Budapesti Hírlap, 1914. január (34. évfolyam, 1-27. szám)

1914-01-23 / 20. szám

6 BUDAPESTI HÍRLAP 20 sz.) 1914. január 23. urat a mentelmi bizottsághoz utasítani? (Nagy zaj a baloldalon.) Fölkiáltások a baloldalon: Auf! Auf! A munkapárt föláll, Urmánczyt a mentelmi bizottsághoz utasítják. (Fölkiáltások balról: Hoch! Hoch!) Egy hang, jobbról: Provokálni akarják a botrányt! (Zaj balról.) Urmánczy Nándor: Én igazat mondtam. Amit örök csinálnak, az a botrány! (Zajos taps a baloldalon.) Az elnök, Andrássy Gyula gróf képviselő urat illeti a szó! Fölkiáltások a baloldalon: Halljuk Urmánczyt! Urmánczy Nándor: Nem fogadom el a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául. (Nagy éljenzés és taps a baloldalon.) Az elnök: Méltóztassék, Andrássy Gyula gróf képviselő úr ... Urmánczy Nándor: Az utánam következő szónok iránt való figyelemből állok el a szótól. (Nagy éljenzés és taps az ellenzéken.) Felkiáltások a baloldalon: Éljen Urmánczyl Éljen! Andrássy beszéde: Andrássy Gyula gróf: Az egész vita rendjei a többség részéről állandóan a szabadságot emlegetik. Ha a valóság csak negyedrészben megfelelne e nyilatkozatoknak, akkor nem kellene az ellenzéknek ezt a fájdalmas, keserves, nehéz küzdelmet folytatnia. Az igazságügyminiszter mindjárt első bevezető beszédében azzal kezdte, hogy javaslatának elvei azonosak az 1789-ben Franciaországban kimondott alapelviekkel. De ennek igazolásával mindeddig adós maradt. A miniszter azt mondta, hogy a büntetőjogi felelősséget még a francia szabadsághősök is követelték, de itt is téved egy évvel. A konvent ezt a határozatot 1793-ben hozta, a rémuralom idejében, nem 1792-ben. A hiperlojális miniszter a maga igazolására a királygyilkosok példájára hivatkozik. (Derültség a baloldalon.) A törvényjavaslat 1. szakasza megkockáztatja azt a nagy mondást, hogy none énki szabadon fejezheti, ki és terjesztheti gondolatait. Ha a törvény már érvényben volna, a 24. szakasz 7. pontja értelmében a valótlan állításért, mellyel kárt tesz, perbe lehetne vonni a minisztert. Negyvennyolcban sem volt a szabadság teljes, de akkor a törvényhozás óriás lépést tett a szabadság felé a cenzúra eltörlésével. A jelen javaslat nem fejleszti a meglévő szabadságot, hanem csökkenti. Ez különben a munkapárt egész politikájának lényege: a szabadság jegyében mindennemű szabadság összetörése. A miniszterelnök a parlamentarizmus hivatott megmentőjének hirdeti magát. (Derültség és taps a baloldalon.) A szabadság jegyében történik mindaz évek óta, ami veszedelmezteti és aláássa a szabadságot. A munkapárt olyan programmal jött, amelynek győzelmében maga sem bigott. Azért gyűjtött óriás pártkasszát, hozzányúlt az állam pénzéhez, megsarcolta azokat a vállalatokat és bankokat, amelyek az állammal szerződéses viszonyban vannak. Ez a példa veszedelmes, mert amint eltérünk a szabályoktól, nincs többé megállás. De a parlamentarizmus is értéktelen, ha szabad határtalan nagyságú pártkasszát ilyen módon összegyűjteni, ha a nemzet ítéletéhez szó fér. Nálunk a választás tisztaságát nem tiszteli eléggé sem a többség, sem a kisebbség, de épp azért bűn ezt a betegséget még fokozni oly eszközökkel, melyeket eddig nem használtak.