Budapesti Hírlap, 1915. május-június (35. évfolyam, 120–180. szám)

1915-06-04 / 154. szám

Hír Japánországból. Uj hadosztályok fölállítása Tokió, jun. 3. Bleuler.) A képviselőház 232 szavazattal Uj ellen elfogadta a költségvetést, a­mely a többi között két uj koreai hadosztály föntartá­sának költségei is a kormány rendelkezésére bocsátja. A megalázott Kína, Pétervár, jun. 3. A Rjecs jelenti Tokióból. Az angol kor­m­ány közös eljárásra szólította föl a japán kor­mányt, hogy szorítsák ki Németország és Ausz­tria és Magyarország kereskedelmét­ Kínából. Bír szerint az Egyesült­ Államok ugyanazokat a jogokat követelik Kínában, mint a japánok, és Amerika. Wilson ultimátumot küldött. London, jún. 3. A Daily News jelenti Washingtonból: Wilson elnök közli, hogy a mexikói pártvezérek­hez ultimátumszerű felhívást küldött, a­melyben követeli, hogy a polgárháborút azonnal­­szün­tessék meg, mert különben az Egyesült­ Államok közbelépnek, hogy a forradalomnak véget vesse­tek. A hadügyi és a tengerészeti minisztérium­ban fokozott tevékenység vehető észre. Előké­születek történnek azokra a lépésekre, a­melye­ket az elnök szükségesnek tart. A sikerek tetőpontján. Budapest, jan. 3. Hovatovább tizenegy hónapja annak, hogy Németország, Ausztria és Magyarország küzdve­küzd a meg­semmisítésére törekvő ádáz ellensé­geivel, a­kik nemcsak roppant nagy számerőt kizevő fegyveres erőikkel rohanták meg, hanem szinte légmentesen elzárták az egész világtól, hogy segítő kéz nélkül, miként a tengerbe zu­hant ember, nyomorultan és csúfosan vesszen el. Egész télen át Amerikából, Afrikából és Ázsiából hordta az antant az embert és a hadi-Mert, hogy a magára maradt középeurópai ha­talmasságok fölé kerekedhessen. Mindezek ellenére olyan nagy csatákban lettünk győztesek, a­mineket e világon még soha sem vívtak meg az emberek. A mazuri csatában megsemmisítették a németek az orosz 10-ik hadsereget, elfogták 100.000 emberét és zsákmányul ejtettek 300 ellenséges ágyút. A csata után következő üldözés folyamán a németek elfoglalták Suvalki kor­mányzóságának egy részét, a­melyet máig sem tudtak visszafoglalni az oroszok. A champagnei téli csatában a támadásra rendelt francia hadtestek teljesen elvesztek. A kárpáti húsvéti csatában az orosz tá­madó hadseregek roppant nagy tömegei sem nyerhettek igen nagy tért, sőt a szövetséges né­met, osztrák és magyar seregtestek visszavették a legfontosabb állások legtöbbjét. Az oroszok át­törő kísérlete tehát kudarcot vallott és valóság­gal vérsbe fuladt. A Maas és a Mosel között sirját lelte Fran­ciaország lakosságának színe-java akkor, mikor a németek védelmi vonalát óhajtották össze­roppantani. Ypern körül ugyancsak meddő maradt az antant seregeinek erőlködése. Bukovinát is visszavettük az oroszoktól. Az uzsoki szorosnál hiába támadtak az oroszok, sőt a szövetséges csapatok hatalmukba kerítet­ték a Zwinit és az Ostry magaslatot. A németek betörtek Kurlandba, hatalmukba kerítették Libaut, az orosz flotta egyedüli kelet-tengeri bázisát. A Jóni-tengerben fenékbe fúrták a Leon Gambetta nevű francia nagy csatahajót! A Hartman­nsweilerkopfot is elvesztették a franciák, pedig birtokával ugyancsak nagyra vontak! A Dardanelláknál az oly nagy garral föl­vonult hatalmas ellenséges flotta nagy vesztesé­geket szenvedett, a­mi semmiképpen sincs arányban az elért csekély eredménnyel, hogy a Gallipoli-félszigetnek csupán elenyészően ki­csiny területen vethették megt a lábukat Betetőzte mindezeket a gorlicei áttörés, a­melyhez foghatót nem mutat föl a hadtörténe­lem. Ezt követte a mesterileg vezetett üldözés, a­melynek folyamán egészen a Szánig jutottak előre csapataink és itt is vitézül vertek vissza az oroszoknak valószínűen legutolsó tartalékaikkal végrehajtott kétségbeesett ellentámadásait. Stryjnél is még egyszer áttörtük