Budapesti Hírlap, 1914. február (34. évfolyam, 28-51. szám)
1914-02-01 / 28. szám
1914 február 1. BUDAPESTI HÍRLAP 28 sz.) a miniszterelnök úrnak, hogy egy estilapban Beszélgetés gróf Czernin Ottokárral“ cím alatt egy intervju jelent meg, a melyben Ausztria-Magyarország bukaresti követe a momarkiának Romániához való viszonyáról és azon összefüggésről nyilatkozik, mely ezen viszony és a miniszterelnök úr által folytatott tárgyalások között áll fenn? 2. Azonostja-e magát a miniszterelnök gróf Czernin Ottokárnak az ezen intervjuban foglalt álláspontjával és ha nem, hajlandó-e odahatni, hogy ezen nemzeti méltóságunkat sértő, valamint állami önrendelkezési jogunkat érintő nyilatkozatért a külügyi kormány részéről teljes reparáció adassák? 3. Hajlandó a miniszterelnök úr a magyarországi román nemzeti párt vezető férfiaival folytatott tárgyalásokat abbahagyni, vagy legalább addig függőben tartani, a míg a monarkiának Romániához való külpolitikai viszonyai teljesen nem tisztáztattak? Sk miniszterelnök válasza. zetiségi politikánkat illetősé«, kötelezettségeket teremt, melyeket e«.v idegen állammal szemben be kell váltani. (Ig az! U«y vanl _ balfelöl.) Hát t. Ház, annyira nincsen így, hogy amint egyszer volt szerencsém kijelenteni, a magyar miniszterelnök és Papp György között sem jön létre a paktum. Semmi tekintetben meg nem kötik ezek a beszélgetések sem a román komité kezét, sem a magyar kormányét vagy még kevésbbé a magyar államét. Ezeknek a beszélgetéseknek más céljuk nincs, mint egymás megértése, aminek természetszerű, logikai konzekvenciája lehet azután a román nemzetiségi párt programjainak olyan módosítása, amellyel alkalmazkodik a tesívleges viszonyokhoz és eliminálja a maga törekvéseiből azt az agitatórius elemet, azt a méreganyagot, mely lehetetlenné teszi a kölcsönös bizalomtól áthatott harmonikus együttműködést. Ezt a cél, amit ha elérünk, nem azáltal érjük el, hogy szerződünk egymással, hanem azáltal, hogy a telkekből hárítjuk el az összeütközési pontokat és megtaláljuk a kölcsönös bizalomtól áthatott együttműködés tárgyi alapjait. Az ellen pedig senki határozottabban nem tiltakozhatik és nálam, mintha itt bárminő idegen faktorral szemben — és meg kell jegyeznem, hogy ebben a kérdésben idegen faktornak kell tekintenem nemcsak a monarkián kivnl levő külhatalmakat, de nagyon természetesen minden olyan tényezőt is, melynek nincs joga Magyarország belügieinek intézésébe beavatkozni. (Helyeslés és taps jobbfelől.) — tehát ismétlem, leghatározottabban tiltakozom minden olyan fölfogás ellen, mely ebbe a kérdésbe bárminő idegen hatalomnak ingerenciát enged. (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj a baloldalon.) Már most következik az a föltevés, mintha ezek a beszélgetések az itteni román nemzetiségi párt vezetőivel azzal a politikai fordulattal függnének össze, amely beállott az év nyarán, főleg a bukaresti béke megkötése körül a képviselő urak szerint elkövetett külpolitikai hibák folytán, mely a Romániával való viszony meghidegülésére vezetett, és mint a képviselő úr magát kifejezte, külügyi politikánknak ezekért a hibáiért most a magyar államnak kell a számlát kifizetnie. Erre nézve abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy egészen meggyőző tár - bizonyítékkal szolgálhatok. