Budapesti Hírlap, 1915. május-június (35. évfolyam, 120–180. szám)
1915-05-16 / 135. szám
4 BUDAPESTI HIRUP (135. sa.) BIS, txájm 16. Sást legszívesebben egy egészen független fe pártatlan képviselőházi zsűrire bízná, ha ennek a garanciái a parlamentben megvolnának. A mostani hadiülésszak a parlament szép napjai közé tartozik, mert objektív alapon igyekeztek egymást meggyőzni. A Ház a közhangulat hatása alatt nemesebb elhatározásokra képes. Ne csak a hadseregszállítók visszaéléseit irtsuk ki, hanem vigyük át az erkölcsi tisztulást az egész közéletre. Vannak olyan emberek, akik a választásból is üzletet csinálnak. Ezeket is üldözni kell, A legjobb alkalom, ha az etetést-itatást megszüntetik. Példákat SOROL föl arról, hogy a Kurk két tanácsa minő kis okokból bírálja enyhén vagy szigorúan a petíciókat. Az egyik tanács túlságosan szigorú, a másik túlságosan enyhe. Az etetést-itatást okvetlenül meg kell szüntetni. A javaslatot nem fogadja el (Helyeslés balról.) Apponyi Albert gróf kijelenti, hogy semm, Sem elvbarátai nem akarják a törvényjavaslat elintézését megakadályozni, de javítani akarnak némely intézkedésén. A miniszterelnöki mai nyilatkozatáravonatkozóan megjegyzi, hogy egyáltalában nean venné tragikusan, ha ebből a javaslatból most törvényben válnék, és ha a kormány a tárgyalást későbbi időre halasztaná. .Van arra idő elég és ha a békekötés után való hat hónap alatt tárgyalja isa Ház a javaslatot, akkor is idejében elintézhetné. Két objektív ellenvetése van. Az egyik az, hogy nagy aggodalommal látja a Kúria hatáskörének megszorítását, a másik ellenvetése pedig, hogy ugyanily aggodalommal látja a képviselőházi bíráskodás hatáskörének tágítását.A szóló ott volt az első kúriai bíráskodási törvény születésénél. Maga a törvény nagyszerű alkotója, Szilágyi Dezső, hosszú ideig ellenezte ezt a törvényt. Féltette a Ház szuverenitását és féltette a Kúria pártatlanságát. Attól tartott, hogy a legfelső bíróságot belevonják a pártos küzdelembe. Szilágyi végre megváltoztatta álláspontját, de tépelődését és lelki tusását megrögzítette a kúriai bíráskodásról szóló törvényben. A szóló akkor is ellenezte a bifurkációt és a bíráskodást, csupán a Kúriára akarta bízni. Ellenzi a bifurkációt most is. De ha már fönntartjuk, akkor ne módosítsák a törvényi invelus. A választás tisztaságának sokkal nagyobb aa-franciája lett volna — egy titkos szavazás alapján létesült képviselőház önbíráskodása. (Zajos helyeslés a baloldalon.) Külföldi példákkal bizonyítja,hogy a titkos szavazás mennyivel inkább biztosítja a választás tisztaságát. A titkos szavazásban garanciát látnak a választás tisztaságára nézve, de hol van a garancia ha rázúdítjuk a bíráskodás veszedelmét azzal, hogy a Kúria hatáskörének kiterjesztése helyett a képviselőházi bíráskodás hatáskörét tágítjuk, meg. (Zajos helyeslés és taps balról.) Springer Ferenc A kúriai bíráskodás nem eredményezte a választások tisztaságát. A közerkölcs esőt kell megjavítani. Amikor végleges törvény hozataláról lesz szó, keresni kell oly megoldást, mely garanciát nyújt a visszaélések ellen. Fölveti azt az eszmét, hogy a választói bíráskodásnál a Ház bizottságának ítélete ellen egy közjogi bíróságot kellene fölállítani. Ilyképp a Ház föntartaná autonómiájának gyakorlását. Kedvező volna, ha egy fe-Még a legellenségesebb indulatú lapok is kénytelenek voltak megadni magukat és a tengerészeti minisztérium dicsőségét hirdetni. Harmadnap következtek a polgármester és titkárja. Akik a sziget egy részét föl akarták robbantani. Három elsülyedt