Budapesti Hírlap, 1914. augusztus (34. évfolyam, 181–211. szám)
1914-08-28 / 208. szám
10 hadrakelt seregünk győzelme, amelynek soraiban az ő fiaik is vérüket ontják a királyért és hazáért. Kívánják, hogy a harctéren hőseink minden ellenségen győzelmet arassanak és kérték a főszolgabírót, hogy lojális érzelmüknek ezt az ünnepies megnyilvánítását illetékes helyen tudomásra hozza. A tanitófe éssas A közoktatásügyi miniszter fölhívást intézett az ország tanítóságához, gondoskodjanak azokról a gyermekekről, akiknek anyjuk nincs, apjuk pedig hadba vonult, avagy akiknek apja a háborúban elesik. A hadbavonultak családtagjait az állam segíti ugyan, ez a segítés azonban csak néhány hét múlva kezdődhetik meg, márpedig az apátlan-anyátlan gyermekek addig se maradhatnak gondozatlanul. Azok a tanítók és tanítónők tehát, akik hajlandók egy-két ilyen teljesen magára maradt vagy árva gyermek ellátásáról saját házuknál gondoskodni, közöljék levelezőlapon ebbéli készségüket az Országos Gyermekvédő Ligával (Budapest, VII., Wesse- lényi utca 0. Szám), azonkívül a hadbavonultak és acsaládtagjai segítő helyi bizottság vezetőivel (főispánnal, főszolgabíróval). Hassanak továbbá a tanítók és tanítónők saját lakóhelyükön arra, hogy a tehetősebb jószívű családok a környékbeli magukravagy árván maradt gyermekeket vegyék házukhoz. Egyéb korlátozások: Osztrák parti állomások: Trieszt, Szebeniko és Kasztelnnovo további intézkedésig magántáviratokat nem kezelnek; görög hajókra és görög vízterületen levő hajókra radio-telegramok nem küldhetők; Olaszországba és gyarmataiba szóló táviratok rövidített vagy összebeszélt címűek nem lehetnek, a feladó teljes nevét tartalmazniok kell; Svájcba! poste restante vagy telegráf-restant táviratok nem küldhetők. v A s@g9*őlakesó. A Csáky Albinné grófné elnöklése alatt levő Általános Közjótékonysági Egyesület értesítette a kerületi elöljáróságokat, hogy az egyesület alkoholmentes éttermeiben (Királyi Pál utca 20. és Huszárutca 8.) szeptember 1-től adagonként 60, fillérért korlátlan mennyiségben adnak ebédet. A VI. ker. Napközi Otthon Egyesület értekezletet tartott, melyen bejelentette, hogy a VI. ker. ,Váci-, úti, erdőtelki, Aréna-úti, Tömör-utcai, Szt. Lászlóúti, Izabella-utcai és Gömb-utcai iskolákban megnyitották a napközi otthonokat, ahol a gyermekeket reggeltől estig elvállalják gondozásra és ellátásra. A hölgytagok elvállalták az egyes otthonok felügyeletét. Az e§!&©ssáJS©$£ tisztviselők. A Magántisztviselők Országos Szövetsége ezen az uton is kéri tagjait, jelentsék be nála (VI., Eötvösutca 44. szám alatt) azokat a cégeket, amelyek tisztviselőiket részben, vagy egészben elbocsátják. A szövetség ezeket a cégeket nyilvántartja és illetékes helyen jelentést tesz az elbocsátásokra. A magyar nőkhöz. Bánrévy Józsefhe dr.-né úrnőnek hozzánk küldött lelkes fölhívásából közöljük a következő sorokat: Meleg szivü, erős lelkű magyar asszonyok! Aranyaitokat és csipkéiteket adjátok most oda, de ne igyekezzetek azután se aranyat és csipkét szerezni! Csak akkor ékeskedjetek drágaságokkal, ha hazánkban már senki sem lesz, aki éhezik. Magyar asszonyok! Komoly, nemes utón jártok most, azon is kell maradnotok. Ha a szeretet, a kötelesség útján maradtok, megmentitek hazátokat az olyan, minden erkölcstelen és szánandó szerepléstől, mint amilyen siralmas szereplésre juttatták a francia nők — a gyermektelenségre való törekvésük, pazarló fényűzésük és felületes életmódjuk által — hazájukat. Ölebetskék helyett ti komoly kötelességtudó férfiakat és szerető szivü, okos asszonyokat neveljetek. Göllner Mária kisasszony Balatonaligáról levelet intézett hozzánk, amelyben fölhívja az egyetem nőhallgatóit, hogy ajánlják föl szolgálataikat az egyetem rektorának a társadalmi segítség nagy munkájában. A fölhívás arra buzdítja a nőhallgatókat, hogy vállalkozzanak bármely iskolában a tanításra és napközi otthonok vezetésére és ezt jelentsék be a tudományegyetem rektorának. Pisspa&a Látogatás a foe!y®rség- kór* A cs. és kir. XVI. helyőrségi kórházat a mai napon Széchenyi Miklós gróf nagyváradi és Mikes János gróf szombathelyi püspök látogatta meg. Egy óra hosszat voltak a sebesültek között, kiknek jól esett vigasztaló szavuk és