Budapesti Hírlap, 1913. március (33. évfolyam, 52-76. szám)

1913-03-01 / 52. szám

1913. március 1. BUDAPESTI HÍRLAP (52. sz.) szedet,­­de nem reflektálhatott rá senki,, mert a házszabályok szerint a napirend előtti felszólalás után azonnal át kell térni a napirendre. Miután Almássy Lászlót megválasztották a Ház, jegyzőjévé, áttértek a napirend fontosabb tárgyára: az osztatlan legelőkről szóló törvény­­javaslatra. Pirkner János előadó bevezető beszéde után Pap-Csicsó István támadta a javaslatnak főként a kisajátítási jogot statuáló rendelke­zését. Balogh Jenő igazságügyminiszter az első ellenzéki beszéd után azonnal felszólalt és az egész Ház helyeslése közben kijelentette, hogy a kisajátításra vonatkozó rendelkezést elejti. — Bravo! —­­kiáltott föl örömében Pap- Csicsó István. A következő szónok, Szabó István is meg­nyugvássa­ vette tudomásul a miniszter nyilat­kozatát, de azért oly hosszasan beszélt a javas­latról, hogy a tárgyalásra szánt idő letelt és dél­­után két órakor holnapra kellett halasztani a vita folytatását. Holnap elsősorban az adótörvények életbe­léptetésének elhalasztásáról szóló javaslat ke­rül napirendre és a mai vitát cs­ak, azután foly­tatják. A képviselőház ülése. Elnök: Tisza István gróf. Az elnök bemutatja a Háznak Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszter Ipolysági mandá­tumát. Jelenti továbbá, hogy Sennyey Miklós báró a napirend előtt föl akar szólalni. Az ellenzék távollétie. Sennyey Miklós báró: Az a különös helyzet, a­melybe állásfoglalásom által jutottam, kényszerít engem arra, hogy itt az ország színe előtt nyíltan elmondjam azokat az okokat, a­melyek arra bírtak, hogy a negyvennyolcas Kossuth-pártból, a­melynek tagja voltam­ már két cikluson át, kilépjek, a­nélkül, hogy függetlenségi elveimet a legkisebb mértékben is föladnám. (Zajos helyeslés.) Én az obstrukcióban soha részt nem vettem, (Zajos helyeslés), mert tisz­tán állott előttem, hogy ez­által nem hogy közelebb jutnánk nemzeti eszményeink megvalósításához, (Úgy van!) hanem inkább eltávolodunk attól, (Ügy van!) mert az évtizedes obs­trukció­val éppen azt az egyet­len fegyvert tompítjuk, a­mely egyedül lehet alkal­mas arra, hogy nemzeti létünk teljességét általa ki­vívjuk. Ez a fegyver a gazdasági erő. Ezt fogyasztot­tuk akkor. miiden a fontosabb gazdasági érdekeket háttérbe szorítottuk. (Úgy van!) nem gondolva meg azt a tényt, hogy a legjobb törvény is csak annak ér valamit, a­kinek megvan az ereje annak a törvény­nek érvényt szerezni. Ez az erő ma, a huszadik szá­zadban, majdnem kizáróan a gazdasági erőben van. Világos volt előttem, hogy a­ végletekig menő erőszak csak viszont erőszakot eredményez. A júniusi esemé­nyek előtt volt pártom a választási reformmal egy­általán nem foglalkozott, mert a harcot kizáróan erők. Mintha nem volna elég az a tengersok vér, mely a Dardanellák rohanó habjait oly sokszor festette pirosra, mintha nem volna elég az a sok halott, mely a partok buja füvét, gaz­dag vetését táplálta és nem elég köny hullt e partvidék miatt, mely a­ tenger vizét még kese­rűbbé tehetné, mint a minő úgyis. Nyugat és Ke­let nagy mérkőzése szüntelenül folyik és az az áramlat, mely Nyugat ereit elhozta idáig, nem állhat meg a Dardanelláknál, hanem tovább hajtja, a túlsó partokra, átviszi a küzdelmet Ázsiába, míg ez