Budapesti Hírlap, 1915. március-április (35. évfolyam, 60–119. szám)
1915-03-13 / 72. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP (71. sz.) 1915. március 12., AIMMEi társat. Irta Malonyay Dezső. Viszik hadisorba a negyven esztendőseket is, iskoláinkban kaszárnya, a Műcsarnokban hadikórház, — a Kárpátok hágóin szakadatlanul próbálkozik ellenünk a muszka, Zimony fölött feni gyilkos kését a szerb s délen uj ellenség fenyegetőzik , a Szépművészeti Múzeumban pedig kiállítás, uj képek, uj szobrok, tavaszi tárlatrainvitálnák művészeink! „Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat ez idén rendes nagy tavaszi tárlatát — mert a Műcsarnokban hadikórház van — a városligeti Szépművészeti Múzeumban rendezi." Van ebben az aktusban bizonyos imponáló és kötelező nyugalma a kulturelőkelőségnek, — legyen is hát büszke a spanyolt... " Eszünkbe jut a diplomata herceg, Kassumofszky. Éppen berli ünnepség volt nála, érkező vendégeit, a kongresszusozó, a Napóleon oroszlánbőrét szabdosó s az azon marakodó Bécs arisztokráciáját fogadta, a női sziveket hóditó lovagot, szép Sándor cárt is várta — két császár, itt király, két császárné, egy királyné, számtalan herceg, nagyherceg és mediatizált főúr, Európa hires miniszterei meg követei szeretkeztek és táncoltak akkor Bécsben, de annyit, hogy Ligne herceg megjegyzése szerint Le congrès danse, mais il ne marche pas! (A kongresszus táncol, de nem masíroz) — amikor műkincsekkel teli remek palotája kigyuladt és égett... gyönyörűen é£eU. A személyzet egy részét átküldte, segítsenek a tűzoltóknak, ő azonban vendégei körében maradt, végezte tovább a házigazdai hon-Beszél — és nézték a remek tüzet a kertből, miközben ő gondoskodott, hogy frissítő italokkal szolgáljanak vendégeinek. Milliókat érő kincs égett oda a palotában, de tagadhatatlan, hogy szebb tüzet Bécs azóta sem látott. Nagy űr volt a herceg s akkor még nábob, megengedhette magának ezt az irigyelnivalóan előkelő és pazar nyugalmat. Szolgálnának azonban művészeink ezúttal vendégeiknek egyébként bármily üdítő frissítőkkel, bajosan hinnék, hogy tetemesebb s eredményes érdeklődést sikerülne biztosítaniok kiállításuk számára. Ha még a kincsünkkel teli palotánkat fenyegető nagy tüzet mutatnák ... Ha a tüzet oltanák!?... Ha lelkesítenének, ha biztatnának vagy vigasztalnának!?... Ha ennek a művészkedésnek volna valamelyes akármilyen közössége a mindnyájunkat eltöltő nagy nemzeti érzéssel, ha valamelyes gondolat -, vagy érzelemrokonság fűzné művészeink munkáját a nemzeti múlthoz, jelenhez vagy jövőhöz! A Budapesti Hírlap minapi tárcájában festette le Sebők Imre dr. a galíciai Kárpátokat. Az most az aktuális tájkép! Az! Azt nézzük szívvel, lélekkel... Mindenütt javítják az utat népfölkelők, ásóval, kapával igazítják, ahol megrokkant a nehéz ágyuszekerek alatt... A nagy kárpáti csöndben, mint valami jajgató ének, mintha fájna a hegynek, hogy háborús menet töri magát át a fehér havon ... Fönn, a gerincen ... Közöttünk és alattunk csodálatos szépségű fenyőerdő, hajlanak a nagy zöld ágak a súlyos hóteher alatt... De itt már az ember is beleavatkozott a természet remeklésébe, és pedig ellenséges kézzel. A gerinc átjárója alatt irtva az erdő s az út mentén, hosszú sorban, fedezékek, fölöttük és mellettük csupa megsérült, ágát s kérgét