Budapesti Hírlap, 1915. május-június (35. évfolyam, 120–180. szám)

1915-05-01 / 120. szám

1915. május 1 iuDAPESTI KIRLAP (120. sz.) A cár Szebasztopolban. Pétervár, ápr. 30. A cár Szebasztopolba érkezett. Két török polgári miniszter hindnagysága. Konstantinápoly, ápr. 30. az uj törvény alapján, a­mely megengedi, hogy polgári személyeknek is katonai rendfoko­zatot adományozzanak, a belügyminisztert és az igazságügyi minisztert ad honores lovassági hadnagyokká nevezték ki. A hármas antant csalódása. Róma, ápr. 30. (Saját tudósítónktól.) Az antant szolgála­tában álló Italie a jelenlegi helyzetről a követ­kezőket írja: Az utóbbi napokban megtettünk mindent, hogy a harctéri helyzetet pártatlanul megbíráljuk és bebizonyítottuk: 1. Hogy a hármas antant szövetséges se­regei képtelenek voltak idáig figyelemreméltó katonai sikert elérni. 2. Hogy a Dardanella-vállalkozás, a­me­lyet bizonyos lapok könnyű operációnak tün­tettek föl, háromszázezer ember partraszállítá­sát s egyúttal egy a tengeren veszedelmes ak­ciót követel. 3. Hogy az oroszoknak kárpáti operáció­juk lehetővé teszi, hogy az osztrák és magyar és német seregek a centrumban operáljanak és a védelemnek különböző előnyös kilátást szol­gáltatnak. A Balkán. Albán betörés Szerbiába. Köln, ápr. 30. (Saját tudósítónktól.) A Kölnsche Zei­tung a Corriere della Sera egy jelentését közli, a­mel­y szerint a helyzet Albániában napról­napra tarthatatlanabb. A fölkelők számát har­mincezerre becsülik, a­kik Szerbiába betörni ké­szülnek. Angol és francia egészségügyi misszió Szerbiában. Szaloniki, ápr. 30. (Saját tudósítónktól.) Azt a nagy angol egészségügyi missziót, a­mely ma Szerbiába el­indul, francia egészségügyi misszió is követte. Itt azt hiszik, hogy annak a nagy egészségügyi szállítmánynak, a­melyet innen az utóbbi idő­ben Szerbiába küldtek, jó részét Oroszország­nak szánták. A keleti vasutak ezidő szerint a szerb hadvezetőség számára való nagy szállít­mányok miatt nem tudnak elegendő kocsit ren­delkezésre bocsájtani. Haditanács Atenben. Berlin, ápr. 30. (Saját tudósítónktól.) A Taegliche Rund­schau jelenti Genfből. Francia lapok jelentik Aténből, hogy ma haditanács volt, a­melyen a hadsereg valamennyi parancsnokló tábornoka részt vett. Görögök és bolgárok. Szófia, ápr. 30. (Saját tudósítónktól.) A balkáni háború befejezése után itt az a híresztelés terjedt el, hogy Görögország sok bolgár hadifoglyot tart vissza börtöneiben. A szobranjében előterjesz­tett interpellációra Radoszlávov annak idején azt felelte, hogy a görög kormány ünnepiesen szavát adta, hogy egy bolgár katona sincs be­börtönözve. Radoszlávov azonban nem nyugo­dott és az aténi bolgár követ utján Ik­os angol követhez fordult azzal a kéréssel, hogy kutassa az eltűnt bolgár katonákat. Tegnap a bolgár kormány arról kapott hírt, hogy az angol okku­pációs csapatok Lemnosz­ szigetén a bolgár kormány kívánságának megfelelően átkutatták az ottani fogházakat és valóban nagyobb számú bolgár hadifoglyot találtak, a­kiket nyomban szabadon bocsájtottak és Dedeagacsba szállítot­tak. Ezt a váratlan hírt, a­mely óriás fölháboro­dást kelt Görögország ellen, egyúttal pedig az angol megszálló csapatok parancsnokának eljá­rása iránt a hála érzését kelti föl, a bolgár sajtó heves hangon bélyegzi meg, utalva arra, hogy bizonyára még sok más bolgár fo­goly sínylődik börtönökben és ezeket megmen­teni a kormány feladata. A lapok kijelentik to­vábbá, hogy Görögország most már hivatalosan bebizonyította, hogy Macedóniát vissza kell adni. Az orosz pénzügyminiszter