Budapesti Hírlap, 1913. november (33. évfolyam, 259-283. szám)

1913-11-01 / 259. szám

! Pénzügyi helyzetünk. Budapest, okt. 31­. A tegnapi nap politikai forgószele szinte elsodorta az ország szeme elől a pénzügyminisz­ter expozéját, a­mely állami életünknek más években is egyik legjelentősebb dokumentuma szokott lenni, az idei külpolitikai és gazdasági szempontból egyaránt válságos, megpróbáltatá­sokkal teli, sanyargatott esztendőben azonban egész különös figyelemre tarthat számot. Maga az a körülmény, hogy államgazda­ságunk új kalendáriuma a most benyújtott fél­évi költségvetéssel, mint átmeneti intézkedéssel már életbe lép, é­s ez az újítás jelentékenyen meghaladja egy egyszerű államháztartási tech­­nikai reform keretét — új szempontok érvé­nyesülését teszi lehetővé, de ezenfölül is az idei év oly abnormis, oly szomorúan mozgalmas és oly messze kihatóan válságos volt, hogy az ál­lami költségvetés összeállítása és azok a meg­jegyzések, a­melyekkel a pénzügyminiszter a maga előterjesztett számoszlopait kíséri, az ál­lam életében annyira nyomatékos jelentősé­gűek, akárcsak a beteg ágya mellett tartott or­­vosi konzílium horoszkópja. Ez a tizenhármas számú év sok eszten­dőkig emlékezetes fog maradni nekünk. Azok az elemi csapások, a­melyek nemzeti termelé­sünket megannyi millióval károsították meg, csak szomorú mellékkörülményekké törpülnek a szerencsétlen gazdasági és politikai viszonyok nemzetközi összejátszása mellett, a­mely gaz­dasági életünk áruforgalmi, közlekedési és pénzügyi vérkeringését hurokba szorította. A balkáni háború, a­melynek lebonyoló­­dása nekünk szemernyi hasznot sem haj­tott, nekünk magunknak százhetvenhat millió koronánkba került a rendkívüli hadügyi költ­ségekhez való kvótaszerű hozzájárulásunk ré­vén. De ha ez az összeg, állami költségvetésünk­nek majdnem tíz százaléka, már magában véve is nehéz hadisarc egy káros semlegességgel kí­sért háborúból kifolyólag, annál nehezebb e terheket elviselni akkor, a­mikor a háború pénzszükségletei és medrehagyott gazdasági for­galma által megbomlasztott pénzkeringési és áruforgalmi rendszer minden vészthozó hatásá­val ellene fordul gazdasági termelésüinknek és forgalmunknak. A Balkán piacain jelentékeny károkat szenvedett ipari érdekeltségünk, közlekedési eszközeink a tranzit­forgalom megbénulásának pénzügyi következményeit sínylik, de mind­en­nél jobban szenvedett gazdasági életünk a pénzdrágulás és pénzelvonás iszonyatos csapása alatt, a­mely a hadikészenlét huzamos föntar­­tásának és a külföldi piacok tartózkodásának következménye volt és a­melyet pénzintézeteink nagy része nem mulasztott el a maga javára busásan kamatoztatni. Egy év óta csaknem tel­jesen kiapadtak a pénzforgalom csatornái, pénzintézetek tömegesen megszűntek, iparválla­latok, a­melyeknek hitelét megvonták, csődöt mondtak, mások félüzemre mentek át, rejtett fizetésképtelenségek egész tömege lappang a felszín alatt, a­mely a nyílt fizetésképtelenségek zömét hordja zavaros hullámain. És mindezek­kel együtt jár a gazdasági élet pesszimizmusa, a vállalkozás kedvetlensége, s ráadásul a kül­földi pénzmedencék irányítóinak politikai okokra visszavezethető hajszája pénzügyeink hódítása és hiteleink biztossága ellen. És ilyen körülmények között terjesztette elő pénzügyi expozéját Teleszky pénzügymi­niszter. A gazdasági viszonyok súlyos válságát ő sem tagadhatja, de azért az a költségvetés, a­melyet a jövő év első felére előkészített, szinte szivárványszínű