veszített fa, mintha vihar szántotta volna végig az erdőt. Golyójárta hely ez, jól látszik, milyen irányba ment a gyalogsági tűz, merre a gépfegyver tüze. A fedezék oroszoké volt, mélyen beásva, fával körülépített fedezékekben állották el a völgyből fölfelé kanyargó utat, csakhogy csapataink a szomszédos tetőkről kerülték meg őket — és a fedezék ma üres . .. A népfölkelő honvéd elégedetten néz le a szélesen nyíló völgybe, és azt mondja: „No, nincs már muszka az országban!" ... Ez most az ország képe. Ez a hosszan futó havas gerinc, amin a honvéd áll. A gerincen túl, észak felé, nemsokára már hallatszani fog az ágyúdörgés, ott még küzdenek, arrafelé nyitott szép völgybe mélyed a szem, a völgy alján siető iparkodással fut a patak le az Alföldre, ahol városaink, kultúránk, templomaink, iskoláink vannak, mindent egybevéve: a magyar nemzet. És ezt őrzi odafönn a gerincen a népfölkelő honvéd, a föld, kelt nép ... A Rajnát őrző őrség alakjából a német lélek megtelenítette a Wacht am Rhein dalát, vajjon melyik magyar művészlelket fogja megihletni a Kárpátokon álló honvéd? ... Itt van-e, ezen a rendes nagy tavaszi tárlaton a Kárpátokon álló honvéd képe? Nincs itt. Nincs, pedig minden egyéb oly természetesen keveset számíthat ma ennek a nemzetnek az érdeklődésére. Mert mi érdekli most a magyar közönséget? A hadisajtó jelentései, a világháború hírei, zsákmányolt foglyok és ágyuk száma, sülyedő angol hajók, de ezekről is csak száraz, csak egy-egy soros hir kell a lapokban, a mögül az egy sor mögül is ki-ki maga olvassa ki magának a többit, amit megírni nem szabad vagy nem lehet. Kinek van most lelki í rek fészkébe." Innen , fog elindulni, a végzet, hogy megteljesítse a moszkovitizmus sorsát. Ezen, a rengeteg harctérhez mérten nem nagy helyen, a Narev vonalán veti meg lábát a Hindenburg-féle haditerv, hogy kiábrándítsa a cárizmust világhíró álmaiból és a Nyugat két nagy és dicső kulturnemzetét az orosz gőzhenger szürke elméletéből. A franciák és az angolok keserű szemrehányással illetik Oroszországot a gőzhenger csődje miatt. Oroszország visszaadhatja a kölcsönt két szövetségesének a Dardanellák ostromának teljes kudarcáért. Az antant lapjai, különösen a franciák, már félnek, röpke hírmadarakat bocsátanak szárnyra : a Dardanellák ostroma néhány napra lelben marad. Nyilván közbejött akadályok miatt, ahogy ilyenkor szokás mondani. Ezek az akadályok részben technikai, részben üzleti természetűek. Azfelső csoporthoz tartozik annak a belátása, hogy a Dardanellákat egészen meghódítani ez idő szerint lehetetlen, a vízről a lövöldözés hatástalan, a seregek partraszállítása kockázatos és még eddig mindig meghiúsult. A második csoporthoz tartozik Franciaország és Anglia meggondolása, hogy a Dardanellák orosz kézre játszása fölér az öngyilkossággal. Különösen Anglia döbbent vissza attól, hogy míg a Földközi-tenger nyugati bejáratát ő dominálja a Gibraltár ágyúerdejével, addig a keleti bejáraton Oroszország legyen a mindenható őrálló. Mert hiszen szép és megható a brit és orosz mai szövetkezése. Szép, de nem örökkévaló. Egyszer föltámadnak hamvaikból a régi hagyományok. Egyszer valódi érdekeire ébred Anglia a közel Kelet és Ázsia vitás hatalmi szféráit illetőn. És hagyományai és érdekei egyformán Oroszország ellenségévé fogják tenni. És