Budapesti Hírlap, 1914. március (34. évfolyam, 52-77. szám)

1914-03-01 / 52. szám

Budapest, 1914. . évfolyam, 52. szám. megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 fik Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fll. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Telefon József 63. Kiadóhivatal: VIII. ker., József-körút 5. sz. Telefon: Előfizetés: József 95. Elárusítás: József 9-29. Apróhirdetés: J. József 95. Hirdetés: József 5­3. Könyvkiadó: József 9-29. Igazgató: József 9-38. A pravoszlávok. Budapest, feb­r. 28. Mikor néhai Brankovich karlócai pátriárkát beiktatták, vendége voltam e szimpatikus és tiszteletreméltó külsejű, és vonzó egyéniségű papi fejedelemnek s ünnepének. Ott láttam először a keleti egyház patetikus és pompás ritusát s tőle hallottam először a pravoszlávia ma­gyarázatát és marasztalását. Mutatta székesegyháza impozáns, régi liturgikus könyveit és lelkesedéssel beszélte, hogy e szent könyvek ósdi, gondolom ó-szláv nyelve bármely nyelv minden bájával, erejével és szinpompájával ékes. Melléje állítható tökéletesség dolgában, azt mondta a pátriárka, az ó-görög nyelv teljességének. Brankovich szép alakja és lelkes beszéde egyaránt él az emlékemben elevenen s mikor most a pravoszlávokról kell beszélnem oly érte­lemben, a mely nem válik becsületükre, tiltakozom mindenekfölött az ellen, hogy a keleti vallás hívei általánosságban ma­gukra vonatkoztassák, a­mit mondok. Elő­­­bénk tolakodik a pravoszláv szó, a­mely igazhitűt jelent, a rutén perből, a­melynek révén egész Magyarország fi­gyelme ráterelődött arra a mozgalomra, a­mely állítólag vallásos fanatizmusból, szegény földhöz ragadt népek lelki üdvé­ért, nyugalmáért, békéjéért folyt, s me­lyet Bobrinszki szerint nem lett volna szabad bíró elé vinni, mert ő mindig azt hallotta, hogy Magyarországon teljes vallásszabadság van s itt mindenkinek sza­bad, a kit lelki szüksége erre ösztönöz, áttérni az egyik vallásból a másikba. Már most ha nekünk föltűnt az, hogy voltaképpen a Bobrinszkiak azok, a­kik apostolokat nevelnek,­­ küldözgetnek, utaztatnak és pénzelnek azért, hogy a mi ruténjeink ne a görög-katolikus, hanem a görög-keleti (az is az orosz) vallás szerint üdvözüljenek és nem voltunk hajlandók­­elhinni, hogy ez éppenséggel a mi egy­ügyű ruténjeink lelki kényszeréért tör­ténik, hanem inkább a Bobrinszkiak rej­tettebb szándékaiért: ma a debreceni me­rénylet bukaresti vizsgálatában oly for­dulat állott be, a­mely a Bobrinszki pravoszláviájára csúnya világosságot vet, melyet csak azért nem mondunk feketé­nek, mert a feketeség, és a világosság egy­mást kizárja, a Bobrinszki pravoszláviá­jában pedig több a fekeség, mint a vilá­gosság. Az a hír jó Bukarestből, hogy a két gonosztevőt, a­ki álnéven járt Magyar­­országon és álmá­rn adta postára Cserno­­vicb­an a pokolgépet. ..a romániai rendőr­ség letartóztatta­, mint a Hud­apesti Hír­lap­­nak már szombati száma jelentette, egy bukarest­i egyetemi hallgató, besszará­­biai (tehát orosz alattvaló) 'fiatalember'és egy a zendülő Potemkin orosz hajó­ egy matróza képében. Olvasóink emlékezhet­nek a Fekete tengert járó e hajóra, mely­nek legénysége Odessza alatt föllázadt, nyílt tengerre ment és végül Konstanzá­ban, Romániában kikötött. Legénysége nélkül való táviratozás, füst nélkül való puska­por korszakában föltalálják a szerelem nélkül való házasságot. Főképpen pedig azért, mert en­nek ellenkezője, a házasság nélkül való szere­lem oly nagy pusztításokat végez a társaséletben. Tanulmányaim közben a szkeptikusok írásait is böngésztem, melyek a szerelmet őrült­ségnek, a szerelmes embert pedig bolond em­bernek nyilvánítják. Ennek bizonyítékául fel­hozzák, hogy bár a szerelmes ember pozitíve tudja, hogy ideálja az Erz­sébet-körút harminc­­hetedik szám­a alatt lakik, mégis a futó felhők és a csobogó hahóik útján küld üzenetet, noha biztos lehet afféléi, hogy ez után az ideál soha kézhez nem kapja az ő sóhajtásait. Józaneszű embernek lehet-e mondani azt, a­ki bánatát a költöző darunak és a temetőbeli fűzfának mondja el? A szkeptikusok azt mondják rá, hogy nem. Ha tehát a szerelem őrültség, kár a házasságot vele elrontani. Ha pedig a házasság maga is bolondság, akkor pláne nem