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Immár egy éve annak, hogy megkezdődtek ezek a beszélgetések köztem, mint akikor a kormánytól távol álló férfiú közt és a román nemzetiségi párt megbízottai között. Az akkori magyar miniszterelnök tudtával és helyeslésével folytattam velük megbeszéléseket, ezekről a megbeszélésekről a múlt év március vagy április havából feljegyzéseim vannak és e följegyzésekből konstatálhatom, hogy már akkor teljesen ugyanazon az elvi alapokon mozogtak e tárgyalások, álláspontom már akkor ugyanaz volt lényegiben, amelyet ma elfoglalok, s amely állásponthoz kötöm ezeknek a megbeszéléseknek sikerét. Márpedig az az álláspont, amelyet márciusban elfoglaltam, semmiféle kauzális nexusba sem hozható beterjeszteni. Az évi jelentésben minduntalan fölmerül ez a tétel. Egy hordó hering, ennyi meg ennyi dinár. Kérdem először is, hogy hogy lehet ezért költséget fölszámítani, holott tudjuk, hogy a heringet különböző kereskedők ingyen oferálják, s e kötelességüknek nagyon pontosan megfelelnek, mióta egyet közülük felkötöttünk. Másodszor azt kérdem, hogy mi az ördögöt csinál az egyesület ezzel a számos hordó heaz augusztusban és augusztus után bekövetkezett politikai eseményekkel. (Úgy van a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Most még csak egyet. Volt egy megjegyzése a t. képviselő úrnak, amelyről az a nézetem, hogy nem helyesen értelmezte Czernin grófnak nyilatkozatát. Vonatkozik ez ama, hogy a képviselő úr bizonyos kisebbítő, sértő élt látott Czernin Ottokár gróf ama kijelentésében, a melyben a magyar nemzeti eszmét az ,,önök“ nemzeti eszméjének nevezte. Azt hiszem, ez téves fölfogás, mert hiszen csak a magam nemzeti eszméje lehet az enyém, ha tehát némettel, angollal, orosszal beszélek, az ő nemzeti eszméjére nem mondhatok mást, mint azt, hogy az ..ön“, vagy az ..önök“ nemzeti eszméje. Azt hiszem tehát, ehhen értő célzatot belemagyarázni, ebben a magyar nemzet jogos álláspontjának bárminő sérelmét vagy kisebbítését látni csakugyan nem lehet. (Mozgás és zaj a baloldalon.) . Ezek előrebocsátása után áttérhetek most már az interpelláció és Válaszom tulajdonképpeni főtárgyára, a Grerin-féle intervjúra. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy igen kényes dolognak tartom azt, ha valamely állami diplomáciai megbízottja egyáltalán interjúkat ad, egyáltalán a sajtó előtt nyilatkozik, különösen kényesnek tartom akkor, ha ennek a nyilatkozatnak tartalma olyan belügyi kérdése a megbízó államnak, amely belügyi kérdés a viszonyoknál fogva közelről érinti annak az államnak közvéleményét is, amely államinál az illető akreditálva van. Én tehát sajnálatomat kell, hogy kifejezzem azon, hogy az intervjú egyáltalán létrejött, sajnálatomat fejezzem ki még akkor is, ha annak tartalmiéival egyetérthetnék, de természetesen hatványozza sajnálkozásomat az a körülmény, hogy az interjú tartalmának lényeges részével szemben is igen lényeges észrevételeim és kifogásaim vannak. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennek a kijelentésnek megtételétől nem tarthat vissza, csak fokozhatja sajnálatomat az a körülmény, hogy Czernin Ottokár gróf személye iránt igen messzemenő rokonérzéssel, nagyrabecsüléssel, sőt — hozzáteszem — intencióinak lojalitásába és korrektségébe vetett teljes bizalommal is viseltettem. (Mozgás és derültség a bali oldalon.) . ... Rakovszky István: A cukorli megvan! (Zajfi Tisza István gróf miniszterelnnök. Azóta, mióta Czernin gróf jelenlegi állomáshelyére lelméreztetett, a dolog természeténél fogva volt alkalmául ebben a minőségben érintkezésbe lépni vele. Ezúttal konstatálom azt, hogy a mi egyéni nézeteink közt sok tekintetben talán áthidalhatatlan úr is mutatkozik, de másrészről konstatálhatom azt is, hogy hivatását, feladatát,mint a dualisztikus monarkia, képviselője, a legkorrektebb, a leglojálisabb módon fogja föl és kívánja teljesíteni. (Fölkiáltások a balos szélsőbaloldalon: Látszik) Abban a levelezésben is, amely most az intervjú következtében kifejlődött, kifejezést ad annak a tudatnak, hogy ő jelem hogy vizet, vizet. A harmadik napon már azt kiabálja, hogy ő szerb és mindenkit agyonlő, aki azt meri mondani, hogy ő bolgár. No látod, pópa, hamarabb is megjöhetett volna az eszed. Most már adjatok neki vizet, amennyi csak kell. És mindezt minden erőszak nélkül, ezzel a kedves állatkával érjük el. (Zajos éljenzés.)) A legközelebbi közgyűlés helyét, tisztelt uraim, nem tudom megjelölni, azt se tudom, hogy egyáltalán tarthatunk-e még közgyűlést, mert az európai hatalmak kulturális törekvéseinket eltiprással fenyegetik. A béke aggasztóan közeledik, s csakhamar meg fognak szűnni azok a magasztos pillanatok, amikor égő házak láng-jainál gyújtottunk pipára. (Melabusan): Az élet útjai kikutathatatlanok, s nem lehetetlen, hogy a bolgár zászlók alatt fogunk újra találkozni, harcolva a szerb elnyomás ellen. Hiiszen Istenem, élni csak kell, öreg napjaira az ember nem kezdhet új pályát. Isten veletek, kedves gyermekeim! Komitácsik kara: Itt a párok, ott a párok. Szerbek vagyunk, vagy bolgárok? Törökök vagy görögök, Feleljetek, ohrögök! " S mért ne lehetnék én albán? Ez karakter, ez a balkán. Tisztelegjünk, csattogjon a gyikkső Isten veled, le daliás fülnyeső. Ha az ember a szaloniki angol konzulnál a balkáni állapotokról szóló jelentését elolvassa, kénytelen bevallani, hogy ez a tudósítás ha nem igaz is, de nem is abszurdum. Tisza István gróf, miniszterelnök: Senki sem óhajtja nálamnál jobban azt, hogy azoknak az eszmecseréknek egész anyaga, amelyeket egyes román politikusokkal, mint a román nemzetiségi párt megbízottjaival folytattam, a nyilvánosság elé kerüljön. Ez a dolog semmi esetre sem késhetik már soká, és a kormánynak gondoskodnia kell arról is, hogy ez a kérdés a képviselőházban beható vita tárgya legyen. (Helyeslés a jobboldalon.) Második megjegyzésem ama román politikusok nyilatkozataira vonatkozik, akiket a tisztelt képviselő úr fölemlített. Ő kettőről emlékezett meg. Take Joneszkuról és Filipeszku volt hadügyminiszterről. Az első nyilatkozatával nem is foglalkozott a t. képviselő úr és ez megerősít abban a visszaemlékezésemben, hogy Take Joneszku volt román belügyminiszter nyilatkozatában tényleg nem is igen fordult elő olyasmi, ami kifogásolható lett volna. Ami pedig Filipeszku volt hadügyminiszter úr nyilatkozatát illeti, én magam részéről nem tartanám sem szükségesnek, sem célszerű dolognak, hogy egy más állam politikusával itt erről a helyről polémiába bocsátkozzam. Egyszerűen annak megemlítésére szorítkozom, hogy az ottani