Budapesti Hírlap, 1915. március-április (35. évfolyam, 60–119. szám)

1915-03-10 / 69. szám

1915. március 10. löOAPISTI HinlÄP (69- 9.) . Az erősségek meghódítása tehát nemcsak hajóhadat, hanem szárazföldi csapatokat is ki­von. A szárazföldi és eredményt biztosí­tó meg­felelő számú csapatnak partraszállítása bár nagy arányú előkészületeket kiván, de nem lehetet­len, azonban itt és most az a­ kérdés, hogy hon­nan veszik azokat, mert tudtunkkal az antant­­hatalmaknak sehol sincsenek nélkülözhető szá­razföldi erőik. És ha már partot is értek e csa­patok a Gallipoli-félszigeten, ott lesznek a török válogatott haderők, melyek nemcsak azok ellá­tását fogják megakadályozni, hanem erősségeik­,­nők oltalma és támogatása mellett hamarosan meg is fogják semmisíteni a partra szállított erőket. A szoros út partjain majdnem ezer ágyú, azután akna és torpedóüteg várja a francia és az angol csapatokat és hajókat; a felfegyverzés teljesen kizárja araiak lehetőségét, hogy a nagy­ áldozatokkal kapcsolatos utolsó módozattal, ne­vezetesen a szorosba, vagyis a pokolba való be­rohanással ejtsék hatalmukba a fontos vízi utat és ezzel együtt Konstantinápolyt. Ebben az eset­ben még a jól és vakmerően vezetett török flotta is félelmetes ellenségnek mutatkozna és az elke­seredett önvédelmi harcban agyonsújthatná azokat, kik bemerészkedtek a szorosba. A törökökre nézve legrosszabb esetben — a­mi a támadó nagy Holta tüzértömegének föl­sősége miatt következhet el — a szövetségesek rommá lőhetik és meg is szállhatják a Gallilepi­félsziget legdélibb kiszögellő részét; de azután határt szab a Nagara körüli szoros bevehetetlen erődvonala, ti­hol csakis a szárazon megindított ostromszerű támadással juthatnak előre Kon­stantinápoly felé, a­mely útban a védelmi vona­laknak megszámlálhatatlan akadályán kell át­vergődniük. Hogy a hosszú ideig tartó ostromlás minő nehézségekkel járhat és mennyiben nem kecsegtethet sikerrel, azt bárki is megítélheti, mert hisz a támadónak minden néven neve­zendő hadi anyagát a tengeren messziről, ki- és berakás időt rabló munkája mellett kell oda­szállítania a harc terére. Ugyanezek a nehézsé­gek állanak fönn bármely más helyen a száraz­földön megkezdett hadi művelet esetén. Szóvá kell tennünk még a Boszporus meg­támadását is. Közkézen forgó adatok szerint — a­mikből a Dardanellák erősségeire vonatkozó részleteket is merítettük — ennek környékén csupán ágysttelepek vannak. Mindenesetre eze­ket is megerősítették a háború eddigi folyamán. Ezek a szoros és a tengerpart alakulása követ­keztében elegendőek ahhoz, hogy a tengeráram­lások és a sekély víz miatt is veszedelemmel ha­józható partoktól távol tartsák az oroszoknak elsőrangúnak éppen nem mondható fekete-ten­geri flottáját. Itt mindenesetre nagy szerephez jut a török flotta, mely viszonylagos gyengesége mellett is sikeresen végezheti hadműveleteit. Mind a két szoros úttól távolabb partra szálló szárazföldi haderőknek föltétlenül a tö­rök hadseregnek a szorosok és az ország fővá­rosának védelmére visszatartott hadseregével kellene összemérnie fegyvereit, a­melynek ereje ,— támaszkodván a török kormány legutóbbi nyilatkozatára — eléri a 250.000 főt. Ez a sereg tökéletesen elegendő ahhoz, hogy visszaverje a partra szálló csapatokat, a megeknek ereje ezt a számot