osztrák naszád. •Az osztrák és magyarok kétségbeesett kísérlete, hogy a szigetet visszafoglalják. A marseillei ifju Benoit csodáikat műveit s az egész vidéki és párisi sajtót tele kiabálta a lugosztai hadi tettesei. Ez az elbeszélésnek az a pillanata, amelyben mindenki meg volt elégedve, de hajh,ez nem sokáig tartott. A boldogtalan Ambrózió valamelyik léhűtő barátja, akivel együtt szokott dominózni, figyelmeztette, hogy nek, mint előkelő hadifogolynak több fizetés jár. A szegény elhitte és ezzel leesett az uborkafáról. Három hónapi boldog és jól fizetett semmittevés után a szamárnak eszébe jutott jelentkezni és bővebb javadalmazást kérni. A hatóság akkor már régen elfelejtette, hogy ő a világon van s ha nem jdentkezik, talán évekig zavartalanul húzhattavolna tovább ezt a fizetést, így azonban dühbe jöttek, adtak neki huszonöt frankot és a titkárjával együtt kidobták, menjen, ahová tetszik. Többet nem törődött vele senki. A két jeles úr két heti csavargás után hazakerült Pólába. Mikor a lagosztai kerületi főnök előtt elpanaszolta keservét, ez így vigasztalta: — Még te panaszkodol? örülj szamár, hogy három hónapig ar voltál, ha több eszed volna, most is Korzikában ülhetnél és süthetnéd a makkot. Jülálló tényező fórum vizsgálná a határozatokat és így a pártpolitikai érdekek érvényesülését megakadályozná. Arra kéri a kormányt, hogy az ellenzék módosításait jóindulattal fogadja, akkor segíteni lehet a bajokon. Általánosságban elfogadja a javaslatot abban a reményben, hogy a módosításokkal javítanak rajta. Haller István az általános és egyenlő választást kívánja. Hosszasan beszél a választói jogról. Az elnök igyelmezteti, hogy térjen a tárgyhoz. Haller István: Amíg nem lesz általános és titkos a szavazati jog, a parlment nem lesz tükre a nemzeti akaratnak. A választói törvényt és a kúriai bíráskodást gyökeresen meg kell változtatni. A javaslatot általánosságban elfogadja. Az elnök javaslatára a vitát hétfőn folytatják. Ezzel az ülés délután három órakor véget ért. A háború eseményei. — Jaroszlau és Przemysl. — A londoni zavargás. — A gallipoli katasztrófa. — Olaszország. — Budapest, máj. 15. Észak-Galiciában, a Szan folyó mentén három fontos várost ragadtak ki a szövetségesek az ellenség kezéből: Rudnikot, Lezajskot és Jaroszlaut. Északról dél felé haladván a Szan irányában, a legközelebbi állomás Przemysl. Magyar, német, osztrák katonák már ott is állanak a vár előtt, amelyen belül egy nem éppen nagyszámú és csak sebbellábbal fölszerelt orosz védőcsapat várja a Nemezis közeledő szárnya suhogását. Przemysltől északra Jaroszlav már a miénk. De Przemysltől délre még kisebb távolságban Dobromir szintén a kezünkön van, vele Sztary-Szambor és Boriszláv. Turka és Szkole visszakerült hozzánk, Dolina felől Sztryjt, Sztryjből Lemberget fenyegetik hadaink. A nagy harctéren a Pilkamenti Novomiasztótól a Dnyeszterig, Bukovina keleti határáig egyetlen terület van, ahol az orosz még úgy megvethené a lábát, hogy megállítsa nagyszerű lendülettel indult és mostanáig dicsőségesen haladó offenzívánkat. Ez a terület a Pruth vidéke. Itt csakugyan támadnak is az oroszok és a Hofer-jelentések szerint az elmúlt héten némi sikert erőszakoltak ki. Ma már ez a siker is összeomlott gyalogságunk heves csapásai alatt. A gorlicei győzelem gyümölcsét nincs mit féltenünk az orosz erő feltámadásától. Ebben a csodatételben már a babonás orosz maga sem hisz. Csak a hivatalos orosz vezérkari jelentések tesznek úgy, mintha hinnének benne. A németek Oroszországban is erősen foglalkoztatják a közös