Budapesti Hírlap, 1915. március-április (35. évfolyam, 60–119. szám)

1915-03-06 / 65. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP (66. sz.) Hogy aztán idővel Németország e ker­ben eljátszhatja a tertius gaudens-nek, a harmadiknak a szerepét, a­ki jól járt,­as meglehet. Bizonyos azonban az, hogy a tengerentúlról egyre élesebb hangok hal­latszanak at Anglia erkölcstelensége el­len. Minden Németországba törekvő ha­jót elfogni és zsákmányul ejteni, tekintet nélkül a hajó nemzetiségére, rakomá­nyára, gazdájára: ez egyszerű rablás. Ha rablás volna Németország hadüze­nete, akkor is egy magára tartó nemzet nem válaszolhatna rablással a rablásra. Pedig a­mit Asquith az alsóházban beje­lentett, az nem több és nem kevesebb, mint valamennyi német kikötőbe igyekvő hajó feltartóztatása. És ezzel az intéz­ményes kalózkodással felel Anglia, a né­met hadüzenetre, a­melyet ugyanakkor puszta bluff-nek, világcsalásnak tüntet föl. Nem igen egyezik meg a britt nép méltóságával, hogy a bluff-re ezzel a ki­vételt nem ismerő rablással felel. Nem igen egyezik meg a bluff természetével, hogy naponta öt-hat angol hajó esik ál­dozatául a merő szemfényvesztésnek, és az egész Angliába irányuló semleges ha­józás meg van bénítva egy egyszerű bluff következtében. A Dardanellák szorongattatása föl­veri az egész Európát, azokat is, a­kik eddig vagy szenderegtek, vagy velük szü­letett színészhajlamukkal pompásan mí­melték a mély és egészséges alvást. Olaszország a fejéhez kap: mi lesz gyö­nyörűen fejlődő tengeri hatalmából, ha a Földközi-tenger keleti medencéin úrrá válik az orosz? Görögország megdöbben a feje fölött gyülemlő viharfelhőktől: soha még a Hellászpontosz felől nem fe­nyegette olyan veszedelem, mint a jövő­ben, ha az ős Bizánc ormáról a cár zász­laját lengeti a szél. Románia egyenesen kétségbe van esve. Gazdasági léte hozzá van kötve ahhoz a tengerparthoz, a­me­lyen át gabonáját, petróleumát széjjel küldheti a világba. Ha nem járhat sza­badon a vizeken, mint eddig, egy évtized­ e nagy csata a Kárpátokban, elegendő a ü­egfoj­tására. Már pedig ott nem fog járkálni, ha a szorosok be- és kijáratát a muszka finánc őrzi. Fogja-e őrizni? A hadi­teknikusok azt mondják : soha. A tenger felől Orosz­ország csatlósai, Franciaország és Anglia nem fogják áttörni a Dardanellák erős­ségeinek sokszoros gyűrűjét. A száraz­földön nem szállíthat a cár elegendő se­reget, máskor sem, most éppen nem, hogy megejtse Konstantinápolyt. Sza­szonov kijelentette a dumában, hogy Oroszországnak ki kell jutnia a szabad és nyílt tengerre. A nagyhangú ígéret valóra váltásáért két nyugati szövetsé­­gese­ vállalta,­a kezességet. És hárman együtt nem lesznek eléggé erősek, hogy a világra ezt a nagy szerencsétlenséget hozzák. Ha sikerülne vak indulat és go­nosz gyűlölködés sugall,a tervük , ott azon a ponton dőlne romba a kulturált, a jóban való haladásért élő és égő embe­riség. Mert arról a pontról terjeszthetné leghatásosabban dögrészét az orosz er­kölcs. Oly hatásosan, hogy elpusztulna bele Törökország, de Olaszország és Gö­rögország is, Bulgária és Románia is, sőt Franciaország és az Egyesült Britt Királyság is.