reményt vet a beborult gazda­sági égboltozatra. A hadikészenlét rendkívüli kiadásait sikerült túlnyomórészt a pénztárkész­letekből fedeznünk, s a jövő félévi költségvetés, kritikával olvasva, nem mutat deficitet, mert az a harmincnyolc millió korona, a­mellyel az előirányozott költségvetés az idei év felének szükségletével szemben több kiadást mutat, az állami kiadásoknak az első félévben való tor­­nyosulására vezethető vissza, s ismét csak a pénztárkészletekből fog kitelni. S e mellett a be­ruházási programot nemcsak hogy ez év folya­mán minden zavaró mellékkörülmény ellenére is megtartottuk, de a jövő átmeneti félévre is százhuszonöt millió korona van fölvéve beru­házásokra. Mindez, azt mutatja, hogy a múló gazdasági betegségek nem merítették ki erőn­ket, s hogy a gazdasági válság nehéz teherpró­­bája nem törte derékon gazdasági életünk egészséges struktúráját. Ámde, ha ez a nehéz időkben megedző­­dött hitünk alkalmas is arra, hogy túlzottan le­sújtott vállalkozó kedvünk az immár javuló viszonyok között újra föléledjen, a közelmúlt megpróbáltatásaiból tanulságot kell merítenünk. Maga a pénzügyminiszter rámutatott egynéhány olyan gyöngeségünkre, a­melynek orvoslása sürgősen szükségesnek mutatkozik. A takarékosság elvének hangoztatása nem ül előttünk. Teleszky éles distinkciót ajánl a hasznos és a terméketlen kiadások között úgy az állami, mint a magánéletben. Az állami élet kiadásainak lehető megszorítását a kormányra kell bíznunk, de Teleszky szavaihoz hozzá kell fűznünk, hogy a magánélet gazdasági vonatko­zásai, a­melyekre ő részletesebben nem tért ki, legalább oly fontosak, mint az államháztartás takarékossága. Gazdasági életünk­ belső betegségére vall, hogy a mai pénzdrágasággal nem jár párhuza­mosan az áruk értékének csökkenése. A pénz kevés és drága, de a mellett a fogyasztási cik­kek ára nem hogy csökkenne, hanem emelke­dik. Ez a nemzetgazdasági törvényeket meg­­csúfoló körülmény a gazdasági erkölcsi beteg­ségünkből keletkezik, hogy fogyasztási igé­nyeink főleg ipari téren nagyobbak, mint ter­melési lehetőségeink. Termelésünkben egy in­­disztrializálódó ország közepes színvonalán ál­lunk, igényeinkben pedig a nyugat-európai va­gyonos kultúrpiacok drága fényűzésében tet­szelgőnk. Ez az oka, hogy termelésünknek kül­földi piacok kellenek, a­melyek, ha elzárkóz­nak, válságba jutunk és hogy behozatalunk a válságos időkben sem csökken, sőt éppen az improduktív szükségletekben növekszik, a mi kereskedelmi mérlegünk erős megromlását okozza. Az elzárkózó külföldi pénzpiacokkal szem­ben aligha fog kielégítő kárpótlásul szolgálni hazai természeti erőinket külföldi pénzzel való hasznosítása, s ha bankrendszerünket a pénz­ügyminiszter szavai szerint reformálni is fog­juk, az bármennyire szükséges is, csak a pénz­keringés­­lőszerét fogja egészségesebbé tenni, de a mai válságos viszonyok között a főtanul­­ság a nemzet minden tagjára ró kötelességeket, az igényeknek kvalitatív megrostálása tekinte­tében. A nemzetnek, mint fogyasztónak, méltá­nyolnia kell a nemzetet mint termelőt és eh­hez kell szabnia fogyasztási tekinteteit. Ez a módja gazdasági életünk orvoslásának, s csak ezen az úton juthatunk el oda, hogy az állam­nak hasznos beruházásokra szükséges pénz­igényei az ellenséges indulatú külföldi piacok­ról leszorulva legalább részben itthon legyenek fedezhetők. Mert ez a gazdasági önállóság útja, a­mely egyedül vezethet ki bennünket a most folyó gazdasági válság süppedékes