Budapesti Hírlap, 1915. május-június (35. évfolyam, 120–180. szám)
1915-06-04 / 154. szám
Hír Japánországból. Uj hadosztályok fölállítása Tokió, jun. 3. Bleuler.) A képviselőház 232 szavazattal Uj ellen elfogadta a költségvetést, amely a többi között két uj koreai hadosztály föntartásának költségei is a kormány rendelkezésére bocsátja. A megalázott Kína, Pétervár, jun. 3. A Rjecs jelenti Tokióból. Az angol kormány közös eljárásra szólította föl a japán kormányt, hogy szorítsák ki Németország és Ausztria és Magyarország kereskedelmét Kínából. Bír szerint az Egyesült Államok ugyanazokat a jogokat követelik Kínában, mint a japánok, és Amerika. Wilson ultimátumot küldött. London, jún. 3. A Daily News jelenti Washingtonból: Wilson elnök közli, hogy a mexikói pártvezérekhez ultimátumszerű felhívást küldött, amelyben követeli, hogy a polgárháborút azonnalszüntessék meg, mert különben az Egyesült Államok közbelépnek, hogy a forradalomnak véget vessetek. A hadügyi és a tengerészeti minisztériumban fokozott tevékenység vehető észre. Előkészületek történnek azokra a lépésekre, amelyeket az elnök szükségesnek tart. A sikerek tetőpontján. Budapest, jan. 3. Hovatovább tizenegy hónapja annak, hogy Németország, Ausztria és Magyarország küzdveküzd a megsemmisítésére törekvő ádáz ellenségeivel, akik nemcsak roppant nagy számerőt kizevő fegyveres erőikkel rohanták meg, hanem szinte légmentesen elzárták az egész világtól, hogy segítő kéz nélkül, miként a tengerbe zuhant ember, nyomorultan és csúfosan vesszen el. Egész télen át Amerikából, Afrikából és Ázsiából hordta az antant az embert és a hadi-Mert, hogy a magára maradt középeurópai hatalmasságok fölé kerekedhessen. Mindezek ellenére olyan nagy csatákban lettünk győztesek, amineket e világon még soha sem vívtak meg az emberek. A mazuri csatában megsemmisítették a németek az orosz 10-ik hadsereget, elfogták 100.000 emberét és zsákmányul ejtettek 300 ellenséges ágyút. A csata után következő üldözés folyamán a németek elfoglalták Suvalki kormányzóságának egy részét, amelyet máig sem tudtak visszafoglalni az oroszok. A champagnei téli csatában a támadásra rendelt francia hadtestek teljesen elvesztek. A kárpáti húsvéti csatában az orosz támadó hadseregek roppant nagy tömegei sem nyerhettek igen nagy tért, sőt a szövetséges német, osztrák és magyar seregtestek visszavették a legfontosabb állások legtöbbjét. Az oroszok áttörő kísérlete tehát kudarcot vallott és valósággal vérsbe fuladt. A Maas és a Mosel között sirját lelte Franciaország lakosságának színe-java akkor, mikor a németek védelmi vonalát óhajtották összeroppantani. Ypern körül ugyancsak meddő maradt az antant seregeinek erőlködése. Bukovinát is visszavettük az oroszoktól. Az uzsoki szorosnál hiába támadtak az oroszok, sőt a szövetséges csapatok hatalmukba kerítették a Zwinit és az Ostry magaslatot. A németek betörtek Kurlandba, hatalmukba kerítették Libaut, az orosz flotta egyedüli kelet-tengeri bázisát. A Jóni-tengerben fenékbe fúrták a Leon Gambetta nevű francia nagy csatahajót! A Hartmannsweilerkopfot is elvesztették a franciák, pedig birtokával ugyancsak nagyra vontak! A Dardanelláknál az oly nagy garral fölvonult hatalmas ellenséges flotta nagy veszteségeket szenvedett, ami semmiképpen sincs arányban az elért csekély eredménnyel, hogy a Gallipoli-félszigetnek csupán elenyészően kicsiny területen vethették megt a lábukat Betetőzte mindezeket a gorlicei áttörés, amelyhez foghatót nem mutat föl a hadtörténelem. Ezt követte a mesterileg vezetett üldözés, amelynek folyamán egészen a Szánig jutottak előre csapataink és itt is vitézül vertek vissza az oroszoknak valószínűen legutolsó tartalékaikkal végrehajtott kétségbeesett ellentámadásait. Stryjnél is még egyszer áttörtük és