Budapesti Hírlap, 1913. december (33. évfolyam, 284-306. szám)

1913-12-23 / 302. szám

16 BUDAPESTI HÍRLAP (302. sz.) 1913. december 23. is, a növekedés azonban lényegileg kapcsolatban áll azzal, hogy az utóbbi időkben a balkán-államok­ból, de különösen Szerbiából, ismét pénz folyik be. A bankjegyforgalom december 15-én 2245,1 millió koronát tett. 349,2 millió koronával keveseb­bet, mint a múlt év ugyan a napján, de még min­dig 88,4 millióval többet, mint 1910 december 15-én. Az a körülmény, hogy a bankjegyforgalom éppen úgy, mint a lombard-üzlet állása még mindig magasabban áll, mint az üzletileg különben nem kedvező 1910 december 15-én, azt bizonyítja, hogy ez az erős visszaesés, a­melyben a bank­jegy forgalo­má­nak, valamint a leszámítolási üzletnek 1913 decem­er 15-én része volt a múlt évi ugyanez időszakhoz kép­st, nem kizáróan a beállott üzleti depresszió rovás­ra írandó. Pranger vezértitkár a múlt év december 19-én tartott főtanácsülésen a balkáni háborús mozgalom kitörése óta a forgalomból kivont és el­rejtett összeget 300 millió koronára becsülte, a­melynél valószínűleg sokkal több volt. Az elrejtett pénzek legnagyobb része a beállott politikai nyuga­lom következtében bizonyára visszafolyik a forga­­lomba. Erre vezetendő részben vissza a bankjegy­­forgalom és portefeuille-állomány csökkenése. De valószínűleg része van benne annak is, hogy ném az iparág, így az építőipar, a vas- és textilipar igen kedvezőtlen helyzetben van, valamint az általános üzleti pangásnak is. • , Ez év december 15-én a bankjegyforgalomból 88 millió korona adókötelezettségnek volt alávetve, vagyis­ 392,6 millióval kevesebb, mint a múlt év ugyane napján és 12,9 millióval több, mint 1910. december 16-én. Föl­tehető, hogy a banknak, ha előre nem látható események el nem következnek, már a jövő év­ januárjában sikerül az adókötelezettségből kiderülni. A devizaárfolyam, a­mely a múlt év de­cember 6-án, vagyis a­mikor a nyugtalanság a leg­nagyobb volt, 0,76 százalékkal emelkedett a relá­ció fölé, ma már alig van nagy távolságban a pari­tástól. November 15-ike óta ismét valamivel feszül­tebb a paritás. Nagyban és egészben megállapítható, hogy ez év, a­mely zavaros jelek között kezdődött, a pénz­­forgalomra vonatkozóan kevésbbé kedvezőtlen kilá­tással kecsegtet a jövőre nézve. Az 1912. év novem­ber 27-én elhatározott bankráta leszállítása óta a Német Birodalmi Bank a rátát december 11-én fél százalékkal 5 százalékra szállította le. Ez oly intéz­kedés volt, mely a Német Birodalmi Bank utolsó ki­mutatásában igazolást nyert. Ennek ellenében az Angol Bank és a Francia Bank a múlt év október 3-ika, illetve november 2-ika óta az 5, illetőleg 4 százalékos bankráta mellett szilárdan megmaradtak. December 20-án Londonban a bankráta 4 is/10 száza­lék és Párisban 30 százalék volt. A nagy nyugati pénzpiacok elővigyázó tartózkodása teljesen meg­okolt, mert a balkáni államoknak sok pénzre van szükségük a háború okozta károk helyreállítására és a meghódított országok gazdasági terményeinek kiaknázására és a nagy nyugati katonai államok ré­széről is várható, hogy a hadi felszerelés által oko­zott temérdek kiadásaik fedezésére a pénzpiacot igénybe veszik. E szerint tehát oly nagy kölcsönök várhatóak, a­milyenek még alig voltak. Ez magya­rázza meg eléggé ama pénzpiacok várakozó állás­pontját, a­melyek mint kölcsönözők főleg figyelembe jöhetnek. A gazdag nyugati pénzpiacok tartózkodá­sát tekintve, nálunk is szükséges az előre vigyázatos eljárás és a banknak a ráta további leszállításával még várnia kell, annál is inkább, mert alapos jelek mutatkoznak arra nézve, hogy a bank irányában az évi zárlatkor