viszonyok ismerői előtt köztudomású dolog, hogy Filipeszku volt hadügyminiszter egyike ama román politikusoknak, kik a monarkiával szemben ab ovo már a legkevésbbé barátságos állásponton állnak. A volt román kormány és a volt román többség hangulatának, fölfogásának illetékes kifejezője semmi esetre sem ő, hanem elsősorban Majoreszku volt miniszterelnök az, kinek a monarkiával szemben való viszonnyal kapcsolatos kijelentései egészen a legutolsó időkig a legkorrektebbek. A t. képviselő úr kifejezi azt az aggodalmát is, hogy a paktum, melyet szerinte a magyar miniszterelnök Papp Györggyel, a román komiténak elnökével köt, nemcsak ezeknek paktuma lesz, hanem Paktuma lesz Romániának a monarkiával, úgy hogy ez le fogja kötni a mi szabad kezünket nemsukat fülönfüggővel, amivel újabb zsákmányt szállítanak számunkra. (Általános élénk helyeslés.) Elnök: Kimondhatom tehát, hogy a közgyűlés az üszkübi fiók indítványát egyhangú helyesléssel tudomásul vette. Következik a főtitkári jelentés. Főtitkár: Tisztelt közgyűlés! Örömmel jelentem, hogy iskolaegyesületünk, melynek célja a Balkán kulturális színvonalának emelése, úgy anyagilag, mint a tagok száma tekintetében egyre gyarapodik. Magából a dombrováci kerületből ötszáz tagot kaptunk, akik eddig bolgároknak vallották magukat. Különösen áldásos tevékenységet fejtett ki iszlipi fiókunk, mely nem kevesebb, mint három bolgár és két török falut terült el a föld színéről. Örömmel jelentem, hogy az előkelőségek közül a prisztinai váll alapítótagjaink közé lépett, igaz, hogy csak akkor, miután előbb a lábait lassú tűzön melegítettük. A nagy hidegben ez a jótétemény oly hálát keltett benne, hogy azonnal leszúrt ezer dinárt és örökös alapítótagja lett egyesületünknek. Fájdalom, üzemköltségeink igen magasra rúgnak, mert iskoláinkat ma már gépfegyverrel is el kell látnunk. Ezúttal is fájdalommal kell jelentenem néhány tagtársunk elhunytat, de büszkén hozzátehetem, hogy az összes elhunytaknak legföljebb három százaléka múlt ki természetes halállal. Oh nem, nem ágyban párnák közt hunytak el ők, a hős komitácsik, hanem elestek, miközben vagyont gyűjteni jártak a szent cél javára. Egy tag: Bátor vagyok egy interpellációt ringgel? ■ 1 Az elnök: Hallgass, Zsifkó, te nem tudod, mit beszélsz. Tudd meg, hogy a hering a leghathatósabb eszköz nemzetiségünk terjesztésére. Aki ellenáll az ágyúnak, puskának és gyiloknak, az föltétlenül meghátrál a hering előtt. Teszem azt, a faluban elfogjuk a pópát és megkérdezzük, hogy mi vagy, komám? Azt feleli rá, hogy ő bolgár és hogy büszke rá, hogy bolgár. Derék legény vagy, pópa, megérdemled, hogy jól táplálkozzál, adjatok neki heringet. A pópa megörül, s ebből a derék, szépen besózott ízletes csípős állatból bevág három darabot. Megtörli száját és azt mondja, hogy ez jó volt. Örvendünk neki, kedves egészségedre, pópa. No most, adjatok rá egy kis vizet, mert nagyon szomjúhozom. Vizet? Mit gondolsz, pópa, hiszen elrontanád a gyomrodat. Hát adjatok bort vagy sört, azt se bánom. Bolond vagy, pópa, honnan vegyünk mi ebben az elhagyott faluban bort vagy sört? Akkor huszonnégy órára magára hagyjuk. Akkor megint megkérdezzük, hogy mi vagy te, pópa? Megint azt feleli rá, hogy ő bolgár, de azt már nem mondja, hogy büszke rá. E helyett egyre azt ordítja: 3