Budapesti Hírlap, 1915. március-április (35. évfolyam, 60–119. szám)

1915-03-12 / 71. szám

Budapest, 1915. XXXV. évfolyam, 71. szám. Péntek, március 12. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 32 kor, félévre 16 kor, negyedévre 8 kor, egy hónapra 3 kor, 80 fil. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 13 fill. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő : Rákosi Jenő Szerkesztőség és igazgatóság: Vili. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. szám. Kiadóhivatal: VIII. ker., József­ körút 5. szám. TELEFONSZÁMOK: József 43 József 53. József 63. A jótevő k­icsavar. Berlin márc. 9. (Saját levelezőnktől.) Miután az an­tant szárazon és vizén, a felhők magassá­gában, a tengerek mélyén sikertelenül döngeti a német-magyar és osztrák érc­f­alat és kénytelen beismerni, hogy Né­metország erősebb, mint valaha és a ket­tős monarkia diadalmasan küzd meg a háború minden fordulatával, vezetői el­érkezettnek látták az időt, hogy egy lé­péssel tovább haladjanak a világ fölfordí­tásában. Látszóan úgy vélik, hogy vala­hol, valahogy­ a siker az ő fegyvereikre is mosolyogni fog és akkor új fordulatot te­remthetnek a Kárpátokban, Galiciában, Kelet-Poroszországban és talán Belgium­ban is. Csak ebből a nézőpontból érthető a nagy fölbuzdulás, a­mellyel a Darda­nellák ostroma megkezdődött, a hármas egyetértés most Konstantinápolyra éhes, tekintet nélkül arra, várjon bevehető-e és ha igen, kié lesz a jövendőben a törökök büszke fővárosa, az oroszé, az angolé, vagy egész Európáé? Az antant már ed­­dig halomra döntött mindent, a­mi a vi­lág szemében szent és értékes volt, a hitet a fehér faj lelki felsőségében, a szerző­désekbe foglalt népjogokat, a jobbik ér­zés örökké, még a véres küzdelmek köze­pette is kötelező törvényeit és a történeti hagyományokat. Maradt még a gondolat, hogy terv, cél és megokolható törekvés nélkül nem fog újabb népeket és nemze­teket a háború tüzébe kergetni. Lassan azonban még erről a reményről is le kell mondani, mert a zűrzavar nő és napról­napra nagy­obbá lesz. A Dardanellák ostromával újabb problémák kerülnek a homloktérbe. Mint fog a háború és a béke kérdése dolgában dönteni Görögország ? Venizelosz, a gö­rög Bismarck, az aléni utca bálványa­­lemondott, mert Konstantin király nem tette magáévá politikai (értsd háborús) terveit. Évszázadokon keresztül szállott a legenda ajkról-ajkra, hogy egykor egy Konstantin fogja visszafoglalni a török metropolist és most, a­mikor Venizelosz az antant csalfa légváraiban bízva valóvá próbálja varázsolni a mesét, a király ha­bozik ... Kétségkívül csak egy okból, mert tudja, hogy országának jóléte, bol­dogsága, egész jövendője forog a kockán, ha tűzbe veti magát hamis barátokért, tehát ellentáll a végzetes csábításnak, pedig a kormány ösztönzi, az utca hajtja, a neve szinte kötelezi a beleavatkozásra. Vajjon mi lesz e tragikus konfliktus vége? Egy ellenséggel több nem számít ma többé a német, magyar, osztrák és török táborokban. Konstantinápoly és az egész Kelet sorsa az orosz és a francia csatamezőkön fog eldőlni, és szinte bizo­nyosnak látszik, hogy a semleges Görög­ország okos magatartásával még mindig többet nyerhet, mint a­mennyit a há­ború révén veszíthet. Az antantnak ter­mészetesen a közeli múltban oly hatal­masan meggyarapodott görög állam üdve egy pillanatig sem fog gondot okozni, és ha győzni talál, még örvendhet a görög nemzet, ha szét nem tapossa diadalmas kedvében segedelméért és ön­feláldozásáért. És ha Görögország indulót fúvat, megma­rad-e Bulgária mai várakozó magatartásában? Bulgária a második balkáni háborúban oly so­kat veszített, hogy az új erőpróbánál aligha ma­radhat tétlen, ha nem akarja örökre a legendák világába szorítani reményeit, vágyait, ábrándé­kait. Végre is ha a Balkánon az egyensúly újra ingadozni kezd, ki kezeskedhetik arról, hogy messzelátó kormányok, bölcs fejedelmek még sokáig féken tudják tartani az utca h­ábor­ús szenvedelmét? A döntés perce talán nincs messze, de minél jobban közeledik, annál bizo­nyosabbá válik, hogy az antant a balkáni álla­mokat, h­a tervei valóvá válnak is, csak egymás ellen fogja tüzelni a­nélkül, hogy ő maga hatha­tós segedelmükre számíthatna. Bármelyik tá­borba siessenek is Görögország, Bulgária és Ro­mánia, első­sorban le kell majd számolniok szomszédaik irigység­ével, ellentétes törekvései­vel és csak másodsorban, ha ugyan marad ele­gendő fegyveres