Budapesti Hírlap, 1915. május-június (35. évfolyam, 120–180. szám)

1915-05-21 / 140. szám

8 London, máj. 20. Bonar Law a Guikihalliban a többi közt ezt mondta: A közönség körében hírek járnak politikai változásokról. Ezeket politikusok és államférfiak terjesztik. Ilyen híresztelések és kombinációk céltalanok volnának, s kivéve ha eredményük a nemzet egyesítése volna. Redmond elvtagadása. Rotterdam, máj. 20. A Courant jelenti Londonból. Azt hiszik, hogy az új kabinetben Henderson fogja a mun­káspártot képviselni. Ugyanncsak belépnek a ka­binetbe Carson és Redmond. Ha valóban így tesz, ez azt jelenti, hogy Redmond föladja azt a régi elvet, hogy ír nemzetiségi politikus nem lehet brit kormány tagja. Kitchener a hadikölcsönről. London, máj. 20. A felsőházban Kitchener lord áttekintő képet adott a hadi helyzetről. Fejtegetéseiben a többi között ezeket mondotta: A francia offen­ziva La Bassétől déli teljes sikerrel járt és folytatása valószínűen sikeres lesz. Az angol offenzívának is valószínűen jelentős eredményei lesznek. Az oroszok az osztrák és magyar és német csapatok előrenyomulása után most a keleti Kárpátoktól a Visztuláig, belefoglalva Przemyslt is, erős hadállást foglaltak el. Valli­poli-félszigeten a talajviszonyok miatt nagyon lassú az előrehaladás, de a törököket fokozato­san vertük ki hadállásaikból. Az ellenség foly­ton erősítéseket kap, de azért az újabb hírek is kielégítőik. Mezopotámiát nemsokára véglegesen m­egtisztíjuk az ellenséges csapatoktól. A mu­níciógyártás kétségtelenül késedelmet szenve­dett, mert túlságos nagy igényekkel léptünk föl­­ gyárak és ipari vállalatok ellen. A közel­jö­vőben azonban már rendes mederben folynak a lövőszerek gyártása és a forton álló csapatoknak elegendő mennyiséget szállíthatunk. A legutóbbi offenzívánál úgy mi, mint a franciák súlyos veszteséget szenvedtünk, de egy háború min­dig súlyos áldozatokat követel. A csapatok harci kedve és szelleme kitűnő. London, máj. 20. A Times Kitchener beszédéről írva kije­lenti, hogy jelenleg, úgy látszik, a lövőszergyár­tás nem valami kielégítő. Az Aibers magaslatért vívott küzdelemben tömegesen hullottak a kato­nák, mert komoly munícióhiány volt az ágyuk­nál. Az angol ágyuk srapnellre voltak utalva, a­helyett, hogy robbanóanyaggal dolgoztak volna. Az utóbbi napok politikai zavarait is az okozta, hogy a lövészethiány közismertté vált. Köszönet Indiának. London, máj. 20. A Guild-csarnokban tegnap tartott gyűlésen, melyet azért hívtak­ össze, hogy Indiának köszöne­tet mondjanak­­ a háborúban nyújtott segedelemért, nagy volt a lelkesedés. A terem zsúfolásig tele volt, a nemzeti gárda tartotta fenn a rendet. A lordmajor teljes disziben jelent meg, őt követték a kabinet tag­jai és a nagyköveteik. A gyűlés elénekelte a nemzeti himnuszt, a lordmajor megnyitotta az ülést, azután Asquith miniszterelnök mondott beszédet, melyben kifejtette, hogy a távoli India az anyaországot a leg­nagyobb áldozatkészséggel támogatja, sőt kész a halállal is szembenézni. Ez nem történhet önző ér­dekből. Első oka az lehet, hogy az angol birodalom nagyon bölcs politikát folytat. Azt mondották, hogy India nem mi érettünk, hanem a saját érdekeiért küzd. Az ellenség, mikor a háborút elkezdte, nem is gondolt arra, hogy a világ minden részében micsoda bilincseket oldott meg, mindenütt, a­hol csak an­golul beszélnek és a­hol az angol faj szabad tradí­ciói hússá és vérré váltak. A törökök háborúja. Török hivatalos Jelentés. Konstantinápoly, máj. 20. A főhadiszállás közli: A Dardanella-fron­ton tegnap sem volt szárazföldi akció. Május 15-én fedett ütegeink egy ellenséges páncélost arra kényszerítettek, hogy elhagyja