végérvényesen elismeri Európa fensőbbségét. De a Helleszpontus jelentősége kibővült. Most már nemcsak az Európa és Ázsia, Kelet és­ Nyugat közötti utat jelenti, hanem egyszer­smind az Észak és Dél közöttit is. Nemcsak a szárazföldi érdekek követik ezt az utat, hanem a tengeren járók is és azzal, hogy a nyugat felől előretörő friss erő megdönti a Dardanellák ed­digi hatalmát, egyszersmind megnyitja az utat az északi kolosszus előtt és lélekzetvételhez se­gíti az eddig fek­ete-tengeri szűk medencéjébe elzárt hatalmat. De itt új és új erőkre talál, me­lyek gátat akarnak majd vetni az északról jövő nyomásnak és könnyen lehet, hogy a Darda­nellák, melyek eddig csak a Nyugat és Kelet között folyó küzdelmek színhelye volt, ezentúl az Észak és Dél közötti ellentétek ütközőpontja lesz és sorsa, hogy mint a hadak, a hódítások és világmegrendítő események indítóoka, mintegy jelképe legyen, a mostani háború eldőlése után is megmarad és további veszedelmeket tudit , miatta úgyis már annyit szenvedett emberi­ségre, a védőerő­ ellen folytabna. Mégis midőn az ellenzéki pártok egyesülése szóba került, rövid pár napi tár­gyalás után megállapodott egy tervezetben és arra az álláspontra helyezkedett, a­melyből az obstrukció kiindult. A­mi azután következett, csakis logikai következménye volt az eseményeknek. Én azoknak sem aktív, sem passzív­ tényezője lenni nem kíván­tam, mert az indulat és szenvedelem nagy fontosságú a csatatéren, de itt a parlamentben a nemzet nagy érdekeinek kivívására nem alkalmas. Farkas Pál: Ez a becsületes ember! Sennyey Miklós báró: Nem akartam, hogy e súlyos külpolitikai viszonyokban kétfelé szakadjon a nemzet és olcsó prédája legyen külső és belső ellen­ségének. Ez okból volt pártomból már hosszabb idő óta kilépni szándékoztam. A­miket most el fogok mondani, azt ennélfogva senkinek megbízásából nem mondom, nem is értekeztem róla egyetlen politikus­sal sem. Tisztán egyéni meggyőződésemből fakad, a­mit elmondok. Oly fontos törvényt, mint a választó­jogi reform, a jelen parlamenti viszonyok között, a­mikor az ellenzéknek a tárgyaláson részt venni er­kölcsi lehetetlenség, egyoldalú tárgyalás alapján megakatni lehetetlennek tartom. Nem hiszem, hogy bárkinek, a­kinek a haza jövője szívén fekszik, lelkiismeretét nyugodtan hagyhatja az a gondolat, hogy az ellenzéki képviselők erőszakos eltávolítása által oly sérelem esett, a­mely orvosolatlanul nem maradhat Ezt a sérelmet bármely lehetséges módon, orvosolni kell, mert nem lehet föltételezni, hogy mint az iskolás gyermekek, büntetésük kiállása után egy­szerűen vissza fognak sompolyogni ide az ellenzéki képviselők. Eg­y hang: Viseljék magukat tisztességesen! Sennyey Miklós báró: Nem lehet közönnyel nézni azt, hogy az indulatok végső fölszításával át­hidalhatatlan ellentétek támadjanak a pártok között és a társadalomban. Ennek a kárát csak a nemzet fizetné meg. Bármiként is, de orvosolni kell az ellen­zék sérelmeit, ha pedig nem lehet, akkor méltóztas­­sék az országgyűlést föloszlatni. — döntsön a nemzet. hí. elnök. A napirend előtti fölszólalás sem vita, sem határozat tárgya nem lehet. Áttérünk a napirendre. Hegedűs Loránd előadó beterjeszti a pénz­ügyi bizottság jelentését az új adótörvények végre­­hajtás­ának elhalasztásáról szóló törvényjavaslatról. A Ház az előadó indítványára e