Bukarestben. Bukarest, ápr. 30. (Saját tudósítónktól.) Az orosz pénzügy­miniszter a jövő héten Parisba utaztában ide­érkezik, Hir­­­aszországból. Németek utazása Olaszországon át. Róma, ápr. 30. (Saját tudósítónktól.) A palermói kikötőbe tegnap két vitorlás naszád futott be, a­melyek mindegyikén 14 ember volt. Németek voltak, a­kik Olaszországon át akartak hazatérni, hogy a harctérre menjenek. A csónakok Gerber Her­mann Ernő Stuttgartból való kereskedelmi ha­jóskaptány vezetése alatt állottak. A hatóságok tudomásul vették a bejelentést és megengedték a németeknek a határig való utazást. A szocialisták határozata. Berlin, ápr. 30. (Saját tudósítónktól.) Az olasz szocialista pártvezetőség olyértelmű napirendet fogadott el, hogy a szocialisták, ha nem is akadályozhatják meg a háborút, mégis a háború alatt is tovább fogják ostorozni az osztálypolitikát és e szerint fognak cselekedni is. Május 16-án a tartomá­nyok képviselői Bolognában találkozni akarnak és kötelező programot óhajtanak ott megszabni. A kirenajkai harcok. Milánó, ápr. 30. (Saját tudósítónktól.) A kirenajkai harcok a legutóbbi időben ismét nagyobb terjedelmet öltöttek. Arabsok megtámadtak menetelő olasz csapatokat, a­melyek a benszülötteket egy ha­lott és 30 sebesült elvesztése mellett visszaver­tek. Egy Magov közelében lévő fölkelő táboron az olasz csapatok rajtütöttek és a fölkelőket ezek súlyos vesztesége mellett szétszórták. A japánokisiai konfliktus A megváltoztatott japán követelések London, ápr. 30. A Times jelenti Pekingből, hogy a megvál­toztatott japán követeléseket e hónap­­26-án ad­ták át. Kínában a követeléseken tett csekély változtatás nagy csalódást okozott. i­ ti spanyol semlegesség. Madrid, ápr. 16. (Alkalmi levelezőnktől.) Mivel magyar és német lapokban újabban mind gyakrabban olvasok Spanyolország gibraltári, tangeri és portugáliai ambícióiról, időszerűnek látszott ez irányban komolyan tájékozódni. Teljesen be­avatott helyről alábbi (az itteni kormánylapok szelemével is mindenben egyező) információt kaptam. Spanyolországban is, mint minden egyes sem­leges államban, megvannak a különböző érzelmi áramlatok. Antantisták, németbarátok és neutráli­sok. Akárhány családban más meggyőződésű a fiu, mint az al-'a és megfordítva. Azt is lehetne mondani, départemanok és városok szerint más és más a köz­hangulat. Vigo és környéke példá­ul csakis Magyar­ország, Ausztria és Németország győzelméért lelke­sedik, míg Valencia tűzbe menne a franciákért. De ez mind csak felelőtlen hangulatnyilvánulás. A ki­rály és a mai spanyol kormány a legszigorúbb, leg­korrektebb semlegességet vallja, és elhatározott e mellett mindvégig ki is tartani. Intervencióról csakis abban az úgyszólván elképzelhetetlen esetben lehetne szó, ha valamely beláthatatlan körülmény Spanyol­ország függetlenségét sodorná veszedelembe. Egy ilyen, mondom teljesen valószínűtlen komplikáció következtében természetesen csakis Spanyolország érdekei diktálhatnák az intervenció irányát. Mely csoportban vagy ki ellen, arról igazán abszurdum lenne jóslásokba bocsátkozni, hiszen minden attól függne, mely oldalról érne ilyen támadás, és milyen eshetőségek ellen kellene védekeznünk. Ezek után magától értetődik, hogy a spanyol kormány sem Gibraltárral, sem Tangerrel nem fog­lalkozik. Mi ennél sokkal értelmesebb nép vagyunk. Ahhoz, hogy mi efféle ambícióknak hódolhassunk, olyan nagyszabású flottára és hadseregre lenne szükségünk, a­milyen nincs. Fegyveres erőnk a leg­jobb rendben van, de nem szándékozunk a világba költeni. Sokkal elevenbe