ál­lását és megszüntesse a szárazföldi ütegeink el­len folyó tüzelést. Május 18-án reggel a­ Charles Martell és a Henri IV. páncélosok, továbbá egy Bumpest­ Hírlap (146. sz.) 1915. május 21. ellenséges torpedóromboló bombázta gyalogsági állásainkat a ruméliai szakaszon, de anatóliai ütegeink tüzelése elől kénytelenek voltak vissza­vonulni. Délután az Implacable és a Lord Nel­son páncélosok megújították ezt a kísérletet, de ezeket is elűztük. A Nelsonról leadott kétszáz lövedék rossz célzás miatt a tengerbe esett. A mi veszteségünk csekély. A többi harctéren nem történt jelentős esemény. A partraszállított szövetséges csapatok veszedelme. • Konstantinápoly, máj. 20. (Saját tudósítónktól.) Ama nagy veszteség következtében, a­mely a partraszállítás támoga­tására előrenyomuló ellenséges flottát érte, a szövetségesek hadvezetősége visszavonta a hadi­hajókat. Ennek következtében a partraszállott csapatok elvesztik legfontosabb támogatóikat, a nehéz hajóágyúkat. A partraszállott, angol és francia csapatok ellenállása rövid idő alatt úgy látszik teljesen meg lesz törve. D'Amade utódja, Zürich, máj. 20. A Neue Züricher Zeitung jelenti Genfből. Gauraoud tábornok, a­ki D'Amades tábornok utódjául van kiszemelve az expedíciós csapat élére, a Dardanellákhoz érkezett. Elpusztult orosz páncélos, Galac, máj. 20. Ide érkezett orosz utasok szerint az orosz hajóraj nagy páncéloshajóját, a Pantelimont, mialatt Midiánál csapatokat akart partraszállí­tani, torpedólövés érte. Az 1400 főnyi legénység a vízbe full. A Pantelimon-nak annakelőtte Po­temkin volt a neve és e hajónak legénysége volt az, mely föllázadt és sok ideig hajójával a Fe­kete-tengeren bujdosott. A török lelkesedés. Konstantinápoly, máj. 20. A Tasvir-i-Elkiar vezércikkben a magyar kép­viselőházban elhangzott nyilatkozatokkal foglal­kozva, kiemeli Andrássy Gyula gróf szavait, a­me­lyek szerint a képviselőház és az egész nemzet egy­ségesek abban az elhatározásukban, hogy kötelessé­güket mindvégig teljesítik, ha egy konfliktus elke­rülhetetlenné válnék. A lap ezeket írja: E szavak ismét teljes nagyságában idézik szemünk elé hazánk iránt való kötelességeinket. A lap összefoglalja azokat az okokat, a­melyek Törökországot arra késztették, hogy az eddig győ­zelmesen folyt világháborúba beavatkozzék és így fejezi be fejtegetéseit : — Mi, a török és muzulmán nemzet is utolsó emberünkrn teljesíteni fogjuk kötelességünket és exisztenciánkért minden áldozatot meghozunk. Bármilyen oldalról támadjanak is a nehézségek és bármilyen nagyok legyenek is, minden esetben le fogjuk azokat győzni. Éljen a hazai Románia magatartása. Románia és a középponti hatalmak. Bukarest, máj. 20. (Saját tudósítónktól.) A múlt tanulságai címmel a Moldova lelkes cikkelyben ünnepli a monarkiát és Németországot. Utal a történelem több nagy mozzanatára, a­mikor az osztrákok­nak, magyaroknak és németeknek éppen úgy, mint ma, az irigység, az önzés, az erkölcstelen­ség ellen kellett küzdeniök; emlékeztet arra, hogy Romániának ma ugyanazokkal az nehéz­ségekkel kell megküzdenie, a melyeken ez­ek a nemzetek már annyiszor győzelmesen mentek keresztül és végül kimutatja, hogy Románia a múltban is mindig akkor járt a legjobban és csakis akkor járt jól, a mikor a középponti ha­talmakkal haladt együtt. — Németországnak, Ausztriának és Magyaror­szágnak". — írja az újság — már ősidőik óta harcol­niok kellett a barbárok ellen, a­kik Ázsiából vagy a Kaspi-tenger mellékéről elárasztották Európát. Tűrniök kellett járniukat és védeniök kellett a nyu­gati államokat a barbárok áradata ellen. Ez a küzde­lem kimerítette erejüket és meg­fosztotta őket nem­zetük tisztaságától, mert kénytelenek, voltak idegen elemeket maguk közé befogadniok. Évszázadokon ke­resztül öntudatlanul rótták le életüket s a mikor végre lelki életre ébredtek, nagy sarcot kellett fizet­niük Franciaországnak, Angliának és Olaszországnak, a­melyek e közben akadálytalanul fejlődhettek. Ezek az országok mindenkor hálátlanok és önzők voltak, s kicsinylően bántak Közé­peurópa népeivel és meg­alázták őket.