folytatólag győzelmet arattunk egy részén annak a hadseregnek, melynek tömegétől rettegett az egész világ! Kelet-Galicia kulcsa, Przemysl, az oroszok makacs védekezése ellenére, ismét a miénk. Májusban a szövetséges német, osztrák és magyar seregek, a tengernyi zsákmányon kívül, az orosz fegyveres erőből összesen 1000 tisztet és több mint 300.000 főnyi legénységet fogtak el. Ha eme tagadhatatlanul fényes győzelmeinkhez hozzáfűzzük azt, hogy Franciaország teljesen kifogyott emberanyagából, mert már az utolsó tartalékait is fölhasználta az Arras-Loretto vonalában és a legutóbb a Mosel és a Maas között intézett támadásaiban, hogy Dünkirchent a németek az egész világ ámulására s máig is titokzatos módon harminc kilométerről bombázták, hogy London külvárosát a német léghajók bombázták, hogy az orosz hadseregben ijesztő példáit láttuk a hadianyagok nagy hiányának (Liban hiányos tüzérségi fölszerelése, botokra erősített szuronyokkal támadó gyalogság) , hogy mi az egész világtól elkülönítetten egy pillanatig sem fogytunk ki a rengeteg hadianyagot emésztő háború kellékeiből, sőt a természetes veszteségeket fejlett iparunk és kultúránk következtében szinte máról--holnapra pótolni voltunk képesek, hogy nap-nap után újabb csapatokat, ütegeket és borzalmas pusztítást okozó tarackokat és mozsarakat állítottunk küzdő csapataink segítségére, jóllehet, újabban galád ellenségünk is támadt Itália népében, bátran és bizakodva kimondhatjuk, hogy Németország, Ausztria és Magyarország kiállotta a tűzpróbát és a győzelmek egész sorozata után fizikai és erkölcsi erőinek összege túlsúlyban van ellenfelei fölött. E túlsúly most már csak szaporodhat, de el nem enyészhet. A mely hadseregben a vezetés oly kiváló, ott a balsikerekről most már többé alig lehet szó. BUDAPESTI HÍRLAP (154. sZ.) 1918. junius 4 Svájci levél, Bázel, jun. 1. (Sz. K.) A problémáknak egész sora szakadt most Svájcra. A jövő nyugtalanítja őket és az élet még mindig nem a normális. Az idegenforgalom egy csapásra megszűnt és az ellenségeskedő hatalmaktól körülvett kis országból sietve utaztak el az idegenek. A szállók egyszerre kiürültek és az államháztartás mérlege olyan fenyegetően passzív, hogy kénytelen a Szövetségi Tanács külföldi kölcsön után nézni, ami a jelenlegi körülmények között nem olyan egyszerű dolog. Valószínűleg amerikai kölcsönt fog Svájc kapni. A hadi beruházásokra is mindig többet és többet kell fordítani és például a repülőgéposztályt teljesen újjá szervezték. Mint említettük az egész milícia fegyverben áll és senki sem vonhatja ki magát ez alól. A szabadságolások is teljesen megszűntek. Az olasz-svájci viszony mindig feszült volt. Tesszin és vidékén az irredenta törekvések állandóak voltak és az olasz kormányt okolták felbujtással. Most az incidenseknek egész sora keletkezett, amelyek mind mélyreható nyomot hagytak a svájciakban. Milánóban, Ankonában, Firenzében a svájci konzulokat bántalmazták, még pedig azért, mivel nevük német hangzású volt. A svájci kormány ebben az ügyben jegyzéket küldött az olaszoknak és ebben különösen arra mutatott rá, hogy az olasz hatóságok nem léptek föl kellő eréllyel és nem akadályozták meg az inzultusokat és azt, hogy a svájci címert és lobogót meg ne sértsék. Persze a tiltakozás csak akadémiai jellegű, mivel egyrészt az olasz kormány máris bocsánatot kért, másrészt pedig a jegyzék inkább informáló jellegű. Tény az, hogy a hangulat olyan, hogy szívesen mennének harcolni az olaszok ellen. Persze a francia-svájciak óvatosabbak és ha ők is az olaszok ellen vannak, mégsem felejtik el, hogy az olaszok szövetségesei a franciáknak. A pápa Svájcba fog jönni! Ezt olyan bizonyossággal hangoztatják- hogy színte csodálatos. Hogy a Vatikánnál akkreditált követek máris Luganóban, svájci