Budapesti Hírlap, 1914. augusztus (34. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-28 / 208. szám

10 hadrakelt seregünk győzelme, a­melynek soraiban az ő fiaik is vérüket ontják a királyért és hazáért. Kívánják, hogy a harctéren hőseink minden ellen­ségen győzelmet arassanak és kérték a főszolgabírót, hogy lojális érzelmüknek ezt az ünnepies megnyil­­vánítását illetékes helyen tudomásra hozza. A tanitófe éss­as A közoktatásügyi miniszter fölhívást intézett az ország tanítóságához, gondoskodjanak azokról a gyermekekről, a­kiknek anyjuk nincs, apjuk pedig hadba vonult, avagy a­kiknek apja a háborúban el­esik. A hadbavonultak családtagjait az állam segíti ugyan, ez a segítés azonban csak néhány hét m­úlva kezdődhetik meg, már­pedig az apátlan-anyátlan gyermekek addig se maradhatnak gondozatlanul. Azok a tanítók és tanítónők tehát, a­kik hajlandók egy-két ilyen teljesen magára maradt vagy árva gyermek ellátásáról saját házuknál gondoskodni, közöljék levelezőlapon ebbéli készségüket az Orszá­gos Gyermekvédő Ligával (Budapest, VII., Wesse- lényi­ utca 0. Szám), azonkívül a hadbavonultak és a­­családtagjai segítő helyi bizottság vezetőivel (főis­pánnal, főszolgabíróval). Hassanak továbbá a taní­tók és tanítónők saját lakóhelyükön arra, hogy a tehetősebb jószívű családok a környékbeli magukra­­vagy árván­ maradt gyermekeket vegyék házukhoz. Egyéb korlátozások: Osztrák parti állomások: Trieszt, Szebeniko és Kasztelnnovo további intézkedésig magántáviratokat nem kezelnek; görög hajókra és görög vízterületen levő hajókra radio-telegramok nem küldhetők; Olaszországba és gyarmataiba szóló táviratok rövi­dített vagy összebeszélt címűek nem lehetnek, a fel­adó teljes nevét tartalmazni­ok kell; Svájcba! poste restante vagy telegráf-restant táviratok nem küld­hetők. v A s@g9*őlakesó. A­ Csáky Albinné grófné elnöklése alatt levő Általános Közjótékonysági Egyesület értesítette a kerületi elöljáróságokat, hogy az egyesület alkohol­mentes éttermeiben (Királyi Pál­ utca 20. és Huszár­utca 8.) szeptember 1-től adagonként 60, fillérért korlátlan mennyiségben adnak ebédet. A VI. ker. Napközi Otthon Egyesület értekezle­tet tartott, melyen bejelentette, hogy a VI. ker. ,Váci-, úti, erdőtelki, Aréna-úti, Tömör-utcai, Szt. László­­úti, Izabella-utcai és Gömb-utcai iskolákban meg­nyitották a napközi otthonokat, a­hol a gyermekeket reggeltől estig elvállalják gondozásra és ellátásra. A hölgytagok elvállalták az egyes otthonok felügyeletét. Az e§!&©ssáJS©$£ tisztviselők. A Magántisztviselők Országos Szövetsége ezen az uton is kéri tagjait, jelentsék be nála (VI., Eötvös­­utca 44. szám alatt) azokat a cégeket, a­melyek tisztviselőiket részben, vagy egészben elbocsátják. A szövetség ezeket a cégeket nyilvántartja és illetékes helyen jelentést tesz az elbocsátásokra. A magyar nőkhöz. Bánrévy Józsefh­e dr.