akkor a Dardanellák orosz kézben legyenek? Ha már Anglia oda küldte a nevezetes kapuhoz flottáját, akkor ő maga fogja inkább kitűzni a Dardanelláknál, vagy Imbrosz és Tenedosz szigetein a kék-fehér brit lobogót. És csinál egy második Gibraltárt Európa keletén. Ezt azonban Oroszország nem fogja megengedni. Így hát a Dardanellák ügye nyílt kérdéssé lett, mint a diplomácia tolvajnyelve mondja. Feszitővas ez az ügy, amely széjjel veti a természet és becsüA déli harctéren hosszabb idő óta semmi sem történt. A montenegrói határon helyenkint jelentéktelen csatározás folyt. Hofer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese, let ellen szövetkezettek és összeesküdtek frigyét. Éppen ugy, mint Kína és Japánország konfliktusa, amelyről már kénytelen volt az angol kormány hivatalosan elismerni, hogy szembe fogja helyezni Japánországgal, a hű szövetségessel, az angol akarat kiaucsaui végrehajtójával.. A német hivatalos jelentés. Sikeres harcunk az oroszokkal. — Csapataink mindenütt szilárdan állanak az oroszokkal szemben. — A Kárpátokban ismét előbbre haladtak katonáink és visszaverték az ellenséget. — Szövetségesünk azt jelenti, hogy az augusztávi erdőtől északra megverte az oroszokat. — Itt, továbbá Osztrolenka és Prasznysz vidékén a németek csaknem 8000 oroszt fogtak el. — A németek rámutatnak az orosz győzelmi jelenések alaptalanságára. — Hofer altábornagy jelentése. Hivatalos jelentés, kiadtál: március 12-ét délben, érkezett este 6 óra 15 perckor. Orosz-Lengyelországban és Nyugat-Galíciában csapataink helyzete az újonnan elfoglalt állásokban még inkább megszilárdult. Az ellenség támadása nem ismétlődött meg. A Filica mellett lévő Inovlodznál tüzérségünk tegnap rövid, heves harc után több ellenséges üteget elnémított. A Kárpátokban a cisna-baligrádi út mentén csapataink elkeseredett harc után elfoglaltak egy helységet és a szomszédos magaslatokat a nap folyamán sürű hózörgetegben megtisztították az ellenségtől. E közben a nyugatról szomszédos szakaszon erős ellenséges támadás meghiusult. Az arcvonal többi részén a Kárpátokban, valamint Délkelet-Galíciában, mivel a heves hóvihar egész napon át tartott, különös esemény nem történt. Csernovictól északra is nyugalom Berlin, márc. 12. A nagy főhadiszállásról jelentik március 12-én. Az augusztávi erdőtől északra ásó oroszokat megvertük. Csak pyora elvonulásuk Grodnó felé menthette meg őket a teljes vereségtől. Itt több mint 4000 oroszt fogtunk el...köztük két ezredparancsnokot és 3 ágyút és 10 géppuskát zsákmányoltunk. Augusztáv vidékéről is megkezdte az ellenség a Grodnó felé való visszavonulást. Osztrolenkától északnyugatra támadásban három orosz tisztet és 220 főnyi legénységet foglyul ejtettünk. Praszovsztól északra és északnyugatra támadásunk előbbre halad Itt tegnap több mint 3200 hadifogoly maradt a kezünkben. Az oroszok hivatalos jelentéseikben két nagy győzelmet tulajdonítanak maguknak : a grodnóit és a prasznyszit. Mind a két csatában, mit mondják, két-két német hadtestet vertek, vagy semmisítettek volna meg. Ha az orosz legfelsőbb hadvezetőség komolyan ebben a véleményben volt, akkor a legutóbbi napok eseményei csapataink harcoló erejéről bizonyára más fogalmat szereztek neki. A ferodnótól induló, az augusztávi erdőn át való támadásuk, amelyet annyi ékes-2 van.