Budapesti Hírlap, 1915. március-április (35. évfolyam, 60–119. szám)

1915-03-13 / 72. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP (71. sz.) 1915. március 12., A­­IMMEi társat. Irta Malonyay Dezső. Viszik hadisorba a negyven esztendőseket is, iskoláinkban kaszárnya, a Mű­csarnokban hadikórház, — a Kárpátok hágóin szakadatla­nul próbálkozik­ ellenünk a muszka, Zimony fölött feni gyilkos kését a szerb s délen uj ellen­ség fenyegetőzik , a Szépművészeti Múzeumban pedig kiállítás, uj képek, uj szobrok, tavaszi tár­latra­­invitálnák művészeink! „Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat ez idén rendes nagy tavaszi tárlatát — mert a Műcsarnokban hadikórház van — a vá­rosligeti Szépművészeti Múzeumban rendezi." Van ebben az aktusban bizonyos imponáló és kötelező nyugalma a kulturelőkelőségnek, — legyen is hát büszke a spanyolt... " Eszünkbe jut a diplomata herceg, Kassu­mofszky. Éppen berli ünnepség volt nála, érkező vendégeit, a kongresszusozó, a Napóleon orosz­lánbőrét szabdosó s az azon marakodó Bécs arisztokráciáját fogadta, a női sziveket hóditó lovagot, szép Sándor cárt is várta — két császár, itt király, két császárné, egy királyné, számtalan herceg, nagyherceg és mediatizált főúr, Európa hires miniszterei meg követei szeretkeztek és táncoltak akkor Bécsben, de annyit, hogy Ligne herceg megjegyzése szerint Le congrès danse, mais il ne marche pas! (A kongresszus táncol, de nem­ masíroz) — a­mikor műkincsekkel teli remek palotája kigyuladt és égett... gyönyö­rűen é£eU.­ A személyzet egy részét átküldte, se­gítsenek a tűzoltóknak, ő azonban vendégei kö­rében maradt, végezte tovább a házigazdai hon-Beszél — és nézték a remek tüzet a kertből, miközben ő gondoskodott, hogy frissítő italok­kal szolgáljanak vendégeinek. Milliókat érő kincs égett oda a palotában, de tagadhatatlan, hogy szebb tüzet Bécs azóta sem látott. Nagy ű­r volt a herceg s akkor még nábob, megengedhette magának ezt az irigyelnivalóan előkelő és pazar nyugalmat. Szolgálnának azonban művészeink ezúttal vendégeiknek egyébként bármily üdítő frissítők­kel, bajosan hinnék, hogy tetemesebb s eredmé­nyes érdeklődést sikerülne biztosítaniok kiállí­tásuk számára. Ha még a kincsünkkel teli palo­tánkat fenyegető nagy tüzet mutatnák ... Ha a tüzet oltanák!?... Ha lelkesítenének, ha biztat­nának vagy vigasztalnának!?... Ha ennek a művészkedésnek volna valamelyes akármilyen közössége a mindnyájunkat eltöltő nagy nem­zeti érzéssel, ha valamelyes gondolat -, vagy érzelemrokonság fűzné művészeink munkáját a nemzeti múlthoz, jelenhez vagy jövőhöz! A Budapesti Hírlap minapi tárcájában fes­tette le Sebők Imre dr. a galíciai Kárpátokat. Az most az aktuális tájkép! Az! Azt nézzük szívvel, lélekkel... Mindenütt javítják az utat népföl­kelők, ásóval, kapával igazítják, a­hol megrok­kant a nehéz ágyuszekerek alatt... A nagy kár­páti csöndben, mint valami jajgató ének, mintha fájna a hegynek, hogy háborús menet töri ma­gát át a fehér havon ... Fönn, a gerincen ... Közöttünk és alattunk csodálatos szépségű fenyő­erdő, hajlanak a nagy zöld ágak a súlyos h­ó­teher alatt... De itt már az em­ber is beleavat­kozott a természet remeklésébe, és pedig ellen­séges kézzel. A gerinc átjárója alatt irtva az erdő s az út mentén, hosszú sorban, fedezékek, fölöt­tük és mellettük csupa megsérült, ágát s kérgét veszített