Budapesti Hírlap, 1913. március (33. évfolyam, 52-76. szám)
1913-03-01 / 52. szám
1913. március 1. BUDAPESTI HÍRLAP (52. sz.) szedet,de nem reflektálhatott rá senki,, mert a házszabályok szerint a napirend előtti felszólalás után azonnal át kell térni a napirendre. Miután Almássy Lászlót megválasztották a Ház, jegyzőjévé, áttértek a napirend fontosabb tárgyára: az osztatlan legelőkről szóló törvényjavaslatra. Pirkner János előadó bevezető beszéde után Pap-Csicsó István támadta a javaslatnak főként a kisajátítási jogot statuáló rendelkezését. Balogh Jenő igazságügyminiszter az első ellenzéki beszéd után azonnal felszólalt és az egész Ház helyeslése közben kijelentette, hogy a kisajátításra vonatkozó rendelkezést elejti. — Bravo! —kiáltott föl örömében Pap- Csicsó István. A következő szónok, Szabó István is megnyugvássa vette tudomásul a miniszter nyilatkozatát, de azért oly hosszasan beszélt a javaslatról, hogy a tárgyalásra szánt idő letelt és délután két órakor holnapra kellett halasztani a vita folytatását. Holnap elsősorban az adótörvények életbeléptetésének elhalasztásáról szóló javaslat kerül napirendre és a mai vitát csak, azután folytatják. A képviselőház ülése. Elnök: Tisza István gróf. Az elnök bemutatja a Háznak Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszter Ipolysági mandátumát. Jelenti továbbá, hogy Sennyey Miklós báró a napirend előtt föl akar szólalni. Az ellenzék távollétie. Sennyey Miklós báró: Az a különös helyzet, amelybe állásfoglalásom által jutottam, kényszerít engem arra, hogy itt az ország színe előtt nyíltan elmondjam azokat az okokat, amelyek arra bírtak, hogy a negyvennyolcas Kossuth-pártból, amelynek tagja voltam már két cikluson át, kilépjek, anélkül, hogy függetlenségi elveimet a legkisebb mértékben is föladnám. (Zajos helyeslés.) Én az obstrukcióban soha részt nem vettem, (Zajos helyeslés), mert tisztán állott előttem, hogy ezáltal nem hogy közelebb jutnánk nemzeti eszményeink megvalósításához, (Úgy van!) hanem inkább eltávolodunk attól, (Ügy van!) mert az évtizedes obstrukcióval éppen azt az egyetlen fegyvert tompítjuk, amely egyedül lehet alkalmas arra, hogy nemzeti létünk teljességét általa kivívjuk. Ez a fegyver a gazdasági erő. Ezt fogyasztottuk akkor. miiden a fontosabb gazdasági érdekeket háttérbe szorítottuk. (Úgy van!) nem gondolva meg azt a tényt, hogy a legjobb törvény is csak annak ér valamit, akinek megvan az ereje annak a törvénynek érvényt szerezni. Ez az erő ma, a huszadik században, majdnem kizáróan a gazdasági erőben van. Világos volt előttem, hogy a végletekig menő erőszak csak viszont erőszakot eredményez. A júniusi események előtt volt pártom a választási reformmal egyáltalán nem foglalkozott, mert a harcot kizáróan erők. Mintha nem volna elég az a tengersok vér, mely a Dardanellák rohanó habjait oly sokszor festette pirosra, mintha nem volna elég az a sok halott, mely a partok buja füvét, gazdag vetését táplálta és nem elég köny hullt e partvidék miatt, mely a tenger vizét még keserűbbé tehetné, mint a minő úgyis. Nyugat és Kelet nagy mérkőzése szüntelenül folyik és az az áramlat, mely Nyugat ereit elhozta idáig, nem állhat meg a Dardanelláknál, hanem tovább hajtja, a túlsó partokra, átviszi a küzdelmet Ázsiába, míg ez