Budapesti Hírlap, 1914. február (34. évfolyam, 28-51. szám)

1914-02-01 / 28. szám

1914 február 1. BUDAPESTI HÍRLAP 28 sz.) a miniszterelnök úrnak, hogy egy estilapban Be­szélgetés gróf Czernin Ottokárral“ cím alatt egy in­tervju jelent meg, a melyben Ausztria-Magyarország bukaresti követe a momarkiának Romániához való viszonyáról és azon összefüggésről nyilatkozik, mely ezen viszony és a miniszterelnök úr által folytatott tárgyalások között áll fenn? 2. Azonostja-e magát a miniszterelnök gróf Czernin Ottokárnak az ezen in­­tervjuban foglalt álláspontjával és ha nem, haj­landó-e­ odahatni, hogy ezen nemzeti méltóságunkat sértő, valamint állami önrendelkezési jogunkat érintő nyilatkozatért a külügyi kormány részéről teljes re­­paráció adassák? 3. Hajlandó­­ a miniszterelnök úr a magyarországi román nemzeti párt vezető férfiai­­val folytatott tárgyalásokat abbahagyni, vagy leg­alább addig függőben tartani, a míg a monarkiának Romániához való külpolitikai viszonyai teljesen nem tiszt­áztattak? Sk miniszterelnök válasza. zetiségi politikánkat illetősé«, kötelezettségeket te­remt, melyeket e«.v idegen állammal szemben be kell váltani. (Ig az! U«y vanl _ balfelöl.) Hát t. Ház, annyira nincsen így, hogy a­mint egyszer volt szeren­csém kijelenteni, a magyar miniszterelnök és Papp György között sem jön létre a paktum. Semmi te­kintetben meg nem kötik ezek a beszélgetések sem a román komité kezét, sem a magyar kormányét vagy még kevésbbé a magyar államét. Ezeknek a beszélgetéseknek más céljuk nincs, mint egymás megértése, a­minek természetszerű, logikai konzek­venciája lehet azután a román nemzetiségi párt pro­gramjainak olyan módosítása, a­mellyel alkalmazko­dik a tesí­vleges viszonyokhoz és eliminálja a maga törekvéseiből azt az agitatórius elemet, azt a méreg­anyagot, mely lehetetlenné teszi a kölcsönös biza­lomtól áthatott harmonikus együttműködést. Ezt a cél, a­mit ha elérünk, nem azáltal érjük el, hogy szerződünk egymással, hanem azáltal, hogy a telkek­ből hárítjuk el az összeütközési pontokat és meg­találjuk a kölcsönös bizalomtól áthatott együttműkö­dés tárgyi alapjait. Az ellen pedig senki határozot­tabban nem tiltakozhatik és nálam, mintha itt bár­minő idegen faktorral szemben — és meg kell je­gyeznem, hogy ebben a kérdésben idegen faktornak kell tekintenem nemcsak a monarkián kivnl levő külhatalmakat, de nagyon természetesen minden olyan tényezőt is, melynek nincs joga Magyarország belügieinek intézésébe beavatkozni. (Helyeslés és taps jobbfelől.) — tehát ismétlem, leghatározottab­ban tiltakozom minden olyan fölfogás ellen, mely ebbe a kérdésbe bárminő idegen hatalomnak inge­­renciát enged. (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj a bal­oldalon.) Már most következik az a föltevés, mintha ezek a beszélgetések az itteni román nemzetiségi párt vezetőivel azzal a politikai fordulattal függné­nek össze, a­mely beállott az év nyarán, főleg a bukaresti béke megkötése körül a képviselő urak sze­rint elkövetett külpolitikai hibák folytán, mely a Romániával való viszony meghidegülésére vezetett, és mint a képviselő úr m­agát kifejezte, külügyi po­litikánknak ezekért a hibáiért most a magyar állam­nak kell a számlát kifizetnie. Erre nézve abban a szerencsés helyzetben va­gyok, hogy egy egészen meggyőző tár -­­ bizonyí­tékkal szolgálhatok. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Immár egy éve annak, hogy megkezdődtek ezek a beszélgetések köztem, mint akikor a kormánytól tá­vol álló férfiú közt és a román nemzetiségi párt megbízottai között. Az akkori magyar miniszterelnök tudtával és helyeslésével folytattam velük megbe­széléseket, ezekről a megbeszélésekről a múlt év március vagy április havából feljegyzéseim vannak és e följegyzésekből konstatálhatom, hogy már akkor teljesen ugyanazon az elvi alapokon mozogtak e tárgyalások, álláspontom már akkor ugyanaz volt lényegiben, a­melyet ma elfoglalok, s a­mely állás­ponthoz kötöm ezeknek a megbeszéléseknek sikerét. Már­pedig az az álláspont, a­melyet márciusban el­foglaltam, semmiféle kauzális nexusba s­em hozható beterjeszteni. Az évi jelentésben minduntalan fölmerül ez a tétel. Egy hordó hering, ennyi meg ennyi dinár. Kérdem először is, hogy hogy lehet ezért költséget fölszámítani, holott tudjuk, hogy a heringet különböző kereskedők ingyen oferálják, s e kötelességüknek nagyon pontosan megfelelnek, mióta egyet közülük felkötöttünk. Másodszor azt kérdem, hogy mi az ördögöt csi­nál az egyesület ezzel a számos hordó he­­az augusztusban és augusztus után bekövetkezett politikai eseményekkel. (Úgy van­ a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Most még csak egyet. Volt egy megjegyzése a t. képviselő úrnak, a­melyről az a nézetem, hogy nem helyesen értelmezte Czernin grófnak nyilatkoz­­atát. Vonatkozik ez ama, hogy a képviselő úr bizo­­­nyos kisebbítő, sértő élt látott Czernin Ottokár gróf ama kijelentésében, a melyben a magyar nemzeti eszmét az ,,önök“ nemzeti eszméjének nevezte. Azt hiszem, ez téves fölfogás, mert hiszen csak a magam nemzeti eszméje lehet az enyém, ha tehát némettel, angollal, orosszal beszélek, az ő nemzeti eszméjére nem mondhatok mást, mint azt, hogy az ..ön“, vagy az ..önök“ nemzeti eszméje. Azt hiszem tehát, ehhe­n értő célzatot belemagyarázni, ebben a magyar nem­zet jogos álláspontjának bárminő sérelmét vagy ki­sebbítését látni csakugyan nem lehet. (Mozgás és zaj a baloldalon.) . Ezek előrebocsátása után áttérhetek most már az interpell­á­ció és Válaszom tulajdonképpeni főtár­gyára, a Grer­in-féle intervjúra. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy igen kényes dolognak tartom azt, h­a valamely állami diplomáciai megbízottja egyáltalán interjúkat ad, egyáltalán a sajtó előtt nyilatkozik, különösen ké­nyesnek tartom akkor, ha ennek a nyilatko­zatnak tartalma olyan belügyi kérdése a megbízó államnak, a­mely belügyi kérdés a viszonyoknál fogva közelről érinti annak az államnak közvélemé­­nyét is, a­mely államinál az illető akreditálva van. Én tehát sajnálatomat kell, hogy kifejezzem azon, hogy az intervjú egyáltalán létrejött, sajnálatomat fejezzem ki még akkor is, ha annak tartalmiéival egyetérthetnék, de természetesen hatványozza saj­nálkozásomat az a körülmény, hogy az interjú tar­­talmának lényeges részével szemben is igen lénye­ges észrevételeim és kifogásaim vannak. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennek a kijelentésnek megtételétől nem tarthat vissza, csak fokozhatja sajnálatomat az a körülmény, hogy Czernin Ottokár gróf sze­mélye iránt igen messzemenő rokonérzéssel, nagyra­becsüléssel, sőt — hozzáteszem — intencióina­k lojalitásába és korrektségébe vetett teljes bizalom­mal is viseltettem. (Mozgás és­ derültség a bal­i oldalon.) . ... Rakovszky István: A cukorli megvan! (Zaj­fi Tisza István gróf miniszterelnnök. Azóta, mióta Czernin gróf jelenlegi állomáshelyére lelmé­­reztetett, a dolog természeténél fogva volt alkalmául ebben a minőségben érintkezésbe lépni vele. Ezúttal konstatálom azt, hogy a mi egyéni nézeteink közt sok tekintetben talán áthidalhatatlan úr is mutat­kozik, de másrészről konstatálhatom azt is, hogy hivatását, feladatát,­­mint a dualisztikus monarkia, képviselője, a legkorrektebb, a leglojálisabb módon fogja föl és kívánja teljesíteni. (Fölkiáltások a bal­os szélső­baloldalon: Látszik) Abban a levelezés­ben is, a­mely most az intervjú következtében kifej­lődött, kifejezést ad annak a tudatnak, hogy ő jelem hogy vizet, vizet. A harmadik napon már azt kiabálja, hogy ő szerb és mindenkit agyonlő, a­ki azt meri mondani, hogy ő bolgár. No látod, pópa, hamarabb is megjöhetett volna az eszed. Most már adjatok neki vizet, a­mennyi csak­ kell. És mindezt minden erőszak nélkül, ezzel a kedves állatkával érjük el. (Zajos éljenzés.)) A legközelebbi közgyűlés helyét, tisztelt uraim, nem tudom megjelölni, azt se tudom, hogy­ egyáltalán tarthatunk-e még közgyűlést, mert az európai hatalmak kulturális törekvéseinket eltiprással fenyegetik. A béke aggasztóan köze­ledik, s csakhamar meg fognak szűnni azok a­ magasztos pillanatok, a­mikor égő házak láng-­­jainál gyújtottunk pipára. (Melabusan): Az­ élet útjai kikutathatatlanok, s nem lehetetlen,­ hogy a bolgár zászlók alatt fogunk újra talál­­­­kozni, harcolva a szerb elnyomás ellen. Hi­i­szen Istenem, élni csak kell, öreg napjaira az­ ember nem kezdhet új pályát. Isten veletek,­ kedves gyermekeim! Komitácsik kara: Itt a párok, ott a párok. Szerbek vagyunk, vagy bolgárok? Törökök vagy görögök, Feleljetek, oh­rögök! " S mért ne lehetnék én albán? Ez karakter, ez a balkán. Tisztelegjünk, csattogjon a gyikk­ső Isten veled, le daliás fülnyeső. Ha az ember a szaloniki angol konzulnál­ a balkáni állapotokról szóló jelentését elolvassa, kénytelen bevallani, hogy ez a tudósítás ha nem igaz is, de nem is abszurdum. Tisza István gróf, miniszterelnök: Senki sem óhajtja nálam­nál jobban azt, hogy azoknak az esz­mecseréknek egész anyaga, a­melyeket egyes román politikusokkal, mint a román nemzetiségi párt meg­bízottjaival folytattam, a nyilvánosság elé kerüljön. Ez a dolog semmi esetre sem késhetik már soká, és a kormánynak gondoskodnia kell arról is, hogy ez a kérdés a képviselőházban beható vita tárgya legyen. (Helyeslés a jobboldalon.) Második meg­jegyzésem ama román politikusok nyilatkozataira vonatkozik, a­kiket a tisztelt képviselő úr fölemlített. Ő kettőről emlékezett meg. Take Joneszkuról és Filipeszku volt hadügyminiszterről. Az első nyilat­kozatával nem is foglalkozott a t. képviselő úr és ez megerősít abban a visszaemlékezésemben, hogy Take Joneszku volt román belügyminiszter nyilatkozatá­ban tényleg nem is igen fordult elő olyasmi, a­mi kifogásolható lett volna. A­mi pedig Filipeszku volt hadügyminiszter úr nyilatkozatát illeti, én magam részéről nem tartanám sem szükségesnek, sem cél­szerű dolognak, hogy egy más állam politikusával itt erről a helyről polémiába bocsátkozzam. Egysze­rűen annak megemlítésére szorítkozom, hogy az ot­tani