fa, mintha vihar szántotta volna végig az erdőt. Golyójárta hely ez, jól látszik, milyen irányba ment a gyalogsági tűz, merre a gépfegy­ver tüze. A fedezék oroszoké volt, mélyen be­ásva, fával körülépített fedezékekben állották el a völgyből fölfelé kanyargó utat, csakhogy csapataink a szomszédos tetőkről kerülték meg őket — és a fedezék ma üres . .. A népfölkelő honvéd elégedetten néz le a szélesen nyíló völgybe, és azt mondja: „No, nincs már muszka az országban!" ... Ez most az ország képe. Ez a hosszan futó havas gerinc, a­min a honvéd áll. A gerincen túl, észak felé, nemsokára már hallatszani fog az ágyúdörgés, ott még küzde­nek, arra­felé nyitott szép völgybe mélyed a szem, a völgy alján siető iparkodással fut a pa­tak le az Alföldre, a­hol városaink, kultúránk, templomaink, iskoláink vannak,­­ mindent egybevéve: a magyar nemzet. És ezt őrzi oda­fönn a gerincen a népfölkelő honvéd, a föld, kelt nép ... A Rajnát őrző őrség alakjából a német lélek megtelenítette a Wacht am Rhein dalát, vajjon melyik magyar művészlelket fogja meg­ihletni a Kárpátokon álló honvéd? ... Itt van-e, ezen a rendes nagy tavaszi tárla­ton a Kárpátokon álló honvéd képe? Nincs itt. Nincs, pedig minden egyéb oly természe­tesen keveset számíthat ma ennek a nemzetnek az érdeklődésére. Mert m­i érdekli most a ma­gyar közönséget? A hadisajtó jelentései, a világ­háború hírei, zsákmányolt foglyok és ágyuk száma, sülyedő angol hajók,­­ de ezekről is csak száraz, csak egy-egy soros hir kell a lapok­ban, a mögül az egy sor mögül is ki-ki maga olvassa ki magának a többit, a­mit megírni nem szabad vagy nem lehet. Kinek van most lelki í­ rek fészkébe." Innen , fog elindulni, a vég­zet,­ hogy megteljesítse a moszkovitiz­mus sorsát. Ezen, a rengeteg harctérhez mérten nem nagy helyen, a Narev vona­lán veti­ meg lábát a Hindenburg-féle ha­diterv, hogy kiábrándítsa a cárizmust világhíró álmaiból és a Nyugat két nagy és dicső kulturnemzetét az orosz gőzhen­ger szürke elméletéből. A franciák és az angolok keserű szemrehányással illetik Oroszországot a gőzhenger csődje miatt. Oroszország visszaadhatja a kölcsönt két szövetsége­sének a Dardanellák ostromának teljes kudarcáért. Az antant lapjai, különösen a franciák, már félnek, röpke hírmadara­kat­ bocsátanak szárnyra : a Dardanellák ostroma néhány napra lelben marad. Nyilván közbejött akadályok miatt, a­hogy ilyenkor szokás mondani. Ezek az akadályok részben technikai, részben üz­leti természetűek. Az­­felső csoporthoz tar­tozik annak a belátása, hogy a Dardanel­lákat egészen meghódítani ez idő szerint lehetetlen, a vízről a lövöldözés hatásta­lan, a seregek partraszállítása kockázatos és még eddig mindig meghiúsult. A má­sodik csoporthoz tartozik Franciaország és Anglia­ meggondolása, hogy a Darda­nellák orosz kézre játszása fölér az ön­gyilkossággal. Különösen Anglia döbbent vissza attól, hogy míg a Földközi-tenger nyugati bejáratát ő dominálja a Gibral­tár ágyúerdejével, addig a keleti bejára­ton Oroszország legyen a mindenható őrálló. Mert hiszen szép és megható a brit és orosz mai szövetkezése. Szép, de nem örökkévaló. Egyszer föltámadnak hamvaikból a régi hagyományok. Egy­szer valódi érdekeire ébred Anglia a kö­zel Kelet és Ázsia vitás hatalmi szféráit illetőn. És hagyományai és érdekei egy­formán Oroszország ellenségévé fogják tenni. És akkor