Budapesti Hírlap, 1915. május-június (35. évfolyam, 120–180. szám)

1915-05-06 / 125. szám

1915. május 6 BUDAPESTI HÍRLAP 1 125. BZ.) vissza kell szolgáltattn­ok az őröltetőknek. Ha erről panaszok jönnek, az orvoslásról gondoskodni fog­nak. (Helyeslés.) A nagyobb kereskedelmi malmok­nál iparfelügyelők útján gyakorolják az ellenőrzést. Kéri a választ tudomásul venni. (Helyesés:­) Bikády Antal viszonválaszára Harkányi Já­nos báró miniszter kijelenti, hogy az ellenőrzést a közigazgatási hatóságok teljesítik. A keverésnél a kellő arrányt szigorúan meg kell tartani. A Ház a választ tudomásul vette. Bikády Antal a kukoricának hizlalásra való fölhasználásáról interpellálja a földmivelésügyi mi­nisztert. Ghillány Imre báró földmivelésügyi miniszter­­ azt felelte, hogy a­míg a közélelmezés biztosítva nincs, nem engedheti meg a kukoricának hizlalásra való használatát. A Ház a választ tudomásul vette. Bikády Antal a hadira vonult feleskezési tanítók járandóságairól intéz kérdést a kultuszminiszterhez. Jankovich Béla kultuszminiszter azt feleli,, hogy a tanítókat semmiféle anyagi kár nem éri, mert a fizetési különbözetet megkapják. A választ a Ház tudomásul vette. Szmrecsányi György kéri, hogy interpelláció­ját akkor mondhassa el, ha a miniszterelnök a Ház­ban lesz. A Ház ehhez hozzájárult. A jegyzőkönyv hitelesítése után az ülés heted­fél órakor véget ért. — Az oroszok futása. — Az angolok vesztesége. — A török jelentés. — Budapest, máj. 5. A mesebeli óriások lépésével halad nyugatgaliciai támadásunk a cél felé. Gyorsabban, mint a serény fantázia, a­mely már keresztülvágtatott a roppant csatatéren és meg is számolta zsákmá­nyunkat. A laikus képzeletnek szüksége van ezekre a számokra, hogy eljátsza­dozzék velük, gyönyörködjék hosszú, ka­tonás soraikban, konkrét formát adjon annak a zavaros, bizonytalan és mégis oly igen jóleső diadalérzésnek, a­mely a szívünket eltölti. Ma kedve szerint csa­pongott ez a fantázia. És a­mikor aztán megérkezett a hivatalos és hiteles inte­lem, hogy a pontos adatok csak látszat szerint pontosak, nem egy felszínes és könnyen izgatható keblen uralkodott el a levertség. Minden ok nélkül. A mi ve­zérkarunknak és a német főhadiszállás­nak mai jelentése többet mond minden számnál. Csak a legbeszédesebb ténye­ket hadd emeljük ki: az oroszok kárpáti arcvonala tarthatatlanná vált, vissza­vonulásuk már meg is kezdődött, de ez a visszavonulás nem történik rendben és nyugodtan, mert hadaink üldözik őket. Nyugat-Galiciában már harmadik, ki­tűnően kiépített hadállásukat is feladták és a Viszloka mentére vonulnak vissza, a lupkovi szorostól északra és ezzel Duk­lától Lupkovig már is mentesítették a magyar földet. Állásuk azonban itt sem lesz tartható, mert a Gromnik—Gorlice —Malasztov-vonaltól keletre tartó nyo­más három nap alatt már tiúvezette őket a Kraszno—Jászló-medencén és el­lenállhatatlan erejével nyomja seregei­ket tovább, ugyancsak keletnek. Mint már tegnap jeleztük, ugyanakkor a mi kárpáti seregünk délről északra szorítja őket. Kelet-Galiciában és Bukovinában győzelemhez szokott, edzett és kellő szá­mú erőink állanak nagyszerű vezérek alatt és várják a futó oroszt fojtó öle­lésre. Innen nincs menekülés másfelé, csak egyenest föl északra, vagyis ki Ga­líciából. Hogy mit fognak aztán közben művelni Dél-Lengyelországban dolgozó hadaink, az orosz centrum ellen fölvo­nultatott­ németek, Kurlandba eljutott szövetségeseink, azt ma már nyugodtan rábízhatjuk vezéreinkre. A mieink győ­zelme, ősi ellenségünk megszégyenítő, sőt megsemmisítő veresége, ez az igazi zsákmány. A legszebb, a legbecsesebb, szívünknek a legdrágább. Egy önkényen, korrupción, nagyhercegi cselszövésen, milliók leigázásán, messzenyúló pokol­gépes összeesküvésen épült birodalom katonai bukása, összeomlása, ez az igazi világtörténelmi esemény. Mert ez meg­tanít rá — ha elfeledtük volna, ha benne kételkedtünk volna —, hogy a nemzetek sorsát mégis egy mindnyájunk fölött élő, a legtisztább erkölcsi igazság tételei sze­rint kormányzó Bölcseség intézi. Az angolok is tovább hátrálnak Flandriában, hátrálnak és vérzenek. A német térnyerés ezen a vonalon össze­hasonlíthatatlanul fontosabb, mint akár az Argonneokban, akár a Champagne­ban. Ma ide van koncentrálva mindaz, a­mit Kitchener angol katonában föl tu­dott hajtani, erre a sávra, a­mely a néme­teket még egyelőre elválasztja a tenger­től. Ha ezt a harminc