erejök, fordulhatnak a hatal­mak egytív, vagy másik csoportja , ellen. A tá­voli békés Európa már egyszer szemtanúja volt, mint marcangolják egymást a jobb sorsra érde­mes népek, most ugyanazt,­­ teheti a háborús E­urópa is. A balkáni fegyverek ugyan beleszól­hatnak a világháborúba, de el nem dönthetik. Az antant sajtója örvend, a zűrzavar va­lóban nagy. De még az általános fölfordulás re­ményének is jótevő hatása van. Az események kényszerítik a népeket, hogy a saját sorsukkal foglalkozzanak. Hogy visszatekintsenek a múltba, válogassanak barát és ellenség között, okulást keressenek az egymást kergető fordula­tokban, felsőbb nézőpontból mérlegeljék, a sa­ját kívánságaikat és a mások ígéreteit, szóval, hogy a felelősség érzésétől egy pillanatra sem szabadulva döntsenek jövendő terveikről. Ez az igazság azonban teljesen elegendő a mi meg­nyugvásunkra. A német, magyar és osztrák fegyverek diadalait a történelem lapjairól sem­miféle ármány többé letörölni nem fogja. A sár­gáknak és a feketéknek az európai nemzetek el­len való lazítása, a német nép kiéheztetésérték megkísértése, az orosz gyalázatosságok Kelet-Poroszországban, Bukovinában, a Kárpátok kö­zött, az ellenséges alattvalókkal való embertelen bánásmód francia, angol és orosz földön, örök szégyenfoltjai maradnak az antantnak. Európa népei szabadon választhatnak a harcoló felek kö­zött, a mi oldalunkon az emberi erények összes­sége küzd a népek szabadságáért, egy jobb kor­szakért, míg ellenségeink a legjobb esetben is csak rombolni és nem építeni akarnak. Ez ok­ból jobb, ha végre fölrobba­nnak az utolsó ak­nák is, a­melyeket még sikerült idegen orszá­gokban pénzzel, ármánnyal elhelyezniök és a semleges államok, a­melyek a békében a háború lázálmait szenvedik, véglegesen megállapítják magatartásukat. Bármit határoznak is, Berlin­ben nyíltan mondják, egy lépéssel közelebb ju­tunk ii végleges megoldáshoz. Mert­ sokkítá­bb, ha tudjuk, kik vannak velünk és kik ellenük, mintha minden este aggódva kell fontolóra venni, kit fog sorainkba hozni, vagy innen el­vinni a holnap. Ha még sok küzdelembe és ál­dozatba fog is kerülni a végleges diadal, a tu­dat, hogy a siker el nem maradhat, Oly erős és hatalmas, hogy még az antant kétségbeesett kí­sérlete, az általános zűrzavar fokozása is csak a jobb jövendőbe vetett hitet növeli. A háború eseményei. Hófúvás a hegyekben. — A téli hadjárat a Ca­ampagne-t­an. — Lord Charles veresford­­ulófája. — Budapest, márc. 11. A Kárpátok gerinc­ein, a dombos Galiciában, a hideg Lengyelországban uj tél dühöng, márciusi tél, kegyetlenebb és alattomosabb az igazinál. Érzi a vesz­tét, kitombolja magát. Még csak egy-két napig tarthat­ gonosz és zsarnoki uralma, legfölebb egy hétig, addig hát érezteti hatalmát szegény katonáinkkal. Szegény katonáink? Mi idehaza, a békés és jól ren­dezett nagy városban panaszkodunk a második tél okozta apró zavar és kelle­metlenség miatt. Odafönn a hőseink a két méteres hóban, a húsz fokos hideg­ben egy zokszót nem hallatnak. Aage Madelung, a­ki oly­­sok szépet és jót írt a részben megismert válságok közt meg­szeretett magyar katonákról, azt írja lap­jának, hogy ők is, a németek is vígan vannak, nótáznak, dalolva kergetik a muszkát, dalolva mennek a halálba. A Kárpátokban az újabb erős havazás csak akadályozza, megnehezíti, de nem állít­ja, meg a harci munkát."A front egyes ré­szein — hol, nem tudjuk — verekednek és jól verekednek. Nyugat-Galiciában és Orosz-Lengyelországban makacsul tart­ják minden támadás ellenében nehezen kivívott pozícióikat. Délkeleti Galíciá­ban, a­hova Sztaniszlau védelmére rop­pant erőket rendelt az orosz hadvezető­ség, nem csak megállottak, hanem a tá­madó ellenséget vissza is verték, meg is kergették, meg is tizedelték. A német nagy vezérkar ma már közli az Osztralenkától nyugatra megindult harc eredményét : a harcban a német csa­patok maradtak győztesek. A győzelem­mel egybefügg a német tám­­adás előbbre haladása Prasznicnál. Rava és Novo­miaszti között a, tegnap , jelzett támadás annyira előre jutott, hogy 1660 orosz fo­ollyal gazdagította, a zsákmányt. Sze­­rejétől nyugatra a Nyemen balpartján lévő mocsarak vidékén szintén sikere volt szövetségesünknek. A szélső északi szár­nyon, Augusztávtól északra elfogott hat­száz oroszt. De mai jelentésének legki­magaslóbb mozzanata kétségkívül az augusztuvi diadal : itt a porosz határon A Budapesti Hírlap mai száma 16 oldal.

Next