a Dardanellák orosz kéz­ben legyenek? Ha már Anglia oda küldte a nevezetes­­ kapuhoz flottáját, akkor ő maga fogja inkább kitűzni a Dardanel­láknál, vagy Imbrosz és Tenedosz szige­tein a kék-fehér brit lobogót. És csinál egy második Gibraltárt Európa keletén. Ezt azonban Oroszország nem fogja meg­engedni. Így hát a Dardanellák ügye nyílt kérdéssé lett, mint a diplomácia tol­vajnyelve mondja. Feszitővas ez az ügy, a­mely széjjel veti a természet és becsü­A déli harctéren hosszabb idő óta semmi sem történt. A montenegrói határon helyen­kint jelentéktelen csatározás folyt. Hofer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese, let ellen szövetkezettek és összeesküd­tek frigyét. Éppen ugy, mint Kína és Ja­pánország konfliktusa, a­melyről már kénytelen volt az angol kormány hivata­losan elismerni, hogy szembe fogja he­lyezni Japánországgal, a hű szövetséges­sel, az angol akarat kiaucsaui végrehaj­tójával.. A német hivatalos jelentés. Sikeres harcunk az oroszokkal. — Csapataink mindenütt szilárdan állanak az oroszokkal szemben. — A Kárpátokban ismét előbbre haladtak katonáink és visszaverték az ellen­séget. — Szövetségesünk azt jelenti, hogy az augusztávi erdőtől északra megverte az oroszokat. — Itt, továbbá Osztrolenka és Prasznysz vidékén a németek csaknem 8000 oroszt fogtak el. — A németek rámutatnak az orosz győzelmi jelenések alaptalanságára. — Hofer altábornagy jelentése. Hivatalos jelentés, kiadtál: március 12-ét­ délben, érkezett este 6 óra 15 perckor. Orosz-Lengyelországban és Nyu­gat-Galíciában csapataink helyzete az újonnan elfoglalt állásokban még in­kább megszilárdult. Az ellenség tá­madása nem ismétlődött meg. A Filica mellett lévő Inovlodznál tüzérségünk tegnap rövid, heves harc után több ellenséges üteget elnémított. A Kárpátokban a cisna-baligrádi út mentén csapataink elkeseredett harc után elfoglaltak egy helységet és a szomszédos magaslatokat a nap folya­mán sürű hózörgetegben megtisztítot­ták az ellenségtől. E közben a nyu­gatról szomszédos szakaszon erős el­lenséges támadás meghiusult. Az arcvonal többi részén a Kár­pátokban, valamint Délkelet-Galíciá­ban, mivel a heves hóvihar egész na­pon át tartott, különös esemény nem történt. Csernovictól északra is nyugalom Berlin, márc. 12. A nagy főhadiszállásról jelentik március 12-én. Az augusztávi erdőtől északra ásó oroszokat megvertük. Csak pyora el­vonulásuk Grodnó felé menthette meg őket a teljes vereségtől. Itt több mint 4000 oroszt fogtunk el...köztük két ezredparancsnokot és 3 ágyút és 10 géppuskát zsákmányoltunk. Augusztáv vidékéről is megkezdte az ellenség a Grodnó felé val­ó vissza­vonulást. Osztrolenkától északnyugatra tá­madásban három orosz tisztet és 220 főnyi legénységet foglyul ejtettünk. Praszovsztól északra és észak­nyugatra támadásunk előbbre halad Itt tegnap több mint 3200 hadifogoly maradt a kezünkben. Az oroszok hivatalos jelentéseik­ben két nagy győzelmet tulajdoníta­nak maguknak : a grodnóit és a prasz­nyszit. Mind a két csatában, m­it mondják, két-két német hadtestet ver­tek, vagy semmisítettek volna meg. Ha az orosz leg­felsőbb hadvezetőség komolyan ebben a véleményben volt, akkor a legutóbbi napok eseményei csapataink harcoló erejéről bizonyára más fogalmat szereztek neki. A ferod­nótól­­ induló, az augusztávi erdőn át való támadásuk, a­melyet annyi ékes-2 van.

Next