területen vannak, csak megerősíti ezt a véleményt. Állítólag egy csendes kies helyen már készülődnek is a katolikus egyházfejedelem fogadtatására. A bencés-rend egyik kolostor-kastélya lenne az ideiglenes székhely. Az egész sajtó egyhangú örömmel üdvözli a pápát és most feszült érdeklődéssel várják az eseményeket. Mint befejezett tényt említik, hogy a Vatikán és Kvirinál között tényleges nézeteltérés van és a Vatikán tiltakozott az ellen, hogy mozgási szabadságában korlátozzák. Mint ismeretes, a pápa a garanciális törvényeket tulajdonképpen nem ismerte el és ez csak fokozza a bonyodalmat. Egyházi körökben múlhatatlanul szükségesnek tartják, hogyha pápa teljesen szabadkezet kapjon, ami Rómában egyenesen lehetetlen, annál is inkább, mivel a fölizgatott nép attól sem riadna vissza, hogy a pápát terrorizálja. A harctéri helyzetekről ideérkezett semleges és hivatalos jelentésekből kitűnik, hogy az orosz sereg vesztesége katasztrofális jelentőségű és ennek következtében várható, hogy az orosz sereg galiciai kivonulta után békét fognak kérni. Elég érdekes, hogy egy külön osztrák-magyar-német-orosz békéről állandóan szó esik és a lapok gondolnak erre a lehetőségre. A francia harctéren a stagnáció teljes és a németek kitűnő szellemi és anyagi felsőbbségét bizonyítja, hogy semmiféle sikert a franciák ott elérni nem tudtak, annak ellenére, hogy a francia hivatalos jelentés hangoztatta, hogy a francia hadsereg az angol és belga szövetséges seregekkel számbeli felsőségben van. Általában a franciaországi harcok nem olyan hevesek, mint a galíciaiak. A balkáni főemberek itt Svájcban gyakran tanácskoznak, főleg arról, hogyan lehetne a balkáni blokkot megint megcsinálni. A bolgárok és görögök vonakodnak ebben részt venni, meg kell azonban írni, hogy főleg azért, mivel nagyon is bizalmatlanok egymással szemben és Bulgária nem hajlandó macedóniai érdekeltségéről lemondani, Thrácia kedvéért. A társadalom és a háború. Budapest, juvi. I. Auguszta hercegasszony kórházlátogatása. Ma. Űrnapján délben a Középponti Katolikus Kör hadikórházát újra fölkereste Auguszta királyi hercegaszony Majthényi Anna udvarhölgy kíséretében. A királyi hercegaszony a szokott szívességgel megszólított minden katonát és ott maradt, amig a betegek megebédeltek. Körülbelül egy óra hosszat tartózkodott a kórházban a hercegaszony. A sebesültek szórakozása. A Jótékonysági hármas szövetség sikerült SZCHrakoztató délután-t rendezett a Vörös Kereszt Angelina Otthona lábadozó sebesültjeinek a Lukács-fürdő gyógytermében, mely zsúfolásig megtelt előkelő közönséggel. Közreműködtek nagy sikerrel: Kovácsné Borovitz Gizella, Sigmethné Baló Irén, Münnich Károlyné és Fligl József. A sebesülteknek Talizmánérmeket osztott a hölgybizottság és azután a kertben megvendégelte őket. Az egyik lábadozó meleg szóval köszönte meg a felejthetetlen délutánt. Gyermeksnnep a Margit-szigeten. A Vörös Félhold támogatására alakult országos bizottság a magyar és török hadiárvák javára ma a Margit-szigeten sikerült gyermekünnepet rendezett, melyen nagyszámú közönség jelent meg. Gyöngyi Jolán gyermek-művésztársulata, a kocsikorzó és a babaszépségverseny igen tetszett. Ez utóbbi zsűrijének élén Ahmed Hikmet török főkonzul felesége és Pekár Gyula álított. Díjat nyertek: Halberg Gyula, Bán Kitty, Pál Éva ,Zoltán Olga, Kemény Lily, Losonczii Baba, Erős Magda, továbbá Darvas Jenő leánykái. Az ünnep jelentékeny összeget juttatott a hadiárváknak. A cserkészfelvonulásnak és táborozásnak is nagy közönsége volt. Körülbelül 300 cserkész teljesített szolgálatot. Jegyezzük az up hadik® le sönt ! Ha szavunk harang lenne, ha tollünk láng lenne, akkor sem kiálthatnék hangosabban, ünnepiesebben, magasabban lobogó lelkesedéssel. Jegyezzünk ismét hadikölcsönt ! !