kilométeres utat angol tetemeken keresztül megtették szövetségeseink és Dünkirchent, Dün­kirchenből Calaist megostromolták, ak­kor a háborúnak vége van. Vége van a háborúnak, mert Anglia előbb elismeri magát legyőzöttnek, hogysem tulajdon testén, tulajdon földjén érezze a német invázió lovainak patáit, gyalogosainak ütemes lábadobogását. A francia az egész hadvezetés iránya szerint másod­rendű tényezőjévé lett ennek a nagy le­számolásnak és örvendhet, ha rettentő veszteség árán a leszámolás végével megtarthatja azt, a­mije volt kilenc hó­nappal ezelőtt. A török jelentés, egybehangzóan az antant lapjainak szégyenkező vallomá­saival, megállapítja, hogy a Dardanellák ostroma továbbra is meddő kísérlet ma­rad. A meggyengült, megtizedelt száraz­földi csapatok pótlására a flotta védelme alatt újabb kontingenst próbáltak partra szállítani Kabatepénél, de ezeket a török ágyútűz visszakergette hajóikra. Az ott­maradottakat csak a heves tüzelés men­tette ki válságos helyzetéből—egyelőre. A minap azt írtuk, hogy a törököknek nem sürgős ennek a kutyaszorítóba ke­rült seregnek a sorsa, mert az úgyis az ő kezükben van. Az egészen kétségtelen, hogy a sereg sem kedvezőtlen helyzeté­nél, sem pszichológiai okokból nagyobb tevékenységre nem alkalmas. Várja a tenger felől jövő szabadítót. De a szaba­dító hajók is nagy veszedelemben van­nak. A virágzó kis görög szigetek, a­me­lyeket az angol önkény lefoglalt, hason­lítanak a mítoszbeli szigethez, a­melyen a boldogtalan Epiktétész gyógyította gennyedt, undorító sebeit. Az orosz seregek galiciai veresége. — Győzedelmes csapataink tovább üldözik a menekülő ellenséget. — Jászló és Zmigród irányában való előrenyomulásunk következtében a kár­páti arcvonal nyugati szakaszáról is sietve visszavonulnak az oroszok. — Csapataink üldözik őket. — Az oroszok egész kárpáti állása megingott. — Szövetségesünknek északon való előretörése komoly aggodalmat okoz az orosz hadvezetőségnek. A hátráló vert sereg, Neter altábornagy jelentése, északi oldalról fenyegetett erdős-kár­páti állásaikat Buklától délnyugatra kezdik kiüríteni. Az a gyorsaság, a­melylyel sike­reinket elértük, lehetetlenné teszi a hadizsákmány számszerű föltüntetését. Az ideiglenes jelentések szerint a hadifoglyoknak száma eddig úgy lát­szik meghaladja a 30 000 ezret. Hivatalos jelentés, kiadták május 5-én dél­ben, érkezett délután 2 óra 30 perckor. A győzelem következménye már mutatkozik. Az oroszok beszkidi arc­vonala: Zboró-Sztropkó-Lupkov tart­hatatlanná vált. Mivel a győzelmes egyesült had­erők állandóan sikeres harc közt nyu­gat felől Jászló és Zsigrád irányában előbbre haladnak, az ellenség a kár­páti arcvonal nyugati szakaszán ma reggel óta Magyarországból teljesen visszavonulóban van. Csapataink és német csapatok üldözik. Az oroszokat tehát mintegy 150 kilométer hosszúságú arcvonalon meg­vertük és igen súlyos veszteségükkel hátrálásra kényszerítettük. Egyébként a helyzet általában változatlan. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A németek beszámolója. Berlin, máj. 5. A német nagy főhadiszállás mai jelentése a délkeleti harctérről ezt mondja: A szövetséges csapatoknak az Erdős-Kárpátoktól északra az oroszok ellen intézett támadása tegnap az el­lenségnek már harmadik megerődített vonalat törte át. Az oroszok, a­kiket ott az egész arcvonalon megvertünk, a Wysztokára vonulnak vissza. A győzelem nagyságát mutatja az, hogy a szövetséges csapatok át­törése következtében az oroszok at menekül az orosz a Kárpátokból. Hadisajtószálás, máj. 6. (A Budapesti Hírlap harctéri tudósítójá­tól.) Gorlicei nagy fontosságú győzelmünk előre bejelentett kihatása a front egyéb távolabbi ré­szein, főleg a bennünket legközelebbről érintő kárpáti arcvonalon is kezd jelentkezni. Megálla­pítható, hogy a gorlicei súlyos vereség folytán bekerítéssel és részben elvágással fenyegetett kárpáti orosz erőrészek, kezdve a kon­ecnai nyeregtől egészen az Erdős-Kárpátok közép­ponti vidékéig, gyors menekülésben vonulnak vissza. A zborói, duklai és lupkovi országutakon, a­melyek Galicia északi és északkeleti részeibe szolgálnak, futó orosz hadoszlopokba szántanak bele üldöző tüzérségünk gránátjai és srapnelljei, míg a visszavonulást fedező hátvédeket az elő­retörő gyalogság tizedeli meg, foglyokat ejtve és hadiszert zsákmányolva. Természetes, hogy az orosz hadvezetőség, a­mely későn ugyan, de rájött a halálos veszede-

Next