Ő volt kormánypárti, a kormány tagja, ő egy miniszterelnök fia, de tiltakozik az ellen, hogy ez a korrupció mindig szokásban volt. Tiltakozik Tisza Kálmán nevében, akinek tisztelője és követője volt. Az ellenzék kénytelen gyűlölni és megvetni aztt a parlamentáris intézményt, amelyet gyökerestül meghamisítottak. Ebből a forrásból egészséges parlamenti élet nem fejlődhetik. Láttára a mai szomorú helyzetnek, sokszor fölébred benne a kérdés: nem volna-e jobb szakítani egyáltalán a parlamentarizmussal, noha ebben az intézményben, ez intézmény szeretetében, tiszteletében nőtt föl. A német és osztrák rendszer lehetővé teszi, hogy kormányozzanak a nemzet akarata ellen, de azt nem, hogy törvényhozás jöjjön össze a nemzet akarata ellen. Nálunk a kormányzat és a törvényhozás ez" kézben van és így törvényt lehet hozni, amelytől a nemzet többsége fél, mint a jelen esetben is. A többség megsértette a parlamentarizmus elvét a Désy Lukács-perben. Ennek következménye, hogy az ellenzék is eltér a rendes fegyverektől. Egy hang (jobbról): Előbb tért ell Andrássy Gyula gróf. Azzal is megsértették a parlamentarizmust, hogy a Désy—Lukács-perben hozott ítéletnek semmi következménye nem lett, sőt Lukácsot bizalommal környezték. Igaz, hogy később Tisza István azt mondta, hogy ő ezt nem tette volna. De ez a késői nyilatkozat nem garancia. Hiszen a hatalmat, amelyet e megbélyegzett eszközökkel szereztek, még egyre használja. És megsértették a parlamentarizmust a házszabályok nyilvános megsértésével, amely reparáció nélkül maradt, mert ma , úgy kezelik a házszabályokat, mint a csíny elkövetése idejében. Aki mint házelnök összetörte a házszabályokat, az ma miniszterelnök. (Hosszantartó zajos éljenzés és taps a jobboldalon. Fölkiáltások jobbról: Éljen Tisza! Fölkiáltások balról: Lukácsot is éljenezték.) Aki segédkezett neki mint alelnök, az ma a Ház elnöke. Úgy kezelik a házszabályokat ma is, ahogy nekik kényelmes, ahogy lelkiismeretük megengedi. Az elnök visszautasítja azt a gyanúsítást, hogy az elnökség a házszabályt úgy kezeli, ahogy neki kényelmes. Az elnökség a házszabályokat nem kényelmi vagy pártszempontból, hanem meggyőződése és a házszabályokban megállapított elvek szerint alkalmazza. Andrássy Gyula gróf: Junius negyedike óta az elnöki lelkiismeret kormányoz. Ez a parlamentarizmust tönkre teszi. A legnagyobb baja a magyar parlamentnek, hogy az elnökségtől nem is követelik az abszolút pártatlanságot. Az elnök: Mikor én itt az elnöki székben vagyok, méltóztassék róla meggyőződve lenni, akkor én nem pártembernek, hanem e Ház elnökének érzem magamat. (Helyeslés és fölkiáltások jobbról! A sajtóról beszéljen a szónok!) Andrássy Gyula gróf: Mindez nem a most elnöklő Szász Károlyra vonatkozik . Beöthy Pált sem kárhoztatja, csak nem tartja alkalmasnak az elnökségre, mert rajongó Ilivé a miniszterelnöknek. És épp ezért az ellenzék sem bízhatik benne. És a házszabályok sérelme után mégis tovább tárgyalnak a legfontosabb dolgokról, mintha semmi sem történt volna. Nem is lesz itt normális parlamenti élet, míg jogrend helyett erőszakos abszolutizmus uralkodik. (Fölkiáltások jobbról: A napirendhez.) Az elnök csenget. Abrahám Dezső: Halljuk az őrmestert'. Az elnök Ábrahám Dezsőt rendreutasítja az elnököt mélyen sértő kifejezésért. A Ház Ábrahám Dezsőt a mentelmi bizottsághoz utasítja. Egyúttal kéri a szónokot, hogy háromnegyed órai általános fejtegetés után térjen a tárgyra. Eddig azért volt előzékeny a szónokkal szemben, mert természetesnek találta, hogy mint az ellenzék egyik vezérembere jellemzi a politikai helyzetet általánosságban. De ez precedensül nem szolgálhat. Andrássy Gyula gróf: ő az elnöktől nem kegynek, hanem kötelességnek veszi, hogy nem akadályozta eddigi fejtegetéseit. Még csak a parlamenti őrség szerepét akarja megvilágítani az angol és a francia fegyveres erővel összehasonlítva, és az 1913. 