soha és semmiféle körülmények között sem érheti el e háborúban mindaddig, míg az antant seregei a szárazföldön is hadakozni kény­telenek. Az oroszoknak Midia körül híresztelt partraszállása veszedelemmel egyáltalában nem jár a szorosokat illetően, mert ez szembe ke­rülne a Csataldzsa vonalával, a­melyen annak idején a győz­elemről-győzelemre haladó bolgár sereg vitézsége is megtörött. A szorosi öbölben és Midia mellett egyidőben partra szállott ellen­séges erők egyesülése sem lehetséges, mert rop­pant nagy erőket kíván és a nagy távolság miatt az együttműködés és az egymás támogatásának lehetetlensége miatt, az egyenkénti megveretés­nek teszik ki magukat. "A körülmények mérlegelése után ma — a­mikor ellenségeink szárazföldi és tengeri erőit egyéb helyeken is lekötik a harcok — csakis a hozzá nem értő em­berek hihetik el a szoros­ útnak és Kon­stantin­ápolynak elfoglalását. Az ostrom, a­melyben figyelmet kelt az,­hogy a franciák szenvedték­ eddigelé a legnagyobb veszteségeket, eredmény­nyel egyáltalában nem dicsekedhet, jól­lehet megrendítő nagy tömegét vonultat­ták fel a hadihajóknak az angolok és a franciák. Az erősségek lődözése sem hozta meg a kívánt eredményt. Elisme­rés illeti a török tüzérséget azért, hogy a messzire éppenséggel nem ható lövegei­vel a hadihajók nagy távolságra hordó ágyúival­­ szemben megtartotta , f­elsőbb­ségét és érzékeny veszteségeket okozván az ellenséges hajókban, valamennyi tá­madást visszaverte. Az ellenséges­­hajó­had eddigi magatartása­ és eredménye. Budapest, márc. 9. Minden jel arra mutat, hogy elér­_ !.. . ér­­keztünk ennek a borzalmas világháború­nak a tetőpontjára. A küzdelem minden harctéren, északon és nyugaton, szára­zon és vízen oly elkeseredett, oly erősza­kos, annyira elszabadult fékéről minden megtartózkodás és mértéktartás, hogy sok fokozást ez a háború már nem bír meg. Lassan kint fog-e hamvába ros­kadni pusztító tüze, vagy­ egyszerre om­lik össze a nagy erőfeszítés után: nem tudnak, nem mernek eldönteni. De figyeljük meg, mit jelentenek minden hi­vatalos helyről. A Kárpátokban az orosz szakadatlanul támad, sáncot, védőmű­vet, árkot elhagyva, a mieink drótsövé­nyéig rohan előre. Csapataink a der­mesztő hidegben, két méteres hóban vé­dekeznek az ilyfaj­ta veszett támadások ellen, és ha elhárították, akkor maguk­ ütnek rajt az oroszon. Ahány katona, annyi hős. De hős az is, a­kivel szemben áll. Hogy felső parancs, kényszer vagy a hátulról fenyegető tiszti revolver és gép­fegyver teszi hőssé, az ránk nézve mind­egy. Az életét odaveti és cserében ér­tő életet követel, drága vért a vérünkből, a­melynek fogyását, apadását szorongó lé­lekkel számláljuk. Most a hosszú nyuga­lom után a Visztula alsó folyásától északra is kiújult a heves ágyuharc. Len­gyelországban a Lysa Gora sok vérrel áztatott hegyvidékén, Lopuszlótól délre, Kielce irányában támadnak az oroszok. Új-Szandec alatt, délnyugati Galíciában, a gorlice-zaklicini területen szintén meg­próbálják az előretörést. Sikerük nincs. De kísérletezésük az egymástól távol eső, mégis egymással összefüggő harctereken nyilván mutatja, hogy siettetni szeret­nék a döntést. A Dnyesztertől délre és Bukovinában mégis csöndnek kell lennie. Höfernek legalább erről a két pontról nincs mit jelentenie. A német oroszlánt is szeretné