Budapesti Hírlap, 1913. december (33. évfolyam, 284-306. szám)
1913-12-23 / 302. szám
16 BUDAPESTI HÍRLAP (302. sz.) 1913. december 23. is, a növekedés azonban lényegileg kapcsolatban áll azzal, hogy az utóbbi időkben a balkán-államokból, de különösen Szerbiából, ismét pénz folyik be. A bankjegyforgalom december 15-én 2245,1 millió koronát tett. 349,2 millió koronával kevesebbet, mint a múlt év ugyan a napján, de még mindig 88,4 millióval többet, mint 1910 december 15-én. Az a körülmény, hogy a bankjegyforgalom éppen úgy, mint a lombard-üzlet állása még mindig magasabban áll, mint az üzletileg különben nem kedvező 1910 december 15-én, azt bizonyítja, hogy ez az erős visszaesés, amelyben a bankjegy forgalomának, valamint a leszámítolási üzletnek 1913 decemer 15-én része volt a múlt évi ugyanez időszakhoz képst, nem kizáróan a beállott üzleti depresszió rovásra írandó. Pranger vezértitkár a múlt év december 19-én tartott főtanácsülésen a balkáni háborús mozgalom kitörése óta a forgalomból kivont és elrejtett összeget 300 millió koronára becsülte, amelynél valószínűleg sokkal több volt. Az elrejtett pénzek legnagyobb része a beállott politikai nyugalom következtében bizonyára visszafolyik a forgalomba. Erre vezetendő részben vissza a bankjegyforgalom és portefeuille-állomány csökkenése. De valószínűleg része van benne annak is, hogy ném az iparág, így az építőipar, a vas- és textilipar igen kedvezőtlen helyzetben van, valamint az általános üzleti pangásnak is. • , Ez év december 15-én a bankjegyforgalomból 88 millió korona adókötelezettségnek volt alávetve, vagyis 392,6 millióval kevesebb, mint a múlt év ugyane napján és 12,9 millióval több, mint 1910. december 16-én. Föltehető, hogy a banknak, ha előre nem látható események el nem következnek, már a jövő év januárjában sikerül az adókötelezettségből kiderülni. A devizaárfolyam, amely a múlt év december 6-án, vagyis amikor a nyugtalanság a legnagyobb volt, 0,76 százalékkal emelkedett a reláció fölé, ma már alig van nagy távolságban a paritástól. November 15-ike óta ismét valamivel feszültebb a paritás. Nagyban és egészben megállapítható, hogy ez év, amely zavaros jelek között kezdődött, a pénzforgalomra vonatkozóan kevésbbé kedvezőtlen kilátással kecsegtet a jövőre nézve. Az 1912. év november 27-én elhatározott bankráta leszállítása óta a Német Birodalmi Bank a rátát december 11-én fél százalékkal 5 százalékra szállította le. Ez oly intézkedés volt, mely a Német Birodalmi Bank utolsó kimutatásában igazolást nyert. Ennek ellenében az Angol Bank és a Francia Bank a múlt év október 3-ika, illetve november 2-ika óta az 5, illetőleg 4 százalékos bankráta mellett szilárdan megmaradtak. December 20-án Londonban a bankráta 4 is/10 százalék és Párisban 30 százalék volt. A nagy nyugati pénzpiacok elővigyázó tartózkodása teljesen megokolt, mert a balkáni államoknak sok pénzre van szükségük a háború okozta károk helyreállítására és a meghódított országok gazdasági terményeinek kiaknázására és a nagy nyugati katonai államok részéről is várható, hogy a hadi felszerelés által okozott temérdek kiadásaik fedezésére a pénzpiacot igénybe veszik. E szerint tehát oly nagy kölcsönök várhatóak, amilyenek még alig voltak. Ez magyarázza meg eléggé ama pénzpiacok várakozó álláspontját, amelyek mint kölcsönözők főleg figyelembe jöhetnek. A gazdag nyugati pénzpiacok tartózkodását tekintve, nálunk is szükséges az előre vigyázatos eljárás és a banknak a ráta további leszállításával még várnia kell, annál is inkább, mert alapos jelek mutatkoznak arra nézve, hogy a bank irányában az évi zárlatkor