Budapesti Hírlap, 1915. május-június (35. évfolyam, 120–180. szám)
1915-05-21 / 140. szám
8 London, máj. 20. Bonar Law a Guikihalliban a többi közt ezt mondta: A közönség körében hírek járnak politikai változásokról. Ezeket politikusok és államférfiak terjesztik. Ilyen híresztelések és kombinációk céltalanok volnának, s kivéve ha eredményük a nemzet egyesítése volna. Redmond elvtagadása. Rotterdam, máj. 20. A Courant jelenti Londonból. Azt hiszik, hogy az új kabinetben Henderson fogja a munkáspártot képviselni. Ugyanncsak belépnek a kabinetbe Carson és Redmond. Ha valóban így tesz, ez azt jelenti, hogy Redmond föladja azt a régi elvet, hogy ír nemzetiségi politikus nem lehet brit kormány tagja. Kitchener a hadikölcsönről. London, máj. 20. A felsőházban Kitchener lord áttekintő képet adott a hadi helyzetről. Fejtegetéseiben a többi között ezeket mondotta: A francia offenziva La Bassétől déli teljes sikerrel járt és folytatása valószínűen sikeres lesz. Az angol offenzívának is valószínűen jelentős eredményei lesznek. Az oroszok az osztrák és magyar és német csapatok előrenyomulása után most a keleti Kárpátoktól a Visztuláig, belefoglalva Przemyslt is, erős hadállást foglaltak el. Vallipoli-félszigeten a talajviszonyok miatt nagyon lassú az előrehaladás, de a törököket fokozatosan vertük ki hadállásaikból. Az ellenség folyton erősítéseket kap, de azért az újabb hírek is kielégítőik. Mezopotámiát nemsokára véglegesen megtisztíjuk az ellenséges csapatoktól. A muníciógyártás kétségtelenül késedelmet szenvedett, mert túlságos nagy igényekkel léptünk föl gyárak és ipari vállalatok ellen. A közeljövőben azonban már rendes mederben folynak a lövőszerek gyártása és a forton álló csapatoknak elegendő mennyiséget szállíthatunk. A legutóbbi offenzívánál úgy mi, mint a franciák súlyos veszteséget szenvedtünk, de egy háború mindig súlyos áldozatokat követel. A csapatok harci kedve és szelleme kitűnő. London, máj. 20. A Times Kitchener beszédéről írva kijelenti, hogy jelenleg, úgy látszik, a lövőszergyártás nem valami kielégítő. Az Aibers magaslatért vívott küzdelemben tömegesen hullottak a katonák, mert komoly munícióhiány volt az ágyuknál. Az angol ágyuk srapnellre voltak utalva, ahelyett, hogy robbanóanyaggal dolgoztak volna. Az utóbbi napok politikai zavarait is az okozta, hogy a lövészethiány közismertté vált. Köszönet Indiának. London, máj. 20. A Guild-csarnokban tegnap tartott gyűlésen, melyet azért hívtak össze, hogy Indiának köszönetet mondjanak a háborúban nyújtott segedelemért, nagy volt a lelkesedés. A terem zsúfolásig tele volt, a nemzeti gárda tartotta fenn a rendet. A lordmajor teljes disziben jelent meg, őt követték a kabinet tagjai és a nagyköveteik. A gyűlés elénekelte a nemzeti himnuszt, a lordmajor megnyitotta az ülést, azután Asquith miniszterelnök mondott beszédet, melyben kifejtette, hogy a távoli India az anyaországot a legnagyobb áldozatkészséggel támogatja, sőt kész a halállal is szembenézni. Ez nem történhet önző érdekből. Első oka az lehet, hogy az angol birodalom nagyon bölcs politikát folytat. Azt mondották, hogy India nem mi érettünk, hanem a saját érdekeiért küzd. Az ellenség, mikor a háborút elkezdte, nem is gondolt arra, hogy a világ minden részében micsoda bilincseket oldott meg, mindenütt, ahol csak angolul beszélnek és ahol az angol faj szabad tradíciói hússá és vérré váltak. A törökök háborúja. Török hivatalos Jelentés. Konstantinápoly, máj. 20. A főhadiszállás közli: A Dardanella-fronton tegnap sem volt szárazföldi akció. Május 15-én fedett ütegeink egy ellenséges páncélost arra kényszerítettek, hogy