le­rázni az óriás medve vérző testéről. De ez mélyen belevájta karmait, szoron­gatja a torkát és nem bocsátja el egy­könnyen prédáját. Augusztávnál és Lom­zánál, közel a határhoz, Osztrolenkánál és Prazsnicnál a Narev-vonalon, Rava és Novomiasztó közt, a Pilica balpartján folytatják az oroszok támadásaikat. Mindenhol orosz területen folyik a harc, mindenütt egyazon szomorú eredmény­nyel­ nem üti meg a mértéket a kombinált ten­geri ostromlások tantételeivel szemben, mert a parti erődöknél nem ért el ered­ményt, pedig ugyancsak hevesen lődözte azokat, vajmi kevés szárazföldi csapato­kat kötött le tüntetéseivel, sőt partra szálló és a könnyelműséggel határos cse­kély erőit valósággal a végveszedelembe küldötte. Egyelőre tehát csakis az erő­dök további lődözése várható, fontosabb és eredményeket biztosító események pedig csak akkor következhetnek el me­gint, ha a szárazföldi nagyobb ellenséges erők is komolyan partra lépni óhajta­nának. A kettéoszlott, két frontra figyelő német hadsereget nem lehet, a száraz­földön megverni. Kiéheztetni a hossza­dalmas lövőárokharccal nem sikerült. A harcnak ez a neme jobban kifárasztotta ellenségeit, mint őt magát. A földjére­­ betörni és ott torolni meg invázióját Franciaországba, Belgiumba, Oroszor­szágba csak csekély részben vált lehe­tővé. Fölkelni ellene, rajta ütni, nyugta­lanítani, zaklatni nappal és éjjel, külö­nösen éjjel, veszedelmes vállalkozás, mint a francia példa mutatja. Mert bár a német sem tud valami világraszóló dia­dalt fölmutatni, mégis elér két jelentős eredményt: megtartja állásait az ellen­séges országok szívében és a maga vére áldozásával lemorzsolja a francia erőt ,és végzetes vérvesztést okoz vele egy ná­lánál sokkal vérszegényebb nemzetnek. És a dolog vége minden üres kétke­dés, nagyhangú ígérgetés után mégis csak az, hogy a német ma is benni ül a Champagneban, az Argonnokban, bom­bázza Reimszot, fenyegeti Verdunt,­­ és­­­­­­o­ha messze elkerült az egykor közvetetle­nül fenyegetett Páristól, viszont halálos csapást mért keleti ellenségére, a­kinek egy egész hadseregét semmisítette meg. Az antant hatalmai két hónapi vias­kodás után látják, hogy egész­­ eddigi taktikájuk el volt hibázva. Mert mi a célja minden taktikának? Az ellenség megverése és egy döntő diadallal a legked­vezőbb béke kierőszakolása. Döntő ve­reség talán nem érte a szövetkezett­eket. Döntő diadalról azonban még kevesebb joggal szólhatnak. Hiszen még a dicső­séges angol flotta sem aratott valami nagy győzelmet. A falklandi szigeteknél francia és japán segítségre szorult, Hel­golandnál legalább annyi csapást kapott,­ mint osztott. Bizánc bukása, a Dardanellák eleste nagyszerű erkölcsi silver volna az ellenöi­­nünk szövetkezetteknek. Igaz, hogy ez az erkölcsinek nevezett siker a leggyalá­zatosabb erkölcstelenségből fakadna ; igaz, hogy ez a siker halálra sebezné an­nak a két nemzetnek presztízsét és ha­talmát, a­mely a Dardanellákat most lö­veti. De ezek nem szempontok. Ezekről majd a háború után lehet beszélgetni. Most e pillanatnyi szorultságban egy vi­lágraszóló esemény blv.ff-jére volna égető szükségük. És ezért mennek fejjel a fal­nak. Először temérdek hajóikkal, a me- A háború eseményei. Kuisdslsm a kimerülésig. — Az északi és nyugati harctérről. — A Pardag­neila^pontista. — 3

Next