nagyobb követelményekkel állanak majd elő. Ez az oka annak, hogy a kamatláb leszállítására vonatkozóan javaslatot nem tettek. A december 31-én lezárandó üzleti év becslés szerinti eredményét a következő számok mutatják: összes eredmény 78.589 millió (+ 12.963 millió korona). Ebből esik a leszámítolásra kerek 52 (+ 4.011 millió), Lombard 15.8 (+7.4 millió). Deviza és valuta 5.7 (+ 1.6 millió). Az összes kiadások 32.638(+ 7.09 millió koronára) tehető. Ebből osztalékadó 3.3 (+ 0.2 millió korona), bankjegyadó 11.2 (+4.9 millió korona), üzleti költség és egyéb költségek 14.9 (+0.745 millió), a bankjegyek készítésének költsége 2,2 (+ 0.858 millió) . E szerint tehát a tiszta nyereség 45.9 millió koronára becsülhető. Ebből a részvényesek osztalék fejében kapnak összesen 19.288 millió koronát, vagyis részvényenként 128 korona 50 fillért, ami 9.178 százaléknak felel meg a tavalyi 8.571 százalék, vagyis 120 korona ellenében. Az 1913. évre eső osztalék 40 év óta a legnagyobb és nagyobb csak 1874-ben volt. E mellett azonban figyelembe veendő, hogy az említett időben a bank csak két ízben jegyzett 6 százalékos bankrátát és pedig 1899. október 6-ától december 6-ig 62 napon át és 1907. november 1vétől 1908. január 10-éig 61 napon át. Ez évben a bank 331 napon át állott a 6 százalékos bankráta alapján. . A két államra részesedés címén 22.1 millió korona esik. A bankjegyadó 11.2 millió, egyéb adó és illeték 4.3 millió korona, összesen tehát 37,6, a tavalyi 28,2 millió koronával szemben. A tartalékalapot előreláthatóan 32 millió koronára emelik föl, s így az alapszabályokban meghatározott tartalékoláshoz összesen csak 10 millió korona szükséges. Az idei tartalékolás körülbelül 3,7 millió koronát tesz. A vezértitkárrá előléptetett nemes Schmid Frigyes vezértitkárhelyettesi állását még nem töltötték be. — Az új magyar államkölcsön. A Berliner Börsen Courier foglalkozik az osztrák és magyar államkölcsön ügyével. A magyar kölcsönre nézve megjegyzi, hogy a magyar pénzügyminiszterinek az előzően kapott fölhatalmazás alapján szabadkeze van és ezt valószínűen fölhasználja arra, hogy az osztrákokat megelőzze. Az ú. magyar járadék ismét négy és fél százalékos lesz. Teleszky pénzügyminiszter a Rothschild-csoport közreműködésével, illetve a Magyar Általános Hitelbankkal arra törekszik, hogy a kölcsön egy részét Németországban hegyezze el. — Magyar ágyugyár. A Magyar Ágyugyár r. I. igazgatósága december 18-án Budapesten ülést tartott, melyen többféle adminisztratív ügy elintézése mellett lövőtér megszerzésének kérdését is tárgyalták. Az igazgatóság azonban ezt a kérdést beható tárgyalás után súlyos anyagi okokból elejtette. — A belügyminiszter és a magyar ipar. Egy külföldi részvénytársaság, mely városi közművek létesítésével és financírozásával foglalkozik, több magyarországi várossal tárgyalásba bocsátkozott a csatornahálózat és más nagyobb költséggel járó közművek megépítésének biztosítása céljából. Ebben a kérdésben a belügyminiszter az egyik város fölterjesztésére válaszolva körvonalazta a maga elvi fölfogását. A belügyminiszter, mint értesülünk, általános irányításképp megjegyezte, hogy sem nemzetgazdasági szempontból, sem a városok érdekeit véve figyelembe, nem lehet helyeselni, ha közműveket külföldi vállalatok létesítenek. Olyan államban, ahol mint Magyarországon a gazdasági élet minden vonatkozásban a legközvetetlenebbül rá van utalva a közhatóságok által nyújtható kereseti alkalmakra, a hatóságoknak nem szabad megfeledkezniük arról a kötelességükről, hogy a hazai termelés erősítésére a maguk hatáskörében minden alkalmat használjanak