Budapesti Hírlap, 1915. március-április (35. évfolyam, 60–119. szám)
1915-03-06 / 65. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP (66. sz.) Hogy aztán idővel Németország e kerben eljátszhatja a tertius gaudens-nek, a harmadiknak a szerepét, aki jól járt,as meglehet. Bizonyos azonban az, hogy a tengerentúlról egyre élesebb hangok hallatszanak at Anglia erkölcstelensége ellen. Minden Németországba törekvő hajót elfogni és zsákmányul ejteni, tekintet nélkül a hajó nemzetiségére, rakományára, gazdájára: ez egyszerű rablás. Ha rablás volna Németország hadüzenete, akkor is egy magára tartó nemzet nem válaszolhatna rablással a rablásra. Pedig amit Asquith az alsóházban bejelentett, az nem több és nem kevesebb, mint valamennyi német kikötőbe igyekvő hajó feltartóztatása. És ezzel az intézményes kalózkodással felel Anglia, a német hadüzenetre, amelyet ugyanakkor puszta bluff-nek, világcsalásnak tüntet föl. Nem igen egyezik meg a britt nép méltóságával, hogy a bluff-re ezzel a kivételt nem ismerő rablással felel. Nem igen egyezik meg a bluff természetével, hogy naponta öt-hat angol hajó esik áldozatául a merő szemfényvesztésnek, és az egész Angliába irányuló semleges hajózás meg van bénítva egy egyszerű bluff következtében. A Dardanellák szorongattatása fölveri az egész Európát, azokat is, akik eddig vagy szenderegtek, vagy velük született színészhajlamukkal pompásan mímelték a mély és egészséges alvást. Olaszország a fejéhez kap: mi lesz gyönyörűen fejlődő tengeri hatalmából, ha a Földközi-tenger keleti medencéin úrrá válik az orosz? Görögország megdöbben a feje fölött gyülemlő viharfelhőktől: soha még a Hellászpontosz felől nem fenyegette olyan veszedelem, mint a jövőben, ha az ős Bizánc ormáról a cár zászlaját lengeti a szél. Románia egyenesen kétségbe van esve. Gazdasági léte hozzá van kötve ahhoz a tengerparthoz, amelyen át gabonáját, petróleumát széjjel küldheti a világba. Ha nem járhat szabadon a vizeken, mint eddig, egy évtized e nagy csata a Kárpátokban, elegendő a üegfojtására. Már pedig ott nem fog járkálni, ha a szorosok be- és kijáratát a muszka finánc őrzi. Fogja-e őrizni? A haditeknikusok azt mondják : soha. A tenger felől Oroszország csatlósai, Franciaország és Anglia nem fogják áttörni a Dardanellák erősségeinek sokszoros gyűrűjét. A szárazföldön nem szállíthat a cár elegendő sereget, máskor sem, most éppen nem, hogy megejtse Konstantinápolyt. Szaszonov kijelentette a dumában, hogy Oroszországnak ki kell jutnia a szabad és nyílt tengerre. A nagyhangú ígéret valóra váltásáért két nyugati szövetségese vállalta,a kezességet. És hárman együtt nem lesznek eléggé erősek, hogy a világra ezt a nagy szerencsétlenséget hozzák. Ha sikerülne vak indulat és gonosz gyűlölködés sugall,a tervük , ott azon a ponton dőlne romba a kulturált, a jóban való haladásért élő és égő emberiség. Mert arról a pontról terjeszthetné leghatásosabban dögrészét az orosz erkölcs. Oly hatásosan, hogy elpusztulna bele Törökország, de Olaszország és Görögország is, Bulgária és Románia is, sőt Franciaország és az Egyesült Britt Királyság is.Berlin, márc. 5. (Saját, tudósítónktól.) A Berl. Tgbl. kárpáti harctéri tudósítója a hadisajtószállásról A hónap 2-án a következő tudósítót küldte lapjának: " A Kárpátok vidékén folyó döntő küzdelem mostani állása a következő: A Bukovinából való visszavonulásuk után az oroszok erős csapatokat küldtek Novoszielica vidékére, hogy a császári és királyi csapatoknak a román határ mentién való további előrenyomulását megakadályozzák. A császári és királyi hadsereg időközben biztosította Csernovicot és elfoglalta a Prath völgyét Szmatymnmal és Kolomeával. A Jablanica-hágón át ezzel egyidejűen megkezdett előretörés elérte Sztaniszlau vidékét. Az oroszok a császári és királyi csapatok elől kiürítették ugyan ezt a fontos csomópontot, de a város sorsáról még nem történt meg a végérvényes döntés. Sőt a város birtokáért és a belőle kiinduló összekötő utak birtokáért még elkeseredett harc folyik, amely harcba az oroszok jelentékeny tartalékokat toltak előre, míg a mi részünkről most a hegységen át hozott nehéz tüzérség bele tudott avatkozni a harcba. Mivel ez a beavatko nagy harc az oroszokká. A mai hivatalos jelentés szerint a Kárpátokban tovább folyt a harc. — A helyzet változatlan. — Szövetségesünk ,Srodno, Lomza, Plock és Sklemlevice vidékén visszaverte az oroszok több támadását. — Lomzánál súlyos veszteség érte az ellenséget. — Hofer altábornagy jelentése.ségnek egy erős éjjeli támadása teljesen kudarcot vallott. Hivatalos jelentés: kiadták március 5-én délben, érkezett este 5 óra 05 perckor. Az orosz-lengyelországi és nyugat-galdiai harcvonalon tegnap általában nyugalom volt. A Kárpátokban egyes szakaszokon harcoltak. A helyzet nem változott. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német hivatalos jelentés: Berlin, márc. 5. A nagy főhadiszállásról jelentik március ötödikén, Grodno körül , a helyzet változatlan. Az oroszok támadásait véresen visszavertük , , Lomzától északkeletre és északra az oroszok támadása az ellenség BU-íyos veszteségével meghiúsult Az első és második gárda-hadosztályból számos hadifogoly maradt kezeink között. Tovább nyugatra a Visztuláig nem történt változás. Az oroszok Piocktól keltre ellenünk Intézett néhány előretörése sikertelen volt. Skiernie vicétől keletre az ellen H finipri ÉS HisoroszoH ispterga. Irta Herczegh Mihály egyetemi tanár. I. A mostani világháborúban fokozott figyelemmel foglalkoznak a lapok Ukrajnával és lakosságával. Annál is inkább, mert az orosz birodalomban ez a nép az, melyben leginkább ki van fejlődve a nemzeti egyéniség, szabadság és függetlenség érzete. Az orosz nihilisták és forradalmárok sorai megtelnek ukrajnai fiatalsággal, akik fönnen hirdetik, hogy Ukrajna fölszabadítása Oroszországot a cár abszolutizmusától is föl fogja szabadítani. Kapnist, az ukrajnaiak követe már 1790-ben iparkodott a berlini kormányt rávenni, hogy indítson háborút Oroszország ellen és állítsa helyre Ukrajna függetlenségét, mert csak Oroszország meggyöngítésében és vereségében támadhat föl újra a szabad Ukrajna. Elképzelhető tehát, mily reményeket fűznek az ukrajnaiak a most folyó világháborúban Ausztria és Magyarország és Németország diadalmas lobogóihoz. Ukrajna birtokszerzése által (1654-ben) lett Oroszország világhatalommá. Ezt az állását tehát csak úgy lehet letörni, ha Ukrajna elszakíttatik Oroszországtól. Az ukrajnai kérdés fontosságát már maga a nagy Bismarck is fölismerte, midőn 1888-ban Hartmann tollával nyiltan megíratta, hogy Európa békéjének egyedüli eszköze. Oroszország feloszlatása ama három főelemre (lengyellitván, ukrajna, nagyorosz),amelyekből keletkezett, megalkotván az ukrajna nyelvű délorosz területekből az önálló kievi fejedelemséget.Bismarck szerint az ukrainisták eloroszosítása lehetetlen, mert a köztük élő muszkák (nagyoroszok) százalékszáma elenyészően csekély a ma már több mint 32 milliónyi ukrainistákhoz képest, akik különben is az egész orosz birodalom legintelligensebb és legfölvilágosultabb népei közé tartoznak. Az új kievi fejedelemség örökre véget vetne az orosz fenyegetéseknek, féktelenségeknek és Oroszország világuralmi törekvéseinek. És Ukrajna kétszer olyan nagy, mint a német birodalom. . . II. Nagyon időszerűnek és helyénvaló dolognak tartom tehát biztos történelmi kútfők alapján kimutatni, hogy az ukrajnai és a magyar nemzet között már az őshajdankorba is benyúló szoros kapcsolat és közös fajbeli rokonság áll fönn. Az ukrajnai oroszok ugyanis épp ugy, mint a magyarok,, ama híres és terjedelmes hun-szittya népcsaládhoz tartoznak, melyeket az egyiptomiak és asszírok történelmében is gyakran emlegetnek és amelyek ugy Ázsiában, mint Európában világtörténeti szerepet töltöttek be. Az ukrajnai oroszok közönségesen kisoroszoknak, déloroszoknak, Ausztriában és Magyarországban pedig ruténeknek, rusznyákoknak, Rákóczi népének is neveztetnek. A hunszittya nagy népcsalád tagjai Hérodórosz és Heriodosz szerint a Fekete-tenger és Kaspi-tenger vidékén már 1900 évvel Krisztus születése előtt szoros összeköttetésben és állandó érintkezésben voltak egymással. Fénykoruk azonban mégis Európában, a negyedik században kezdődik Krisztus születése után a hunok nagyszerű föllépésével, később pedig az ötödik században Atilla király roppant birodalmával és hatalmával; a hatodik században a két országot is alapító vitéz bolgárok hőstetteivel; a hetedik és nyolcadik században Kelet-Európa déli részén az avarok északi részében a kazárok országaiban. Végre pedig a kilencedik században magyar őseinknek hódításaival s e földön való letelepülésével. Az a régi orosz s nép tehát nem volt szláv, nem volt muszka, hanem csak egyik ága ama turáni fajú népcsaládnak, melyet leghelyesebben hun-szittya név alatt foglalhatunk össze. Az idetartozó népek egymással rokonok voltak, harci vállalataikban egymást segítették és nagy befolyással bírtak a szomszédos országokra. A régi oroszoknak, az ukrajnai oroszoknak a Fekete-tengertől, a Kaspi-tengertől és a Kaukázus hegységétől délre fekvő vidék volt őshazájuk. Innen indultak ki Rurik, Sineus és Truvor testvérek vezérletével zsoldosaikkal (varégok) a kilencedik században Európába és itt megalapították a kievi és novgorodi nagy fejedelemséget. Csakhamar oly nagy hatalomra vergődtek, hogy az északi szláv törzseket (a mai oroszokat, muszkákat) és a sivatagok nomád népeit, a csád, skandináv és mongol törzseket is meghódították és 988-ban, a kievi nagy herceg, a nagy Vladimir uralkodása alatt megteremtették a moszkvai nagyfejedelemséget. III. Igy jött létre először az egy ..eges tursz birodalom, melyben igazi ruisznak csak a kievi ukrajnaiak, délvidéki oroszok nevezték maga- 1915. március 7.