­Berlin, márc. 5. (Saját, tudósítónktól.) A Berl. Tgbl. kár­páti harctéri tudósítója a hadisajtószállásról A hónap 2-án a következő tudósítót­ küldte lap­jának: "­­ A Kárpátok vidékén folyó döntő küzde­lem mostani állása a következő: A Bukovinából való visszavonulásuk után az oroszok erős csa­patokat küldtek Novoszielica vidékére, hogy a császári és királyi csapatoknak a román határ mentién való további előrenyomulását megaka­dályozzák. A császári és királyi hadsereg idő­közben biztosította Csernovicot és elfoglalta a Prath völgyét Szm­atymnmal és Kolomeával. A Jablanica-hágón át ezzel egyidejűen megkezdett előretörés elérte Sztaniszlau vidékét. Az oroszok a császári és királyi csapatok elől kiürítették ugyan ezt a fontos csomópontot, de a város sor­sáról még nem történt meg a végérvényes dön­tés. Sőt a város birtokáért és a belőle kiinduló összekötő utak birtokáért még elkeseredett harc folyik, a­mely harcba az oroszok jelentékeny tartalékokat toltak előre, míg a mi részünkről most a hegységen át hozott nehéz tüzérség bele tudott avatkozni a harcba. Mivel ez a beavatko­ nagy harc az oroszokká­.­ ­ A mai hivatalos jelentés szerint a Kárpátokban tovább folyt a harc. — A helyzet változatlan. — Szövetségesünk ,Srodno, Lomza, Plock és Sklem­­levice vidékén visszaverte az oroszok több támadását. — Lomzánál súlyos veszteség érte az ellenséget. — Hofer altábornagy jelentése.­ségnek egy erős éjjeli támadása telje­sen kudarcot vallott. Hivatalos jelentés: kiadták március 5-én délben, érkezett este 5 óra 05 perckor. Az orosz-lengyelországi és nyu­gat-galdiai harcvonalon tegnap álta­lában nyugalom volt. A Kárpátokban egyes szakaszokon harcoltak. A helyzet nem változott. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német hivatalos jelentés: Berlin, márc. 5. A nagy főhadiszállásról jelentik március ötödikén, Grodno körül , a helyzet változat­lan. Az oroszok támadásait véresen visszavertük , , Lomzától és­zakkelet­re és északra az oroszok támadása az ellenség BU-íyos veszteségével meghiúsult A­z első és második gárda-hadosztályból szá­mos hadifogoly maradt kezeink között. Tovább nyugatra a Visztuláig nem történt változás. Az oroszok Piocktól ke­ltre elle­nünk Intézett néhány előretörése si­kertelen volt. Ski­er­nie vicétől keletre az ellen­ H finipri ÉS HisoroszoH ispterga. Irta Herczegh­ Mihály egyetemi tanár. I. A mostani világháborúban fokozott figye­lemmel foglalkoznak a lapok Ukrajnával és la­kosságával. Annál is inkább, mert az orosz biro­dalomban ez a nép az, melyben leginkább ki van fejlődve a nemzeti egyéniség, szabadság és függetlenség érzete. Az orosz nihilisták és forradalmárok sorai megtelnek ukrajnai fiatalsággal, a­kik fönnen hirdetik, hogy Ukrajna fölszabadítása Oroszor­szágot a cár abszolutizmusától is föl fogja sza­badítani. Kapnist, az ukrajnaiak követe már 1790-ben iparkodott a berlini kormányt rávenni, hogy indítson háborút Oroszország ellen és ál­lítsa helyre Ukrajna függetlenségét, mert csak Oroszország meggy­ön­gítésében és vereségében támadhat föl újra a szabad Ukrajna. Elképzel­hető tehát, mily reményeket fűznek az ukraj­naiak a most folyó világháborúban Ausztria és Magyarország és Németország diadalmas lobo­góihoz. Ukrajna birtokszerzése által (1654-ben) lett Oroszország világhatalommá. Ezt az állását tehát csak úgy lehet letörni, ha Ukrajna elsza­kíttatik Oroszországtól. Az ukrajnai kérdés fontosságát már maga a nagy Bismarck