36. törvényt, amely a fellégsértésről intézkedik. Hiába hivatkoznak a rutén pörre. Ott nem büntető pörrel, hanem üdvös intézményekkel kell segíteni. A köztársasági eszmének pedig itt sohasem voltak komoly hívei. A sajtójavaslat is a közszabadságokat gyöngíti. A sajtószabadság megköveteli, hogy ki mit ír, kinyomathassa , és terjeszthesse, és hogy a büntetés arányos legyen a sajtó útján elkövetett bűnnel, ne legyen zaklatásra használható és oly bíró kezében legyen, aki megérti a sajtó elsőrendű fontosságát. A gondolat kifejezésének szabadságába beleütközik a kaució, mert csak gazdag embernek teszi lehetővé a lapalapítást, és a kormánysajtót az ellenzékivel szemben, amely legtöbbször nem üzleti, hanem politikai vállalkozás, jogtalan kedvezésben részesíti. A terjesztés ki van szolgáltatva a kormány kegyének és a hatóságoknak, különösen az utcai lapoké. Bármely lapot el lehet tiltani az utcáról azzal az ürüggyel, hogy „veszélyezteti a közrendet és alkalmas gyűlölet keltésére“. A külföldi példákra való hivatkozásnak csak akkor volna értéke, ha az egész intézményt átvennék. A büntetések kiszabásában sok a hiba, így a 3. és a 7. pontban, amely a szándékos valótlanság és a károkozás bűntényét állapítja meg. A büntetés nagyon súlyos, inkább meneküljön olykor egy-egy bűnös, mintsem a sajtó szabadságát megbénítsák. A szakbíróság nem alkalmas a sajtóper tárgyalására, mert a magyar bíróság függetlensége nincs intézményesen biztosítva. A közigazgatási hatóságoknak is hatáskört ad a javaslat sajtóügyekben, holott egyiknek a másikhoz semmi köze. Veszedelmesnek tartja az anyagi felelősséget is; itt sem helytálló az angol példa, mert ott csak olyan kárért mondják ki az anyagi felelősséget, melyet a bűnös akarva okozott valótlanság közlésével. A miniszter kövesse lelkiismerete szavát és módosítsa a szöveget, ha meggyőzik helytelen vagy,, hibás voltáról. A többség aláásta a parlamentarizmust és most kész a sajtószabadság garanciáit is megrendíteni. Gondolja meg, hogy Magyarország csak addig élhet, amíg szabad, hogy nincs nemzeti dinasztiája, hadserege, diplomáciája, vámterülete. A mi szabadságunkat védi, létünket is védi. Az ellenzék teljesíti kötelességét, amikor igyekszik a többség lelkiismeretét fölébreszteni és a nemzethez szólni. A szavazásban elvi okokból nem vesz részt. A többségnek kell döntenie. Gondolja meg, mit cselekszik, mert ha elhibázza, örök átok lesz a fején. (Hosszantartó helyeslés, éljenzés, taps a bal- és szélsőbaloldalon. A szónokot sokan Üdvözlik.). A miniszterelnök válasza. Tisza István gróf miniszterelnök: Tulajdonkénten a fő célja fölszólalásomnak, hogy reflektáljak, azokra, amiket a t. képviselő úr a Désy-féle körre vonatkozólag mondott. Hogy áll a dolog? Désy Zoltán képviselő úrnak és általa az ellenzék nagyobb részének tudomására jutott az a tény, hogy egy olyan közgazdasági vállalat, amelynek az állammal szerződéses viszonya volt, pártpolitikai célokra jelentékeny összegeket adott az akkori kormány egyes tagjainak, olyan viszonyok között, amelyeik plauzibilissá teszik azt a feltevést, mely szerint a pártcélokra adott összegek és a megkötött üzletek között bizonyos kapcsolat forgott fönn. Hogy ilyen adományoknak hasonló viszonyok közötti elfogadása az állam ügyeit intéző felelős férfiak részéről helyes-e, vagy helytelen, a felett eltérőek lehetnek a nézetek. Én nem csinálok belőle titkot, hogy én magam Neszéről helyesnek nem tartom, nem csináltam belőle titkot, hogy hasonló esetben ugyanezt elkövetni nem volnék hajlandó, és hozzáteszem, nagyon természetesnek találtam volna azt, hogy az ellenzék, ha ily tények tudomására jutnak, igen erős, igen heves politikai