és folyta­tólag győzelmet arattunk egy részén­ annak a hadseregnek, melynek tömegétől rettegett az egész világ! Kelet-Galicia kulcsa, Przemysl, az oroszok makacs védekezése ellenére, ismét a miénk. Májusban a szövetséges német, osztrák és ma­gyar seregek, a tengernyi zsákmányon kívül, az orosz fegyveres erőből összesen 1000 tisztet és több mint 300.000 főnyi legénységet fogtak el. Ha eme tagadhatatlanul fényes győzel­meinkhez hozzáfűzzük azt, hogy Franciaország teljesen kifogyott emberanyagából, mert már az utolsó tartalékait is fölhasználta az Arras-Lo­retto vonalában és a legutóbb a Mosel és a Maas között intézett támadásaiban, hogy Dünkirchent a németek az egész világ ámulására s máig is ti­tokzatos módon harminc kilométerről bom­bázták, hogy London külvárosát a német légha­jók bombázták, hogy az orosz hadseregben ijesztő példáit láttuk a hadianyagok nagy hiá­nyának (Liban hiányos tüzérségi fölszerelése, botokra erősített szuronyokkal támadó gyalog­ság) , hogy mi az egész világtól elkülönítetten egy pillanatig sem fogytunk ki a rengeteg hadi­anyagot emésztő háború kellékeiből, sőt a ter­mészetes veszteségeket fejlett iparunk és kultú­ránk következtében szinte máról--holnapra pó­tolni voltunk képesek, hogy nap-nap után újabb csapatokat, ütegeket és borzalmas pusztítást okozó tarackokat és mozsarakat állítottunk küzdő csapataink segítségére, jóllehet, újabban galád ellenségünk is támadt Itália népében, bát­ran és bizakodva kimondhatjuk, hogy Német­ország, Ausztria és Magyarország kiállotta a tűzpróbát és a győzelmek egész sorozata után fizikai és erkölcsi erőinek összege túlsúlyban van ellenfelei fölött. E túlsúly most már csak szapo­rodhat, de el nem enyészhet. A mely hadsereg­ben a vezetés oly kiváló, ott a balsikerekről most már többé alig lehet szó. BUDAPESTI HÍRLAP (154. sZ.) 1918. junius 4 Svájci levél, Bázel, jun. 1. (Sz. K.) A problémáknak egész sora szakadt most Svájcra. A jövő nyugtalanítja őket és az élet még mindig nem a normális. Az idegenforgalom egy csapásra megszűnt és az ellenségeskedő hatal­maktól körülvett kis országból sietve utaztak el az idegenek. A szállók egyszerre kiürültek és az állam­háztartás mérlege olyan fenyegetően passzív, hogy kénytelen a Szövetségi Tanács külföldi kölcsön után nézni, a­mi a jelenlegi körülmények között nem olyan egyszerű dolog. Valószínűleg amerikai köl­csönt fog Svájc kapni. A hadi beruházásokra is min­dig többet és többet kell fordítani és például a re­pülőgéposztályt teljesen újjá szervezték. Mint emlí­tettük az egész milícia fegyverben áll és senki sem vonhatja ki magát ez alól. A szabadságolások is tel­jesen megszűntek. Az olasz-svájci viszony mindig feszült volt. Tesszin és vidékén az irredenta törekvések állan­dóak voltak és az olasz kormányt okolták felbuj­tással. Most az incidenseknek egész sora keletkezett, a­melyek mind mélyreható nyomot hagytak a sváj­ciakban. Milánóban, Ankonában, Firenzében a svájci konzulokat bántalmazták, még pedig azért, mivel nevük német hangzású volt. A svájci kor­mány ebben az ügyben jegyzéket küldött az ola­szoknak és ebben különösen arra mutatott rá, hogy az olasz hatóságok nem léptek föl kellő eréllyel és nem akadályozták meg az inzultusokat és azt, hogy a svájci címert és lobogót meg ne sértsék. Persze a tiltakozás csak akadémiai jellegű, mivel egyrészt az olasz kormány máris bocsánatot kért, másrészt pedig a jegyzék inkább informáló jellegű. Tény az, hogy a hangulat olyan, hogy szívesen mennének harcolni az olaszok ellen. Persze a francia-svájciak óvatosabbak és ha ők is az olaszok ellen vannak, még­sem felejtik el, hogy az olaszok szövetségesei a franciáknak. A pápa Svájcba fog jönni! Ezt olyan bizonyos­­sággal hangoztatják- hogy színte csodálatos. Hogy a Vatikánnál akkreditált követek máris Luganóban, svájci