Budapesti Hírlap, 1914. március (34. évfolyam, 52-77. szám)

1914-03-10 / 59. szám

, Marék Andrea és Székelyi Irén IV. éves növendé­kek szavalták. Ballay Klára IV. éves és Baktay Er­zsébet III. éves növendékek Liszt II. Rapszódiáját adták elő két zongorán, Benkő Berta II. éves növen­dék Bloch magyar ábrándját hegedülte el, a nö­vendékek énekkara pedig a Szózatot és a Himnuszt énekelte. Az ünnepet lelkes, előkelő közönség hall­gatta végig. Ott volt Eötvös Lóránd báró valóságos belső titkos tanácsos és Ilosvay Lajos dr. közoktatás­­ügyi államtitkár is.­­ (A montenegrói trónörökös útja.) Trieszt­ből táviratozzák. Danilo montenegrói trónörökös fe­leségével tegnap este Mentemből ide érkezett és az Excerztor-szállóban szállt meg. A trónörökös-pár ma reggel kilenc órakor Fiumén át Cetinjébe utazott.­­ (Miklóssy püspök új aulája.) Deb­recenből jelentik: Miklóssy István hajdudorogi görög katolikus püspök a szerencsétlen véget ért Jaczkovics Mihály vikárius helyére Bányay János mármarosszigeti hittantanárt nevezte ki püspöki helynökü­l és megbízta őt az egyházi fő­tanfelügyelettel. Bányay János korábban kano­­noki állásra volt fölterjesztve. Bányay elfoglalta hivatalát és legközelebb folytatja a püspökség területén az iskolák látogatását. Csatth Sándor dr. helyében ügyésznek Unger József dr.-t ne­vezte ki a püspök. Melles Emil titkár is megér­kezett Ungvárról és a püspöki hivatalban már megkezdték a munkát. Elsősorban az elpusz­tult irattárt rendezik. Megállapították, hogy a robbanás 15.000 korona kárt okozott a püspök­ségnek, a­melyet a kultuszminisztérium fog megtéríteni.­­ (Az orosz kéz.) A pánszláv aknamunka területén legutóbb oly sűrűn követik egymást a rob­banások mintha a nagy szláv mozgalom az egész vonalon riadót fuvarott volna. Úgy tetszik, hogy az orosz terjeszkedés agitátorai soha nem voltak oly türelmetlenek és a rubel gurulása oly gyors és tö­meges, mint napjainkban. Az orosz fegyverkezéssel párhuzamosan működnek mindazok a titokzatos erők, a­melyek nálunk az arany vagy a hármas kereszt varázsával nyugtalanítják az eddig békés rutén falvakat és forradalmi tüneteket vetnek föl­­színre Galicia nyomorult lakói között. Erre a föld­alatti vakondmunkára mi sem jellemzőbb, mint hogy nem lehet az igazi gazdájára akadni és a­kit annak sejtünk, a­ki ellen minden bizonyság szól, az is letagadja a vele való közösséget. Nevezetes, hogy éppen azok öltik a legártatlanabb ábrázatot, a­kik a pánszláv mozgalom legpusztítóbb lángnyelveit föl­­szították. Bármi tanúságokat vetett légyen is föl­­színre a máramarosszigeti tárgyalás és az, mely most Lembergben folyik, ők hallani sem akarnak egyébről, mint politikailag közömbös és ártatlan vallási akcióról és most szörnyű átkokat szórnak a magyar és osztrák bíróságra, a­melyek középkori vadsággal nyomják el a lelkiismeret legtermészete­sebb szabadságát. A máramarosszigeti ítéletről már hetek óta a legéktelenebb gyűlölet hangján írnak a nagyszláv újságok, ezek­­ egyikében, a pétervári Swjet című lapban például ma a következőket ol­vassuk: A máramarosszigeti ítélet megvalósította a magyar diktátor, Tisza gróf reményeit. A magyar bírák nem szégyelték magukat börtönbüntetésre ítélni embereket azon ürügy alatt, hogy az orosz pravoszláv vallást dicsőítették és ez­által gyűlöletet keltettek a magyar kormány ellen. Ez a fölháborító ítélet, a­melynek alaptalansága világosabb a