-né úrnőnek hozzánk kül­dött lelkes fölhívásából közöljük a következő so­rokat: Meleg szivü, erős lelkű magyar asszonyok! Aranyaitokat és csipkéiteket adjátok most oda, de ne igyekezzetek azután se aranyat és csipkét sze­rezni! Csak akkor ékeskedjetek drágaságokkal, ha hazánkban már senki sem lesz, a­ki éhezik. Magyar asszonyok! Komoly, nemes utón jártok most, azon is kell maradnotok. Ha a szeretet, a kötelesség út­ján maradtok, megmentitek hazátokat az olyan, minden erkölcstelen és szánandó szerepléstől, mint a­milyen siralmas szereplésre juttatták a francia nők — a gyermektelenségre való törekvésük, pa­zarló fényűzésük és felületes életmódjuk által — hazájukat. Ölebetskék helyett ti komoly kötelesség­tudó férfiakat és szerető szivü, okos asszonyokat neveljetek. Göllner Mária kisasszony Balatonaligáról le­velet intézett hozzánk, a­melyben fölhívja az egye­tem nőhallgatóit, hogy ajánlják föl szolgálataikat az egyetem rektorának a társadalmi segítség nagy munkájában. A fölhívás arra buzdítja a nőhallgató­­kat, hogy vállalkozzanak bármely iskolában a taní­tásra és napközi otthonok vezetésére és ezt jelent­sék be a tudományegyetem rektorának. Pisspa&a Látogatás a foe!y®rség- kór* A cs. és kir. XVI. helyőrségi kórházat a mai napon Széchenyi Miklós gróf nagyváradi és Mikes János gróf szombathelyi püspök látogatta meg. Egy óra hosszat voltak a sebesültek között, kiknek jól esett vigasztaló szavuk és áldásuk. Szobáról-szobára, ágytól-ágyig mentek és megajándékozták a bete­geket. A h@p6áf©gáse. — Újabb rendelet. — Mióta a mozgósítást elrendelték, a kereskede­lemügyi miniszter többféle rendeletet adott ki a táviróforgalom korlátozásáról. Most a miniszter mindezeket a rendeleteket érvényen kívül helyezi és helyükbe ma a következő rendeletet adta ki: Szerbiával, Oroszországgal, Montenegróval, Nagybritanniával és a brit birtokokkal, gyarmatok­kal és védterületekkel. Franciaországgal és­­a fran­cia birtokokkal, gyarmatokkal és védterületekkel, Belgiummal és a belga gyarmatokkal a táviróforga­­lom teljesen szünetel. Németországba szóló magán­táviratok csak a német nyelvűek lehetnek, Svájcba szóló vagy Svájcon át továbbítandó magántáviratok csak német, francia és olasz szövegűek lehetnek, Ausztriába és Bosznia-Hercegovinába magyar szö­vegű táviratok is küldhetők, Romániába román­ A nyelvű táviratok is küldhetők, Törökországba szóló­­ magántáviratok csak francia nyelvűek lehetnek. Titkos szövegű magántáviratok, valamint szö­­veg nélkül;­­táviratok sem belföldre, sem külföldre , egyáltalában nem küldhetők. Kedvezményes díjú ká­beltáviratok és táviratlevelek semmiféle viszonylat­ban nem küldhetők. Minden távirat feladója köteles táviratára feljegyezni nevét és lakását s ha a felvevő­­hivatal előtt nem ismerős, köteles személyazonossá­­gát igazolni. Minden távirat csak a feladó felelőssé­gére és veszélyére fogadható el, a di­­­lemit ősre vonat­kozó minden igény kizárásával. Poste-resim­le vagy sielográf-restant táviratokat a hivatalok csak abban­­az esetben kézbesíthetnek, ha a címzett név szerint ‘meg van nevezve és személyazono­sságát szabálysze­­r­űen­ igazolja. ileír k­apni olagu! és a györgyesii híd. Budapest, aug. 27. A nyugati és északi főfontosságú harctereken folyó nagy események közepette szinte észrevétlenül maradt az az immár hitelesnek tekintendő hír, hogy bolgár, helyesebben a bolgárokhoz húzó ma­­kedo-szláv bandák összerombolták a Demir kapu nevű vasúti állomás közelében levő vasúti alagutat és a Gyevgyeli nevű (lapjaink idegen helyesírással Ghevgelinek, Gyevgyelinek, szóval mindennek