javaslatra nézve ki­mondja a sürgősséget. Born Frigyes báró beterjeszti a gazdasági bi­zottság jelentését a Ház 1911. évi számadásairól. A fiatalkorúak bíróságáról szóló törvényjavas­latot harmadik olvasásban is megszavazzák. A Ház jegyzőjévé 125 szavazattal megválasztják Almássy Lászlót. Napirenden van a­z osztatlan legelőkről szóló törvényjavaslat. Pirkner János előadó ismerteti a javaslatot, melyre az állattenyésztés föllen­dítése érdekében van szükség. Nálunk az élelmiszerek drágaságának nagy részben az állattenyésztés fejletlensége az oka. Mivel állatállományunk háromnegyed része a kisgazdák birtokában van, természetes, hogy a legelőhiány a kisgazdákat érinti a legérzékenyebben. A most napi­renden levő javaslatnak célja :a legelők védelme és­­e­ tekintetben a régebbi törvények hiányainak pót­lása. A javaslatban még büntetőjogi rendelkezések is vannak a közös, osztatlan legelők védelmének biz­tosítására. A javaslatot elfogadásra ajánlja, de föl­hívja a földmivelésügyi miniszter figyelmét a Kár­pátok lejtőin levő legelőkre, a­melyeken éppen olyan nagyszabású állattenyésztést lehetne fejlesz­teni, mint az Alpe­sekben; a Kárpátok szegény lakos­ságát ily módon lehetne gazdaságilag megerősíteni s egyszersmind az ország közgazdaságát új jövedelmi forrásokhoz juttatni. (Élénk helyeslés.) Az elnök tíz percre fölfüggeszti és a szünet után újra megnyitja az ülést. Pap-Csicsó István szerint a napirenden lévő törvényjavaslat oly fontos érdekeket érint, hogy erre való tekintettel alkalmasabb időpontban kellene tár­gyalni. Mindenesetre meg kellett volna hallgatni a kisgazdákat is e javaslat megszerkesztése előtt, mert a kisgazdára nézve semmi sem oly fontos, mint a legelő kérdése. Kétségtelen ugyan, hogy a közlegelő az urbarialisták magántulajdona, mindmáig nincs olyan törvény vagy rendelet, mely az urbarialisták és a régi földesurak viszonyát e kérdésben szabá­lyozta volna. Nem elég erre a napirenden lévő ja­vaslat sem, mert nem nyilvánítja az összes úrbéri birtokokat és közbirtokosságokat jogalanyokká é­s nem ruházza föl őket a magántulajdonnak összes attribútumaival. A magántulajdon jellegével össze nem egyeztethető a kisajátításra vonatkozó 7­1. sza­kasz sem, mely a földmivelésügyi miniszter részére túlságosan nagy jogkört állapít meg. A­míg Magyar­­országon a kötött birtok „ne nyúlj hozzám“, addig a kisgazdák birtokát ne szolgáltassák ki a földmive­­lésügyi miniszternek, a­ki esetleg a kisajátítást is kortesszolgálatok jutalmazására használhatja föl. (Zaj.) Bornemissza Lajos: Nem kell mindent Po­litikai kérdéssé tenni! Pap-Csicsó István: Ha a kisajátításra vonat­kozó intézkedést ki nem törlik a javaslatból, akkor a javaslatnak minden jó intenciója kárba vesz. Balogh Jenő igazságügyminiszter teljesen át­­ van hatva a javaslat rendelkezéseinek fontosságától. A javaslat egy nagy szociális politikai akciót indít meg éppen a kisgazdák érdekében, a­kik foglalkozá­suknál fogva a legfontosabb államfentartó elemek közé tartoznak. Nagyon csodálja ennélfogva, hogy Pap-Csicsó úgy beszél a javaslatról, mintha ez jog­fosztást jelentene. Mivel úgy látja, hogy az e javas­latban kifejezésre juttatott intenciót félreértették, és mivel a javaslat m­egok­olása nem oszlatta el a ki­sajátításra vonatkozó aggodalmakat, mivel továbbá ezt a kérdést Somogy