föl. Ez pedig kétszeres kötelesség most, az általános gazdasági válság által előidézett ipari pangás időszakában. Nagyon helyesen mutat rá a belügyminiszter szóban levő leiratában arra, hogy a hazai ipar és a hazai munkások érdekének gondos ápolása elsőrendű városi feladat. A hazai ipar virágzása és a hazai munkások jóléte a városi forgalom helyes egyensúlyának egyik alapfeltétele, mert mind a kettő nemcsak termelő, hanem egyúttal a városnak nagy fogyasztó tényezője is. A termelés és fogyasztás helyes viszonya érdekében éppen ezért mindazt ki kell küszöbölni a városigazgatásból, ami a belföldi ipar és a hazai munkásság anyagi létfeltételeit károsan befolyásolhatná. A városigazgatás egyik elsőrendű feladata, hogy a hazai gazdasági élet keretén belül biztosítsa ama körforgás zavartalan folytonosságát, amely az üzleti hasznot a termelőtől az iparon keresztül a fogyasztóhoz viszi s onnan ismét a termelőhöz juttatja vissza. Ezzel pedig nem egyeztethető össze az olyan városigazgatás, amely az üzleteket külföldi vállalatokkal bonyolítja le. A belügyminiszter ezzel az állásfoglalással megszívlelésre méltó példát ad arra, hogy a mai nehéz viszonyok közepette a magyar ipar és a magyar munkásságot a legcéltudatosabban kell a külföldi versennyel szemben megvédeni. — A munkásbiztosítópénztár új elnöksége. Az Országos Munkásbiztosító Pénztár igazgatósági tagjai vasárnap délelőtt a gyáriparosok országos szövetségének üléstermében megválasztották a pénztár elnökségét. A pénztár elnökévé közfelkiáltással Lukács Józsefet választották meg, aki rögtön el is foglalta az elnöki széket. Alelnökök lettek a biztosítottak részéről Garbai Sándor, a munkaadók részéről pedig Rohay Béla. Sarkadi Ignác igazgató napirenden kívül bejelentette, hogy sem az állami biztosító hivatal, sem a kereskedelmi minisztérium az 1914. évi költségvetést nem hagyta jóvá, s ezért a kezelő- és szolgaszemélyzet illetményét a régi arányban kell meghagyni. Weltner Jakab kifejtette, hogy a szolgaszemélyzetnek úgyis kevés a fizetése, az igazgatóság találjon módot arra, hogy a fölemelt fizetést tovább is élvezhessék. Az igazgatóság ilyen értelemben határozott is. Sarkadi végül azt indítványozta, hogy az elnökválasztást küldöttség útján terjesszék föl tudomásulvétel végett az Állami Biztosító Hivatalhoz; az indítványt a gyűlés elfogadta. Végül a felügyelőbizottság elnökévé Lerner Dezsőt, alelnökévé pedig Blaser Gyulát választották meg. — A petróleum és a haditengerészet. A jövő hadviselésének eszközei közé tudvalévően bevonult a petróleum is, amennyiben a modern hadihajókat és pedig már nem csupán a kisebb tonnatartalmúakat nafta-fűtésre építik meg. Az angol haditengerészet is érzi ennek a motorikus erőnek nagy jövőjét és világuralma megerősítésére ennek is szerepet szánt. Ilyen irányú törekvése érdekesen ütközik bele a stonroe-elvbe, amennyiben a kanadai északnyugati olajmezők bérbeadására vonatkozó okmányokhoz azt a pótlást függesztették, hogy háború esetén a brit admirálitás jogot nyer az olajmezők felügyeletére és azok kihasználásának ellenőrzésére. Érdekes és tanulságos lesz figyelemmel kísérni, hogy az Egyesült Államok ezt az érdeküket sértő kikötést szó nélkül fogják-e hagyni. „„ Az iparosinasiskolai tanítók országos egyesülete vasárnap közgyűlést tartott Mártonffy Márton udvari tanácsos, országgyűlési képviselő elnöklésével. A kereskedelmi miniszter képviseletében Vigh Albert udvari tanácsos, iparoktatási főigazgató jelent meg. Az elnök megnyitó beszédében bejelentette, hogy nagy elfoglaltsága miatt állásáról lemond. Csurka István alelnök indítványára a közgyűlés