talajáról. _­ ­ — Nézze csak, nénikém, ennek a postás­nak igaza van, mert lássa, a maga csomagját a vasúton ide-oda dobálják, a madzag leesik róla, az egész szétdül, s a tartalmát nem a fia eszi meg, hanem egészen idegen ember. — De, kézit csókolom, ha nem tudom jobban bepakkolni. — Hát majd én megmutatom magának, hogy kívánja azt a posta. A főnök kibújt ketrecéből, az Öreg asz­­szonyt bevitte a csomagoló helyre, s ott szeme­­láttára újra bepakkolta a csomagját, lepecsé­telte, a címet ráírta, s megnyugtatta, hogy most már a fia biztosan megkapja. Az öreg asszony könnyei eltűntek és boldogan mosolygott. — Az Isten áldja meg a nagyságos urat és kívánom,­ hogy hasonló jó emberre találjon, h­a bajban van, mint én. Köszönt és kifelé tartott. Az ajtónál azon­ban elcsipte őt az egyik postáskisasszony, a­kit az eset nyilván meghatott és egy hatost csúsz­tatott a markába. Nos, íme itt a különbség a két ember közt. A kisasszonynak jó szíve van, a postafőnöknek pedig szociális érzéke van. Mind a kettő igen nemes és dicséretreméltó tu­lajdonság, de a szociális érzék mégis hatható­sabb és hasznosabb, mert tettre serkenti az em­bert, ellenben a jószívűség megelégszik gyakran azzal, hogy könnyeket hullasson, a­nélkül, hogy a cselekvés terére lépne. 1913. november 1. BUDAPESTI HÍRLAP (259. sz.)­ ­ ? " Közös miniszteri értekezlet. Bécsből jelen­tik nekünk. A jövő héten szerdán ismét közös kon­ferencia lesz Bécsben, hogy a november 18-án össze­ülő delegációk ügyeit tárgyalásra előkészítse. A királyi biztos Zágrábban, Zágrábból je­lentik, hogy Skerlecz Iván báró királyi biztos az éj­jel Havlicsek dr. titkára kíséretében oda érkezett. Az új bukaresti követ. A király Chudenitzi Czernin Ottokár grófot, a birodalmi tanács urakhá­­zának­ tagját a román udvarhoz rendkívüli követté és meghatalmazott miniszterré kinevezte és neki a dijak elengedésével a titkos tanácsosi méltóságot adományozta. Politikai események. Budapest, okt. 31. A képviselőház tegnapi ülése foglalkoz­tatja a közvéleményt és a politikai érdeklődést országszerte. Az eredményt kiki természetesen a maga pártállása szerint értékeli s objektív vé­lemény a pártok részéről alig jut kifejezésre. Az elfogulatlan nagyközönség azonban, a­mely távol áll a politika mesterségétől, a tegnapi ülés politikai jelentőségű faktumát csak abban az egy mozzanatban látja, hogy az ellenzék szakí­tott eddigi lehetetlen taktikájával, megjelent a képviselőházban, felszólalt és hadakozott és­­ semmi kárát nem látta annak, hogy az új ház­szabályok szerint folyt a tanácskozás. Sikere­sebb és hatásosabb is az ellenzéknek ilyetén működése a törvényhozás fórumán, mint a kordonok előtt való szónoklás, s minden a Há­zon kívül, vagy vice-parlamentté avatott párt­­értekezleteken való dühöngés, panaszkodás és siránkozás. Ezt most már teljes mértékben át­látják az ellenzéki oldalon s ha még most is bi­zonyos föntartásokkal élnek, állítván és erősít­vén, hogy az ellenzék csak mint gyakori vendég fog megjelenni a képviselőházban, de nem min­den ülésen, ezt bizonyára nem kell túlságos komolyan venni, mert hiszen minden Demosz­­tenesznél nyomatékosabban beszél a tett. Hogyha csak az újabb létszámemelés tárgyalása nem lesz túlságos kényelmetlen az újólag szö­vetkezett ellenzéki pártokra nézve, körülbelül biztosra vesszük, hogy a tegnapi nappal a sztrájk megszűnt s a közeljövőben a másfél évi passzivitást igen élénk és fölötte buzgó tevé­kenység fogja fölváltani. 3

Next