területen vannak, csak megerősíti ezt a véle­ményt. Állítólag egy csendes kies helyen már készü­lődnek is a katolikus egyházfejedelem fogadtatására. A bencés-rend egyik kolostor-kastélya lenne az ide­iglenes székhely. Az egész sajtó egyhangú örömmel üdvözli a pápát és most feszült érdeklődéssel vár­ják az eseményeket. Mint befejezett tényt említik, hogy a Vatikán és Kvirinál között tényleges nézet­eltérés van és a Vatikán tiltakozott az ellen, hogy mozgási szabadságában korlátozzák. Mint ismeretes, a pápa a garanciális törvényeket tulajdonképpen nem ismerte el és ez csak fokozza a bonyodalmat. Egyházi körökben múlhatatlanul szükségesnek tart­ják, hogyha pápa teljesen szabadkezet kapjon, a­mi Rómában egyenesen lehetetlen, annál is inkább, mi­vel a fölizgatott nép attól sem riadna vissza, hogy a pápát terrorizálja. A harctéri helyzetekről ideérkezett semleges és hivatalos jelentésekből kitűnik, hogy az orosz sereg vesztesége katasztrofális jelentőségű és ennek követ­keztében várható, hogy az orosz sereg galiciai kivo­nulta után békét fognak kérni. Elég érdekes, hogy egy külön osztrák-magyar-német-orosz békéről állan­dóan szó esik és a lapok gondolnak erre a lehe­tőségre. A francia harctéren a stagnáció teljes és­ a né­metek kitűnő szellemi és anyagi felsőbbségét bizo­nyítja, hogy semmiféle sikert a franciák ott elérni nem tudtak, annak ellenére, hogy a francia hivata­los jelentés hangoztatta, hogy a francia hadsereg az angol és belga szövetséges seregekkel számbeli fel­ső­s­égben van. Általában a franciaországi harcok nem olyan hevesek, mint a galíciaiak. A balkáni főemberek itt Svájcban gyakran ta­nácskoznak, főleg arról, hogyan lehetne a balkáni blokkot megint megcsinálni. A bolgárok és görögök­ vonakodnak ebben részt venni, meg kell azonban írni, hogy főleg azért, mivel nagyon is bizalmatla­nok egymással szemben és Bulgária nem hajlandó macedóniai érdekeltségéről lemondani, Thrácia ked­véért. A társadalom és a háború. Budapest, juvi. I. Auguszta hercegasszony kórház­látogatása. Ma. Űrnapján délben a Középponti Katolikus Kör hadikórházát újra fölkereste Auguszta királyi hercegaszony Majthényi Anna udvarhölgy kíséreté­ben. A királyi hercegaszony a szokott szívességgel megszólított minden katonát és ott maradt, a­mig a betegek megebédeltek. Körülbelül egy óra hosszat tartózkodott a kórházban a hercegaszony. A sebesültek szórakozása. A Jótékonysági hármas­ szövetség sikerült SZCH­rakoztató délután-t rendezett a Vörös Kereszt Ange­lina Otthona lábadozó sebesültjeinek a Lukács-fürdő gyógytermében, mely zsúfolásig megtelt előkelő kö­zönséggel. Közreműködtek nagy sikerrel: Kovácsné Borovitz Gizella, Sigmethné Baló Irén, Münnich Ká­rolyné és Fligl József. A sebesülteknek Talizmán­érmeket osztott a hölgybizottság és azután a kertben megvendégelte őket. Az egyik lábadozó meleg szóval köszönte meg a felejthetetlen délutánt. Gyermeks­nnep a Margit-szigeten. A Vörös Félhold támogatására alakult országos bizottság a magyar és török hadiárvák javára ma a Margit-szigeten sikerült gyermekünnepet rendezett, melyen nagyszámú közönség jelent meg. Gyöngyi Jolán gyermek-művésztársulata, a kocsikorzó és a babaszépségverseny igen tetszett. Ez utóbbi zsűrijé­nek élén Ahmed Hikmet török főkonzul felesége és Pekár Gyula álított. Díjat nyertek: Halberg Gyula, Bán Kitty, Pál Éva ,Zoltán Olga, Kemény Lily, Lo­sonczii Baba, Erős Magda, továbbá Darvas Jenő leánykái. Az ünnep jelentékeny összeget juttatott a hadiár­váknak. A cserkészfelvonulásnak és táboro­zásnak is nagy közönsége volt. Körülbelül 300 cser­kész teljesített szolgálatot. Jegyezzük az up hadik® le sönt ! Ha szavunk harang lenne, ha tollünk láng lenne, akkor sem kiálthatnék hangosabban, ünne­piesebben, magasabban lobogó lelkesedéssel. Jegyezzünk ismét hadikölcsönt ! !

Next