Mártonffy lelépő elnököt az egyesület díszelnökévé választotta meg, majd Mártonffy indítványára Bárczy István dr. polgármestert, Vigh Albert főigazgatót és Edelsheim-Gyulai Lipót grófot az egyesület dísztagjaivá választották. Barton Imre főtitkár az egyesület működéséről számolt be. A közgyűlés a jelentést egyhangúan tudomásul vette. Huszty József pénztáros a zárószámadást és a jövő évi költségvetést mutatta be. A fölmentés megadása után a közgyűlés fölhatalmazta a vezetőséget, hogy a múlt évi költségvetés keretében gazdálkodjék addig, míg egy rendkívüli közgyűlés meg nem állapítja az egyesület bevételeit és kiadásait. Az iparosinasiskolai tervezet módosításáról Littván Sándor iparoktatási igazgató tartott előadást, melynek végén határozati javaslatot olvasott föl, melyhez Üveges Béla (Győr) és Molnár Mihály (Kistelek) szóltak hozzá és azt a közgyűlés magáévá tette. Barton Imre főtitkár az iparosinas-munkakiállítás tervezetéről tartott előadást és indítványait a közgyűlés egyhangúan elfogadta. Végül a tisztújítás következett. Az elnöki állást egyelőre nem töltötték be, alelnökökké pedig megválasztották Józsa Dánielt, Csurka Istvánt, Orsovszky Gyulát és Székely Károlyt. Főtitkár lett Barton Imre, titkárok Csányi József, Hahn Győző, Kun József és Kayser János. Pénztáros Horváth Béla, ellenőrök Huszty József és Benkő Sándor. — Az amerikai gyapot hántolása. Az északamerikai Unió földművelésügyi hivatalának jelentése szerint december 13-áig 12.924.000 bálkereskedelemre alkalmas gyapotot hántoltak, míg tavaly a megfelelő időben 12,439.036 bált és 1911-ben 13,770.727 bált. A Tiszavölgyi Társulat Dániel Ermő báró elnöklésével tartotta rendes évi közgyűlését. Az elnök üdvözölte a kormány képviselőit, mégpedig Kvassay Jenő és Rakovszky György miniszteri tanácsosokat, a földmivelésügyi miniszter, Benkó Gyula és Fejér Elemér osztálytanácsosokat, a pénzügyminiszter, s Diószeghy Gyula titkárt, a belügyminiszter képviselőjét. A képviseletek bejelentése után az évi jelentést a közgyűlés fölolvasottnak tekinti. Ennek kapcsán Fekete Márton udvari tanácsos, titkár ismertette a jelentésnek az idei árvízkatasztrófákhoz fűződő javaslatait, amelyeket öt pontban foglal öszsze. Dessewffy Aurél gróf hangoztatta, hogy a kilencvenes évek óta, mikor a nagyobb árvízcsapás megszűnt, az a hit kezdett gyökeret verni, hogy a Tiszaszabályozás be van fejezve. Ezt a hitet teljesen megsemmisítette az idei katasztrófa, amely bizonyossá teszi, hogy a mű teknikai kivitele is kritika alá vonható. Kvassay Jenő miniszteri tanácsos megállapítja, hogy a teknikai vezetés szempontjából mulasztás nem történt. Az 1895-iki árvíz tanulságait levonva, a kormány fölszólította a társulatokat a hiányok pótlására, a töltések emelésére. A terveket az összes társulatok elkészítették, de ezek közül többet nem hajtottak végre. Miután a közgyűlés a jelentést elfogadta, sorra következett a választás, amelynek eredményét Zichy Andor gróf a következőkben hirdette ki: Megválasztottak: elnökké Dániel Ernő báró, alelnökökké: Mailáth József gróf és Almássy Imre gróf dr., a középponti választmányba: Babics József, Csávossy Béla báró, Frankó Endre rendes, Bottka Béla és Horánszky Lajos dr. póttagokká. «— Vassalakból tégla. A vajdahunyadi állami vasgyár igazgatóságának javaslatára a középponti vezetőség Vajdahunyadon vassalak téglagyár fölállítását vette tervbe. A gyártás céljára fölhasználják a vajdahunyadi vasolvasztó fölhalmozott salak-készletét és a már régen beszüntetett királybányatoplicai olvasztó salakját. A királybányatoplicai salaknak Vajdahunyadra való szállítását már