írják, csak annak nem, a minek hangzik s a mi a magyar helyesírással a leghívebben adható vissza) a vasúti állomás előtt levő vasúti hidat felrobbantották. Ez a h­ír pedig ránk nézve eléggé fontos, mert igy tel­jessé lesz Szerbiának a világtól való elzárása. Miután Szerbiát északról és nyugatról a mi csapataink, keletről a Szerbia iránt nagyon rosszin­dulatú semlegességgel viseltető Bulgária, alább az akcióba lépett, boszúra éhes bolgár bandák zárják körül, csak egy forgalmi útja volt, a­min embere­ket, hadi és élelmiszereket szállíthatott: a Vardar völgyi vasútvonal, a­mely Nistől Szalonikiig négy­­százötvenhárom kilométert tesz s a rossz alépít­­ményű keleti vasutakon szokásos laissú közlekedés mellett is megjárható huszonöt-harminc óra alatt. Ezen a vasúton jutottak Nisbe az orosz tisztek s erre kellett volna szállítani azokat az orosz csapatokat is, a­melyek eltartására Franciaország állítólag öt­millió frankot adott. Ezen a vasúton lehetett szállí­tani a nagyon meghiányosodott szerb hadiszerek pótlását, valamint a napról-napra szükségesebbé váló élelmiszereket is. Annál fontosabb volt e vasúti vo­nal használata, mert Szerbiában alig van vonó állat, s nagyobb tömegű áruk vasúton kívüli szállítására a különben is hosszú vonalon gondolni sem lehet. Szerbiának sem a régi, sem az új területén nem volt jóformán semmi élelmiszerkészlet, az ez évi aratást a régi területen megkárosították az árvizek, majd­­az aratás derekán beállott háború, az új területen pedig a nagy emberhiány folytán vetni is nagyon keveset tudtak. Szerbia tehát hadseregének élelme­zésében főleg a Monaszlir és Szaloniki közötti, to­vábbá a Sztrumica folyó és az égei tenger közé eső görög területek aránylagos bőségére támaszkodha­tott. Most e vidékektől is el van vágva, mert Szalo­­niki és Nis között megszakadt a vasúti összeköttetés. Még­pedig olyan hosszú és terepakadályokkal meg­rakott vonalon, hogy az összeköttetés helyreállítása három-négy hónap alatt is alig eszközölhető. ■' *'v M­ár Ivopriiliitől kezdve (szerbül Velesz, Nistel 21­8 kim.) kezd összeszorulni a­­Vardar völgye. Het­ven kilométerrel alább, Demir-kapunál, — magya­rul vaskapu — már csak a folyó medrére szorítko­zik a völgy, melyet jobbról-balról meredek, feketés­­barna kőzetből álló kúp- és koporsó-alakú, kopár hegyek szorítanak össze. Olyan formán tört itt ma­­­­gának utat a­­Vardar folyó, mint a Duna a mi Vas­kapunknál. A vasútvonal szorosan a meder mellett halad, persze kellő magasságban, hogy a gyakran megáradó viz el ne sodorja. E terepen van a pár száz méter hosszúságú alagút, melyet a takarékosan építkező vasúttársaság azért épített, mert más módon egyáltalán nem lehetett a vasutat tovább vezetni. Néhány kilométerrel odább, Frivolaknál, kitágul a Vardar völgye, s előbb dombos fensikká, majd Mi­­rovese falunál ártéri lapállyá lesz. A Vardar itt na­gyot kanyarodik s nemcsak a medret, hanem az árterületet is át kellett hidalni. Modern szerkezetű, karfanélküli vash­id állott itt; m­ig az 1913. év őszén a­­visszavonuló török csapatok föl nem robbantották s meg itteni semmisítették az egész folyó fölötti ré­szét. A szerbek azután, primitiv és hamaros munká­val, fából helyreállították az elrombolt