Budapesti Hírlap, 1915. március-április (35. évfolyam, 60–119. szám)
1915-03-10 / 69. szám
1915. március 10. löOAPISTI HinlÄP (69- 9.) . Az erősségek meghódítása tehát nemcsak hajóhadat, hanem szárazföldi csapatokat is kivon. A szárazföldi és eredményt biztosító megfelelő számú csapatnak partraszállítása bár nagy arányú előkészületeket kiván, de nem lehetetlen, azonban itt és most az a kérdés, hogy honnan veszik azokat, mert tudtunkkal az antanthatalmaknak sehol sincsenek nélkülözhető szárazföldi erőik. És ha már partot is értek e csapatok a Gallipoli-félszigeten, ott lesznek a török válogatott haderők, melyek nemcsak azok ellátását fogják megakadályozni, hanem erősségeik,nők oltalma és támogatása mellett hamarosan meg is fogják semmisíteni a partra szállított erőket. A szoros út partjain majdnem ezer ágyú, azután akna és torpedóüteg várja a francia és az angol csapatokat és hajókat; a felfegyverzés teljesen kizárja araiak lehetőségét, hogy a nagy áldozatokkal kapcsolatos utolsó módozattal, nevezetesen a szorosba, vagyis a pokolba való berohanással ejtsék hatalmukba a fontos vízi utat és ezzel együtt Konstantinápolyt. Ebben az esetben még a jól és vakmerően vezetett török flotta is félelmetes ellenségnek mutatkozna és az elkeseredett önvédelmi harcban agyonsújthatná azokat, kik bemerészkedtek a szorosba. A törökökre nézve legrosszabb esetben — ami a támadó nagy Holta tüzértömegének fölsősége miatt következhet el — a szövetségesek rommá lőhetik és meg is szállhatják a Gallilepifélsziget legdélibb kiszögellő részét; de azután határt szab a Nagara körüli szoros bevehetetlen erődvonala, tihol csakis a szárazon megindított ostromszerű támadással juthatnak előre Konstantinápoly felé, amely útban a védelmi vonalaknak megszámlálhatatlan akadályán kell átvergődniük. Hogy a hosszú ideig tartó ostromlás minő nehézségekkel járhat és mennyiben nem kecsegtethet sikerrel, azt bárki is megítélheti, mert hisz a támadónak minden néven nevezendő hadi anyagát a tengeren messziről, ki- és berakás időt rabló munkája mellett kell odaszállítania a harc terére. Ugyanezek a nehézségek állanak fönn bármely más helyen a szárazföldön megkezdett hadi művelet esetén. Szóvá kell tennünk még a Boszporus megtámadását is. Közkézen forgó adatok szerint — amikből a Dardanellák erősségeire vonatkozó részleteket is merítettük — ennek környékén csupán ágysttelepek vannak. Mindenesetre ezeket is megerősítették a háború eddigi folyamán. Ezek a szoros és a tengerpart alakulása következtében elegendőek ahhoz, hogy a tengeráramlások és a sekély víz miatt is veszedelemmel hajózható partoktól távol tartsák az oroszoknak elsőrangúnak éppen nem mondható fekete-tengeri flottáját. Itt mindenesetre nagy szerephez jut a török flotta, mely viszonylagos gyengesége mellett is sikeresen végezheti hadműveleteit. Mind a két szoros úttól távolabb partra szálló szárazföldi haderőknek föltétlenül a török hadseregnek a szorosok és az ország fővárosának védelmére visszatartott hadseregével kellene összemérnie fegyvereit, amelynek ereje ,— támaszkodván a török kormány legutóbbi nyilatkozatára — eléri a 250.000 főt. Ez a sereg tökéletesen elegendő ahhoz, hogy visszaverje a partra szálló csapatokat, a megeknek ereje ezt a számot soha és semmiféle körülmények között sem érheti el e háborúban mindaddig, míg az antant seregei a szárazföldön is hadakozni kénytelenek. Az oroszoknak Midia körül híresztelt partraszállása veszedelemmel egyáltalában nem jár a szorosokat illetően, mert ez szembe kerülne a Csataldzsa vonalával, amelyen annak idején a győzelemről-győzelemre haladó bolgár sereg vitézsége is megtörött. A szorosi öbölben és Midia mellett egyidőben partra szállott ellenséges erők egyesülése sem lehetséges, mert roppant nagy erőket kíván és a nagy távolság miatt az együttműködés és az egymás támogatásának lehetetlensége miatt, az egyenkénti megveretésnek teszik ki magukat. "A körülmények mérlegelése után ma — amikor ellenségeink szárazföldi és tengeri erőit egyéb helyeken is lekötik a harcok — csakis a hozzá nem értő emberek hihetik el a szoros útnak és Konstantinápolynak elfoglalását. Az ostrom, amelyben figyelmet kelt az,hogy a franciák szenvedték eddigelé a legnagyobb veszteségeket, eredménynyel egyáltalában nem dicsekedhet, jóllehet megrendítő nagy tömegét vonultatták fel a hadihajóknak az angolok és a franciák. Az erősségek lődözése sem hozta meg a kívánt eredményt. Elismerés illeti a török tüzérséget azért, hogy a messzire éppenséggel nem ható lövegeivel a hadihajók nagy távolságra hordó ágyúival szemben megtartotta , felsőbbségét és érzékeny veszteségeket okozván az ellenséges hajókban, valamennyi támadást visszaverte. Az ellenségeshajóhad eddigi magatartása és eredménye. Budapest, márc. 9. Minden jel arra mutat, hogy elér_ !.. . érkeztünk ennek a borzalmas világháborúnak a tetőpontjára. A