ellenséget. A kurlandi mars-mars, Liban elfoglalása először elkábította, de aztán nagyon is kijózanította az oroszokat. Most hirtelen nagy erőket vontak föl Szavle mellé, hogy a legfontosabb vasúti vonalakat megmentsék a németek pusztító kezétől. A Nyementől délre is új tartalékcsapatok indulnak a tűzbe, de ezek még nem kerültek német tűz alá. Az oroszokkal való küzdelemben egyébként a németek is a fősúlyt most Galíciára és Orosz-Lengyelországra vetik. Az az ocsmány tüntetés, amely védtelen német, magyar és osztrák polgárok, asszonyok, gyermekek életét fenyegeti és javait dúlja föl, Anglia örök szégyenére mind tűrhetetlenebbé válik. Nemcsak Londonban, hanem szerte Angolországban, sőt az angol gyarmatokon is folyik a vér, amely boszúért kiált az égre, sürgős és teljes megtorlást követel és bűnné bélyegzi bosszútűrésünket és lovagiasságunkat az ellenséges idegennel. Az angol csőcselék célnak tekinti a rablást és ürügynek a Luzitánia pusztulását. Elhisszük, hogy nem a tömeget (amelynek csak vad ösztöne van, esze, íté lete nincs),' de Anglia ïntellectuel-jcih, egy Lord Haldanet, vagy Lord Selbornet, vagy Sir William Ramsayt sem lehet meggyőzni arról, hogy Németország jogos önvédelemben sülyesztette el a szép Cunard-hajót. De nekünk elég, ha mi magunk tudjuk: szövetségesünk jog szerint járt el és másként nem is cselekedhetett. A német tengerészeti vezérkar hivatalos közlése szerint a második és végzetes robbanás oka csak az lehetett, hogy a hajón nagymennyiségű lövőszer volt fölhalmozva. Ez a szakértő-vélemény a maga rideg tárgyilagosságában nyomatékosabb, mint Churchill vagy Beresford minden tajtékzó dühöngése. A Luzitánia muníciót szállított a németek pusztítására. Életbe ment, hogy elsülyesszék. És ha az angolok megtorlásul most a köztük rekedt véreinket gyötrik és gyilkolják, lesz rá mód, hogy megfizessünk gazságukért. A Dardanellák szárazföldről megkísértett ostroma oly rettentő vereséggel sújtotta a francia-angol szövetséget, hogy a próbatétel megismétlődéséről egyhamar alig fogunk hallani. A mai jelentések a Gallipoli-félszigeten partraszállt csapatok borzalmas megtizedeléséről adnak hírt. Egy egész hadosztályt az utolsó emberig lemészároltak. Halomba nő a csatatéren elhullott angol katonák teteme. Harmincezer emberük esett el vagy sebesült meg súlyosan, anélkül, hogy az egész vállalkozás csak egy pillanatnyi sikerrel dicsekedhetnék. Nem fognak-e átkozódni az angol anyák ezért a heródesi gyilkolásért? Lesz arca Asquith-nek vagy Grey-nek, Churchillnek, vagy az egész szerencsétlenség pokoli tervezőjének, Lloyd George-nak, hogy kilépjen angol apák gyülekezete elé beszélni? Ha a vállalat elérte volna célját, kezdőit megátkozta volna a jövő. De így ezerszeresen meg fogja átkozni őket a jelen, a mai nemzedék, amelynek keblét a legrettentőbb és a legmeddőbb gyász fájdalmaival szaggatták meg. Az olasz kormányválság a dolog természete szerint nem húzódhatik sokáig. És a kormányválság megoldása egyúttal a nemzeti válság megoldását is jelenti. Milyen irányú lesz a megoldás, azt még nem tudjuk. A megbukott kormány még távozása előtt jónak látta energikus rendeletet kibocsátani, amelyben az idegenek életének, épségének, javának hathatós biztosságáról gondoskodik. Ez még nem jelent békés hajlandóságot. Csak annyit, hogy Olaszország, amely ereje, élete, gazdasági boldogulása fő részét az idegeneknek köszönheti, nem akarja a barbárságban követni a francia, angol, belga példát, hanem tőlünk, az osztrákoktól, a németektől tanul türelmet és lovagiasságot. Legalább a hí