nap­nál, kitöröl­hetetlen szégyenfoltja marad a magyar igazságszolgáltatásnak, a­melyet a közigazgatás ve­zet pórázon. De még maga Tisza gróf sem örülhet a sikerének. A magyarok által leigázott valamennyi nemzetiség egyesült a máramarosszigeti pör követ­keztében és legjobb ügyvédeit küldte ki az ortodox rutének védelmére. Az igazságtalan ítéletből meg­győződhetett valamennyi, hogy mit várhatnak a magyar kormánytól. A jog és igazság lábbal taposása oly harag kitörését fogja az erőszak politikája ellen előidézni, a­mellyel szemben a Tisza-kabinet nem lesz képes megállni a helyét. Ez a politika már elő­idézte a debreceni merényletet és még a terror go­noszabb tüneteit is fogják látni az összefoldozott monarkia minden részében. Az elitélt szerencsétlen harminc rutén az engesztelő áldozat, de ez az ál­dozat nem lesz elveszve, ha ugyanabban a percben megkezdődik az 1849-ben Oroszország által meg­mentett monarkia végső föloszlása. Ez az újságszemelvény nemcsak azért tanul­ságos, mert rávilágít a nagyszláv körök éktelen ha­­ragjára és kitartó gyűlöletére, hanem még inkább a benne föllelhető, kétségtelen elszólásnál fogva is. A debreceni merényletre való hivatkozás ugyanis ebben a beállításban a beismerés látszatát kelti és ha nem is tarthatjuk vallomásnak, de arra följogo­sít, hogy önkéntelen elszólást lássunk benne. A­kik ennyi határozottsággal mernek rámutatni egy galád és bizonyos részeiben ma is földerítetlen merénylet okaira, azokhoz valóban rosszul illik a naiv ártat­lanságnak az álarca. Mert hiába méregeli szemét az égnek, a mi tekintetünk nem az arcára, hanem a kezére van irányítva; abban pedig nem liliom virít, hanem bomba füstölög. — (Fejérváry Géza nagybeteg.) Bécs­­ből jelentik: A Miliärische Korrespondenz jelen­tése szerint Fejérváry Géza báró gárdakapitány veszedelmesen megbetegedett. Állapota komoly aggodalomra ad okot.­­— (Natália királyné ajándéka.) Belgrádból jelentik nekünk: Natália királyné, Milán király öz­vegye, Majdan-Pek nevű birtokát, a­melyet Sándor királytól örökölt, a belgrádi egyetemnek ajándékozta. A birtok tizenegyezer hektár, értéke körülbelül nyolc millió dinár. Natália királyné azonkívül a nemzeti múzeumnak ajándékozta Sándor és Milán királyok fegyvergyűjteményét, a tudományos akadémiának pedig az Obrenovicsok könyvtárát — (A kultuszminiszter Bécsben.)­­Janko­­vich Béla dr. vallás- és közoktatásügyi miniszter ma délután Bécsbe utazott — (Az orosz tengerészeti vezérkari főnök halála.) Udinéből jelentik: Lieven herceg tenger­nagy, az orosz tengerészeti vezérkar főnöke ma reg­gel a Nizzából érkező vonaton Casarsa és Udine kö­zött szívszélhüdés következtében hirtelen meghalt.­­ (Vadász-kiállítás.) Dömötöri Németh Pé­ter kanadai magyar lapszerkesztő, a­kinek több da­rabját adta elő sikerrel az Uránia Színház, amerikai útjáról visszatért Budapestre s értékes vadásztrófeáit a Csend-vadásztársaság klubhelyiségében állította ki közszemlére (Irányi­ utca 14. I.). Az érdekes ki­állítást ingyen lehet megnézni s a kiállító maga tart hozzá fölvilágosító előadást.­­ (A rendőrség a Forgalmi Bank ügyé­ről.)