nagyobb követelményekkel állanak majd elő. Ez az oka annak, hogy a kamatláb leszál­lítására vonatkozóan javaslatot nem tettek. A december 31-én lezárandó üzleti év becslés szerinti eredményét a következő számok mutatják: összes eredmény 78.589 millió (+ 12.963 millió ko­rona). Ebből esik a leszámítolásra kerek 52 (+ 4.011 millió), Lombard 15.8 (+7.4 millió). Deviza és va­luta 5.7 (+ 1.6 millió). Az összes kiadások 32.638­­(+ 7.09 millió koro­nára) tehető. Ebből osztalékadó 3.3 (+ 0.2 millió korona), bankjegyadó 11.2 (+4.9 millió korona), üzleti költség és egyéb költségek 14.9 (+0.745 mil­lió), a bankjegyek készítésének költsége 2,2 (+ 0.858 millió) . E szerint tehát a tiszta nyereség 45.9 millió ko­ronára becsülhető. Ebből a részvényesek osztalék fejében kapnak összesen 19.288 millió koronát, vagyis részvényenként 128 korona 50 fillért, a­mi 9.178 százaléknak felel meg a tavalyi 8.571 száza­lék, vagyis 120 korona ellenében. Az 1913. évre eső osztalék 40 év óta a legnagyobb és nagyobb csak 1874-ben volt. E mellett azonban figyelembe veendő, hogy az említett időben a bank csak két ízben jegy­zett 6 százalékos bankrátát és pedig 1899. október 6-ától december 6-ig 62 napon át és 1907. novem­ber 1­­vétől 1908. január 10-éig 61 napon át. Ez év­ben a bank 331 napon át állott a 6 százalékos ban­k­­­ráta alapján. .­­ A­ két államra részesedés címén 22.1 millió ko­rona esik. A bankjegyadó 11.2 millió, egyéb adó és illeték 4.3 millió korona, összesen tehát 37,6, a tavalyi 28,2 millió koronával szemben. A tartalék­­alapot­ előreláthatóan 32 millió koronára emelik föl, s így az alapszabályokban meghatározott tartaléko­­láshoz összesen csak 10 millió korona szükséges. Az idei tartalékolás körülbelül 3,7 millió koronát tesz. A vezértitkárrá előléptetett nemes Schmid Fri­gyes vezértitkárhelyettesi állását még nem töltöt­ték be. — Az új magyar államkölcsön. A Berliner Börsen Courier foglalkozik az osztrák és magyar államkölcsön ügyével. A magyar kölcsönre nézve megjegyzi, hogy a magyar pénzügyminiszterinek az előzően kapott fölhatalmazás alapján szabadkeze van és ezt valószínűen fölhasználja arra, hogy az osztrákokat megelőzze. Az ú.­ magyar járadék ismét négy és fél százalékos lesz. Teleszky pénzügyminisz­­ter a Rothschild-csoport közreműködésével, illetve a Magyar Általános Hitelbankkal arra törekszik, hogy a kölcsön egy részét Németországban he­gyezze el. — Magyar ágyugyár. A Magyar Ágyugyár r. I. igazgatósága december 18-án Budapesten ülést tartott, melyen többféle adminisztratív ügy elintézése mellett lövőtér megszerzésének kérdését is tár­gyalták. Az igazgatóság azonban ezt a kérdést beható tárgyalás után súlyos anyagi okokból elejtette. — A belügyminiszter és a magyar ipar. Egy külföldi részvénytársaság, mely városi közmű­vek létesítésével és financírozásával foglalkozik, több magyarországi várossal tárgyalásba bocsátkozott a csatornahálózat és más nagyobb költséggel járó köz­művek megépítésének biztosítása céljából. Ebben a kérdésben a belügyminiszter az egyik város fölter­jesztésére válaszolva körvonalazta a maga elvi föl­fogását. A belügyminiszter, mint értesülünk, általá­nos irányításképp megjegyezte, hogy sem nemzet­­gazdasági szempontból, sem a városok érdekeit véve figyelembe, nem lehet helyeselni, ha közműveket külföldi vállalatok létesítenek. Olyan államban, a­hol mint Magyarországon a gazdasági élet minden vonatkozásban a legközvetetlenebbül rá van utalva a közhatóságok által nyújtható kereseti alkalmakra, a hatóságoknak nem szabad megfeledkezniük arról a kötelességükről, hogy a hazai termelés erősítésére a maguk hatáskörében minden alkalmat használja­nak föl. Ez