részt. E­­részt persze nem volt nehéz a bolgár bandáknak fölrob­­bantaniok. A folyó itt elég mély. Mocsáros partvi­déke miatt meg nem közelíthető teherrel. Balról egészen Dojránig, jobbról Monasztiron át Prilephnek kellene kerülni a fuvaroknak, hogy Köprülüh­öz jus­sanak, a­honnan megint lehetne a vasutat használni, mert körös-körül úttalan hegyvidék van. Úgy, hogy a használhatatlanná tett, legalább harminc kilomé­ternyi vonal megkerülése csakis több napi úttal lehetséges. Vagyis a­ meglevő állapot a Szerbia és Görögország közötti közlekedés megszakításával egyértelmű.­­ Meg van nehezítve­ ekképpen a Nisbe szorult bűnösök elmenekülése is. Szerbia régi területéről sehova sem mehetnek. "Át kell menni az uj terü­letre. Itt kelet felől a bolgár bandák, nyugat felől az albán fölkelők fognak rájuk lesni s nem igen tudnak olyan álruhát ölteni, hogy meg ne ismerjék őket. Mert a díszes kompánia összes tagjaival szemben a bolgároknak és albánoknak legalább is annyi okuk van a büntető megtorlásra, mint nekünk. BUDAPESTI HÍRLAP (20­. sz.) 1914. augusztus 28. A főpapok és a főurak. Budapest, aug. 27. Hajdú Tibor dr. főapátnak és a pannonhalmi apátságnak 200.000 koronás adománya egyik lel­kesítő példája a hazafias magyar papság mindenkori áldozatkészségének. Ez alkalommal több lap fölve­tette a kérdést, hogy hol marad adományaival a többi főpap és főur. Erre csak az lehet a felelet, hogy nagy részek a nyilvánosság kikerülésével, úgy­­szólván titokban, de száz kézzel tesz jót mind­egyik. Csernoch hercegprímás, Széchenyi gróf püs­pök, Váradi érsek, Batthyány gróf püspök­, Hornig báró bíboros mindegyike az elmúlt héten 20 ezer ko­ronánál többet adtak csupán készpénzben. Hasonló­képpen Mailáth gróf, Glattfelder püspök, Prohászka, Szmrecsányi, Fischer Colbrie, Mikes gróf és a többi főpap. De a készpénz adományuknál sokkal több az egyházmegyéikben történő állandó segélyezéseik, így vagyunk a fodrainkkal is. A nemeslelkű Esterházy Miklós herceg utolsó tíz év alatt milliókat adott hazafias és jótékony célra, pénzben, földbir­tokban, épületben, természetben, sőt Budapestre is gondolt, mert éppen a múlt héten juttatott 10.000 koronát Bárczy polgármester kezéhez­ a hadbavo­nultak családjai részére. Éppen ily lélekemelő a nemeslelkü, nagy tudományi! Batthyány László gróf dr., Köpcsény urának végtelen nagy jótékonysága. A doktor gróf nagy kórházat építtetett Köp­csényben, hol béke idején angyali lelkű felesége s két másik ki­tűnő orvos társaságában gyógyítja (sőt segíti) a hozzája százával tóduló, jobbára szegény, betegeket. Most pedig megnagyobbítva kórházát, gondozásba vette óriás uradalmainak valamennyi lakóját, még Köpcs­ény nagyközségnek valamennyi lakóját is ide számítva. Az uradalom bevonult összes alkalmazott­jainak teljes fizetést ad, családjaiknak ellátást, la­kást, ruhát, mindent ezenkívül és ugyanezt adja az uradalomhoz nem tartozó bevonultak családjainak is. Batthyány, gróf európai hirű­ orvos és főleg lőtt­­sebek kezelésében specialista, kórháza a lehető leg­modernebb, reggeltől estig ott van, gyógyít, vigasz­tal. Tudományát csak szerénysége múlja felül. A nemeslelkü Széchenyi grófné, Vanderbilt Gladisz, a nagyszerű Amb­ássy-úti palotáját, az át­

Next