Budapesti Hírlap, 1915. május-június (35. évfolyam, 120–180. szám)

1915-05-16 / 135. szám

4 BUDAPESTI HIRUP (135. sa.) BIS, txájm 16. Sást legszívesebben egy egészen független fe pártat­lan képviselőházi zsűrire bízná, ha ennek a garan­ciái a parlamentben megvolnának. A mostani hadi­ülésszak a parlament szép napjai közé tartozik, mert objektív alapon igyekeztek egymást meggyőzni. A Ház a közhangulat hatása alatt nemesebb elhatá­rozásokra képes. Ne csak a hadseregszállítók vissza­éléseit irtsuk ki, hanem vigyük át az erkölcsi tisztu­lást az egész közéletre. Vannak olyan emberek­, a­kik a választásból is üzletet csinálnak. Ezeket is ül­dözni kell, A legjobb alkalom, ha az etetést-itatást megszüntetik. Példákat SOROL föl arról, hogy a Kurk két ta­nácsa minő kis okokból bírálja enyhén vagy szigo­rúan a petíciókat. Az egyik tanács túlságosan szi­gorú, a másik túlságosan enyhe. Az etetést-itatást okvetlenül meg kell szüntetni. A javaslatot nem fo­gadja el­ (Helyeslés balról.) Apponyi Albert gróf kijelenti, hogy sem­m, Sem­ elvbarátai nem akarják a törvényjavaslat el­intézését megakadályozni, de javítani akarnak né­mely intézkedésén. A miniszterelnöki mai nyilatko­zatára­­vonatkozóan megjegyzi, hogy egyáltalában nean venné tragikusan, ha ebből a javaslatból most törvény­be­n válnék, és ha a kormány a tárgyalást későbbi időre h­alasztaná. .Van arra idő elég és ha a békekötés után való hat hónap alatt tárgyalja is­­a Ház a javaslatot, akkor is idejében elintézhetné. Két objektív ellenvetése van. Az egyik az, hogy nagy aggodalommal látja a Kúria hatáskörének megszorítását, a másik ellenvetése pedig, hogy ugyanily aggodalommal látja a képviselőházi bí­ráskodás hatáskörének tágítását.­­A szóló ott volt az első kúriai bíráskodási törvény születésénél. Maga a törvény nagyszerű alkotója, Szilágyi Dezső, hosszú ideig ellenezte ezt a törvényt. Féltette a Ház szuve­renitását és féltette a Kúria pártatlanságát. Attól tartott, hogy a legfelső bíróságot belevonják a pár­tos küzdelembe. Szilágyi vég­re megváltoztatta állás­pontját, de tépelődését és lelki tusását megrögzítette a kúriai bíráskodásról szóló törvényben. A szóló akkor is ellenezte a bifurkációt és a bíráskodást, csupán a Kúriára akarta bízni. Ellenzi a bifurkációt most is. De ha már fönntartjuk, akkor ne módosít­sák a törvényi in­velus. A választás tisztaságának sokkal nagyobb aa-franciája lett volna — egy titkos szavazás alapján létesült képviselőház önbíráskodása. (Zajos helyes­lés a baloldalon.) Külföldi példákkal bizonyítja,­­hogy a titkos szavazás mennyivel inkább biztosítja a választás tisztaságát. A titkos szavazásban garan­ciát látnak a választás tisztaságára nézve, de hol van a garancia ha rázúdítjuk a bíráskodás vesze­delmét azzal, hogy a Kúria hatáskörének kiter­jesztése helyett a képviselőházi bíráskodás hatás­körét tágítjuk, meg. (Zajos helyeslés és taps balról.) Springer Ferenc A kúriai bíráskodás nem­­ eredményezte a választások tisztaságát. A közerkölcs esőt kell megjavítani. A­mikor végleges törvény ho­zataláról lesz szó, keresni kell oly megoldást, mely garanciát nyújt a visszaélések ellen. Fölveti azt az eszmét, hogy a választói bíráskodásnál a Ház bi­zottságának ítélete ellen egy közjogi bíróságot kel­lene fölállítani. Ilyképp a Ház föntartaná autonó­miájának gyakorlását. Kedvező volna, ha egy fe-Még a lege­llenségesebb indulatú lapok is kénytelenek voltak megadni magukat és a ten­gerészeti minisztérium dicsőségét hirdetni. Harmadnap következtek a polgármester és tit­kárja. A­kik a sziget egy részét föl akarták robbantani. Három elsülyedt