Budapesti Hírlap, 1915. március-április (35. évfolyam, 60–119. szám)
1915-03-12 / 71. szám
Budapest, 1915. XXXV. évfolyam, 71. szám. Péntek, március 12. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 32 kor, félévre 16 kor, negyedévre 8 kor, egy hónapra 3 kor, 80 fil. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 13 fill. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő : Rákosi Jenő Szerkesztőség és igazgatóság: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. szám. Kiadóhivatal: VIII. ker., József körút 5. szám. TELEFONSZÁMOK: József 43 József 53. József 63. A jótevő kicsavar. Berlin márc. 9. (Saját levelezőnktől.) Miután az antant szárazon és vizén, a felhők magasságában, a tengerek mélyén sikertelenül döngeti a német-magyar és osztrák ércfalat és kénytelen beismerni, hogy Németország erősebb, mint valaha és a kettős monarkia diadalmasan küzd meg a háború minden fordulatával, vezetői elérkezettnek látták az időt, hogy egy lépéssel tovább haladjanak a világ fölfordításában. Látszóan úgy vélik, hogy valahol, valahogy a siker az ő fegyvereikre is mosolyogni fog és akkor új fordulatot teremthetnek a Kárpátokban, Galiciában, Kelet-Poroszországban és talán Belgiumban is. Csak ebből a nézőpontból érthető a nagy fölbuzdulás, amellyel a Dardanellák ostroma megkezdődött, a hármas egyetértés most Konstantinápolyra éhes, tekintet nélkül arra, várjon bevehető-e és ha igen, kié lesz a jövendőben a törökök büszke fővárosa, az oroszé, az angolé, vagy egész Európáé? Az antant már eddig halomra döntött mindent, ami a világ szemében szent és értékes volt, a hitet a fehér faj lelki felsőségében, a szerződésekbe foglalt népjogokat, a jobbik érzés örökké, még a véres küzdelmek közepette is kötelező törvényeit és a történeti hagyományokat. Maradt még a gondolat, hogy terv, cél és megokolható törekvés nélkül nem fog újabb népeket és nemzeteket a háború tüzébe kergetni. Lassan azonban még erről a reményről is le kell mondani, mert a zűrzavar nő és naprólnapra nagyobbá lesz. A Dardanellák ostromával újabb problémák kerülnek a homloktérbe. Mint fog a háború és a béke kérdése dolgában dönteni Görögország ? Venizelosz, a görög Bismarck, az aléni utca bálványalemondott, mert Konstantin király nem tette magáévá politikai (értsd háborús) terveit. Évszázadokon keresztül szállott a legenda ajkról-ajkra, hogy egykor egy Konstantin fogja visszafoglalni a török metropolist és most, amikor Venizelosz az antant csalfa légváraiban bízva valóvá próbálja varázsolni a mesét, a király habozik ... Kétségkívül csak egy okból, mert tudja, hogy országának jóléte, boldogsága, egész jövendője forog a kockán, ha tűzbe veti magát hamis barátokért, tehát ellentáll a végzetes csábításnak, pedig a kormány ösztönzi, az utca hajtja, a neve szinte kötelezi a beleavatkozásra. Vajjon mi lesz e tragikus konfliktus vége? Egy ellenséggel több nem számít ma többé a német, magyar, osztrák és török táborokban. Konstantinápoly és az egész Kelet sorsa az orosz és a francia csatamezőkön fog eldőlni, és szinte bizonyosnak látszik, hogy a semleges Görögország okos magatartásával még mindig többet nyerhet, mint amennyit a háború révén veszíthet. Az antantnak természetesen a közeli múltban oly hatalmasan meggyarapodott görög állam üdve egy pillanatig sem fog gondot okozni, és ha győzni talál, még örvendhet a görög nemzet, ha szét nem tapossa diadalmas kedvében segedelméért és önfeláldozásáért. És ha Görögország indulót fúvat, megmarad-e Bulgária mai várakozó magatartásában? Bulgária a második balkáni háborúban oly sokat veszített, hogy az új erőpróbánál aligha maradhat tétlen, ha nem akarja örökre a legendák világába szorítani reményeit, vágyait, ábrándékait. Végre is ha a Balkánon az egyensúly újra ingadozni kezd, ki kezeskedhetik arról, hogy messzelátó kormányok, bölcs fejedelmek még sokáig féken tudják tartani az utca háborús szenvedelmét? A döntés perce talán nincs messze, de minél jobban közeledik, annál bizonyosabbá válik, hogy az antant a balkáni államokat, ha tervei valóvá válnak is, csak egymás ellen fogja tüzelni anélkül, hogy ő maga hathatós segedelmükre számíthatna. Bármelyik táborba siessenek is Görögország, Bulgária és Románia, elsősorban le kell majd számolniok szomszédaik irigységével, ellentétes törekvéseivel és csak másodsorban, ha ugyan marad elegendő fegyveres