végérvényesen elismeri Európa fensőbbségét. De a Helleszpontus jelentősége kibővült. Most már nemcsak az Európa és Ázsia, Kelet és Nyugat közötti utat jelenti, hanem egyszersmind az Észak és Dél közöttit is. Nemcsak a szárazföldi érdekek követik ezt az utat, hanem a tengeren járók is és azzal, hogy a nyugat felől előretörő friss erő megdönti a Dardanellák eddigi hatalmát, egyszersmind megnyitja az utat az északi kolosszus előtt és lélekzetvételhez segíti az eddig fekete-tengeri szűk medencéjébe elzárt hatalmat. De itt új és új erőkre talál, melyek gátat akarnak majd vetni az északról jövő nyomásnak és könnyen lehet, hogy a Dardanellák, melyek eddig csak a Nyugat és Kelet között folyó küzdelmek színhelye volt, ezentúl az Észak és Dél közötti ellentétek ütközőpontja lesz és sorsa, hogy mint a hadak, a hódítások és világmegrendítő események indítóoka, mintegy jelképe legyen, a mostani háború eldőlése után is megmarad és további veszedelmeket tudit , miatta úgyis már annyit szenvedett emberiségre, a védőerő ellen folytabna. Mégis midőn az ellenzéki pártok egyesülése szóba került, rövid pár napi tárgyalás után megállapodott egy tervezetben és arra az álláspontra helyezkedett, amelyből az obstrukció kiindult. Ami azután következett, csakis logikai következménye volt az eseményeknek. Én azoknak sem aktív, sem passzív tényezője lenni nem kívántam, mert az indulat és szenvedelem nagy fontosságú a csatatéren, de itt a parlamentben a nemzet nagy érdekeinek kivívására nem alkalmas. Farkas Pál: Ez a becsületes ember! Sennyey Miklós báró: Nem akartam, hogy e súlyos külpolitikai viszonyokban kétfelé szakadjon a nemzet és olcsó prédája legyen külső és belső ellenségének. Ez okból volt pártomból már hosszabb idő óta kilépni szándékoztam. Amiket most el fogok mondani, azt ennélfogva senkinek megbízásából nem mondom, nem is értekeztem róla egyetlen politikussal sem. Tisztán egyéni meggyőződésemből fakad, amit elmondok. Oly fontos törvényt, mint a választójogi reform, a jelen parlamenti viszonyok között, amikor az ellenzéknek a tárgyaláson részt venni erkölcsi lehetetlenség, egyoldalú tárgyalás alapján megakatni lehetetlennek tartom. Nem hiszem, hogy bárkinek, akinek a haza jövője szívén fekszik, lelkiismeretét nyugodtan hagyhatja az a gondolat, hogy az ellenzéki képviselők erőszakos eltávolítása által oly sérelem esett, amely orvosolatlanul nem maradhat Ezt a sérelmet bármely lehetséges módon, orvosolni kell, mert nem lehet föltételezni, hogy mint az iskolás gyermekek, büntetésük kiállása után egyszerűen vissza fognak sompolyogni ide az ellenzéki képviselők. Egy hang: Viseljék magukat tisztességesen! Sennyey Miklós báró: Nem lehet közönnyel nézni azt, hogy az indulatok végső fölszításával áthidalhatatlan ellentétek támadjanak a pártok között és a társadalomban. Ennek a kárát csak a nemzet fizetné meg. Bármiként is, de orvosolni kell az ellenzék sérelmeit, ha pedig nem lehet, akkor méltóztassék az országgyűlést föloszlatni. — döntsön a nemzet. hí. elnök. A napirend előtti fölszólalás sem vita, sem határozat tárgya nem lehet. Áttérünk a napirendre. Hegedűs Loránd előadó beterjeszti a pénzügyi bizottság jelentését az új adótörvények végrehajtásának elhalasztásáról szóló törvényjavaslatról. A Ház az előadó