osztrák naszád. •­­Az osztrák és magyarok kétségbeesett kísérlete, hogy a szigetet visszafoglalják. A marseillei ifju Benoit csodáikat műveit s az egész vidéki és párisi sajtót tele kiabálta a lugosztai hadi tet­tesei. Ez az elbeszélésnek az a pillanata, a­melyben mindenki meg volt elégedve, de hajh,­­ez nem sokáig tartott. A boldogtalan Ambrózió­­ valamelyik léhűtő barátja, a­kivel együtt szokott dominózni, figyelmeztette, hogy nek, mint elő­kelő hadifogolynak több fizetés jár. A szegény elhitte és ezzel leesett az uborkafáról. Három hónapi boldog és jól fizetett semmittevés után a szamárnak eszébe jutott jelentkezni és bővebb javadalmazást kérni. A hatóság akkor már ré­gen elfelejtette, hogy ő a világon van s ha nem jdentkezik, talán évekig zavartalanul húzhatta­­volna tovább ezt a fizetést, így azonban dühbe jöttek, adtak neki huszonöt frankot és a titkár­jával együtt kidobták, menjen, a­hová tetszik. Többet nem törődött vele senki. A két jeles úr két heti csavargás után hazakerült Pólába. Mi­kor a lagosztai kerületi főnök előtt elpanaszolta keservét, ez így vigasztalta: — Még te panaszkodol? örülj szamár, hogy három hónapig ar voltál, ha több eszed volna, most is Korzikában ülhetnél és süthetnéd a makkot. Jülálló tényező fórum vizsgálná a határozatokat és így a pártpolitikai érdekek érvényesülését megaka­dályozná. Arra kéri a kormányt, hogy az ellenzék módosításait jóindulattal fogadja, akkor segíteni lehet a bajokon. Általánosságban elfogadja a javas­latot abban a reményben, hogy a módosításokkal javítanak rajta. Hall­er István az általános és egyenlő válasz­tást kívánja. Hosszasan beszél a választói jogról. Az elnök igyelmezteti, hogy térjen a tárgyhoz. H­all­er István: A­míg nem lesz általános és titkos a szavazati jog, a parlment nem lesz tükre a nemzeti akaratnak. A választói törvényt és a kú­riai bíráskodást gyökeresen meg kell változtatni. A javaslatot általánosságban elfogadja. Az elnök javaslatára a vitát hétfőn foly­­­tatják. Ezzel az ülés délután három órakor véget ért. A háború eseményei. — Jaroszlau és Przemysl. — A londoni zavargás. — A gallipoli katasztrófa. — Olaszország. — Budapest, máj. 15. Észak-Galiciában, a Szan folyó mentén három fontos várost ragadtak ki a szövetségesek az ellenség kezéből: Rudnikot, Lezajskot és Jaroszlaut. Északról dél felé haladván a Szan irá­nyában, a legközelebbi állomás Przemysl. Magyar, német, osztrák katonák már ott is állanak a vár előtt, a­melyen belül egy nem éppen nagyszámú és csak sebbel­lábbal fölszerelt orosz védőcsapat várja a Nemezis közeledő szárnya suhogását. Przemysltől északra Jaroszlav már a miénk. De Przemysltől délre még kisebb távolságban Dobromir szintén a kezün­kön van, vele Sztary-Szambor és Borisz­láv. Turka és Szkole visszakerült hoz­zánk, Dolina felől Sztryj­t, Sztryj­ből Lemberget fenyegetik hadaink. A nagy harctéren a Pilk­amenti Novomiasztótól a Dnyeszterig, Bukovina keleti határáig egyetlen terület van, a­hol az orosz még úgy megvethené a lábát, hogy megál­lítsa nagyszerű lendülettel indult és mos­tanáig dicsőségesen haladó offenzíván­kat. Ez a terület a Pruth vidéke. Itt csak­ugyan támadnak is az oroszok és a Ho­fer-jelentések szerint az elmúlt héten némi sikert erőszakoltak ki. Ma már ez a siker is összeomlott gyalogságunk he­ves csapásai alatt. A gorlicei győzelem gyümölcsét nincs mit féltenünk az orosz erő feltámadásától. Ebben a csodatétel­ben már a babonás orosz maga sem hisz. Csak a hivatalos orosz vezérkari jelentések tesznek úgy, mintha hinnének benne. A németek Oroszországban is erő­sen foglalkoztatják a közös