küzdelem minden harctéren, északon és nyugaton, szárazon és vízen oly elkeseredett, oly erőszakos, annyira elszabadult fékéről minden megtartózkodás és mértéktartás, hogy sok fokozást ez a háború már nem bír meg. Lassan kint fog-e hamvába roskadni pusztító tüze, vagy egyszerre omlik össze a nagy erőfeszítés után: nem tudnak, nem mernek eldönteni. De figyeljük meg, mit jelentenek minden hivatalos helyről. A Kárpátokban az orosz szakadatlanul támad, sáncot, védőművet, árkot elhagyva, a mieink drótsövényéig rohan előre. Csapataink a dermesztő hidegben, két méteres hóban védekeznek az ilyfajta veszett támadások ellen, és ha elhárították, akkor maguk ütnek rajt az oroszon. Ahány katona, annyi hős. De hős az is, akivel szemben áll. Hogy felső parancs, kényszer vagy a hátulról fenyegető tiszti revolver és gépfegyver teszi hőssé, az ránk nézve mindegy. Az életét odaveti és cserében értő életet követel, drága vért a vérünkből, amelynek fogyását, apadását szorongó lélekkel számláljuk. Most a hosszú nyugalom után a Visztula alsó folyásától északra is kiújult a heves ágyuharc. Lengyelországban a Lysa Gora sok vérrel áztatott hegyvidékén, Lopuszlótól délre, Kielce irányában támadnak az oroszok. Új-Szandec alatt, délnyugati Galíciában, a gorlice-zaklicini területen szintén megpróbálják az előretörést. Sikerük nincs. De kísérletezésük az egymástól távol eső, mégis egymással összefüggő harctereken nyilván mutatja, hogy siettetni szeretnék a döntést. A Dnyesztertől délre és Bukovinában mégis csöndnek kell lennie. Höfernek legalább erről a két pontról nincs mit jelentenie. A német oroszlánt is szeretné lerázni az óriás medve vérző testéről. De ez mélyen belevájta karmait, szorongatja a torkát és nem bocsátja el egykönnyen prédáját. Augusztávnál és Lomzánál, közel a határhoz, Osztrolenkánál és Prazsnicnál a Narev-vonalon, Rava és Novomiasztó közt, a Pilica balpartján folytatják az oroszok támadásaikat. Mindenhol orosz területen folyik a harc, mindenütt egyazon szomorú eredménynyel nem üti meg a mértéket a kombinált tengeri ostromlások tantételeivel szemben, mert a parti erődöknél nem ért el eredményt, pedig ugyancsak hevesen lődözte azokat, vajmi kevés szárazföldi csapatokat kötött le tüntetéseivel, sőt partra szálló és a könnyelműséggel határos csekély erőit valósággal a végveszedelembe küldötte. Egyelőre tehát csakis az erődök további lődözése várható, fontosabb és eredményeket biztosító események pedig csak akkor következhetnek el megint, ha a szárazföldi nagyobb ellenséges erők is komolyan partra lépni óhajtanának. A kettéoszlott, két frontra figyelő német hadsereget nem lehet, a szárazföldön megverni. Kiéheztetni a hosszadalmas lövőárokharccal nem sikerült. A harcnak ez a neme jobban kifárasztotta ellenségeit, mint őt magát. A földjére betörni és ott torolni meg invázióját Franciaországba, Belgiumba, Oroszországba csak csekély részben vált lehetővé. Fölkelni ellene, rajta ütni, nyugtalanítani, zaklatni nappal és éjjel, különösen éjjel, veszedelmes vállalkozás, mint a francia példa mutatja. Mert bár a német sem tud valami világraszóló diadalt fölmutatni, mégis elér két jelentős eredményt: megtartja állásait az ellenséges országok szívében és a maga vére áldozásával lemorzsolja a francia erőt ,és végzetes vérvesztést okoz vele egy nálánál sokkal vérszegényebb nemzetnek. És a dolog vége minden üres kétkedés, nagyhangú ígérgetés után mégis csak az, hogy a német ma is benni ül a Champagneban, az Argonnokban, bombázza Reimszot, fenyegeti Verdunt, ésoha messze elkerült az egykor közvetetlenül fenyegetett Páristól, viszont halálos csapást mért keleti ellenségére, akinek egy egész hadseregét semmisítette meg. Az antant hatalmai két hónapi viaskodás után látják, hogy egész eddigi taktikájuk el volt hibázva. Mert mi a célja minden taktikának? Az ellenség megverése és egy döntő diadallal a legkedvezőbb béke kierőszakolása. Döntő vereség talán nem érte a szövetkezetteket. Döntő diadalról azonban még kevesebb joggal szólhatnak. Hiszen még a dicsőséges angol flotta sem aratott valami nagy győzelmet. A falklandi szigeteknél francia és japán segítségre szorult, Helgolandnál legalább annyi csapást kapott, mint osztott. Bizánc bukása, a Dardanellák eleste nagyszerű erkölcsi silver volna az ellenöinünk szövetkezetteknek. Igaz, hogy ez az erkölcsinek nevezett siker a leggyalázatosabb erkölcstelenségből fakadna ; igaz, hogy ez a siker halálra sebezné annak a két nemzetnek presztízsét és hatalmát, amely a Dardanellákat most löveti. De ezek nem szempontok. Ezekről majd a háború után lehet beszélgetni. Most e pillanatnyi szorultságban egy világraszóló esemény blv.ff-jére volna égető szükségük. És ezért mennek fejjel a falnak. Először temérdek hajóikkal, a me- A háború eseményei. Kuisdslsm a kimerülésig. — Az északi és nyugati harctérről. — A Pardagneila^pontista. — 3