Budapesti Hírlap, 1914. február (34. évfolyam, 28-51. szám)

1914-02-01 / 28. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP 28 sz.) 1914. február 1 kimutatta a miniszterelnök: eredeti szövegében felolvasta azt a magyarázatot, melyet Czernin gróf adott a nyilatkozatának. Igaz, hogy Czernin gróf a románok jogos kívánságairól beszélt, de szavait úgy magyarázza, hogy ha Tisza István gróf tárgyalt a románok kívánságairól, akkor azok csakis jogosak lehetnek. íme, egészen kétségtelen, hogy Czernin gróf sokkal ügyesebb nyilatkozatainak a kimagyarázásában, mint a megtevésekben. Mivel az interpelláló azt a gyanúját is kifejezte, hogy valamely idegen tényező gyakorol befolyást a románokkal folytatott tárgyalásra. Tisza István gróf kijelentette, hogy tárgyalásain a semminő illetéktelen tényező se gyakorol befolyást, még a külső politikai helyzet se. Tíz hónappal ezelőtt kezdte a tárgyalást, ma is az az álláspontja, mint tíz hónappal ezelőtt és tárgyalásainak csak úgy lehet sikere, ha ez az álláspont érvényesül. Tárgyalásairól följegyzéseket is készített; bizonyára hamarosan módjában lesz a Háznak a tárgyalás egész anyagát megismerni és megvitatni. Mindebből nyilvánvaló, hogy nem a Romániában a múlt ősz óta tapasztalható ideges nyugtalanság bírta rá a miniszterelnököt a román nemzetiségi párt vezetőivel való tárgyalásra. A miniszterelnök örülne, ha akciójának eredményeként Romániában megszűnnék az irányunkban tanúsított ellenérzés, ez azonban nem célja, hanem csak mellékes eredménye lehet tárgyalásainak. Magyarország és Románia érdekközösségénél fogva egymásra van utalva, de nagyon könnyen gondoskodhatunk érdekeink védelméről más után, Románia nélkül is. Bethlen István gróf nem vette tudomásul a választ, mert ő, úgymond, nem érti azt a barátkozási viszketeget, melyet külső politikánk Romániával szemben tanúsít; szerinte csak az nyugtatná meg a magyar közvéleményt, ha 1. a külügyminisztérium kijelentené, hogy a külügyi helyzet és a románokkal való tárgyalás között nincs összefüggés, 2. ha Czernin grófot Bukarestből visszahívnák és 3. ha a miniszterelnök a románokkal felfüggesztené a tárgyalást Romániához való viszonyunknak tisztázásáig. E három feltétel közül Tisza István gróf csak az elsőre válaszolt: kijelentette, hogy mai nyilatkozatait, a mi különben igen természetes, a külügyminiszterrel egyetértve tette meg. A többség gyakori helyesléssel fogadta a miniszterelnöknek mind a két beszédét, az érdemleges válasza után pedig hosszas taps hangzott föl a jobboldalon és a középen. A Ház ezek után természetesen tudomásul vette a miniszterelnök válaszát. Az ülés elején Sándor János belügyminiszter beterjesztette a választókerületek új beosztásáról szóló törvényjavaslatot. A következő ülés szerdán lesz, amikor is a vasúti szolgálati pragmatikát fogja a Ház tárgyalni. Balkán. írta SIPÜLUSZ. A monasztiri macedón iskolaegyesület évi közgyűlése. Elnök Nemirovics Analfonz athoszi apát, a Levantei Oroszlánhoz címzett banda vezére. A balkáni keresztények fölszabadítását börzei alapon rendezte be, mindig ahhoz a néphez csatlakozván, melynek az akciói jól állnak. Volt már albán szabadsághős, a bolgár komitácsik élén öldöste a szerbeket és a görög Szent Zászlóalj soraiban irtotta a bolgárokat. Ha a törökök meg tudnák fizetni, még arra is képes volna, hogy keresztény csecsemőket vagdaljon a falhoz. Főpassziója az, hogy szereti a kecske busát égő falvak lángjánál megsütni. Olvasottságára vall, hogy kezébe került ellenfeleit oly módon kínozza, mint az indiánok a Cooper regényeiben. Ha megunta a harci zajt, biztos helyre, rendezett jogviszonyok közé vonult, vagyis Bosznia fővárosába, Szerajevóba. Itt van már neki szép háza, felesége, itt műveli a kertjét és eteti a galambjait. A pénzét is egy szerajevói takarékpénztárba szokta elhelyezni és a fáma azt suttogja, hogy már is gazdag ember. Szerajevói idillikus magányában sokszor fölsóhajt magában: Kár megöregedni és kár