megyében agitációs célokra is kihasználják, kijelenti, hogy a 74. szakasznak a ki­sajátításra vonatkozó rendelkezéseit elejti. (Élénk helyeslés.) Pap-Csicsó Istvánt Bravó! Balogh Jenő igazságügyminiszter a kormány nevében kijelenti azt is, hogy ez a javaslat a bir­­tokszabályozás kérdését nem érinti. A birtokszabá­­lyozást különben nagy figyelemmel kiséri s ezeket oly gyorsan fogja elintéztetni, a­mint csak lehetsé­ges. (Élénk helyeslés.) Szabó István kijelenti, hogy­­ a somogyme­­gyei kisgazdákat felszólította ugyan, hogy foglalja­nak állást a javaslat ellen, de nem izgatta őket. Felkiáltások: A miniszter csak agitációról beszélt. Szabó István az agitációt kötelességének tar­totta, mert meggyőződése, hogy ez a törvényjavas­lat a magántulajdont sérti. Majd arról beszél, hogy az ellenzéki képviselők távollétét érthetőnek és ter­mészetesnek tartja; ő a maga részéről meggyőződése ellenére vesz részt a tárgyalásban, mert választóinak óriás többsége kívánja, hogy fölszólaljon a napiren­den levő javaslat ellen. Respektálja a választóinak akaratát, azért áldozta fel meggyőződését. (Derült­ség.) A részletes tárgyalás során több módosítást fog ajánlani­ az igazságügyminiszternek a kisajátítás el­ejtésére vonatkozó nyilatkozatát megnyugvással ve­szi tudomásul. Az elnök a tárgyalás folytatását holnapra ha­­­lasztja és két óra után berekeszti az ülést. A politikai események. Budapest, febr. 21. A politikai helyzet immár a választójogi javaslat közeledő tárgyalásának hatása alatt áll. Még egy-két nap is napirendre kerül a­­korsza­kos reform, sajnos, igen zavaros politikai viszo­nyok között. Még nem lehet tudni pontosan, mely napon, de egészen bizonyos, hogy a jövő hét elején, hétfőn vagy kedden kezdődik a kor­mány javaslatának tárgyalása, s ezzel kapcsola­tosam kitör mindaz a zavar, a­melyet a szövet­kezeti pártok és a kormány ellenfelei bent a képviselőházban és a Házon­­kívül ez alkalom­mal rendeznek. A szövetkezett ellenzék nagy bizalommal néz az általános sztrájk hatását elé. Ott abban reménykednek, hogy a nagyarányú munkás­­mozgalom végre megrendítő hatással lesz a kor­mány állására. Viszont a munkapártban olyképp ítélik meg a helyzetet, hogy az általános sztrájk csak azoknak fog ártani, a­kik rendezik, sőt azt hiszik, hogy a mozgalom nem lesz tartós, nyu­godtan fog lefolyni és kudarccal­ fog végződni. Lukács miniszterelnök ma a sztrájkról beszél­­getve a képviselőház folyosóján, csodálkozását fejezte ki azon, hogy a munkások egyáltalán belemennek ebbe a k­áros tüntetésbe, megérteni is csak úgy tudja az általános sztrájkot, ha föl­­teszi, hogy a munkásvezérek a szövetkezett el­lenzéki pártok előtt erre kötelezték magukat s vállalt obligójuknál fogva kénytelenek kitörésre juttatni a sztrájkot. A hatóságok már megtettek minden beké­­­­születet a közbátorság biztosítására a főváros­ban és az országban. A sztrájk kitörése napján nagy karhatalmi kirendeltség, a rendőrségen kí­vül katonaság és csendőrség foglal hadállást a főváros különböző pontján, terein és utcáin, úgy hogy a május huszonharmadiki csúnya zavar­gás nem ismétlődhetik többé. A fővárosi üze­meket katonaság fogja őrizni, a villamosok köz­lekedni fognak, mint rendesen, s a gáznál, víz­műveknél, a vágóhídon és a fővárosi kenyér­gyárnál nem lesz fennakadás. A dolgozni akaró 3

Next