indítványára e javaslatra nézve kimondja a sürgősséget. Born Frigyes báró beterjeszti a gazdasági bizottság jelentését a Ház 1911. évi számadásairól. A fiatalkorúak bíróságáról szóló törvényjavaslatot harmadik olvasásban is megszavazzák. A Ház jegyzőjévé 125 szavazattal megválasztják Almássy Lászlót. Napirenden van az osztatlan legelőkről szóló törvényjavaslat. Pirkner János előadó ismerteti a javaslatot, melyre az állattenyésztés föllendítése érdekében van szükség. Nálunk az élelmiszerek drágaságának nagy részben az állattenyésztés fejletlensége az oka. Mivel állatállományunk háromnegyed része a kisgazdák birtokában van, természetes, hogy a legelőhiány a kisgazdákat érinti a legérzékenyebben. A most napirenden levő javaslatnak célja :a legelők védelme ése tekintetben a régebbi törvények hiányainak pótlása. A javaslatban még büntetőjogi rendelkezések is vannak a közös, osztatlan legelők védelmének biztosítására. A javaslatot elfogadásra ajánlja, de fölhívja a földmivelésügyi miniszter figyelmét a Kárpátok lejtőin levő legelőkre, amelyeken éppen olyan nagyszabású állattenyésztést lehetne fejleszteni, mint az Alpesekben; a Kárpátok szegény lakosságát ily módon lehetne gazdaságilag megerősíteni s egyszersmind az ország közgazdaságát új jövedelmi forrásokhoz juttatni. (Élénk helyeslés.) Az elnök tíz percre fölfüggeszti és a szünet után újra megnyitja az ülést. Pap-Csicsó István szerint a napirenden lévő törvényjavaslat oly fontos érdekeket érint, hogy erre való tekintettel alkalmasabb időpontban kellene tárgyalni. Mindenesetre meg kellett volna hallgatni a kisgazdákat is e javaslat megszerkesztése előtt, mert a kisgazdára nézve semmi sem oly fontos, mint a legelő kérdése. Kétségtelen ugyan, hogy a közlegelő az urbarialisták magántulajdona, mindmáig nincs olyan törvény vagy rendelet, mely az urbarialisták és a régi földesurak viszonyát e kérdésben szabályozta volna. Nem elég erre a napirenden lévő javaslat sem, mert nem nyilvánítja az összes úrbéri birtokokat és közbirtokosságokat jogalanyokká és nem ruházza föl őket a magántulajdonnak összes attribútumaival. A magántulajdon jellegével össze nem egyeztethető a kisajátításra vonatkozó 71. szakasz sem, mely a földmivelésügyi miniszter részére túlságosan nagy jogkört állapít meg. Amíg Magyarországon a kötött birtok „ne nyúlj hozzám“, addig a kisgazdák birtokát ne szolgáltassák ki a földmivelésügyi miniszternek, aki esetleg a kisajátítást is kortesszolgálatok jutalmazására használhatja föl. (Zaj.) Bornemissza Lajos: Nem kell mindent Politikai kérdéssé tenni! Pap-Csicsó István: Ha a kisajátításra vonatkozó intézkedést ki nem törlik a javaslatból, akkor a javaslatnak minden jó intenciója kárba vesz. Balogh Jenő igazságügyminiszter teljesen át van hatva a javaslat rendelkezéseinek fontosságától. A javaslat egy nagy szociális politikai akciót indít meg éppen a kisgazdák érdekében, akik foglalkozásuknál fogva a legfontosabb államfentartó elemek közé tartoznak. Nagyon csodálja ennélfogva, hogy Pap-Csicsó úgy beszél a javaslatról, mintha ez jogfosztást jelentene. Mivel úgy látja, hogy az e javaslatban kifejezésre juttatott intenciót félreértették, és mivel a javaslat megokolása nem oszlatta el a kisajátításra vonatkozó aggodalmakat, mivel továbbá ezt