elhagyja állását és megszüntesse a szárazföldi ütegeink ellen folyó tüzelést. Május 18-án reggel a Charles Martell és a Henri IV. páncélosok, továbbá egy Bumpest Hírlap (146. sz.) 1915. május 21. ellenséges torpedóromboló bombázta gyalogsági állásainkat a ruméliai szakaszon, de anatóliai ütegeink tüzelése elől kénytelenek voltak visszavonulni. Délután az Implacable és a Lord Nelson páncélosok megújították ezt a kísérletet, de ezeket is elűztük. A Nelsonról leadott kétszáz lövedék rossz célzás miatt a tengerbe esett. A mi veszteségünk csekély. A többi harctéren nem történt jelentős esemény. A partraszállított szövetséges csapatok veszedelme. • Konstantinápoly, máj. 20. (Saját tudósítónktól.) Ama nagy veszteség következtében, amely a partraszállítás támogatására előrenyomuló ellenséges flottát érte, a szövetségesek hadvezetősége visszavonta a hadihajókat. Ennek következtében a partraszállott csapatok elvesztik legfontosabb támogatóikat, a nehéz hajóágyúkat. A partraszállott, angol és francia csapatok ellenállása rövid idő alatt úgy látszik teljesen meg lesz törve. D'Amade utódja, Zürich, máj. 20. A Neue Züricher Zeitung jelenti Genfből. Gauraoud tábornok, aki D'Amades tábornok utódjául van kiszemelve az expedíciós csapat élére, a Dardanellákhoz érkezett. Elpusztult orosz páncélos, Galac, máj. 20. Ide érkezett orosz utasok szerint az orosz hajóraj nagy páncéloshajóját, a Pantelimont, mialatt Midiánál csapatokat akart partraszállítani, torpedólövés érte. Az 1400 főnyi legénység a vízbe full. A Pantelimon-nak annakelőtte Potemkin volt a neve és e hajónak legénysége volt az, mely föllázadt és sok ideig hajójával a Fekete-tengeren bujdosott. A török lelkesedés. Konstantinápoly, máj. 20. A Tasvir-i-Elkiar vezércikkben a magyar képviselőházban elhangzott nyilatkozatokkal foglalkozva, kiemeli Andrássy Gyula gróf szavait, amelyek szerint a képviselőház és az egész nemzet egységesek abban az elhatározásukban, hogy kötelességüket mindvégig teljesítik, ha egy konfliktus elkerülhetetlenné válnék. A lap ezeket írja: E szavak ismét teljes nagyságában idézik szemünk elé hazánk iránt való kötelességeinket. A lap összefoglalja azokat az okokat, amelyek Törökországot arra késztették, hogy az eddig győzelmesen folyt világháborúba beavatkozzék és így fejezi be fejtegetéseit : — Mi, a török és muzulmán nemzet is utolsó emberünkrn teljesíteni fogjuk kötelességünket és exisztenciánkért minden áldozatot meghozunk. Bármilyen oldalról támadjanak is a nehézségek és bármilyen nagyok legyenek is, minden esetben le fogjuk azokat győzni. Éljen a hazai Románia magatartása. Románia és a középponti hatalmak. Bukarest, máj. 20. (Saját tudósítónktól.) A múlt tanulságai címmel a Moldova lelkes cikkelyben ünnepli a monarkiát és Németországot. Utal a történelem több nagy mozzanatára, amikor az osztrákoknak, magyaroknak és németeknek éppen úgy, mint ma, az irigység, az önzés, az erkölcstelenség ellen kellett küzdeniök; emlékeztet arra, hogy Romániának ma ugyanazokkal az nehézségekkel kell megküzdenie, a melyeken ezek a nemzetek már annyiszor győzelmesen mentek keresztül és végül kimutatja, hogy Románia a múltban is mindig akkor járt a legjobban és csakis akkor járt jól, a mikor a középponti hatalmakkal haladt együtt. — Németországnak, Ausztriának és Magyarországnak". — írja az újság — már ősidőik óta harcolniok kellett a barbárok ellen, akik Ázsiából vagy a Kaspi-tenger mellékéről elárasztották Európát. Tűrniök kellett járniukat és védeniök kellett a nyugati államokat a barbárok áradata ellen. Ez a küzdelem kimerítette erejüket és megfosztotta őket nemzetük tisztaságától, mert