Budapesti Hírlap, 1915. május-június (35. évfolyam, 120–180. szám)
1915-05-06 / 125. szám
1915. május 6 BUDAPESTI HÍRLAP 1 125. BZ.) vissza kell szolgáltattnok az őröltetőknek. Ha erről panaszok jönnek, az orvoslásról gondoskodni fognak. (Helyeslés.) A nagyobb kereskedelmi malmoknál iparfelügyelők útján gyakorolják az ellenőrzést. Kéri a választ tudomásul venni. (Helyesés:) Bikády Antal viszonválaszára Harkányi János báró miniszter kijelenti, hogy az ellenőrzést a közigazgatási hatóságok teljesítik. A keverésnél a kellő arrányt szigorúan meg kell tartani. A Ház a választ tudomásul vette. Bikády Antal a kukoricának hizlalásra való fölhasználásáról interpellálja a földmivelésügyi minisztert. Ghillány Imre báró földmivelésügyi miniszter azt felelte, hogy amíg a közélelmezés biztosítva nincs, nem engedheti meg a kukoricának hizlalásra való használatát. A Ház a választ tudomásul vette. Bikády Antal a hadira vonult feleskezési tanítók járandóságairól intéz kérdést a kultuszminiszterhez. Jankovich Béla kultuszminiszter azt feleli,, hogy a tanítókat semmiféle anyagi kár nem éri, mert a fizetési különbözetet megkapják. A választ a Ház tudomásul vette. Szmrecsányi György kéri, hogy interpellációját akkor mondhassa el, ha a miniszterelnök a Házban lesz. A Ház ehhez hozzájárult. A jegyzőkönyv hitelesítése után az ülés hetedfél órakor véget ért. — Az oroszok futása. — Az angolok vesztesége. — A török jelentés. — Budapest, máj. 5. A mesebeli óriások lépésével halad nyugatgaliciai támadásunk a cél felé. Gyorsabban, mint a serény fantázia, amely már keresztülvágtatott a roppant csatatéren és meg is számolta zsákmányunkat. A laikus képzeletnek szüksége van ezekre a számokra, hogy eljátszadozzék velük, gyönyörködjék hosszú, katonás soraikban, konkrét formát adjon annak a zavaros, bizonytalan és mégis oly igen jóleső diadalérzésnek, amely a szívünket eltölti. Ma kedve szerint csapongott ez a fantázia. És amikor aztán megérkezett a hivatalos és hiteles intelem, hogy a pontos adatok csak látszat szerint pontosak, nem egy felszínes és könnyen izgatható keblen uralkodott el a levertség. Minden ok nélkül. A mi vezérkarunknak és a német főhadiszállásnak mai jelentése többet mond minden számnál. Csak a legbeszédesebb tényeket hadd emeljük ki: az oroszok kárpáti arcvonala tarthatatlanná vált, visszavonulásuk már meg is kezdődött, de ez a visszavonulás nem történik rendben és nyugodtan, mert hadaink üldözik őket. Nyugat-Galiciában már harmadik, kitűnően kiépített hadállásukat is feladták és a Viszloka mentére vonulnak vissza, a lupkovi szorostól északra és ezzel Duklától Lupkovig már is mentesítették a magyar földet. Állásuk azonban itt sem lesz tartható, mert a Gromnik—Gorlice —Malasztov-vonaltól keletre tartó nyomás három nap alatt már tiúvezette őket a Kraszno—Jászló-medencén és ellenállhatatlan erejével nyomja seregeiket tovább, ugyancsak keletnek. Mint már tegnap jeleztük, ugyanakkor a mi kárpáti seregünk délről északra szorítja őket. Kelet-Galiciában és Bukovinában győzelemhez szokott, edzett és kellő számú erőink állanak nagyszerű vezérek alatt és várják a futó oroszt fojtó ölelésre. Innen nincs menekülés másfelé, csak egyenest föl északra, vagyis ki Galíciából. Hogy mit fognak aztán közben művelni Dél-Lengyelországban dolgozó hadaink, az orosz centrum ellen fölvonultatott németek, Kurlandba eljutott szövetségeseink, azt ma már nyugodtan rábízhatjuk vezéreinkre. A mieink győzelme, ősi ellenségünk megszégyenítő, sőt megsemmisítő veresége, ez az igazi zsákmány. A legszebb, a legbecsesebb, szívünknek a legdrágább. Egy önkényen, korrupción, nagyhercegi cselszövésen, milliók leigázásán, messzenyúló pokolgépes összeesküvésen épült birodalom katonai bukása, összeomlása, ez az igazi világtörténelmi esemény. Mert ez megtanít rá — ha elfeledtük volna, ha benne kételkedtünk volna —, hogy a nemzetek sorsát mégis egy mindnyájunk fölött élő, a legtisztább erkölcsi igazság tételei szerint kormányzó Bölcseség intézi. Az angolok is tovább hátrálnak Flandriában, hátrálnak és vérzenek. A német térnyerés ezen a vonalon összehasonlíthatatlanul fontosabb, mint akár az Argonneokban, akár a Champagneban. Ma ide van koncentrálva mindaz, amit Kitchener angol katonában föl tudott hajtani, erre a sávra, amely a németeket még egyelőre elválasztja a tengertől. Ha ezt a harminc