­­A rendőri sajtóiroda a következő nyilatkoza­tot adta ki: Az Általános Forgalmi Részvénytársaság fiu­mei érdekeltsége részéről a társaság igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjai ellen tett feljelentés ügyé­ben a rendőrség a múlt hónap 18-án befejezte a nyomozást és arról ugyanakkor tájékoztató közle­ményt adott ki. E közlemény többek között részle­tezi azokat az összegeket, illetve kifizetéseket, me­lyeket a társaság könyveinek tanúsága, valamint a nyomozás adatai szerint különböző feleknek, külön­böző címen teljesített. Egy tétel szerint a svájci cso­port tagjainak, és pedig többek között Hans Pfyffer bárónak is százhetvenötezer koronát fizettek ki. Hans Pfyffer báró most a rendőrséghez fordult azzal a kérelemmel, hogy a kezeihez fizetett össze­gekre nézve hivatalosan állapíttassák meg, hogy azt nem saját személyére és nem közbenjárási díj fejé­ben, hanem mint a fritz Hotels Devellopement Co. Ltd. London csoportmegbizottja vette föl. A rendőr­­ség e kérelemnek eleget tesz és az igazság érdekében is megállapítja, hogy Pfyffer Hans bárónak, mint az említett társaság megbizottjának az említett ösz­­szegből 50.000 korona valóban teljesített előmunká­latokért, 125.000 korona pedig ugyanebben a mi­nőségben az érdekelt társaság visszavont opciója fe­jében fizettetett ki.­­ (Szerencsétlensége az aszpemi repülő­téren.) Bécsből jelentik nekünk: Nagy szerencsét­lenség történt ma délután az aszpemi repülőtéren. Eisner Jenő, a grázi 7. gyalogezred főhadnagya, a­ki egy utassal szállt föl Lohnert-bij­lánon, jelenté­keny magasságból lezuhant. A főhadnagy azonnal meghalt, utasa csak pár perccel élte túl őt. A repülő­gép teljesen tönkrement. Elsner főlhadnagy a leg­jobb katonai pilóták egyike volt. Részt vett a bécsi gráci repülésben is és elnyerte a léghajósszövetség első díját. Ma délután egy olyan repülőgéppel pró­bálkozott, a­mely csak néhány napja van haszná­latban. Egy óráig repülhetett már, a­mikor a gép balszárnya feltűnően kezdett mozogni, egész fölfelé hajlott, majd levált a készülékről. A gép még rövid ideig a levegőben maradt, majd nyílsebesen lezu­hant. Az összetört gépben holtan találták Elsner főhadnagyot, fejjel lefelé álló helyzetben. Ugyan­ilyen helyzetben volt kísérője, a­kiben még volt egy kis élet. Néhány percnyi vívódás után azonban Scheer őrmester is meghalt. Mindkét pilóta borzasz­tóan megsérült, karjuk, fejük, és bordájuk összetört. A repülőteret a katonaság azonnal elzárta. Egyelőre azt hiszik, hogy a szerencsétlenségnek az volt az oka, hogy a repülőgép­ szárnya eltört. Elsner meny­asszonya, a­ki Esszlingenben lakik­, szülei házának ablakából nézte vőlegénye ,repülését és a szerencsét­lenség láttára szinte eszét vesztette.­­ (A hadikfalvi levél írója.) Buka­restből jelentik nekünk. Az itteni rendőrség ki­derítette, hogy a hajdúdorogi püspöknek szóló levelet, a­mely tudvalévően Kovács Anna Ha­­dikfalva aláírással volt ellátva, egy Salamon Margit nevű Bukarestben élő magyar leány írta. Katarel, az egyik merénylő udvarlója volt a leánynak, a­ki itt egy jóravaló család körében él. A rendőrség mára beidézte a leányt, a­ki azt vallotta, hogy nem tudta miről van szó s csak szivességet vélt tenni Katareunak, a­mikor ké­résére a levelet megírta. Fogalma sem volt azon­ban arról, hogy Katarev mily gonosz szándékot forgatott fejében. A leányt kihallgatása után el­bocsátották.­­ (Megszűnt sztrájk.) Aradról jelentik. Ma, hétfőn reggel kezdődött meg a munka öt heti sztrájk után az aradi automobilgyár műhelyeiben. A béke­­szerződést, melynek alapján a munkások szervezke­dési joga némileg korlátozódik, a felek vasárnap írták alá. ü • .