vágóbb gazdasági, keres­,­kedelmii és financiális érdekek fűznek bennünket a semlegességhez, semhogy könnyelműen kockára en­gednek vetni. Hogy hamarosan mást ne mondjunk, itt van például kereskedelmi összeköttetésünk Ma­gyarroszággal. Eddig, dugó és paprikaszállításon kí­vül alig volt egyéb exportunk az önök szép orszá­gába. A­mióta a háború tart, máris számos új üz­letágban indult meg a kereslet és ez napról-napra okvetlenül csakis fokozód­hatik. A spanyol kormány­nak szándékában van ezeket az új összekötetéseket nemcsak fönntartani, de fejleszteni is. Spanyolor­szág narancs, citrom, füge, mandula, mogyoró, hagyma és ívirágtermése például nemcsak elsőrendű, hanem igen bőséges is. Viszont Magyarország igen sok olyan árut vezethetne be nálunk, a­minél talán még konkurrenciára sem találna. Ezek olyan köl­csönös kilátások, melyekből igen értékes kapcsola­tok alakulhatnak ki, kölcsönös hasznunkra. Az önök gibraltári föltevésével szemben oly egyszerű a válasz. A­mit az ember el akar venni, azt meg is kell tudni tartani. Reális belső gyara­podás helyett mi aztán ne tennénk egyebet, mint hadibüdzsékre áldozzunk, csakhogy a­mit vissza­vettünk X-től, el ne ragadhassa tőlünk Y,? Nem Uram. Spanyolországnak ennél sokkal jelentősebb, gazdasági és stratégiai okokból sokkal fontosabb pontjai vannak. Például a Baleárok, a Kanári­szigetek, dúsgazdag, kereskedelemileg is rendkívül értékes csomópontjaink, hol minden Amerikába menő, vagy onnan jövő hajó megpihen. Aztán a pompás Fernando Pop-sziget, marokkói pozíciónk, és így tovább. Ezek azok az érdekszférák, me­lyekre figyelmünk és gondoskodásunk koncentrá­lódik. Abban pedig úgy a mai kormány, mint va­lamennyi politikusunk és pártvezérünk egyetért, hogy szigorúan betartott semlegességünk nagy hasznára válik az országnak. Főbb vonalaiban, úgy financiális, mint gazdasági téren jelentékeny konszolidációt eredményezett. Hogy csak egy gya­korlati példát mondjak, itt van a pénzünk. Peze­tünk a háború előtt, az egész világra ránehezedő súlyos gazdasági nyomás alatt 6,7 százalékos ázsióval forgott, terhünkre. Ma 9—10 százalékos ázsiót mutat javunkra. Gondolja meg kérem, mit jelent ez, minden egyebet nem tekintve, csak magában a kereskedelmi forgalomban? Hogyan lehet rólunk egy percig is föltenni pél­dául egy portugáliai intervenciót? Azért, mert egyes lapok írnak róla? A­hány érzelmi árnyalat, annyi­féle a lap­vélemény,­­ ez semmit sem jelent. A spa­nyol kormány, igen súlyos veszedelem hijján, nem fog semmiféle olyan kialandiba bele­bocsátkozni, a­mely őt a semlegesség máig elért eredményeitől megfoszthatná. Az azonban egészen természetes, hogy a­mikor a béketárgyalások pillanata elkövet­kezik, Spanyolország el fogja ott foglalni azt a he­lyet, melyet kivételes helyzete és érdekei megköve­telnek. És hallatni fogja szavát, a szerint, a­mit a helyzet diktál. Azt talán nem kell hozzátennem, hogy Spanyolország és Ausztria és Magyarország érdekei semmiben sem ellentétesek és a rendezett viszonyok helyreállta után sok becses és tartós új összekötőszál­hoz vezethet a háborús év számos ini­ciatívája. Hogy Spanyolországban Magyarországot és Ausztriát általánosan szeretik, arról különben is minden nap és minden téren meggyőződhetik. Régi kapocs ez, melynek sohasem volt oka meglazulni. Nálunk ma sok honfitársuk nyert ideiglenes otthont és baráti megbecsülést. Okunk van hinni, hogy ezek a kölcsönösen kellemes benyomások nem fognak el­mosódni a háború után. Mi a munka és a béke or­szága vagyunk, sen­kit sem gyűlölünk, minden értés .

Next