ellenséget. A kurlandi mars-mars, Liban elfoglalása először elkábította, de aztán nagyon is kijózanította az oroszokat. Most hirtelen nagy erőket vontak föl Szavle mellé, hogy a legfontosabb vasúti vonalakat megmentsék a németek pusztító kezétől. A Nyementől délre is új tartalékcsapa­tok indulnak a tűzbe, de ezek még nem kerültek német tűz alá. Az oroszokkal való küzdelemben egyébként a németek is a fősúlyt most Galíciára és Orosz-Len­gyelországra vetik. Az az ocsmány tüntetés, a­mely védtelen német, magyar és osztrák pol­gárok, asszonyok, gyermekek életét fe­nyegeti és javait dúlja föl, Anglia örök szégyenére mind tűrhetetlenebbé válik. Nemcsak Londonban, hanem szerte An­golországban, sőt az angol gyarmatokon is folyik a vér, a­mely boszúért kiált az égre, sürgős és teljes megtorlást követel és bűnné bélyegzi bosszútűrésünket és lovagiasságunkat az ellenséges idegen­nel. Az angol csőcselék célnak tekinti a rablást és ürügynek a Luzitánia pusztu­lását. Elhisszük, hogy nem a tömeget (a­melynek csak vad ösztöne van, esze, íté­­ lete nincs),' de Anglia ïntellectuel-jcih, egy Lord Haldanet, vagy Lord Selbornet, vagy Sir William Ramsayt sem lehet meggyőzni arról, hogy Németország jo­gos önvédelemben sülyesztette el a szép Cunard-hajót. De nekünk elég, ha mi magunk tudjuk: szövetségesünk jog sze­rint járt el és másként nem is cseleked­hetett. A német tengerészeti vezérkar hivatalos közlése szerint a második és végzetes robbanás oka csak az lehetett, hogy a hajón nagymennyiségű lövőszer volt fölhalmozva. Ez a szakértő-vélemény a maga rideg tárgyilagosságában nyo­matékosabb, mint Churchill vagy Beres­ford minden tajtékzó dühöngése. A Lu­zitánia muníciót szállított a németek pusztítására. Életbe ment, hogy elsü­lyesszék. És ha az angolok megtorlásul most a köztük rekedt véreinket gyötrik és gyilkolják, lesz rá mód, hogy meg­fizessünk gazságukért. A Dardanellák szárazföldről megkí­sértett ostroma oly rettentő vereséggel sújtotta a francia-angol szövetséget, hogy a próbatétel megismétlődéséről egyhamar alig fogunk hallani. A mai je­lentések a Gallipoli-félszigeten partra­szállt csapatok borzalmas megtizedelé­séről adnak hírt. Egy egész hadosztályt az utolsó emberig lemészároltak. Ha­lomba nő a csatatéren elhullott angol katonák teteme. Harmincezer emberük esett el vagy sebesült meg súlyosan, a­nélkül, hogy az egész vállalkozás csak egy pillanatnyi sikerrel dicsekedhetnék. Nem fognak-e átkozódni az angol anyák ezért a heródesi gyilkolásért? Lesz arca Asquith-nek vagy Grey-nek, Churchill­nek, vagy az egész szerencsétlenség po­koli tervezőjének, Lloyd George-nak, hogy kilépjen angol apák gyülekezete elé beszélni? Ha a vállalat elérte volna cél­ját, kezdőit megátkozta volna a jövő. De így ezerszeresen meg fogja átkozni őket a jelen, a mai nemzedék, a­melynek keblét a legrettentőbb és a legmeddőbb gyász fájdalmaival szaggatták meg. Az olasz kormányválság a dolog természete szerint nem húzódhatik so­káig. És a kormányválság megoldása egyúttal a nemzeti válság megoldását is jelenti. Milyen irányú lesz a megoldás, azt még nem tudjuk. A megbukott kor­mány még távozása előtt jónak látta energikus rendeletet kibocsátani, a­mely­ben az idegenek életének, épségének, ja­vának hathatós biztosságáról­­ gondosko­dik. Ez még nem jelent békés hajlandó­ságot. Csak annyit, hogy Olaszország, a­mely ereje, élete, gazdasági boldogulása fő részét az idegeneknek köszönheti, nem akarja a barbárságban követni a fran­cia, angol, belga példát, hanem tőlünk, az osztrákoktól, a németektől tanul tü­relmet és lovagiasságot. Legalább a hí

Next