a kérdést Somogy megyében agitációs célokra is kihasználják, kijelenti, hogy a 74. szakasznak a kisajátításra vonatkozó rendelkezéseit elejti. (Élénk helyeslés.) Pap-Csicsó Istvánt Bravó! Balogh Jenő igazságügyminiszter a kormány nevében kijelenti azt is, hogy ez a javaslat a birtokszabályozás kérdését nem érinti. A birtokszabályozást különben nagy figyelemmel kiséri s ezeket oly gyorsan fogja elintéztetni, amint csak lehetséges. (Élénk helyeslés.) Szabó István kijelenti, hogy a somogymegyei kisgazdákat felszólította ugyan, hogy foglaljanak állást a javaslat ellen, de nem izgatta őket. Felkiáltások: A miniszter csak agitációról beszélt. Szabó István az agitációt kötelességének tartotta, mert meggyőződése, hogy ez a törvényjavaslat a magántulajdont sérti. Majd arról beszél, hogy az ellenzéki képviselők távollétét érthetőnek és természetesnek tartja; ő a maga részéről meggyőződése ellenére vesz részt a tárgyalásban, mert választóinak óriás többsége kívánja, hogy fölszólaljon a napirenden levő javaslat ellen. Respektálja a választóinak akaratát, azért áldozta fel meggyőződését. (Derültség.) A részletes tárgyalás során több módosítást fog ajánlani az igazságügyminiszternek a kisajátítás elejtésére vonatkozó nyilatkozatát megnyugvással veszi tudomásul. Az elnök a tárgyalás folytatását holnapra halasztja és két óra után berekeszti az ülést. A politikai események. Budapest, febr. 21. A politikai helyzet immár a választójogi javaslat közeledő tárgyalásának hatása alatt áll. Még egy-két nap is napirendre kerül akorszakos reform, sajnos, igen zavaros politikai viszonyok között. Még nem lehet tudni pontosan, mely napon, de egészen bizonyos, hogy a jövő hét elején, hétfőn vagy kedden kezdődik a kormány javaslatának tárgyalása, s ezzel kapcsolatosam kitör mindaz a zavar, amelyet a szövetkezeti pártok és a kormány ellenfelei bent a képviselőházban és a Házonkívül ez alkalommal rendeznek. A szövetkezett ellenzék nagy bizalommal néz az általános sztrájk hatását elé. Ott abban reménykednek, hogy a nagyarányú munkásmozgalom végre megrendítő hatással lesz a kormány állására. Viszont a munkapártban olyképp ítélik meg a helyzetet, hogy az általános sztrájk csak azoknak fog ártani, akik rendezik, sőt azt hiszik, hogy a mozgalom nem lesz tartós, nyugodtan fog lefolyni és kudarccal fog végződni. Lukács miniszterelnök ma a sztrájkról beszélgetve a képviselőház folyosóján, csodálkozását fejezte ki azon, hogy a munkások egyáltalán belemennek ebbe a káros tüntetésbe, megérteni is csak úgy tudja az általános sztrájkot, ha fölteszi, hogy a munkásvezérek a szövetkezett ellenzéki pártok előtt erre kötelezték magukat s vállalt obligójuknál fogva kénytelenek kitörésre juttatni a sztrájkot. A hatóságok már megtettek minden bekészületet a közbátorság biztosítására a fővárosban és az országban. A sztrájk kitörése napján nagy karhatalmi kirendeltség, a rendőrségen kívül katonaság és csendőrség foglal hadállást a főváros különböző pontján, terein és utcáin, úgy hogy a május huszonharmadiki csúnya zavargás nem ismétlődhetik többé. A fővárosi üzemeket katonaság fogja őrizni, a villamosok közlekedni fognak, mint rendesen, s a gáznál, vízműveknél, a vágóhídon és a fővárosi kenyérgyárnál nem lesz fennakadás. A dolgozni akaró 3