viszonyok ismerői előtt köztudomású dolog, hogy Filipeszku volt hadügyminiszter egyike ama román politikusoknak, kik a monarkiával szemben ab ovo már a legkevésbbé barátságos állásponton állnak. A volt román kormány és a volt román több­ség hangulatának, fölfogásának illetékes kifejezője semmi esetre sem ő, hanem elsősorban Majoreszku volt miniszterelnök az, kinek a monarkiával szem­ben való viszonnyal kapcsolatos kijelentései egé­szen a legutolsó időkig a legkorrektebbek. A t. képviselő úr kifejezi azt az aggodalmát is, hogy a paktum, melyet szerinte a magyar mi­niszterelnök Papp Györggyel, a román komiténak elnökével köt, nemcsak ezeknek paktuma lesz, ha­nem Paktuma lesz Romániának a monarkiával, úgy hogy ez le fogja kötni a mi szabad kezünket nem­sukat fülönfüggővel, a­mivel újabb zsákmányt szállítanak számunkra. (­Általános élénk he­lyeslés.) Elnök: Kimondhatom tehát, hogy a köz­gyűlés az üszkübi fiók indítványát egyhangú helyesléssel tudomásul vette. Következik a fő­titkári jelentés. Főtitkár: Tisztelt közgyűlés! Örömmel je­lentem, hogy iskolaegyesületünk, melynek célja a Balkán kulturális színvonalának emelése, úgy anyagilag, mint a tagok száma tekintetében egyre gyarapodik. Magából a dombrováci kerü­letből ötszáz tagot kaptunk, a­kik eddig bolgá­roknak vallották magukat. Különösen áldásos tevékenységet fejtett ki iszlipi fiókunk, mely nem kevesebb, mint három bolgár és két török falut terült el a föld színéről. Örömmel jelen­tem­, hogy az előkelőségek közül a prisztinai váll alapítótagjaink közé lépett, igaz, hogy csak akkor, miután előbb a lábait lassú tűzön mele­gítettük. A nagy hidegben ez a jótétemény oly hálát keltett benne, hogy azonnal leszúrt ezer dinárt és örökös alapítótagja lett egyesületünk­nek. Fájdalom, üzemköltségeink igen magasra rúgnak, mert iskoláinkat ma már gépfegyverrel is el kell látnunk. Ezúttal is fájdalommal kell jelentenem néhány tagtársunk elhunytat, de büszkén hozzátehetem, hogy az összes elhuny­taknak legföljebb három százaléka múlt ki ter­mészetes halállal. Oh nem, nem ágyban pár­nák közt hunytak el ők, a hős komitácsik, ha­nem elestek, miközben vagyont gyűjteni jártak a szent cél javára. Egy tag: Bátor vagyok egy interpellációt ringgel? ■ 1 Az elnök: Hallgass, Zsifkó, te nem tudod, mit beszélsz. Tudd meg, hogy a hering a leg­­hathatósabb eszköz nemzetiségünk terjesztésére. A­ki ellenáll az ágyúnak, puskának és gyilok­­nak, az föltétlenül meghátrál a hering előtt. Teszem azt, a faluban elfogjuk a pópát és meg­kérdezzük, hogy mi vagy, komám? Azt feleli rá, hogy ő bolgár és hogy büszke rá, hogy bol­gár. Derék legény vagy, pópa, megérdemled, hogy jól táplálkozzál, adjatok neki heringet. A pópa megörül, s ebből a derék, szépen besózott ízletes csípős állatból bevág három darabot. Megtörli száját és azt mondja, hogy ez jó volt. Örvendünk neki, kedves egészségedre, pópa. No most, adjatok rá egy kis vizet, mert na­gyon szomjúhozom. Vizet? Mit gondolsz, pópa, hiszen elrontanád a gyomrodat. Hát adjatok bort vagy sört, azt se bánom. Bolond vagy, pópa, honnan vegyünk mi ebben az elhagyott faluban bort vagy sört? Akkor huszonnégy órára magára hagyjuk. Akkor megint megkér­dezzük, hogy mi vagy te, pópa? Megint azt fe­leli rá, hogy ő bolgár, de azt már nem mondja, hogy büszke rá. E helyett egyre azt ordítja: 3

Next