áldásuk. Szobáról-szobára, ágytól-ágyig mentek és megajándékozták a betegeket. A h@p6áf©gáse. — Újabb rendelet. — Mióta a mozgósítást elrendelték, a kereskedelemügyi miniszter többféle rendeletet adott ki a táviróforgalom korlátozásáról. Most a miniszter mindezeket a rendeleteket érvényen kívül helyezi és helyükbe ma a következő rendeletet adta ki: Szerbiával, Oroszországgal, Montenegróval, Nagybritanniával és a brit birtokokkal, gyarmatokkal és védterületekkel. Franciaországgal ésa francia birtokokkal, gyarmatokkal és védterületekkel, Belgiummal és a belga gyarmatokkal a táviróforgalom teljesen szünetel. Németországba szóló magántáviratok csak a német nyelvűek lehetnek, Svájcba szóló vagy Svájcon át továbbítandó magántáviratok csak német, francia és olasz szövegűek lehetnek, Ausztriába és Bosznia-Hercegovinába magyar szövegű táviratok is küldhetők, Romániába román A nyelvű táviratok is küldhetők, Törökországba szóló magántáviratok csak francia nyelvűek lehetnek. Titkos szövegű magántáviratok, valamint szöveg nélkül;táviratok sem belföldre, sem külföldre , egyáltalában nem küldhetők. Kedvezményes díjú kábeltáviratok és táviratlevelek semmiféle viszonylatban nem küldhetők. Minden távirat feladója köteles táviratára feljegyezni nevét és lakását s ha a felvevőhivatal előtt nem ismerős, köteles személyazonosságát igazolni. Minden távirat csak a feladó felelősségére és veszélyére fogadható el, a dilemit ősre vonatkozó minden igény kizárásával. Poste-resimle vagy sielográf-restant táviratokat a hivatalok csak abbanaz esetben kézbesíthetnek, ha a címzett név szerint ‘meg van nevezve és személyazonosságát szabályszerűen igazolja. ileír kapni olagu! és a györgyesii híd. Budapest, aug. 27. A nyugati és északi főfontosságú harctereken folyó nagy események közepette szinte észrevétlenül maradt az az immár hitelesnek tekintendő hír, hogy bolgár, helyesebben a bolgárokhoz húzó makedo-szláv bandák összerombolták a Demir kapu nevű vasúti állomás közelében levő vasúti alagutat és a Gyevgyeli nevű (lapjaink idegen helyesírással Ghevgelinek, Gyevgyelinek, szóval mindennek írják, csak annak nem, a minek hangzik s a mi a magyar helyesírással a leghívebben adható vissza) a vasúti állomás előtt levő vasúti hidat felrobbantották. Ez a hír pedig ránk nézve eléggé fontos, mert igy teljessé lesz Szerbiának a világtól való elzárása. Miután Szerbiát északról és nyugatról a mi csapataink, keletről a Szerbia iránt nagyon rosszindulatú semlegességgel viseltető Bulgária, alább az akcióba lépett, boszúra éhes bolgár bandák zárják körül, csak egy forgalmi útja volt, amin embereket, hadi és élelmiszereket szállíthatott: a Vardar völgyi vasútvonal, amely Nistől Szalonikiig négyszázötvenhárom kilométert tesz s a rossz alépítményű keleti vasutakon szokásos laissú közlekedés mellett is megjárható huszonöt-harminc óra alatt. Ezen a vasúton jutottak Nisbe az orosz tisztek s erre kellett volna szállítani azokat az orosz csapatokat is, amelyek eltartására Franciaország állítólag ötmillió frankot adott. Ezen a vasúton lehetett szállítani a nagyon meghiányosodott szerb hadiszerek pótlását, valamint a napról-napra szükségesebbé váló élelmiszereket is. Annál fontosabb volt e vasúti vonal használata, mert Szerbiában alig van vonó állat, s nagyobb tömegű áruk vasúton kívüli szállítására a különben is hosszú vonalon gondolni sem lehet. Szerbiának sem a régi, sem az új területén nem volt jóformán semmi élelmiszerkészlet, az ez évi aratást a régi területen megkárosították az árvizek, majdaz aratás derekán beállott háború, az új területen pedig a nagy emberhiány folytán vetni is nagyon keveset tudtak. Szerbia tehát hadseregének élelmezésében főleg a Monaszlir és Szaloniki közötti, továbbá a Sztrumica folyó és az égei tenger közé eső görög területek aránylagos bőségére támaszkodhatott. Most e vidékektől is el van vágva, mert Szaloniki és Nis között megszakadt a vasúti összeköttetés. Mégpedig olyan hosszú és terepakadályokkal megrakott vonalon, hogy az összeköttetés helyreállítása három-négy hónap alatt is alig eszközölhető. ■' *'v Már Ivopriiliitől kezdve (szerbül Velesz, Nistel 218 kim.) kezd összeszorulni aVardar völgye. Hetven kilométerrel alább, Demir-kapunál, — magyarul