pedig kétszeres kötelesség most, az álta­lános gazdasági válság által előidézett ipari pangás időszakában. Nagyon helyesen mutat rá a belügy­miniszter szóban levő leiratában arra, hogy a hazai ipar és a hazai munkások érdekének gondos ápo­lása elsőrendű városi feladat. A hazai ipar virágzása és a hazai munkások jóléte a városi forgalom helyes egyensúlyának egyik alapfeltétele, mert mind a kettő nemcsak termelő, hanem egyúttal a városnak nagy fogyasztó tényezője is. A termelés és fogyasz­tás helyes viszonya érdekében éppen ezért mindazt ki kell küszöbölni a városigazgatásból, a­mi a bel­földi ipar és a hazai munkásság anyagi létfeltételeit károsan befolyásolhatná. A városigazgatás egyik elsőrendű feladata, hogy a hazai gazdasági élet ke­retén belül biztosítsa ama körforgás zavartalan foly­tonosságát, a­mely az üzleti hasznot a termelőtől az iparon keresztül a fogyasztóhoz viszi s onnan ismét a termelőhöz juttatja vissza. Ezzel pedig nem egyez­tethető össze az olyan városigazgatás, a­mely az üz­leteket külföldi vállalatokkal bonyolítja le. A bel­ügyminiszter ezzel az állásfoglalással megszívlelésre méltó példát ad arra, hogy a mai nehéz viszonyok közepette a magyar ipar és a magyar munkásságot a legcéltudatosabban kell a külföldi versennyel szemben megvédeni. — A m­unkásbiztosítópénztár új elnökség­e. Az Országos Munkásbiztosító Pénztár igazgatósági tagjai vasárnap délelőtt a gyáriparosok országos szö­vetségének üléstermében megválasztották a pénztár elnökségét. A pénztár elnökévé közfelkiáltással Lu­kács Józsefet választották meg, a­ki rögtön el is fog­lalta az elnöki széket. Alelnökök lettek a biztosítottak részéről Garbai Sándor, a munkaadók részéről pedig Rohay Béla. Sarkadi Igná­c igazgató napirenden kívül bejelentette, hogy sem az állami biztosító hivatal, sem a kereskedelmi minisztérium az 1914. évi költségve­tést nem hagyta jóvá, s ezért a kezelő- és szolgasze­mélyzet illetményét a régi arányban kell meghagyni. Weltner Jakab kifejtette, hogy a szolgaszemélyzetnek úgyis kevés a fizetése, az igazgatóság találjon módot arra, hogy a fölemelt fizetést tovább is élvezhessék. Az igazgatóság ilyen értelemben határozott is. Sar­kadi végül azt indítványozta, hogy az elnökválasztást küldöttség útján terjesszék föl tudomásulvétel végett az Állami Biztosító Hivatalhoz; az indítványt a gyű­lés elfogadta. Végül a felügyelőbizottság elnökévé Lerner Dezsőt, alelnökévé pedig Blaser Gyulát vá­lasztották meg. — A petróleum és a haditengerészet. A jövő hadviselésének eszközei közé tudvalévően be­vonult a petróleum is, a­mennyiben a modern hadi­hajókat és pedig már nem csupán a kisebb tonna­­tartalmúakat nafta-fűtésre építik meg. Az angol haditengerészet is érzi ennek a motorikus erőnek nagy jövőjét és világuralma megerősítésére ennek is szerepet szánt. Ilyen irányú törekvése érdekesen ütközik bele a st­onroe-elvbe, a­mennyiben a kanadai északnyugati olajmezők bérbeadására vonatkozó ok­mányokhoz azt a pótlást függesztették, hogy háború esetén a brit admirálitás jogot nyer az olajmezők felügyeletére és azok kihasználásának ellenőrzésére. Érdekes és tanulságos lesz figyelemmel kísérni, hogy az Egyesült­ Államok ezt az érdeküket sértő kikötést szó nélkül fogják-e hagyni. „„­­ Az iparosinasiskolai tanítók országos egyesülete vasárnap közgyűlést tartott Mártonffy Márton udvari tanácsos, országgyűlési képviselő el­nöklésével.