föl a ragyogó felületű Márványtenger túlsó felén fekvő Konstantinápolyi, a­hol évszázadokon át csak hódításra és pusztításra gondoltak büszke nagy urak és a jövővel nem törődő szolgái. Csak akkor ijedtek meg, mikor egyszerre csak idegen flotta, jelent meg Sztambul alatt és az orosz ágyuk torka meredt a szultán palotájára. Ez is csak úgy történhetett, hogy a Dardanellákra senki nem ügyelt föl és senki sem akadályozta meg az orosz flotta átvonulását. Most, hogy látn­ják, mily fontos a Dardanellák őrzése, egyszerre csak jelentőséget nyert az elhanyagolt tengerül és élet vonullt be kihalt partjaira. Megkezdték a Dardanellákat elzáró erődök építését. Hol ki­sebb, hol nagyobb buzgalommal, de csak föl­­épültek. Katonaság is vonult be, az elhagyott falvak lassanként benépesedtek és a­hol azelőtt csak pár juh és kecske legelt, most virágzó vá­rosok keletkeztek. A tenger is megélénkült. A­­göz uralma cso­dát művelt. Egyre több hajó igyekezett át a ten­gereket és világrészeket összekötő szoroson és az eddig oly derült eget gyakran besötétilelte a gőzhajók gomolygó fekete füstje. Élet, gazdag­ság, mozgalmasság költözött be a Dardanellák vidékére.­Az a lázas előfeltörekvés, mely az egész föld kerekségén egyaránt­ jelentkezett, a síellesz­­pontust is bevonta forgatagába és a tengerek sűrű forgalma lerótta fd Dardanelláknak is a maga adóját. Van oly­­nap, a­mikor husz-har­minc hajó halad át a­ Dardanellákon s a szoros fölött állandóan fekete felhő lebeg és a partok sziklái sokszorosan verik vissza a hajók tülkö­lését, a mint a Kále/Szuttánk­-erőd fölött lobogó török zászlót köszöntik. A régi idők­ képe újul meg előttünk, a mi­kor a Helieszperitusz láncokkal zárták el ellen­séges hajók éjig]. Most erődök teszik meg ugyan­azt a szolgálatot, de sokkal hatásosabbal­ .Egy­más ijMSSeti sorakoznak úgy az európai, mint az ágijai oldalon, ugy hogy­ ágyúik ferde szög alatt érik egymást és minden irányban uralkodhat­nak a tengerszoroson. Jaj annak a hajónak, mely tüzelésük közé kerül. Négy-öt erőd ke­reszttüze hamarosan végez vele. Természetesen, ha látják, mert az éj leple alatt könnyen átsikolt­hat a szoroson. Ezért is a Dardanellákon csak nappal szabad áthajózni. A­hogy leszáll az éj homálya, a Dardanellák két bejárójánál fekvő erődnél megállítanak minden hajót és reggelig vesztegelni hagyják. Mióta az erődöket felszerel­ték villamos­lámpákkal, hatalmas reflektorok világítják meg a vízfelületet és vigyáznál arra, hogy egy csónak se menjen át észrevétlenül. Hogy ez a vigyázat nem mindig valami hatásos, mutatja az olasz torpedóflotta merész vállalko­zása, hogy egy éjszaka sikerült észrevétlenül át­­haladniuk az erődök vonalán és bántatlanul épp úgy vissza is térni. A hősiesség és vakmerőség le tud küzdeni minden akadályt és így nagyon kétséges valami nagyon bizakodni csupán a Dardanellák erődítéseiben, ha nincs hős szív és bátor kar, mely az erődítések nyújtotta előnyö­ket ki is tudja használni. Ama régi idillikus idők, a­mikor a Darda­nellák partjain háborítatlanul legelésztek a nyá­jak, immár a múlthoz tartoznak. A Dardanellák kérdése nemzetközi jelentőségre tett szert. Alig van hely, melyre féltőbb gonddal tekintenének az emberek, mint e tengerszorosra. A nemzet­közi politika egyik legkényesebb része a Dar­­danellákat érinti. Nemzetközi határozatok, tiltó pontok, diplomáciai iratok foglalkoznak vele, védik, féltik, óvórendszabályokkal veszik körül. De nem maga a Dardanellák, hanem a háta mögött rejtőző fontos érdekek miatt. Azt az utat, melyet a tenger dacos küzdelemmel ásott ki magának két világrész között, elzárták a hadihajók előtt, hogy az orosz kolosszust vissza­szorítsák feketetengeri birtokára. De az orosz kolosszus egyre csörteti láncait, a­melyekkel meg akarják akadályozni szabad mozgását és ha már maga nem tépheti szét e láncokat, maga helyett küldi védencét, a bolgárt, hogy próbálja meg ő, hátha sikerül ledönteni a Dardanellákat elzáró várakat és szabaddá teheti vele az utat nemcsak a kereskedelem, hanem az orosz ha­talmi törekvések számára is. A történelem megismétlődését látjuk ma­gunk előtt. A Nyugat újból küzd a Kelettel és újból a Helleszpontusnál ütköznek össze az.

Next