kilométeres utat angol tetemeken keresztül megtették szövetségeseink és Dünkirchent, Dünkirchenből Calaist megostromolták, akkor a háborúnak vége van. Vége van a háborúnak, mert Anglia előbb elismeri magát legyőzöttnek, hogysem tulajdon testén, tulajdon földjén érezze a német invázió lovainak patáit, gyalogosainak ütemes lábadobogását. A francia az egész hadvezetés iránya szerint másodrendű tényezőjévé lett ennek a nagy leszámolásnak és örvendhet, ha rettentő veszteség árán a leszámolás végével megtarthatja azt, amije volt kilenc hónappal ezelőtt. A török jelentés, egybehangzóan az antant lapjainak szégyenkező vallomásaival, megállapítja, hogy a Dardanellák ostroma továbbra is meddő kísérlet marad. A meggyengült, megtizedelt szárazföldi csapatok pótlására a flotta védelme alatt újabb kontingenst próbáltak partra szállítani Kabatepénél, de ezeket a török ágyútűz visszakergette hajóikra. Az ottmaradottakat csak a heves tüzelés mentette ki válságos helyzetéből—egyelőre. A minap azt írtuk, hogy a törököknek nem sürgős ennek a kutyaszorítóba került seregnek a sorsa, mert az úgyis az ő kezükben van. Az egészen kétségtelen, hogy a sereg sem kedvezőtlen helyzeténél, sem pszichológiai okokból nagyobb tevékenységre nem alkalmas. Várja a tenger felől jövő szabadítót. De a szabadító hajók is nagy veszedelemben vannak. A virágzó kis görög szigetek, amelyeket az angol önkény lefoglalt, hasonlítanak a mítoszbeli szigethez, amelyen a boldogtalan Epiktétész gyógyította gennyedt, undorító sebeit. Az orosz seregek galiciai veresége. — Győzedelmes csapataink tovább üldözik a menekülő ellenséget. — Jászló és Zmigród irányában való előrenyomulásunk következtében a kárpáti arcvonal nyugati szakaszáról is sietve visszavonulnak az oroszok. — Csapataink üldözik őket. — Az oroszok egész kárpáti állása megingott. — Szövetségesünknek északon való előretörése komoly aggodalmat okoz az orosz hadvezetőségnek. A hátráló vert sereg, Neter altábornagy jelentése, északi oldalról fenyegetett erdős-kárpáti állásaikat Buklától délnyugatra kezdik kiüríteni. Az a gyorsaság, amelylyel sikereinket elértük, lehetetlenné teszi a hadizsákmány számszerű föltüntetését. Az ideiglenes jelentések szerint a hadifoglyoknak száma eddig úgy látszik meghaladja a 30 000 ezret. Hivatalos jelentés, kiadták május 5-én délben, érkezett délután 2 óra 30 perckor. A győzelem következménye már mutatkozik. Az oroszok beszkidi arcvonala: Zboró-Sztropkó-Lupkov tarthatatlanná vált. Mivel a győzelmes egyesült haderők állandóan sikeres harc közt nyugat felől Jászló és Zsigrád irányában előbbre haladnak, az ellenség a kárpáti arcvonal nyugati szakaszán ma reggel óta Magyarországból teljesen visszavonulóban van. Csapataink és német csapatok üldözik. Az oroszokat tehát mintegy 150 kilométer hosszúságú arcvonalon megvertük és igen súlyos veszteségükkel hátrálásra kényszerítettük. Egyébként a helyzet általában változatlan. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A németek beszámolója. Berlin, máj. 5. A német nagy főhadiszállás mai jelentése a délkeleti harctérről ezt mondja: A szövetséges csapatoknak az Erdős-Kárpátoktól északra az oroszok ellen intézett támadása tegnap az ellenségnek már harmadik megerődített vonalat törte át. Az oroszok, akiket ott az egész arcvonalon megvertünk, a Wysztokára vonulnak vissza. A győzelem nagyságát mutatja az, hogy a szövetséges csapatok áttörése következtében az oroszok at menekül az orosz a Kárpátokból. Hadisajtószálás, máj. 6. (A Budapesti Hírlap harctéri tudósítójától.) Gorlicei nagy fontosságú győzelmünk előre bejelentett kihatása a front egyéb távolabbi részein, főleg a bennünket legközelebbről érintő kárpáti arcvonalon is kezd jelentkezni. Megállapítható, hogy a gorlicei súlyos vereség folytán bekerítéssel és részben elvágással fenyegetett kárpáti orosz erőrészek, kezdve a konecnai nyeregtől egészen az Erdős-Kárpátok középponti vidékéig, gyors menekülésben vonulnak vissza. A zborói, duklai és lupkovi országutakon, amelyek Galicia északi és északkeleti részeibe szolgálnak, futó orosz hadoszlopokba szántanak bele üldöző tüzérségünk gránátjai és srapnelljei, míg a visszavonulást fedező hátvédeket az előretörő gyalogság tizedeli meg, foglyokat ejtve és hadiszert zsákmányolva. Természetes, hogy az orosz hadvezetőség, amely későn ugyan, de rájött a halálos veszede-