­­ A kereskedelmi miniszter képviseleté­ben Vigh Albert udvari tanácsos, iparoktatási fő­igazgató­­ jelent meg. Az elnök megnyitó­ beszédében bejelentette, hogy nagy elfoglaltsága miatt állásáról lemond. Csurka István alelnök indítványára a köz­gyűlés Mártonffy lelépő elnököt az egyesület dísz­­elnökévé választotta meg, majd Mártonffy indítvá­nyára Bárczy István dr. polgármestert, Vigh Albert főigazgatót és Edelsheim-Gyulai Lipót grófot az egyesület dísztagjaivá választották. Barton Imre fő­titkár az egyesület működéséről számolt be. A köz­gyűlés a jelentést egyhangúan tudomásul vette. Huszty József pénztáros a zárószámadást és a jövő évi költségvetést mutatta be. A fölmentés megadása után a közgyűlés fölhatalmazta a vezetőséget, hogy a múlt évi költségvetés keretében gazdálkodjék ad­dig, míg egy rendkívüli közgyűlés meg nem álla­pítja az egyesület bevételeit és kiadásait. Az iparos­inasiskolai tervezet módosításáról Littván Sándor iparoktatási igazgató tartott előadást, melynek vé­gén határozati javaslatot olvasott föl, melyhez Üve­ges Béla (Győr) és Molnár Mihály (Kistelek) szól­tak hozzá és azt a közgyűlés magáévá tette. Barton Imre főtitkár az iparosinas-munkakiállítás terveze­téről tartott előadást és indítványait a közgyűlés egyhangúan elfogadta. Végül a tisztújítás követke­zett. Az elnöki állást egyelőre nem töltötték be, al­­elnökökké pedig megválasztották Józsa Dánielt, Csurka Istvánt, Orsovszky Gyulát és Székely Ká­rolyt. Főtitkár lett Barton Imre, titkárok Csányi József, Hahn Győző, Kun József és Kayser János. Pénztáros Horváth Béla, ellenőrök Huszty József és Benkő Sándor. —­ Az amerikai gyapot hántolása. Az észak­­amerikai Unió földművelésügyi hivatalának jelentése szerint december 13-áig 12.924.000 bál­kereskede­lemre alkalmas gyapotot hántoltak, míg tavaly a megfelelő időben 12,439.036 bált és 1911-ben 13,770.727 bált.­­ A Tiszavölg­yi Társulat Dániel Ermő báró elnöklésével tartotta rendes évi közgyűlését. Az el­nök üdvözölte a kormány képviselőit, még­pedig Kvassay Jenő és Rakovszky György miniszteri taná­csosokat, a földmivelésügyi miniszter, Benkó Gyula és Fejér Elemér osztálytanácsosokat, a pénzügymi­niszter, s Diószeghy Gyula titkárt, a belügyminisz­ter képviselőjét. A képviseletek bejelentése után az évi jelentést a közgyűlés fölolvasottnak tekinti. En­nek kapcsán Fekete Márton udvari tanácsos, titkár ismertette a jelentésnek az idei árvízkatasztrófákhoz fűződő javaslatait, a­melyeket öt pontban foglal ösz­­sze. Dessewffy Aurél gróf hangoztatta, hogy a ki­lencvenes évek óta, mikor a nagyobb árvízcsapás megszűnt, az a hit kezdett gyökeret verni, hogy a Tiszaszabályozás be van fejezve. Ezt a hitet teljesen megsemmisítette az idei katasztrófa, a­mely bizo­nyossá teszi, hogy a mű tekni­kai kivitele is kritika alá vonható. Kvassay Jenő miniszteri tanácsos meg­állapítja, hogy a teknikai vezetés szempontjából mu­lasztás nem történt. Az 1895-iki árvíz tanulságait levonva, a kormány fölszólította a társulatokat a hiányok pótlására, a töltések emelésére. A terveket az összes társulatok elkészítették, de ezek közül töb­bet nem hajtottak végre. Miután a közgyűlés a je­lentést elfogadta, sorra következett a választás, a­melynek eredményét Zichy Andor gróf a követke­zőkben hirdette ki: Megválasztottak: elnökké Dániel Ernő báró, alelnökökké: Mailáth József gróf és Al­­mássy Imre gróf dr., a középponti választmányba: Babics József, Csávossy Béla báró, Frankó Endre rendes, Bottka Béla és Horánszky Lajos dr. pótta­gokká. «— Vassalakból tégla. A vajdahunyadi ál­lami vasgyár igazgatóságának javaslatára a közép­ponti vezetőség Vajdahunyadon vassalak téglagyár fölállítását vette tervbe. A gyártás céljára fölhasz­nálják a vajdahunyadi vasolvasztó fölhalmozott salak-készletét és a már régen beszüntetett király­­bányatoplicai olvasztó salakját. A királybányatop­­licai salaknak Vajdahunyadra való szállítását már

Next