meghalni! És mikor igy fölsóhajt, eszébe jutnak azok a boldog idők, a melyeket ő már nem fog megélni, a mikor a bosnyák nép össze fogja törni a svábok rabigáját. Micsoda élvezet lesz a svábok által oly gyönyörűen berendezett úrBethlen István gróf a miniszterelnököt interpellálja Czernin gróf bukaresti követnek egy estilapban megjelent nyilatkozatai miatt. A közvélemény tudni kívánja, hogy a nyilatkozatok hitelesek-e, mert ha e nyilatkozatok igazak, a miniszterelnöknek a románokkal folytatott tárgyalása egészen más világításban tűnik föl, mint ahogy maga a miniszterelnök itt a Házban feltüntette. Nézete szerint Czernin gróf e nyilatkozatokkal túllépte azt a hatáskört, amely a monarkia követét megilleti. Nem terjeszkedik ki arra, hogy helyes vagy helytelen volt-e a miniszterelnöknek az a kísérlete, hogy a román nemzetiségi politikusokkal megegyezzék, mert hiszen lesz alkalma az ellenzéknek ezt a kérdést nemsokára itt a Házban megvitatni. Azt hiszi, hogy Czernin gróf rossz szolgálatot tett azoknak, akik a miniszterelnöknek fehér lapot adtak a románokkal való tárgyalásokra. A miniszterelnök a delegációban kijelentette, hogy az ő tárgyalása és a monarkia külső politikai helyzete közt semmiféle összefüggés nincs. Ezzel szemben Czernin gróf kijelentette, hogy e tárgyalásnak igen nagy befolyása van a monarkia és Románia viszonyának kialakulására és ha e tárgyalásnak nem volna kedvező eredménye, akkor ebből súlyos külső politikai bonyodalmak származhatnának. Rakovszky István: Beleavatkozik belügyeinkbe! Bethlen István gróf: A miniszterelnök a delegációban ünnepiesen tiltakozott a románokkal való tárgyalásnak a külügyi helyzettel való kapcsolatba hozatala ellen. Czernin gróf ezzel szemben kijelenszágra rátenni a kezüket! Egyszerre minden azoké lesz, akik semmit se dolgoztak és semmit sem fektettek be. Nemirovics Analfonz jelenleg a szerbekkel tant, az ő protektorságuk alatt álló macedón iskolaegyesületnek az elnöke, különben pedig címzetes athoszi apát, amit Isten tudja, hol szerzett magának. Elnök: Az ülést ezennel megnyitom. (Megrázza a főtitkár fülét.) Főtitkár: Pardon elnök úr, ez az én fülem. Elnök: Miért nem mosakodik jobban? Hisz a fülei olyan piszkosak, hogy bizonyos távolságról csengettyűnek nézi az ember. Főtitkár: Nem lehet! Alig múlt négy éve, hogy Rumimiben voltam tengeri fürdőn ... Elnök: Meg aztán egy kicsit rosszul is látok már. Főtitkár: Vakapát! Elnök: Első szám: gyermekek üdvözlete. Előre kicsi macedón pacsirták! Fehérruhás lányok kara: Éljen a jó elnök bácsi, A nagyhírű komitácsi, Ha felénk jössz, oh jó bácsi, Reszketnek térdünk kalácsi. Elnök: Ácsi! Tovább! Macedón gyermekek kara: Nagyobb ő, mint a hús Marka, Csak egy kicsit enyves marké Erős, mint a béres fenyő, Egye meg a fészkes fenyő! Elnök: Elég volt a dalból, Némuljon az ajk, Ennél jobb szerelem Az ülés lefolyása. Elnök: Beöthy Pál. Az elnöki irományok előterjesztése után Sándor János belügyminiszter beterjeszti a választókerületek új beosztásáról szóló törvényjavaslatot. (Éljenzés.) A Ház név szerinti szavazás útján megválasztja a bizottságok horvát tagjait, s a regnikoláris bizottságot. A választás után az elnök elrendeli a szavazólapok megszámlálását és addig, míg a számlálás tart, felfüggeszti az ülést. A szünet után az elnök kihirdeti a választás eredményét, majd indítványozza, hogy a legközelebbi ülés szerdán legyen és ennek napirendjére a vasúti szolgálati pragmatikát tűzzékki. Bethlen István gróf interpellációja tette, hogy az erdélyi román kérdés megoldása okve tétlenül szükséges ahhoz, hogy Romániához való viszonyunk megjavuljon és Czernin gróf nyilatkozata szerint a monarkia mindkét államának igen nagy érdeke, hogy Tisza István gróf miniszterelnök tárgyalásának sikere legyen. A miniszterelnök határozottan tagadott minden okozati összefüggést az ő tárgyalása és a külső politikai helyzet között. A magyar közvéleményre ez a nyilatkozat bizonyos tekintetben megnyugtató