is fölismerte, midőn 1888-ban Hartmann tollával nyiltan megíratta, hogy Európa békéjének egyedüli eszköze. Oroszor­szág feloszlatása ama három főelemre (lengyel­litván, ukrajna, nagyorosz),­a­melyekből kelet­kezett,­­ megalkotván az ukrajna­ nyelvű dél­orosz területekből az önálló kievi fejedelemsé­get.Bismarck szerint az ukrainisták eloroszosítása lehetetlen, mert a köztük élő muszkák (nagy­oroszok) százalékszáma elenyészően csekély a ma már több mint 32 milliónyi ukrainistákhoz képest, a­kik különben is az egész orosz biro­dalom legintelligensebb és legfölvilágosultabb népei közé tartoznak. Az új kievi fejedelemség örökre véget vetne az orosz fenyegetéseknek, féktelenségeknek és Oroszország világuralmi törekvéseinek. És Ukrajna kétszer olyan nagy, mint a német birodalom. . . II. Nagyon időszerűnek és helyénvaló dolog­nak tartom tehát biztos történelmi kútfők alap­ján kimutatni, hogy az ukrajnai és a magyar nemzet között már az ős­hajdankorba is benyúló szoros kapcsolat és közös fajbeli rokonság áll fönn. Az ukrajnai oroszok ugyanis épp ugy, mint a magyarok,, ama híres és terjedelmes hun-szittya népcsaládhoz tartoznak, melyeket az egyiptomiak és asszírok történelmében is gyak­ran emlegetnek és a­melyek ugy Ázsiában, mint Európában világtörténeti szerepet töltöttek be. Az ukrajnai oroszok közönségesen kis­oroszoknak, déloroszoknak, Ausztriában és Ma­gyarországban pedig ruténeknek, rusznyákok­nak, Rákóczi népének is neveztetnek. A hun­szittya nagy népcsalád tagjai Héro­dór­osz és Heriodosz szerint a Fekete-tenger és Kaspi-tenger vidékén már 1900 évvel Krisztus születése előtt szoros összeköttetésben és állandó érintkezésben voltak egymással. Fénykoruk azonban mégis Európában, a negyedik század­ban kezdődik Krisztus születése után a hunok nagyszerű föllépésével, később pedig az ötödik században Atilla király roppant birodalmával és hatalmával; a hatodik században a két or­szágot is alapító vitéz bolgárok hőstetteivel; a hetedik és nyolcadik században Kelet-Európa déli részén az avarok­­ északi részében a kazá­rok országaiban. Végre pedig a kilencedik szá­zadban magyar őseinknek hódításaival s e föl­dön való letelepülésével. Az a régi orosz s nép tehát nem volt szláv, nem volt muszka, hanem csak egyik ága ama turáni fajú népcsaládnak, melyet leghelye­sebben hun-szittya név alatt foglalhatunk össze. Az idetartozó népek egymással rokonok voltak, harci vállalataikban egymást segítették és nagy befolyással bírtak a szomszédos országokra. A régi oroszoknak, az ukrajnai oroszoknak a Fekete-tengertől, a Kaspi-tengertől és a Kau­kázus hegységétől délre fekvő vidék volt ősha­zájuk. Innen indultak ki Rurik, Sineus és Truvor testvérek vezérletével zsoldosaikkal (varégok) a kilencedik században Európába és itt megalapí­tották a kievi és novgorodi nagy fejedelemséget. Csakhamar oly nagy hatalomra vergődtek, hogy az északi szláv törzseket (a mai oroszokat, muszkákat) és a sivatagok nomád népeit, a csád, skandináv és mongol törzseket is meghó­dították és 988-ban, a kievi nagy herceg, a nagy Vladimir uralkodása alatt megteremtették a moszkvai nagy­fejedelemséget. III. Igy jött létre először az egy .­.eges tursz bi­rodalom, melyben igazi r­uisznak csak a kievi ukrajnaiak, délvidéki oroszok nevezték maga- 1915. március 7.

Next