kénytelenek, voltak idegen elemeket maguk közé befogadniok. Évszázadokon keresztül öntudatlanul rótták le életüket s a mikor végre lelki életre ébredtek, nagy sarcot kellett fizetniük Franciaországnak, Angliának és Olaszországnak, amelyek e közben akadálytalanul fejlődhettek. Ezek az országok mindenkor hálátlanok és önzők voltak, s kicsinylően bántak Középeurópa népeivel és megalázták őket.Ezt tette minden francia király egészen XIV. Lajosig s igy cselekedett még első Napoleon is. Franciaország volt mindig az elkényeztetett, gőgös gyermek, amely csúfot űzött a napszámosokból, akiknek az ő fényűzéséről kellett gondoskodniok. — Ezen a fejlődésen mentünk keresztül mi románok is. Míg Franciaország, Anglia és Oroszország minden irányban akadálytalanul kiterjeszkedhetett, a középponti hatalmak szűk területre ékelődtek be, amely éppen csak arra volt elég, hogy meg ne fulladjanak benne. A szétforgácsolt középponti államoknak minden elképzelhető szövetségi szerződést kellett kötniök, hogy a franciák folytonos támadása ellen védekezhessenek s éppen igy jártunk mi is a törökkel. — Az a szövetség, a melyet Bécs ostroma alkalmával Kantakuzino Serbán a német császárral kötött, bizonysága annak, hogy Románia a veszedelem pillanatában mindig tudta, hogy hol találhat védelmet. Csak Kantemir Demeternek, a moldvai fejedelemnek volt az a szerencsétlen gondolata, hogy az oroszok karjába vetette magát és ez a hiba nyakunkra auditálta a fanarióták uralmát. A Százados rabszolgaság és tökéletes elszegényedés azonban még mindig nem volt elég, hogy megnyissa azoknak a szemét, akik a moszkovitáktól várták minden üdvüket Végre is olyan idegen hatalomnak kellett jönnie, hogy államunknak erőt adjon, amely a törökök és a szlávok ellen való harcokban nem is volt részes. Bratianu Jené és Kogalnicseánu Miklósé az érdem, hogy ezt az igazságot fölismerték. Ez az idegeni hatalom pedig Németország volt, amely ellenségeitől éppen annyit szenvedett, mint mi. A vaskéz, amely Románia sorsát más irányba fordította, I. Károly királyé volt. Az ő uralkodása számunkra ugyanolyan jelentőségű volt már I. Vilmos császáré Németországban és I. Ferenc Józsefé Ausztriában és Magyarországon. Ez a korszak hozta meg váratlan föllendülésünket s egyben fölcserélte Románia egész eddig való szerepét. — Románia most két út előtt áll. Vagy visszatérünk régi kulturális és gazdasági szolgaságunkhoz vagy a fényes jövőnek megyünk elébe. Az egyik ut azoknak méltó bünhödéséhez visz, akik szenvedést és keserűséget okoztak nekünk mindmáig, a másik pedig azt jelenti, hogy kezet emeljünk azok ellen, a kik dinasztiát adtak nekünk s a civilizáció részesévé tettek bennünket. E két út között kell Romániának, választani. Olasz hang Romániáról. Genf, máj. 20. (Saját tudósítónktól.) A Corriere della Sera egyik tudósítását, amelyben Salandra miniszterelnöknek Giolittivel és Sonnino külügyminiszternek Barrére francia nagykövettel való tanácskozásáról ad hírt, a következő megjegyzéssel végzi: Föltűnt, hogy ezen a napon a román követ kiránduláson volt és nem maradt Rómáiban. Ez a valóság arra a föltevésre ad okot, hogy Románia viselkedése dolgában közvetetlenül változás nem várható. Az osztrák és magyar állampolgárok Romániában. Bécs, máj. 20. (Saját tudósítónktól.) Osztrák és magyar állampolgárok ezentúl csak akkor mehetnek Romániába, ha román diplomáciai vagy konzuli hatóság által láttamozott útlevelük van. Jegyezzük az új hadikölcsönt! Ha szavunk harang lenne, ha tollúnk láng lenne, akkor sem kiálthatnák hangosabban, finitepiesebben, magasabban lobogó lelkesedéssel. Jegyezzünk ismét hadikölcsönt !