erejök, fordulhatnak a hatalmak egytív, vagy másik csoportja , ellen. A távoli békés Európa már egyszer szemtanúja volt, mint marcangolják egymást a jobb sorsra érdemes népek, most ugyanazt, teheti a háborús Európa is. A balkáni fegyverek ugyan beleszólhatnak a világháborúba, de el nem dönthetik. Az antant sajtója örvend, a zűrzavar valóban nagy. De még az általános fölfordulás reményének is jótevő hatása van. Az események kényszerítik a népeket, hogy a saját sorsukkal foglalkozzanak. Hogy visszatekintsenek a múltba, válogassanak barát és ellenség között, okulást keressenek az egymást kergető fordulatokban, felsőbb nézőpontból mérlegeljék, a saját kívánságaikat és a mások ígéreteit, szóval, hogy a felelősség érzésétől egy pillanatra sem szabadulva döntsenek jövendő terveikről. Ez az igazság azonban teljesen elegendő a mi megnyugvásunkra. A német, magyar és osztrák fegyverek diadalait a történelem lapjairól semmiféle ármány többé letörölni nem fogja. A sárgáknak és a feketéknek az európai nemzetek ellen való lazítása, a német nép kiéheztetésérték megkísértése, az orosz gyalázatosságok Kelet-Poroszországban, Bukovinában, a Kárpátok között, az ellenséges alattvalókkal való embertelen bánásmód francia, angol és orosz földön, örök szégyenfoltjai maradnak az antantnak. Európa népei szabadon választhatnak a harcoló felek között, a mi oldalunkon az emberi erények összessége küzd a népek szabadságáért, egy jobb korszakért, míg ellenségeink a legjobb esetben is csak rombolni és nem építeni akarnak. Ez okból jobb, ha végre fölrobbannak az utolsó aknák is, amelyeket még sikerült idegen országokban pénzzel, ármánnyal elhelyezniök és a semleges államok, amelyek a békében a háború lázálmait szenvedik, véglegesen megállapítják magatartásukat. Bármit határoznak is, Berlinben nyíltan mondják, egy lépéssel közelebb jutunk ii végleges megoldáshoz. Mert sokkítább, ha tudjuk, kik vannak velünk és kik ellenük, mintha minden este aggódva kell fontolóra venni, kit fog sorainkba hozni, vagy innen elvinni a holnap. Ha még sok küzdelembe és áldozatba fog is kerülni a végleges diadal, a tudat, hogy a siker el nem maradhat, Oly erős és hatalmas, hogy még az antant kétségbeesett kísérlete, az általános zűrzavar fokozása is csak a jobb jövendőbe vetett hitet növeli. A háború eseményei. Hófúvás a hegyekben. — A téli hadjárat a Caampagne-tan. — Lord Charles veresfordulófája. — Budapest, márc. 11. A Kárpátok gerincein, a dombos Galiciában, a hideg Lengyelországban uj tél dühöng, márciusi tél, kegyetlenebb és alattomosabb az igazinál. Érzi a vesztét, kitombolja magát. Még csak egy-két napig tarthat gonosz és zsarnoki uralma, legfölebb egy hétig, addig hát érezteti hatalmát szegény katonáinkkal. Szegény katonáink? Mi idehaza, a békés és jól rendezett nagy városban panaszkodunk a második tél okozta apró zavar és kellemetlenség miatt. Odafönn a hőseink a két méteres hóban, a húsz fokos hidegben egy zokszót nem hallatnak. Aage Madelung, aki olysok szépet és jót írt a részben megismert válságok közt megszeretett magyar katonákról, azt írja lapjának, hogy ők is, a németek is vígan vannak, nótáznak, dalolva kergetik a muszkát, dalolva mennek a halálba. A Kárpátokban az újabb erős havazás csak akadályozza, megnehezíti, de nem állítja, meg a harci munkát."A front egyes részein — hol, nem tudjuk — verekednek és jól verekednek. Nyugat-Galiciában és Orosz-Lengyelországban makacsul tartják minden támadás ellenében nehezen kivívott pozícióikat. Délkeleti Galíciában, ahova Sztaniszlau védelmére roppant erőket rendelt az orosz hadvezetőség, nem csak megállottak, hanem a támadó ellenséget vissza is verték, meg is kergették, meg is tizedelték. A német nagy vezérkar ma már közli az Osztralenkától nyugatra megindult harc eredményét : a harcban a német csapatok maradtak győztesek. A győzelemmel egybefügg a német támadás előbbre haladása Prasznicnál. Rava és Novomiaszti között a, tegnap , jelzett támadás annyira előre jutott, hogy 1660 orosz foollyal gazdagította, a zsákmányt. Szerejétől nyugatra a Nyemen balpartján lévő mocsarak vidékén szintén sikere volt szövetségesünknek. A szélső északi szárnyon, Augusztávtól északra elfogott hatszáz oroszt. De mai jelentésének legkimagaslóbb mozzanata kétségkívül az augusztuvi diadal : itt a porosz határon A Budapesti Hírlap mai száma 16 oldal.