támadás céljára föl is használja. Ez ellen nem lehetett volna, azt hiszem, senkinek sem kifogása. Az a körülmény, amelyért én a Désy-féle akciót elítélem ma is, két okban találja meg a maga magyarázatát. Az egyik ok az, hogy a képviselő urak elítélik Lukács Lászlót, barátom oly eljárását, amelyre nézve az én nézetem sem találkozik az övével, de a melyre nézve bármilyen egyéni sordidások fenforgása abszolúte ki van zárva, a melynél semmi egyébről nem volt szó, mint arról, hogy közérdekben . . . (Folytonos zaj balról.) Fölkiáltások balról- A pártérdek nem közérdek! Panama! Tisza István gróf: Panama alatt megvesztegethetőséget, közügyekben tanúsított magatartásért pénzösszegeknek saját célra való elfogadását értik. E közkeletű és megrovást érmelő értelemben vett panamának még árnyéka sem volt. A bíróság oly meg-okolással, vagy oly egyéni fölfogással, amelyet természetesen nincs jogom érinteni s bírálat tárgyává tenni, fölmentette Désy Zoltánt. De az ítélet egész megokolásában egyéb nem foglaltatik, mint egyfelől konstatálása annak, hogy Lukács László egyéni jelleme abszolúte érintetlenül került ki a tárgyalásból és másodszor kifejezése annak, hogy a bíróság vizsgálat tárgyává sem tette a kauzális nexust a bank által adott összegek és az egyes üzletek közt és vizsgálat tárgyává sem tette azt a kérdést, hogy ezzel okozhatott-e kárt az országnak vagy nem. A tárgyilagos tényállás tehátaz, hogy a bíróság Désy Zoltánt fölmentette, másrészről pedig Lukács László egyéni becsületét teljesen mentesítette mindenféle homály alól. (Úgy van a jobboldalon. Ellentmondás a bal- és szélsőbaloldalon.) és a képviselő urak tudatosan ellentétbe helyezkednek az igazsággal akkor, amikor a fölmentés tényéből következtetve azt a téves hitet igyekeznek az országban terjeszteni, mintha Lukács László egyéni reputációját a bíróság részéről bármily homály, bármily megrovás vagy kisebbítés érte volna. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Ábrahám Dezső: A zalatnai ház ügye fent egészen tiszta. (Zaj.) Tisza István gróf miniszterelnök: A zalatnai házak kérdésének fölkavarása pedig olyan szégyenteljes fölsüléssel végződött, hogy bocsánatot kérek, ha én valakivel szemben egy olyan megbélyegző vádat fölállítok és ezt nem tudom bizonyítani, elbújok a becsületes emberek szeme elől. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Zaj balfelől.) Majd azt fejti ki a miniszterelnök, hogy elítéli az ellenzéknek Lukács ellen indított akcióját azért is, mert az ellenzék akkor hozakodott elő a vádjaival, a mikor már régen tudták . .. ) Huszár Károly: Mi nem tudtuk, de ön tudtál (Zaj.) Tisza István gróf: Az erkölcsi fölháborodást attól tették függővé, váljon sikerül-e . . . (Nagy zaj balról.) Lukács, akkori miniszterelnökkel való tárgyalásuk. (Nagy zaj a baloldalon.) Bakonyi Samu: Alaptalan vádaskodás. Tisza István gróf miniszterelnök: Ezt a tényt semmiféle közbeszólással nem lehet a föld színéről eltüntetni. (Zaj a baloldalon.) Nem akart a per eredményére befolyást gyakorolni, csak hitelesen akarta igazolni, hogy Désynek módjában lett volna interpellációját megtenni akkor, amikor a tárgyalások Lukáccsal még folytak. A vádaskodásra legkevesebb joga van azoknak, akik a becsületnek ilyen megmarását is pártcélokra akarják kiaknázni. (Zaj a baloldalról.) Kovácsy Kálmán: A korrupciót csak le kell leplezni! Tisza István gróf miniszterelnök az ellenzéket vádolja ezután a mai állapotokért. Az erőszak úttörője az anarkia s a ki az anarkia ellen küzd, az a szabadságnak tesz szolgálatot. (Zajos, éljenzés és taps jobbról.)..