vaskapu — már csak a folyó medrére szorítkozik a völgy, melyet jobbról-balról meredek, feketésbarna kőzetből álló kúp- és koporsó-alakú, kopár hegyek szorítanak össze. Olyan formán tört itt magának utat aVardar folyó, mint a Duna a mi Vaskapunknál. A vasútvonal szorosan a meder mellett halad, persze kellő magasságban, hogy a gyakran megáradó viz el ne sodorja. E terepen van a pár száz méter hosszúságú alagút, melyet a takarékosan építkező vasúttársaság azért épített, mert más módon egyáltalán nem lehetett a vasutat tovább vezetni. Néhány kilométerrel odább, Frivolaknál, kitágul a Vardar völgye, s előbb dombos fensikká, majd Mirovese falunál ártéri lapállyá lesz. A Vardar itt nagyot kanyarodik s nemcsak a medret, hanem az árterületet is át kellett hidalni. Modern szerkezetű, karfanélküli vashid állott itt; mig az 1913. év őszén avisszavonuló török csapatok föl nem robbantották s meg itteni semmisítették az egész folyó fölötti részét. A szerbek azután, primitiv és hamaros munkával, fából helyreállították az elrombolt részt. Erészt persze nem volt nehéz a bolgár bandáknak fölrobbantaniok. A folyó itt elég mély. Mocsáros partvidéke miatt meg nem közelíthető teherrel. Balról egészen Dojránig, jobbról Monasztiron át Prilephnek kellene kerülni a fuvaroknak, hogy Köprülühöz jussanak, ahonnan megint lehetne a vasutat használni, mert körös-körül úttalan hegyvidék van. Úgy, hogy a használhatatlanná tett, legalább harminc kilométernyi vonal megkerülése csakis több napi úttal lehetséges. Vagyis a meglevő állapot a Szerbia és Görögország közötti közlekedés megszakításával egyértelmű. Meg van nehezítve ekképpen a Nisbe szorult bűnösök elmenekülése is. Szerbia régi területéről sehova sem mehetnek. "Át kell menni az uj területre. Itt kelet felől a bolgár bandák, nyugat felől az albán fölkelők fognak rájuk lesni s nem igen tudnak olyan álruhát ölteni, hogy meg ne ismerjék őket. Mert a díszes kompánia összes tagjaival szemben a bolgároknak és albánoknak legalább is annyi okuk van a büntető megtorlásra, mint nekünk. BUDAPESTI HÍRLAP (20. sz.) 1914. augusztus 28. A főpapok és a főurak. Budapest, aug. 27. Hajdú Tibor dr. főapátnak és a pannonhalmi apátságnak 200.000 koronás adománya egyik lelkesítő példája a hazafias magyar papság mindenkori áldozatkészségének. Ez alkalommal több lap fölvetette a kérdést, hogy hol marad adományaival a többi főpap és főur. Erre csak az lehet a felelet, hogy nagy részek a nyilvánosság kikerülésével, úgyszólván titokban, de száz kézzel tesz jót mindegyik. Csernoch hercegprímás, Széchenyi gróf püspök, Váradi érsek, Batthyány gróf püspök, Hornig báró bíboros mindegyike az elmúlt héten 20 ezer koronánál többet adtak csupán készpénzben. Hasonlóképpen Mailáth gróf, Glattfelder püspök, Prohászka, Szmrecsányi, Fischer Colbrie, Mikes gróf és a többi főpap. De a készpénz adományuknál sokkal több az egyházmegyéikben történő állandó segélyezéseik, így vagyunk a fodrainkkal is. A nemeslelkű Esterházy Miklós herceg utolsó tíz év alatt milliókat adott hazafias és jótékony célra, pénzben, földbirtokban, épületben, természetben, sőt Budapestre is gondolt, mert éppen a múlt héten juttatott 10.000 koronát Bárczy polgármester kezéhez a hadbavonultak családjai részére. Éppen ily lélekemelő a nemeslelkü, nagy tudományi! Batthyány László gróf dr., Köpcsény urának végtelen nagy jótékonysága. A doktor gróf nagy kórházat építtetett Köpcsényben, hol béke idején angyali lelkű felesége s két másik kitűnő orvos társaságában gyógyítja (sőt segíti) a hozzája százával tóduló, jobbára szegény, betegeket. Most pedig megnagyobbítva kórházát, gondozásba vette óriás uradalmainak valamennyi lakóját, még Köpcsény nagyközségnek valamennyi lakóját is ide számítva. Az uradalom bevonult összes alkalmazottjainak teljes fizetést ad, családjaiknak ellátást, lakást, ruhát, mindent ezenkívül és ugyanezt adja az uradalomhoz nem tartozó bevonultak családjainak is. Batthyány, gróf európai hirű orvos és főleg lőttsebek kezelésében specialista, kórháza a lehető legmodernebb, reggeltől estig ott van, gyógyít, vigasztal. Tudományát csak szerénysége múlja felül. A nemeslelkü Széchenyi grófné, Vanderbilt Gladisz, a nagyszerű Ambássy-úti palotáját, az át