«á — (Házasság.) Kornfeld Pál báró, a Magyar Általános Hitelbank ügy­vezető­ igazgatóságának tagja Neumann Olga kisasszonnyal, Neumann Károly dr. miniszteri tanácsos leányával jegyet váltott. Korn­feld Pál báró fia néhai Kornfeld Zsigmondnak, a Hitelbank elnökének, gazdasági életünk fényes te­hetségű, korán elhunyt vezéralakjának. A fiatal bank­direktor a tulajdon szorgalmával, éleslátásával, in­­venciós üzleti szellmével sokszorozta meg azt a hely­zeti energiát, a­mely születése ajándékául lett ré­szévé. Házassága rokonságba hozza a kereskedelmi minisztérium egyik legelőkelőbb tisztviselőjével, a­ki maga is irányítója a gazdasági életünk egyik leg­fontosabb ágazatának és családi hagyományként örökölte a nagy javakkal járó erős kötelességérzés­nek, a noblesse obon­ge-nek elvét. Az új jegyes­­párt tisztelőinek nagyszámú serege kereste föl szíves szerencsekivonással. Montezer Tivadar a Neues Wiener Tagblatt munkatársa Bécsben házasságot kötött Blatter Fri­derika írónővel. Hevesi Kornél eljegyezte Urbán Annát. Kertész Károly Gáláéról (Románia) eljegyezte Pót Annuskát Budapesten.­­ (A nők napja.) Az építőmunkások ottho­­nában vasárnap délután a szociáldemokrata párt rendezésében megtartották­ a nők napját, a­melyrel előzően már írtunk. A koppenhágai határozat ér­telmében ugyanis a nők­ politikai jogaiért való tüntetésnek szentelik ezt a napot, mivel azonban a magyar szocialista párt már többízben nyílt ál­lást foglalt a nők politikai jogosultsága ellen, a teg­napi budapesti gyűléssel megtagadták a közösséget mindazok a körök, a­melyek valóban hívei a nő­­jogok kiterjesztésének. A gyűlésen körülbelül nyolcszázan­ vettek részt, de a megjelenteknek majdnem kétharmada férfi volt. Határozati javaslatot fogadtak el, mely szerint a gyűlés csatlakozik a külföldi nőmozgal­makhoz és követeli az általános titkos és egyenlő választói jogot. A gyűlés után a résztvevők a Thö­köly- és Rákóczi-úton át a Rákóczi-térre vonultak. A Rákóczi-téren már csak 200 főnyi csapat volt. Ezalatt kétszáz fiatal munkás a Konti-utcán végig a Népszava szerkesztősége elé vonult. A közelben posztolt Balázs Alajos 1375. számú rendőr, a­kit a tömeg szidalmazni kezdett. —­ Verjük agyon a Tisza-huszárt, most ma­gánosan van, — adták ki a jelszót, mire sárral, majd kővel kezdték dobálni a rendőrt. Balázs szorongatott helyzetében skardát rán­tott, hogy a tömeget, a­mely mindinkább szaporo­dott körülötte, távol tartsa. Ekkor valaki hátul­ról megragadta, a földre teperte és már-már vál­ságos lett a helyzete, a­mikor segítség érkezett és a tömeget szétoszlatták. Két asztalossegédet előállí­tottak a VIII. kerületi kapitányságon. A rend fél­hat óra tájban helyreállott. Népgyűlés volt több vidéki városban is. Bécsből jelentik. A szociáldemokrata párt tegnap tizenhárom népgyűlést tartott, a­melyeknek napirendjén volt. A nő a politikai jogokért való harcban. A gyűlésen rei­ráti és tartományi gyűlési képviselők, községtanácsosok és nők beszéltek. A gyűlések határozati javaslatot fogadtak el, a­mely követeli a nők szavazati jogának és ezzel a politikai egyenlőségnek megadását. Prágában és Csehország más városában is tüntető gyűléseket tartottak a nők politikai jogai érdekében.­­ (Iparosok ország­os mozgalma.) A pénz­ügyminisztérium a kispesti munkástelepet nagy ará­nyokban kibővíteni szándékozik és e célból több mil­liós munkálatokat végeztet. A kisiparosok országos BUDAPESTI HÍRLAP 59. sz.­ 1914. március 10.

Next