­­Ezt tette minden francia király egészen XIV. Lajosig s igy cselekedett még első Napoleon is. Franciaország volt mindig az elkényeztetett, gőgös gyermek, a­mely csúfot űzött a napszámosokból, a­kiknek az ő fényűzéséről kellett gondoskodniok. — Ezen a fejlődésen mentünk keresztül mi ro­mánok is. Míg Franciaország, Anglia és Oroszország minden irányban akadálytalanul kiterjeszkedhetett, a középponti hatalmak szűk területre ékelődtek be, a­mely éppen csak arra volt elég, hogy meg ne ful­ladjanak benne. A szétforgácsolt közé­pponti államok­nak minden elképzelhető szövetségi szerződést kel­lett kötniök, hogy a franciák folytonos támadása el­len védekezhessenek s éppen igy jártunk mi is a tö­rökkel. — Az a szövetség, a melyet Bécs ostroma al­­kalmával Kantakuzino Serbán a német császárral kötött, bizonysága annak, hogy Románia a veszede­lem pillanatában mindig tudta, hogy hol találhat vé­delmet. Csak Kantemir Demeternek, a moldvai feje­delemnek volt az a szerencsétlen gondolata, hogy az oroszok karjába vetette magát és ez a­ hiba nya­­­kunkra auditálta a fanarióták uralmát. A Százados rabszolgaság és tökéletes elszegé­nyedés azonban még mindig nem volt elég, hogy megnyissa azoknak a szemét, a­kik a moszkoviták­tól várták minden üdvüket Végre is olyan idegen ha­talomnak kellett jönnie, hogy államunknak erőt ad­jon, a­mely a törökök és a szlávok ellen való har­cokban nem is volt részes. Bratianu Jené és Kogal­nicseánu Miklósé az érdem, hogy ezt az igazságot fölismerték. Ez az idegeni hatalom pedig Németor­szág volt, a­mely ellenségeitől éppen annyit szenve­dett, mint mi. A vaskéz, a­mely Románia sorsát más irányba fordította, I. Károly királyé volt. Az ő ural­kodása számunkra ugyanolyan jelentőségű volt már I. Vilmos császáré Németországban és I. Ferenc Józsefé Ausztriában és Magyarországon. Ez a kor­szak hozta meg váratlan föllendülésünket s egyben fölcserélte Románia egész eddig való szerepét. — Románia most két út előtt áll. Vagy visszatérünk régi kulturális és gazdasági szolga­ságunkhoz vagy a fényes jövőnek megyünk elébe. Az egyik ut az­oknak méltó bünhödéséhez visz, a­kik szenvedést és keserűséget okoztak nekünk mindmáig, a másik pedig azt jelenti, hogy kezet emeljünk azok ellen, a kik dinasz­tiát adtak nekünk s a civilizáció részesévé tet­tek bennünket. E két út között kell Romániának, választani. Olasz hang Romániáról. Genf, máj. 20. (Saját tudósítónktól.) A Corriere della Sera egyik tudósítását, a­melyben Salandra mi­niszterelnöknek Giolittivel és Sonnino külügy­­miniszternek Barrére francia nagykövettel való tanácskozásáról ad hírt, a következő megjegy­zéssel végzi: Föltűnt, hogy ezen a napon a ro­mán követ kiránduláson volt és nem maradt Rómáiban. Ez a valóság arra a föltevésre ad okot, hogy Románia viselkedése dolgában köz­vetetlenül változás nem várható. Az osztrák és magyar állampolgárok Romániában. Bécs, máj. 20. (Saját tudósítónktól.) Osztrák és magyar állampolgárok ezentúl csak ak­kor mehetnek Romániába, ha román diplomáciai vagy kon­­zuli hatóság által láttamozott útlevelük van. Jegyezzük az új hadikölcsönt! Ha szavunk harang lenne, ha tollúnk láng lenne, akkor sem kiálthatnák hangosabban, finite­piesebben, magasabban lobogó lelkesedéssel. Jegyezzünk ismét hadikölcsönt !

Next