hatással volt. A magyar közvélemény ezután arra volt kíváncsi, hogy bizonyos, nálunk már sajnos jól ismert tényezők nem gyakorolnak-e a miniszterelnökre befolyást e tárgyalások érdekében? Erre a kérdésre Czernin gróf adta meg a választ, ismeretes nyilatkozatával, amely arra vall, hogy még nem gyakorlott diplomata, mert egész őszintén megmondta a véleményét. Kijelentette, hogy ha a tárgyalás eredményes lesz, akkor Románia ennek fejében újból csatlakozni fog a hármas szövetséghez. Más román előkelőségek is úgy nyilatkoztak a sajtóban, hogy ha a tárgyalások eredménytelenek lesznek, akkor Romániának lehetetlen lesz szövetséges viszonyban lennie a monarkiával. Ha a mi románjaink tudatára ébrednek annak, hogy a koncessziókat nem a miniszterelnöktől kapják és ezek nem a magyar politikai élet talajából nőnek ki, hanem a mi külpolitikánknak és Románia határozott föllépésének köszönhetők, akkor ki van zárva, hogy akármilyen paktumnak üdvös eredményei lehessenek. A koncessziók árán vásárolt szövetséges viszony nem sokat ér, mert csak addig fog tartani, amíg Romániának eszébe nem jut, hogy új követelésekkel álljon elő és új koncessziókat kérjen. A leghatározottabban tiltakozni kell az ellen, hogy a monarkia egyik követe úgy nyilatkozzék, hogy Románia jogosan követelheti a nemzetiségi kérdésben eddig tanúsított álláspontunk megváltoztatását. Mindenesetre szokatlan dolog, hogy egy követ ily merészen nyilatkozzék és hogy a diplomácia hibáit a magyar állam testéből kivágott ajándékkal tegye jóvá. (Taps a baloldalon.) Szabad-e egy követnek úgy nyilatkoznia a magyar miniszterelnökről, mint Czernin gróf tette? A bukaresti követ arról is beszélt, hogy a hazai románoknak vannak jogos kívánságaik, amelyek még nem teljesedtek; a követ megtagad minden közösséget azzal az alappal, melyen Magyarország politikai élete áll. Az ellenzék egyszer már figyelmeztette a miniszterelnököt, hogy ez az úr nem való arra, hogy exponált állásban Magyarországot képviselje. A miniszterelnök erre akkor azt mondotta, hogy amíg ő lesz kormányon, addig Czernin gróf Bukarestben más politikát nem követ, mint amit a bécsi külügyi kormány rendel és amelyet ő ellenőriz. S ha pedig más politikát követ, akkor ő tudni fogja köteles- ségét. Kérdi a miniszterelnököt, nem látja-e elérkezettnek az időt arra, hogy megtagadjon minden közösséget azzal az úrral, aki megtagadott minden közösséget Magyarországgal, kivéve a díszes állás méltóságát és a vele járó fizetést? (Zajos helyeslés a baloldalon.) Interpellációja igy szól: 1. Van-e tudomása Én a csatazajt. Hol hősi tusában Eltiprom az ármányt S estére behajtok Ötszáz kicsi bárányt. Komitácsik kara: Még csak egyet hős vezérünk, Add ki hátralékos bérünk. Elnök: Elég volt a költészetből! Tegyétek le a lantot, mert veszedelmes búrokat kezdtek pengetni. (Megrázza a csengettyűt.) Térjünk át a napirendre. Fölszólítom a főtitkárt, hogy kulturegyesületünkről tegye meg az évi jelentést. Belomarkovics főpénztáros: Bocsánat, a napirend előtt óhajtok fölszólalni. Iskolaegyesületünk különböző fiókjai azt a kérdést intézték hozzánk, hogy vájjon az elfogott asszonyoknak és leányoknak is levágandó-e a füle? Az üszkübi fiók ugyanis körlevelet intézett tagjainkhoz, akiket arra szólított föl, hogy fül tekintetében az asszony népséggel kíméletesen bánjanak. Ez a föllépés sok helyen megdöbbenést keltett, mert azt hitték, hogy a kezdődő európai elpuhultságnak egyik jele. De később kiderült, hogy ez a levél egészen bölcs és helyes megfontoláson alapszik. Köztudomású ugyanis, hogy a Balkán-félsziget asszonyai a fülükben gazdag ékszereket szoktak viselni, a mi iskolaegyesületünknek és tagjainak jövedelmét tetemesen fokozza, köztudomású dolog az is, hogy levágott fülön fülbevalót viselni nem lehet. A nevezett fiók indítványa tehát ez: Hagyassanak meg az elfogott asszonyok fülei és csupán ékszereiktől fosztassanak meg. A szabadon bocsátott asszonyok természetesen újra ellátják ma-