bírja el a szerelmet. Ilyen szédületes töprengések között töl­töttem életemet huszonhat éves koromig és ak­kor megházasodtam. Beláttam, hogy a rendsze­rem hibás volt. Nem könyvekben kellett volna argumentumokat keresnem a házasság mellett és ellen, hanem magukban a házasságokban. Csak ezekből lehet némileg megbízható követ­őit; elhagyta a hajót és elszólad­ Oláhor­szágban. Ezek közül való ez a matróz, a­kit mint az egyik merénylőt Bukarestben elfogtak. Ez a fordulat ime azt jelenti — nem is támaszkodva arra a hírre, hogy ez a két gyilkos Magyarországon állítólag ta­lálkozott Bobrinszkival is, — hogy az orosz pravoszláv mozgalommal függ össze a bűntény. Orosz alattvalók követ­ték el. De rendezése oly bizantinus alat­tomossággal történt, a­mely ritkítja pár­ját. Romániában tartózkodó besszarábiai román embert szemeltek ki eszköznek. Romániából jöttek, oda menekültek visz­­sza a gyilkosok. Kétfelé is volt irá­nyítva a debreceni bomba, a­mely a hajdúdorogi püspököt lett volna hivatva elemészteni. Egyik célja volt fölrobbantani a pravoszláv mozgalom elleni pert; megfé­lemlíteni azokat, a­kik hajlandók meg­ijedni; fölbátorítani azokat, a­kiknek a bíró előtt van mit félniök. Másik célja volt gyanúba keverni Oláhországot és­ a románságot; végképp lehetetlenné tenni minden barátságos megértést magyar és oláh közt és megtépni végleg a kötelé­keket, a­melyek Romániát a hármas­­szövetséghez kötik. Ez igazi pokolgép volt, pokoli észjárással, pokoli alattomos­sággal, pokoli célzattal. A­ki még hitt abban, hogy Márama­­rosban csakugyan a mi szegény rutén­jeink vallásos szükségéről van szó, azt ez a bomba kijózaníthatja. A szláv,, ha tem­­­------rrrrr~ r~‘--------rssr-----rn^sr-Trsssss* Ránki Rudolf házassága. w IRTA SIPULUSZ. Huszonhat éves koromig azzal foglalkoz­tam, hogy gyűjtöttem. Nem levélbélyeget, nem is levelezőlapot, de még csak régi érmeket se. Nekem az volt a szenvedélyem, hogy argumen­tumokat gyűjtöttem, még­pedig a háziasság mellett és ellen. Akár könyvet olvastam, akár színházi előadást néztem, figyelmem mindig odairányult, hogy hol találok érvet a házasság ellen vagy mellett. Az ilyent aztán­ rögtön följe­gyeztem. A pro és kontra meglehetős egyen­súlyban tartották egymást és én nem tudtam magamat rászánni, hogy okos dolog-e megháza­sodni, vagy nem? Egyszer az a nézet uralko­dott bennem, hogy a házasság egy szükséges rossz. Máskor amaz irány felé hajoltam, hogy a házasság egy fölösleges jó. Barátaim segítet­tek töprengeni, de m­ sem tudtam dűlőre vinni a dolgot. Abban azonban mindnyájan megegyez­tünk, hogy az egész dolgot az úgynevezett sze­relem teszi komplikálttá. Minden bajt ez csi­nál. A legbolondabb házasságba beleugratja az embert és sokszor tragédiát csinál ott, a­hol a felek egyszerű, jóravaló polgári színművei beér­­nék. Barátaim túlnyomó részeinek véleménye az volt, hogy igazán ideje volna, hogy a drót­kezleléseket levonni. Ha tudósok e tekintetben pontos megfigyeléseket folytatnának, a fejemet teszem rá, hogy huszonöt év alatt egészen meg­­bízhatóa­n­ ki tudnák deríteni, hogy ilyen és ilyen természetű férfi milyen természetű nővel boldogul? Már­is vannak olyan tudósok, a­kik csináltak ilyen természetű kutatásokat és meg­állapították például azt,­­hogy az ősszel született férfiakból jó férjek lesznek. Meg lehetne állapí­tani, hogy a férfiak és nők hónapról-hónapra milyen karakterrel jönnek a világra. Minden újszülöttről törzskönyvet vezetnének, mikor az­tán elérkezik a házasság ideje, ki-ki e könyvek alapján keresné a hozzájáralót. Természetes, hogy az én házasságomat nem az okozta, hogy az argumentumok az egyik­ oldalon túlságosan megszaporodtak. Azt se ta­gadom azonban, hogy volt egy argumentum, a­mi talán döntően hatott a mérlegre. Különös dolog, hogy az ember végigeszi a filozófusokat, s akkor a legmélyebb ötletet egy bolond párisi vígjátékban találja. Egy igénytelen semmiség­ben, mely valahol a külső bulváron egy pilla­natra megcsattogtatja a szárnyát, aztán tova­repül és vége. A fiatalember tanácsot kér a nagybátyjától, hogy megházasodjék-e? A m­agy­­bácsi azt tanácsolja, hogy habozás nélkül rög­tön tegye meg. Miért? — Mert látod, fiam, a nőtlen ember min- Mai számunk 60 oldal.

Next